Pesti Hírlap, 1901. november (23. évfolyam, 302-331. szám)

1901-11-23 / 324. szám

1901. november 23­, szombat. 7 PESTI HÍRLAP Innocent Ferenc is megint belemerült a vörös­répa színeibe, jóllehet úgy tíz év előtt már egyszer leszokott róla. Lámné Hilberth írón pedig valóságos porcellán-festményeket mutat be két túlánomodott vásznán. Ez talán az „absolut finomság“, mely festő­­vásznon elérhető. Olgyay Ferenc apró tájképei és Túry Gyula friss vázlatai igen jók. Gellért Géza „A vád“ c. ér­dekesebb vásznán a kompozíció erejét csökkenti a technika fogyatékossága. Ez a tehetséges ifjú művé­szünk még erős forrongásban van. Szépen fejlődik az ifjú Racz Endre és sok tudással lép föl Klein Lipót, akik itt mindketten jó arcképeket állítottak ki. Biczó Géza képmása is érdekes, de a sok felírás nem vá­lik előnyére. X. terem: Ez a fehér terem fele részben az építészeké, a másik felét aquarellek és rajzok töltik be. Építészeink a nagy közönség előtt nem a leg­népszerűbbek (már t. i. a műkiállításokon.) Az bizo­nyos, hogy egy-egy monumentális építkezés termé­szetben mindig kifejezőbb lesz, mint a kicsi rajzban. De aki bele­mélyed az ő művészetükbe, az e szára­zabb rajzokban is épúgy meglátja az artisztikus szép­ségeket, akárcsak egy ideális leányzó portraitjában. Építőművészeink újabb időben mégis erősen kacér­kodnak a színekkel s tervezeteiken inkább a fest­mény illúzióját akarják ébreszteni, mint a szak­szerű rajzét. És így születnek azok a rendkívül pikáns színhatások, melyek a valóságban művészi ha­zugságoknak bizonyulnak. A hatásos lila tetők, vér­pirosan világított falak, tarka dekorációk a valóság­ban inkább fakószürkék és sápadt téglaszínűek, így pl Arkay Aladár családi házának tervezete igen öt­­letes és festőien színes — a papiroson, a valóságban bizonyára veszíteni fog. A magyaros színhatásra tö­rekszenek Komor Marcell és Jakab Dezső, akik a Lechner által megkezdett magyar stylust ugyancsak sok művészi tudással és ízléssel fejlesztik tovább. A sza­­badkai zsinagóga a kiállított tervezet után ítélve két­ségkívül egyik legszebb temploma lesz az országnak. Az általuk bemutatott vidéki színház tervezete pedig figyelmeztetés lehet arra nézve, hogy fiatal építé­szeink milyen szívesen foglalkoznak a nagyobb sza­bású problémákkal is. Welitsch Alfréd a városligeti fasorban épült izr. fiárvaház igen sikerült terveit ál­­litotta ki; az ő művészete főképen a rendelkezésére álló terület célszerű beosztásában s az egyes inte­­rieurök művészi kiképzésében nyilvánul. A fiúárva­házat bátran mintául vehetik efajta építkezéseknél. Töry Emil a battai kath. templom, Baumhorn Lipót a szegedi uj zsinagóga gondosan megrajzolt terveit mutatja be. Heidlberg és Jónás tervei közül a leg­sikerültebb egy családi ház tervezete, Leitersdorfer Béla építészeti vázlata pedig a bécsi Wagner és Böcklin által fogantatott. A fehér terem festői közül feltűnik Basch Ár­pád, miniature tájképeinek kollekciójával és„Femmes Mondain“ c. képeslevelezőlap tervezeteivel, mely az ő raffinirozott ízlését leghívebben mutatja be. Túri Ödön „Falusi Don-Juanok‘( c. aquarellje jó friss do­log, Koszkol Jenő aquarelljei azonban még mindig üveges hatásúak. Neogrády Antal vízfestményein az ő ismert ötletességét demonstrálja, különösen bájos tárgya van az „Éhes cicák“ c. művének, melyen a családi ház virágos