Pesti Hírlap, 1898. december (20. évfolyam, 332-361. szám)

1898-12-01 / 332. szám

S nem tudott volna-e ehez hasonló energiával a népnek számtalan baján segíteni a kisebbség már eddig is, ha neki feküdt volna ? És a köz­vélemény nem értette volna-e meg a kisebbség harcát s kellett volna-e mesterségesen uszítani az utcát, ha a többség és a kormány konokul ellentállt volna a kisebbség akaratának ? S ha választásra került volna a sor, lehetett volna-e öt forinttal vagy egy kupa borral megvásárolni azt a szavazatot, mely tudta és érezte volna, hogy az ellenzék győzelmétől az ő jóléte és pártfogoltsága függ ? Áh! de az ilyen kérdések­ben az ellenzéki energia alszik vagy legfölebb néhány órára ébred föl s akkor is külön ope­rál. Mert hát az Achilles-sarkokon járni ne­héz! Azok sokkalta fájósabbak, mint a tyúk­szemek ! Az ellenzék energiája ily esetekben hallgat vagy legfölebb magas színvonalon álló kijelentésekben hangzik el. Hanem azért te misera plebs contribuens, ha azt akarod, hogy sorsod javuljon és dicséretet kapj, oda ne add a szavazatodat olyan pénzért, amiről beszá­molni nem akarnak, hanem legtölebb olyanért, amelyről beszámolni készek. Lelövetünk, ha az agrárszocialistákra hallgatsz és megvetünk, ha meg nem vehetünk. Eközben a román, szerb és tót egyetemi ifjak ismerkedési estélyre gyűlnek Budapesten és ölelkeznek, örvendeznek. Mert hiszen sokkal erősebb kezek nyúltak a parlamentarizmus ép­ségéhez, mint az övék. Mi magyarok pedig las­­san kint oda jutunk, hogy meg sem ismerjük egymást. S csak kölcsönös gyűlöletből és meg­vetésből áll szívünkben a­­ hazaszeretet, az év végéig négy heti parlamenti munkaidő is alig van még hátra, s mivelhogy a parla­menti viszonyok Lajthán innen s Lajthán túl egyaránt kizárják az új kiegyezési előterjeszté­seknek e rövid idő alatt való legislatív elintéz­­hetését, mint provizorius intézkedések teen­dők a gazdasági viszonyok folytonosságának a fentartása érdekében. Minden valószínűség amellett szól, hogy mindkét kormány a status quo alapján néhány hóra terjedő úgynevezett tárgyalási provizóriumot fog javaslatba hozni s a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási aránynak további egy évre való változatlan fön­­tartását fogja a koronának ajánlani. Belpolitikai hírek, Minisztertanács volt ma délutáni hatodfél órakor a kormányelnökségi palotában. A mi­nisztertanácsot hosszabb értekezés előzte meg, egyfelől a magyar miniszterelnök és pénzügy,­miniszter, másfelől Thun gróf osztrák minisz­terelnök között. Az értekezés, melynek eredmé­nyéről a kormány nevezett tagjai a miniszter­­tanácsnak is előterjesztést tettek, értesülésünk szerint a kiegyezési ügyekkel kapcsolatos formai kérdések, vagyis a körül forgott, hogy miután az Indemnity-törvényjavaslat folytatóla­gos képviselőházi tárgyalásáról különböző verziók keringenek. Az egyik szerint Kálmán Károly ki fogja beszélni az egész ülést, ámbár a választói egyszer már lefújták az obstrukciós beszédét , ámbár a nép­párt értekezlete az obstrukció ellen nyilatkozott. Ér­dekesebb a másik verzió, mely szerint Károlyi Ist­ván gróf holnap fogná felmondani a napirendi vitából fönmaradt beszédét. A szabadelvű párt tagjai közül beszélni fog holnap Szemere Attila, aki a mai ülé­sen már nem juthatott szóhoz. A párt legközelebbi szónoka, mint halljuk, Rohonyi Gyula lesz. Fej­ér­váry Géza báró honvédelmi miniszter­ről bécsi táviratok azt jelentik, hogy a király őt ma­gán­kihallgatáson fogadta. Ez a hír, mint illetékes for­rásból értesülünk, nem felel meg a valóságnak. Fejér­­váry b. Bécsben tartózkodása alatt nem jelentkezett kihallgatásra ő felségénél, sőt azon a napon, melyen bécsi jelentések szerint a kihallgatás történt volna, a király nem hagyta el schönbrunni kastélyát s nem is volt az osztrák fővárosban. Az ellenzéki pártok üdvözlése. Eger vá­ros ellenzéki polgárai Horánszky Nándor címére érke­zett sürgönyben üdvözlik az ellenzéki pártokat mos­tani küzdelmük alkalmából. A távirat