Pesti Hírlap, 1901. november (23. évfolyam, 302-331. szám)

1901-11-16 / 317. szám

6­V­E­S­TI N­ . K­­­A­P 1901. november 16., szombat. Zemplényi Tivadar „Konyhában“ c. vászna erős, nagyértékü festmény, mely e­ kiváló művészt megint méltóan képviseli. Hamisítatlan magyar levegőt áraszt itt Tajváry „Faluvég“ c. képe és romantikus vászon Pap Sán­dor „Holdas éj“-e. Kacs Endre: „Elhagyott kert‘‘-je finom látásra vall a VII. terem. Először is Kropp Imre igen bájos pasztell­­gyűjteményénél állunk még. Kr­opp nemcsak a női finomságok festője, de egyáltalán gyöngéd lelkületű, előkelő ü­lésű m­űvész. Művei is ebben a jegyben születnek. A „Jó barátok“ (egy báránykát átölelő gyermek) — a női szépségekké átvarázsolt „Leander“ és „Pipacs" három behízelgően szép mű és még sem édeskés. Táj- és utca­képeket ábrázoló pasztelljei is delikat dolgok. Vaszary kollekciója is apróságokból áll, mégis, egészen más egyéniséget ismertet. Vaszary erélye­sebb, szélesebb és misztikusabb. Szereti az égi jelen­ségeket és kivált a felhőzetek poézisát. „Öregek“ ,­­nagyobb vászna pedig egy öreg paraszt házaspár mesteri portraitja. Ez az őszinte, hűséges jellemzés dicséri Hippi Rónai József „Apám, anyám“ című páros kép­mását is, csakhogy míg Vaszary a legmélyebb színakkordot ütötte meg, Rippl-Rónai a vilá­gos szürkéket kultiválja, mintha még mindig a francia Carriere lebegne lelki szemei előtt. Kaun Gyula az ő kedvenc témáit, a távolba vesző háztető­ket és utcákat néhány igen sikerült vásznána­k mutatja itt be. Már egészen kiforrt. A dél­iroli Klausen vi­dékéről festett vászna kitűnő és erős kép »Falu vége“ című magyar tájképe is. — Bruck Miksa Alsó- Engadinból festett egy színes, igaz hatású falurész­letet, a háttérből bekandikáló havas csúcsokkal. — Árkay Aladár „Nyugati pályaudvar a Ferdinánd-híd­­ról” c. művén Lenbachot mutatja be, mint tájfestőt. Erősebb legény lett Zombory Lajosból, akinek vázlatos de igen qualitásos művein meglátszik Zügel iskolája, Szenes Fü­löp „Évődése" is ugyancsak erős plein-air. Bacsa András sikerült női arcképe, Júry Gyula igen friss hatású vászna , a „Fiumara“, Sziá­­nyi Lajos néhány kellemes tájképe, Edvi-Illés Aladár jól és ötletese festett genre képe, a szajoli vízveze­ték (csacsiktól vont vizeshordó),­­ a jobb vásznak közé tartoznak. Munkácsy Mihálytól is van, itt egy gyönge, régi genré-kép, melyet már vagy harmadszor látunk a műcsarnokban. Az egyik keretből pedig Szilágyi Dezső jel­lemző, szigorú nézése mered reánk. Ez Balló Ede sikerült portraitja, melyhez utolszor ült le Szilágyi. És különös, már ekkor halálsejtelmei voltak, többször említette­­ — „Aligha ülök én már többet festő előtt . .. Ki tudja, megérem , mire elkészül ? . . Nem érte meg. De a művész föltámasztotta. Hát van-e még más olyan mesterség is, mely a holtakat föltámasztja ? Hézdi-Kovács László: Egyletek és intézetek — A Magyar Jogászegylet f. hó 16-án (szombaton) délután hat órakor az ügyvédi kamara helyiségében (Szemere­ utca 10. szám alatt) teljes­ülést tart, melynek tárgya dr Rei­hard Zsigm­ond előadása : Javaslatok a büntető törvény módosítása tárgyában. Vendégeket szívesen lát az egylet. — A »Magyarországi Központi Fröbel- Nőegylet» áll. segélyezett tanítónőképző intézete VI., Bajza­ utca 35. szám, e hó 14-én délelőtt 11 órakor sikerült ünnepélyt rendezett az özv. Rosenzweig-Paplik­ Sarolta alapítvány kamatainak kiosztása alkalmából. Az ünnepély a Választmány és nagyszámú hallgatóság jelenlétében tartatott meg. Özv. Rosenzweig-Saphir Sarolta elnöknőt az intézet növendékei gyönyörű üdvözlő dallal fogadták, mire Peres Sándor intézeti igazgató alkalmi beszédet mondott; ezt követte a 80 koronás ösztöndíj kiosztása, melyet Morvai Margit H. oszt. növendék nyert el, ezenkívül az egyesület többeket 10—10 koronás jutalomban részesített.