Pesti Hírlap, 1900. március (22. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-01 / 59. szám
2 PESTI HI N L /VP 1900- március 1. csütörtök. lasztókat megkérdezték volna. Sőt nem lehetetlen, hogy ezek már a belügyi tárcára is kijelölték Horánszky Nándort, szintén anélkül, hogy előbb megkérdezték volna magát Horánszkyt. Mert erős a meggyőződésünk, hogy ha ők Horánszkyt erre nézve előbb megkérdezték volna, igen hamar más jelölt után kellett volna nézniük. Mert Horánszky Nándorról, ismerve nyílt és lojális jellemét s viszonyát Széll Kálmánhoz, legkevésbbé lehet föltételezni, hogy odaadhatta volna magát egy olyan kombinációnak, mely Széll Kálmánt nemcsak a koronával, hanem a szabadelvű párttal szemben is fölötte kényes, talán azt lehet mondani, hogy »lehetetlen« helyzetbe hozta volna. Ma egy hete, midőn Széll Kálmán belügyminiszteri programját hallottuk, örömmel üdvözöltük s a tényt, hogy maga Széll Kálmán marad belügyminiszter, úgy jellemeztük, mint a ,,helyzetnek megfelelőt.“ Ma azonban, az utóbbi napok tapasztalatai után, még több okunk van az örömre és még több okunk van a megnyugvásra. Nehéz viszonyok közt vette át a kormányzást Széll Kálmán. A sámsoni vak gyűlölet romboló kezeiből kellett kivennie az alkotmány oszlopait, hogy össze ne törjenek. E gyűlölet általános dühében kellett a kibékítés munkáját megkezdenie. Senki se hitte, hogy ez a feladat sikerülni fog; senki se hitte, hogy az ütött sebek behegedjenek s a kölcsönös képmutatást őszinteség válthassa tök A lefolyt év bebizonyította e csodát. Széll Kálmán nemcsak az ellenzéki pártokat hódította meg a törvény, jog és igazság varázsigéjével, hanem meghódította magának a szabadelvű pártot is. Kivívta magának a providenciális nevet, épen úgy, mint az első kiegyezés bonyodalmai alatt gróf Andrássy Gyula. Sokkal többet tett, mint amennyivel tartozott, most erre a férfiúra akarnák azt a gyanút dobni, hogy valamiben elfeledte volna tartozását? Valóban, ez túlságos együgyűségnél érdekesebb, teljesen kész mesét, hogy azokhoz egy szót sem kell tenni. A komikus művész egy percig elhallgatott : „Mindjárt . . . mindjárt . . . például...“ Aztán gyorsan folytatta: — Például itt van ez a történet, amit most elmondok. .. Karácsony előtt néhány héttel — így kezdte barátom az elbeszélést — néhány héttel egyszer az ünnep előtt, itt ebből a kórházból (a Rókus mellett mentünk,) egy sereg fehér levél röpül szerte szét az országba. Megy a levél mindenütt, fölkeresve azokat, kiknek rokona, szeretettje, szülője, férje, felesége, gyermeke vagy jegyese van betegen a kórházban. A levél minden községben egyformán jelenti, minden »érdekelt cím«-mel tudatja, hogy karácsony ünnepe közeledik. A kórház igazgatósága küldi a levelet és elmondja benne, hogy karácsony estéjén a kórházban karácsonyfát állítanak. A karácsonyfát a kórház látja el gyertyákkal és színes papírokkal. De a betegek részére ajándékokról a hozzátartozóik gondoskodnak. Arra való tehát a figyelmeztetés, hogy a rokon, testvér, szülő, gyermek, férj, feleség, vőlegény, menyasszony, ha a betegnek ajándékot akar küldeni a karácsonyfára, küldje el, vagy hozza ide karácsony est előtt, jelölje meg, hogy kinek szól; a kórház gondnoka majd elhelyezi és kiosztja; ha pedig az illető személyesen hozza el, meglátogatja a beteget, maga teheti a karácsonyfára az ajándékokat és megnézheti a karácsonyfa ünnepet. Ilyen levél ment T.