Pesti Hírlap, 1901. április (23. évfolyam, 90-118. szám)

1901-04-01 / 90. szám

, és mély sajnálattal ismerem be, hogy súlyos hibát követtem el, hogy az általam használt éle egy roszszul megválasztott, helyen és időben használt, meggondolatlan, ízléstelen és könnyelmű éle volt, melynek megtételénél azonban — és ezt méltóztassék nekem elhinni — épen oly távol állott tőlem a pártkötelék megsértése s a t. kereskedelmi miniszter úr általam mindig nagyrabecsült egyéni és hivatali becsületének meggyanusítására irányzott szándék, mint ahogy föl nem tehettem, hogy a fentebb ecsetelt körülmények között általam használt és abszurditásig képtelen élvet valaki komolyan vehesse. És miután mélyen sajnálom, hogy meggondolatlan eljárásommal okot szolgáltattam arra, hogy a t. párt kínos és kellemetlen helyzetbe jusson és hogy a t. kereskedelmi miniszter úr intakt becsületessége meggyanusíttassék, a t. párt iránti kötelességemnek tekintem, hogy úgy a t. párttól, mint a t. kereskedelmi miniszter úrtől ezennel bocsánatot kérjek. (Általános helyeslés.) Hegedüs Sándor kereskedelmi miniszter: Miután Bessenyei képviselő eljárását jellemezte , Intenciója ártatlanságára nézve bizonyságot adottkötelességének tartja kijelenteni, hogy erős megrovó szavai ő reá vonatkozólag elveszítették súlyukat, mert szóló meggyőződött arról, hogy távol állott tőle minden gyanúsító intenció. Ezzel el volna intézve ez a dolog. Engedjék azonban meg, hogy még egy pár szót szóljon. Szereti, hogy eljárását objektivitással ítélik meg, kéri ezt különösen ettől a párttól, amelyben felnőtt és annyit munkálkodott, amely annyi kitüntetésben részesítette. Sajnálja, hogy ez ügyet Rakovszky képviselő jóakaratúlag tett magánközleménye alapján a Házban fölemlítette. Igen könnyen fölfoghatják a helyzetét, ha abba beleképzelik magukat. Vegyék tekintetbe az Adriaszerződés ellen a lapokban és a Házban használt erős kifejezéseket. Pozítiv és komoly alakban oly vád jutott Rakovszky útján szólónak tudomására, amelynek gazdája nem akadt. Ezzel a tudattal kellett hallania a különböző vádakat és gyanúsításokat. Mindenki lélektanilag megmagyarázhatja, hogy ezekben összefüggést vélt fölismerni a szóban forgó gyanúsítással. Hogy ily körülmények közt kitört belőle az indignáció, ez természetes joga, ez kötelessége volt. Ha ebből kifolyólag a párt kínos helyzetbe jutott, elismeri szóló, hogy ez sajnos esemény volt, amelyet, amint a Házban is kijelentette, őszintén sajnál. Hogy ezt most ismét kijeenti, ezzel az a célja, hogy minden bizalmatlanságot eloszlasson. Mert csak úgy teljesítheti bármely minőségben feladatait, ha a párt azzal a hatalommal és ragaszkodással, melyet eddig tapasztalt, jövőre is megajándékozza. Kéri, vegyék szavait ily értelemben tudomásul. (Általános hosszas helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök kéri, tekintsék a kérdést ezzel végleg tisztázottnak és elintézettnek. Bessenyei kijelentette, hogy a legtávolabbról sem volt szándéka komolyan venni azt, amit mondott. Ezért a — mint kifejezte magát — meggondolatlan, rossz éléért a párttól és a minisztertől bocsánatot kért. Ezzel expiálta hibáját s a dolog most már tekintessék elintézettnek. Tanulságul szóló egy kérést von belőle le. Tartalék nélkül való őszinteséggel és bizalommal viseltetik a párt iránt; minden kérdést teljes őszinteséggel és nyugalommal kezel; tapasztalhatták, hogy minden észrevételt kellő tisztelettel fogad s egy kérdés elöl sem tér ki, sőt föl is kérte a párt tagjait, hogy észrevételeikkel s kívánságaikkal forduljanak ő hozzá. Kérése ezúttal is az, hogy minden észrevételt, kifogást, kívánságot, bármit illessen is ez, őszintén tárjanak föl és azokat beszéljük meg egymás között és itt és csakis itt és sehol másutt. Ezzel azt hiszi, további diskusszió nélkül be volna rekeszthető a mai értekezlet. (Általános, élénk helyeslés.) Elnök ezek után az értekezletet befejezettnek jelentette ki.