Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)
1899-07-27 / 206. szám
1899. julius 27. 3 PESTI HÍRLAP' mét ez eset alkalmából nem fogja kikerülni az a körülmény, hogy néppárti suba alatt pánszláv törekvések rejtőzködnek. A komárommegyei kínvallatás ügyében folytatott vizsgálat ez idő szerinti eredménye, hogy a belügyminiszter Komárommegye alispánja ellen a mai napon fegyelmi vizsgálatot indított. A főbűnös szolgabírót a belügyminiszter ma kiadott rendeletével felfüggesztette állásától, ellene is megindítván a vizsgálatot. A belügyminisztérium a komárom megyei hatósági brutalitások dolgában példás szigorral kíván eljárni s igy előreláthatólag mindenki, aki hibás vagy bűnös, megkapja megérdemelt büntetését. Az azonban nem felel meg a valóságnak, hogy a főispán beadta volna lemondását, azok sem laknak mind a kolostorban. Goldis püspök is tagja a szerzetesrendnek, Hamsen Ágoston, az aradi szeminárium igazgatója, úgyszintén Meugra Vazul, a szeminárium évek óta felfüggesztett tanára. Az új szerzetesavatás azért keltett Aradon nagy riadalmat, mert azok, akik Goldist Hamseával szemben püspökké választották, azt tartják, hogy Hamsea törvénytelenül hatalmaskodva megnyirbálta az aradi püspök jogkörét. Saguna Andrásnak, a románok nagy metropolitájának egyházjoga 168. §-a szerint ugyanis az archimandrita vagy szerzetesfő senkit sem avathat szerzetessé a püspök áldása nélkül. A fölavatandónak ki kell állani az egyházi vizsgálatot és csak ha a szerzetgyűlés méltónak találta a fölvételre, ajánlhatja a prépost a püspöknek. Azt vetik most föl Hamsea ellen, hogy a bodrogi klastromban semmiféle zsinat sem volt Roska esperes ügyében. Sőt azt is kétségbe vonják, hogy Hamseának joga volna nemcsak bevenni valakit a szerzetbe, de erre nézve előterjesztést is tenni. Visszalépett képviselőjelölt. Mint a Kel. Ért.-nek Déváról jelentik, Réthy Lajos tanfelügyelő a hátszegi kerület képviselőjelöltségét, melyet neki több oldalról fölajánlottak, ez alkalommal az idő rövidsége miatt nem fogadta el. A kerület egyedüli jelöltje eszerint Ponori törvényszéki elnök. Magyar küldöttség az interparlamentáris konferencián. A christianiai interparlamentáris konferencián a magyar csoport vezetője Apponyi Albert gróf lesz; tagjai közül már is elutaztak Emmer Kornél dr. Jusik Gyula, Szerb György, Iredő Albert, Klobusiczky János, Rudnyánszky Béla, Sághy Gyula országgyűlési képviselők, Nikolics Fedor báró főrendiházi tag, Légen Gusztáv és Pázmándy Dénes volt országgyűlési képviselők. Ma indultak útnak Molnár János apát, Szemere Attila, Perényi Zsigmond báró, Szulyovszky Dezső, Farbaky István, Óváry Ferenc országgyűlési képviselők és Desewfy Arisztid képviselőházi háznagyi titkár, akiket egykét nap múlva még néhányan fognak követni. Kopenhágában lesz az általános találkozó július 30-ikán, honnan a „Christiania“ rendes gyorsgőzösön történik az átkelés Chrisztianiába. A Chrisztianiafjord bejáratánál a norvég haditengerészet egy esendre-je fogadja és kíséri Chrisztianiába a vendégeket szállító hajót. A konferencia maga augusztus 14-ig fog tartani. Megsértett püspöki jogkör. Aradról írják, hogy Roska Remus írt, a nagyszebeni szeminárium igazgatóját, Hódos-Bodrogon Hamsen Ágoston archimandrita és a bodrogi klastrom főnöke a szerzetesek közé vette föl. Ez a hír az aradi aula környékén nagy visszatetszést keltett. A visszatetszés okát a következőkben mondják el: A görög keleti román egyháznak Magyarországon csak egy szerzetesrendje van, melynek klastroma az aradi püspökségben van a Maros mellett Arad és Pécska között, igen szép helyen a Csala erdőben. A szerzetesek száma igen kevés és a terem is homályos, Lenbach piszkos, szürke tónusai méginkább lehangolják a lelket. A germán jellem keménysége is azonnal szembeötlik ; ez az ember a Bismarck fajtájából való, nem csoda, hogy e két lélek annyira rokonszenvezett. Még amikor a női lelket ecseteli, akkor se lágyul el annyira, mint a latin vérbeli művésztársai és nekem szinte csodálatos, ahogy Lenbach Miss Pecket fehér macskával játszadozva festette le, sőt a festék valósággal olvadoz keze alatt, mikor Lily Merk bájos fejét örökíti meg. A három