Pesti Hírlap, 1900. augusztus (22. évfolyam, 210-239. szám)

1900-08-01 / 210. szám (209. szám)

az életét csak azért, hogy ne egy ártatlan Luc­­cheni vagy Bresci lakoljon? Nyilvánvaló, hogy az anarchizmussal szem­ben valamit engedni kell az úgynevezett modern humanizmusból. A jogra és az igazságra csak az tarthat számot, aki a jog és igazság törvé­nyeinek aláveti magát. De aki, mint az anar­chizmus, maga helyezi magát e törvényeken kívül, ezekre más jogot és más igazságot kell szabni. Akit erdőben megtámadnak, az nem jut az ügyészséghez személyes szabadsága megtá­­madtatásáért, hanem él az önvédelemnek min­den keze ügyébe eső fegyverével. A társada­lom és az állam pedig ugyancsak nem nézheti az anarchizmust másnak, mint permanens úton­­állásnak. Itt férfiasan erősnek kell lenni a brutali­tásig s a kegyetlenségig. A törvénynek hatalmá­ban áll statuálni a deliktumokat. Az egyik államban bűn az, ami a másikban csak illet­lenség. Nos, tessék magát a tényt, hogy valaki anarchista, bűnnek statuálni és elengedni neki is, hogy gyilkoljon, az áldozatának is, hogy gyilkolják és akkor az anarchizmus sokkal töb­bet veszített erejéből is, veszedelmességéből is, mintha a világ összes detektívje folyton foto­­grafirozná a tett propagálóit. Olyanokkal szem­ben, akik nem sokat töprenkednek, kár túl sokat okoskodni. Végre is a veszett kutya sokkal ár­tatlanabb teremtés az anarchistánál, mégis le­­bunkózzák. Hogy az anarchista nem kutya, ha­nem ember ? Ez épen a szörnyű előítélet, mely­nek, ha nem szakítanak vele, még sok sajnálni­­való áldozata lesz. Jani utazásról csart eleve jelentik, hogy nincs politikai jelentősége. — Szilágyi Dezső karlsbadi kúráját be­fejezve, Budapestre tért vissza. Itt több barátjával találkozott és beszélgetott, de inkább a szerbiai dol­gokról, mint a belső politikáról. Szilágyi Dezső már elutazott Budapestről és pedig, hír szerint Gastoiiba. — Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter augusztus 20-ikán újból meglátogatja Fiumét. Ezen a napon fogják ünnepélyesen fölavatni a kereskedelmi miniszter nevéről elnevezett új gőzhajót, mely a fiume—velencei vonalon fog közlekedni. Belpolitikai hírek. Flatz Victor volt újvidéki főispánt az igazságügyminiszter szabadkai kir. közjegyzővé ne­vezte ki. A kinevezést a hir. lap legközelebb közzé­teszi. — A megüresedett újvidéki főispáni szék betöltése iránt még egyáltalán nem történt elhatározó intézkedés. Kéry Gyula földmivelési miniszteri titkár kinevezé­­sének hite csak időelőtti kombináció volt s egyáltalán nincs kizárva, hogy a főispáni székét mással fogják betölteni. A magyar kormány és a romániai ki­vándorlások. A romániai zsidók tömeges kivándor­lása, minthogy a kivándorlók mind Magyarország felé vették útjukat, gondot adott a magyar kormánynak. Mint a félhivatalos Bud. Tud. jelenti, a miniszterel­nök már régen folytat tárgyalást a külügyminiszter útján a román kormánynyal azon tömeges kivándor­lás ügyében, amely Romániából az országon keresztül vette útját. A múlt héten az ez irányban beállott mozzanatok következtéb­en az egész kérdésről s a magyar kormánynak eljárásáról kimerítő átiratot in­tézett a külügyminiszterhez, amelyben arra kérte, hogy Romániát a legerélyesebben szólítsa föl, hogy azon sajnos állapotokat, amelyek a román határszé­len előállottak mihamarább szüntesse meg, mivel a humanitással és a civilizációval össze nem egyeztet­hető, hogy azok a kivándorlók, akik útlevél és úti­költség hiányában a határszélen át nem bocsáthatók, hazájukba be ne fogadtassanak és kényszeríttessenek a határszélen vesztegelni. Ilyen irányban most a mi­niszterelnök Rátótról újból sürgős megkeresést intézett a külügyminiszterhez. Kárpótlás a hadgyakorlatok káraiért. A kormány régebbi elhatározásához képest rendezte a katonai hadgyakorlatok által okozott károk megtéríté­sének ügyét s erre nézve szabályzatot alkotott. Min­denek előtt a