Pesti Hírlap, 1900. március (22. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-01 / 59. szám

2 PESTI HI N­ L /VP 1900- március 1. csütörtök. lasztókat megkérdezték volna. Sőt nem lehetet­len, hogy ezek már a belügyi tárcára is kijelöl­ték Horánszky Nándort, szintén anélkül, hogy előbb megkérdezték volna magát Horánszkyt. Mert erős a meggyőződésünk, hogy ha ők Ho­ránszkyt erre nézve előbb megkérdezték volna, igen hamar más jelölt után kellett volna néz­niük. Mert Horánszky Nándorról, ismerve nyílt és lojális jellemét s viszonyát Széll Kálmánhoz, legkevésbbé lehet föltételezni, hogy oda­adhatta volna magát egy olyan kombinációnak, mely Széll Kálmánt nemcsak a koronával, hanem a szabadelvű párttal szemben is fölötte kényes, talán azt lehet mondani, hogy »lehetetlen« hely­zetbe hozta volna. Ma egy hete, midőn Széll Kálmán belügy­miniszteri program­ját hallottuk, örömmel üd­vözöltük s a tényt, hogy maga Széll Kálmán marad belügyminiszter, úgy jellemeztük, mint a ,,helyzetnek megfelelőt.“ Ma azonban, az utóbbi napok tapasztalatai után, még több okunk van az örömre és még több okunk van a meg­nyugvásra. Nehéz viszonyok közt vette át a kormány­zást Széll Kálmán. A sámsoni vak gyűlölet romboló kezeiből kellett kivennie az alkotmány oszlopait, hogy össze ne törjenek. E gyűlölet általános dühében kellett a kibékítés munkáját megkezdenie. Senki se hitte, hogy ez a feladat sikerülni fog; senki se hitte, hogy az ütött se­bek behegedjenek s a kölcsönös képmutatást őszinteség válthassa tök A lefolyt év bebizonyí­totta e csodát. Széll Kálmán nemcsak az ellen­zéki pártokat hódította meg a törvény, jog és igazság varázsigéjével, hanem meghódította ma­gának a szabadelvű pártot is. Kivívta magának a providenciális nevet, épen úgy, mint az első kiegyezés bonyodalmai alatt gróf Andrássy Gyula. Sokkal többet tett, mint amennyivel tartozott, most erre a férfiúra akarnák azt a gyanút dobni, hogy valamiben elfeledte volna tartozását? Valóban, ez túlságos együgyűség­­nél érdekesebb, teljesen kész mesét, hogy azokhoz egy szót sem kell tenni. A komikus művész egy percig elhallga­tott : „Mindjárt . . . mindjárt . . . például...“ Aztán gyorsan folytatta: — Például itt van ez a történet, amit most elmondok. .. Karácsony előtt néhány héttel — így kezdte barátom az elbeszélést — néhány héttel egyszer az ünnep előtt, itt ebből a kórházból (a Rókus mellett mentünk,) egy sereg fehér levél röpül szerte szét az országba. Megy a levél mindenütt, fölkeresve azokat, kiknek rokona, szeretettje, szülője, férje, felesége, gyermeke vagy jegyese van betegen a kórházban. A levél minden községben egyformán jelenti, minden »érdekelt cím«-mel tudatja, hogy karácsony ünnepe köze­ledik. A kórház igazgatósága küldi a levelet és elmondja benne, hogy karácsony estéjén a kór­házban karácsonyfát állítanak. A karácsonyfát a kórház látja el gyertyákkal és színes papírok­kal. De a betegek részére ajándékokról a hozzá­tartozóik gondoskodnak. Arra való tehát a figyel­meztetés, hogy a rokon, testvér, szülő, gyermek, férj, feleség, vőlegény, menyasszony, ha a be­tegnek ajándékot akar küldeni a karácsonyfára, küldje el, vagy hozza ide karácsony est előtt, jelölje meg, hogy kinek szól; a kórház gondnoka majd elhelyezi és kiosztja; ha pedig az illető személyesen hozza el, meglátogatja a beteget, maga teheti a karácsonyfára az ajándékokat és megnézheti a karácsonyfa ünnepet. Ilyen levél ment T.