Pesti Hírlap, 1895. augusztus (17. évfolyam, 208-238. szám)
1895-08-01 / 208. szám
1895. augusztus 1. PESTI HÍRLAP a A közös számszék új elnöke. A nyugalomba vonult Tóth Vilmos volt közös legfőbb számvevőszéki elnök helyébe a király már kinevezte Timer, volt osztrák pénzügyminisztert. E kinevezést a hivatalos lap a következőképen teszi közzé: „A császári és apostoli királyi felsége, folyó évi julius hó 17-én kelt legfelső elhatározásával, a közös legfőbb számvevőszék megürült elnöki tisztét, s a közös külügyi és pénzügyi miniszterek legalázatosb együttes előterjesztésére, nemes Plener Ernő tudor, belső titkostanácsosnak méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. . Mint e közlésből kitűnik, királyi felsége már, három héttel ezelőtt július hó 10-dikén nevezte , ki Plenert, vagyis a Tóth elnök fölmentését tartalmazó, i. é. július 4-éről keltezett kézirat közzétételét megelőző napon. Plener a közös legfőbb számvevőszék elnöki tisztében annak fölállítása óta, az ötödik. A közös legfőbb számvevőszék első vezetője Hock báró államtanácsos volt, aki azonban csak időlegesen 1868. év április 9-től 1869. január 2-áig látta el ezt a fontos állást. Utóda Preleuthner József lovag volt, aki eleinte (1869. január 4-től 1871. év április 19.) szintén provizoriusan, később azonban végleg megerősítve 1877. november 4-éig állott a számvevőszék élén. Utána Wieser Lipót báró 1877. november 6-től 1879. október 12-éig vezette az ügyeket, azóta pedig Tóth Vilmos látta el az elnöki tisztet. Plener elnök már átvette ugyan az ügyek vezetését, de már legközelebb Helgolandba megy üdülni és csak őszszel, valószínűleg október elején kezdi meg ismét hivatalos működését. Királyi rendelet. A hivatalos lap ma közli a királyi rendeletét, amelylyel ő felsége jóváhagyja a karlócai görög keleti szerb metropolita területén lakó görögkeleti szerb papság özvegyeinek és árváinak nyugdíjazása s a nemzeti egyházi tisztviselők nyugdíjügyeire vonatkozólag alkotott szabályzatot. E két szabályzatot az 1892. évi karlócai görög-keleti szerb nemzeti egyházi kongresszus alkotta meg. A királyi rendelet záradéka a miniszterelnököt bízza meg a kihirdetéssel és a foganatosítással kijelentvén, hogy nincs kifogás az ellen, hogyha az intézkedések adminisztratív uton tétetnek meg. Megyék és városok. Evangélikus egyházmegyei közgyűlés. A budapesti ev. esperesség tegnap este tartotta meg rendes közgyűlését dr. Králik Lajos felügyelő és Bachát Dániel főesperes elnöklete mellett. Az egyházmegye lelkészi, tanítói és felügyelői kara szépen volt képviselve. Jelen voltak: dr. Wagner Géza első-, dr. Vétsey István másodiskolai felügyelő, dr. Andaházy László, dr. Matuska Péter, dr. Elischer Gyula, Bexhert Ármin, Urszinyi Arnold stb. Ezen a gyűlésen bontották föl az egyházmegyei elnökségre az egyházközségek által beadott szavazatokat. A választások eredménye a következő: esperességi felügyelő dr. Králik Lajos, főesperes : Bachát Dániel, esperességi jegyzők: Schvetz Gusztáv budai lelkész, Posszert Gyula ügyvéd, esperességi pénztáros Beliczay Béla, ügyész: Csengey Gyula, levéltáros: Falvay Antal. Králik felügyelő indítványát, mely szerint a lelkészek az anyakönyvek államosításával és a polgári házasság életbeléptetése alkalmából kárpótlandók, egyhangúlag elfogadták, s elhatározták, hogy a jóváhagyás végett