Pesti Hírlap, 1899. december (21. évfolyam, 333-362. szám)
1899-12-19 / 351. szám
k látják ebből, hogy a helyzet Dél-Afrikában naggyon komoly, hogy a végső eszközökhöz folyamodtak és Angliának már nincs több tartaléka. Wilson képviselő, aki egyszersmind gazdag hajógyáros, a Westm. Gazetteben azt követeli, hogy vessenek véget ennek a testvérgyikos háborúnak. Ez az első hang, mely a háború ellen ily nyiltankikel, de egyúttal Robert képviselő ugyanannak a lapnak azt írja, hogy ideje már, hogy Anglia azt az áruló bandát, mely ebbe a háborúba belelovalta, magáról lerázza. Perker nonkonformista lelkész a szószékről, hogy a háborút szüntesse meg. Persze ellenkező manifesztációkban sincs hiány, így Campion tengernagy a Timeshoz intézett levelében arra kéri a nemzetet, hogy boruljon térdre és fohászkodjék Istenhez, hogy az angol fegyvereket győzni engedje. (N. Fr. Pr.) KÉPZŐMŰVÉSZET. Műcsarnok vagy szatócsüzlet? — A művásárló közönség figyelmébe. — A műcsarnok tagjait, és a művásárló közönséget kétségkivül meglepte, hogy a kultuszminiszter a megnyitás ünnepén Berzeviczy Albert műcsarnoki alelnöknek örömét fejezte ki afölött, hogy a kiállított művek immár részletfizetésre is vásárolhatók. Megelőzőleg senki se tudott róla, hogy a műcsarnok a részletfizetésre való eladás terveivel foglalkozik, csak a művészek és a társulat igazgatósága, melyhez a Singer és Wolfner könyvkiadó cég, a »Műcsarnok« című hivatalos lap kiadója, ajánlatát beadta. A kultuszminisztert is kétségkívül a megnyitás előtt informálták, de csak röviden, a bővebb információt mi adjuk meg, annyival inkább, mert ez a művásárló közönséget anyagi oldaláról, a legközvetlenebbül érinti , mert kötelességünk a közönséget alaposan megismertetni azzal, amit nálunk részletfizetésre való művásárlásnak neveznek. Az előzményekről elég annyit említeni, hogy Wolfner József úr megelőzőleg egy sereg festőművészszel konferált. Engem is meghívott és a véleményemet kérte arra nézve: mit szólnék ahoz, ha a műcsarnok a részletfizetésre való eladást meghonosítaná ? Én azt mondtam reá: Éljen ! De Wolfner úr később egy okirat formuláját terjesztette elém, melyben következőket kellett volna kijelentenem: »Három évre kötelezem magam arra, hogy a műcsarnokban kiállított bármely műtárgyamat a Singer és Wolfner cég részletfizetésre elárusíthassa. Ennek ellenében beleegyezem, hogy az általuk eladott műtárgynak a katalógusban kitett vételárából 33 és egyharmad százalékot átengedek, lde nem tudva még a műcsarnok által külön levonandó 6 százalékot.« Íme, ez a műcsarnokbeli részletvásár veleje. Én rögtön kijelentettem, hogy ebbe aligha fognak a művészek belemenni, mert így először is levonnának 3&V3°/o-ot az eladást közvetítő cégnek, azután 6°.o-ot a műcsarnoknak, ez összesen 391í3°I0 / ... És mindez csak azért, hogy az a nyomorult piktor a keserves munkával készült alkotását eladhassa! Utólag megtudtam, hogy a kötelezvényt több művész aláírta (nem írom ki a nevüket) és hogy a műcsarnok hirdeti a részletfizetésre való elárusítást s így kétségkívül helyesli a 394,30/a levonást. De hát ezt a horribilis összeget nem a művészek bőrén vennék ám meg ! Mert: a művész csak