Pesti Hírlap, 1901. október (23. évfolyam, 271-301. szám)

1901-10-01 / 271. szám

1901. október 1., kedd 2 PESTI HÍRLAP adóhátralékosoknak, hogy jogukkal éljenek. A hivatalos nyomás megszűnt. Szabadon lélegzik hát a budapesti nép és az egész városon át­megy az elementáris óhajtás: megszabadulni a klikk-uralomtól. E mozgalmat minden szabad­elvű párti rokonszenvvel kísérheti, mert hiszen a szabadelvűség legnagyobb ellenségei a kor­mányzat parazitái, a helyi érdekcsoportok. Nincs szabadság, nincs boldogulás, polgári szellem, míg az élősdiek kiszívják a város nedvét. Legszélesebb medre van e mozgalomnak a Terézvárosban. Ott vénhedt, számos kormányt kapitulált klikk az osztrák légszesztársaság igazgatóját Radocza Jánost emelte vállaira — ifj. Andrássy Gyula gróf helyett. A nagy tudású­­ és nagy eszű államférfiu nem kellett, mert­­ távol tartotta magától a klikk apró embereit. A régi rendszer alatt szó sem lehetett Radócza bukásáról. Hogy a városnál többrendbeli ösz­­szeférhetlenségben leledzik, ez csak érdem a klikk előtt. Nekik az a legnagyobb, aki a leg­­összeférhetlenebb. Az ő hitük szerint mindenkit akkora, amennyi kenyeret tudott maga elé fel­halmozni. És ime, vannak még csodák. Most Ra­dócza bukása bizonyos és aki megbuktatja, Vá­­zsonyi Vilmos még csak nem is támaszkodha­­tik valamely országos párt támogatására. A lomha polgárság megmozdult, a fölszabadulás vágya tölt el minden lelket. A demokraták gyű­lésein tíz­ezernyi nép lelkesedik, tüntet. Nem­csak terézvárosiak, de más kerületek lakói is lázas buzgalommal dolgoznak, hogy megdönt­­sék a klikkek egyik­ legerősebb várát. Van tehát új rendszer, van szabad válasz­tás. A kételkedők nézzék meg a Terézváros küzdelmét, ahol egy hatalmas képességű becsü­letes agitátor halomra döntött minden számí­tást, pártot teremtett és győzni fog szava és tolla erejével. Lesz hát még főváros Budapestből, város, melynek feje és szíve van. Az új rendszer meg­teremti az új, szabad Budapestet, gyalásai az önálló vámtarifa ügyében rövid időre megszakadtak, abból az okból, mert a magyar mi­niszteri kiküldöttek a választások miatt néhány napra visszatértek Magyarországba. A tárgyalásokat csütörtökön újra megkezdik. Eddig a megbeszélésekkel (egyelőre csak megbeszélésekről, nem pedig tulaj­­donképeni tárgyalásokról lehet szó) csak a tarifa fe­léig jutottak el. A magyar és osztrák álláspontok különbözősége miatt már eddig is nézeteltérések me­rültek fel, amin nem lehet csodálkozni, de remélik, hogy ama tételeket illetőleg, melyek most még vitá­sak, végre is megegyeznek. Belpolitikai hírek. Az önálló vámtarifa­ Bécsből sürgönyzik lapunknak. A mindkét részről való szakreferensek tár­■istenség a földre mosolyog: a pusztán, az erdőn, villámgyorsan suhan végig a fuvalom s minden­nek odasúgja: „ébredj, a nap van itt!“­­ Morgó, szakgatott bőgés hadik az erdő sűrűjéből e pillanatban. A bőgés ismétlődik s most a harsona hangját zúgatja végig a domb­oldalon. Ebben a hangban ijesztés, parancs, kihívás, kérés, vágy és sóhajtás van. Valaki lábujjhegyen lopódzott errefelé az imént. Most megáll s szoborrá dermed, úgy figyel. Rövidcsövű golyós puska van a kezében, azt gépiesen markolja, szorongatja. Szúnyogok zü­mmögnek körülötte ; reggeli dalukat fujdogálják; követelik a véradót; rá­szállnak az ember arcára s vakmerőn szipo­­lyozzák. A figyelő vadász nem is tud most arról. Nem érzi a csípés sajgató fájdalmát; nem látja az előtte kóválygó szárnyasegeret, nem hallja a bagoly hajnali sírását. Csak azt a bőgő, érdes, szenvedélytől rekedtes hangot lesi. Egy lármás rigó surran ki a bozótból s veszekedve csacsog, mintha szidná a tolakodót, aki az erdőség magányát zavarja. — Takarodj! Takarodj! — pörölget rejtekéből. Ki törődnék vele ? — Az ébredő szajkó sejt valamit s re­­csegő-károgó kiáltással biztatja a rigót: „csak szidd, csak szidd!