Pesti Hírlap, 1901. április (23. évfolyam, 90-118. szám)
1901-04-01 / 90. szám
It/ul. Clpililo 1., UUtU. PESTI HUU A P . Párizs, márc. 31. Waldeck-Rousseau miniszterelnök ma délután a vaerseillei hajótulajdonosok és vállalkozók küldöttségét fogadta, amely kijelentette a miniszterelnök előtt, hogy a hajótulajdonosok és vállalkozók csatlakoznak a munkásdelegátusok által már előterjesztett javaslatokhoz és beleegyeznek abba, hogy az 1900. augusztus havában kötött egyezmény vitás pontjainak magyarázata céljából a sztrájkolók megbízóttaival konferenciára ülnek össze. Marseille, márc. 31. Mintegy 2000 kikötőmunkás ma délelőtt gyűlést tartott, melyen a Párizsból visszatért kiküldöttek jelentést tettek. A gyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a sztrájkot mindaddig folytatják, míg a nyolc órai munkaidőt nem engedélyezik. Hajókatasztrófa!*, London, márc. 31. A Párizs nevű hulli gőzös Northunderland mellett hajótörést szenvedett. A tiztonyi legénységből 9 ember a vízbe fúlt. Marseille, márc. 31. Az Omoria nevű török vitorlahajó Batonneau sziget mellett zátonyra futott. A matrózok közül öten, akik mentőcsornakon a part felé igyekeztek, vízbe fúltak. A hajót kiszabadították. Újságírók közgyűlései. Az Otthon írók és hírlapírók köre vasárnap tartotta tizedik évi rendes közgyűlését, melyen a tagok igen szép számmal jelentek meg. Rákosi Jenő elnök megnyitó beszéde után, melyben testületi szeretetet és összetartást ajánlotta a tagok figyelmébe, a kinyomatott főtitkári jelentést felolvasottnak vették, megállapították a kör évi költségvetését és a számvizsgáló bizottság jelentése alapján a pénztárt kezelő tisztviselőknek és a választmánynak a felmentvényt megadták. Ezután a választásra került a sor. Hatvan választmányi tagot kellett megválasztani. Az elnök három szavazatszedő bizottságot jelölt ki. A szavazás idejére elnök az ülést felfüggesztette. Az ülés megnyitása után Gelléri Mórnak alapszabálymódosítást illető indítványát tárgyalták, amely így szól: A közgyűlés szavazattöbbséggel választja a tisztikart három esztendőre s a választmányt szintén három évre; ez utóbbit azonban oly formán, hogy annak harmadrésze évenként új választás alá esik. A kilépő tagok az első két évben sorsolás, később pedig a kitöltött működési tartam által jelöltetnek ki, de újra választhatók. A közgyűlés az indítványt elfogadta. Farkasházi Fischer Zsigmond hosszabb indokolás kíséretében határozati javaslatot terjesztett elő, mely a következő: Áthatva attól a hosszú évek tapasztalatán alapuló meggyőződéstől, hogy az újságírók a hivatásukban rejlő erkölcsi és anyagi erőt kifejteni, existenciájukat biztosítani és testületeket a visszaélésektől megóvni mai szervezetlenségükben nem képesek és hogy a létező bajok alapos orvoslása nemcsak az újságírók egyéni érdeke, de a sajtónak és a közéletnek egyetemes érdeke is, mondja ki a Otthon Írók és hírlapírók köre: 1. hogy az újságírók olyan szervezkedését, mely a létező visszásságok megszüntetésére és az újságírói hivatás teljes erkölcsi és anyagi erejének kifejtésére alkalmas, csakis egy újságírói kamara vagyis törvényes újságírói testület kebelében tartja lehetőnek; 2. hogy ily törvényes testület létrejöttét szükségesnek vallja és utasítja választmányát oly állandó jellegű bizottság szervezésére, amely az újságírói kamara létesítését előkészítse, erre vonatkozólag tervezetet dolgozzon ki és azt fél éven belül egy összehívandó rendkívüli közgyűlés elé terjeszsze. Dr Gonda Dezső, Bónitz Ferenc, Farkas Imre, Kemeczey Jenő és Kenedei Géza ezzel szemben napirendre térést és azt