igy hangzik:­­ »Eger város nagyszámmal egybegyült ellenzéki polgá­rainak mai gyűlése egyhangúlag és nagy lelkesedés­sel elfogadott üdvözlő irata elküldése előtt, ezennel távirati úton is üdvözölni kívánja az ellenzéki párto­kat hazafias küzdelmük alkalmából. Zalár József el­nök, dr Csutorás László jegyző,­ amire azt gondoltam, hogy a néni hiába lakik a fővárosban, mert nincs ízlése. Szent isten, még az ilyen szamárság is tetszik neki. A kávéházban, ahova hamarosan eljutot­tunk, Józsi bácsi nagyszerűen beváltotta ígére­tét. Negyedóra sem telt el és már öt író és hírlapíró ült az asztalunk mellett. Nem olyanok voltak ugyan, mint amineknek itthon képzeltem őket, de azért büszke és boldog voltam. Az urak egytől-egyig sóvár szemekkel néztek rám s eleinte a vidéki életről beszéltek, amiről az volt a véleményük, hogy a szó szoros értelmé­ben véve butító. Erre annyira megrettentem, hogy alig tudtam beszélni, félvén, hogy olyat találok mondani, ami szigorú véleményükben csak megerősíti őket. Meg kell itt jegyezni, éde­sem, hogy e fiatal urak nevei teljesen ismeret­lenek voltak előttem. Bármennyire megerőltet­tem is az emlékező tehetségemet, egynek a ne­vét sem olvastam valami közlemény alatt, ami­nek egyébként az lehet az oka, hogy névtele­nül vagy olyan lapba írtak,­­amely mihozzánk nem járt. Óh, édesem, csak itt tudtam meg, hogy mennyi lapról nem tudunk mi s hogy mennyi olyan író van, akinek még a hírét sem hallottuk. Bármennyire meg voltam is azonban ille­­tődve s bárhogy szorította is a torkomat a féle­lem, később mégis kérdezősködni kezdtem, hogy kedvenc íróinkról mindazt megtudjam, ami ér­dekelt s amit odahaza találgattunk, gyönyörrel olvasgatva műveiket. A hangom meglehetősen fátyolozott volt, mikor az első kérdéssel álltam elő s őt hoztam szóba, akinek regényei a mi imádságos könyvünk volt. Föltevén a kérdést, azt vártam, hogy a tisztelet hangján szóknak s még meg is hajtják magukat, ajkukra vevén nevét. Képzelheted hát, édes lelkem, meglepe­tésemet, mikor gyors egymásutánban konstatál­ták, hogy hüdéses butaságban szenved. El­mondták, hogy ma már semmi munkáját nem lehet kézbe venni s hogy a rendőrségnek kel­lene eltiltani az írástól a jóizlés nevében. A szívem összeszorult s majdnem sírva fa­kadtam, hogy hova jutott a mi ideálunk s hogy mi mennyire félreismertük. Ah, ott a messzi vidéken olyan jámborak és naivak vagyunk, hogy mindent kitűnőnek és pompásnak találunk. Ez a hit azután még jobban megerősödött ben­nünk, beszélvén a többiről is. A másik kedven­cünkről, akinek díszesen kötött munkáit a papád részletfizetésre vette meg, a vélemények már jobban eltértek. Az egyik azt mondta, hogy va­lamikor írt ugyan olyat, ami a vidéki kaszinók olvasóközönségének tetszhetett, de ma már az ő alkotásait csakis a hülyék intézetében olvas­hatják. A másik ezt a megjegyzést kissé erős­nek tartotta s úgy vélekedett, hogy bár igen korlátolt az atyafi, mindazonáltal egy ilyen kis nemzetnél el lehet tűrni és pedig annál is in­kább, mert erős kritikát nem gyakorolhatunk. A többiek lenézőleg szóltak róla s abban álla­podtak meg, hogy a legtanulatlanabb vad zsenik egyike, aki komoly figyelmet egyáltalában nem érdemel. Már ekkor meglehetősen rossz kedvem volt s csodálkozni kezdtem, hogy mi ott a vi­déken minden ócskaság után komolyan kapunk és semmiféle kritikát nem tudunk gyakorolni. Erre figyelmeztetett az a vélemény is, amit köl­tőinkre vonatkozólag hallottunk. Te rajtad is megesett a szivem, édesem, mert tudtomra ad­ták, hogy a te dalnokod immár végleg elitta az eszét s közel jár ahoz, hogy a bolondok há­'­­ ................. fába vigyék. Amit eddig irt s ami neked an­-«­nyira tetszett, az az ő korlátoltságát bizonyítja, kétségtelenné téve azt, hogy az esze ma fiatal korában meghibbant. Az én édes poétámról is rossz hirt mondtak. Azt bizonyították, hogy vég­leg letört s hogy egész irodalmi működése elt hátgerincbajos beteg hatását teszi a kin De különösen leleplezték a harmadikat, csakis az ő révükön tudtam meg, hogy ag­g szerkesztőségi szolgának sem válna be, m­ert a paralizis a végét járatja vele. Szó esett arról is, akitől te egyik e­­­sőd révén a névaláírását megkaptad, a­ be­esés kincsnek tartasz s amit erősen őrizdl, tu­dod-e, édes lelkem, hogy ez az ember a fét,al­jasabb hízelgők egyike, aki csakis stréber­ge útján boldogult. Annyi tehetsége nincs ,ki mint a falusi kisbirónak s hogy mind t­e. ..t összeírt, merő vizenyősség. Hát vajon fölel ! ..