Pesti Hírlap, 1899. augusztus (21. évfolyam, 211-241. szám)

1899-08-08 / 218. szám

A PESTI HIRLAP 1899. augusztus 8. gője. Társas élete sincs rengeteg látogatottsága da­cára sem, ennek oka abban keresendő, hogy a ven­dégek Európa különböző vidékeiről zarándokolnak ide, a legkülönbözőbb érzelmű népek és nemzetisé­­­gek vegyüléke ez. Szóval semmi ok sincs arra, hogy­­például az üdülni vágyó magyarság évről-évre oda­hagyja a Kárpátok bérceit a kékelő alpesek kedvéért, avagy lojalitásból, melynek a hon határain belül is áldozhat. A drágaság szinte fölháborító s aki emlék­tárgyakat akar magával vinni, az legalább is az ér­ték háromszorosát fizeti meg. Csupán a Festi Hírlap olcsó, 8 krajcárért árulják. K. L. Esti levél.­ — Egyetemi épületek. — A szálfák és gerendák közül most bonta­kozik ki a tudományegyetem központi épülete. Immár a harmadik. Mert ez a furcsa házcso­port úgy fejlődött, hogy a paulinusok régi klast­­romához, mely az Alma mater hajléka volt, most huszonöt esztendeje hozzá építettek, a szerb­ utcában, egy háromemeletes kaszárnyát, ehhez meg egynéhány év múlva ismét egy más­forma, de ugyancsak bécsies bérházfélét. A zagy­valék legújabb eleme ez az igen szép olasz bá­rok palota, mely a paulinus-klastrom helyén épült. Aligha az utolsó, mert csak hat teremmel bővíti az egyetemet. S mi ez a hat terem a sok miniszterjelöltnek, a joghallgatóknak, kik minden szeptemberben négy-ötszázzal többen vannak! Bizonyos, hogy ez a központ nemso­kára tovább fog terjeszkedni a szerb-utcai vis­kók helyén, s megépül a negyedik, ötödik stb. centrum is, persze mind más-más ízlés szerint. A harmadik központi épület, mint mond­tam, igen szép és jól illeszkedik a régi Pest legművészibb olasz bárok alkotásához, a paulinus , azaz egyetemi templomhoz, melynek csak otromba toronysisakjait kellene stílusosra vál­­­­toztatni, hogy a múlt század elejéről egy becses és tiszta műemlékünk legyen. Örvendetes, hogy az új központi épületnek van az egyetem méltóságához illő díszterme is. .Reméljük, hogy ez az aula végét veti azoknak a boglyos, koldusos ceremóniáknak, melyekkel az Alma mater mindmostanig csúfot űzött saját komolyságából. Láttak önök nálunk doktor­- avatást, docensi próbaelőadást ? Ha nem láttak,­­örüljenek, mert a szomorú komédia rossz mu­latság. A márványos, aranyos terem dísze és­­méltósága talán egy kis díszre és méltóságra­­ kénszeríti majd a professzor urakat is, legalább egy fekete kabát és húsz percnyi türelem erejéig. Mert a kabát nem ritkán szürke, a türelem meg öt percig tartó volt. Ha már a fiatal doktor nem veheti át az oklevelét forma­ságok nélkül, valami hivatalban (ami helyesebb volna), legyen a szertartás igazi szertartás, ne unatkozó, hányaveti emberek ásítozása. Csak ne volna ez a központi egyetem a belváros közepébe ékelve. Ronda, sőt gyanús környéke egynéhány év múlva bizonynyal el fog pusztulni a föld színéről és majd paloták lesz­nek a szomszédai. De palotákban nem fejlőd­hetik igazi, ép, friss deák-élet. Már­pedig az a dolog természetes rendje, hogy az egyetem körül quartier latin keletkezzék. Mint a Lágy­mányoson fogjuk tapasztalni, az új technika körül. Egy új város, a fiatalok városa támad itt, minden viszonyával a tanulók életéhez illesz­kedő. Én álmodozó azt szerettem volna, ha a műegyetemet leviszik Szegedre, mely aztán magyar Oxforddá változik. Álmom félig-meddig mégis be fog teljesedni, mert bizonyos, hogy a hatalmas új technika körül megépül egy kis Szeged, vagy ha jobban tetszik: Oxford, a deák-város, melyben a tanuló igazi deák lehet. Itt, Budapesten, melynek ezer kávéházában a léhaság, a semmittevés lebzsel, nem lehet szó munkás, vidám, igazi deák-életről. Odakint, az új városban, máskép lesz. Rövid egy negyed század múlva talán azt is megérjük, hogy megépül valahol kint a Rákoson a jogi fakultás és városa, melyben immár tízezer nagyreményű ifjú magyar fog törekedni az excellenciás cím felé. Ha ugyan az igazi tanulás, az igazi deák-élet nem találná ép csökkenteni azok számát, akiknek a komoly munka sehogyan sem kedves. Mert nem tréfálok, mikor azt