* A szabadelvű párt körében az értekezlet után beszélgetés alakjában Bíró Lajos képviselő, a volt nemzeti párt tagja, Széll Kálmán miniszterelnök előtt megjegyezte, hogy ő eddig is gyakran beszélgetett egyes kérdésekről ellenzéki politikusokkal, azok nézetei felől is tájékozódni akarván. A miniszterelnök ezt helyeslően vette tudomásul és kijelentette, hogy imént mondott beszédének szavai nem az ilyfajta eszmecserékre vonatkoznak. — Megfesthetné az én arcképemet is . . . — Tessék ? . . . — ... meg a kisfiamét is ráadásul ? Raoul Dublanc eleintén nem is tudott szóhoz jutni. — Tehát az egész családot le kell festenem? . . . kérdezte végre megrémülve. — Miért ne? — kérdezte a vendéglős. Sok jó ember megfér egy kis helyen is. Elférünk egy képen hárman is. — De ez lehetetlenség! — Ugyan ne tréfáljon! . . . Hiszen nem sokkal több festék kell hozzá . . . — Kérem, nem erről van szó . . . — S aztán a képet ki is állíthatja a Szalonban. Ez még reklámnak is jó lesz önnek. — Nem lehet . . . Mondom, hogy nem lehet! . . . — Ahogy tetszik ! ... Ha azonban nem festi meg az arcképünket, akkor nem hitelezek önnek tovább s azonnal pert inditok ön ellen. A szegény művész mit tehetett volna egyebet, mint hogy elfogadta a vendéglős ajánlatát. — Ha már meg kell lennie, hát legyen! •— sóhajtott föl Raoul. — Ó, én tudtam, hogy meg fogunk egyezni!— szólt Landouillardné diadalmasan. — Mikor kezdjük a munkát? Mikor „ül-V'f ~l^c?Zör ? dött e kaland miatt, s megesküdött, hogy boszút áll a vendéglősön. Szorgalmasan dolgozott a Landouillard család arcképén, de amellett nem hanyagolta el a főfoglalkozását sem. Amikor csak tehette, kiment az állatkertbe, s ott dolgozott a Szalon számára készülő szenzációs állatképén. Mikor a műveivel elkészült, elküldte őket a keretcsinálóhoz, hogy méltó keretben jelenhessenek meg a jury előtt. Mind a két képét szó nélkül elfogadta a jury. Landouillard úr alig várta a Szalon megnyitásának napját, s mindent elkövetett, hogy jegyet szerezhessen már a vemissagera. Kora reggel kiment nejével együtt a Champde-Mars-ra s elvegyült az előkelő társaságba. Lökdösött mindenkit s tömérdek lábra rágázolt, mig végre ráakadt Raoul Dublanc képeire. Már messziről fölismerte a családi arcképet, mely mellett ugyanakkora képen három majom kapaszkodott fel egy faágra. Megelégedéssel nézte a saját arcképét a vastag aranykeretben s büszkén mutatta a feleségének, de egyszerre csak felkiáltott dühében. Mikor ugyanis közelebb ért a képekhez, látta, hogy a családi arckép keretére ez van írva: Csimpánz-család. Míg a másik, a majmokat ábrázoló kép keretén ez a fölírás volt: A Landouillard család. ’■’•'-'”1 Dublanc tehát boszút állott rajta. i ij 6 i 1 ii i U h a i TÁVIRATOK. Párizs, márc 31. A Havas-ügynökség jelenti Barcelonából: Egy népgyűlés után, amelyet a végre hívtak össze, hogy tiltakozzék az egyházi rendek terjeszkedése ellen, a nép heverte a jezsuita kolostor ablakait. A tüntetőket a csendőrség verte szét Laibach, márc. 31. Jenő főherceg ma reggel ideérkezett és miután a német rendházban misét hallgatott, Bécs felé tovább utazott. A pályaudvaron a hatóságok fejei megjelentek. Vilmos császár egy régebbi beszéde. Berlin, márc. 31. A reggeli lapok ma Vilmos császárnak egy beszédét köztik, melyet a császár tavaly május 29-én mondott a császár-dandár gyakorlata után adott ebéden. A tudósítás szerint a császár megemlékezett a testőrlövészezrednek a nagybeteg Frigyes császár előtt 1888. május 