Pesti Hírlap, 1901. január (23. évfolyam, 1-31. szám)

1901-01-01 / 1. szám

igol- január 1., kedd. PESTI HÍRLAP , hogy ezekben Eötvös a katholikus egyház intézményeit nevetség tárgyává teszi és felekezeti gyűlöletet terjeszt, egyházmegyéjéből és az iskolai könyvtárakból kitiltja. A túlkiadások és a színházak. A magyar kir. operaház és a budapesti Nemzeti színház állami javadalmazásánál ugyancsak nagy túlkiadások merültek fel ennek az esztendőnek három első negyedében, amelyekről immár össze vannak állítva az állami számadások. Amint abból a jelentésből kitűnik, melyet az állami számvevőszék legközelebb a képviselőház elé terjesztett. Az operabál állami javadalmazására a törvényhozás 1900-ban 484.000 koronát engedélyezett. Ez összeggel szemben már június végén 30.688 korona túlkiadás mutatkozott, amely az év harmadik negyedében, vagyis szeptember végéig 80.688 koronányi túlkiadásra emelkedett Még súlyosabban alakultak az immár végéhez érkezett évnek első három negyedében a budapesti Nemzeti színház pénzügyi viszonyai. A törvényhozás által megállapított 124.000 koronányi évi állami javadalmazással szemben már az első félévben nem kevesebb, mint 59.833 korona volt a tulkiadás. Ez az összeg majdnem megduplázódott a harmadik évnegyedben, melynek végén 109.883 koronányi horribilis összegre emelkedtek a Nemzeti színház idei tulkiadásai. Az abrudbányai mandátum. Az abrudbányai szabadelvű párt Molnár Albert elnöklete mellett tartott gyűlésén Boér Béla volt polgármestert jelölte képviselőnek. Külpolitikai hírek Az új század első éve fölöttébb komor és izgatott hangulatban záródik. A Délafrikában és Kelet-Ázsiában döhöngő szörnyen kegyetlen háborúknak véres protuberanciái oly mérhetlen magasságba lövelnek, hogy meglátják az egész világon s a népeket borzalommal, nyugtalansággal töltik el. Ebből származnak amaz ingerült érzelmek, amelyek népek és kormányok, országok és országok között oly éles ellentéteket szültek, hogy öregedő világrészünkben a helyzet legkevésbbé sem monható aggodalmas tünetektől mentnek, így például Oroszország sajtója egy idő óta erős támadásokat intéz Németország kormánya ellen a búrkérdésben és a chinai kérdésben tanúsított magatartásért, kicsinyléssel emlékszik meg Németország jelenlegi vezetőiről, kik kegyetlenséget meghunyászkodással párosítanak. Chinában a legborzalmasabb kegyetlenséggel járnak el, afrikai fajrokonaik érdekében pedig még egy árva szócskát sem mernek Angliával szemben megkockáztatni. Leginkább az boszantott Berlinben, hogy az orosz lapok azt írták, hogy Bismarck herceg bezzeg másképen beszélt volna Angliával . Az orosz sajtó e magatartásának az kölcsönöz különös jelentőséget, hogy azt a szigorú orosz cenzúra megtűri. Tehát föltételezhető, hogy az Oroszországban uralkodó ezen általános közvélemény nem idegen a cár közvetlen környezetében sem. Berlinben darabig tűrték ezt a támadást, mert a német sajtó legnagyobb része is hasonló szemrehányással illette Bülow gróf kormányszellemét, így például egyik lipcsei lap azzal a szörnyű váddal lépett föl, hogy a Rhodes-féle de Beer-társaság évi jelentésében „agitating purposes“ címen, más szóval: vesztegetésre Köln számára másfélmillió, Berlin számára pedig 7.000.000 márka szerepel. A lipcsei újság nagy német hírlapok megvesztegetését említette, sőt azt állította, hogy Berlinben a Rhodes-klikknek egy titkos bizottsága működik, amelynek 8.000.000 márka bocsáttatott rendelkezésére, mely összeggel