indítványozzák, hogy a határozati javaslatot ama rendkívüli közgyűlés napirendjére tűzték ki, amely a hírlapírók testületi szervezkedésének előkészítésére kiküldött bizottság munkálatát fogja tárgyalni. Szavazásra kerülvén a dolog, a közgyűlés napirendre tért Farkasházi indítványa fölött és elfogadta a halasztó indítványt. Ezután Strausz Adolf kihirdette a választás endingényét, amely szerint a régi választmányt választották meg, a következő változással: új tag lett Balázs Ignác, Bónitz Ferenc, Heltai Jenő, Kenedi Géa, Béla Henrik, Szerdahelyi Sándor. Kimaradt a váasztmányból Balla Mihály, Cziklay Lajos, Holló Laos, az elhunyt Papp Dániel, Pósa Lajos, Szűcsi Feenc A közgyűlést lakoma követte, amelyen Bongncz Lajos kolozsvári híres cigányprímás játszott jeles zenekarával. A lakomán számos felköszöntő hangzott el. A budapesti újságírók egyesülete is vasárnap déllőtt 11 órakor tartotta klubhelyiségében évi rendes közgyűlését Vészi József orsz. képviselő elnöklete alatt. A tagok nagy számmal jelentek meg a közgyűlésen, melyet Vészi József elnök rövid üdvözlő szavakkal nyitott meg. Ezután felolvasták az évi jelentést, melynek tudomásul vétele után a segítő-alap igazgató tanácsának a jelentését terjesztette be Cziklai Lajos ügyvezető alelnök. Az igazgatótanács javaslatára a közgyűlés hálás köszönetét nyilvánította mindazoknak, kik a lefolyt egyesületi évben a segítő-alapot segélyezték és támogatták. Jelesen: az újonnan belépett alapító tagoknak, az adományozóknak, Bródy Zsigmondnak, ki élete fogytáig 400 koronát ajánlott fel a segítő alap céljaira, dr Bródy Lajosnak 400 koronás adományáért, Hegyi Jenőnek, a „Magyar Tengerpart“ szerkesztőjének, az egyesület orvosi karának, dr Conned Albert edlachi gyógyintézeti tulajdonosnak, dr Széchy Károly kolozsvári egyetemi tanárnak és nejének, a budapesti gyógyszerészek testületének és mindazoknak a fürdőtulajdonosoknak, kik az egyesületnek engedményeket nyújtottak. Dr Diósi Béla pénztárnok és Zempléni P. Gyula könyvtárnok jelentéseinek tudomásul vétele után a közgyűlés megadta a felmentvényt a tisztikarnak. A segítő-alap költségtervezete szerint a jövő évben 9367 koronát fordítanak segélykölcsönökre és 1000 koronát segélyekre. A segítő alap vagyona 191000 korona. Ezután a választmány újjáalakítása következett. Az élénk korteskedés közben lefolyt szavazás eredményeképen a választmányt az 1901. évre a következő tagokból alakították meg : Adorján Sándor, Bajza József, Balla Mihály, Bán Zsigmond, Bársony István, Bolgár Ferenc, Bródy Lajos, Cziklai Lajos, Dienes Márton, Gerő Ödön, Heltai Ferenc, Hentalier Lajos, Hortoványi József, Kabos Ede, Kóbor Tamás, Löw Dezső, Lyka Károly, Nagy Miklós, Pályi Ede, Radó Samu, Rajna Ferenc, Schiller Henrik, Singer Zsigmond, Sipos Ignác, Sturm Albert, Szalai Mihály, Szerdahelyi Sándor, Szőts Pál, Szőllősi Zsigmond, Timár Szaniszló. A választás eredményének kihirdetése után Vészi József elnök zárószavaiban örömét fejezte ki afölött, hogy a tagok oly élénken érdeklődnek az egyesület iránt. Lelkes éljenzés fogadta az elnök szavait és ezzel a közgyűlés véget ért. A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése. Vasárnap délelőtt tíz órakor tartotta meg a budapesti ügyvédi kamara évi rendes közgyűlését saját palotájában. A közgyűlést Győry Elek, a kamara elnöke, nyitotta meg s üdvözölte a nagy számmal megjelent tagokat. A választmányi jelentés előadója Nagy Dezső kamarai titkár volt. Maga a közgyűlés mozgalmas képet mutatott s a polgári perrendtartás tervezete ellen irányuló harcias hangulat vonult végig a közgyűlésen. Az évi kamarai jelentés