Pesti Hírlap, 1896. február (18. évfolyam, 31-59. szám)
1896-02-01 / 31. szám
getlenséget is magas polcra emelte. Ezek a kedvező tapasztalatok bírhatták rá a parlamentet, hogy a főtörvényszékre bízza a döntést a választási bíráskodásban. Kiderült, hogy a szabadság, a valódi nemzeti akarat érvényesülésének szempontjából szükség van a parlament önkorlátozására és a parlament meghajolt a magas szempontok előtt. Az angol példa lebegett a magyar javaslat szerzője előtt. Huszonnégy pontban taxatíve sorolja föl azon eseteket, amelyekben a Kúria szél a választások fölött és ezen esetektől eltekintve föntartja a képviselőhöz bíráskodási jogát. Kimondja azt is, hogy a képviselőház hivatalból megsemmisítheti a választást, ha a megválasztottnak nem volt választói joga. A Kúria két öttagú tanácsban ítélne, melynek tagjait titkos szavazással, teljes ülésben, minden év januárjában választaná. Az év lejártával a tagok fele sorshúzás útján kilépne. Tanácselnök a rangban legidősebb bíró volna. Lehet-e ilyen módon szabályozva a kúriára ruházni az ítélkezés jogát, ez a kérdés. A külföldi analógia itt nem dönt. Az angol parlament más, mint a magyar, az angol főtörvényszék más, mint a magyar királyi kúria. A feleletet megkönnyíti a javaslat első szakasza, mely szerint a törvény csak nyolc évre hatályos, nyolc esztendő után hatálya magától megszűnik és a választások érvényessége fölött való bíráskodás újra kizárólag a képviselőházat illeti meg. Csak kísérletről van tehát szó. Ha az újítás nem mutatkoznék üdvösnek, ha a képviselőház függetlenségét hátrányosan befolyásolná, a képviselőház nyolc esztendő múlva amúgy is visszaveszi korlátlan ítélkezési jogát és egyszerűen nem szavazza meg újra a törvényjavaslatot. A javaslatnak e kitűnő gondolata, mely a külföldi politikai irodalomban sokat tárgyalt kísérleti politikának hatása alatt keletkezett, kevésbbé merésznek tünteti föl a nagy alkotmányjogi újítást. Eötvös Károly mégis azt ajánlja, hogy a mandátumok érvénye fölött a képviselőház továbbra is maga döntsön. Tizennyolc a sorshúzás által kijelölt képviselő legyen az ítélkezésre jogosult. Közülök hatot visszautasíthasson a választás védője, ugyanannyit a támadó, a megmaradó hat a képviselőház elnökének vezetése alatt bíráskodjék. A gondolat szép és vita tárgya lehet, de megvan az a hibája, hogy a bíráskodásra hivatott közeget a pártérdek gyanújától meg nem menti. Nem kell hozzá magasabb matézis, hogy a többségnek nagyobb kilátása van arra, hogy a tizennyolc kisorsolt közt is többség legyen, mint a kisebbségnek. Emellett a sorsolás senkit sem mentesesít a párt kötelékéből és a vak esélyre bízott bíróság épen úgy lehet igen jó, mint igen rossz. Talán minden aggály elmaradna, ha a mi bíráink tekintélye is olyan föltétlen és függetlensége olyan erős volna, mint az angol főtörvényszék tagjaié. Az angol foltörvényszék bírái nem kénytelenek bürokratikus módon alulról szolgálni és végighaladni a fokozati lajtorján. Az előkelő ügyvédek sorából nevezik ki őket, kitüntetést, rendjelet nem kapnak és ötvenezer forintnyi fizetésük anyagilag is hatalmassá teszi függetlenségüket. Hatáskörükben hozzászoktak ahhoz, hogy a közigazgatási tisztviselőket ők szorítsák a törvényességre és így a kormány akarata előttük teljesen mellékes valami. De úgy hiszszük igazságtalanság volna, ha ezért a mi kúriánk bíráitól nem várnánk független és pártatlan ítélkezést. A rendszer hiányait kúriai bíráink jelleme a gyakorlatban helyreütötte, orvosolta. Függetlenségüknek igen sok jelét adták. A választási bíráskodás kérdését mindenesetre az új általános választások előtt kell törvényesen