vesztegetéseket foganatosít a kormánykörökön végig föl egészen a trónig. Ilyen szörnyű vádak a német sajtóban, természetes, hogy erős fegyvert szolgáltatnak a külföldi lapoknak s idegen népek közvéleményének és cseppet sem lehet csodálkozni, hogy ennek folytán Oroszország és Németország között bizonyos ingerültség mutatkozik, aminek következményeit belátni ma még alig lehet. A német sugalmazott lapok igyekeznek most utóbb úgy az orosz, mint a német lapok támadásai ellen állást foglalni, de annyiban kevés sikerrel, hogy az egész német nemzet rosszalja Bülow grófnak különösen búr politikáját. De nemcsak a chinai és búr kérdésből származnak Európában ellentétek s kényes helyzetek. A francia kormány, hogy megnyerje a radikális elemeket, a kath. kongregációk (szerzetesrendek) ellen szigorú törvényjavaslatot tervez, ami Rómában a vatikánban szörnyű felzúdulást okoz. — Mert a pápa, aki a francia monarchistáktól teljesen visszavonult s a köztársaság támogatására intette a katholikus papságot és sok egyébben is a francia köztársasággal szemben feltűnő engedékenységet tanúsított, hálátlanságnak qualifikálja a francia kormánynak fennebb jelzett szándékát Jellemző, amit a pápa De Houx francia hírlapíró előtt a minap mondott arra nézve, hogy mi módon fogja rosszulását Franciaországnak tudtul adni. „Még gondolkozom arról — szólt a pápa — hogy miképen emeljem föl szavamat és ne vádolhassanak azzal, hogy idegen uralkodó létemre Franciaország belső ügyeibe avatkozom. Mindenesetre kerülni fogom a túlságos ünnepien, vagy a túlságos szigorú formát, de a franciák-nak értésére fogom adni, hogy a pápa tanácsa a jóbarát tanácsa. Hiszen akárhányszor intettem a katolikusokat, hogy ne harcoljanak a köztársaság ellen. Sokszor ellenszegültek ugyan intelmemnek,, de a mostani gyöngédséget annak tulajdonítom, hogy érzelmükben nem egységesek s hogy tanácsomat nem szívelik meg. Azok között, akik a francia befolyás örökségére áhítoznak, olyanok is vannak, akik régebben maguk is megpróbálták az üldözés politikáját. Ez a politika sokkal végzetesebb volt nekik, mint az egyháznak és végre is le kellett róla mondaniok. Kívánom, hogy Franciaország okuljon az ő példájukon. Szelíd hang, de nyílt fellépés rejlik e nyiltkozatban , és nem tagadható, hogy a pápa ilyetén állásfoglalása eléggé indokolja a Vatikán s a francia kormány között támadt feszültséget. Hogy a Balkánon sincs minden rendben, ki fa.Igadhatná? Románia és Bulgária között a helyzet in'kább rosszabbodott mint javult. Szerbiában pedig merész tervekkel hordozkodnak egy újabb Balkán-szövetségről, amely Törökországot, Bulgáriát, Montenegrót és Szerbiát egyesítené közös támadásra monarchiánk ellen. Hát ez ugyan abszurdum, de azért a Balkán, népei között mégis megteremti amaz ellenséges aspirációkat szemben monarchiánkkal, amelyek a kölcsönös viszonyt barátságossá nem tehetik. Görögországra pedig rájött a bekebelezési düh: Krétát akarja. És sok jel arra mutat, hogy a krétai nemzetgyűlés ilyen merényletre készül. Ennek következtében Konstantinápolyban olyan nagy az ingerültség az athéni kormány ellen, hogy nincs kizárva közelebbről egy újabb konfliktus kitörése, ami egész Európát beleszólásra kényzeríti. Szóval ez az év rosszul végződik. Általános politikai feszültség és ingerültség a jellege, aminek következései meglehetősen zavaros és bizonytalan kilátásokat nyitnak a jövőre. Szétbontott krónikák. