Pesti Hírlap, 1898. december (20. évfolyam, 332-361. szám)
1898-12-01 / 332. szám
1898. december 1. PESTI HÍRLAP 3 Perczel Dezső belügyminiszter kijelenti, hogy azért hagyta jóvá a IV. ker. illetékességet, helyben, mert azt akarta, hogy ne a pécsi rendőrség, hanem a budapesti államrendőrség vezesse az ügyet. Most pedig a VIII. kerületi kapitányt delegálta az ügy vezetésére. A visszaküldött bormintákból van még néhány üveg a hatóság birtokában, úgyszintén sikerült indirekt után újabb bormintákat szereznie, amelyek most a vizsgálat alapját képezik. Sághy Gyula a belügyminiszter válaszát nem veszi tudomásul. A ház a földmivelésügyi miniszter válaszát egyhangúlag tudomásul veszi s a belügyminiszter válaszát is tudomásul veszi. Ülés vége d. u. 2 órakor. , A politikai helyzet. Thun gróf Budapesten. Thun gróf osztrák miniszterelnök Forstner- Billau lovag miniszteri titkár kíséretében ma Budapestre érkezett. Az osztrák miniszterelnök útjának célja az volt, hogy a kiegyezési kérdésekre vonatkozólag a magyar és osztrák kormányok között megállapított egyezség miképen való érvényesítéséről tanácskozzék a magyar kormánynyal. Az utazást eleinte úgy tervezték, hogy a miniszterelnökkel együtt Kauler osztrák pénzügyminiszter is Budapestre jöjjön, minthogy azonban megállapíttatott, hogy a mai konferencia a kérdések részleteit nem érinti, az osztrák pénzügyminiszter leutazása fölöslegessé vált és Thun gróf minisztertársa nélkül jött Budapestre. Bánffy Dezső b. miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter ma reggel tanácskoztak a kérdések előterjesztése felől és együttesen fogadták Thun gróf miniszterelnököt, ki az Angol királynő szállodában lévő lakásáról fél tizenegy órakor hajtatott a miniszterelnökség budavári helyiségéhez. Azután Thun gróf Bánffy báróval és Lukács Lászlóval két órányi időig, délután háromnegyed egy óráig tanácskozott. A mostani politikai helyzetet ismerve, kétségen felül lévőnek kell tartani azt, hogy úgy az osztrák, mint a magyar parlamenti viszonyok szükségessé tették a miniszterek értekezését. Ezúttal is Thun gróf osztrák miniszterelnökön volt a sor, hogy az osztrák reichsrath akcióképességéről nyilatkozzék, minthogy a magyar parlamentben a bonyodalmak épen amiatt keletkeztek, hogy az osztrák válságok a kiegyezési javaslatoknak kellő időben, már a múlt évben való előterjesztését akadályozták. Thun gróf ezúttal sem helyezhette kilátásba, hogy az osztrák reichsrathban január elsejéig letárgyalhatják a kiegyezési javaslatoakik jogosítják arra, hogy a sajtó útján mondjanak kritikát. Ha nem úgy volna, semmi esetre sem tennék, mert hiszen az ő érdekük volna az, hogy a dolgot szépítsék. Nagyot csalódva, tépelyek között irom neked e sorokat, aki ott a vidéken másnak látod az írókat s az irodalmi viszonyokat. . . . Margit levelét hangosan olvastam s az én szép nagy lányom szeme újból megnedvesedett. Könyei sirtak elvesztett világa után, amely pedig az ő kiszinezésében csodásan szép és bájos volt-Kezem selymes hosszú hajára tettem s amint simogattam, így szóltam hozzá: — Ne sírj te, én szivemnek minden gyönyörűsége. így történt ez mindig és így fog történni mindig. Aki közel jut ahoz a világhoz, amelyhez vágya vonzotta, az előtt hamar megszűnik a varázs. A fiatal lelkek gyorsan hangoztatni kezdik azt, amit itt-ott hallanak s aminek ismétlésével eredetiséget, önállóságot, bátorságot akarnak elárulni, különösen, ha az ellentétben áll a nagyközönség tiszteletet érdemlő meggyőződésével. A különbség, édesem, csak abban áll, hogy amíg eddig a kezdődő óriások csak azt mondták a fölöttük messze magasan állókról, hogy szamarak, addig ma azt konstatálják, hogy hűdéses butaságban szenvednek. Ma a paralizis van divatban, ami azt jelenti, hogy eljutottunk a tetőpontra. Hidd meg, édesem, hogy amit most ők osztanak, abból majdan ők is kapnak, de azért ez nekik épen úgy nem fog ártani, amint nem árt a mostaniaknak és nem árt az irodalomnak. Murai Károly kát, ámbár a tárgyalások lehetőségére most valamivel több remény van, mint eddig volt. Ezzel szemben a magyar kormány helyzete is változott. A magyar kormány