Pesti Hírlap, 1901. augusztus (23. évfolyam, 210-240. szám)
1901-08-01 / 210. szám
2 V'H’W' *>*•'■! íhi ♦ PESTI HÍRLAP 1901. augusztus 1., csütörtök. Szilágyi Dezső halála. Szerdán reggel nyolc óra után mély megdöbbenést keltve szaladt végig Budapesten a hír, hogy Szilágyi Dezső, a volt igazságügyminiszter és képviselőházi elnök, a jelenkori politikusok egyik legnagyobbja, magára hagyatva és hirtelen meghalt. Tegnap délután érkezett Szilágyi Karlsbadból Budapestre s azt tervezte, hogy ma elutazik a Tátrába. Ebéd után otthon bezárkózott, szolgája élve még este hét óra tájban látta. Ma kora reggel feltörték szobája ajtaját és Szilágyi Dezsőt a szobájában a földön fekve holtan találták. A haláleset körülményeiről a következő tudósítások számolnak be: Szilágyi hazaérkezése. Szilágyi Dezső tegnap délután két órakor érkezett haza Karlsbadból, hol július harmadika óta időzött. Egy kétlovas bérkocsin, melyre podgyászát is rakatta, hajtatott haza a harmincad utca 6. szám alatt levő házhoz, hol lakása a második emelet 13. sz. alatt van. Szolgáját, Darvasi Sándort, táviratilag előre értesítette az érkezéséről s a szolga és ennek ■felesége várták. A rettenetes hőség miatt sokat szenvedett az úton és szólott is a 701. számú hordárnak, aki Szilágyit állandóan szolgálta. — Hallja, öregem — úgymond, mikor a kocsiból kiszállott — kutya meleg van! Hozza csak utánam a táskámat! A lépcsőházhoz vivő kis ajtót a házfelügyelőkisfia nyitotta ki előtte. Megcirógatta a gyermek arcát és egy húszfillérest adott oda neki: — Nesze, öcsém, vegyél magadnak körtét — Szólott a kisfiúhoz. Lakásába érve, leküldte a szolgát, hozzon ebédet. Darvasi Sándor a közeli Putzer-féle étteremből bőséges ebédet hozott urának. Szilágyi jóízűen megebédelt és két óra után magára zárta lakásának ajtaját. Ez rendes szokása volt. Ilyenkor senkineknem volt szabad őt háborgatni. Elutazása előtt kenéssel egy alkalommal szigorúan meg is hagyta Szolgájának : , — Ha bezárkóztam, akárki jön, senki számára nem vagyok idehaza. A szolga, aki feleségével együtt a háromszobáslakás cselédszobájában lakott, nem is merte háborgatni. Este hat óra után újságokat vitt be a szolga, •Két óra tájban egy pillanatra kijött szobáiból Szilágyi, aki egy félreeső helyre ment, majd onnan visszatért a lakásba, azóta a szolga nem látta. Ismét bezárkózott. Nyolc óra tájban kopogtatott a szolga a szoba ajtaján, mert olyankor szokta az Erzsébet térre néző hálószobában az ágyat megvetni, de választ nem kapott. Tíz óráig várakozott, de, mert választ ismételt kopogtatására sem kapott, abban a hitben, hogy Szilágyi a pamlagra feküdt és a nagy hőségben ott nyomhatta el az álom, — ő is nyugovóra tért. ; ’• v' '* Heggel. A szolga ma kora reggel, öt órakor, felkelt s első gondja volt, hogy megnézze, mit csinál az ura. Aggódott is, mert az este hiába zörgetett az ajtaján. Megint kopogtatott a hálószoba ajtaján. Amikor nem kapott választ, bement a dolgozószobába, amelyből szintén be lehet menni a hálószobába. Az az ajtó is zárva volt. A szolga most már rosszat sejtett s erősen döngette az ajtókat. — Szent Isten — mondta a feleségének — a kegyelmes urat aligha baj nem érte. — Talán csak elájult a nagy melegtől — felelte az asszony. A szolga urának egyetlen benső barátját, a Budán lakó dr Neuhoffer János volt ügyvédet ismerte, lóhalálában áthajtatott tehát hozzá, annak Margit-rakparti lakására. Az öreg úr még ágyban feküdt A szolga jelentése megijesztette, de a legrosszabbra nem volt elkészülve. — Nem lesz semmi baj — mondotta. — Csak menjen haza, én felöltözködöm és jövök. Fél hét óra lehetett már, amikor az öreg úr megérkezett Szilágyi harmincad utcai lakására. A szolgát nagy nyugtalanságban találta. — A kegyelmes úr még mindig nem nyitotta ki az ajtót! ■— jelentette a