Pesti Hírlap, 1901. november (23. évfolyam, 302-331. szám)
1901-11-16 / 317. szám
6VESTI N . KAP 1901. november 16., szombat. Zemplényi Tivadar „Konyhában“ c. vászna erős, nagyértékü festmény, mely e kiváló művészt megint méltóan képviseli. Hamisítatlan magyar levegőt áraszt itt Tajváry „Faluvég“ c. képe és romantikus vászon Pap Sándor „Holdas éj“-e. Kacs Endre: „Elhagyott kert‘‘-je finom látásra vall a VII. terem. Először is Kropp Imre igen bájos pasztellgyűjteményénél állunk még. Kropp nemcsak a női finomságok festője, de egyáltalán gyöngéd lelkületű, előkelő ülésű művész. Művei is ebben a jegyben születnek. A „Jó barátok“ (egy báránykát átölelő gyermek) — a női szépségekké átvarázsolt „Leander“ és „Pipacs" három behízelgően szép mű és még sem édeskés. Táj- és utcaképeket ábrázoló pasztelljei is delikat dolgok. Vaszary kollekciója is apróságokból áll, mégis, egészen más egyéniséget ismertet. Vaszary erélyesebb, szélesebb és misztikusabb. Szereti az égi jelenségeket és kivált a felhőzetek poézisát. „Öregek“ ,nagyobb vászna pedig egy öreg paraszt házaspár mesteri portraitja. Ez az őszinte, hűséges jellemzés dicséri Hippi Rónai József „Apám, anyám“ című páros képmását is, csakhogy míg Vaszary a legmélyebb színakkordot ütötte meg, Rippl-Rónai a világos szürkéket kultiválja, mintha még mindig a francia Carriere lebegne lelki szemei előtt. Kaun Gyula az ő kedvenc témáit, a távolba vesző háztetőket és utcákat néhány igen sikerült vásznának mutatja itt be. Már egészen kiforrt. A déliroli Klausen vidékéről festett vászna kitűnő és erős kép »Falu vége“ című magyar tájképe is. — Bruck Miksa Alsó- Engadinból festett egy színes, igaz hatású falurészletet, a háttérből bekandikáló havas csúcsokkal. — Árkay Aladár „Nyugati pályaudvar a Ferdinánd-hídról” c. művén Lenbachot mutatja be, mint tájfestőt. Erősebb legény lett Zombory Lajosból, akinek vázlatos de igen qualitásos művein meglátszik Zügel iskolája, Szenes Fülöp „Évődése" is ugyancsak erős plein-air. Bacsa András sikerült női arcképe, Júry Gyula igen friss hatású vászna , a „Fiumara“, Sziányi Lajos néhány kellemes tájképe, Edvi-Illés Aladár jól és ötletese festett genre képe, a szajoli vízvezeték (csacsiktól vont vizeshordó), a jobb vásznak közé tartoznak. Munkácsy Mihálytól is van, itt egy gyönge, régi genré-kép, melyet már vagy harmadszor látunk a műcsarnokban. Az egyik keretből pedig Szilágyi Dezső jellemző, szigorú nézése mered reánk. Ez Balló Ede sikerült portraitja, melyhez utolszor ült le Szilágyi. És különös, már ekkor halálsejtelmei voltak, többször említette — „Aligha ülök én már többet festő előtt . .. Ki tudja, megérem , mire elkészül ? . . Nem érte meg. De a művész föltámasztotta. Hát van-e még más olyan mesterség is, mely a holtakat föltámasztja ? Hézdi-Kovács László: Egyletek és intézetek — A Magyar Jogászegylet f. hó 16-án (szombaton) délután hat órakor az ügyvédi kamara helyiségében (Szemere utca 10. szám alatt) teljesülést tart, melynek tárgya dr Reihard Zsigmond előadása : Javaslatok a büntető törvény módosítása tárgyában. Vendégeket szívesen lát az egylet. — A »Magyarországi Központi Fröbel- Nőegylet» áll. segélyezett tanítónőképző intézete VI., Bajza utca 35. szám, e hó 14-én délelőtt 11 órakor sikerült ünnepélyt rendezett az özv. Rosenzweig-Paplik Sarolta alapítvány kamatainak kiosztása alkalmából. Az ünnepély a