kertjében a nagymama, tisztes külsejű matróna, eteti az apró cicákat. Friss, üde hatású orgonákat állított ki Demeczkyné Volf Irma, aki a virág-aquarelleket ízléssel és szeretettel festi. Háry Gyula „Viharos tenger Didónál“ c. vízfestmé­­nye e jeles művészünk egyik sikerült műve. A rajzok közül Hagy Zsigmond sanguine-rajzai nagyon kimagaslónak, mert ez ifjú művészünk első­rangú rajzoló, tanunk reá az „Öreg zsidó“ s a „Tu­dós“, melyek klasszikus darabok. Biasini Mari ce­ruza vázlatai és Emericzy Andor „Fiatalság“ c. szí­nes krétarajza is erősebb művészi dolgok. Kalmár Elza algrafiai festéknyomásai ezúttal jobbak az ő plasztikai műveinél. Bér Dezső mint torzrajzoló, Szé­kely Árpád mint rézkarcoló tűnik fel, Tolnay Ákos és Montbach Emma pastellje előkelő ízlést, Telkessy Valér pastell arcképe pedig férfias tudást árul el. XI. terem. Itt első­sorban Telepy tájképei előtt állunk meg. Ez örökifjú veteránunk most is friss hatással festi finom modorú tájképeit, melyek egy része Itália földjét, másik részük a magas Tátrát dicsőíti. A „Halastó a Kárpátokban“ finom szürkéivel, a „Pynia facsoport Róma közelében“ poetikus hangulatával s az „Anhelon csúcs napnyugtakor“ festői hatásával marasztalja a nézőt. Sokat finomodott Markó Ernő, akinek „Mocsár­­part c. tájképén vonzó, kellemes zöldeket látunk. Edvi Illés Aladár „Szélmalom“ c. vászna tipikus, igaz magyar tájkép, Kelety Gusztáv tájképein annál kevesebb az igazság. Kimnach László alpesi tájképei színhatásukban szárazak, pedig nagy szorgalommal készültek. Benes Pál „Tehenek a hűvösben“ c. nagy­bányai tájképén feketébb színeket használ, ami nem vált előnyére. Erős és talán túlszínes plein-air Keményffy Jenő „Vasárnapi munka“ c. genre képe, de a művész haladását jelenti. Uj név itt Ju­szkó Béla, aki „Terelő csikós“ c. vásznán szép tehetségé­­ről és a­ lovak alapos tanulmányozásáról ad bizonysá­­got. Arkay Aladár „Gyujtogató“-ja keblünkben nem gyújtogat, j­ól XII. terem. Az utolsó teremben Márk Lajos a házigazda. Rossz szójátékkal azt mondhatnánk, hogy ő markí­­rozza itt a pápai hadgyakorlatot, mely e kitűnően karrikí­­rozó festőnk egyik komoly törekvésű „tömeg-portraitja.“ Ezt az irányt nálunk eddig senki sem kultiválta s Ko­­biersky lovag importja után örvendetes volna, ha Márk e téren is megerősödne. A pápai hadgyakorlat című festményen ugyanis nem a hadgyakorlatot lát­juk, hanem királyunkat és egész táborbarát. Márk Lajos e teremben még tíz arcképet állított ki, me­lyek közül a legtöbb nyersebb a kelleténél, de az „M. D. Erné arcképe“ című portrait határozottan igen jó. Kollektív kiállítással szerepel ugyanitt Nádler Róbert is, de csupa apróbb vázlattal, melyekben több a józanság, mint a hatásvadászat. E józanság néhol már untat is; a treporti vázlatok legfrissebben ké­szültek. Sándor Béla „Álom“ c. festménye legyen az utolsó, mely előtt megállunk, örvendjünk annak, hogy e művész ruhátlanul heverő hölgye, illetve álma, elég szép — és reméljünk mi is hasonló szép álmot. Az álmodozásból úgyis hamar felébreszt az élet, mely még a piktor szemében sem ruhátlan hölgy. Kézdi-Kovács László: Műszaki Mrek. * (Új színház Marosvásárhelyt.) A maros­vásárhelyi közönségnek régi vágya, hogy Tháliának díszes új templomot emeljenek és ki is szemelték a Széchenyi-tér parkját az építendő színház helye gya­nánt. A város