­­ A budapesti pincéren szak- és mun­kaközvetítő egyesületet a minap tartott rendkívüli közgyűlésen a budapesti pincér-egyesület vezetősége, mint az országos pincér-egy­esület fentartó bizottsága vette át s a munkaközvetítés vezetésére elnökül Oly- Fővárosi ügyek A székes-főváros költség­­előirányzata. A székes-főváros pénzügyi és gazdasági bizott­sága pénteken délután kezdette meg a költségelőirány­zat tárgyalását, Halmos János polgármester elnöklése mellett. A napirendre térés előtt esetes Herzog Péter az iránt intéz kérdést a polgármesterhez, hogy mi­ként, az ellenőrzésnek és felügyeletnek milyen hiányos­sága mellett történhetett meg az a nagy lopás, ame­lyet egy fiatal, alárendelt állásban levő hivatalnok követett el s mit szándékozik tenni a felelősség te­­kintetében ? Halmos János polgármester előadta válaszul a tanács mai rendkívüli ülésén hozott határozatot s ki­jelentette, hogy az ellenőrködésben hibát elkövetők­kel szemben a legerélyesebben fognak elbánni. Kurfürst Miksa azt a kérdést intézi a polgár­­mesterhez, hogy azzal a szolgával, aki a tolvaj Kecs­­kemétyvel volt együtt, m­i fog történni? A polgármester kijelentette, hogy a szolgát fegyelmi eljárás alá nem lehet ugyan vonni, mert felőle rövid uton ő ítélkezhetik. Egyébiránt az eddi­­giekből az derült ki, hogy a szolga ártatlan a lopás bűntettében s csak azt a hibát követte el, hogy — bár rövid időre — elhagyta a pénzes­táskát. A napirendre térve, Vaszajevits János tanácsos ismertette a költségvetést s végül előadta, hogy az eleintén 2.800.000 koronában mutatkozó deficitet si­került az ügyosztálynak 472,000 koronára leszállí­tania, míg a tanács ebből is sokat elenyésztetett, úgy, hogy az összes deficit 146,145 koronában mu­tatkozik. A tárgyhoz először Schreyer Jakab szólt s ál­talánosságban elfogadja tárgyalás alap­jául a költség­vetést, de hogy a háztartást rendezhessék, okvetetle­­nü­l szükségesnek tartja, hogy a jövő évben mind­azokat az iskolákat, amelyeknek a fönntartására a törvény a fővárost nem kötelezi, szüntessék meg. A másik, amit elkerülni nem lehet: Az egyenes adók fölemelése. Indítványozza tehát, hogy a tanács ezek­kel a kérdésekkel behatóan foglalkozzék. Palotai Rezső csodálkozik rajta, hogy a ta­nács a 186,145 korona deficitet is bennhagyta a költ­ségvetésben. Azt hiszi, hogy ezt elvi szempontból tette. Azt akarta vele jelezni, hogy a főváros háztar­tása nincs rendben. Igaz, úgymond, a főváros háztar­tása csakugyan nincs rendben. Keresve az okokat, az egyiket abban látja, hogy a fővárosnak rend­kívül nagy az extenzív fejlődése s ez rengeteg költségeket emészt föl, kövezés, világítás, vízvezeték, stb. alakjában. A másik baj abban van, hogy a nagy vállalatokkal hátrányos szerződéseket köt a főváros. A nagy kiadásokért s ennek nyomán beállott nagy deficitért a közgyűlés, a négyszáz főből álló testület el nem vállalhatja a felelősséget. Egyedül a tanács felelős, noha a közgyűlés elfogadta az előterjeszté­seit. Mert a közigazgatás feje mégis a tanács marad. Ha