olasz nagymester közül a korán elhunyt Favresro a legeredetibb, Olasz az utolsó csepp véréig. Ez a nagy veneziai piktor mindössze 38 évet élt és fél szemét akkor vesztette el, mikor első művészi sikereit aratta, de félszemmel és egy harmadnyi életkorával is anynyi remek dolgot festett össze, amennyiből tíz művész elélhetne. Egy szegény iparos gyermeke volt, a nép köréből való, de nála jobban nem is értették meg az olasz népélet ecsetelését. A zsibongó piaci életet, a veneziai lagúnák és sikátorok pompás humorát csodálatosan hű jellemzéssel s azzal a pompás színgazdagsággal örökítette meg, mely a párázatban vibráló veneziai levegő és a színeket kedvelő olasz nép sajátsága. A nagy olasz mestertől 42 műtárgy látható, melyek közül nehéz volna választani, de a legremekebb talán az olasz király tulajdonát képező »Sanpolai vásár«, a firenzei Galleria Pisani tulajdonában levő »Lutri eredmények« s a művész atyjának kitűnő portraitja, mely a veneziai városi múzeumé. Érdekes, hogy Favretto a roccoco-korszakbeli Venezia népéletével is többször foglalkozott, de ezekben már korántsem annyira közvetlen, mint az ő életéből vett festmény tárgyakon. Sartorio, a második nagymester, 50 műtárgygyal szerepel: egy igen nagy és fölöttébb (idfb.) Hát szó, ami szó, igazság, ami igazság : a kínvallatások szeretett hazánkban nem tartoznak épen a fehér hollók közé. A védőügyvédek a megmondhatói. Azok az esetek, amelyekben a ki. tábla vagy a kúria az első bíróság marasztaló ítélete dacára fölmentette a vádlottakat, mert az előnyomozás alatt megkínozták őket, nem mennek újságszámba a beavatottak előtt. Ez úgyszólván olyan mindennapi kenyér, melyen már senki sem csodálkozik. A különbség a rendes esetek és a komárom megyei eset között csak az, hogy az előbbeniekben kevésbbé művelt rend- vagy csendőri közegek, tönkrement dzsentrikből lett városkapitányok szerepelnek, az utóbbiakban pedig mégis már magasabb szellemi minősítést föltételező megyei tisztviselők. És az a legszomorúbb, hogy a vidéken sok királyi bíróság szívesen ezen közegek kezén hagyja a vizsgálatot vagy azért, mert őket inkább felelősségre lehet vonni, tehát nem tehetik ugyanazt, vagy azért, mert bíznak »ügyességükben«, jogi ismereteikben, arra nézve, hogy kiderítsék a bűntényt, azok a közigazgatási közegek azonban kipréselik akárhogy, jószóval, ha lehet, kínvallatással, ha máskép nem lehet. Milyen kárára van az igazságszolgáltatásnak a kínvallatás e módszere, arról egy a maga nemében páratlan esetet tudunk, melynek fináléja az aradi törvényszék előtt folyt le. Arad megye valamelyik oláh falujának közelében egy vásáros kocsit, melynek tulajdonaérthetetlen vászonnal és 49 remek rajzzal és stúdiummal. Csodálatos, mennyire művésziesen rajzol ez a művész és milyen művészietlenül fest. A rajzai a római Campagna egész állatvilágát felölelik, de nemcsak az ökröt, bivalyt és lovat, hanem az oroszlánt és tigrist is ép olyan otthonosan rajzolja. A festett tanulmányai közül még a legszebb egy női hastanulmány, semmi más, csak a csípőktől a combokig terjedő testrész végtelenül gyöngéd, szinte lehelletszerű és illatos képe. Szinte csodálatos, hogy ilyen lehetetlen képtárgy is művészies legyen. Pedig az! És ezt a stúdiumot különböző változatokban látjuk, végül a »La Gorgone« című rengeteg vászon főalakján, de ott már ez sem imponál nekünk. Francesco Paolo Michetti az a harmadik művész, akit az olaszok még érdemesnek tartottak ezúttal egy külön teremre. Michetti is egészen más csapáson jár, mint Favretto és Sartorio, bár ez utóbbival abban megegyezik, hogy az olaj festékkel ő se tud bánni, de annál nagyobb művész a pastell kezelésében! Itt a falakról mindenek előtt óriási, kétszeres nagyságú emberfejek bámulnak reánk. Hogyan kacérkodik ez a művész a gigásokkal, vagy a geniejének kicsi a hétköznapias ember? Azt olvastam valahol, hogy ez a művész annakelőtte a haramia mesterséget űzte; nos, hát akkor érthető, hogy a bandita-vér utolsó kitörései ezek a rémes hatású fejek voltak. Azután poéta lett belőle. Bűbájos hangú lírikus, aki a légiesen könnyű kezet igénylő színes krétával a tájképek és jellegzetek százféle édes hangulatát