Pesti Hírlap, 1898. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1898-01-01 / 1. szám

_ 2 PESTI HÍRLAP 1898. január 1. napjaiban, hogy nem indult többé olyanok után, kik az eseményeket nem látják előre, s midőn azokat vezetni látszanak, már csak sodortatnak azok által, maguk se tudván, hogy hova. Ez volt ennek a nemzetnek nagysága; s ezért amint Kossuth Lajost követte az 1848-ba, úgy követte Deák Ferencet 1867-be. Isten ne adja, hogy a magyar nemzet ugyanezt a nagyságot és ugyanezt a bölcseséget csak egy újabb nagy szerencsétlenség után talál­hassa meg! De Isten segítségén kívül ehez magának a nemzetnek is meg kell adnia a kellő segítséget. És hiszszük és reméljük, hogy meg fogja adni! Igaz, hogy a történelem sokszor ismétli magát. Igaz, hogy a mai bonyodalmas viszonyok sokban emlékeztetnek az 1848-iki izgalmas és váratlan fordulatokra. De ha egy nemzet ismeri a múltat, s ha nem akarja, hogy a történe­lem a fátum járszalagjára kerüljön, akkor a hasonló körülmények sem eredményeznek hasonló kimenetelt. S ha meg is történt az, hogy az 1848- diki nagy korszak félszázados évfordulójába, épen a negyvennyolcasok érthetetlen taktikája következtében átlyukasztott alkotmánynyal lé­pünk , hiszszük és meg vagyunk győződve, hogy ez a lyuk az alkotmányon csak épen olyan, mint a golyó fúrta seb a hősnek mellén, mely, ha beforr, nem szégyen­folt marad, hanem di­csőség emléke ! S ebben a hitben, ebben a meggyőződés­ben üdvözöljük azt az évet, mely az 1848-diki nagy korszak évfordulóját hozza, s talán épen azért hozza, hogy utoljára számoljunk be az­zal a történelmi fátummal, mely a magyar nem­zetet mindig a szerencse napjaiban kísérti! S ebben a hitben, ebben a meggyőződés­ben kívánunk olvasóinknak, az egész magyar hazának szerencsés boldog új esztendőt a kormány további terveit és célzatait is megvilá­gítja s eként mintegy programmját fogja adni a jövő esztendő törvényhozási feladatainak. A miniszterelnök beszéde nyomon fogja követni a szabadelvű párt nevében Lukács Béla által hozzá intézendő üdvözlet eszmemenetét. Az üd­vözlő beszéd természetesen előre közöltetett a miniszterelnökkel. Belpolitikai hírek: A miniszterelnök újévi beszédét pártkü­lönbség nélkül nagy érdeklődéssel várja a po­litikai világ. A beszéd, mint a szabadelvű párt­ban tudni vélik, nem csupán a most lefolyt év eseményeire fog visszatekintést vetni, hanem a k. u. é. k. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Boldog uj évet kivánok mindenkinek, de l. u. é. nem k. senkinek, még Szily Kál­mánnak sem, holott ő a legnagyobb úr, akit én szinről-szinte ismerek, és következésképen tisz­telek is, így Szilveszter napja körül mindig eltű­nődöm magamban, hogy nagy igaztalanság csúfolni a jó vidéket az ő éjjeli zenéi miatt. Ne bántsuk öregszüleink e falusi romantikáját, ne kacagjunk az unokákon, amért nekik is gyönyö­rűségük telik e jámbor mulatságban. A szere­nád elvégre is műfaj, benne van minden Kom­­positionlehre-ben , halk, epedő adagioval kezdő­dik, s a vége az, hogy az utca végén hallatszik az őrjárat nehéz lépése, és mindenek szétreb­bennek. Nálunk ez a régi műfaj nemzeti voná­sokkal elegy; az adagioba bele-beleüvölt egy­­egy bús, szerelmes kurjantás, ami pedig az őr­járatot illeti, az őrjárat alázatosan tiszteleg a nagyságos gentry uraknak és kedves egészsé­gekre kívánja a mulatságot. Ne bántsuk azt se, mikor a dalárda torkaszakadtából kvartettezi a megtisztelt ablaka alatt: «Szehehe! hengeredj! esehehe ! hendesen !» Jól esik az mindenkinek, a cselekvőknek is, a szenvedőknek is. Mi az ör­dögnek avatkozunk bele mi taplószívű váro­siak ? Elvégre is költöiség, a maga