szolga. Erre Neuhoffer odament az ajtóhoz és súlyos botjával néhány hatalmas csapást mért arra. Odabenn semmi sem mozdult. Most már szintén rosszat sejtett, lakatosért küldte a szolgát A Gizella-téri Haraszty János-féle lakatosműhelyben akkor még csak egy segéd, Gáspár István volt jelen. Ez magához vette szerszámait és követte a szolgát Szilágyi lakásába. A zárt nem kellett feltörnie. A kulcs belülről benn volt a zárban és a lakatossegéd egy rántással kilökte a kulcsot és azután álkulcscsal visszapattantotta a zavart. Neuhoffer és a szolga beléptek Szilágyi hálószobájába. Megdöbbentő látvány tárult eléjük. A mosdó és a vetetten ágy közt, az ágy előtti szőnyegen, hason, teljesen meztelenül, holtan feküdt Szilágyi Dezső, mondták, tudtam, hogy miatta van. De ilyen végtelen csapásra nem gondoltam : Szilágyi Dezső meghalt. A szobájában szerteszét dobva minden, mint egy bohém agglegény lakásán. Ruhái, amiket úgy szedett elő, talán hogy válogasson köztük, melyiket vegye föl, melyiket vigye az útra. Egy kabát az asztalon, a másik egy fanteuilben, egy ruhadarab az ágyon. Szilágyi ott fekszik ruha nélkül a földön, azarca véres. A közelében egy estilapnak az összegyűrt példánya. Úgy van összegyűrve, mint ahogy szokta, ha valami lapot végig olvas, a kezével összemorzsolni és eldobni. Amellett papírszipkában egy leégett szivar. Csak úgy történhetett, hogy mosdani akart, hogy aztán felöltözzék és elmenjen nyolc órakor a szabadba. Eközben érte a halál. Megrendülve állok mellette, visszagondolva, hogy mindig szíves volt irántam és minden kérdésben megismertetett gondolataival, eszméivel, melyeknek sok hasznát vettem. Lejövet a szomorú házból, az utcán már gyászkeretbe foglalt arcképét árulták képes levelezőlapokon, melyeket hirtelen csináltak, hogy a halálhír elterjedtével már hasznát lássa az üzlet. Mit szólana ehoz Szilágyi, ha tudná? Mindig foglalkoztam tudniilik azzal, hogy mit szól ehez vagy ahoz Szilágyi és sokáig nem is tudok majd elszokni tőle. Úgy látszik, hogy megmosdott, tiszta inget akart fölvenni, mert a tiszta ing ott feküdt az ágyon és aközben, hogy az ágy felé lépett, érte utól a halál. A szobában az asztalon feküdt egy hervadt virágbokréta, amelyet Szilágyinak valószínüleg Karlsbadból való távozásakor nyújtottak át tisztelői és két estilap. A halálra rémült öreg úr a szolgát rendőrért küldte, ő maga meg sietve ment a közeli kávéházba és onnan telefonált a mentőkért. Az Erzsébet-téren állomásozó őrszem, Czeglédy Lajos, jelent meg elsőnek a lakásban és addig el nem távozott, amíg a főkapitányság rendeletére Kerekes Sándor közrendőr föl nem váltotta, aki mindvégig a halottasházban maradt. A mentők háromnegyed hétkor már ott voltak a nagy halott mellett. Dr Iványi Ernő ügyeletes orvos és Dóczy Imre mentő vizsgálták meg a halottat és konstatálták, hogy a halál alighanem már az esti, de legkésőbb az éjszakai órákban állhatott be. Erre engedtek következtetni a szederjes hullafoltok, amelyek a testen láthatók voltak. A haláleset megállapítása. A halálesetről Neuhofer nyomban értesítette a főkapitányságot, ahonnan az ügyeletes tisztviselő nyomban megjelent dr Raisz Rezső V. kerületi helyettes elöljáróval, Kerényi Béla kerületi kezelőtiszttel s több polgári rendőrrel együtt és megkezdte a házbeliek kihallgatását. Közben megjelent a lakásban Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter és Csávossy Béla, a képviselőház háznagya, s a miniszter azonnal intézkedett a lakás zár alá vétele iránt. Az egyik ajtót lepecsételték és a hálószoba ajtaja elé rendőrt állítottak. Erről és az elöljáróság további intézkedéséről a helyszínen a következő jegyzőkönyvet vették föl : Jegyzőkönyv. Alulírott elöljáróság értesülvén Szilágyi Dezső országgyűlési képviselő hirtelen haláláról, ma reggel fél kilenc