Pesti Hírlap, 1900. december (22. évfolyam, 331-360. szám)
1900-12-01 / 331. szám
de a magyar széppróza megalapítója és ma is utólérhetetlen mestere , Vörösmarty Mihály. S ha ebből az álláspontból készülnének az iskolakönyvek, és ha ebből az álláspontból boncolnák és magyaráznák Vörösmarty eposzait az egyetem katedráján, akkor Vörösmarty hatása a mai korra is ugyanaz lenne, ami a saját korára volt. Mert nem igaz, hogy a szépprózának csak az a föltétele, hogy „köteten“ legyen. Sőt ellenkezőleg. A szépprózának is ugyanazok a hangzási törvények a föltételei, mint a „kötött“ nyelvnek. A szépprózának épp úgy kell lennie ritmusainak, tagolási arányainak, dallamainak s hangzati lejtésének, mint amiket megkívánunk a verstől. És a széppróza művészete nem kevesebb igényű, mint a versé. S ha Vörösmarty szépprózáját e szempontokból tanítanák s magyaráznák iskolákban és az egyetemen, akkor a mai magyar széppróza „kötetlensége“ nem jelentené túlnyomó részben a pongyolaságot, akkor a tősgyökeres magyar nyelv természetes retorikáját nem sülyeszthette volna le a zsurnalisztika; akkor a parlamenti szónoklat nem vált volna kulináris nyelvezetté s akkor a hivatali stílus nem kényszerítené az alföldi juhászkutyákat fájdalmas vanításra. A mai nemzedék pedig sokkal többet tanulna ma Vörösmartytól, mint tanulhatott a saját kora. S a Vörösmarty nyelvezetének lelke sokkal biztosabban vinné vissza a nemzetet a negyvenes évek idealizmusába, mint minden más tényezőnek törekvése összevéve. S még egyet. Száz éve, hogy megszületett Vörösmarty Mihály s csak most ötlött fel a nemzet előtt, hogy Vörösmarty Mihálynak nincs még szobra. De az ő prófétai lelke mintha ezt is előre látta volna, mint ahogy a Szózatban előre látta a „nagy temetkezést.“ És mintha önmagára gondolt volna, midőn Cserhalom bevezető sorait megírta : „Néma borongással megy az őskor lelke fölötted és nem kér emlékül oszlopot ércből! Oszlop vagy Te magad.“ Valóban az. Aére perennius! Belpolitikai hírek. A képviselőház holnap, tekintettel arra, hogy a Vörösmarty-ünnepre a képviselőház sok tagja Székesfehérvárra megy, nem tart ülést. A legközelebbi nekem még senki sem mondta. Hát igazán olyan pöffedtek az én kezeim ?“ És az egész úton folyvást a kezeit nézegette, a nap felé is fordította, hogy vajon átlátszik-e. Ej, de átkoztam magamban azt a szóbeli méregkeverőnőt. Jó délután érkeztünk meg a hajóval Pestre. A parton természetesen nem várt az utasokra se bérkocsi, se hordár, csak egy árva frakker lógatta a tetejét búsan a parton, de az nem azért volt ott, hogy vándor poétákat vigyen a kvártélyukra, mert az a polizár-commissáriusra várt, aki a kiszállás előtt bejött a gőzhajóra két szuronyos zsandárral, passzust vizitálni. Én mindkettőnk útlevelét átadtam neki. Az enyém csak rendben lett volna, de a Vörösmarty passusa nem volt a komáromi rendőrfőnök által láttamozva. A rendőrbiztos emiatt okvetetlenkedni kezdett, protocollum-fölvételt emlegetett. Én aztán azt mondtam neki, hogy „ha nem tekinti ön a nagy költőt, tekintse a úr--, beteget.“ Erre a derék ember nagylelkű alaozott bennünket. Hy csak gyalog kellett tovább áttad volna, mai korbeli lelkeskedett nemzeted büszkesége, legnagyobb költője az én karomra támaszkodva a hepehupás kövezeten végig, het hogy emelted volna vállaidra az édes terhet; de hát te még akkor más csillagban laktál. Én vittem mind a kettőnk útitáskáit. Mikor a kalap utca szegletéig eljutottunk, ott megállt az agg költő , ott volt a szegleten egy kurta kocsma. — Térjünk be ebbe a kocsmába. Nagyot bámulhattam rá, mert azt veté utána: — Azt gondolja most iz én Móric öcsém, hogy hej, de meg lehet szomjazva az öreg poéta! pedig hát nem inni kívánkozom én ebbe a kocsmába , hanem leülni, nem bírnak már a lábaim tovább. Én aztán igyekeztem megnyugtatni, itt van már a közelben Tomory lakása, alig száz lépésre. De neki az is sok volt, leült arra a szegletkőre az utcán. Én aztán előre szaladtam Tomoryhoz, aki karszéket küldött le a féltett vendége elé, azon vittük fel a vendéglátó szállásra. Amint hazáig mentem, azt hittem, hogy most is mellettem jár Vörösmarty árnyéka. Hisz akkor már maga is csak sötét árnyéka volt hajdani fényes alakjának. PESTI HÍRLAP 1900. december 1., szombat, ülés hétföifi lesz, akkor folytatják a költségvetési tát. Szólásra fel vannak jegyezve a szabadelvűpárti részről: dr Hegedűs Lóránt és Gajár Géza, az ellenzéki részről Páder Rezső, gróf Benyovszky Sándor és Visontai Soma. A koronaőr-választás. A Szlávy József halálával megüresedett koronaőri méltóság betöltése céljából a képviselőház és a főrendiház kedden együttes ülést tart a képviselőházban. Ez alkalommal fogják fölolvasni a király kéziratát a koronaőr jelölésére. A király a koronaőri méltóságra elsősorban báró Jósika Samut, a király személye körüli volt minisztert, az erdélyi róm. kath. status világi elnökét jelöli s e szerint a Ház őt fogja megválasztani. Új főispán, Béldy László képviselőnek az elhunyt Sándor László helyett Nagy-Küküllő vármegye főispánjává való kineveztetésse, mint halljuk, immár bevégzett ténynek tekinthető s a kinevezést már a legközelebbi napokban publikálni is fogják. Ezen kinevezés folytán új képviselő választása válik szükségessé Háromszék vármegye Kézdivásárhely-vidéki kerületében. A kerület szabadelvű pártja, amint halljuk, az ujj főispán atyját, Béldy Tivadar földbirtokost, szándékozik a fiának lemondásával megüresedő választókerületben képviselőjelöltül felléptetni. Beszámolók: Szentiványi Kálmán terjedelmes nyílt levélben számol be nyárád-szeredai választókerületének az országgyűlés fontosabb eseményeiről. Foglalkozik az 1896-iki politikai helyzettel, Széll Kálmán politikájával, az uj kormány első lépéseivel, a választási törvény reformjával, a quota-kérdéssel stb. A nyilt levelében Széll Kálmán kormányzása iránt bizalmát fejezi ki. — Justh Ferenc országgyűlési képviselőt, mint Znióváraljáról írják, tegnap ovációkban részesítették választói abból az alkalomból, hogy Znióváralján eddigi munkásságát ismertette. Tiszteletére bankettet rendeztek és este szerenádot adtak. Az egybegyűltek lelkes táviratban üdvözölték Széll Kálmán miniszterelnököt és Podmaniczky Frigyes bárót, a szabadelvű párt elnökét. A brassói új főispán. A Búd.lúd. Írja: Egy ellenzéki lap szerint legközelebb »két tetőtőltalpig klerikális embert«, névszerínt Kiss Bálint magyar-igeni földbirtokost és Scitovszky János országgyűlési képviselőt fogják kinevezni, mégpedig amazt Brassóba, emezt pedig Hont vármegyébe. Értesülésünk szerint Scitovszky János főispáni kinevezéséről beavatott körökben nem tudnak semmit. Ami Kiss Bálintot illeti, azok, akik ismerik, csak az ellenzéki sajtóból tudták meg, hogy klerikális és meg vannak győződve róla, hogy maguk a klerikálisok csodálkoznak legjobban rajta, hogy Kiss Bálintot elvtársuknak mondják. Az iparfelügyeleti és kazánvizsgálati szolgálat egyesítését határozta el a kereskedelmi miniszter. Ezt az egyesítést indokolják úgy a szogálat, mint a gyárosközönség érdekei. A szolgálatba jelentékeny egyszerűsítés érhető ily módon el, amenynyiben a rokonhivatású személyzet jobban és refelszerűbben ki lesz használható. A gyárosközönség ferdekei szempontjából pedig lényeges javítás lesz a, hogy két ellenőrző közeg helyett jövőre csak úgy fogja mindkét irányú teendőt ellátni. Az egyesítés révén minden személyszaporítás nélkül meg lesz valósítható az a régi terv és óhaj is, hogy minden kereskedelmi és iparkamarai kerület egyúttal iparfelügyelői kerület is legyen, ellátva megfelelő személyzettel, ami ezen két, hivatásánál fogva egymásra utalt közeg együttműködése szempontjából is igen kívánatos, sőt ez az egyesítés és beosztás alkalmas közelebb hozni az ipari szakközegeket az általános közigazgatáshoz, ami szintén egyik fontos kelléke az egészséges ipari fejlődésnek. ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A mai ülés áhitatos szent beszéddel kezdődött. Az istenes Juriss Mihály tartott prédikációt. Nem mondott haszontalanságokat, csakhogy épen nem a költségvetés tárgyalásának keretébe valók azok a bölcselmi fejtegetések, melyeknek szárnyat adott, hogy az országgyűlési tudósítások a haza minden részébe elrepítsék. Igaza van abban Juriss Mihálynak, hogy a vallásosság az emberiség erkölcseinek a javítására szolgál, azonban ebben nem szabad különbséget tenni a különböző felekezetek hite között. Aki ezt teszi, már az egyenetlenséget szítja és önmagáról bizonyítja, hogy nem követi a keresztény vallás parancsolatait. Az továbbá, hogy a néppárti érzület terjedése megnövelhetné a költségvetés bevételi rubrikáit, nevetséges hipotézis, végül pedig azzal hozakodni elő, hogy a zsidók ártalmára vannak a magyar kultúrának, ez valamivel több, mint amit az ember egy jámbor szent beszédtől várhat. Az ájtatosság után, ennek az ellentéte, tudniillik pikantéria következett. Politikai pikantéria a legjavából. Asbóth János szólalt föl. Asbóth János, az éles elméjű, szellemes és bátor politikus, aki szemhunyoritás nélkül ment át a szabadelvű pártból a néppártba s onnan hasonlóan a nyugalommal vissza a szabadelvűpártba. Pikár pedig azért volt a beszéde, mert most a szabadelvűpárti sorból a néppártra tüzelt, holott a mandátumot néppárti programm alapján kapta. Volt is forrongás, zaj, közbeszólás a néppárti oldalról olyan sűrűen, hogy az idegek legnagyobb edzettsége kellett ennek kibírásához. Amikor Asbóth a Széll Kálmán kormányzását dicsérte, a függetlenségi pártról is támadták csipkedő közbeszólásokkal. Mindezek tetetéjébe utána a néppárti Buzáth Ferenc következett és a legnagyobb vehemenciával dorongolta Asbóth Jánost, nem feledkezve meg a néppárt tegnapi üldözőjéről Mandel Pálról sem. A borsos beszédek sorát kiegészítette Csávolszky Lajos, aki olyan kellemes akcentussal tudja kimondani a „kormány bűnös lelkiismeretlenségéről“ az ítéletet, mintha egyedül ő volna hivatva arra, hogy osztályzatot adjon és mint a lelkiismeretességben legfőbb bíró szerepeljen. A szélsőbaldalon tetszett vagy legalább is „tetszeni látszott“ a Csávolszky Lajos hangja, de a jobboldalon semmi figyelemre sem méltatták, abból indulva ki, hogy a mandátum jogot ad ugyan a beszélésre, de senkit sem kötelez arra, hogy a beszédet különösebb figyelemre méltassa. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter mégis kénytelen volt a Csávolszky Lajos beszédének egy passzusára reflektálni, arra tudniillik, melyben Csávolszky azzal vádolta a kormányt, hogy a millenniumi levelező lapok közül százhatvanezer forint értékűt meg kellett semmisíteni. Hegedűs miniszter rövid felszólalásban a legnagyobb világossággal kimutatta, hogy a vádak teljesen alaptalanok, mert a kérdéses levelező lapok miatt a legkisebb kár sem volt. A költségvetés vitájának folytatását a hétfői ülésre tűzték ki. (Holnap a Vörösmarty-ür nép miatt nem lesz ülés.) A mai ülés vgén Széll Kálmán indítványára elhatározta hogy kedden a koronaőr-választás céljából képviselőház és a főrendiház együttes ülést tar tI. A képviselőház november 30-iki ülése. Elnök Perczel Dezső, közben Tallián Béla Jegyzők :Molnár Antal, Dadovics György, Buzáth Ferenc. A miniszterek közül jelen vannak: Száj