Pesti Hírlap, 1900. december (22. évfolyam, 331-360. szám)

1900-12-01 / 331. szám

de a magyar széppróza megalapítója és ma is utólérhetetlen mestere , Vörösmarty Mihály. S ha ebből az álláspontból készülnének az iskolakönyvek, és ha ebből az álláspontból bon­colnák és magyaráznák Vörösmarty eposzait az egyetem katedráján, akkor Vörösmarty hatása a mai korra is ugyanaz lenne, ami a saját ko­rára volt. Mert nem igaz, hogy a szépprózának csak az a föltétele, hogy „köteten“ legyen. Sőt ellenkezőleg. A szép­prózának is ugyanazok a hangzási törvények a föltételei, mint a „kötött“ nyelvnek. A szépprózának épp úgy kell lennie ritmusainak, tagolási arányainak, dallamainak s hangzati lejtésének, mint amiket megkívánunk a verstől. És a széppróza művészete nem keve­sebb igényű, mint a versé. S ha Vörösmarty szépprózáját e szempontokból tanítanák s ma­gyaráznák iskolákban és az egyetemen, ak­kor a mai magyar széppróza „kötetlen­sége“ nem jelentené túlnyomó részben a­ pongyolaságot, akkor a tősgyökeres ma­gyar nyelv természetes retorikáját nem sü­­lyeszthette volna le a zsurnalisztika; akkor a parlamenti szónoklat nem vált volna kulináris nyelvezetté s akkor a hivatali stílus nem kény­szerítené az alföldi juhászkutyákat fájdalmas vanításra. A mai nemzedék pedig sokkal többet tanulna ma Vörösmartytól, mint tanulhatott a saját kora. S a Vörösmarty nyelvezetének lelke sokkal biztosabban vinné vissza a nemzetet a negyvenes évek idealizmusába, mint minden más tényezőnek törekvése összevéve. S még egyet. Száz éve, hogy megszületett Vörösmarty Mihály s csak most ötlött fel a nemzet előtt, hogy Vörösmarty Mihálynak nincs még szobra. De az ő prófétai lelke mintha ezt is előre látta volna, mint ahogy a Szózatban előre látta a „nagy temetkezést.“ És mintha önmagára gondolt volna, midőn Cserhalom bevezető sorait megírta : „Néma borongással megy az őskor lelke fölötted és nem kér emlékül oszlopot érc­ből! Oszlop vagy Te magad.“ Valóban az. Aére perennius! Belpolitikai hírek. A képviselőház holnap, tekintettel arra, hogy a Vörösmarty-ünnepre a képviselőház sok tagja Szé­­kesfehérvárra megy, nem tart ülést. A legközelebbi nekem még senki sem mondta. Hát igazán olyan pöffedtek az én kezeim ?“ És az egész úton folyvást a kezeit néze­gette, a nap felé is fordította, hogy vajon átlát­szik-e. Ej, de átkoztam magamban azt a szó­beli méregkeverőnőt. Jó délután érkeztünk meg a hajóval Pestre. A parton természetesen nem várt az uta­sokra se bérkocsi, se hordár, csak egy árva frakker lógatta a tetejét búsan a parton, de az nem azért volt ott, hogy vándor poétákat vi­gyen a kvártélyukra, mert az a polizár-com­­missáriusra várt, aki a kiszállás előtt bejött a gőzhajóra két szuronyos zsandárral, passzust vi­­zitálni. Én mindkettőnk útlevelét átadtam neki. Az enyém csak rendben lett volna, de a Vö­rösmarty passusa nem volt a komáromi rendőr­főnök által láttamozva. A rendőrbiztos e­miatt okvetetlenkedni kezdett, protocollum-fölvételt emlegetett. Én aztán azt mondtam neki, hogy „ha nem tekinti ön a nagy költőt, tekintse a úr--, beteget.“ Erre a derék ember nagylelkű a­l­aozott bennünket. Hy csak gyalog kellett tovább áttad volna, mai korbeli lelkes­­ked­ett nemzeted büszkesége, legnagyobb költője az én karomra támaszkodva a hepehupás kövezeten végig, het hogy emelted volna vállaidra az édes terhet; de hát te még akkor más csillagban laktál. Én vittem mind a kettőnk útitáskáit. Mikor a kalap­ utca szegletéig eljutottunk, ott megállt az agg költő , ott volt a szegleten egy kurta kocsma. — Térjünk be ebbe a kocsmába. Nagyot bámulhattam rá, mert azt veté utána: — Azt gondolja most iz én Móric öcsém, hogy hej, de meg lehet szomjazva az öreg poéta! pedig hát nem inni kívánkozom én ebbe a kocs­mába , hanem leülni, nem bírnak már a lábaim tovább. Én aztán igyekeztem megnyugtatni, itt van már a közelben Tomory lakása, alig száz lépésre. De neki az is sok volt, leült arra a szegletkőre az utcán. Én aztán előre szaladtam Tomoryhoz, aki karszéket küldött le a féltett vendége elé, azon vittük fel a vendéglátó szál­lásra. Amint hazáig mentem, azt hittem, hogy most is mellettem jár Vörösmarty árnyéka. Hisz akkor már maga is csak sötét árnyéka volt hajdani fényes alakjának. PESTI HÍRLAP 1900. december 1., szombat, ülés hétföifi lesz, akkor folytatják a költségvetési tát. Szólásra fel vannak jegyezve a szabadelvűpárti részről: dr Hegedűs Lóránt és Gajár­ Géza, az el­lenzéki részről Páder Rezső, gróf Benyovszky Sándor és Visontai Soma. A koronaőr-választás. A Szlávy József ha­lálával megüresedett koronaőri méltóság betöltése cél­jából a képviselőház és a főrendiház kedden együt­tes ülést tart a képviselőházban. Ez alkalommal fog­ják fölolvasni a király kéziratát a koronaőr jelölésére. A király a koronaőri méltóságra első­sorban báró Jósika Samut, a király személye körüli volt minisz­tert, az erdélyi róm. kath. status világi elnökét jelöli s e szerint a Ház őt fogja megválasztani. Új főispán, Béldy László képviselőnek az el­hunyt Sándor László helyett Nagy-Küküllő vármegye főispánjává való kineveztetésse, mint halljuk, immár bevégzett ténynek tekinthető s a kinevezést már a legközelebbi napokban publikálni is fogják. Ezen kinevezés folytán új képviselő választása válik szük­ségessé Háromszék vármegye Kézdivásárhely-vidéki kerületében. A kerület szabadelvű pártja, amint hall­juk, az ujj főispán atyját, Béldy Tivadar földbirtokost, szándékozik a fiának lemondásával megüresedő választó­­kerületben képviselőjelöltül felléptetni. Beszámolók: Szentiványi Kálmán terjedelmes nyílt levélben számol be nyárád-szeredai választóke­rületének az országgyűlés fontosabb eseményeiről. Foglalkozik az 1896-iki politikai helyzettel, Széll Kálmán politikájával, az uj kormány első lépéseivel, a választási törvény reformjával, a quota-kérdéssel stb. A nyilt levelében Széll Kálmán kormányzása iránt bizalmát fejezi ki. — Justh Ferenc országgyű­lési képviselőt, mint Znióváraljáról írják, tegnap ová­ciókban részesítették választói abból az alkalomból, hogy Znióváralján eddigi munkásságát ismertette. Tiszteletére bankettet rendeztek és este szerenádot adtak. Az egybegyűltek lelkes táviratban üdvözölték Széll Kálmán miniszterelnököt és Podmaniczky Frigyes bárót, a szabadelvű párt elnökét. A brassói új főispán. A Búd.­lúd. Írja: Egy ellenzéki lap szerint legközelebb »két tetőtől­­talpig klerikális embert«, névszerínt Kiss Bálint magyar-igeni földbirtokost és Scitovszky János ország­­­­gyűlési képviselőt fogják kinevezni, még­pedig amazt Brassóba, emezt­ pedig Hont vármegyébe. Értesülé­sünk szerint Scitovszky János főispáni kinevezéséről beavatott körökben nem tudnak semmit. Ami Kiss Bálintot illeti, azok, akik ismerik, csak az ellenzéki sajtóból tudták meg, hogy klerikális és meg vannak győződve róla, hogy maguk a klerikálisok csodálkoz­nak legjobban rajta, hogy Kiss Bálintot elvtársuknak mondják. Az iparfelügyeleti és kazánvizsgálati szolgálat egyesítését határozta el a kereskedelmi miniszter. Ezt az egyesítést indokolják úgy a szo­gálat, mint a gyárosközönség érdekei. A szolgálatba jelentékeny egyszerű­sítés érhető ily módon el, am­eny­nyiben a rokonhivatású személyzet jobban és r­efel­­szerűbben ki lesz használható. A gyárosközönség fer­­dekei szempontjából pedig lényeges javítás lesz a, hogy két ellenőrző közeg helyett jövőre csak úg­y fogja mindkét irányú teendőt ellátni. Az egyesí­tés révén minden személyszaporítás nélkül meg lesz valósítható az a régi terv és óhaj is, hogy minden kereskedelmi és iparkamarai kerület egyúttal iparfel­ügyelői kerület is legyen, ellátva megfelelő személy­zettel, ami ezen két, hivatásánál fogva egymásra utalt közeg együttműködése szempontjából is igen kívánatos, sőt ez az egyesítés és beosztás alkalmas közelebb hozni az ipari szakközegeket az általános közigazgatáshoz, ami szintén egyik fontos kelléke az egészséges ipari fejlődésnek. ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A mai ülés áhitatos szent beszéddel kez­dődött. Az istenes Juriss Mihály tartott prédi­kációt. Nem mondott haszontalanságokat, csak­hogy épen nem a költségvetés tárgyalásának keretébe valók azok a bölcselmi fejtegetések, melyeknek szárnyat adott, hogy az országgyű­lési tudósítások a haza minden részébe elre­pítsék. Igaza van abban Juriss Mihálynak, hogy a vallásosság az emberiség erkölcseinek a ja­vítására szolgál, azonban ebben nem szabad különbséget tenni a különböző felekezetek hite között. Aki ezt teszi, már az egyenetlenséget szítja és önmagáról bizonyítja, hogy nem kö­veti a keresztény vallás parancsolatait. Az to­vábbá, hogy a néppárti érzület terjedése meg­növelhetné a költségvetés bevételi rubrikáit, nevetséges hipotézis, végül pedig azzal hoza­kodni elő, hogy a zsidók ártalmára vannak a magyar kultúrának, ez valamivel több, mint amit az ember egy jámbor szent beszédtől vár­hat. Az ájtatosság után, ennek az ellentéte, tudniillik pikantéria következett. Politikai pikan­téri­a a legjavából. Asbóth János szólalt föl. As­bóth János, az éles elméjű, szellemes és bátor poli­tikus, aki szemhunyoritás nélkül ment át a szabad­elvű pártból a néppártba s onnan hasonló­an a nyugalommal vissza a szabadelvűpártba. Pikár pedig azért volt a beszéde, mert most a sza­badelvűpárti sorból a néppártra tüzelt, holott a mandátumot néppárti programm alapján kapta. Volt is forrongás, zaj, közbeszólás a néppárti oldalról olyan sűrűen, hogy az idegek legna­gyobb edzettsége kellett ennek kibírásához. Amikor Asbóth a Széll Kálmán kormányzását dicsérte, a függetlenségi pártról is támadták csipkedő közbeszólásokkal. Mindezek tetetéjébe utána a néppárti Buzáth Ferenc következett és a legnagyobb vehemenciával dorongolta Asbóth Jánost, nem feledkezve meg a néppárt tegnapi üldözőjéről Mandel Pálról sem. A borsos be­szédek sorát kiegészítette Csávolszky Lajos, aki olyan kellemes akcentussal tudja kimon­dani a „kormány bűnös lelkiismeretlenségéről“ az ítéletet, mintha egyedül ő volna hivatva arra, hogy osztályzatot adjon és mint a lelki­ismeretességben legfőbb bíró szerepeljen. A szélsőbaldalon tetszett vagy legalább is „tet­szeni látszott“ a Csávolszky Lajos hangja, de a jobboldalon semmi figyelemre sem méltatták, abból indulva ki, hogy a mandátum jogot ad ugyan a beszélésre, de senkit sem kötelez arra, hogy a beszédet különösebb figyelemre mél­tassa. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter mégis kénytelen volt a Csávolszky La­jos beszédének egy passzusára reflektálni, arra tudniillik, melyben Csávolszky azzal vádolta a kormányt, hogy a millenniumi levelező lapok közül százhatvanezer forint értékűt meg kellett semmisíteni. Hegedűs miniszter rövid felszóla­lásban a legnagyobb világossággal kimutatta, hogy a vádak teljesen alaptalanok, mert a kér­déses levelező lapok miatt a legkisebb kár sem volt. A költségvetés vitájának folytatását a hét­fői ülésre tűzték ki. (Holnap a Vörösmarty-ür nép miatt nem lesz ülés.) A mai ülés v­gén Széll Kálmán indítványára elhatározta hogy kedden a koronaőr-választás céljából képviselőház és a főrendiház együttes ülést tar­ tI. A képviselőház november 30-iki ülése. Elnök Perczel Dezső, közben Tallián Béla Jegyzők :Molnár Antal, Dadovics György, Buzáth Ferenc. A miniszterek közül jelen vannak: Szá­j

Next