a kerületi s az egyetemes gyűlés elé terjesztik. A közgyűlés ezután üdvözlő iratot küldött a Budán nyugalomban élő 82 éves Sztehló Andor főesperesnek, aki ép most ünnepelte házasságának 50-ik évfordulóját. Sztehló Andor, dr. Sztehló Kornél édesatyja, évek hosszú során át ügynöke volt az egyetemes gyámintézetnek, a Gusztáv Adolf egyletnek, és sok szegény ev. egyházközség baján lendített. A gyűlés ezután tárgyalta a főesperes kimerítő jelentését s elhatározta, hogy azt egész terjedelmében jegyzőkönyvben örökíti meg. Tárgyalás alá került az 1894. évi zárszámadás, a költségvetés, s számos folyó ügy nyert elintézést. Az újonan megválasztott esperességi felügyelő és főesperes lendületes beszédeket mondtak. . .... Tolnavámm megye hétfőn tartotta nyári rendes közgyűlését Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt; az ülésre a bizottsági tagok a nyári munkaidő dacára szokatlan nagy számmal jelentek meg, mert alispán, főjegyző, főszolgabíró s egyéb választások voltak kitűzve a tárgysorozatba. A vármegye főjegyzőjének, mint alispánhelyettesnek félévi jelentése, valamint a közigazgatási bizottság szintén félévi jelentése fölolvastatván, az elnöklő főispán bejelentette, hogy Simontsits Béla volt alispánnak Szatmár vármegye főispánjává történt kinevezése következtében megürült alispáni állásra egyedül Döry Pál, bonyhádi főszolgabíró jelentkezett. A főispán e kijelentésére Döry Pált a közgyűlés közfelkiáltással megválasztotta a megye alispánjává. Dőry Pál már 18 év óta működik Tolnavármegyében, hol kezdetben aljegyző, árvaszéki jegyző, utóbb árvaszéki ülnök, árvaszéki elnök s legutóbb pedig a völgységi járás főszolgabirája volt. Kiváló közigazgatási szakerőnek tartják, ki azonkívül megnyerő, humánus modora folytán közkedveltségnek örvend a megyében mindenütt. A tárgysorozatba fölvett főjegyzőválasztás elmaradt, mert ,a megye főjegyzője, Madarász Elemér, kit a belügyminiszter Budapestre anyakönyvi felügyelővé nevezett ki, csak augusztus végén hagyhatja el mostani állását a miniszter azon rendelkezése miatt, hogy az anyakönyvi felügyelők fizetése csak szeptember elsejétől folyósíttatott. A völgységi járás főszolgabírójává szintén közfelkiáltással Nagy István, eddigi szolgabiró választatott meg, szolgabiróvá pedig Halász Géza eddigi tb. szolgabiró. A közgyűlés egyéb határozatai közül fölemlítjük, hogy a szegzárd-bátaszéki vasút kiépítésére a vállalkozónak hat havi halasztást engedélyeztek, mert a képviselőház szünetelése miatt a miniszter az építkezési engedélyt ki nem adhatta. A főispán egyúttal tiszteletbeli főjegyzővé Simontsits Elemért, tb. főszolgabíróvá dr. Rudnyánszky Istvánt nevezte ki. Az ál-Mert szerdán este láttalak meg, Én aranyszőke angyalom, Úgy találom, hogy szörnyű módon Hibás a kalendáriom. Bíznak csak én rám, tudom Isten, Átalakitnám izibe . S nem vasárnap, de szerda lenne Az egész világ ünnepe ! Az elandalodott, bájos asszonyka itt megakadt. — Hogy is van tovább ? — fordult a szerzőhöz, már mint az urához. Wertheimer urnak a részbenfből halszálka akadt a torkán. Régen elfelejtette ő azt a verset, nem is tudta betanulni soha, úgy olvasta föl diadallal imádottjának a szépirodalmi lapból. Ernő segítségére akart sietni a hideg verítékben fürdő ál-poétának és folytatá a verset. — Igen, igen, úgy van ! — tapsolt az aszszonyka, de hirtelen