az ellenzék obstrukciója következtében egyre kijebb szorul az időből, ami a javaslatoknak már normális mederben való tárgyalására is szükséges. Abban a várakozásban, mely az osztrák bonyodalmak megoldása reményében vált szükségessé, az ellenzék a kormány ellen fegyvert kovácsolt és bár a magyar kormány a javaslatokat elkészítette és a bizottsági tárgyalásokon is keresztül vitte, fel van állva annak az útja, hogy januárig törvényerőre lehessen itt emelni a kiegyezést. Mind a két részen szükséges tehát mindenekelőtt a technikai, úgynevezett tárgyalási provizórium. Ennek a provizóriumnak természetesen az a célja, hogy a képviselőházi tárgyalásokra abban az esetben is, hogy ha azok obstrukciós jellegűek maradnak, idő legyen. Elvben, hír szerint, megállapodás is történt ily meghatározott idő nélkül való provizóriumra, mely nem jelent egyebet, mint azt, hogy az ex lex állapot lehetőleg kikerültessék. Azonban erre nézve bevárandó az az idő, míg reá föltétlenül szükség lesz s a kormány még kötelességszerűen fölteszi, hogy a magyar parlament ellenzéke az ország érdekei szempontjából az előnyös kiegyezési javaslatok letárgyalását a kellő időre lehetővé teszi. Ebből a célból kísérlet történik az ülések meghosszabbítására és esetleg igénybe vétetnek azok az eszközök, melyek az obstrukció meggátlására helyeseknek látszanak. Ha a kísérletek nem vezetnek eredményre, a tárgyalási provizóriumot Ausztriában a 14-ik §-al rendelik el, Magyarországon pedig indítványnyal határozzák el. A tárgyalási provizórium dacára érvényben maradnak az önálló rendelkezésre vonatkozó azon megállapodások, melyeket a magyar kormány az osztrák kormánynyal kötött, de természetesen csak föltételesen arra az esetre, hogy ha amikor már a magyar képviselőház letárgyalta és elfogadta a kiegyezési javaslatokat s az osztrák parlament nem, erre az esetre az elfogadott javaslatokat a magyar parlament az önálló rendelkezés záradékával emeli törvénynyé. A quotát egy évre mindenesetre a király állapítja meg. Thun gróf még ma délután visszautazott Bécsbe. Az obstrukció. Egy függetlenségi párti képviselő pártja mostani helyzetét igy jellemezte: — úgy vagyunk, mint azok, akik az omnibusz imperiálján ülnek. A függetlenségi párt fent ül az imperiálon, hol a szél éri, az ág csapdossa s ezenkívül még azt sem tudja, hogy merre megy az omnibusz. A nemzeti párt benn ül az omnibusz belsejében biztonságban s onnan igazgatja a kocsit, hogy merre menjen s mi le nem ugorhatunk a tetejéről. A függetlenségi párt csakugyan alig gyakorol befolyást a viták rendezésére, hanem úgyszólván mindent a nemzeti párt vett a kezébe, ezenkívül pedig önállóan csak Polonyi Géza működik, akinek indítványai nagyobbrészt előzetes megbeszélés nélkül történnek. A függetlenségi párt azonban mindenbe beleegyezik, mert a kormány ellen való küzdelmet jó célnak tartja és azt reméli, hogy a nemzeti párt mindvégig kitart mellette. Időnkint a függetlenségi pártot a Bánffy-kabinet lemondásáról szóló hírekkel bátorítják s igy ma is azt terjesztették, hogy Bánffy báró a folyosón azt mondotta, hogy pozícióját ez év végéig meg tudja még tartani, de nem áll jót érte, hogy a jövő év elején el nem hagyja-e az ereje. Néha-néha változatosság kedvéért az új kormány lisztáját portálják, de sem a nyilatkozat valódiságában, sem a lemondási hírekben nem hisznek. Ellenben aggodalmakat keltenek azok a hírek, hogy ha a parlamenti helyzet nem változik, januárban az országgyűlés föloszlatása fog következni, amitől mindenki fél, mert az új választások még kevésbbé kedveznének az ellenzéknek, mint a legutóbbi alkalomkor. Itt említjük még meg azt a hírt, hogy a függetlenségi párt tiltakozó tüntető körmenetet akart rendezni s erre meg akarta nyerni a szociáldemokratákat. A szociáldemokraták vezérei azonban kijelentették, hogy a gesztenyét nem kaparják ki, nem vállalják el, hogy a tüntetésben résztvegyenek, s a függetlenségi párt kénytelen volt tervéről lemondani. Tehát a párt ezúttal le akart szállani az imperiálról, de a szociáldemokratákat óhajtotta lépcsőül használni, hogy az utcára léphessen. Minthogy ők nem