órakor megjelent a halottasháznál, hogy a hagyaték biztosítása iránt esetleg szükséges intézkedéseket megtegye. Egyidejűleg érkezett Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter és pár perccel később Csávossy Béla, a képviselőház háznagya. Miután a halott még megvizsgálatlanul feküdt a földön, a biztosítás iránt ideiglenesen a következőleg intézkedtünk : Csávossy Béla háznagy úr elvállalta a hagyaték ideiglenes őrzéséért való felelősséget s magához vette a lakosztály egyik bejárása kulcsát s az előszobában levő könyvszekrénynek öt darab kulcsát. A másik bejárás gyengén záródván, az elöljáróság pecsétjével lepecsételtetett. Szilágyi beszélgetései. Tegnap délben két órakor láttam Szilágyi Dezsőt, ahogy egy frakkerben, mely óriási kufferekkel volt tele rakva, a vasúttól hazahajtatott a rekkenőhőségben az Erzsébeti tér mellett. Tudtam, hogy Karslbadból jön s már másnapra azt tervezi, hogy elutazik a Tátrába. A szemeit lehunyva ült a kocsiban hátradőlve és igen kimerültnek látszott. Még megjegyeztem a barátaimnak, amikor Szilágyi fejbólintással fogadta a köszönést: — Borzasztóan szenvedhet ebben a rettenetes melegben. Én fölmegyek, hát hogyha künt akarna ebédelni a Wampeticsben. Öt perc múlva szaladt a legény az ebédért, tehát bizonyos volt, hogy otthon marad. Azt gondoltam, hogy este tájban keresem fel. Engem Szilágyi Dezső abban a kitüntetésben részesített volt, hogy délután hat és hat óra között mindig fogadott, valahányszor beszélni akartam vele. Ezt az órát azért szabta meg, mert ilyenkor legkevésbbé zavarták s az ■esti lapokat olvasgatva, közben elbeszélgethetett egy-egy érdekes témáról. Bizony tegnap ezt a terminust is elmulasztottam azzal, hogy majd megtalálom este a szabadelvű pártkörben vagy a Wampeticsben. Egyik helyen se volt. Van valami a távollátásban, hogy éjjel hazamenetelkor is arra gondoltam, vajon mi az oka, hogy Szilágyi egész este nem mutatkozott, mit csinálhatott odahaza, holott elképzelhetlen, hogy ne keressen társaságot, amikor annyi beszélni valója van Karlsbadból hazajövet, mielőtt ismét elment volna, reggel, amikor zörgettek és felköltöttek, még ki sem . Utoljára, mielőtt Karlsbadba ment volna, egy délben a koronaherceg-utcában találkoztam Szilágyi Dezsővel. Szemközt jött és megállított. „Remélem, ilyenkor nincs dolga, jöjjön visszafelé.“ Mindenféle politikai dolgokról beszélgetett, azon a sajátságos ugyneve zett „folyosói* hangon, mely a képviselőházban divatos* hogy csak épen a beszélgetők értsék az egymás szavait, aki elmegy mellettük, az ne tudja, miről van szó. Hat-hat lépés után mindig megállott és úgy beszélt. Akkortájban még az Ugron-Rimler-ügyről volt szó. Már előbb a delegációk után igen kapacitált és nem volt megelégedve. — Már azt kell gondolnom — végezte be a vitatkozást — hogy önnek feleséget keres Ugrón, annyira pártolja. Aztán a koronaherceg-utcában egy kirakatban régi kardot pillantott meg, annak az eredetét fürkészte. — Menjünk be — mondta. — Tudnia kell ugyanis, hogy nekem gyengém, ha egy kardot meglátok, azt megnézem és megveszem. Behozatta a kirakatból, nézegette, bírálta, forgatta, de drágálta a száz forintot, amit kérlek érette. — Andrássy gróf már ígért érette nyolcvan forintot — mondta az ékszerész. — No, akkor adja oda Andrássy grófnak — felelt rá Szilágyi — menjünk. — Andrássy fizethet is érette annyit, én nem — jegyezte meg aztán künt. Sok minden között szó esett vezető államférfiak politikájának a sikereiről is. — A politika-csinálásban nagy dolog a bátorság — mondta Szilágyi — ha valamely irányról van szó. — Én azt gondolom — jegyeztem meg rá — hogy valójában még egyetlen nagy államférfin sem bánta meg, ha nagy dolgokban bátor volt. Szilágyi elgondolkozott és fürkészve nézett. r- Nem — folytatta aztánaz egyházpolitika-