általánosságban való tárgyalásához elsőnek dr Bleier Samu szólott. A polgári perrendtartás tervezete megtámadja az ügyvédség létalapját. A tervezet kodifikációjának iránya olyan, hogy a bíró becsukhatja az ügyvédet 24 órára- Deák Ferencre hivatkozik, hogy az ügyvédségnek a nemzet örök hálára van kötelezve. A mai kormány ezzel szemben valósággal az ügyvédség élete ellen tör. Azt hitte, hogy a kamara az ügyvédség ellen tervezett merénylet ellen ki fog kelni. Miután a jelentés nem alkalmas az ügyvédség sérelmének orvoslására, indítványozza, hogy ne fogadják el. Dr Rácz Géza felhívja a kartársak figyelmét a mai Pesti Hírlapban dr Rácz Dezső kortárs tollából megjelent czikkre, amely a perrendtartás ügyvédellenes intézkedéseivel foglalkozik. A jelentést elfogadja. A közgyűlés a jelentést elfogadta a részletes tárgyalás alapjául. Szende Sándor a kamarai értekezletekről beszélt. Kifogásolta, hogy csak egy ilyen kamarai értekezletet tartottak a múlt évben. Javasolja, hogy a kamara évente 4 kamarai értekezletet tartson. A gyám és nyugdíjintézet-tételnél pedig az alapszabálytervezet átdolgozását javasolja. A közgyűlés dr Nagy Dezső titkár felszólalása után elvetette a javaslatot. Enyiczkey Gábor: A kúrián teljesítendő közvédői funkciók ellátására idősb, ügyvédek kineveztetését javasolja. Nagy Dezső : Nincsen semmi kifogásolni való abban, hogy a kúria az előtte folyó bűnvádi tárgyalásokra fiatalabb ügyvédeket rendel ki. Közöttük vannak olyanok, akik e hivatásnak megfelelnek s a fődolog az, hogy az ügyvédi névnek e helyen is becsületet szerezzenek. Az ügyvédség demokratikus elve is azt hozza magával, hogy az ügyvédnek tekintet nélkül a korra, alkalom adassák tehetségét kifejteni. S e részben épen a fiatalabb kartársakat kell támogatni, akik arra jobban is ráérnek s akiknek az erkölcsi tőkét kell gyűjteni a jövendőbeli megerősödéshez. A kúria eljárása tehát csak helyeselhető, a kamara választmánya is ebben a véleményben van s úgy véli, hogy a közgyűlés is erre az álláspontra helyezkedik. (Általános helyeslés.) Dr Fried Vilmos: Az ügyvédi kar egy évtized óta várja azon törvény meghozatalát, mely hivatva volna helyzetén segíteni. A hazafiság, áldozatkészség és önzetlenség erényeinek gyakorlása közben jelen meg a perrendtartás tervezete, mely valóságos merénylet az ügyvédi kar függetlensége és létérdeke ellen. A kamara jelentése simán és udvariasan emlékszik meg ezen tervezetről és azt állítja, hogy félreértésen alapul. Ezzel szemben ő azt hiszi, hogy célzatosan tervezik előbb az ügyvédi kart anyagilag tönkretenni s azután erkölcsi érzésében megalázni. A kamara évi jelentésének a polgári perrendtartás tervezetét tárgyazó részét enyhének tartja s az igazságügyminiszterhez intézendő következő fölterjesztést ajánlja: Az ügyvédi karnak az általános igazságszolgáltatással összhangzásban levő érdekei nemcsak feltűnőn mellőztettek, de a tervezet számos rendelkezése egyenesen az ügyvédi kar függetlensége és léte ellen tör. Az ügyvédi kar, bár önérzettel hivatkozhatik azokra a szolgálatokra, amelyeket a jog és közszabadság érdekében teljesített és teljesít és bár egyes osztályok a maguk külön érdekeit nyíltan és ridegen érvényesítik a közéletben, súlyos helyzete dacára a törvényhozást a maga anyagi sérelmeivel sohasem háborgatta. De azért nem hallgathatjuk el, hogy korunkban máris mélységes az elkedvetlenedés és egyre jobban meggyökerezik e nézet, hogy következetes hadjárat indult meg, melynek végcélja az ügyvédség mint egyik még fennálló önérzetes és független réteg megalázása, anyagi lesülyesztése és erkölcsi