29-én tartott díszfelvonulásáról és azután így folytatta beszédét: — Akkor még a jövő ködébe volt burkolva, hogy milyen helyet foglalok majd el a hadseregben. Ma már nincs kétség erre nézve. Elmondhatom, hogy a hadsereget, amióta reám ment át a parancsnokság, úgy begyakoroltam és idomítottam, hogy ha harcba küldöm, megbízhatom benne, hogy nem vall szégyent. A császár azután elmondta, hogy soká latolgatta, hogy engedjen-e Albrecht herceg, Blumenthal és Waldersee tábornagyok kérésének és elfogadja-e most már a tábornagyi méltóság jelvényeit, mert porosz hagyomány szerint csak az lehet tábornagy, aki már csatát nyert, vagy elsőrangú erődöt bevett. Ez még nem adatott meg neki. De igenis joggal vindikálhatja magának azt az elismerést, hogy ez alatt a tizenkét év alatt minden erejével dolgozott a hadsereg fejlesztésén és hiszi, hogy sikerült a hadsereget feladata magaslatán tartania. Néhány év múlva— így végződött állítólag a beszéd — reméli, elég erős lesz a tengeren is, hogy a német névnek mindenütt a világon becsülést szerezzen. Ez az új támadószárny, amelyet a hadseregnek hatalmas flotta építésével szerzek, képessé teszi majd Németországot arra, hogy minden veszélylyel dacoljon, akármilyen kombináció esetén is. A porosz urak háza Vilmos császárnál, Berli, márc. 31 (Wolff) Egy parlamenti tudósító jelenti: Vilmos császár ma az urakháza elnökségét fogadta, amelynek nevében Manteuffel alelnök gratulált a császárnak szerencsés megmeneküléséhez. Vilmos császár megkérte az elnökséget, hogy adja át köszönetét az urakházának, azután hozzátette, hogy gondolkodását a brémai eset nem változtatta meg. Élete Isten kezében van. Rendületlenül követi célját és tovább is tőle telhetőleg küzdeni fog a haza javáért. Az új szerb alkotmány, Zimony, márc. 31. Belgrádi jelentések szerint a tervbe vett új szerb alkotmány a trónöröklést akként szabályozza, hogy az Obrenorics-ház egyenes fiájának Tdhaltával az uralkodó király egyenes ági női leszármazottjaira száll át a korona. Beteg miniszterelnök, Párizs, márc 31. Az orvosok Waldeck- Rousseaunar föltétlen nyugalmat ajánlottak és azt tanácsolták neki, hogy egy időre vonuljön vissza a közügyektől. A miniszterelnök ennek következtében csütörtökön néhány napra Velencébe szándékozik menni. Salisbury visszavonulása, London, márc. 31. A Weeckly Despatch értesülése szerint Salisbury állapotában olyan kedvezőtlen fordulat állott be, hogy a délfranciaországi útból aligha lesz valami. A nevezett lap szerint valószínű, hogy Salisbury lemondása a kabinetelnökségről és visszavonulása a politikai élettől még április vége előtt fog bekövetkezni. Földrengés, Róma, márc. 31. A római, casemiciolai, paduai, cataniai és florenci obszervatóriumok ma reggel 8 óra 15 perckor meglehetősen erős földrengésre tettek jelentést, amely, mint felteszik, meglehetős távolságra terjedt és amelynek centrumát megállapítani eddig lehetetlen volt. Beneventből is gyengébb földrázkódást jeleztek. Az angol kincstár bevételei: London, márc. 31. Az államkincstár bevételei a folyó naptári év első negyedében 53.748,719 font sterlinget tettek. A múlt év első negyedében csak 46.979,686 font volt a bevétel. A március 31-én végződő költségvetési évben 140.018,624 font volt a bevétel, az előző költségvetési évben pedig 129.756,730 font. Az elítélt Karpovics, Pétervár, márc. 31. A bíróság Karpovicso, a Bogolyepov miniszteren elkövetett gyilkosságot 20 évi kényszermunkára és jogvesztésre ítélte. A marseillei sztrájk. Marseille, márc. 31. A város egészen nyugodt. A rakodópartokon csak 700 munkás dolgozik egyes hajógyárakban, amelyek annyi munkát tartottak, múlhatatlanul szükségesnek a legsürgősebb munka elvégzésére.