Pesti Hírlap, 1899. december (21. évfolyam, 333-362. szám)
1899-12-17 / 349. szám
1899. december 17. 7 PESTI HÍRLAP A Lloyd-klubból. Minek utána Horánszky Nándor a pénteki ülésen, még tizenkettőnél is több kemény pontokban gyújtott be az egyedül idvezitő »múltnak«, s minek utána a képviselőházi nyilvános ülésterem nem látszott alkalmas helynek arra, hogy nyomban a beszéd után »minden oldalról« eláraszszák Horánszky Nándort meleg kézszorításokkal és részben mindeneket megbocsátó, részben mindenekért bocsánatot kérő gratulációkkal, — tehát mi volt természetesebb, mint az a föltevés, hogy mihelyt az nap este Horánszky Nándor, szokása szerint, öt és hat óra közt meg fog jelenni a Lloyd-klubban, kamatostul fogják pótolni az elmulasztottakat s épen azok, akik a »múltra« leginkább harugusznak, mivelhogy elmúlt. Ez a föltevés annyira természetesnek látszott, hogy Szemere Attila, aki csak most érkezett haza Angliából, hol hat hetet töltött s naponkint tapasztalta, hogy miként »győznek« a nagy többségben levő angolok minden nap otthon s miként verik őket a nagy kisebbségben levő búrok mindennap Afrikában, nyomban fogadást ajánlott arra, hogy igy lesz. Mert máskép nem is lehet. Ám Kabos Ferencben, aki még mindig tántoríthatatlan híve a három tagból alakult „Szemere pártnak ezúttal is, — mint ez néha megesik vele — fölgerjedt az ellenmondásig viszketeg és csak azért is az ellenkezőjét állította annak, amit a pártvezér enunciált. A fogadás megtörtént bizonyos számú snapszokban A fogadásnál Lázár Árpád is jelen volt s előbb Szemerével tartott, de talán eszébe jutott, hogy Kabos Feri is a bérces hazából való épen, mint ő s akkor szemében megvillant egy sokat jelentő pillantás, melynek elvárhatatlan kísérője az ajkon egy ravasz mosoly. Majd Kaboshoz fordulva így szólt: „Meglehet, hogy Attilának van igaza, de azért a fogadást mégis te fogod megnyerni.“ Monda és eltávozott. Ment egyenesen a másik skupcsinába, a nemzeti kaszinó nyilvános éttermébe, hol a közvélemény asztala ma ismét oly mozgalmas, mint volt tiz év előtt a véderő vita idejében. Ott Lázár Árpád titokszerü arccal közeledett László Miskához s valamit a fülébe súgott. Tudni kell, hogy Lázár Árpádot mindig dühbe hozza, hogy László Miska még azt is titokszerü suttogással adja tudtára, hogy: „ma este a Bristolban vacsorálunk!“ — S hogy tehát egyszer ő is megboszantsa Miskát, ezúttal azt súgta neki, hogy: „Biztosan tudom, hogy ma este Horánszkyt a Lloyd klubban inzultálni akarjákMiska elsápadt, szeme gyilkos villa(448) Brodszky, tájkép, a világtalanok számára. (452) Papp Sándor, jó portrait. (454) Bathur Helén, magyar bika, erőteljes, szép pastell. (456) Barsy, rossz portrait. Kit érdekel az ilyesmi ? (447) Karvaly József, „A nagy út előtt", Jézus kép, tisztességes áhítattal megfestve. (461) Bruck Hermio, tájkép, jól átérezve. XII. terem. (László és Szenes terme.) László Fülöptől, (474) Királyunk igen jól sikerült képmása, (475) Bubics püspök portraitja, kissé viaszos arcbőrrel, (471—77) előkelő fekete ruhás gentlemanek és egy sereg főrangú ur és hölgy, mind azzal a magas fejlettségű ízléssel festve, mely László műveit jellemzi. Szenes Fülöp, nagy haladás a szinek frisseségében s az üde előadásban. (480) Fiatal anya, igen bájos kép, szépen komponálva. (185) Amor, a kedvesebb fajtából, (481—3) friss női fejek és arcképek, mókát lövell. S eltűnt, mint Joubert Pretoriába. Mondván: „Majd megtanítom én a pretoriánusokat !