rendezni, hogy a rendezés a gyakorlati élet próbáját rögtön kiálthassa. A millenniumi képviselőim nem állíthat magának szebb emléket, mintha a nemzeti akarat érvényesülését újabb biztosítékokkal látja el. Minél szorosabb a kapcsolat a nemzet és a képviselőház között, annál szilárdabb a parlamentarizmus alapja. Mtt szenvedett, mint hajdan azok a szegény színésznők, akikről a krónikák emlékeznek meg s akik majdnem hogy martíréletet éltek a magyar színészetért. A lehető legszegényesebb és legolcsóbb szobácskát bérelte ki s abban húzta meg magát a mindig rövidnek tetsző napokon. A reggelije egy csésze tejből állott s ebbe a tejbe még cukor sem jutott. Amint az utolsó kortyot is megitta, a színházhoz futott, amely a lakásától távol esett. És ott volt a színházban túl a déli órákon, hogy az ambiciózus igazgató előadásait hallgassa a jellemszinezés tekintetében, hogy részt vegyen a próbákon és közbe-közbe a szerepét tanulja. Otthon, mikor fáradtan visszatért, nem várta meleg ebéd. Legfőbb egy alma, egy narancs akadt, esetleg egy kifli társaságában. Dolga azonban igen sok akadt. A ruhákat kellett átalakítani, vasalni, javítani, a keztjüket tisztítani, a cipőt fényesíteni, más ilyen dolgokkal együtt. És ha besötétedett, ment a színházhoz, játszani, alakítani, hogy a tapsokon s a kihívásokon kívül semmi más ne jusson neki vacsorára. Mert azon a pénzen, ami a negyven forintból megmaradt, ruhákat kellett csináltatni, hogy mint grófnő, mint hercegasszony, mint bankárné kellő fénynyel jelenhessék meg a nyárspolgárokból álló közönség előtt. A gázsijának legnagyobb részét erre volt kénytelen fordítani, mert a színésznő csak akkor hat a játékával, ha öltözködni is tud, így, ilyen körülmények között élte át Klárika a havas, ködös, téli hónapokat, szivében nemes vágygyal, nagy nyomorúságok között. Az igazgató, aki nem csalódot benne, figyelmes, gyöngéd volt hozzá s pontosan fizette .t nintlen hónapban kétszer esedékes húsz forintokat, anélkül azonban, hogy a lány anyagi viszonyai iránt érdeklődött volna s tudomást szerzett volna a nyomorúságáról. A nagy férfiú különben egyáltalában nem sokat törődött a társulat magánéletével, szenvedésével, vagy örömeivel. Ami jobb és nagyobb szerep volt, azt magának, meg a feleségének osztotta s az alakítási láz uralma alatt élt. Dühödten alakított, dühödten ábrázolt, uj és uj fölfogásokat vive a színpadra, hogy olykor-olykor csöndes humort vigyen bele a hatalmas, vérszagos tragédiákba, amelyek ily módon és körülmények között bizonyos népszerűségre tettek szert. Amig pedig ő mindegyre alakított s amig mészárosra valló alakjával mint lírai szerelmes nyögdécseit, addig a szegény kis Klárika mintha fogyott volna. Rózsás arcocskája halaványra vált s szemeinek fénye nem ragyogott úgy, mint annak előtte. De ambíciója egyre növekedett s mindinkább többet vont meg magától, hogy jobban öltözködhessék. Átvirasztotta az éjszakákat is, hogy a következő estéken a divat szerint átalakított ruhácskában mutassa magát azoknak, akik megváltják a belépti jegyeiket. Szenvedései, virrasztásai, küzdelmei és könnyei között azonban mindig megcsendült a fülében az igazgatója ígérete, aki magával akarta vinni oda, ahol az igazi babér terem. Bízott, hitt a messze jövőben ama reményben, hogy a szegénységért, a keserves küzdelemért kárpótlást talál. Eközben azonban lejárt a szerződése , egyelőre csak arról volt szó, hogy a nagy férfiú, a nemesszív, a csodálatos alakító újból szerződtesse, hogy így is közelebb vigye a kecsegtetőig kiszínezett jövő felé. Klárika úgy okoskodott, hogy az új szerződés már nagyobb gázsit hoz neki. Elvégre