megcsorbítása. Tiltakozunk azon lappangó irányzat ellen, mely az ügyvédséget mintegy a közgyűlölet martalékául akarja odadobni s az ügyvédség gyengítését a közönség érdekéül tünteti fel, holott az a valóság, hogy jog csak ott van, ahol az ügyvédi képviselet érvényesül s az ügyvédség erélyes és éber ellenőrzése nélkül a közszabadság romokban heverne. A kamara azon reményének ad kifejezést, hogy Nagyméltóságod nem ellensége az ügyvédi karnak s már a legelső alkalommal vissza fogja vonni a tervezetnek az ügyvédi kar léte és függetlensége ellen levő rendelkezéseit. (Zajos helyeslés és taps.) Dr Nagy Dezső előadó a választmány nevében is hozzájárul dr Fried indítványához. Örül annak, hogy a közgyűlésen e tárgyban külön indítvány terjesztetett elő. A miniszter volt az, aki elrendelte, hogy az évi jelentések ezután ne a választmányból, hanem a közgyűlésből terjesztessenek fel. Tette pedig ezt azért, hogy az évi jelentésben ne csak a választmány szólaljon meg, hanem hogy az a kifejezője legyen az egész kar közvéleményének. Igen helyesen teszi tehát a közgyűlés, midőn ezen jogával él. És épen a perrendtartás tervezete az, amelyre a közvéleménynek a legerősebben kell megnyilvánulnia. Az a körülmény, hogy e részben az indítvány a közgyűlés kebeléből kell, bizonyítja annak erőteljességét. S ha a közgyűlés úgy találja, hogy a választmány jelentésének ide vonatkozó része nem eléggé erős, készséggel járni ahoz, hogy ebbeli állásfoglalásának oly módon és oly szavakkal adassák kifejezés, mint ahogy azt a közgyűlés kebeléből jött indítvány kontemplálja. Elfogadja a dr Fried féle javaslatot. Dr Vázsonyi Vilmos a közgyűlés hangos kívánságára emelt szót. Az előadó felszólalása után tulajdonképen nincsen szükség beszédre, mert minden beszédnél többet ér az a tett, hogy ime nincs közöttünk nézetkülönbség, mikor az ügyvédség ellenségeivel kell szembeszállani. Gonosz hadjárat folyik már régóta az ügyvédség ellen. Azt akarják, hogy a nép az ügyvédségben ellenségét lássa, aki a nép verejtékéből és véréből táplálkozik. Pedig mi a valóság ? Sajtó és ügyvédség nélkül nem volna többé jog és szabadság, hiszen ahova a sajtó ellenőrző megvilágító sugarai be nem hatolhatnak, ahova ügyvéd a lábát be nem teheti, ott önkény, szeszély és szolgaság uralkodik. A kényelmes kormányzás hívei épen ezért gyűlöletükkel mindig elsősorban a sajtót és az ügyvédséget ajándékozták meg. Ezen gonosz tendenciával szemben hirdetni kell a nép előtt azt az igazságot, hogy az ügyvédség a nép jogainak leghívebb támasza és barátja és ügyvédség nélkül rég elkobozták volna még fennálló csekély jogait is. Hiszen mikor az előző kormány alatt megtámadták a sajtó, a gyülekezés és egyesülés szabadságát és a kényszerfotografálások voltak divatban, ez a kamara volt az egyetlen testület, mely nyíltan és bátran a közszabadság védelmére kelt s mellét szembeszegezte a reakcióval. Föl kell világosítani a közönséget, hogy az ügyvédség ellen törő tervezet nem a közönség érdeke, és bár demokratikus álarcban jelentkezik, reakciót jelent, egy szabad és független réteget akar kiszolgáltatni a bürokrata önkénynek és lesülyeszteni a hatósági morzsákon élősködő koldusok sorába. Rámutat az ügyvédség történelmi szereplésére s így folytatja: A rendi korszakban a honorációrnak jobb dolga volt, mint ma, mert a nemesség a honorácior kedvéért áttörte a rendiség korlátait és őt nemesi joggal ruházták föl. Az ügyvédség, mint pelikán, vérével táplálta nemzetét, elsősorban küzdött a rendi korszak megdöntéséért, melynek helyébe, fájdalom, nem demokratikus, hanem kapitalista tizet ad.Álom tépett.ahol