Pesti Hírlap, 1900. június (22. évfolyam, 149-177. szám)

1900-06-05 / 152. szám

. Ma persze, ez bajosan megy. Végre is az a százezer ember nem tehet róla, hogy arra a munkakörre nevelődött, melytől most eltartá­sát várja. De a válság még nem tetőződött be, mert még mindig spekulálnak. Spekulálnak arra a segítő­akcióra, mely a munkások és iparosok érdekében óhajtandó is. De vigyázzanak a se­gítők, hogy akciójukat ne koncentrálják ismét fialmi megbízható, hitelképes milliomosok kezé­ben. És politikusaink nézzenek széjjel az ipari élet egyéb terein és foganatosítsanak olyan ■rendszabályokat, amelyek a produkciót dezin­­­ficiálják a spekulációktól. A tőke termékeny­, tápláló forrása minden munkának, de az a­­tőke legyen valóban tőke és ne adósság s ismerje céljának a munkaterjesztést, ne pe­dig az érték­különbözetek bezsebelését. Belpolitikai hírek. A képviselőház ülése. Regele János, a kép­­­viselőházi iroda főigazgatója, már ma szétküldte a ■hivatalos értesítést arról, hogy a képviselőház a hó ■7-én, csütörtökön, délelőtt tíz órakor ülést tart. Ezen az ülésen megkezdik az állatorvosi intézmény álla­mosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ugyan­ennek az ülésnek az elején a képviselőház bizottsá­gainak előadói benyújtják jelentéseiket a szünet­ alatt a bizottságokban elintézett javaslatokról. Szerdán dél­­lután öt órakor még az igazságügyi bizottság tart ülést, hogy befejezze a gazdatisztek és birtokosok­­ közti jogviszony rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Összeütközés a képviselőház bizottságai között. Újabb időkben nagyon megszaporodtak annak az esetei, hogy különböző és ellentétes határozatok keletkeznek a ház bizottságaiban oly törvényjavaslatok vagy azoknak egyes részei fölött, a­melyek előkészítő­­ tárgyalásra több bizottságnak is ki vannak adva. Ily összeütközés támadt legközelebb is a ház bizottságai­­­ban Darányi miniszternek mind a három törvényja­vaslatára nézve, melyeket a ház közvetlenül újra­­,egybeülése után tárgyalás alá vesz. A földmivelési dis­­közigazgatási bizottságok nem tudtak megegyezni abban, hogy fenntartassék-e, vagy töröltessék az Állategészségügyi szolgálatot államosító törvényjavas­lat két szakasza; a földművelési és pénzügyi bizott­ságok pedig arra nézve, hogy a munkás­ biztosító törvényjavaslatban fentartsák-e a pénztár segélynyúj­tási kötelezettségét részegség okozta balesetnél. A harmadik, öt birtokos és gazdatiszt közti jogviszonyt szabályozó törvényjavaslatnak még csak az első sza­kaszait tárgyalta le az igazságügyi bizottság s máris mellőzendőnek találta a földmivelési bizottságnak a törvényjavaslaton tett többrendbeli, nevezetesen a gazdatiszt fogalmának definiálására vonatkozó módo­sításait. Az említettük differenciált kiegyenlítése meg­lehetősen élénkíteni fogja a szóban forgó törvény­­javaslatok képviselőházi tárgyalását. A konzuli tisztviselők berendezkedési, úti és költözködési költségeire átalányként már 1892-ben tízezer arany forintot bocsátottak a dele­gációk a külügyminiszter rendelkezésére. Ez az áta­lány a jövő évtől kezdve negyvenezer koronára fog emelkedni. A tapasztalás ugyanis bebizonyította, hogy az eddigi összeg nem felel meg a konzulátusi háló­zat kiterjedése folytán" megnagyobbodott szükséglet" nek. Az utolsó időkben a külügyminisztérium nem is volt már abban a helyzetben, hogy az áthelyezett konzuli hivatalnokoknak háztartásuk föloszlatásánál szenvedett veszteségeik kárpótlása iránti kéréseit tel­jesíthesse. Ily körülmények között a női tisztvise­­­lőkre nézve a más szolgálati állomásra való áthelye­zés olykor igen érzékeny veszteséget jelentett, amely a legegyszerűbb új berendezkedés mellett, is több ezer koronára ment. Ezen az állapoton óhajt a kül­ügyminiszter segíteni a konzuli tisztviselők áthelye­zési átalányának szóban forgó emelésével. . A főrendiház munkarendje. A