­­ ■ a mi egykor oly kedves drámaírónkat, aki m m­ét azt az irodalmi körökben mindenütt tue. . .dí­vány plagizátor volt. Nemcsak az c . lopta, de összes darabjait, az elsőtől az-Mikor az óra az éjfélt elütötte­­ bácsival, meg Mari nénivel haza m­­­uln­­ik, nagy, igen nagy csalódással voltam gazdagabb. Azt tudtam meg, amiről nem is álmodtan - nincs jóra való irodalmunk s hogy ások.­­..- a művein egész lelkünkkel csüggtünk, ki­mi­kul szamarak, tudatlanok, tehetségtelent legnagyobb részük terjedő hüdéses bu ..... szenved, közel ahoz, hogy szomorú ii­­zelőkbi kerüljenek s ott végezzék be épen nem dicsősé­ges pályafutásukat. Én, ugyan édes lelkem, még nem , hiszem ezt, pedig úgy kell lenni, mert .tor szelik, akik közöttük élnek, akik ismétl okot Ir­­v,V' 2 PESTI HÍRLAP 1898. decembe­r 1. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ma délelőtt tiz óte­r Szilágy Dezső elnöklete mellett ülést tartott/ A m minis/.terei közül jelen voltak : Bánff­y Dezső b. Lako­s László Perczel Dezső, W­lassics Gyula, Fejérváry Géza b. Darányi Ignác, Erdély Sándor, Josipovich Imre. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök be­mutatta Halászi község kérvényét a földadó leí­­tása és a tőzsdeadó behozatala iránt, a Rárospáro­án tartott népgyű­lés kérvényét a kormányrendszer­es­en, Vízakna kérvényét az obstrukció ellen. Ezután név szerint szavaztak Szalay Károlyrak december 2-ika megünneplése ellen szóló hot­ványára. Az eredmény az, hogy 170 szavazattal 24­za­­vazat ellen az indítványt mellőzték. Következik a szavazás az elnöki előterjes­ő fölött. Húsz képviselő név szerinti szavazást kér. Polonyi Géza kijelenti, a kérdés föltevés­­hez szólva, hogy joga volna házszabályvitát kezdeni, mer az elnöki indítványt előbb tárgyalni kellett volna, de az elnök iránti tekintetből ettől a jogától most .fárg. Elnök a névszerinti szavazást elrendeli. A névszerinti szavazás eredménye az, hogy 179 szavazattal 29 ellenében az indítványt elfogadták Madarász József: Éljen a haza! (Zajo: él­jenzés.) Következik az indemnity-vita folytatása. Keller János ismerteti a kormány iránt vak bizalmatlanság okait s különösen a Rába-szabál­oza­t mizériáit fejtegetve, a következő határozati javí­lást nyújtja be: A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az­­­­al kezdjen tárgyalásokat a jelzálog- és hitelbank­kal a Rába-szabályozási kölcsön konvertálás tár­gyában, vagy a kormány vállalja el a kölcs. Elnök a vita folytatását a holnapi tűzi ki. Sághy Gyula a következő interpellációt ta­d , a földmivelési és belügyi miniszterhez : 1. Miféle intézkedéseket tett egyre belügyi, másrészről a földmivelésügyi minis a pécsi Engel és fia céggel szemben fővin - borhamisítási ügy földerítésére? 2. Szándékoznak-e az ügyet megvizs ,­­ amennyiben a borhamisítás ténye beigazolta!tb.. legszigorúbb megtorló intézkedéseket alkalma­­z Darányi Ignác földmivelésügyi minisz­ter a maga és a belügyminiszter nevében válaszol. Is ,m­­ti az ügy előzményeit s azután azt mondja, hogy meg­semmisített borminták helyett újabb minti­kát i­s,­­ ami Pest megye alispánja buzgóságának köszönt,.Jó. (Éljenzés.) E minták vegyelemzése folyamatban ■ án s ezért egyelőre ezekről nem nyilatkozhatik, ez megtörténik, jelentést fog tenni s nem mulasztja el, hogy a megtorlás tekintetében a szükséges lépése­ket megtegye. (Általános helyeslés és éljenzés.) Sághy Gyula a földmivelésügyi miniszá­laszát tudomásul veszi, de az előzetes intéz­e­t­­ben hiányokat lát.

Next