számítgatja a kiadásokat, rájön, hogy a száz­milliós kölcsön már száznegyvennégy millióval van megterhelve s igy negyvennégy millió hiányzik. (El­lentmondások.) A fölszólaló kijelenti, hogy a költség­vetést általánosságban nem fogadja el, mert ez csak formalitás, aminek semmi értéke sincs. Majd a rész­leteknél azért hozzászól a tárgyhoz, Feleki Béla sajnosnak mondja, hogy a pénz­ügyi és gazdasági bizottság, az adott helyzettel szemben, úgyszólván csak mechanikus munkát végez. De a bevégzett tények ellen tenni nem lehet. Schreyer javaslatával szemben annak a véleke­désnek ad kifejezést, hogy az egyenes adók fölemelésével ez idő szerint komolyan foglal­kozni nem lehet. Remélhető volt, hogy a fő­város háztartását megvizsgáló harmincas bizott­ság egynémely praktikus javaslata már érezhető lesz a költségvetésben; sajnos, ez eddigelé nem történt meg, de lehetetlen, hogy a kormányhoz intézett­­föl­­terjesztés hatástalanul maradjon s bizonyára teljese­dik a fővárosnak az az óhajtása, hogy a kormány leveszi a fővárosról azokat a nagy terheket, amelyek reá az állami funkciók végzéséből hárulnak. Na­gyobb adópótlékot szedni, amikor mindenki az adó terhe alatt nyög, nem lehet. Be kell várni az álta­lános adóreformot. Általánosságban elfogadja a költ­ségelőirányzatot, mert a helyzetnek megközelítőleg megfelel. Császár Jenő a legnagyobb bajt abban látja, hogy a kereskedelmi forgalmat Budapesttől mintegy mesterségesen terelték el Ha ezen nem segítenek, lehetetlen a bajok orvoslása, mert ha a kereskede­lem és ipar szenved, azt megérzik az egyes polgá­rok, de megérzi a főváros háztartása is. A kereske­delmi forgalom hanyatlása pedig állandó. Elég le­gyen a tavalyi és az idei áruforgalom (vasúton és hajón) összehasonlítása. Az 1901. év eddigi 44 heté­ben ugyanis az összes áruforgalom 31,995.246 mé­ter mázsa volt, míg tavaly ugyanebben az időszakban 33.631.441 métermázsa , így tehát az idén a forga­lom 1.606.195 métermázsával kevesebb. Ehrlich G. Gusztáv, Palotai Dezső felszólalá­sára reflektálva, megjegyzi, hogy a dob­ utca megszé­­lesítése nem fényűző kiadás lesz, mert azt a köz­­egészségi, ipari­ és kereskedelmi érdekek sürgetik s­ ennek már húsz év előtt meg kellett volna történnie. Egyébiránt meg van győződve, hogy a kormány nem­csak ehhez hozzájárul, hanem más nagy közmunkát is el­­fog rendelni s ha ez megtörténik, akkor lesz az embereknek keresete és rendesen fognak folyni az adók.­­ Eulenberg Salamon meg van győződve róla, hogy az adót emelni nem lehet. De a háztartás rend­­­dezése, egyedül a takarékosság útján szintén nem­ vihető keresztül. Egyedüli módnak csakis az mutat­kozik, amelyet a harmincas bizottság jelölt meg, hogy a kormány hárítsa el a fővárostól az állami funkciók teljesítéséből származó igen nagy és jogta­lan terheket. Deutsch Sándor egyáltalában nem tartja le­hetőnek az egyenes adók emelését, mert az végze­­­tes lenne az olyannyira elszegényedett városban,­­ mint Budapest. A bajokon egyrészt a takarékosság­­­­gal lehet segíteni; másrészt pedig azzal, hogy a kormányt a leghatásosabb módon kell fölkérni az állami funkciók teljesítésének az átvételére. Heltai Ferenc a fölszólalásokból eddigelé egye­bet nem hallott, mint azt a jájszót, hogy Budapest szegény város. Sajnos, 25 év óta egészen más han­gok hallatszottak itt. Amikor óriási költekezéseket tettek, folytonosan azzal állottak elő, hogy Budapest egyike a világ leggazdagabb városainak. A tény az, hogy ma ziláltak a főváros pénzügyei. A kérdés az, hogy miként lehessen segíteni. Annyit mondhat, hogy az államtól hiába várnak segítséget. (Fölkiáltások: ,,Hogy-hogy ?