főrendiház e hó 8-án, pénteken, délelőtt 11 órakor ülést tart a következő napirenddel: 1. Elnöki előterjesztés, 2. az igazoló bizottság jelentése a főrendek jegyzékének folytatólagos kiigazításáról, 3. a gazdasági bizottság jelentésének tárgyalása a főrendiház ingóságairól ve­­zetett leltár megvizsgálásáról és egyéb gazdasági ügyekről. A főrendiház igazoló bizottsága június 8-án délelőtt fél tizenegy órakor, a gazdasági bizottság június 6-án délelőtt 11 órakor ülést tart, hogy a péntekre kitűzött tárgyakat a nyilvános tárgyalásra előkészítse. • fi­tott Hugo Victor emlék a maga nagy­­szerűségével s ideális koncepciójával agyon- n­yomja a kedélyünket. Ez aztán a márványból faragott apotheosis. Egy roppant nagy szikla, ■melynek ormán egy nagy költő ül, déli férfi­­korából mintázva. A francia művésznek volt annyi ízlése, hogy a halhatatlan embert nem utolsó vénsége romalakjában, hanem életerős délcegségében örökítse meg, a költői fenség ki­fejezésével arcán, omló hajfürtéivel gondolat­­terhes homlokán. És a szikla körül a múzsák szűzalakjai, ideális mozdulatokban,, koszorúkat, lantot, álarcot emelve a magasan ülő alak felé. S e megtestesült ideál mögött látható egy olasz szobormű, mely megint a realisztikus is­kolának a remeke; bronzból öntve, a régi római Saturnaliát ábrázolja ; utca szél­ében összefogózva az orgiából kiszabadult alakok : bacchánsnő, katona, rabszolga, canefora, fia­tal szerelmes pár, pohos senator, részeg patrí­­ cius, rettenetes naturalismussal megalkotva: életnagyságú alakok. Remekmű ! De nem sze­retném, ha a sorsjátékon nekem jutna. A szoborpiacról aztán fölmegyünk sok lépcsőn a képkiállításba, mely az egész palota emeletét elfoglalja. Ennek a helyiségéből hat­van részt a franciák maguknak tartottak meg, negyvenet engedtek át a többi nemzeteknek. A francia kiállítás végignézéséhez kell két nap: kezdtük az idegen gal­ériák megtekintésével. Azok között első a japáni. Hasonlít a mi sze­­cesszionistáink remekeihez. De egy festett páva aztán bámulatra méltó a rabmunka. Követke­zik az orosz, skandináv, olasz, spanyol művé­szet, összeválogatva a legutóbbi tíz év festmé­nyeiből. Legbarátságosabb a németek kiállítása , müncheni és berlini mesterek műveiből. Több­nyire arcképek. A terem díszítése is feltűnő, a falakon baszch­és párkányzat, a padlókon drága szőnyegek, selyem ottománok. (Ilyen egyiknek sincs.) Hiába, aki úr, az Párizsban is úr! A románok és a szerbek is a legjobbjaikat állí­tották ki. Amit nem lehet az osztrákokról el­mondani. Ők rosszul vannak képviselve két teremben.­­ Annál dicsőségesebb a magyar képkiállítás két nagy teremben és egy folyo­són, mely a boltozatig rakva van legelső mű­vészeink tíz év alatt festett remekműveivel. Itt látható­­a római pápa és Rampolla bíbornok arcképe is László Fülöptől. Mikor a magyar festménykiállítást végig néztük, azt érezzük, hogy a gránátalmaág ki­virágzott, gyümölcsöt nevelt a kezünkben. Isten velünk! Holnap többet. Ma nehéz dolgok várnak rám. P isi S T 1 M 1 lí JL. A P llfVO. JUUxUb ü., iiüdú, Alkotmán­yválság Ausztriában. Az Ausztriában teljesen f elzüllött politikai viszonyok évek óta súlyos gondokat okoznak a kormányoknak és a királynak egyaránt. A nem­zetiségi harcok miatt a rendes kormányzás és a parlamentarizmus lehetetlenné vált. Kormányok változtak, rendszerek is változtak, a helyzet szanálására a tárgyalások minden módját ki­próbálták, a király személyesen is érintkezésbe lépett az egyes pártok vezéreivel, de mindhiába. A kiegyezési javaslatok Ausztriában még most sincsenek elintézve, a közös ügyeket nem akar­ják tárgyalni, a csehek obstrukciója megakasztja a quota-javaslat tárgyalását, Ausztriában nincs budget s még arra sincs kilátás, hogy a pártok provizórium megszavazására egyezségre lépjenek. A helyzet legújabb stádiuma az, hogy a király is azt kivánja, hogy a nyelvkérdések dolgában a csehek