vállalkoztak, a pártot továbbra is a nemzeti párt igazgatja. Külpolitikai hírek. II. Miklós cárnak válasza a szultán ama táviratára, melyben kéri, hogy György herceg kineveztetését gátolja meg, — hallomás szerint — felettébb barátságos. Miklós cár kijelenti, hogy ő mindig szem előtt tartotta a szultán jogait és érdekeit, és a négy nagyhatalom a legjobb szándékkal van a tekintetben, hogy a krétai kérdés előnyös megoldása mellett, a szultán szuverenitását legcsekélyebb mérvben se sértse meg. György herceg a négy hatalom megbízásából veszi át Kréta közigazgatásának ideiglenes vezetését. Végül a cár biztosisítja legmelegebb barátságáról a szultánt. Anglia újból fenyegetőzik. Az angol kincstár első lordja, Balfour Artur, Bristolban beszédet tartott s szólt a szudáni kérdésről és a krétai megállapodásokról. Az utóbbira nézve Balfour azt a különös megjegyzést tette, hogy ha netán valamelyik külföldi államférfin abban a hiedelemben ringatóznék, hogy Anglia türelme kimeríthetlen, akkor az nagyon tévedne. Balfour reméli azonban, hogy ezt az államférfit nem fogják kínos tapasztalatok észretéríteni. Hogy ez a fenyegetés nem szól-e Muracher grófnak, arról a bristoli beszéd hallgat. Az afrikai kérdésről azt mondja, hogy az összes civilizált államoknak érdeke követeli, hogy a föld civilizálatlan részeibe kiterjesztessék az állami rendszer erős és jó kormányzata. Különben — szólt Balfour — Isten nevében hadd haladjon Franciaország is előre ezen a téren a maga szférájában, úgy, mint Németország és a belga király a magukéban. Crispi az antianarchikus konferenciáról. Olaszország ex-miniszterelnöke egyik londoni lapban elmélkedik a kérdésről s többek közt azt az állítást kockáztatja meg, hogy a pápa Franciaországnál minden lehetőt elkövetett annak meggátolására," hogy a konferenciát Rómában tartsák meg. Crispi különben nem vár nagy eredményeket a konferenciától. Legfölebb abban jutnak megállapodásra, hogy az anarchisták ne politikai, hanem közönséges gonosztevőknek tekintessenek, kiknek kölcsönös kiszolgáltatása ily módon lehetséges lesz. Már 1894-ben, midőn Lyonban Carnot elnököt meggyilkolták, javaslatba hozatott az antianarchista konferencia, de akkor Olaszország megtagadta abban való résztvevősét, mert nem remélt semmi praktikus eredményt tőle. Az olasz-francia közeledésnek újabb jele, hogy Olaszország politikai jellegű főkonzulságát Tuniszban egyszerű kereskkonzulátussá fokozta le. Ezzel világosan kimutatta az olasz kormány, hogy Tuniszhoz fűződő régi aspirációiról végleg lemondott. Az angol-amerikai szövetség újból kísért, amióta Németország nem mutat sok hajlamot, hogy Angliával komolyabb szövetségre lépjen. Chamberlain a »Magazin« című folyóiratban megjelent karácsonyi cikkében azt fejtegeti, hogy Anglia minden közeledő lépést az angolszász szövetség felé a legnagyobb lelkesedéssel üdvözöl, hogy az megvédhesse az angolszász ideált, a humanitást, igazságot, szabadságot és egyenlőséget. Ha a szövetség contra mundum szólna, akkor sem riadna vissza tőle. Nagy szó! A Karolina-szigetek jövő sorsáról azt jelentik a »Daily Telegraph«-nak Washingtonból, hogy a nevezett szigetcsoportot Németország fogja a spanyoloktól megszerezni, minthogy az Egyesült Államok kormánya úgy is csak egy kisebb szigetre aspirál szénállomásul , hogy onnan kábel-összeköttetést létesíthessen a Filippi-szigetekkel. Ismeretes, hogy a nyolcvanas években a Karolinák miatt Németország és Spanyolország között kitört birtokviszályban a pápa, mint fölkért békebíró, a spanyoloknak ítélte oda a szigetcsoportot. A francia haditengerészet fokozott buzgósággal folytatja erejének kibővítését. A képviselőházban szétosztott hivatalos jelentés szerint 1899-ben három 11,275 tonnás páncélos óriás, »Charlemgue«, »Saint Louis« és »Goulois«, 1900-ban más három páncélos, a »Henri Quatre«, »Jena« és a »Suffrey«, vízrebocsáttatnak. 1899-ben még egy páncélos cirkáló, 1901-ben hat és 1902-ben négy ilyen új páncélos cirkáló készül el. Egészben véve a hadiflotta 1899-ben 48 és 1900-ban 21 új hadihajóval szaporodik. Ezek között lesz sok torpedó-naszád és hat tengeralatti naszád.