Pesti Hírlap, 1894. november (16. évfolyam, 305-334. szám)

1894-11-04 / 308. szám

m ._____________________________________ p­esti h­írlap 1890. november 4.­ festhetik, alig becsüljük 20-ra. A történelmi tájképekre vagy szoborművekre kétségkívül könnyebben találhatni megfelelő művészi erőket. Eléggé szembetűnő tehát az az ellentmondás, mely a történelmi festők s a készítendő történelmi festmények arányában rejlik. Az képtelenség, hogy 20 festő 100 történelmi festményt a törvényhatóságok ré­szére s még ki tudja mennyit a kormány számára megfesthessen 1896. évi március haváig, amikorra a festmények már a kiállításba küldendők. Mielőtt kétségbeesnénk, csak egy vigasztalásunk marad, illetve kettő. Hogy : — hátha az a 30 várme­gyei festmény csak 30 marad s nem emelkedik a száma 100-ig ? — s hátha az a 30 festmény is csak a papiroson marad határozatban ? Mert eddig­ hiába kérdeztük a művészeket, kap­tak-e már megrendelést? Senki se tud róla semmit, pedig egyes megyék már régen határoztak s a millen­niumi kiállítás ideje ijesztően közeleg. A históriai festményeket pedig tudvalevőleg nem lehet egy-két­­ülésre fölfujni. Mikor ezt a halogatást mérlegeljük, gyanító sejtelmek vesznek rajtunk erőt. Minden vidéknek meg van a maga titkos piktorja, ki nem annyira művé­szete, mint összeköttetései révén szerzi meg lokális hírnevét, ki azonban az orsz. képzőművészeti társulat, a „Nemzeti Szalon“, vagy a képzőművészek orsz. egyesülete előtt tökéletesen fekete ember. Félő, hogy egyik-másik millenniumi festményt eféle avatatlan ke­zekre bízzák s a kiállítás juryje kénytelen lesz egyik­másik törvényhatóság megrendelt protekciós festmé­nyét visszautasítani. Nem, ilyen műpártolás helyett inkább csak kuglizókat építsünk! Millenniumi buglizókat!! Vagy ha komoly művészi alkotásokról van szó, akkor minden percnyi halogatás megrovást ér­demel. Hogy a kormány idejekorán megteszi azt, amit tehet, abban bízunk. De a vármegyék szándékában még­­ kétkedünk. Kézdi-Kovács László­ főcsoport főépületénél szükséges asztalos-, lakatos-, mázold- és üveges-munkákat 7888 frt 60 krért a leg­olcsóbb ajánlattevő Reiner Károlynak, Szegeden; e) ugyanezen épületen szükséges cement-munkákat a legolcsóbban ajánlkozó De Pál Lajosnak 2733 frtért. Mindezen munkálatok fedezése e versenytárgyalások eredménye alapján kevesebbe kerül, mint a­mennyit a kiállítási igazgatóság tételekre előirányzott, mind az öt tételnél eddig 15.610 forint megtakarítás volt elérhető. A király-pauillon. A bizottság tüzetesen meg­vizsgálta Steinhardt és Lang terveit, valamint a mér­nök- és építész-egylet által első díjjal jutalmazott Kolbenheyer Viktor-féle tervet és úgy találta, hogy mindkettőnek vannak előnyei és hiányai, de egyik sem áll annak az eszmének a magaslatán, melyet képviselni és kifejezni hivatva volna, mihez képest a bizottság valamennyi szavazattal három ellen azt ha­tározta, hogy a keresk. miniszter urat, mint az orsz. bizottság elnökét, arra kéri föl: bízzon meg a király­­pavillon tervezésével egy oly elsőrendű műépítészt, a­kire a feladat kedvező megoldását méltán rá lehetne bízni. Az új korzó­terület. Az uj korzó-terület újbóli rendezése tárgyában kidolgozott terveket Müller Béla kiáll, főmérnök mutatta be. E szerint az uj korzó már 1895. tavaszán nagyobb fákkal és bokrokkal volna beültetve, úgy, hogy azon a közönség árnyékos üdülő­helyet találjon. A bizottság elfogadja e szépen kidol­gozott tervezetet s megvalósítását a kereskedelmi mi­niszter úr figyelmébe ajánlja. Az iparcsarnok átalakítása. Az iparcsarnok javítására és két szárnyépülettel való megtoldására a kereskedelmi miniszter 100,009 frtot engedélyezett; az iparcsarnok faradjának kellő átalakításáról — az e célra igényelt szintén közel 100,000 frtnyi költség miatt — le kellett mondani. Az építési bizottság azonban ennek dacára fölhívja a kiálló igazgatóság figyelmét arra, hogy lehetőleg elsimítsa e csarnok 85 iki jellegét s evégből külsőleg esetleg a poliedrom színezést is vegye igénybe. Az interieurök, A bútoripar és dekorativ lak­­berendezések elrendezésének tervezését Meinig Arthur műépítész készítette el és mutatta be. A bizottság ezekre nézve megtette észrevételeit s fölkérte a