“ S hogy eljött az est, Horánszky Nándor aznap véletlenül nem a szokott időben jelent meg a Lloydklubban. Ellenben szintén véletlenül már 5 és 6 közt az egész volt nemzeti párt fölvonult, s elfoglalta a döntő stratégiai pozíciókat. A bejárattal szemközt levő asztalon ült (közepén László Miskával) egy hosszú sor; jobbra az ajtótól, a pamlagokon és a karszékeken ült egy kisebb csoport, s úgyszintén az ajtótól jobbra is. A Lloydklub egyéb tagjai, akik lassan kint szintén gyülekeznek, nagy szemeket meresztettek erre a sajátszerű elhelyezkedésre, s nehogy valamit, amit nem tudtak, megzavarjanak, elpárologtak, ki a kártyaszobába, ki az olvasóterembe. S így esett, hogy mikor Horánszky Nándor úgy fél hét körül tényleg megjelent a Lloydklubban, úgy érezte magát, mintha nem is a Lloydba, hanem a hajdani múzeumkörúti klubba lépett volna be. S ugyanakkor a volt nemzetiek úgy körülvették, hogy még ha akart volna, akkor sem tudott volna neki gratulálni más. S egy félóra múlva Dózsa Endre, aki a fogadó felek által jurynak volt kiküldve, azzal a döntvénynyel kereste föl Szemere Attilát, hogy a fogadást Kabos Feri nyerte meg. Hogy azonban mi történt később ? s hogy vajon mégis nem Szemere Attilának lett-e igaza ? az már a dologhoz nem tartozik. A tény az, hogy az elvesztett snapszokat megitták , s valamennyit a Lázár Árpád egészségére ürítették. ** * Ezek az olajfestmények, rövid és szigorú áttekintés után, melyből eléggé konstatálható, hogy nem mind arany, ami lényük, vagyis szecessziósan átidomítva, nem mind kép, ami kép. De szobrok is vannak. S akad még más is, amiről írni tehet. Sőt írók is, ha mindjárt hiénának is minősítenek az én kedves bajtársaim. Kézdi-Kovács László: Délafrikai háború. A colensoi katasztrófa. Buller veresége. Ennél nagyobb csapás Angliát még nem érte. Az angolok még át sem léphették a szabad búr köztársaságok határát s már egész haderejük tönkre van verve. Buller volt utolsó reménységük. Alább olvasható jelentése, amely bizonyára a legszükségesebbre szorítkozik a csapás leírásában, föltárja hadserege ellenállási képességének megsemmisítését. A burok az utolsó tíz nap alatt gyors és nagy munkát végeztek. Tönkreverték Nagy-Brittaniának három fényesen, a modern hadtudomány és technikai fejlődés minden eszközével, dum-dum-lövegekkel, licit-bombákkal, Maxim-ágyúkkal kiállított hadseregét, anélkül, hogy számottevő veszteséget szenvedtek volna. És ezzel megcáfolhatlanul bebizonyították, hogy Anglia, mint szárazföldi hatalom, számba többé alig jöhet. Nyilvánvalóvá tették azt is, hogy a világ összes népei megunták azt a preponderanciát, amit az angolok a világ fölött gyakorolni kezdtek, különben nem örvendeznének lelkesülten mindannyian a végcsapáson, amelyet a hazájáért, tűzhelyéért, szabadságáért síkra szállt búr nép a gúnyolódással ellene indult angol haderőre mért. Végcsapásnak mondtuk, mert ha még százezer embert is küldenek ellene, az angolokat már annyira demonizálták az eddigi vereségek, hogy az újabb százezer ember sem lesz szerencsésebb. A ma érkezett szenzációs hírekből elsőnek közöljük azonban a legnagyobb bravúrral támadott felül levő zászlóalja súlyos veszteséget szenvedett. Brooke ezredes súlyosan megsebesült. Erre megparancsoltam Hildyard tábornoknak, hogy nyomuljon előre, amit meg is tett. A seregének élén levő ezred megszállta Colenso Stationt s a híd közelében levő épületeket. Ebben a pillanatban hallottam, hogy az egész tüzérség, amelyet a támadás támogatására küldtem ki, tudniillik a 14. és 66. tábori üteg és hat tizenkét fontos gyorstüzelőágyu egészen a folyóig nyomult előre, amelyet az ellenség erősen megszállott. Az ellenség hathatós tüzelést kezdett kis távolságról s megölte összes lovainkat. A tüzéreknek ott kellett maradniok az ágyukkal. Kétségbeesett erőfeszítéssel igyekeztek a tábori ágyukat onnan elvinni, de az ellenség