arra kötelezi magát, hogy a levonás a katalógusban kitett vételár V8-ad része legyen. Hát hogyan segítsen a művész magán ? Fölemeli a művei árát, megtoldja azzal az 4/3-addal— és a részletfizetésre vásárló közönséggel fizetteti Meg a 331/s°/6-ot. Hát ebbe az üzletbe én, az élhetetlen fickoncfestő, nem mentem bele. Először is, mert büszke vagyok arra, hogy a magyar athietikai klub tagja vagyok és ez a tagság egyre-másra kötelez. Másodszor is, mert ha nem is lennék athietikai klubtag, nyílt ember lennék, aki nem szereti a homályos dolgokat és nem akarnám, hogy tíz részletfizetéses művásárló vegyen tőlem CS1 1 százalékkal drágábban képet azért, mert esetleg a tizenegyedik ,»dubiózus« vásárló az első részlet után megugrik. Harmadszor, mert a Nemzeti Szalon épen most határozta el, hogy a festőművészettel nem egyezik meg az üzérkedés és alkudozás s ezért ezentúl csakis szabott árakon adja a műtárgyakat, olyan árakon, amiért a jury szavatol. S ahol a jury drágább árat lát, ott leszállítja a műtárgy vételárát, mert a nagyközönség bizalmát akarja megnyerni. Negyedszer nem fogadtam el azért, mert így a kiállító művész ki van szolgáltatva a részletfizetést közvetítő cégnek, melynek van ám annyi üzleti érzéke, hogy nem az én gyöngébb képeimet iparkodik részletfizetésre eladni, hanem a legjobbakat, amiket nélkülük is könnyen eladhatok. Így aztán ötödször azért sem helyeslem a dolgot, mert a művészeken alig segít valamit ez a műcsarnok által protegált részletvásár. A régi Nemzeti Szalonban annak idején az elhunyt Margittay Dezső bezzeg előnyösebb ajánlattal állt elő, csak 10°/o-ot vontak volna le a részletfizetéses műtárgyból és művész nem is kötötte le magát valamennyi kiállított műtárgyára. A Szalon választmánya mégis visszautasította ezt. A művészet igazi érdekei nem azt kívánják, hogy a művész az esetleges részletvásár kedvéért rabláncot vegyen magára, hanem hogy abban az esetben, ha valamelyik művére olyan művásárló akadna, aki csakis részletfizetésreveket képez, legyen egy pénzes közvetítő, aki törvényes százaléka előlegezi a műtárgy árát s azt mindjárt kifizeti a reá szorult művésznek. Nemes és utánzandó példa erre a borsodmiskollci kultur-egylet mely a miskolci kiállítás megnyitása előtt kihirdette, hogy minden tagjának, aki részletfizetésre akar képet vásárolni, szívesen előlegezi a műtárgy árát s e kölcsönért mindössze 6 százalékos kamatot szed be. Nem veszi észre az orsz. magyar képzőművészeti társulat igazgatósága, hogy abból a félmilliót meghaladó egyleti vagyonból, mely fölött rendelkezik, neki is így kellene előlegezni a részletvásárra bizonyos összegeket ? Hiszen elég biztosíték a váltó ! És biztosíthatja magát például azzal is, hogy csak alapító tagjainak előlegez ilyen vásárlásra. De belemenni abba, hogy akár a magyar művészektől, akár a magyar művásárlóktól 33 ,5 százalékot vonjanak le, — ez nem szép üzlet. Jó üzletnek jó, — de nem szép. Nekem legalább nem tetszik, és meg vagyok győződve, a legtöbbeknek nem tetszik.’ Bizonyára a kultuszminiszter úrnak se tetszett volna, ha részletesen fölvilágosítják. A kultuszminiszterség magas állása utóvégre is nem arra való, hogy fölhasználják a szatócsreklámnak. Kézői-Kovács László ismerőséül az egyesület válaszsza meg tiszteletbeli tagjának. Az indítványt a gyűlés tagjai nagy lelkesedéssel fogadták s Mechwardtot, aki már 1873. év óta alapítótagja is az egyletnek, egyhangúlag tiszteletbeli tagnak választották. A választásról szóló határozatot küldöttség fogja az ünnepeknek átnyújtani. Végül Rácskay Gyula már elfogadott indítványában jelzett 35 tagú bizottságba titkos szavazással beválasztották Alpár Ignácot, Balta Pált, Banovits Kajetánt, Bálint Zoltánt, Bánky Donátot, Bodola Lajost, Cserháty Jenőt, Czigler Győzőt, Frank Mihályt, Hegedűs Ármint, Hieronymi Károlyt, HONOr Józsefet, Horváth Károlyt, Jász Dezsőt, Kajlinger Mihályt, Kiss Istvánt, Kömmel Józsefet, Kovács Aladárt, Kovács Ödönt, Krisztinkovich Bélát, Kvassay Jenőt, Lipthay Sándort, Masierevics Györgyöt, Miklós Ödönt, Ney Bélát, Payr Lajost, Perlaky Edét, Pfaff Ferencet, Rácskay Gyulát, Schuster Józsefet, Söpkaz Sándort, Siromszky Sándort, Záborszky Ottót, Zelovich Kornélt és Zselinszky Szvárdot. A közgyűlés Hieronymi elnök éltetésével délután 2 óra tájban ért véget. PESTI HÍRLAP 1899. december 19. Műszaki hírek. — A Magyar mérnök- és építész-egylet közgyűlése. Vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta aMagyar mérnök- és építész-egylet Hieronymi Károly vat. bel. titkos tanácsos elnöklete alatt rendkívüli közgyűlését amelyen a tagok rendkívül nagy számmal voltak jelen, s nemcsak a fóvárosi technikusok színe-java jelent meg, hanem még vidékről is sokan jöttek föl. A közgyűlésen általános vita keletkezett a mérnöki, építészi és gépészmérnöki cím és gyakorlat rendezése tárgyában. Körülbelül 200 tag hallgatta a nagyérdekű vitát, amelyben 12 szónok vett részt. A vita befejeztével a közgyűlés elfogadta Kácskay Gyula indítványát, mely szerint külön 35 tagú bizottság választassák, amely bizottság magát esetleg kiegészítve a tavaszi közgyűlésig a műszaki kamara szervezete alapján készítsen javaslatot, amelyet aztán a válaszmány által is letárgyaltatva a közgyűlés elé terjesztenek. A felszólalások sorát Rácsnay Gyula nyitotta meg, aki beszédében azt hangoztatta, hogy a számos visszaélés megakadályozása miatt kell rendet csinálni a technikusok foglalkozási körében. Ezáltal meg lesz akadályozva az a sajnos való, hogy annyi kontár rontsa a mérnökök, építészek és gépészmérnökök hírnevét. A rendezésnek természetesen a szerzett jogok teljes tiszteletben tartásával kell megtörténnie. Cserháti Jenő, ganzgyári igazgató, különösen a gyár iparára való teárméiból csak a cím kérdését tartja rendezhetőnek. Vázsonyi Jenő, Kovács Ödön, Fecz Jenő és Zsemszky Szilárd azt hangsúlyozták beszédeikben, hogy a műegyetemi képzettséget meg kell védelmezni. Több apróbb módosítást tartalmazó fölszólalás után Illés Aladár lelkes szavakkal mutatott rá Mecuwart Andrásnak, a Ganz-gyár jubiláns vezéigazgatójának a magyar gyáripar fejlesztése terén szerzett 40 évi rendkívüli érdemeire, indítványozza, hogy ez érdemes és SZÍNHÁZ ÉS ZENE. * (Kubelik hangversenye.) Kubelik Jan, a cseh csuda, ma ismét megszólaltatta varázshegedűjét és újból megbűvölte, bámulatba ejtette hallgatóságát. Tökéletes