szükséges megkülönböztetést teszi a miniszter egyrészt a katonai csapatok által gyakorlat közben okozott károk, másrészt az egyes katonai sze­mélyek által gyakorlatokon kívül okozott károk kö­zött. Az 1895. évi XXXIX. t. c. ugyanis előírja, hogy a katonai igazgatás a magánosok tulajdonában lévő földterületeket gyakorlatok megtartására szabadon használhatja és ezt sem a tulajdonos, sem pedig a polgári hatóság nem korlátozhatja. Jövőre azonban Politikusok utazása. Horánszky Nándort papiroson még sohasem utaztatták annyit, mint az idei nyáron. Horánszky Nándor jelente" Balatonfüre­­den van, de azt jelentik róla, hogy holnap Rátótra Utazik Széll Kálmán miniszterelnök meglátogatására. Voroinszky Nándor eddigi rátóti utazásainak hírei közül egyet már megcáfoltak, minthogy messzemenő politikai kombinációkat fűztek a látogatáshoz. A mos­— Az influenza ? — Oh, kérem — folytatta az orvos — kilencvenben, kilencvenegyben és kilencvenkettő­­ben nagyszerű dolgunk volt. A jó isten annyi beteget adott, amennyit még remélni sem mer­tünk. Akkor még mi orvosok sem igen voltunk tisztában ezzel a betegséggel s úgy terjedt, mint annak a rendje. Aki akkor megkapta, annak esze ágában sem volt, hogy ágyba feküdjék. Kint járt az utcán, a mezőn s az erdőben is olyan tüdőgyuladást kapott, amilyen ma már nincs. A fél község beteg volt s a gyógyszerész két segéddel dolgozott. A patikáriusban a régi emlékek ébredez­tek s mint valami ínyenc, csettintett a szájával, miközben arca derültre vált. — Aranyos idők, melyek nem térnek többé vissza — mondta átszellemültem — Ebben a jó esztendőben került ide a pap — folytatta az orvos. — Sovány, éhesnek látszó fiatalember volt, aki káplán korában aligha ronthatta meg a gyomrát. A szerencséje azonban nagy volt, mert nemcsak temetnie, de esketni és keresztelni is kellett. Az ördög tudja hogy történt, de tény, hogy ebben az in­fluenzás esztendőben jóval több házasság adta elő magát. Igaz, hogy az öregek meghaltak s a fiatalok örököltek, de hát ezenkívül járvány is lehetett a lakodalmazás. — Értem. A papnak egyszerre nagy jö­vedelme lett. — Dehogy egyszerre. Sőt épen nem egy­szerre. És ebben rejlik a bibi. A község lakosai az uj pappal szemben is úgy viselték magukat, mint a régiekkel, akik egymásután itt hagyták őket. Nemcsak, hogy többet nem adtak neki, de még a kevésből is lehúztak valamit. Tessék elhinni, hogy a pap számára akkor sem volt friss sör­csapolás, mert egy krigli sem telt a jövedelméből. — Akkor hát nem értek semmit. A néppárt szervezkedése. A néppárt szer­vezkedő gyűléseivel elérkezett Nyitrába a galgóci kerületbe, hol legutóbb gyűlést tartott. A Nyítra-, megyében való térfoglalásban nagyon bízik a nép­párt, hangsúlyozva, hogy ott az általános választások alkalmával nemcsak a régi szabadelvű párt, de a Volt nemzeti párt sem kap egyetlen kerületet sem. Nyitra megyében azt is hangoztatja a néppárt, hogy­­ Széll Kálmánban azért nem bízik, mert a főispán­ jubileumkor gratulált Thuróczy főispánnak, aki pedig a Bánffy híve volt és része volt a múltkori válasz­tások alkalmával a néppárt hátraszorításában. A nyitramegyei Nagy-Kosztolányban tartott gyűlésről a néppárt azt jelenti, hogy ott a néppárt erősödését lehetett tapasztalni s a tapasztalatok alapján azt le­het állítani, hogy a nép bizalma kiséri és ez az egyetlen népszerű párt a megyében. Ugyanezen ér­tesítés szerint a gyűlésen az abnormis hőség dacára a kosztolányi téren ezernyi nép állotta körül a pó­diumot a kerület minden részéből, sőt a szomszédos kerületekből is összeözönlött a nép s egyesek saját zenekarukkal jöttek. A gyűlést Zmeskál Zoltán nyi­totta meg, aki a néppártnak a kerületben való hely­zetével és a választásokra való kilátásokkal foglal­kozott. Szerinte Galgóc biztos kerülete volt a nép­pártnak és biztos ma is. Azután Schmborffi Nándor a felekezeti iskolák szükségességéről beszélt. Chiral­­­logowsky Sándor lovag, az »uj földesurak« ellen kelt ki. Végül Brücker M. Ágost, a néppártnak a választások alkalmával kisebbségben maradt jelöltje, beszélt az új egyházpolitikai alkotások ellen. A gyű­lést Zmeskál Zoltán zárta be. . Képviselői beszámoló: Purgly Sándor ország. képviselő, a szabadelvű párt tagja, tegnap tartotta beszámoló beszédét Vilonyán. A beszámolót a válasz­— Ebben a szomorú helyzetben hozzám fordult tanácsért, amire azt mondtam neki, hogy olyan legyen a fogadj isten, mint amilyen az adjon isten. Más szóval, ha egy esketésért öt­ven krajcárral vagy egy forinttal szúrják ki a szemét, akkor az esketés is ilyen legyen. Hó­­kusz-pókusz egy szó, két szó és vége. Foghe­gyen, röviden végezze az áldást is, meg a bú­csúztatót is, mindaddig, amig az eszükre térnek és belátják, hogy a papnak is jussa van ahoz, hogy a friss csapolásból a maga részét ki­vegye. — Megfogadta a jó tanácsot ? — Persze, hogy megfogadta. — És az eredmény? — Csalódás volt, uram, keserves csalódás. Akármilyen röviden végzett is velük a pap , föl se vétték. Nem változott semmi s minden a ré­giben maradt. — Hát akkor miért van jó dolga a pap­nak ? Erre a kérdésre már a patikárius vála­szolt : — Azért, mert most már nem a doktor­tól, hanem önmagától kért tanácsot. Az orvos haragosan fordult a gyógysze­részhez, de aztán elnevette magát s így szólt: — Be kell vallanom, hogy ez az igazság. Maga adott magának tanácsot s e szerint in­tézte a sorsát. Nem szólt sem nekem, sem más­nak és nem kérdezte, hogy helyesen cselekszik-e ? Egyszerre neki ment a meleginek. Akkor tör­tént, hogy a biró lánya ment férjhez egy jó­módú legényhez s igen nagy lakodalmat csinál­tak. Kétszáz embert hittak meg a lakzira s olyan sütés-főzés volt a lányos háznál, amilyen azóta se volt. Hanem azért a papnak az eske­­tésért csak két forintot szántak. Nos, hát délu­tán négy órakor mentek a templomba és ott voltak este kilenc óráig. A pap hozzáfogott a beszédhez és beszélt, beszélt, amint csak pap 1. -1 v 1-1.1- .M -ir--Tir-' r~-» ",............... tud beszélni. Egy óra múlva, hogy a násznép nem tért haza, az örömanya már azt hitte, hogy szerencsétlenség történt és stafétát küldött utá­nuk. A staféta persze azzal a hírrel tért visz­­sza, hogy a pap még beszél. Két óra, három óra múlva, meg azután is az volt a hír, hogy a pap még folyton boldogságot kíván a fiatal párnak, meg a hozzátartozóinak. A fölséges jó vacsora e közben megfőtt és el is romlott, úgy, hogy mikor a lakodalmasok kilenc óra után ha­zakerültek, a kutyáé volt minden. A papnak persze bedagadt a torka s egész éjszaka hideg­vizes borogatást raktunk rá, attól félve, hogy az életben többé nem szólal meg. — És aztán ? — Harmadnap temetés volt s a pap ekkorra úgy összeszedte magát, hogy megint egy irtózatosan hosszú beszédet mondott, a háznál is, a temetőben is. A nap már régen lenyugodott s a hold már feljött, de ő csak be­szélt. A gyászolók most már nem annyira a fájdalomtól, mint a dühtől sirtak s alig tudtak állni a lábukon. A pap annyira kimerült, hogy kétszer is rosszul lett, de mind a kétszer össze­szedte magát, hogy ott folytassa, ahol elhagyta." Utoljára már csak a szája mozgott, mert hangja nem volt, de azért a szája még félóráig moz­gott. Mikor hazament, azonnal értem küldött s két órai fáradságomba került, mig a szája moz­gását el tudtam állítani. — Na, na ! — így volt, ha mondom. Egyébként, ha nem is tartott épen két óráig, az az egy bizo­nyos, hogy azóta a papnak a nagyobb esketé­­sért vagy temetésért kétszáz forintot is fizetnek, ha megígéri, hogy rövid lesz. És a legszegé­nyebb sem mer egy forinttal kirukkolni, mert fél, hogy az áldás vagy búcsúztató éjfélig fog eltartani. Nos, hát ezért van jó dolga most a papnak. Murai Károly: TESTI HÍRLAP 2­1‘Jön. augusztus 1., szerda. tök nagy lelkesedéssel fogadták s nevükben Szű­ts lelkész fejezte ki a kerületnek a képviselő iránt való bizalmát. .. . .

Next