előkelőségeinek elnökségével színpár­­toló egyesület alakult, élén Mikó Árpád volt főispán­nal s elhatározták, hogy az uj színház terveire pá­lyázatot hirdetnek. A pályázat már mintegy másfél évvel ezelőtt járt le s húsz pályaművet eredménye­zett. Sok huza­vona után elhatározták, hogy a Ma­gyar Mérnök- és Építész-Egyletet kérik fel a tervek elbírálására, amit az egyletnek kiküldött öttagú bi­zottsága készséggel magára is vállalt. Bírálók voltak: Gerster Kálmán, Huszka József, Hoepfner Guido, Leehner Ödön és Balóczy Antal. Az első díjat egy­hangúlag a »Székely Ksuzsa«■ jeligével pályázó szép műnek ítélték oda, mint amely a modern színház minden követelményének legjobban felel meg. Külö­nösen a szellemes lépcsőmegoldást dicsérték benne. A beépíthető tér ugyanis igen keskeny, mindössze 23 méter széles s e méretbe bele kellett komponálni a megfelelően tágas nézőteret és a lehető legkényel­mesebb lépcsőt. A pályadíjnyertes terv szerint a színház kiürítése rendkívül egyszerűen és néhány pillanat alatt lehetséges. A színházzal kapcsolatos, három oldalról szabadon álló kávéház- és vendéglő­­épületet kellő könnyűséggel közelítheti meg a szín­ház közönsége, anélkül, hogy utcára kellene ke­rülnie. Az architektúra művészileg festői és olcsó eszközökkel megvalósítható. A második díjat szótöbb­séggel a »Négyzet*­sen­gés mű nyerte el, amely szin­tén szép tehetség munkája, úgy ez, valamint a meg­­vétetni javasolt »Talpra magyar«, »Turul«, »Oda­való« tervek valamennyie dicséretre méltó buzga­lomra és tudásra vall. Látnivaló e pályázat eredmé­nyéből, hogy színháztervekért immár nem szükséges külföldre mennünk, hogy építészeink megbirkóznak ezzel a nehéz építészeti problémával is. Még a ki nem tüntetett tervek közt is van olyan, amelynek megoldásában dicsérni valót talált a bizottság. A ter­vek a Mérnök-Egylet helyiségében ki vannak állítva. A jeligés leveleket a színpártoló egyesület elnöksége fogja felbontani. Az építkezés mintegy 200.000 ko­rona költséget igényel. SZÍNHÁZ és zene. * (Réjane asszony) társulata ma, pénteken este a Sapho*-t, Belot Adolfnak Daudet híres regénye nyomán írt színművét mutatta be Budapest közön­ségének. Ez a bemutató nagy örömére szolgált a Réjane-ellenes pártnak (mert két nap elég volt rá, hogy ez a párt is megalakuljon.) Örömére szolgált pedig azért, mivel a francia művésznője szere­pével nem érhet el zajos hatást; erőt ez alkalommal nem fejthetett ki, művészetének csak ne­mességét és finomságát csillogtathatta. De ez is elég volt ahoz, hogy a jobb izlésűeket elektrizálja; a levél­égetés szcénája például rendkívül megragadta a franciául értőket. A kisebbség három felvonáson át unatkozott, de a végső jelenetek még a minoritást is megragadták. A nagy művésznő partnerei közül ez alkalommal is Dubosc úrnak volt a legnagyobb si­kere, aki a „pas de rendemain“ elvét hirdető Déd­e­­lette-et bravourosan játszotta. Dubosc úr sikere a ré­gibb színházlátogatókat arra a kivételes színpadi hó­dításra emlékeztette, melyet Duse kíséretében Ando, Sarah Bernhardt kíséretében pedig csak Damala és Darmont értek el. (a. z.) * (Az operaházban) holnap, szombaton bérleti folyamban (1.30. sz.) a „Bajazzók“ opera és a „Zu­­lejka“ tallet kerül szilire. Az előbbiben Danio szere­pét először játszsza Burk­án ; kívüle Szilágyiné, Takáts, Várady S., Gábor és Ney B. működnek