“ . . . S az erdő ez eleven szólamaiba bele ve­gyülnek a múlandóság öntudatlan, közönyös hangjai is: egy-egy száraz galynak s levélnek zörgése, hulló makk koppanása. A lomberdő bujasága kiapadhatatlan ős­erőre vall itt. A tölgy, meg a bükk felnyúlik az égbe, köztük szerényen húzódik meg egy csoport fehérderekú nyír­fa. A hajnali széltől az borzong legjobban. Ritkás, kislevelű lombja fé­lénk alázatossággal várja a megváltást, a napot. Az erdő szivében erős, heves robaj zaja támad. Utána pillanatnyi csönd s aztán megint zúg-búg az a visszhangos harsona. A hárem­ király­i vén szarvasbika, vall ! Bent van a vágá­si lassacskán a hárem a zajos légyott, ahol ő tartja a magányt; gye arra, a vágás zamatos felé, ahol a szarvas éí­m az egymásba fonódó szakadozik szét a hata — egy­egy rántásától. Ott várja most az egész hárem a nagy úr udvarlását. A vezér-tehén közönyösebb, neki folytonos dolgot ad fontos tiszte, az őrködés. De a fiatalok mind vigyázva, reménykedve s mégis félénken hallgatják az agancsos úr szerelmi énekét. A tavaszt hozza az vissza, pedig ősz van, valósággal ősz van. Más képe van már az er­dőségnek, mint a kikeleti virágnyilásos hónapok­ban. Akkor kiöntött a patak s megtelitette a dágványos völgykatlant, ahol később oly jól esett hűtőzni anyán forróságban. Most más láz hajtja az erdő basáját, pedig hűvös ősz van. De mikor az ő szive csak most igazán fiatal! . . . Felemeli fejét, ledobban első lábával s szaglászva neszel­ a levegőben ,v­­­igyák áramlását. Asszonyaihoz siet, mély­társtól féltené valamennyit. Adi a bőgőst, amitől dagadozik erős, nyes ,..j. . ... ... .•g.w • .i­. nyfu' a nyaka, amely a sok­ümmögő mozgástól, a folyto­nos erőltetéstől püffedt.Fején királyi díszként ékes­kedik a remek korona, amelynek csak szemága hajlik hegyes, görbített szuronyként előre, a többi oldalvást fordul, könnyedén, ívesen, arányosan. Megáll a hárem­ király ; lábát szétveti, kinyúlik, úgy tolja előre vastag nyakát. Hát hátra hajtja,­ümmög s kokint hozzá. Ez van szerelmi vágya tetőfokán. A fiatal suták remegve várják, melyiket jó közülök a nagy úr, de e pillanatban ír­ tehén, amely már jó idő óta nem a­e figyelt, hanem valami egyébre, előre is szökni készül, Morgás támad a hárem között, a királyt is másforma izgatottság nyugtalanítja, mint az imént. Valamit érez, valami nem tetszik neki. Azok a bokrok ott, átellenben, mintha veszélyt rejtenének. A vezér tehén nem vár, nem tűnő­dik tovább, egyet fordul s gyorsan iramodik a sűrűségbe; — a többi mind utána. Csak a vén bika nem ért velük egészen egyet; — ő itt maradna inkább, folytatni az önfeledt pásztorórát. A tehenek robaja távolodik, azokat ma­gukra hagyni nem lehet. Ki tudja mily vakmerő vetélytárs útjába kerülnének? ... A vén há­rem­ király elszánja magát s nem törődik egyéb­bel, indul a Dulcmeák serege után. Most oldalt áll a gyanús bokornak, onnan kivillan valami s aztán nagyot dörren. A dör­gés viszhangját egymásnak adják az erdő völ­gyei. Attól a bika egyet szökik: magasra, előre. Két lábra áll, felhördül, azután elvágódik a fű közt. Agancsa szemágát befúrja estében a földbe. Mire kisüt a nap, meghalt a három­ király .........— Nimród. Választási mozgalmak. A szavazatszedő küldöttségek kiegészí­tése. Hétfőn délelőtt ülést tartott a központi választ­mány és betöltötte a szavazatszedő küldöttségekben lemondás folytán megüresedett állásokat. Az F. kerületben Baracs Marcell lemondott a szavazatszedő küldöttségben neki szánt jegyzői tiszt­ről , helyette a központi választmány ifj. dr Keresz­­tessy Józsefet küldötte ki. A VI. kerületben Beck Géza jegyző-helyettes mondott le; most az ő helyébe Weisz János dr kerül. A IX. kerületben lemondott a tisztéről Múzsa Gyula jegyző-helyettes; a központi választmány az ő helyébe Bogyó Kálmánt küldötte ki. Az ülésen dr Feleki Béla azt a kérelmet ter­jesztette elő, hogy a