hozzá tette : — Ej, milyen furcsa, hogy maga jobban tudja ezt a verset, mint a szerzője, az uram! Wertheimer úr e rettenetes pillanatban nem talált más menekülést, minthogy hősies elszántsággal földöntse az előtte álló vörösboros poharat, melynek tartalma egyenest a felesége felé ömlött. Az asszonyka sikoltva ugrott föl a feléje áradó vörös tenger elől; a szomszéd asztalok odanéztek; az odasiető pincér pedig célzatos hangsúlyozással fejtegette a vörösbor azon vegytani tulajdonságát, hogy az nem megy ki a kelméből és tönkre van téve az abrosz. — De hát hogy lehet valaki ilyen ügyetlen! Feldönteni a poharat! És épen én felém folyt ! — Pirongatta az urát a menyecske és egy kicsit pirult is az ominózus irány gondolatára. *Z Ernő nem állhatta meg, hogy barátja fülébe ne súgja: — Elragadó teremtést szereztél a versemmel, barátom ! — Végem van, gondolta Wertheimer úr a kétségbeesés hetedik pokla fenekén vergődve. — Még szerelmes ,lesz a feleségembe, aztán hozzánk szegődik házi barátnak — és én ki sem utasíthatom, különben irtózatosan leleplez! A szerencsétlen embernek a vacsora to-vábbi folyamán is kínos őrködést kellett kifejte- nie, hogy a társalgás hajóját a veszedelmes beszédtárgyak Scyilái és Charybdisei közt szerencsésen átkalauzolja. Mihelyt irodalmi térre akartak átcsapni, Wertheimer úr rögtön, izgatottan közbe vágott és fölhívta a figyelmüket a legújabb sztrájkmozgalmak aggasztó tüneteire. Sőt Wertheimer úr beszédes lett, mint soha és repesett a lelke, mikor sikerült egy viharos egyházpolitikai vitát idézni elő a poéta és felesége közt. Ám a felesége ebből is azt a gonosz konzekvenciát vonta le, hogy ha nézeteik e kérdésben nem is egyeznek teljesen, de egyben, a köl tészet szeretetében zavartalan köztük a harmónia. Oszkár úr, mint ez este már nem elő-.. . szőr, Ernő lábára hágott, úgy, hogy a költő jónak látta odasúgni neki: — Te, ha még egyszer a lábamra hágsz, mindent elárulok! Wertheimer úr hazatérést indítványozott. Az asszonykát ugyan nehéz volt elszakítani a „Szultán“ dallamaitól, de végre mégis csak engedett a mókuskája sürgetéseinek. A hajó orrán a katonazene harsogott, melynek hangjaira a budai hegyek mögül csattogó szárnyakkal rebbent föl a visszhang. A csillagokkal meghintett Dunán, a két part vörös tűzszemei közt, mint valami modern álomkép közepette, szárnyalt velük a hajó. Wertheimer úr azt kivánta, mert nem szakad inkább az eső, hogy a kabin sarkába kellene huzódniok s a felesége és a poéta ne gyönyörködhetnének ebben a veszedelmesen festői tablóban, ami utoljára, ismét poetizálásra ragadja őket. A Dorottya utcai nagy ház előtt még egy megpróbáltatás várt reá. Neje kezét nyújtotta a költőnek: — Remélem, sűrűn meglátogat? .— Aligha lehetek oly szerencsés, aszszonyom. Már a napokban hosszabb útra megyek, friss hangulatokra van szükségem s azt a Salzkammergut raktárán akarom beszerezni. — Vannak még jó barátok a világon! — ujjongott a bankár és könnyes szemekkel vett búcsút hosszú útra induló barátjától. A jó barát pedig, mikor a házaspár mögött bedördült a kapu, elkeseredve konstatálta : — Ernő, te nem baráti nagylelkűséget, hanem valóságos őrültséget követtél el, midőn a Múzsád rózsás ujjacskáival más számára kikapartad a legfinomabb gesztenyét. Holott a saját neved alatt kellett volna megimnod azt a verset és még százat, ezret