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája — Irta: MIKSZÁTH KÁLMÁN. III. A kard és korona vagy intrikák az udvarnál. — Székely István krónikája. — Béla herceg testvéröcscse volt Endre királynak. Veszedelmes nexus abban az időben. — S még csak tetézte, hogy igen eszes és végtelenül szeretetreméltó lovag volt — Gerelydobásban, vívásban, mindeneknek előtte állott. Nőtt is a népszerűsége napról-napra, olyan embernek tartották, akinek „jövője“ van —min politicis. Ő mégsem volt elégedett, panaszkodik a barátjai előtt, (vagy csak kitalálták), hogy unatkozik, nincs semmi komoly foglalkozása. Érthetetlen dolog! És ugyan hát mivel is foglalkoznék egy herceg ? Hiszen csak nem folytathat közgazdasági tevékenységet. Az udvarnál is gyakran esett szó erről a király füle hallatára. A sok léha udvari nép locsogott-csacsogott. A herceg unatkozik. A herceg elégedetlen. A herceg titkolózik. Talán akar valamit? A király kombinált. Akar valamit? Hát mit akarhatna egy királyi herceg? Közel feküdt a gyanú, vigyázatlan szó fölverte, mint vackából a nyulat. Összehivatta leghűbb tanácsosait, kik közt a két legbizalmasabb, Buna és Viskó, ellenségei voltak Bélának s közlé velük, hogy aggódik a jövő miatt, mert a trónörökös, Salamon, még igen kicsike és — Béla unatkozik. Mi erre a véleményetek ? No mit néztek rám olyan sötéten, titokzatosan ? Beszélj, Buna, mit tartasz öcsém felöl? — A koronára vágyik, hiszen világos. Nyíltan emlegeti, hogy valami komoly foglalkozást szeretne. — Hátha csak a hadak vezérségét óhajtja — veté közbe a mérsékelt, higgadt Gutkelec. — Az meglehet — hajlott rá rögtön a jószívű király — és épen ezzel kell tisztába jönnünk, mert ha ez az ambitiója, ez valóban megilleti, mert öcsénk és vitéz lovag. A tanácskozás különben zárt ajtók mögött folyt, hát semmi sem szivárgott ki belőle, a tanácsinak hallgattak, aki pedig az udvari diákoktól kérdezte, az csak annyit tudott meg, hogy délelőtt másfél óráig tartó szűkkörű tanácskozás volt a király elnöklete alatt s a folyó ügyeken kívül egy csomó kinevezést intéztek el. Beavatott politikusok azonban tudni vélik, hogy a király a tanácskozás végén ebben öszszegezte az eredményt: — Kedves Buna! Ezennel megbízzuk te kegyelmedet, hogy nekünk rövid idő alatt egy elaborátumot készítsen és elénk terjeszsze, amely alkalmas legyen úgy a Béla herceg céljainak teljes felismerésére, mint ennek utána a helyzet végleges szanálására. Buna ki is eszelt valamit, amit a legnagyobb titokban (csupán Viskó jelenlétében) közölt, a királyival. — Hívja magához fölséged Béla herceget, tegye ki elébe egy asztalra a koronát és a kardot. — Minek? — Hogy válaszszon belőlük. Endre csodálkozó szemeket meresztett drákjára. Az pedig folytatá : — Mondja el neki fölséged atyafiságos bizalommal, hogy törődött beteg, ráúnt a koronára, Salamon királyfi pedig kiskorú, gyönge, tehát válaszszon szíve szerint. — És aztán ?— Ha a kardot választja, akkor rendben vagyunk, akkor nem bűnös, akkor ölelje meg. — De hátha a koronát választja? i_ -y — Akkor megkapja a tört. Mert a füg- Angol-ír háború. A búrok újabb győzelme. Kitchener lordnak, mint nap-nap után , jobban kiderül, ugyancsak veszedelmes örökséget hagyott hátra Roberts lord. Hogy Londonban eme sajátságos „tünemény“ után hogyan fogják Roberts lordot ürme-epelni, az már igazán talányszerű. A búrok legújabb győzelme, úgy látszik, azt utóbbiakat jóval fölülmúlja, mert maga Kitcherner lord elismeri jelentésében, hogy a búrok az angolokat egy nagyon erős pozícióból verték ki.