VI. kerületben, ahol előrelátha­tólag több mint 6000 választó fog leszavazni, alakít­sanak még egy újabb szavazatszedő küldöttséget. Mivel azonban a polgármester kifejtette, hogy ez nagy nehézségekbe ütköznék, az idő rövidsége miatt, Peleki a kérelmet visszavonta. A központi választmány, a megtörtént válasz­tások után, másnap, csütörtökön délelőtt ülést fog tartani. Akik kimaradnak a t. Házból. Múlt szá­munkban említettük azon képviselőket, akik valószí­­nűleg egyhangú választás alapján jutnak az újonnan összeülő képviselőházba. Ezúttal azokról emlékezünk meg, akiket az új t. Ház sajnosan fog nélkülözni. Csaknem 80 régebbi képviselő marad ki az új kép­­viselőházból. Ezek közül a halál elragadta: Szilágyi Dezsőt, Matuska Pétert, Pulszky Ágostont, Meszlény Lajost. Összeférhetetlenség vagy másféle akadály folytán a jelöltségről lemondott: Aidinger János, Arányi Miksa, Blaskovits Sándor, Babics József, gróf Berchtold Arthur, gróf Bolza Géza, Bausznern Guidó, Chorin Ferenc, Craus István, Chabada Jó­zsef, Dániel Márton, Dobóczky Ignác, gróf Degenfeld Lajos, Dózsa Elek, Eder Ödön, Fiaik Miklós, Fer­­licska Kálmán, Földváry Miklós, Földváry Mihály, Gáspár András, Gencsy Albert, Gombos Béla, Graft Andor, Hegedűs Béla, Hulényi Viktor, Hajdú József, Issekutz Marcell, Ivánovits István, báró Jósika Gá­bor, Janitsáry Sándor, gróf Károlyi István, gróf Károlyi László, Kardos Kálmán, báró Kemény Géza, Kende Béla, Kalocsay Alán, Kósa János, Kovácsy Sándor, Király Ferenc, Kiss Albert, Kemény Pál, Kozma László, Kulinyi Árpád, Lánczy Leó, Le­­hóczky Antal, Lepsényi Miklós, Lévay Lajos, Lónyay Sándor, Matlekovits Sándor, Molnár Károly, Molnár Béla, Magyary-Kossa Géza, Hagy Gyula, gróf Nákó Kálmán, Országh Sándor, Oláh József, Pólyák Béla, Psik Lajos, Ráth Péter, Beitter János, Rakovszky Géza, Boszival István, Szuhányi Ferenc, Szemere Attila, gróf Széchenyi Tivadar, Szaplonczay Miklós, Szily Pongrác, gróf Sztáray Gábor, Tolnay Lajos, Jelecsky Kristóf, gróf Keleki Géza, Takátsy Sándor Tomcsányi László, Urbanovszky Ernő, Vörösmarty Béla, Végh Arthur, Várady Gábor, gróf Wenckheim Frigyes, Wächter Henrik, Zsigárdy Gyula, gróf Zichy Jakab, gróf Zay Miklós, Zámory Béla, Zme­n­tych Iván. A fővárosban. Az I-sö kerületi szabadelvű Bernát-párt ma falragaszok útján következő felhívást intézte a választókerület polgáraihoz : Az I-sö kerületi szabad­elvű Bernát-párt f. hó 28-án Széll Kálmán miniszter­elnök­­ excellenciájának bejelentette, hogy Bosnyák Zoltán belügyminiszteri titkár (Széll Ignác államtit­kár ő méltóságára hivatkozva), Szokovits Lajos pénz­ügyminiszteri osztálytanácsos, Kerékgyártó István, ke­reskedelmi minisztérium számvevőségének igazgató helyettese és Baráti Ede pénzügyminiszteri osztály­­tanácsos a törvényes belügyminiszteri rendelet nyílt megszegésével alanta fiatalnokait arra presszionálja, hogy Falk Miksára szavazzanak. A miniszterelnök úr ő excellenciája kijelentette, hogy az illető tiszt­viselők ellen a legszigorúbban fog eljárni. Ennek dacára Baróti Ede pénzügyminiszteri osztálytanácsos úr ma, I. hó 29-én a törvény által tiltott befolyáso­lását alantas hivatalnokainak nyíltan folytatta. Ezen eljárással szemben Baróti Ede úr ellen az 1899. évi XV. tc. 3­0.-ának 11. pontja a) alpontjában kö­rülírt és a büntető törvény 187. §.-ába ütköző vét­ség miatt a budapesti királyi ügyészségnél a bűnvádi följelentést meg fogjuk tenni. E tényeket azzal a kéréssel hozzuk a nyilvánosságra, hogy a tő­polgá­rok és különösen a tisztviselő urak minden, a tör­vénybe ütköző befolyásolását szabad választási joguk­nak haladéktalanul az alulírott végrehajtó­ bizottság tudomására hozni szíveskedjenek. Névtelen bejelenté-­­­sek figyelembe nem vétetnek. Minden konkrét esetre­­ nézve meg fog tétetni a bűnvádi följelentés, tekintet­­ nélkül a választás eredményére. Legyen jog, törvény.

Next