engedjenek és az obstrukciót szereljék le. A csehek­­azonban nem hajlandók enge­delmeskedni s a junius. ,6-ikán ,újból meg­nyíló reichsrath üléseire obszrukciós, eszközökkel szervezkednek. Ebből az következik, hogy a reichsrathot föloszlatják s a 14. §-al folytatják a kormányzást. De a továbbiakra nézve radi­kálisabb eszközök alkalmazása várható. Pün­kösdi meglepetésnek tudniillik Körber osztrák miniszterelnöktől nyilatkozat jelent meg egy bécsi lapban s ebben a nyilatkozatban úgy van megrajzolva a bekövetkező helyzet képe, hogy Ausztriában alkotmányváltoztatásra gondol az uralkodó. Látják, hogy­­a­­ kísérletek a béke létrehozására nem vezetnek eredményre, tovább már nem kísérleteznek új kormánynyal, hanem a király az osztrák alkotmány megváltoztatásá­val akarja a helyzetet tisztázni, illetőleg a monarchia külhatalmi állását biztosítani. Körber­ miniszterelnök pünkösdi nyilatko­zata minden politikai körben nagy feltűnést keltett. A nyilatkozat be van burkolva a külön­böző óhajtások fátylaiba. Föltételes természete­sen amaz elhatározásnak a terve, hogy Ausz­triában abszolutizmussal kormányozzanak, fölté­teles annyiban, hogy előbb minden más módot megragadnak, hogy az alkotmány ezen vesze­delmét elhárítsák. Általában azt hiszik, hogy Körber nyilatkozatai arra valók, hogy a cseheket józanságra térítsék, de bizonyosra veszik, hogy ezek a nyilatkozatok felső meghatalmazás alap­ján tétettek. Amennyiben csakugyan arra kerülne a sor, hogy Ausztriában ezután az alkotmány mos­tani formája akár egyes elintézendő kérdésekre nézve, akár pedig hosszabb időre megváltoztat­tassák, ebbe a közjogi helyzetnél fogva a magyar parlamentnek és kormányzásnak is lesz beleszó­lása. A magyar politikusok véleménye szerint a közös ügyek közül egyet sem lehet elintézni Ausztriával, ha ott az alkotmányt megváltoz­tatják mindaddig, amíg a magyar törvényeknek erre vonatkozó határozatait nem módosítják. Körber osztrák miniszterelnök nyila­tkoza­­tairól a következő tudósítás számol be. A Neues Wiener Journal politikai szerkesztője, dr Skrein, fölkereste dr Körber osztrák miniszter­elnököt és tőle az osztrák parlamenti helyzetre vo­natkozólag a következő fölvilágosítást kapta: A miniszterelnök sajnálattal konstatálja, hogy a csehek az obstrukciót júniusban is folytatják. A nem cseh pártoknak kötelességük, hogy kezet fogva, az obstrukcióval szembeszálljanak és a házat meg­mentsék. Az obstrukciónak mindössze 61 híve van és azok közü­l is többen betegek. Ha a jobb- és baloldal pártján kellő határozottsággal lépnek föl, ta­lán sikerül az obstrukciót kifárasztani és leszerel­ nék­e. Irta: Joanne Marin. Andrée Silony lakása a Pigalle­ utcában. Téli este, kilenc óra tájon. Egy kis lámpa csak gyér világosságot áraszt a szobában, amely nincs jól be­­fűtve s telve van jodoform-szaggal. Az ágyon kiváll, amelyben Andrée fekszik, még csak egy asztal, egy nagyon egyszerű, fenyőfából készült pohárszék s egy rongyos, mályvaszínű latinnal bevont díván van. Andrée Silony 38 éves. Sáppadt, beesett arcán nagy kimerültségnek a nyomai látszanak, színtelen ajkai kiszáradtak és kicserepzfeedtek a láztól. Szemei között mély ránc húzódik végig a homlokán. A feje alja nagyon alacsony, a lábai ellenben két nagy párnán nyugosznak. Mélie 25 éves, csinos leány, kissé barna arc­bőre, nagy kék szeme és fekete haja van. Nagy ujjaskötény van rajta, amelytől alig látszik a ruhája. Andrée (fölébred és ásít): A-a-a-a-h. (Megszólal): Mama! Mélie (odamegy az ágyhoz): A mama épen most ment el és csak egy óra múlva jön vissza. Andrée : Hova ment ? Mélie : Vervevienéhez. Hiszen tudja, miért. Andrée: Igen, igen. (Szünet.) Olyan szom­jas vagyok. Mélie: Tessék. (Megitatja.) Andrée (iszik): Köszönöm szépen. (Méliere ránéz.): Maga az a Mélie kisasszony, ugy-e ? Mélie : Igen. Andrée: Különös, de nekem úgy rémlik, mintha én magát már ismerném.

Next