is megjátszott mindent, egyforma kedvvel, folytonos szorgalommal s mindinkább megnyilatkozó tehetséggel. El nem késett soha, mulasztást nem követett el egyszer sem s odaállt mások helyett is, ha baj adta elő magát. Mielőtt az uj szerződés megkötését szóba hozta volna, úgy esett a dolog, hogy az igazgató familiával bizalmasabb társalgásba merült s ekkor inkább önkéntelenül, mint akarva, egyszerű igénytelenséggel mondta el küzdelmeit. Az igazgató elérzékenyült, az igazgatónő könyezett, a nagyobbik leányuk pedig sírt és ezzel befejeződött” a dolog. Nem sokkal később az igazgató oda állt elébe s igy szólt: — Nemesi becsületszavamra mondom, hogy nem szerződtethetem magát, Klára. A meglepett, halotthalványra vált leány alig tudta megkérdezni: — Hát nem volt megelégedve velem? — Föltétlenül elősmerem a szorgalmát s a tehetségét is. És kijelentem, hogy soha sem voltam úgy megelégedve egy tagommal sem mint magával. Gyönyörűség volt látni, hallani és magával játszani. Nemesi becsületszavamra mondom, hogy az egész országban mi vagyunk a legkitűnőbb jellemszínező művészek. Klárikának már ekkor köny ragyogott a szemében s igy kérdezte: — Csaknem azt hiszi, hogy sokat fizetett ? — Sokat nem, de épen eleget fizettem, tekintettel arra, hogy a szezont tizenkétezer forintos deficittel fejeztem be. De nem erről van szó. A maga hibája, a maga nagy hibája egészen másból áll. — Miből? — Abból, hogy — nem öltözik a legutolsó párisi divat szerint. Márai Károly: Belpolitikai hírek. A belügyi tárca-költségvetés folytatólagos tárgyalásának rendjén, a képviselőház holnapi ülésében még több felszólalás lesz a színházi kiadásoknál. Nevezetesen Bartók Lajos szólásra iratkozott föl úgy a kolozsvári színház budgettételéhez, mint a vidéki színészet segélyezésére előirányzott összeghez. Hosszabb vitára van kilátás a közegészségügyi kiadásoknál, amelyekhez föliratkoztak: a szabadelvű párt részéről Pap Samu és Sporzon Ernő, az ellenzéki pártok tagjai közül Visontai, Hermán Ottó, Thaly Kálmán, Maksakay Géza, Szentiványi Kálmán és Illyés Bálint. E költségvetési tétellel együttesen fogja a ház elintézni a közegészségügyi állapotokról az országgyűlés elé terjesztett belügyminiszteri jelentést is. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága holnap, mint értesülünk, jelentést fog a ház elé terjeszteni a vallás- és közoktatásügyi miniszternek azon előterjesztései tárgyában, melyek a népoktatásügy s a tanítói nyugdíj- és gyámalap állapotáról számoltak be a háznak. A bizottság kérni fogja, hogy jelentését a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetési előirányzatával együttesen vegye a ház elintézés alá. Az országgyűlési szabadelvű párt üresedésben levő két alelnöki állására, mint értesülünk, Csáky Albin gróf és Lukács Béla fog megválasztatni. Csáky Albin gróf a hozzá illetékes helyről intézett felkérésre köszönetének kifejezése mellett hajlandónak is nyilatkozott az alelnöki tiszt elfogadására s Lukács Béla is kétségkívül szintén el fogja azt vállalni. A szabadelvű párt kebelében osztatlan helyesléssel találkozik a nevezett két párttagnak alelnökké való kijelöltetése. Az országgyűlési szabadelvű párt vasárnap este tartandó értekezletén veszi tárgyalás alá a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetési előirányzatát. Ez a tárca-budget lesz ugyanis, mint már említettük, a belügyminisztérium költségvetésének megszavazása után első tanácskozási tárgya a képviselőháznak, minthogy a kereskedelmi miniszter, akinek budgetje került volna sorra, a kiegyezési tárgyalások által lesz a jövő hét elején igénybe véve. PESTI HÍRLAP 1896. február 1.