-re a községbe Dérnek Gáborhoz, akinek a mátkája feküdt itt betegen. Hervadása a tavaszszal kezdődött s úgy hozták fel, hogy meggyógyítják. A leányt Merk Juliskának hívták, szép, karcsú magas leány volt s még elfonnyadásában is megmaradt szemében a szenvedély tüze. Demek Gábor elolvasva a levelet, mindent összecsomagolt. Ami pénzt az esküvőre gyűjtögetett, nagy örömmel magához szedte. Hisz ha ajándékot vihet márkájának, ez azt jelenti, hogy már meggyógyult, ő bemehet hozzá, meglátogathatja és együtt töltik a karácsony estét, tovább tervezve az esküvőről és a házasságról, attól kezdve, ahol elhagyták, mikor Juliska beteg lett. Nem az a boldogság, hogy élünk, de nagyobb boldogság, ha akit szeretünk, visszatér az élethez, ahonnan elköltözőben volt. A fiú egy nappal karácsony előtt a vonaton ült és hegyeken meg síkságokon repült a menyasszonyához. Ideérkezve a Kerepesi úton ugyanezt a nyüzsgő áradatot találta, amelyben mi tolongunk most. Ő mindenütt vidám arcokat látott és olyan boldog volt, hogy kurjantani szeretett volna és magához ölelni ezt az egész nagy rettenetes világot, mely csak látásból idegen, de egyetlen nagy szerető családdá változónak tetszik, ha az embernek öröme van. A boltokba szaladt. Hangos szóval vett meg mindent, amit szépnek és édesnek talált. Selymeket vett, friss virágot, süteményeket, gyümölcsöt és ékszereket. Pénzét még jobban fölaprózta, mert az utcán járókelő gyermekek is, kik képeket, gombokat és szalagokat árultak, észrevették, hogy vásárlókedve van. Egy nagy papíron már készen tartotta fölírva reá ezeket a szavakat: — Az édes Merk Juliskának, az én szép menyasszonyomnak — szeretettel. Az alkonyatba hajló délutánkor a nagy csomaggal bement a kórház kapuján. Egyenest a nagy szoba felé tartott, ahol már ragyogott a karácsonyfa. Ragyogott a karácsonyfa, fénylett mint az ég sötét alapjából előcsillanó csillagsátok tele árasztva boldogságos örömével a körülötte állókat. Ott voltak a karácsonyfa mellett a lábbadozó betegek rokonaikkal boldogan ölelkezve. Gábor azt hitte, hogy a fény kápráztatta el, mert nem látta Juliskát. A kórház gondnoka megszólította: — Uram, látom, hozott valamit. Rá van jegyezve, hogy kinek szánta? Igen. Tessék ide letenni a karácsonyfa mellé és tessék várni, amig jön. Juliska csakugyan nem volt itt a karácsonyfás szobában. De Gábor nem várhatta. Türelmetlen izgatottsága kihajtotta az udvarra s onnan föl az emeletre. Kereste a Juliska betegszobáját. Addig kérdezősködött, mig egy hosszú folyosóra s annak a szélső ajtajára mutattak, igy utasítva őt: — Ott tessék bemenni és megtalálja. Sietve haladt végig a folyosón. De az ajtónál várnia kellett. Nem mehetett azonnal be. Mert az ajtón át, hordágyon egy letakart alakot hoztak. — Valamelyik beteg — dünnyögte magában Demek Gábor — siethetnének bizony vele, hogy bemehessek már. Az egyik embert, aki hátulról emelte a deszkát, félre is tolta s úgy ment aztán be. A szobákat végig szaladta. Az ágyakat nézte és az ágyak fején a neveket betűzgette, holott nem tudta, miért teszi, hisz Juliskát amúgy is megtalálja. De nem látta sehol. Végre az utolsó szobába egy üres ágyhoz érkezett. Ennek a tábláján olvasta az ő nevét: »Merk Juliska.« — Az ágy üres, — gondolta. — Juliske bizonyosan lement az alatt az idő alatt, amig én itt botorkáltam, lement a karácsonyiához. Belpolitikai hírek. Minisztertanács. A mostani kabinet minisztertanácsainak jellemző vonása, hogy igen rövid ideig tartanak. Ami azt bizonyítja, hogy a kormány tagjai közt teljes az összhang, másfelől pedig, hogy nagyobb fontosságú kérdések nem foglalkoztatják ez idő szerint a minisztertanácsokat. A mai minisztertanács is alig tartott egy óráig. Délutáni öt órakor ültek össze a miniszterek, hamarosan elintéztek egy pár kinevezési fölterjesztést és hat óra után már a szabadelvű párt klubbjában tették zsebre a protekcióban utazó képviselőknek a névjegyeire írt ajánlatokat. A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülésén a belügyi költségvetés részletes tárgyalását folytatják. Sorra következik a fő- és székvárosi államrendőrség tétele, melynél Pichler Győző készül felszólalásra. A közbiztonsági és közjótékonysági