is hozzá, míg meghódítod vele ennek az elragadó teremtésnek a szerelmét. Most ez a pénzváltó filiszter élvezi a jutalmat, aminél édesebbet poéta nem arathat e földön. Ő rá eleven liliom koszorút fonnak a legpuhább, liliom-karok; ő odabenn nevetgél a bűbájos paradicsomban, melyet te nyitottál ki a számára, mig te dideregve, árván ballaghatsz landó választmány tagjává dr. Svetz Antalt választották meg. A közgyűlés után a főispán az újonan megválasztott alispán tiszteletére lakomát adott, melyen közel százan vettek részt. Az uj alispánt mindenütt tüntetőleg üdvözölték és ünnepelték. Fővárosi ügyek. — A Mátyás-templom építési költségei. Most, hogy ő felsége nagylelkű adományával lehetővé tette ez országos emlékmű restaurálásának mihamarabb való befejezését, nem lesz érdektelen rövidetn megemlékezni a restaurálási költségekről. A főegyháznak a pénzügyminiszteri épületektől való szabaddá tétele, egy egész új homlokzatnak újból építése és mindkét csoportnak átalakítása mintegy 60,000 írt költséggel a főegyház-építési alap terhére esett. Ez az alap 1874-től kezdve a megüresedett egyházi javakinterkaláris jövedelmeiből, a Bazilika-sorsjegyek értékesítéséből, a fővárosnak, mint kegyurnak, 320,000 forintos adományából s egyes adakozóktól begyült 30,000 forintból alakult. Az utóbbiak közt a Zichy grófi család az éjszaki egyik kápolnára adott 10,000 frtot. A Loretto-kápolnára Bogisich prépos-plébános gyűjtött 4200 frtot, továbbá a főszentély és a déli homlokzat ablakfestményeire fordított költség a főváros s egyesek adományaiból került ki. Két év előtt Havass Sándor, a budai főegyház építési bizottságának volt elnöke, a költségekről szólván a következőképen nyilatkozott: „Arról, hogy a főegyháznak teljes fölépítésére még szükséges összeget a főpapságtól kérjük, a bizottsági ülésben egyáltalában szó sem volt, tehát ily határozatot nem hoztunk, hanem egyszerűen tudomásul vettük egy bizottsági tagnak ama kijelentését, hogy a 25.000 írtba kerülő főoltárnak ő egy magas állású mecénást fog megnyerni.“ E nyilatkozatra egy kőnyomatos útján a lapokba került azon hír adott okot, hogy az építési bizottság azt határozta volna, hogy „mivel sem az államtól, sem a fővárostól az építkezésre pénzt nem kaphat, a főpapságtól fogja kérni a szükséges összeget.“ A néhai elnök ezt a kőnyomatos útján világgá kürtött hazugságot kívánta annak idején megcáfolni. Az elnök kijelentette akkor, hogy a bizottság meg fogja tenni kötelességét, de, habár köszönettel fogad el minden önként jövő adományt, kéregetni nem fog. „A jó Isten, ki eteti a varjukat és ruházza a liliomot, majd csak megsegít bennünket is, hogy díszes főegyházunk,mely minden izében magyar alkotás, a millenniumig teljesen elkészüljön.“ Ez az orákulumszerű jövendölés beteljesedett. Ugyan nem a varjukat etető jó Isten főmagassága szolgái, hanem annak a bizonyos magas állású mecénásnak a bőkezűsége segítette e jövendölést a beteljesülésre. — Villamos vasút a kápolna térig. A székes főváros közgyűlése megengedte a budapesti városi villamos vasút részvénytársaságnak, hogy a Rókus-kórház-Kőbánya-liget téri vonalát a kápolna utcán át a kápolna térig meghosszabbíthassa. A belügyminiszter ma érkezett leiratában értesíti a fővárost, hogy ezt a közgyűlési határozatát jóváhagyta, azzal a kikötéssel, hogy a kápolna utcának szabályozása.