Pesti Hírlap, 1898. július (20. évfolyam, 180-210. szám)

1898-07-01 / 180. szám

_ _________________________ tróntermében (tehát nem a bécsi Burgban) lesz, így nyert a hódolati aktus minden jogos szem­pontnak megfelelő formát. Ő­felségeik két napon át fogadták Budavárban a magyar küldöttségek tisztelgését, külön kihallgatáson a kormány szerencsekívonatait, ünnepélyes formában az országgyűlés mindkét házát, a főpapi kart, a magyar fővárost, a vármegyéket, a tábornoki kart és honvédséget, az összes hitfelekezeteket. Este fényes bál volt az udvarnál. Másnap a felségek Bécsbe utaztak s következett a decem­ber 2. ünnepe, kizárólag osztrák jelleggel és formák közt. Íme a precedens, melyet 25 év múlva is, a jövő őszi fordulón, nyugodt lélekkel meg­ismételhetünk. Belpolitikai hírek, A Palacky-ünnep utóhangja. A tót nem­zetiségi agitátorokat a Narodni Noviny legutóbbi sajtópöre igen érzékenyen érintette. Ennek ad vissz­­­­hangot a prágai Narodni Listy-ben megjelent és Turóc- Szent-Mártonból keltezett levél, melyben a cikkíró el­panaszolja, hogy Pieter Ambrust, a turóc-szent-már­­toni Narodni Noviny szerkesztőjét, azért ítélte el a bíróság 8 havi fogságra és 600 írt pénzbüntetésre, mert az­­ esküdtek valamint a bíróság és a vádló a prágai Pa­­­­lacky-ünnepségek eseményeinek befolyása alatt állot­tak, az elitélt s lapja tehát a cseh nemzeti ünneplé­seknek áldozata s ez okból a levélíró fölhívja a cse­heket, vegyék oltalmukba az elitélt szerkesztőt, aki­nek öt na van s aki csak tavaly temette el felesé­gét.­­ A levélíró ismerteti a bepótolt cikkeket s azon nézetének ad kifejezést, hogy ezekben törvénybe­ , ütköző dolgok nem voltak, „miután a vádló három-­­ negyed óráig tartó beszédében alig elintette a cik-­­ kék tartalmát, folyton Palackyról, a Palacky-ü­nnepről, Komarov generálisról, Konstantin nagyhercegről, a pánszlávizmusról, a magyar elsőbbségi jogairól s a magyar kultúráról beszélvén". Igen, folytatta tovább, Prága ült a vádlottak padján és Pieter tót szerkesz­tőt ítélték el. Komarov nem nyerte meg a budapesti politikai körök tetszését s ezért ütik a Nav. Noviny szerkesztőjét. A szemelvényekből láthatólag a levélben foglalt gyanúsítások elég súlyosak arra, hogy a levélírónak oka legyen névtelenül maradni. — Bizonyára, sokkal jobban, drága Mah­i­don!, köszönöm kérdését. — Ha úgy kívánja, itt maradok. — Ah, nem, nem szükséges. Ferenc és Gyula elvégzik a teendőket ... önt miért is fá­rasztanám? Ők jól megértik egymást; külön válva él­nek és külön válva halnak is meg. A gróf az egoisták kereszségével azon évelődik, hogy a fájdalom komédiáját elodázza s a grófnénak is, magának is minél tűrhetőbbé tegye az utolsó együttlétet. Legutolsó kívánsága úgyis az, hogy igazán és pontosan haljon meg, korrekt férfiúhoz illően, aki senkit se akar zavarni és terhelni. Egyik este már alig lélegzik, jól tudja, hogy ezt az éjjelt nem éli túl. Mikor a grófné szokásához híven este meglátogatja, utolsó mosolyra erőlködik s mondja: — Ne menjen el . . . Nem jól érzem magam. Meg akarja kímélni nejét attól, hogy a vi­lág megszólja s az várta is már e fölszólitást. Csakhamar kényelembe helyezkedik a beteg­szobában. Az orvosok már nem távoznak a haldokló mellől. Mindkét szolga egyforma, hallgatag siet­séggel végzi teendőit. Elhozatták már a gróf két gyermekét is: Rogert és Blanchet s ők ott áll­nak az ágynál az anyjuk mellett. A rokonok közül többen a szomszédszobában gyülekeznek, így múlik el az éj, komoly várakozásban. Reggel felé ellátják a grófot a hallotti kenettel s aztán valamennyiök jelenlétében meggyón, hogy a vallás tekintélyét fokozza. Most már minden ceremóniának vége, ő nyugodtan meg­halhat. De nem siet vele, hanem mintha még utolsó erejét összeszedné, hogy a zajos, kevésb­­bé aeshetikus halált kikerülje. Csak lélekzete Villamos vasutak. Dr