Választmány és nagyszámú hallgatóság jelenlétében tartatott meg. Özv. Rosenzweig-Saphir Sarolta elnöknőt az intézet növendékei gyönyörű üdvözlő dallal fogadták, mire Peres Sándor intézeti igazgató alkalmi beszédet mondott; ezt követte a 80 koronás ösztöndíj kiosztása, melyet Morvai Margit H. oszt. növendék nyert el, ezenkívül az egyesület többeket 10—10 koronás jutalomban részesített. A budapesti pincéren szak- és munkaközvetítő egyesületet a minap tartott rendkívüli közgyűlésen a budapesti pincér-egyesület vezetősége, mint az országos pincér-egyesület fentartó bizottsága vette át s a munkaközvetítés vezetésére elnökül Oly- Fővárosi ügyek A székes-főváros költségelőirányzata. A székes-főváros pénzügyi és gazdasági bizottsága pénteken délután kezdette meg a költségelőirányzat tárgyalását, Halmos János polgármester elnöklése mellett. A napirendre térés előtt esetes Herzog Péter az iránt intéz kérdést a polgármesterhez, hogy miként, az ellenőrzésnek és felügyeletnek milyen hiányossága mellett történhetett meg az a nagy lopás, amelyet egy fiatal, alárendelt állásban levő hivatalnok követett el s mit szándékozik tenni a felelősség tekintetében ? Halmos János polgármester előadta válaszul a tanács mai rendkívüli ülésén hozott határozatot s kijelentette, hogy az ellenőrködésben hibát elkövetőkkel szemben a legerélyesebben fognak elbánni. Kurfürst Miksa azt a kérdést intézi a polgármesterhez, hogy azzal a szolgával, aki a tolvaj Kecskemétyvel volt együtt, mi fog történni? A polgármester kijelentette, hogy a szolgát fegyelmi eljárás alá nem lehet ugyan vonni, mert felőle rövid uton ő ítélkezhetik. Egyébiránt az eddigiekből az derült ki, hogy a szolga ártatlan a lopás bűntettében s csak azt a hibát követte el, hogy — bár rövid időre — elhagyta a pénzestáskát. A napirendre térve, Vaszajevits János tanácsos ismertette a költségvetést s végül előadta, hogy az eleintén 2.800.000 koronában mutatkozó deficitet sikerült az ügyosztálynak 472,000 koronára leszállítania, míg a tanács ebből is sokat elenyésztetett, úgy, hogy az összes deficit 146,145 koronában mutatkozik. A tárgyhoz először Schreyer Jakab szólt s általánosságban elfogadja tárgyalás alapjául a költségvetést, de hogy a háztartást rendezhessék, okvetetlenül szükségesnek tartja, hogy a jövő évben mindazokat az iskolákat, amelyeknek a fönntartására a törvény a fővárost nem kötelezi, szüntessék meg. A másik, amit elkerülni nem lehet: Az egyenes adók fölemelése. Indítványozza tehát, hogy a tanács ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkozzék. Palotai Rezső csodálkozik rajta, hogy a tanács a 186,145 korona deficitet is bennhagyta a költségvetésben. Azt hiszi, hogy ezt elvi szempontból tette. Azt akarta vele jelezni, hogy a főváros háztartása nincs rendben. Igaz, úgymond, a főváros háztartása csakugyan nincs rendben. Keresve az okokat, az egyiket abban látja, hogy a fővárosnak rendkívül nagy az extenzív fejlődése s ez rengeteg költségeket emészt föl, kövezés, világítás, vízvezeték, stb. alakjában. A másik baj abban van, hogy a nagy vállalatokkal hátrányos szerződéseket köt a főváros. A nagy kiadásokért s ennek nyomán beállott nagy deficitért a közgyűlés, a négyszáz főből álló testület el nem vállalhatja a felelősséget. Egyedül a tanács felelős, noha a közgyűlés elfogadta az előterjesztéseit. Mert a közigazgatás feje mégis a tanács