mondom, hogy Angolországban a te­hetségek, a célok elrendezkedésének egyen­súlyára döntően hatnak az egyetemek és az egyetemi városok is. SZÍNHÁZ ÉS ZENE. * (A városligeti színkörben) a Dreyfus az ördög-sziget áldozata című dráma tegnapi elő­adása zsúfolt ház előtt folyt le. A darab továbbra is műsoron marad. Az igazgatóság Hegyi Arankát rö­vid vendégszereplésre szerződtette és a jeles mű­vésznő legközelebb egynéhány operett-szerepében fog föllépni. A színfalak varázsa című új­­énekes bohó­zat szerepeit a héten már kiosztják. A két ember tragédiája továbbra is a műsoron marad. * (Művészi körút.) Mát­hé István, ismert he­gedűművész, több erdélyi városban fog hangversenyt adni. Legelőször Sepsi-Szent-Györgyön lép föl. * (Solymosi szinésziskolájában) a beiratá­sok — az intézetnek József-körút 18. sz. alatt levő új helyiségében — aug. 1 6-án kezdődnek és szep­tember 10-én érnek véget, mindennap délután 3-tól 6 óráig oly módon, hogy 3-tól 4-ig a drámai növen­dékek vizsgáltatnak meg és 4-től 4-ig azok, kik az operett-osztályba óhajtanak belépni. A jelentkezőktől elegendő előképzettség kívántatik, továbbá kifogásta­lan beszélő hang és szép termet. A növendékjelöl­­teknek szüleikkel vagy gyámjukkal kell jelentkezni. A legtehetségesebb és legszorgalmasabb szegénysorsú növendékek közül hárman kétszáz és száz-száz koro­nás ösztöndijat kapnak, mire nézve a növendékek szavazással döntenek — mint eddig is történt — a Népszínházban tartott vizsgálati előadások után. NAPI HÍREK. — (Személyi hírek.) Báró Bánffy Dezső m. kir. főudvarmester Budapestre érkezett s jelenleg a fővárosban tartózkodik. — Ormódi Ormódy Vilmos, az első magyar általános biztositó társaság vezér­­igazgatója és a budapesti zenekedvelők egyesületének elnöke, több hétre külföldre utazott. — Rózsavölgyi Gyula alpolgármester szabadságáról visszaérkezve, hivatalát ismét átvette. — Toldy József 1. főügyész holnap kezdi meg négy heti szabadságát, mely idő alatt Fülöp Kálmán ügyész fogja helyette­síteni. — (A király Stájerországban.) Grácból je­lentik: A király Ferenc Ferdinánd főherceggel, to­vábbá Lipót, György és Svonrád bajor hercegekkel ma délután külön vonalon Radmerbe utazott udvari vadászatra. A radmeri állomáson találkozott azzal a vonattal, amelyen Hohenlohe herceg német birodalmi kancellár utazott. A király vonatából kiszállott Ferenc Ferdinánd főherceg, Lipót bajor herceg és Paar Ede gróf főhadsegéd, aki meghívta Hohenlohe herceget, hogy menjen be a király kocsijába. A herceg nyolc percig maradt a királynál, aki őt nagyon barátságo­san fogadta. A vonat azután elindult s Hohenlohe herceg hajadonfővel állott a pályaudvaron mindaddig, mig a király vonata el nem tűnt. — (Sándor szerb király) az eddigi rendel­kezések szerint e hét vége felé Belgrádból Karlsbadba való átutaztában Bécset is érinti, ahol azonban ezút­tal csak két napig marad. Visszatértében hosszabb ideig fog ott időzni, mert akkorára már királyunk is visszatér a hadgyakorlatokról. — (Tisza Kálmán) Gesztről Kálmán fiával hétfőn Nagyváradra érkezett s megnézte a színház építését. Szunyogh alispánnál ebédelt és kijelentette, hogy jövő hóban esetleg beszámolót tart válasz­tóinak. — (Az aldunai hadgyakorlatok előtt.) Említettük ma, hogy a dunai hajóraj a fővárosba ér­kezett. A hajók, — számszerűit hat, — négy moni­tor, egy cirkáló hajó s egy torpedó-naszád tegnap délután fölszedték a horgonyukat, s óriási közönség jelenlétében indultak útnak az Aldunára a jövőgya­­korlatokra. A menet elején a két nagyobb monitor úszott s nyomában jött a többi, s valamennyien szep­tember 10-én térnek vissza a fővárosba.