-re a községbe Dé­rnek Gáborhoz, akinek a mátkája feküdt itt be­tegen. Hervadása a tavaszszal kezdődött s úgy hozták fel, hogy meggyógyítják. A leányt Merk Juliskának hívták, szép, karcsú magas leány volt s még elfonnyadásában is megmaradt sze­mében a szenvedély tüze. Demek Gábor elolvasva a levelet, min­dent összecsomagolt. Ami pénzt az esküvőre gyűjtögetett, nagy örömmel magához szedte. Hisz ha ajándékot vihet márkájának, ez azt jelenti, hogy már meggyógyult, ő bemehet hozzá, meg­látogathatja és együtt töltik a karácsony estét, tovább tervezve az esküvőről és a házasságról, attól kezdve, ahol elhagyták, mikor Juliska beteg lett. Nem az a boldogság, hogy élünk, de na­gyobb boldogság, ha akit szeretünk, visszatér az élethez, ahonnan elköltözőben volt. A fiú egy nappal karácsony előtt a vonaton ült és hegye­ken meg síkságokon repült a menyasszonyához. Ideérkezve a Kerepesi­ úton ugyanezt a nyüzsgő áradatot találta, amelyben mi tolongunk most. Ő mindenütt vidám arcokat látott és olyan bol­dog volt, hogy kurjantani szeretett volna és magához ölelni ezt az egész nagy rettenetes vi­lágot, mely csak látásból idegen, de egyetlen nagy szerető családdá változónak tetszik, ha az embernek öröme van. A boltokba szaladt. Hangos szóval vett meg mindent, amit szépnek és édesnek talált. Selymeket vett, friss virágot, süteményeket, gyü­mölcsöt és ékszereket. Pénzét még jobban föl­aprózta, mert az utcán járókelő gyermekek is, kik képeket, gombokat és szalagokat árultak, észrevették, hogy vásárló­­kedve van. Egy nagy papíron már készen tartotta fölírva reá ezeket a szavakat: — Az édes Merk Juliskának, az én szép menyasszonyomnak — szeretettel. Az alkonyatba hajló délutánkor a nagy csomaggal bement a kórház kapuján. Egyenest a nagy szoba felé tartott, ahol már ragyogott a karácsonyfa. Ragyogott a karácsonyfa, fénylett mint az ég sötét alapjából előcsillanó csillagsátok­ tele árasztva boldogságos örömével a körülötte álló­kat. Ott voltak a karácsonyfa mellett a lábba­­dozó betegek rokonaikkal boldogan ölelkezve. Gábor azt hitte, hogy a fény kápráztatta el, mert nem látta Juliskát. A kórház gondnoka megszólította: — Uram, látom, hozott valamit. Rá van jegyezve, hogy kinek szánta? Igen. Tessék ide letenni a karácsonyfa mellé és tessék várni, amig jön. Juliska csakugyan nem volt itt a kará­csonyfás szobában. De Gábor nem várhatta. Türelmetlen izgatottsága kihajtotta az udvarra s onnan föl az emeletre. Kereste a Juliska be­tegszobáját. Addig kérdezősködött, mig egy hosszú folyosóra s annak a szélső ajtajára mu­tattak, igy utasítva őt: — Ott tessék bemenni és megtalálja. Sietve haladt végig a folyosón. De az aj­tónál várnia kellett. Nem mehetett azonnal be. Mert az ajtón át, hordágyon egy letakart ala­kot hoztak. — Valamelyik beteg — dünnyögte ma­gában Demek Gábor — siethetnének bizony vele, hogy bemehessek már. Az egyik embert, aki hátulról emelte a deszkát, félre is tolta s úgy ment aztán be. A szobákat végig szaladta. Az ágyakat nézte és az ágyak fején a neveket betűzgette, holott nem tudta, miért teszi, hisz Juliskát amúgy is meg­találja. De nem látta sehol. Végre az utolsó szobába egy üres ágyhoz­­ érkezett. Ennek a tábláján olvasta az ő nevét: »Merk Juliska.« — Az ágy üres, — gondolta. — Juliske bizonyosan lement az alatt az idő alatt, amig én itt botorkáltam, lement a karácsony­iához. Belpolitikai hírek. Minisztertanács. A mostani kabinet mi­nisztertanácsainak jellemző vonása, hogy igen rövid ideig tartanak. Ami azt bizonyítja, hogy a kormány tagjai közt teljes az összhang, más­felől pedig, hogy nagyobb fontosságú kérdések nem foglalkoztatják ez idő szerint a miniszter­­tanácsokat. A mai minisztertanács is alig tar­tott egy óráig. Délutáni öt órakor ültek össze a miniszterek, hamarosan elintéztek egy pár ki­nevezési fölterjesztést és hat óra után már a szabadelvű párt klubbjában tették zsebre a protekcióban utazó képviselőknek a névje­gyeire írt ajánlatokat. A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülésén a belügyi költségvetés részletes tár­gyalását folytatják. Sorra következik a fő- és szék­városi államrendőrség tétele, melynél Pichler Győző készül felszólalásra. A közbiztonsági és közjótékony­sági kiadások