kiadások tételénél vitát várnak, mert itt fölszólal Óváry Ferenc és a tűzoltóság intézményéről fog beszélni, kiterjeszkedve az óhajtandó reformokra. Ugyanitt fölszólal Major Ferenc is és közegészségügyi szempontból tárgyalja a kérdést. Az általános közigazgatási kiadások tételénél Komjáthy Béla fog beszédet mondani. Valószínű, hogy a nyugdíjak és a tárcát terhelő kölcsönök tétele sem marad hozzászólás nélkül , Így, ha a holnapi ülésen meg is kezdhetik a kereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalását, egy szónoknál többnek aligha jut idő. A kereskedelemügyi tárca általános tárgyalására eddigelé a kormánypárti oldalról Setényi Béla gróf s Weisz Berthold jelentkeztek. A függetlenségi párt nevében Kossuth Ferenc fogja a párt álláspontját ismertetni. A vitát Kossuth Ferenc beszéde nyitja meg. — Képviselői körökben azt mondják, hogy a szombati ülésen ellenzéki részről interpellációt intéznek a kormányhoz az osztrák-magyar monarchiának az angol-búr háborúban tanúsított magatartása miatt, sérelemnek hozza fel, hogy az angolok magyarországi bevásárlásait nem akadályozták meg és ipari cikkeknek angolok segítésére való kivitelét engedélyezték, holott a monarchia a semlegességet hangoztatta. Széli és Goluchowski a királynál. A király ma délelőtt előbb Széll Kálmán miniszterelnököt, majd pedig Goluchoweski Agenor gróf külügyminisztert külön magánkihallgatáson fogadta. A fogadtatás előtt Széll Kálmán miniszterelnök és gróf Golucoteski tanácskoztak. Széll Kálmán miniszterelnöknek a király elutazása előtt történt fogadtatása alkalmul szolgált, mint politikai körökben beszélik, arra, hogy a miniszterelnök a folyó ügyekről referáljon. Ezek közé tartozó a magyar országgyűlés további munkarendje, mely egyelőre a költségvetéselintézésével telik meg s melyről az a vélemény van, hogy a költségvetést március végére elintézhetik. A továbbiakra a magyar országgyűlés munkálkodása ismét az osztrák politikai helyzet alakulásától válik függővé. Goluchowski Agenor gróf kihallgatása természetszerűen a külügyi vonatkozású kérdések miatt történt A külügyminiszter még pár napig Budapesten marad, hír szerint azért, hogy a delegációk elé terjesztendő ügyeket itt a magyar miniszterekkel megbeszélje. A belügyi tárca betöltésének kérdése az utóbbi időkben sok kombinációnak tárgyát képezte. A kombinációk korábban azt a hírt foglalták magukba, hogy a tárcát a költségvetés tárgyalásának befejezése utánra betöltik s már emlegették azokat a politikusokat, kik a tárca feladatainak elvállalására részint készeknek mutatkoztak, részt pedig mint akik ki vannak szemelve erre jelöltek gyanánt. A költségvetési általános vita végén a belügyi tárcánál Széll Kálmán miniszterelnök fölszólalásából a kevésbbé beavatottak is megtudhatták, hogy egyelőre a belügyi tárca Széll Kálmán miniszterelnök kezében marad, így aztán a személyi találgatások megszűntek. Ezzel egyidejűleg azonban fölmerült politikai körökben az a kérdés, hogy mikor kerül sorra a belügyi tárca betöltése ? Erre vonatkozólag ma azt jelentik, hogy a belügyi tárca az új választásokig mindenesetre a Széll Kálmán kezében marad, vagyis, hogy az új választásokat is Széll Kálmán fogja vezetni, hogy maga érvényesítse közvetlenül politikai irányát, mely a jog, a törvény és igazság érvényítésében különösen a választásokban találhat kellő térre. Az új választások előtt lesznek némi változások a vidéken, tudniillik a miniszterelnök új rendszerének érvényesítésében a kormány számít a főispánokra s akik ebben nem hajlandók vele együtt munkálkodni, nem várják be a választásokat. Hogy mikor lesznek az új választások arra nézve eltérők a vélemények. Vannak, akik azt vallják, hogy ha az osztrák viszonyok javulása lehetővé teszi a quotának június előtt való elintézését s ugyanezen