marad. Ha számítgatja a kiadásokat, rájön, hogy a százmilliós kölcsön már száznegyvennégy millióval van megterhelve s igy negyvennégy millió hiányzik. (Ellentmondások.) A fölszólaló kijelenti, hogy a költségvetést általánosságban nem fogadja el, mert ez csak formalitás, aminek semmi értéke sincs. Majd a részleteknél azért hozzászól a tárgyhoz, Feleki Béla sajnosnak mondja, hogy a pénzügyi és gazdasági bizottság, az adott helyzettel szemben, úgyszólván csak mechanikus munkát végez. De a bevégzett tények ellen tenni nem lehet. Schreyer javaslatával szemben annak a vélekedésnek ad kifejezést, hogy az egyenes adók fölemelésével ez idő szerint komolyan foglalkozni nem lehet. Remélhető volt, hogy a főváros háztartását megvizsgáló harmincas bizottság egynémely praktikus javaslata már érezhető lesz a költségvetésben; sajnos, ez eddigelé nem történt meg, de lehetetlen, hogy a kormányhoz intézettfölterjesztés hatástalanul maradjon s bizonyára teljesedik a fővárosnak az az óhajtása, hogy a kormány leveszi a fővárosról azokat a nagy terheket, amelyek reá az állami funkciók végzéséből hárulnak. Nagyobb adópótlékot szedni, amikor mindenki az adó terhe alatt nyög, nem lehet. Be kell várni az általános adóreformot. Általánosságban elfogadja a költségelőirányzatot, mert a helyzetnek megközelítőleg megfelel. Császár Jenő a legnagyobb bajt abban látja, hogy a kereskedelmi forgalmat Budapesttől mintegy mesterségesen terelték el Ha ezen nem segítenek, lehetetlen a bajok orvoslása, mert ha a kereskedelem és ipar szenved, azt megérzik az egyes polgárok, de megérzi a főváros háztartása is. A kereskedelmi forgalom hanyatlása pedig állandó. Elég legyen a tavalyi és az idei áruforgalom (vasúton és hajón) összehasonlítása. Az 1901. év eddigi 44 hetében ugyanis az összes áruforgalom 31,995.246 méter mázsa volt, míg tavaly ugyanebben az időszakban 33.631.441 métermázsa , így tehát az idén a forgalom 1.606.195 métermázsával kevesebb. Ehrlich G. Gusztáv, Palotai Dezső felszólalására reflektálva, megjegyzi, hogy a dob utca megszélesítése nem fényűző kiadás lesz, mert azt a közegészségi, ipari és kereskedelmi érdekek sürgetik s ennek már húsz év előtt meg kellett volna történnie. Egyébiránt meg van győződve, hogy a kormány nemcsak ehhez hozzájárul, hanem más nagy közmunkát is elfog rendelni s ha ez megtörténik, akkor lesz az embereknek keresete és rendesen fognak folyni az adók. Eulenberg Salamon meg van győződve róla, hogy az adót emelni nem lehet. De a háztartás renddezése, egyedül a takarékosság útján szintén nem vihető keresztül. Egyedüli módnak csakis az mutatkozik, amelyet a harmincas bizottság jelölt meg, hogy a kormány hárítsa el a fővárostól az állami funkciók teljesítéséből származó igen nagy és jogtalan terheket. Deutsch Sándor egyáltalában nem tartja lehetőnek az egyenes adók emelését, mert az végzetes lenne az olyannyira elszegényedett városban, mint Budapest. A bajokon egyrészt a takarékossággal lehet segíteni; másrészt pedig azzal, hogy a kormányt a leghatásosabb módon kell fölkérni az állami funkciók teljesítésének az átvételére. Heltai Ferenc a fölszólalásokból eddigelé egyebet nem hallott, mint azt a jájszót, hogy Budapest szegény város. Sajnos, 25 év óta egészen más hangok hallatszottak itt. Amikor óriási költekezéseket tettek, folytonosan azzal állottak elő, hogy Budapest egyike a világ leggazdagabb városainak. A tény az, hogy ma ziláltak a főváros pénzügyei. A kérdés az, hogy miként lehessen segíteni. Annyit mondhat, hogy az államtól hiába várnak segítséget. (Fölkiáltások: ,,Hogy-hogy ?