bú­toripari csoportbizottságot, hogy a tervek beosztása, az interieurök világítása és általában az egész cso­portosításra nézve, mint erre legilletékesebb közeg, tegye meg észrevételeit. A bizottság a csoport mór stíljét meghagyandónak véli, a színezésnél azonban a lehető legnagyobb egyszerűségre és finomságra kivan törekedni. számban pedig a szükséghez képest foganatosítják, az erdélyi részekben pedig birtokrendezési célokra a háromszögelési munkálatok a jövő évben is folytat­­tatni fognak. Ezredéves kiállítás. — Az építési bizottság ülése. — Az építési bizottság Tolnay Lajos elnöklete alatt tartott ülésében több fontos ügyben intézkedett, u. m.: Versenytárgyalások. A szabályszerűen megtar­tott versenytárgyalások alapján a bizottság a követ­kező munkálatok kiadását hozza javaslatba: a) A bányászati és kohászati csarnok 72,800 írtért mint legolcsóbb ajánlattevőnek Neuschlosz Ödön és Marcel cégnek; b) a kertészeti munkák kivitelét mint legelő­nyösebb ajánlattevőnek 19,310 írtért Petz Árminnak ; c) a földmunkákat mint legolcsóbb ajánlkozónak 10,648 forintért Hirsch Sebestyén és fiának ; d­­a történelmi volt rajta, hát a körözősürgönyök és levelek szétküldése után igen kellemetlen helyzet állt be a papokra is, meg a színészekre is. Már t. i. azokra, a­kik után voltak. A rendőrök nem is egyenként, hanem tucat számra csípték el az álbankárokat, szégyenére önmaguknak és a rend­őrségnek. A­hány vándorszínész akkoriban a vasúti kocsiból kiszállt s a pályaudvaron lépkedett át , annak mindnyájának megmarkolták a gallérját, úgy, hogy mihamar általános derültség kisérte ezt a nyomozást. Az ártatlanul elfogott urak egy­­től-egyig a lapokhoz fordultak s azok hasábjain zengtek csufondáros nótákat a rendőri intéz­mény ügyetlensége felől. Mikor az ügy immár nevetség tárgya volt, a rendőrfőnök engem hivatott maga elé s azt kérdezte, hogy volna-e kedvem kinevettetni ma­gam ? Elmerném-e vállalni a bankár nyomozá­sát ? Akkoriban már egyáltalában nem voltam újonc és sikereket mutathattam föl. Azt mond­ták felőlem, hogy enyém a jövő. Sokra vihetem. Erőtől, vágytól duzzadtam akkor s a kitűzött jutalom is ingerelt. Azt feleltem hát, hogy szí­vesen, örömmel vállalkozom. Be kell ismernem, hogy ekkor már a vizs­gálat sok helyes nyomot mutatott föl s a beér­kezett jelentésekből, valamint több előzményből nagy határozottsággal arra lehetett következtetni, hogy a bankár nem ült hajóra s hogy egy ideig nem is szándékozik Amerikába vitorlázni. Az összes jelek azt sejthették, hogy Berthold ur Brémában tartózkodik. Azon a sikkasztókra ve­szélyes helyen, a­hol már igen sokszor megjár­ták a menekülők. Hogy Brémában húzta meg magát, a honnan menekülni szokás s ahol épen ennél az oknál fogva is nyugodtabban tartóz­­kodhatik. Mikor jól meghánytam-vetettem a dolgot s mikor kellően informáltattam magam, neki­indultam az útnak, igen jó sejtelmek által ki­sértetve. Folyton azt súgta valami, hogy a ban­kárral mihamar találkozom s hogy én leszek az, a­ki a jutalomdijat zsebrerakom. Brémában természetesen mindjárt jelent­keztem és igazoltam magam. A rendőrség em­berei udvariasan fogadtak ugyan, de a bajuszuk alatt csufondárosan mosolyogtak. A főnök volt az egyetlen, a­ki nem mosolygott, de a­ki mégis legjobban megijesztett. Pedig semmit se csinált mást, mint egy kis statisztikát olvasott föl, amelyben azok a rendőrök voltak fölsorolva, a­kik a bankárt kétszer-háromszor is elfogták, de a kik alapjában véve még­sem annyira ban­kárt, mint inkább majmot fogtak. — Szeretném — szólt azután — ha nem növelné ennek a statisztikának a számát. Kissé komorabban távoztam, mint szeret­tem volna s valamivel reménytelenebből, mint a­hogy megérkeztem. Eszembe jutott az is és leverő hatást gyakorolt rám, hogy azon a he­lyen vad idegen vagyok s hogy a legkisebb ügyetlenséget is igen nagyra fújják föl. Jól fog esni a kollégáimnak, ha rajtam is nevethetnek. Ha majd az én fogásom folytán is elkezd pa­naszkodni valami színész az újságok ama ré­szében, amelyben „közérdekű dolgok díjmente­sen közöltétnek“ Hanem azért mihamar hozzáfogtam a munkához, amely izgató és fárasztó volt. Az első és a második nap igen siváran telt el. Mindössze egy gyanús alak került