tüzelése nagyon erős volt s csak két ágyút sikerült megmenteni. Minthogy a csapatok a tüzérség támogatása nélkül előreláthatólag csak az ellenség céltáblájául szolgáltak volna és az átkelés megkísérlésével föláldoztam volna életét, elrendeltem a visszavonulást, amely teljes rendben ment végbe. Egy tetemes számú ellenséges csapat egész nap szorongatta haderőm jobbszárnyát, de a lovasság Dundonald lord vezetésével és a dandárnak egy része Barton tábornok vezetésével elhárította a támadást. Nagyon meleg napunk volt s csapatainkat nagyon kifárasztotta, de azért magatartásuk kitűnő volt. Tiz ágyút ott kellett hagynunk az ellenségnek, egyet pedig az ellenség gránáttüze pusztított el. Attól tartok, hogy Hart dandárénak vesztesége igen nagy, de remélem, hogy a súlyosan sebesültek száma aránylag nem lesz nagy. A 14. és 66. üteg súlyos veszteséget szenvedett. Visszavonultunk Chievelly mellett levő táborunkba.“ Ha már a vereséget szenvedett hadvezér enynyit kénytelen bevallani, képzelhető, hogy a tényleges veszteségek mekkorák lehetnek és az erkölcsi riadalom minő fokú. E csapás után csaknem komikusan hangzik a következő távirat: London, dec. 16. Buller tábornok hivatalosan jelentett veresége következtében intézkedéseket tettek, hogy a hetedik hadosztály elküldését siettessél s a tüzérség veszteségét pótolják. Mintha bizony a történtek után a búrok várakoznának aj angol segédcsapatok megérkezései, az afrikanderek pedig az általános fölkelésükkel add: késnének ! Az angol lapok hangulata. London, dec. 16. A lapok mind nyugodtan tárgyalják Bull tábornok vereségét. Egybehangzóan elismer hogy az indiai fölkelés óta nem volt rosszabb helyzet Angliára nézve, de bizalommal néz elébe a háború végső eredményének. (A. Irok is!) A Daily Telegraph nagyon izgatott hagon i s azt követeli, hogy a kormány mint rendelkezésre álló csapatot haladéktalanul ki jön el Dél-Afrikába s hogy minden áron béri ki a leggyorsabb járatú hajókat Minden ren.katonának kivétel nélkül a háborúba kell menie, de még a miliceket is be kell hivni szol* latra. Nemcsak Transvaalt és Oranjet, háta az egész világot meg kell győzni arról, hogy a angol hadsereg a legelsők egyike. Mindenkire szemmel láthatóan meg kell mutatni, hogy ighn a legelső nagyhatalmak között is a lelsők között van. (No, ez már nehéz munka lesz) A Times a következőket írja: Csapataidnak újabb nagy veresége annak a bevallása kényszerít bennünket, hogy az a feladat, amlyet a brit nemzetnek teljesítenie kell, sokkl nehezebb, semmint a háború első pillanatába hittük. Az indiai fölkelés napjai óta nem vet Anglia ily fájdalmas és aggasztó helyzetbe. Igen nagy csapás ért bennünket, de a nemzenek most az a kötelessége, hogy hallgasson , bizzék abban, hogy derék katonaiak mindaddig nem fognak nyugodni, mig Angliának a győzelmet nem biztosították. (Ha csak a katonákon múlnék!) Buller jelentését. London, dec. 16. Buller tábornoknak egy távirata a tegnapi napról a következőket jelenti a Chievelly mellett levő táborból. »Sajnálatomra súlyos sorscsapásról kell jelentést tennem. Reggel négy órakor az egész haderővel kivonultam a Chievelly mellett levő táborból. A Tugela folyónak két pontján lehetséges az átkelés. Az volt a szándékom, hogy e két pont egyikén kierőszakolom az átkelést és pedig egy dandárral, amelyet a fődandárnak kellett volna támogatnia. Hart tábornoknak az átkeléstől balra, Hudyard tábornoknak a jobboldalon és Littleton tábornoknak a középen kellett támadnia. A három csapatnak támogatnia kellett egymást. Korán reggel láttam, hogy Hart tábornok nem lesz képes az átkelést kierőszakolni, tehát utasítottam, hogy vonuljon vissza. Hart