tételénél vitát várnak, mert itt fölszólal Óváry Ferenc és a tűzoltóság intézményéről fog be­szélni, kiterjeszkedve az óhajtandó reformokra. Ugyanitt fölszólal Major Ferenc is és közegészség­­ügyi szempontból tárgyalja a kérdést. Az általános közigazgatási kiadások tételénél Komjáthy Béla fog beszédet mondani. Valószínű, hogy a nyugdíjak és a tárcát terhelő kölcsönök tétele sem marad hozzá­szólás nélkül , Így, ha a holnapi ülésen meg is kezdhetik a kereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalását, egy szónoknál többnek aligha jut idő. A kereskedelemügyi tárca általános tárgyalására ed­­digelé a kormánypárti oldalról Setényi Béla gróf s Weisz Berthold jelentkeztek. A függetlenségi párt ne­vében Kossuth Ferenc fogja a párt álláspontját is­mertetni. A vitát Kossuth Ferenc beszéde nyitja meg. — Képviselői körökben azt mondj­ák, hogy a szombati ülésen ellenzéki részről interpellációt intéz­­nek a kormányhoz az osztrák-magyar monarchiának az angol-búr háborúban tanúsított magatartása miatt, sérelemnek hozza fel, hogy az angolok magyaror­szági bevásárlásait nem akadályozták meg és ipari cikkeknek angolok segítésére való kivitelét engedé­lyezték, holott a monarchia a semlegességet han­goztatta. Széli és Goluchowski a királynál. A ki­rály ma délelőtt előbb Széll Kálmán miniszterelnö­köt, majd pedig Goluchoweski Agenor gróf külügy­minisztert külön magánkihallgatáson fogadta. A fo­gadtatás előtt Széll Kálmán miniszterelnök és gróf Goluc­oteski tanácskoztak. Széll Kálmán miniszter­elnöknek a király elutazása előtt történt fogadtatása alkalmul szolgált, mint politikai körökben beszélik, arra, hogy a miniszterelnök a folyó ügyekről refe­ráljon. Ezek közé tartoz­ó a magyar országgyűlés to­vábbi munkarendje, mely egyelőre a költségvetés­­elintézésével telik meg s melyről az a vélemény van, hogy a költségvetést március végére elintézhetik. A továbbiakra a magyar országgyűlés munkálkodása ismét az osztrák politikai helyzet alakulásától válik függővé.­­ Goluchowski Agenor gróf kihallgatása természetszerűen a külügyi vonatkozású kérdések miatt történt A külügyminiszter még pár napig Buda­pesten marad, hír szerint azért, hogy a delegációk elé terjesztendő ügyeket itt a magyar miniszterekkel megbeszélje. A belügyi tárca betöltésének kér­dése az utóbbi időkben sok kombinációnak tárgyát képezte. A kombinációk korábban azt a hírt foglalták magukba, hogy a tárcát a költségvetés tárgyalásá­nak befejezése utánra betöltik s már emlegették azokat a politikusokat, kik a tárca feladatainak el­vállalására részint készeknek mutatkoztak, részt pedig mint akik ki vannak szemelve erre jelöltek gyanánt. A költségvetési általános vita végén a bel­ügyi tárcánál Széll Kálmán miniszterelnök fölszólalá­­sából a kevésbbé beavatottak is megtudhatták, hogy egyelőre a belügyi tárca Széll Kálmán miniszterelnök kezében marad, így aztán a személyi találgatások megszűntek. Ezzel egyidejűleg azonban fölmerült po­litikai körökben az a kérdés, hogy mikor kerül sorra a belügyi tárca betöltése ? Erre vonatkozólag ma azt­­ jelentik, hogy a belügyi tárca az új vá­lasztásokig mindenesetre a Széll Kálmán kezében marad, vagyis, hogy az új választásokat is Széll Kálmán fogja vezetni, hogy maga érvényesítse köz­vetlenül politikai irányát, mely a jog, a törvény és igazság érvényítésében különösen a választásokban találhat kellő térre. Az új választások előtt lesznek némi változások a vidéken, tudniillik a miniszterel­nök új rendszerének érvényesítésében a kormány szá­mít a főispánokra s akik ebben nem hajlandók vele együtt munkálkodni, nem várják be a választásokat. Hogy mikor lesznek az új választások arra nézve eltérők a vélemények. Vannak, akik azt vallják, hogy ha az osztrák viszonyok javulása lehetővé teszi a quotának június előtt való elintézését s ugyanezen

Next