elém, a­ki­nek a láttára megdobbant a szívem. De azután nem foglalkoztam vele, mert a borotvált arcú atyafiban brémai rendőrre ismertem, a­ki ab­ban sántikált, hogy elfogatja magát velem és egy csapásra csúffá teszen. Eleinte boszantott a dolog, de később még jól is esett, mert nagyobb elővigyázatra ösztönzött. Megtanított arra, hogy immár ellenségeim vannak ott. A harmadik nap délutánján egy polgári vendéglőbe tértem be. Szemben találtam magam egy nagy tükörrel, a­mely egy embert mutatott vissza. Egy alakot, a­ki a beléptemkor össze­rezzent és olyan mozdulatot tett, mintha el akart volna futni. Mikor, ennél a gyanús kö­rülménynél fogva, jobban szemügyre vettem, meg mertem volna esküdni, hogy ő a sikkasztó­bankár. Pedig már ekkor túlságosan és nyugod­tan viselte magát. A szakála és a bajusza egy hét óta nem lehetett borotválva s látszott, hogy meg akarja növeszteni. Azután a mozdulatai is gyanúsak voltak. Már-már majdnem fölálltam és majdnem a vállára tettem a kezem. De az utolsó perc­ben mégis abban hagytam a szándékomat, úgy okoskodván, hogy ráérek még arra. Elvégre is, most már nem menekedhetik meg előlem. Ám volt még más indokom is. Látni akartam a já­rását, mert az információban arról is volt szó, hogy olykor-olykor billegeti, hintálja magát. Utánzásban láttam is ezt a billegető és hintáló járást, úgy félóra múlva, miközben idegesen és gyakran nézte a zsebóráját, fizetett és eltávó­ Műszaki hírek. (Az országos kataszteri fölmérés) műkö­dése a jövő évben a következő lesz : A kataszteri háromszögelés és határleírás Pozsony-, Nyítra-, Bi­har-, Szatmár- és Arad megyékben, a részletes föl­mérés pedig ugyanezen megyék egyes részeiben fog történni; az eredmény, tekintettel a terepi s egyéb viszonyokra, mind a három műveletnél egyenlően 45—50 □ mértföldre irányozható elő. A mérnöki helyszínelést Somogy-, Hajdú-, Szabolcs-, Tolna- és Torontál megyékben rendszeresen, Horvát-Szlavonov­ A „középpárt“ .- Saját tudósítónktól. — B-Gyula, nov. 2.’ Több jelből kérlelhetetlen bizonyossággal arra a következtetésre kell jutni, hogy a Zichy-Esterházy által fölvetett uj pártalakítási kísérletek sikerrel biz­tatnak, hogy az 1896-iki választás után egy uj párt rukkol be a parlamentbe, mely mandátumait főleg a közjogi ellenzéktől és erős katholikus helyeken ha- lás­­sza. Vidéken az erre vonatkozó törekvéseket jobban lehet látni, mint a fővárosban, beszámolok azon ta­pasztalatokkal, melyeket itt a dologról szereztem. Hogy Gyula város választóinak zöme kiváló érzékkel szokta megválasztani embereit, annak egyik kitűnő tanúsága Csatár Zsiga, ki több ízben képviselte a kerületet. És mióta Csatár, a­kit főleg túlságos zsu­gorisága buktatott ki a kerületből, meghalt, e vidék egyik gazdag földesura­­a követi-szék presumtiv örö­köse. Ezt az urat is bizonynyal ismerik. Neve Ver­­hovay Gyula. A vidéken gazdagon nősült, a batto­­nyai határban jelentékeny kalászttermő dominium ura. Gyulán hetenként bizonyos vendég és négy lovas hintón jön az alkotmányos talajt rigolirozni. Vala­melyes sikere már is van. Ez idő szerint a batto­­n­yai földesúr, Verhovay Gyula a gyulai 48-as kör elnöke. A dignitás nem túlságos nagy. Mert tudni kell, hogy — egy helyes kifejezéssel éljek — a gyulai 48-as körben csupa ,,Kleibert"-pártiak van­nak. Ezen az úron ugyancsak rajta maradt a neve. Az eset az, hogy a múlt választáson Klojber vasúti tisztet Terényi kortesei egész nap persvadeálták, hogy szavazzon le a jelöltjükre, mire Klojber egész határozottsággal kijelentette, hogy azt nem teheti. Már tíz kortes kifáradt az alkotmányos puhitás ke­mény munkája között, mikor végre a választási küz­delem vége felé kijelentette Klojber : — Hát hiszen leszavaznék én szívesen, ha lenne szavazatom. A Verhovai 48-as körje is ilyen Klojber-párti­­akból való, de a választás még messze van és Verhovay reméli, hogy addig a körbe a­­ szavazattal bírók is bevonatnak. Nem is múlik el olyan nemzeti ünnep, hogy Verhovay ne beszéljen a népnek, lako­mát ne rendezzen. Mert hiába, fehér asztalnál rigo­­lirozzák legnagyobb sikerrel az alkotmányos talajt. Még mielőtt fönt Budapesten tudatára jutottak volna­­ az ellenzéki pártok, hogy agrár-allűrökkel meg lehetne

Next