Freiikl Sándor sürgette a Lipót-körúti és a Teréz-körúti villamos vasutak összeköttetését. A okoz zajt, amint fütyülve hangzik a tágas te­remben, elárulva azt, hogy a test gépezete rendellenül jár s a fölbomlás küszöbén áll. íme, igy készül egy jól nevelt férfiú a halálra. S miután a nejét és gyermekeit átölelte s parancsoló tekintettel visszaültette őket, leha­­nyatlik a fal felé és meghal, — egyedül. Most föléje hajol az egyik orvos s szemeit lenyomja. Azután félhangosan jelenti: — Ő kiszenvedett! A sóhaj és zokogás hangosabb lesz, a grófné, Roger és Blanche letérdelnek az ágy előtt, zokogó arcukat kezeikkel födik be, hogy ne lássák kényeiket. Azután a két gyermek ma­gával vezeti az anyját, aki kétségbeesését gör­csös sírással jelzi. És e perctől fogva a holttestet már a halotti pompa foglalja le. Az orvosok görnyedt vállal s a körülmé­nyekhez mért arckifejezéssel hagyják el a ter­met. A városnegyed templomának egyik lelké­szét már elhívták, hogy a holttestnél őrködjék. A két szolga is ott ül a pappal együtt, arcukon komoly méltóság; ez az utolsó szolgá­lat, melyet uroknak tesznek. Az egyikük meg­pillant egy kanalat az asztalon, hamar fölkel s a kanalat zsebébe rejti, nehogy a helyiség kifo­gástalan rendjén csorba essen. Az egy emelettel alattuk elterülő nagy szalonban már kalapácsütés hallatszik,­­ a kárpitosok készítik a ravatalt. A nap hátralevő részét a bebalzsamozás veszi igénybe. Minden ajtót bezártak, a balzsamozó bezárkózva dolgo­zik a segédjével. Mikor másnap reggel a rafot le­viszik, hogy a ravatalra hev­ezzék, ír­t kifogástalan fekete öltönyben van arcai a­l­nte fiatalos üde­­ség látszik. Kilenc órától ki­­ a szállást mormogás zaja tölti be. A föld­­­­yi szalonjában fo­gadja a gróf fia és­­­ászoló vendégek tömegét. Ott halk­ok és nézik a nehéz csapástól sújtott két családtag néma udvar ra­kodását. A nemesség, hadsereg és birói kar formán megjelent, sőt a szenátorok és akad­ tagokban nincs hiány. Tíz órakor végre megmozdul a tömeg, úgy a templomba vonuljon. A halottas­ kocsi­­ osztálybeli, a lovak fejét téllpamacs díszíti - a kocsi körül fekete szövet lebeg ezüstös rajt. A halotti lepel négy sarkát a francia had­sereg egyik marsallja, egy herceg (az elhuny­­ó barátja), egy volt miniszter s egy akadémikus tartja. Verteuil Roger és Bussac úr a gyászoló­k élén halad. Őket követi a gyászoló tömeg, egész serét ember fekete keztyűben és fekete nyakkend megannyi fontos személyiség, akik az utca sal­át gázolnak s akiknek járása a megvadult b­nyájéra emlékeztet. Az utcákon, amerre a menet­el, minden ablakot megtöltik a kiváncsi fejek s ... járókelők sorfalat képeznek a járdákon , mag­­nyújtják a fejüket s a diszes halottas­kocsi fordítják. Az utcák forgalmát mindenütt meggátolja a gyászkocsik végtelen sora, pedig alig ül ben itt-ott valaki; az utcák sarkán összetorlódott az omnibuszok, fiákerek és magánfogatok serege , az ember mást se hall, mint a kocsisok ostora és szitkozódását. És ezalatt Verteuil grófné, aki otthon ma­radt, a lakosztályába zárkózott, mert mint mondja: a fájdalom és izgatottság beteggé let Egyik heverőszéken nyújtózkodik s ör, rojtjával játszadoz, mialatt szemét álmodozva , mintegy megkönyebbü­lve mereszti a menyezetre. A templomban csaknem két óra hossz­ tartott a szertartás. Az egész lelkészhad talpra állt s kora reggel óta ott sürgölődött teljes dísz­ben, parancsokat osztogatott, homlokukat törül­­gették és hangosan fújták az ormut. PESTI HÍRLAP 1898. julius 1. Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése — Saját tudósitónktól. — Utolsó közgyűlés a vakáció előtt. A nagy melegben csak lassan kint érkeztek a városatyák. Ilyenkor még saját fogaton sem esik jól ülésre menni. De azért félórával az ülés megnyitása után már szépen megteltek a padok. A lépcsőházban ott drukkolt a Kisfaludy-szín­­ház direktora, aki attól félt, hogy hátha nem szavaz­zák meg a szubvencióját. Vigasztalva biztatgatta szub­­rettje, a sikkes Kápolnai­ Irén : — Csak nem lesznek oly gonoszok ezek a de­rék bácsik. Tudják, hogy kell nekünk a szubvenció. A lépcsőkön dr Nemes Antal és Hock János kortesei fogadták az érkezőket. A budavári plébániáért későn kezdték a szavazatgyűjtést Hock hívei. Ma is erősen beszélték: ■— Ha golyóval szavaznak, Hock János bizo­nyosan „meglett“ volna. Pedig hát a „város urap” Nemest jelölték. A tárgysorozat nagyon is tartalmas volt. Közel száz ügy szerepelt rajta. — Nem végezzük el ma! — sopánkodtak egyesek. — Akár végezzük, akár nem, — mondták mások — nem jövünk el többet szeptember előtt. Bejelentések. Csekély érdeklődés mellett nyitotta meg Már­kus Jó­zsef főpolgármester az ülést. Bejelentette, hogy a központi választ más­­ban Burszky Dániel elisatáro­­zásával ismét megüresedett egy tagsági hely. Az eddig üresedésben volt tagsági helyet ma kellett volna be­tölteni, de a főpolgármester jobbnak tartja, ha mind­két tagsági helyet a szünet után töltenék be. Ezt el is fogadták. Je­cd­er­er Sándor anyja halála alkalmából 200 irtot adományozott a szegényeknek. A Gresham intézet ugyaníly célra 500 irtot adományozott. Dr Havass Rezső és társai indítványt nyújtot­tak be az utcák csatornanyílásainak bázelzárókkal való ellátása tárgyában. Az indítványt kiadták a ta­nácsnak. A főjegyző jelentései után interpellációk kö­vetkeztek, két vonal két társulaté ugyan, de a közigazd­i­­ bejárást már régen megtartották, és akkoriban­­­e6 történt semmiféle ellenvetés. Halmos János polgármester azt felelte, hr . .. ügy a kereskedelemügyi miniszternél van, me­g a penge-forgalom jogának megadása a minisztert Megígéri, hogy sürgetni fogja az ügy elintézését, Kövezések. J­omlós Ágost úr a külső váci­ körút köz és egyéb közmunkák ügyében interpellált. Különösen a vizafogói védgát környékének burkolását sürgette, Halmos János polgármester megnyugtat: az interpellálót, aki tudomásul is vette a választ. Aztán baj nélkül áttértek a napirendre. Munkáslakók. Az államvasutak igazgatósága Kőbányán újabb munkásházakat építtetne és e célra a mostani telepi, folytatásaként még 27,500 négyszögölnyi te..!.‘ Kér. A tanács pártolja a kérvényt. A telek vé­­­ét négyszögölenkint 9 írtban állapítaná meg; az ittani vasutak igazgatósága köteles lenne elemi isk­olát is létesíteni. A rákosi telepből a tanács hajlandó v­­­szavállalni 10.000 négyszögölt, amelyet az ige-való­ság fölajánl, de csak 2 írtjával, amennyiért a f­ives az államvasutaknak az illető területet átengedte. Egyhangúlag elfogadták a tanács előterjeszti.-H. A vigadó bérlete. Egerváry Géza, a vigadó bérlője, amint tál­­tettük, bérhátralékban van és a tanács javaslata sze­rint Egervárynak már el kellene hagynia a vigadót. A bérlő már kérvényezte a bérösszegnek 6000— 1000 írttal való leszállítását, de visszautasították, itt vigadói házi bizottmány Egerváry kérvényét pártolta . Most Egerváry megint folyamodik a közgyük­... még­pedig a tanács ama javaslatával szemben amely szerint bérszerződése megszűntnek volna rej­tendő. A tanács természetesen a felebbezés elutasítá­sát kívánja. Máttyás Arisztid méltányosságból latolgatni akarja a bérleengedés kérdését, már­pedig a­anács erre nézve nem tett újabb előterjesztést. Annyi bizo­nyos, hogy furcsán találnak néha egyes váró. • Mi méltányossági okokat a főváros érdekének rov Egerváry urat egyáltalán nem ismerjük oly­­ embernek, akivel szemben a fővárosnak le i­i mondania a követeléseiről. Máttyus abban kom­. , hogy a bérleengedést megadja, de a fonnál­ hátralékot Egerváry aug. 1-ig fizesse meg. Ez az egész ügy meglehetősen különös be­nyomást tesz és bámulatos gyorsasággal tárgy, proza ganiwrnimTirriraaa^mffirfflBMBKSgsaaBsmmiB^^ sss i « ei

Next