Pesti Hírlap, 1899. december (21. évfolyam, 333-362. szám)

1899-12-19 / 351. szám

k látják ebből, hogy a helyzet Dél-Afrikában nag­­­gyon komoly, hogy a végső eszközökhöz folya­modtak és Angliának már nincs több tartaléka. Wilson képviselő, aki egyszersmind gazdag hajógyáros, a Westm. Gazetteben azt követeli, hogy vessenek véget ennek a testvérgyikos háborúnak. Ez az első hang, mely a háború ellen ily nyiltan­­kikel, de egyúttal Robert képviselő ugyan­­annak a lapnak azt írja, hogy ideje már, hogy Anglia azt az áruló bandát, mely ebbe a há­borúba belelovalta, magáról lerázza. Perker nonkonformista lelkész a szószékről, hogy a há­borút szüntesse meg. Persze ellenkező mani­­fesztációkban sincs hiány, így Campion tenger­nagy a Timeshoz intézett levelében arra kéri a nemzetet, hogy boruljon térdre és fohászkodjék Istenhez, hogy az angol fegyvereket győzni en­gedje. (N. Fr. Pr.) KÉPZŐMŰVÉSZET. Műcsarnok vagy szatócsüzlet? — A művásárló közönség figyelmébe. — A műcsarnok tagjait, és a művásárló közön­séget kétségkivül meglepte, hogy a kultuszminiszter a megnyitás ünnepén Berzeviczy Albert műcsarnoki alelnöknek örömét fejezte ki afölött, hogy a kiállított művek immár részletfizetésre is vásárolhatók. Meg­előzőleg senki se tudott róla, hogy a műcsarnok a részletfizetésre való eladás terveivel foglalkozik, csak a művészek és a társulat igazgatósága, melyhez a Singer és Wolfner könyvkiadó cég, a »Műcsarnok« című hivatalos lap kiadója, ajánlatát beadta. A kultuszminisztert is kétségkívül a megnyitás előtt informálták, de csak röviden, a bővebb infor­mációt mi adjuk meg, annyival inkább, mert ez a művásárló közönséget anyagi oldaláról, a legközvet­lenebbül érinti , mert kötelességünk a közönséget alaposan megismertetni azzal, amit nálunk részlet­fizetésre való művásárlásnak neveznek. Az előzményekről elég annyit említeni, hogy Wolfner József úr megelőzőleg egy sereg festőmű­­vészszel konferált. Engem is meghívott és a véle­ményemet kérte arra nézve: mit szólnék ahoz, ha a műcsarnok a részletfizetésre való eladást megho­nosítaná ? Én azt mondtam reá: Éljen ! De Wolfner úr később egy okirat formuláját terjesztette elém, melyben következőket kellett volna kijelentenem: »Három évre kötelezem magam arra, hogy a műcsar­nokban kiállított bármely műtárgyamat a Singer és Wolfner cég részletfizetésre elárusíthassa. Ennek ellenében beleegyezem, hogy az általuk eladott mű­tárgynak a katalógusban kitett vételárából 33 és egy­­harmad százalékot átengedek, ld­e nem tudva még a műcsarnok által külön levonandó 6 százalékot.« Íme, ez a műcsarnokbeli részletvásár veleje. Én rögtön kijelentettem, hogy ebbe aligha fognak a művé­szek belemenni, mert így először is levonnának 3&V3°/o-ot az eladást közvetítő cégnek, azután 6°.o-ot a műcsarnoknak, ez összesen 391í3°I0 / ... És mindez csak azért, hogy az a nyomorult piktor a keserves munkával készült alkotását eladhassa! Utólag megtudtam, hogy a kötelezvényt több művész aláírta (nem írom ki a nevüket) és hogy a műcsarnok hirdeti a részletfizetésre való elárusítást s így kétségkívül helyesli a 394,30/a levonást. De hát ezt a horribilis összeget nem a művé­szek bőrén vennék ám meg ! Mert: a művész csak