“) úgy, hogy noha az állam financiái ezidőszerint eléggé rendezettek, de tény az, hogy az államjövedelmek évről-évre csökkenő bevételeket szolgáltatnak s közel van az az idő, amikor az állam fölösleggel nem fog rendelkezni. Szóval, az állam is szegény s igy a polgároknak sokkal nagyobb megterheltetést kell viselniök, mint más államokban. A fővárosnak már 1873 óta sohasem volt meg az erkölcsi ereje arra, hogy reális költségvetést csinált volna. Sohasem akarta a polgárait nagyobb mértékben megterhelni, így jóformán eljutottunk az autonómia csöndjéhez. A főváros pénzügyi rossz helyzetének nem az általános rossz pénzügyi helyzet az oka. Az egyensúly a legvirágzóbb gazdasági helyzet mellett sem állhat be, mert a költségvetés művészettel ugyan, de nem reálisan van összeállítva. De az sem segíthetne a bajokon, ha újra és ura új emberek ülnének a tanácsban. Közbevetőleg mondva, ebben is felelős a közgyűlés, mert hiszen ő választja a tanácsot. Uj szellem kell ide, amely a legjobb javaslatokat keresztül viszi és nem buktatja meg. Új szellem kell, amely nemcsak követelni, hanem áldozni is tud. A történt fölszólalásokkal szemben védelmébe veszi a máv tarifapolitikáját. Mögül annak a nézetének ad kifejezést, hogy hiába keres a főváros segítséget hálhol is. Csakis önmaga segíthet a helyzetén, erős akarattal és következetes cselekedetekkel. (Helyeslés.) Rácz Károly azt állítja, hogy nem maga az adósságcsinálás a hiba, de az, ha helytelenül csinálják az adósságot. A bajok onnan erednek, hogy a fölvett pénzeket nem a legszükségesebbekre adták ki. A bajokon a harmincas bizottság sem tudott segíteni. De hiszen — úgymond, derültség közben — nem is találhatott elő új dolgokat, mert Amerika már föl van fedezve, a puskapor föl van találva ... A harmincas bizottság csak azt tudta elmondani, hogy erre egy millió kellene, arra pedig ennyi meg annyi millió, — de hát hol van a megtakarítás? . . . (Derültség.) Ő is csak az államtól várja a segítséget, akként, hogy ez hárítsa el róla a jogtalan terheket. Ha van pénz katonaságra és más egyébre, akkor kell lenni Budapest segítségére is. Egyébként a legnagyobb segítség az lenne, ha a polgárság végre-valahára letenne az urhatnámságról s a mágnás és nemes is, meg a földbirtokos is, részt venne a tőkepénzével az ipar és kereskedelem emelésében, ahelyett, hogy a kaszinóban ülne. Herzog Péter a helyzetet nem látja olyan sötétnek, mint egynémelyek. A rendes kiadásokat szépen fedezik a rendes bevételek, noha igaz, hogy a rendkívüli kiadásokra hiányzik a fedezet, de ennek is megjön az orvossága. Nincs abban a hitben, amiben Heltai, hogy a kormány semmit sem tehet a fővárosért. A főváros igen szépen halad a saját erejéből is. Hiszen megépíttette a közvágóhidakat, a vásárcsarnokokat, a csatornahálózatot, a vízvezetéket és számos más nagy művet. Mint a bajok orvoslásának egyik módját, sürgeti a fővárosi kölcsönös biztosítást és a fővárosi takarékpénztár fölállítását. A bizottság a tárgyalást holnap délután folytatja, mely Józsefet választotta meg. A két egyesületnek az országos egyesületbe való beolvadása a magyar pincérség törekvéseiben az ellentétek megszüntetését jelenti.