módja sze­rint. De van nekünk büszke városiaknak is egy vidékiességünk, amely alkalmasint azért vidéki­­esség, mert az okos és jóízű vidéken nem igen divatos. Ilyenkor, év alkonyodásával, minden este ötvenezer ember ül Budapesten az asztalnál, címtárakat búj, lajstromokat csinál, levélboríté­­kokat címez és rak rendbe postajáratok, kerü­letek, utcák szerint. Ötvenezer polgári szoba hasonló forgalmas újságok kiadóhivatalához. És ez a fáradságos munka mind csak arra való, hogy x számú Zrínyi Adolf elolvashassa y számú Frangepán Izidor elmés négy betűjét, a b. u. é. k.-t. Mindenki tudja, hogy ez robot, idővesz­tegetés, költség , és azt is tudja, hogy fölösle­ges, hiábavaló, unalmas, kelletlen. Ámde egy buta babona azt hazudja, hogy a jó neveléshez tartozik, holott a jó nevelés csak azt követeli, hogy az újévi sült malac ropogós legyen. Haszna és kára nincsen ebből a balgaság­ból senkinek, csak a m. kir. postának. Vörös és zöld bélyegek fejében betakarít a pénztárába egynéhány ezer forintot, de negyvennyolc óráig se éjjele, se nappala az apró levelek e vi­haros tengeren. A levélhordók meg egynéhány ezer emelettel többet másznak meg, mint más­kor. Örömest teszik a szegények, mert hiszen ez­úttal egy-egy forint üti a markukat. Én eze­ket a forintokat hálával és tisztelettel adom, és ha nem látszanék komédiázásnak, meg is sze­retném szorítani a kezeket, melyek e pénzecske után nyúlnak, mert nagyra becsülöm a mi leghí­vebb, legpontosabb, legmunkásabb szolgáinkat, a levélhordókat. Semmi hivatalos emberrel nincsen annyi érintkezésünk, mint ő velük, és semmi hivata­los ember sem olyan gyors, szíves és buzgó a munkájában, mint ők. Nálam az évnek 365 nap­jában vagy kétezer emeletet másznak meg (hová törpülsz Eiffel-torony, kölni dóm, Cheops fája!) nem késnek soha, nem mulasztanak sí mit. Én ideges nyomorék bennök lelem me világ rendjét; tudom az órát, mikor kedves, dekes folyóiratommal betoppannak, és nem miattok soha várnom, boszankodnom, epet nem; tudom, hogy ő bennök meg lehet bí Mely nagy becsületesség ez! Mely hűség az kühöz! Ezek a derék, jóravaló emberek­­ mondják: «Ej, itt van a táskámban val sárga boritékú tüzet, ráér az holnap is, mi fáraszszam a lábamat ma ennyi emelettel, m már úgyis volt vagy száz!» Nem mondják postások, hanem neki vágnak a lépcsőknek,­ meg száz méter kilogramm munkáját vége, és én a szokott órában kapom meg párizsi vitemét. Kényelmes pipálva dolgozást, halogat hátralékot ismer és tűr minden hivatal, a niszterelnökségtől a sótárig, sőt még a hivatali­gáknak is megvannak a maguk lappangó stanciái a lámpás tisztogatás körül. A levélbe azonban nem csinál soha semmi adósságot a munkája körül, egy árva levetőlap erejéig s­üres a táskája, mikor késő este lehajtja a 11, és jóízűt alszik, mert az igazak álmát alus. Kikből toborzódik össze ez a nagy ke­letes sereg, a legmegbízhatóbb, legszorgalmas embereknek a légiója, mely szervezetében bá­natos, egyéneiben tiszteletreméltó ? Kikből­­­nek a levélhordók, akiknek kezén napon millióm kis és nagy érdekünk fordul meg? csodák ezek a szegény, közönséges embe akik olyan becsületesek, hogy se, panasz, gyanú nem éri őket soha ? Nem tudom.