közre. A Zulejka címszerepében Balogh Szidi lép fel. * (Várszínház.) A budavári színházi közönség­nek valóságos ünnepszámba megy a hetenkint egy­szer megtartott operai előadás. Ma is volt ilyen : a Szevillai borbélyt adták érdekes szereposztásban, amennyiben Rozinát Payer Margit, Almavivát Gábor József és Figarót Mihályi adta. Mind a három fiatal művész teljes ambícióval játszott és énekelt, és tel­jesen érvényre juttatta a reá bízott szerepet. A „fel­nőttek“ közül Hegedűs pompás Bartoloja aratott za­jos elismerést. A színház egészen megtelt. * (Béjane asszony) holnap, szombaton fe­jezi be vendégszereplését a Vígszínházban. Föllép a Barisienne-ben, Henri Beque darabjában, amely meg­teremtette a korán elhunyt író hírét és amelynél páriásiasabb mű alig van a modern francia irodalom­ban. Clotilde szerepét Rojang asszony kreálja és nincs alakítása, amelyben akkora fényűzést és ele­ganciát fejtene ki, mint ebben a darabban. Legszebb toilettereit és százezreket érő ékszereit viseli ezút­tal. Három felvonáson át jóformán megszakítás nél­kül a színpadon van. De bármily fárasztó ez a sze­rep, még egy másik híres alakítását is bemutatja holnap. Eljátszsza Lolette-ot, Meilhac és Halévy egy­­felvonásos vígjátékának hősnőjét. Színésznőt ad, aki egy bárónét előkészít a tervezett műkedvelői elő­adásra. Ez a tárgy ismét módot nyújt Béjane asszony­nak arra, hogy miközben a bárónét a szerepre „ta­nítja“, a maga művészetének egész skáláját ragyog­­tassa. * (Blaha Lujza asszony fölléptél.) Blaha Lujza asszony, ki tegnap oly nagy tetszést aratott a Boszorkányvárbeli Venus­ával, holnap és holnapután népszínművekben lép föl. Szombaton a Szökött katona kerül színre, amelyben Julcsa szerepét s vasárnap délután Bokor József pályanyertes népszínművét, a Télen-t adják elő, melyben Katalint játszsza a mű­vésznő. * (Katalin 25-ödször.) Bélai Izor és Fejér Jenő nagysikerű operettjének, a Katalin­nak, szom­batra kitűzött 25-dik előadását hétfőn fogják megtar­tani a Népszínházban. Az eredeti mű, amelyben Küry Klárán kívül három művésznő aratott babérokat, a múlt hónap 4-dikén került először színre. Germain szerepét mind a huszonnégy előadáson Küry Klára játszotta. Katalin cárnőt a három első előadáson Hegyi Aranka játszotta. Az ő megbetegedése után sikerült megnyerni Semsey Mariskát, a kir. opera tagját, kinek gróf Keglevich István intendáns kész­séggel megengedte, hogy a Népszínház előadásaiban közreműködjék. Vele fölváltva énekelte a szerepet Zilahiné S. Vilma asszony, a kiváló hangverseny­énekesnő. Mind a két művésznő a közönség és a sajtó teljes elismerését vívta ki. A többi szerep változat­lanul megmaradt az első kiosztásban, csak Gurackij szerepét játszotta Szirmai és Kenedict fölváltva. A hétfői jubiláris előadásra már ma válthatók jegyek a Népszínház elővételi (népszínház­ utcai) pénztáránál. * (Magyar színház.) Fedák­ Sári, aki holnap, szombaton először játszsza Kissiet a New­ York szépé­ben, ez alkalommal két betétet énekel, egy dalt a gyertyákról és egy Lola című kuplét. Mindkettő szövegét Méred Adelt írta. A közönség általános ér­deklődéssel várja Fedák Sárit új szerepében. Az előadás ezúttal kivételesen 7 órakor kezdődik. * (A Vígszínház) legközelebbi újdonsága Capus Alfréd Leontina­­férjei c. 3 felvonásos víg­­játéka lesz. A darabot szorgalmasan próbálták a

Next