technikája, poétikus kedélye, kiváló zenei intelligenciája ezúttal is valóságos megdöbbenést keltett. Ami nehéz és megfoghatatlan, szinte elérhetetlen van a hegedűjáték művészetében, azt ez a tizenkilenc éves ifjú könnyedén, szinte mosolyogva mutatja be. A hegedűjáték paradoxonjai: kettős flageolettit emolók és pizziccato tridterek (még a toll is alig tudja leírni, annyira abszurdumok ezek) csak úgy peregnek a karjairól, mint megannyi gyöngyszem. Ezt nem tanulta ez a fiú senkitől, mert ezt kívüle így nem tudja senki sem. És honnan vette ez a sima arcú, még testileg ki sem fejlődött gyermek: azt a bűbájos érzést, azt a csudás szenvedélyt és temperamentumot, mely játékából úgy sugárzik felénk, mint a tavaszi verőfény ? A géniusz megnyilatkozása ez, az igazi művészi géniuszé, melynek létezését hiába tagadják szkeptikusok és materialisták. Kubelik az alkonyodó század egyik legkiválóbb művészi jelensége és neve ma már igazi művészeti fogalom. Mondjuk-e el, hogy mit játszott ma este? Igazán mellékes, számba se jöhet. Mert Kubelik egyaránt tökéletesen játszik mindent. Elragadó szépen játszotta Ernst as-moll hegedűversenyét , Bach egyik ait-jének előadásában poétikus kedélyét, Paganininek az angol hymnusról írt variációiban pedig szédületes technikáját ragyogtatta. Azután elénekelte hegedűjén az adagiát Spohr VII. versenyéből, nyomban utána pedig a Razzini G rondo de Juhns-jét rejtette el kétszeresen gyors, szinte szédületes tempóban. A közönség viharos tapsait vagy tíz ráadással köszönte meg; bemutatta egy cseh zeneszerzőnek (Szalevkának) bölcsődalát, ismét eljátszotta a Merengést, melynek poétikus előadásával már múlt hétfőn is meghatott, játszott spanyol táncokat, cseh népdal parafrázisokat —m és tán még most is játszana, ha a Royal élelmes teremőrei el nem oltották volna a lámpákat. A sötétülő teremből persze el kellett mennie a közönségnek. A műsor egyes számai közt Szegő Vilma Dienzl Oszkár új dalaiból énekelt néhányat. Csinos, dallamos szerzemények ; a szerzőjük ügyes, képzett zenész, kinek van formaérzéke és van invenciója. Talán akad is kiadójuk rövid idő múlva. * (A Nemzeti színház) új bérlethirdetménye, mint már előre jeleztük, főleg abban különbözik az előzőktől, hogy csak egész bérletet ismer. Összesen lesz — a rendkívüli délutáni előadásokon kívül — 285 előadás , ebből 234 bérletfolyamos. A bérletszünetes előadásokat — a normanapi 3 előadáson kívül — a bérlők megválthatják. Lesz egész bérlet és fél bérlet (páros vagy páratlan.) Nagy páholy egész bérlete 378 korona ; 1. rangú páholy 3088 ; 11. rangú páholy 2030; támlásszék: 1. sorban 968, II.—Vll. sorban 808, VIII.—Xlli. sorban 646, XIV.—XIX. sorban 482 ; páholyülés 1. sorban 482; IL—IIL sorban 386 ; erkélyszék I. sorban 580; il. sorban 482 ; il. sorban 386 ; II. em. zártszék 1. sorban 386 korona, időszaki bérlet nem tesz, de bárki helyet biztosíthat magának, ha legalább 12 egymásután következő előadást vagy szintén egymásután következő csupán páros vagy csupán páratlan bérletfolyamos előadást előjegyez s az előjegyzett 12 vagy több előadásra a napintelvár szerint eső egész összegét egyszerre s előzetesen lefizeti. Az esedékes