örökítette meg. De a három nagymester mellett még mennyi más és más név és mennyi érdekes vászon tárul elénk teremről teremre! A Segantini utánzók egész egész seregével ismerkedünk meg és egy csomó kitűnő névvel, akiket a mi tárlatainkon sohase láttunk. Ezek az olaszok már megint tudnak festeni és van is mondanivalójuk. És ezek az olaszok már nemcsak az ultramarin eget és buja tarkaságot festik, hanem a természet finomabb jelenségeit is megértik, hol egy-egy havas alpesi táj (Bertoluzzi, Delleani, Ippoliti), hol egy-egy mélabús esti vagy éjjeli hangulat (Bezzi, Volpi, Cargnel), vagy a kora tavaszi ébredés (Ciardi, Fragiacomo) hat lelkületünkre. Tehát már Itáliában sincs örökkönörökké azúr-kék ég! És a belga Baertsoen, a bajorfrancia Palmié, az amerikai Harrison, a skót Thompson Harry vagy a hollandul Mesdag már talián követőkre is talál ? A nemzetközi tárlatoknak az az egy átkuk megvan, hogy a színek világnyelvét is lassankint ugyanegy nyelvezetté olvasztják egybe. Da hát átok-e ez ? Mennyi mindenféle víz folyik az egyes földrészek medreiben, vasat, meszet, salétromot tartalmazva, és a tengerben mégis ugyanegy vízzé lesz valamennyi. A természet azért teremtette-e az embert, hogy a néptörzsei egymással küzködjenek vagy hogy közös erővel törjenek a boldogulás felé ? Ez a versengés mindenütt utálatos, de mikor a művészet régióit éri el, mintha csillapulnának az ellentétek és mintha a szivek kórusa azt zengené, hogy a szivek nyelvében nincs gyűlölet, csak béke. És minden egyes nemzetközi műtárlat egyegy nagy béke-kongresszus, mely a lelkek nemesítésével egyengeti a világ-béke útjait. Ebből a gyülekezetből pedig a magyarok sem hiányozhatnak, ha mindjárt harciasabb népfaj is vagyunk! Kézdi-Kovács László: A kínvallatások és a királyi ügyészségek. sai az eladott sertések árát iparkodtak haza vinni, három bekormozott rabló megtámadott baltákkal, pisztolyokkal és félig agyonverve őket, összes pénzüktől megfosztotta. A tettesség gyanúja három falusi oláhra esett, akiket a csendőrök elfogtak. Eleinte tagadták, később a legkisebb részletekig bevallottak mindent. Megmondták, hol vannak a balták, a pisztolyok, amiket a rablásnál használtak és ami a fő, előadták, miképen osztozkodtak meg az elrabolt pénzen, hol rejtették el és ott meg is találták. Az aradi törvényszék előtt megtartott főtárgyaláson azonban a vádlottak mindent tagadtak, még azt is, hogy a rablás idején csak tájékán is lettek volna a rablás helyének, mert ők akkor Erdélyben, legalább 48 órányi távolságra csöndesen aludtak bizonyos paraszt családnál. A törvényszék és a kir. ügyész megrökönyödött az ily megrögzött, gaz hazugságon, mikor a csendőrségnél és a vizsgálóbiró előtt oly részletesen vallották be gonosz tettüket és amikor még a pénzt is megtaálták náluk és persze eléjük tartották ezeket a vallomásokat. Azzal álltak elő, hogy a csendőrök kegyetlenül megkínozták őket, azért vallottak úgy, ahogy. — Már ismerjük ezt a nótát, — szólt az elnök. — A megszokott mindennapi kifogás, — mondotta az ügyész. Miért vallották hát be a vizsgálóbíró előtt is, ahol bizonyára már nem kínozták őket és hogy van az, hogy még a pénzt is azon a helyen találták meg, amelyet ők kijelöltek. A vizsgálóbíró előtt tett beismerő vallomásukra azt adták elő, hogy a zsandárok kisérték őket a vizsgálóbíróhoz és mikor ez vallatta őket, ott álltak a hátuk mögött, tehát nem mertek mást vallani, mert féltek, hogy ismét ők, a zsandárok, veszik majd őket a munkába.« Hát az elrabolt, megtalált pénz? Erre nézve hihetetlen dolog került napfényre. A zsandárok — így mondották a vádlottak — természetesen mindenekelőtt a pénz előadása iránt alkalmazták ellenük a legkegyetlenebb kínzásokat, de minthogy épenséggel semmit sem tudtak a rablásról, a pénz hollétére nézve még annál kevesebbet adhattak elő. Kínjukban megneveztek mindenféle helyeket, de ott nem találhattak semmit. Mikor azután kicsavart, véres tagokkal visszakisérték őket a község fogházába, azzal a vigasztaló bíztatással, hogy holnap következik »a folytatás«, mindaddig, míg a pénzt elő nem adják és megengedték, hogy egyik vádlott neje bekötözze véres sebeiket, hogy holnap