arra kötelezi magát, hogy a levonás a katalógusban kitett vételár V8-ad része legyen. Hát hogyan segítsen a művész magán ? Fölemeli a művei árát, megtoldja azzal az 4/3-addal­­— és a részletfizetésre vásárló közönséggel fizetteti Meg a 331/s°/6-ot. Hát ebbe az üzletbe én, az élhetetlen fickonc­­festő, nem mentem bele. Először is, mert büszke vagyok arra, hogy a magyar athietikai klub tagja vagyok és ez a tagság egyre-másra kötelez. Másodszor is, mert ha nem is lennék athietikai klub­tag, nyílt ember lennék, aki nem szereti a ho­mályos dolgokat és nem akarnám, hogy tíz részlet­­fizetéses művásárló vegyen tőlem CS1­ 1 százalékkal drágábban képet azért, mert esetleg a tizenegyedik ,»dubiózus« vásárló az első részlet után megugrik. Harmadszor, mert a Nemzeti Szalon épen most határozta el, hogy a festőművészettel nem egyezik meg az üzérkedés és alkudozás s ezért ezen­túl csakis szabott­ árakon adja a műtárgyakat, olyan árakon, amiért a jury szavatol. S ahol a jury drá­gább árat lát, ott leszállítja a műtárgy vételárát, mert a nagyközönség bizalmát akarja megnyerni. Negyedszer nem fogadtam el azért, mert így a kiállító művész ki van szolgáltatva a részletfizetést közvetítő cégnek, melynek van ám annyi üzleti érzéke, hogy nem az én gyöngébb képeimet iparkodik részletfizetésre eladni, hanem a legjobbakat, amiket nélkülük is könnyen eladhatok. Így aztán ötödször azért sem helyeslem a dol­got, mert a művészeken alig segít valamit ez a mű­csarnok által protegált részletvásár. A régi Nemzeti Szalonban annak idején az elhunyt Margittay Dezső bezzeg előnyösebb ajánlattal állt elő, csak 10°/o-ot vontak volna le a részletfizetéses műtárgyból és művész nem is kötötte le magát valamennyi kiállí­­tott műtárgyára. A Szalon választmánya mégis vissza­utasította ezt. A művészet igazi érdekei nem azt kívánják, hogy a művész az esetleges részletvásár kedvéért rabláncot vegyen magára, hanem hogy abban az eset­ben, ha valamelyik művére olyan művásárló akadna, aki csakis részletfizetésreveket képez, legyen egy pén­zes közvetítő, aki törvényes százalék­a előlegezi a műtárgy árát s azt mindjárt kifizeti a reá szorult művésznek. Nemes és utánzandó példa erre a borsod­­miskollci kultur-egylet mely a miskolci kiállítás megnyitása előtt kihirdette, hogy minden tagjának, aki részletfizetésre akar képet vásárolni, szívesen elő­legezi a műtárgy árát s e kölcsönért mindössze 6 százalékos kamatot szed be. Nem veszi észre az orsz. magyar képzőművé­szeti társulat igazgatósága, hogy abból a félmilliót meghaladó egyleti vagyonból, mely fölött rendelkezik, neki is így kellene előlegezni a részlet­vásárra bizo­nyos összegeket ? Hiszen elég biztosíték a váltó ! És biztosíthatja magát például azzal is, hogy csak ala­pító tagjainak előlegez ilyen vásárlásra. De bele­menni abba, hogy akár a magyar művészektől, akár a magyar művásárlóktól 33 ,5 százalékot vonjanak le, — ez nem szép üzlet. Jó üzletnek jó, — de nem szép. Nekem legalább nem tetszik, és meg vagyok győződve, a legtöbbeknek nem tetsz­ik.’ Bizonyára a kultuszminiszter úrnak se tetszett volna, ha részletesen fölvilágosítják. A kultuszminiszterség magas állása utóvégre is nem arra való, hogy fölhasználják a szatócs­reklámnak. Kézői-Kovács László­ ismerőséül az egyesület válaszsza meg tiszteletbeli tag­­jának. Az indítványt a gyűlés tagjai nagy lelkesedéssel fogadták s Mechwardtot, aki már 1873. év óta alapító­­tagja is az egyletnek, egyhangúlag tiszteletbeli tag­nak választották. A választásról szóló határozatot küldöttség fogja az ünnepeknek átnyújtani. Végül Rácskay Gyula már elfogadott indítvá­nyában jelzett 35 tagú bizottságba titkos szavazással beválasztották Alpár Ignácot, Balta Pált, Banovits Kajetánt, Bálint Zoltánt, Bánky Donátot, Bodola La­­jost, Cserháty Jenőt, Czigler Győzőt, Frank Mihályt, Hegedűs Ármint, Hieronymi Károlyt, HON­Or Józsefet, Horváth Károlyt, Jász Dezsőt, Kajlinger Mihályt, Kiss Istvánt, Kömmel­ Józsefet, Kovács Aladárt, Ko­vács Ödönt, Krisztinkovich Bélát, Kvassay Jenőt, Lipthay Sándort, Masierevics Györgyöt, Miklós Ödönt, Ney Bélát, Payr Lajost, Perlaky Edét, Pfaff Feren­cet, Rácskay Gyulát, Schuster Józsefet, Söpkaz Sán­dort, Siromszky Sándort, Záborszky Ottót, Zelovich­ Kornélt és Zselinszky Szvárdot. A közgyűlés Hie­­ronym­i elnök éltetésével délután 2 óra tájban ért véget. PESTI HÍRLAP 1899. december 19. Műszaki hírek. — A Magyar mérnök- és építész-egylet közgyűlése. Vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta a­­Magyar mérnök- és építész-egylet Hieronymi Károly vat. bel. titkos tanácsos elnöklete alatt rendkívüli köz­gyűlését amelyen a tagok rendkívül nagy számmal voltak jelen, s nemcsak a fóvárosi technikusok színe-java je­lent meg, hanem még vidékről is sokan jöttek föl. A közgyűlésen általános vita keletkezett a mérnöki, épí­tészi és gépészmérnöki cím és gyakorlat rendezése tárgyában. Körülbelül 200 tag hallgatta a nagyérdekű vitát, amelyben 12 szónok vett részt. A vita befe­­jeztével a közgyűlés elfogadta Kácskay Gyula indít­­ványát, mely szerint külön 35 tagú bizottság válasz­tassák, amely bizottság magát esetleg kiegészítve a tavaszi közgyűlésig a műszaki kamara szervezete alapján készítsen javaslatot, amelyet aztán a válasz­­mány által is letárgyaltatva a közgyűlés elé terjesz­tenek. A felszólalások sorát Rácsnay Gyula nyitotta meg, aki beszédében azt hangoztatta, hogy a számos visszaélés megakadályozása miatt kell rendet csinálni a technikusok foglalkozási körében. Ez­által meg lesz akadályozva az a sajnos való, hogy annyi kontár rontsa a mérnökök, építészek és gépészmérnökök hírnevét. A rendezésnek természetesen a szerzett jogok teljes tisz­teletben tartásával kell megtörténnie. Cserháti Jenő, ganzgyári igazgató, különösen a gyár iparára való te­árméiból csak a cím kérdését tartja rendezhetőnek. Vázsonyi Jenő, Kovács Ödön, Fecz Jenő és Zsem­szky Szilárd azt hangsúlyozták beszédeikben, hogy a mű­egyetemi képzettséget meg kell védelmezni. Több ap­róbb módosítást tartalmazó fölszólalás után Illés Aladár lelkes szavakkal mutatott rá Mecuwart And­rásnak, a Ganz-gyár jubiláns vezéigazgatójának a magyar gyáripar fejlesztése terén szerzett 40 évi rend­kívüli érdemeire, indítványozza, hogy ez érdemes és­ SZÍNHÁZ ÉS ZENE. * (Kubelik hangversenye.) Kubelik Jan, a cseh csuda, ma ismét megszólaltatta varázshegedű­­jét és újból megbűvölte, bámulatba ejtette hallgató­ságát. Tökéletes