­­ A szabadelvűpárti szász képviselők kö­zül többen, mint értesülünk, a napokban kilépnek a párt kötelékéből. Nem önszántukból teszik ezt, hanem azon kényszernő nyomás alatt, amelyet választóke­rületük a községi és egyéb helynevekről szóló tör­vényjavaslatok miatt reájuk gyakorolnak. Személyesen is fölkeresték választóikat s igyekeztek meggyőzni őket arról, hogy a szabadelvű pártból való kilépésük ellenkezik a kerületeik jól felfogott érdekeivel. Mind hiábán, a választók egyenesen megkövetelték képvi­selőiktől a kilépést. Azok sorában, akik legközelebb kilépnek, emlegetik Meltzl Oszkár, Trauschenfels Emil és Schwicker Henrik képviselőket. A közigazgatási reform-javaslatok. Per­­czel Dezső belügyminiszter, mint értesülünk, a kép­viselőház pénzügyi bizottságának egyik legutóbbi ülésén kijelentette, hogy a kormány a legközelebbi — az 1899-ik évre szóló­­ állami budget előirányzattal egyidejűleg a képviselőház elé fogja terjeszteni az összes közigazgatási reform-javaslatokat s hogy eme javaslatok törvényerőre emelése lesz a parlament leg­fontosabb feladata az 1899-ik évnek folyamán. A képviselőház pénzügyi bizottsága január 8-án d. u. 5 órakor ülést tart, tárgya a honvédelmi minisztérium költségvetése; 4-én d. u. 5 órakor pedig az igazságügyi tárca kerül sorra. Új év az ellenzéki pártoknál. A nemzeti pártban holnap délelőtt 10 órakor gyűlnek össze a párthelyiségében a párt tagjai, hogy üdvözöljék Aoponyi Albert grófot, a pártvezért és Horánszky Nándor pártelnököt. Az üdvözlő szónoklatokat Hódossy Imre fogja tartani. A függetlenségi és 48 as párt Kossuth Ferenc József­ körúti lakásában üdvözli a vezért. A párttagok jókivonatait Meszlényi Lajos fogja tolmácsolni. A néppárt tagjai Zichy Nándornak budai palotájában fognak összegyűlni s Molnár János pre­­átus pártelnök fogja az üdvözlő beszédet tartani. A járásbíróságok ügyvitelében, mint már jeleztük, Erdély igazságügyi miniszter szintén életbe­lépteti a felebbezési bíróságoknál már alkalmazásban levő lajstromrendszert. Az erre vonatkozó igazság­ügyminiszteri rendelet már legközelebb meg fog je­lenni a hivatalos lapban. A mezőgazdasági törvény Fiuméban­ hivatalos lap mai száma rendeletet tesz közzé, mi az 1894: XII.­­cikkben foglalt mezőgazdasági törvén Fiuméban és kerületében életbelépteti. Alkotmányon kívül. Az osztrák és magyar obstrukció a előidézett új államjogi helyzet rendezése­­ kezdődött meg, íme az előttünk fekvő adatok: A quóta. A »Budapesti Közlönye s ezzel egyben a bt hivatalos »Wiener Zeitung« ma a következő legi­gasabb királyi, illetőleg császári elhatározást ír közzé: Kedves báró Bánffy! Minthogy a­­ gyár korona országainak és a birodalmi náciban képviselt királyságok és országok­ törvényes képviseletei között azon arán nézve, melyben azok az 1898-ik évben a­zös ügyek költségeihez járulni tartoznak, 1867. évi XII. t. c. 19., 20. és 21. §­ (1867. december 21-én kelt törvény 3. kir. törv. lap 146. szám) értelmében lét­­téridő egyezmény nem jött létre, a közös ü­gy költségeihez való hozzájárulási arány kér sót az idézett törvény 21. §-a (az idézett I­gény 3. §-a) alapján akképen döntöm hogy az arány, melyhez a magyar kori országai és a birodalmi tanácsban képvi királyságok és országok a közös ügyek k­ségeihez az 1887. évi XXIII. t. c. (1887. május 21-én kelt törvény kir. törv. lap­szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig fevő időközben járultak, az 1898-ik év tár­tára is változatlanul fenntartatik. Utasítom önt, hogy ezt köztudomá hozza. Kelt Bécsben, 1897. évi december 30-dikán. FERENC JÓZSEF s. k. B. Bánffy s k Ezzel egyben közzéteszik a hivatalos lapok delegációk határozatainak, vagyis a közös költség­zésnek királyi, illetőleg császári jóváhagyását , pedig az egész budget szövegével együtt. Mind a két királyi elhatározás a miniszti­nökök, a magyar Bánffy b., az osztrák pedig Gau b. ellenjegyzésével van ellátva. A jegybank és kereskedelmi szerződés. . A magyar kormány és az osztrák-a­gyar bank közt megállapodás jött létre, a szerint a bank kötelezi magát a status quo a jövő évben leendő föntartására, a mag

Next