“) úgy, hogy noha az állam financiái ezidőszerint eléggé rendezettek, de tény az, hogy az államjövedelmek évről-évre csökkenő bevételeket szolgáltatnak s közel van az az idő, amikor az ál­lam fölösleggel nem fog rendelkezni. Szóval, az ál­lam is szegény s igy a polgároknak sokkal nagyobb megterheltetést kell viselniök, mint más államokban. A fővárosnak már 1873 óta sohasem volt meg az erkölcsi ereje arra, hogy reális költségvetést csinált volna. Sohasem akarta a polgárait nagyobb mérték­ben megterhelni, így jóformán eljutottunk az autonó­mia csöndjéhez. A főváros pénzügyi rossz helyzeté­nek nem az általános rossz pénzügyi helyzet az oka. Az egyensúly a legvirágzóbb gazdasági helyzet mellett sem állhat be, mert a költségvetés művészet­tel ugyan, de nem reálisan van összeállítva. De az sem segíthetne a bajokon, ha újra és u­ra új embe­rek ülnének a tanácsban. Közbevetőleg mondva, ebben is felelős a közgyűlés, mert hiszen ő választja a ta­nácsot. Uj szellem kell ide, amely a legjobb javasla­tokat keresztül viszi és nem buktatja meg. Új szel­lem kell, amely nemcsak követelni, hanem áldozni is tud. A történt fölszólalásokkal szemben védelmébe veszi a máv­ tarifapolitikáját. Mögül annak a néze­tének ad kifejezést, hogy hiába keres a főváros segít­séget hál­hol is. Csakis önmaga segíthet a helyzetén, erős akarattal és következetes cselekedetekkel. (He­lyeslés.) Rácz Károly azt állítja, hogy nem maga az adósságcsinálás a hiba, de az, ha helytelenül csinál­ják az adósságot. A bajok onnan erednek, hogy a fölvett pénzeket nem a legszükségesebbekre adták ki. A bajokon a harmincas bizottság sem tudott segíteni. De hiszen — úgymond, derültség közben — nem is találhatott elő új dolgokat, mert Amerika már föl van fedezve, a puskapor föl van találva ... A harmincas­ bizottság csak azt tudta elmondani, hogy erre egy millió kellene, arra pedig ennyi meg annyi millió, — de hát hol van a megtakarítás? . . . (Derültség.) Ő is csak az államtól várja a segítséget, akként, hogy ez hárítsa el róla a jogtalan terheket. Ha van pénz katonaságra és más egyébre, akkor kell lenni Budapest segítségére is. Egyébként a legnagyobb segítség az lenne, ha a polgárság végre-valahára letenne az urhatnámságról s a mágnás és nemes is, meg a földbirtokos is, részt­ venne a tőkepénzével az ipar és kereskedelem eme­lésében, ahelyett, hogy a kaszinóban ülne. Herzog Péter a helyzetet nem látja olyan sötét­nek, mint egynémelyek. A rendes kiadásokat szépen fedezik a rendes bevételek, noha igaz, hogy a rend­kívüli kiadásokra hiányzik a fedezet, de ennek is megjön az orvossága. Nincs abban a hitben, amiben Heltai, hogy a kormány semmit sem tehet a fővárosért. A főváros igen szépen halad a saját erejéből is. Hiszen megépíttette a közvágóhidakat, a vásárcsar­nokokat, a csatorna­hálózatot, a vízvezetéket és számos más nagy művet. Mint a bajok orvoslásának egyik módját, sürgeti a fővárosi kölcsönös biztosítást és a fővárosi takarékpénztár fölállítását. A bizottság a tárgyalást holnap délután folytatja, mely Józsefet választotta meg. A két egyesületnek az országos egyesületbe való beolvadása a magyar pincérség törekvéseiben az ellentétek megszüntetését jelenti.

Next