technikája, poétikus kedélye, kiváló zenei intelligenciája ezúttal is valóságos megdöbbe­nést keltett. A­mi nehéz és megfoghatatlan, szinte elérhetetlen van a hegedűjáték művészetében, azt ez a tizenkilenc éves ifjú könnyedén, szinte mosolyogva mutatja be. A hegedűjáték paradoxonjai: kettős flageolettit emolók és pizziccato tridterek (m­ég a toll is alig tudja leírni, annyira abszurdumok ezek) csak úgy peregnek a karjairól, mint megannyi gyöngyszem. Ezt nem tanulta ez a fiú senkitől, mert ezt kívüle­­ így nem tudja senki sem. És honnan vette ez a sima arcú, még testileg ki sem fejlődött gyermek: azt a bűbájos érzést, azt a csudás szenve­délyt és temperamentumot, mely játékából úgy su­gárzik felénk, mint a tavaszi verőfény ? A géniusz megnyilatkozása ez, az igazi művészi géniuszé, mely­nek létezését hiába tagadják szkeptikusok és mate­rialisták. Kubelik az alkonyodó század egyik legki­válóbb művészi jelensége és neve ma már igazi művészeti fogalom. Mondjuk-e el, hogy mit játszott ma este? Iga­zán mellékes, számba se jöhet. Mert Kubelik egy­­aránt tökéletesen játszik mindent. Elragadó szépen játszotta Ernst as-moll hegedűversenyét , Bach egyik ait-jének előadásában poétikus kedélyét, Paganininek az angol hymnusról írt variációiban pedig szédületes technikáját ragyogtatta. Azután elénekelte hegedűjén az adagiát Spohr VII. versenyéből, nyomban utána pe­dig a Razzini G rondo de Juhns-jét rejtette el kétszeresen gyors, szinte szédületes tempóban. A közönség viha­­ros tapsait vagy tíz ráadással köszönte meg; bemutatta egy cseh zeneszerzőnek (Szalevkának) böl­csődalát, ismét eljátszotta a Merengést, melynek poé­tikus előadásával már­ múlt hétfőn is meghatott, ját­szott spanyol táncokat, cseh népdal parafrázisokat —m és tán még most is játszana, ha a Royal élelmes te­remőrei el nem oltották volna a lámpákat. A sö­tétülő teremből persze el kellett mennie a közön­ségnek. A műsor egyes számai közt Szegő Vilma Dienzl Oszkár új dalaiból énekelt néhányat. Csinos, dallamos szerzemények ; a szerzőjük ügyes, képzett zenész, kinek van formaérzéke és van invenciója. Talán akad is kiadójuk rövid idő múlva. * (A Nemzeti színház) új bérlethirdetménye, mint már előre jeleztük, főleg abban különbözik az előzőktől, hogy csak egész bérletet ismer. Összesen lesz — a rendkívüli délutáni előadásokon kívül — 285 előadás , ebből 234 bérletfolyamos. A bérletszü­­netes előadásokat — a normanapi 3 előadáson kívül — a bérlők megválthatják. Lesz egész bérlet és fél bérlet (páros vagy páratlan.) Nagy páholy egész bér­lete 37­8 korona ; 1. rangú páholy 3088 ; 11. rangú páholy 2030; támlásszék: 1. sorban 968, II.—Vll. sorban 808, VIII.—Xlli. sorban 646, XIV.—XIX. sorban 482 ; páholyülés 1. sorban 482; IL—IIL sorban 386 ; erkélyszék I. sorban 580; il. sorban 482 ; il. sorban 386 ; II. em. zártszék 1. sorban 386 korona, időszaki bérlet nem tesz, de bárki he­lyet biztosíthat magának, ha legalább 12 egymásután következő előadást vagy szintén egymásután követ­kező csupán páros vagy csupán páratlan bérletfolya­­mos előadást előjegyez s az előjegyzett 12 vagy több előadásra a napintelvár szerint eső egész összegét egyszerre s előzetesen lefizeti. Az esedékes

Next