­­ — (Az ácsi csata évfordulója.) Az ács­­berkályi csata 50-dik évfordulója alkalmából a gesz­­tesi járás függetlenségi érzelmű polgárai s Komárom város polgársága szép és megható ünnepet rende­zett az ács-herkályi temetőben a honvédoírnál. Az ünnep, mely Komáromban kezdődött s az ácsi teme­tőben végződött, a következőkép folyt le: A komáromi ev. ref. templomban Antal Gábor püspök szép imát mondott. A templomban az összes hatóságok testületileg voltak jelen. Délután a komá­romi polgármester fölhívására az összes komáromi egyletek testületileg zászlók alatt, s nagyszámú ünneplő közönség gyűlt össze, hogy kivonuljon az ácsi temetőbe. Az elindulás előtt Domány János komáromi városi főjegyző megkoszorúzta a Klapka­­szobrot. Az államvasutak az ünneplő közön­ség rendelkezésére külön vonatot bocsátott, me­lyen délután három órakor mintegy 1200 ember a komáromi önkéntes tűzoltók zenekarának kísérete mellett ment ki az ácsdierkályi temetőbe. A temető­­ben a rendezőbizottság fogadta az ünneplőket, kik között ott voltak Sárközy Aurél főispán és Ghyczy Dénes alispán vezetése mellett Komárom vármegye tisztikarának küldöttsége, Tatatóváros képviselő-tes­tületének küldöttsége, mely koszorút is hozott ma­gával, a vármegye notabilitásai nagy számban, stb. A honvédsírra összesen 80 koszorút helyeztek el. A simát az ünnepet a komáromi dalárda nyitotta meg a Himnusz eléneklésével. Ekkor Weininger Ernő ó­szőnyi kath. plébános mondott imát, majd Héring Lajos ág. ev. esperes tartotta meg szép emlékbeszédét. Ezután Ti­aly Ferenc országgyűlési képviselő, az országos függetlenségi pártnak e rokon­­szenves, fiatal tagja, tartott megható, lendületteljes beszédet. Jánossy Lajos komáromi ág. ev. lelkész és Sós Ferenc, Ó-Szőny birájának és 48-as honvédnek beszédei után Pebaba Antal, a komárommegyei hon­védegylet elnöke, mondott köszönetet a nagyszámban megjelent publikumnak azért az ünneplésért, mely­ben az ács-herbályi csatában elesett honvédeket ré­szesítette. Ezzel az ünnep véget érvén, a közönség oszladozni kezdett s 7 órakor visszautazott Komá­romba a rendelkezésére bocsátott különvonattal. .. (Herman Ottó — a szász pap.) A Fehér­­egyházán megtartott Petőfi-emlékünnepen megjelent — miként azt kellemes érzéssel látták és adták a hirt tovább — jeles tudósunk, Herman Ottó is, ló­háton, nagy feltűnést keltvén lengő szakállával és a szél által lobogtatott hajával. Amint a sirhoz kifelé lovagolt, megkérdezi a sorban fölállított székely-ud­varhelyi lovas bandéristáktól, hogy »Erre visz-e az út a síremlékhez?« Az igenlő válasz után odaszó- Szabó Ferenc mészáros, Sz.-Udvarhely város »gura szádu­luja«, hogy: — No hála istennek, hogy megjött maguknak is az esze, öreg ur! Ez a megjegyzés elég hangos volt arra, hogy a kissé nagyot halló Herman Ottó is meghallja s nyomban megkérdezte, hogy mire érti ezt? — Biz én az urat szász papnak néztem! fe­lelt a polgártárs és tovább haladott apró lépésű kis székely lován. Később újból találkozott a polgártárs­­­­sal Herman Ottó s oda szólitva magához, azt mondja neki: »No lássa, itt mutatok én magának egy igazi „szász pap“-ot« s erre bemutatta Szász Gerőt, Ko­lozsvár jeles református papját. A tréfával azonban Szabó Ferenc uram sem maradt adós, mert meg is hívta Herman Ottót az uj ismeretség alapján egy kis »flékenre« Székely-Udvarhelyre. — (Báró Vojnics István főispán), Bács. Bodrogh vármegye közszeretetben álló főispánja, ki Budapesten az ismert baleset folytán több mint egy hónapig feküdt, orvosa, dr Farkas László kíséretében Szabadkára érkezett. A vonatnál a városi hatóság, számos rokon és jóbarát várta. Kivonultak a mentők is egy hordszékkel, úgy emelték ki a vasúti kocsiból s a hintóra vitték. A jelenvoltak lelkes éljennel üdvö­zölték a főispánt, kit betegsége meglehetősen meg­viselt. — (A Milán elleni merénylet.) Az újvi­déki »Zasztava« írja, hogy a Pasicsnál tartott ház­­kutatás alkalmával semmi olyat nem találtak, ami Pasicsot csak a legkisebb mértékben is kompromit­tálná. — Ellenben találtak nála egy lefotografirozott levelet, melyet Milán király intézett az orosz cárhoz.­ E levélben Milán király 4 millió rubelt kér kölcsön az orosz cártól s a megadandó kölcsön fejében ígé­retet tesz arra, hogy örökre eltávozik Szerbiából. — Ezt a levelet Pasics Szentpétervárott még abban az időben szerezte meg, mikor ott szerb követ volt. ( A petőfi-Társaság ülése.) Bartók La­jos, a Petőfi-Társaság alelnöke, folyó hó 9-én, szer­dán délután 5 órára, Szentkirályi­ utca 22. sz. alatt tartandó ülésre meghívja a Petőfi-Társaság tagjait.

Next