Pesti Hírlap, 1901. november (23. évfolyam, 302-331. szám)
1901-11-23 / 324. szám
1901. november 23, szombat. 7 PESTI HÍRLAP Innocent Ferenc is megint belemerült a vörösrépa színeibe, jóllehet úgy tíz év előtt már egyszer leszokott róla. Lámné Hilberth írón pedig valóságos porcellán-festményeket mutat be két túlánomodott vásznán. Ez talán az „absolut finomság“, mely festővásznon elérhető. Olgyay Ferenc apró tájképei és Túry Gyula friss vázlatai igen jók. Gellért Géza „A vád“ c. érdekesebb vásznán a kompozíció erejét csökkenti a technika fogyatékossága. Ez a tehetséges ifjú művészünk még erős forrongásban van. Szépen fejlődik az ifjú Racz Endre és sok tudással lép föl Klein Lipót, akik itt mindketten jó arcképeket állítottak ki. Biczó Géza képmása is érdekes, de a sok felírás nem válik előnyére. X. terem: Ez a fehér terem fele részben az építészeké, a másik felét aquarellek és rajzok töltik be. Építészeink a nagy közönség előtt nem a legnépszerűbbek (már t. i. a műkiállításokon.) Az bizonyos, hogy egy-egy monumentális építkezés természetben mindig kifejezőbb lesz, mint a kicsi rajzban. De aki belemélyed az ő művészetükbe, az e szárazabb rajzokban is épúgy meglátja az artisztikus szépségeket, akárcsak egy ideális leányzó portraitjában. Építőművészeink újabb időben mégis erősen kacérkodnak a színekkel s tervezeteiken inkább a festmény illúzióját akarják ébreszteni, mint a szakszerű rajzét. És így születnek azok a rendkívül pikáns színhatások, melyek a valóságban művészi hazugságoknak bizonyulnak. A hatásos lila tetők, vérpirosan világított falak, tarka dekorációk a valóságban inkább fakószürkék és sápadt téglaszínűek, így pl Arkay Aladár családi házának tervezete igen ötletes és festőien színes — a papiroson, a valóságban bizonyára veszíteni fog. A magyaros színhatásra törekszenek Komor Marcell és Jakab Dezső, akik a Lechner által megkezdett magyar stylust ugyancsak sok művészi tudással és ízléssel fejlesztik tovább. A szabadkai zsinagóga a kiállított tervezet után ítélve kétségkívül egyik legszebb temploma lesz az országnak. Az általuk bemutatott vidéki színház tervezete pedig figyelmeztetés lehet arra nézve, hogy fiatal építészeink milyen szívesen foglalkoznak a nagyobb szabású problémákkal is. Welitsch Alfréd a városligeti fasorban épült izr. fiárvaház igen sikerült terveit állitotta ki; az ő művészete főképen a rendelkezésére álló terület célszerű beosztásában s az egyes interieurök művészi kiképzésében nyilvánul. A fiúárvaházat bátran mintául vehetik efajta építkezéseknél. Töry Emil a battai kath. templom, Baumhorn Lipót a szegedi uj zsinagóga gondosan megrajzolt terveit mutatja be. Heidlberg és Jónás tervei közül a legsikerültebb egy családi ház tervezete, Leitersdorfer Béla építészeti vázlata pedig a bécsi Wagner és Böcklin által fogantatott. A fehér terem festői közül feltűnik Basch Árpád, miniature tájképeinek kollekciójával és„Femmes Mondain“ c. képeslevelezőlap tervezeteivel, mely az ő raffinirozott ízlését leghívebben mutatja be. Túri Ödön „Falusi Don-Juanok‘( c. aquarellje jó friss dolog, Koszkol Jenő aquarelljei azonban még mindig üveges hatásúak. Neogrády Antal vízfestményein az ő ismert ötletességét demonstrálja, különösen bájos tárgya van az „Éhes cicák“ c. művének, melyen a családi ház virágos kertjében a nagymama, tisztes külsejű matróna, eteti az apró cicákat. Friss, üde hatású orgonákat állított ki Demeczkyné Volf Irma, aki a virág-aquarelleket ízléssel és szeretettel festi. Háry Gyula „Viharos tenger Didónál“ c. vízfestménye e jeles művészünk egyik sikerült műve. A rajzok közül Hagy Zsigmond sanguine-rajzai nagyon kimagaslónak, mert ez ifjú művészünk elsőrangú rajzoló, tanunk reá az „Öreg zsidó“ s a „Tudós“, melyek klasszikus darabok. Biasini Mari ceruza vázlatai és Emericzy Andor „Fiatalság“ c. színes krétarajza is erősebb művészi dolgok. Kalmár Elza algrafiai festéknyomásai ezúttal jobbak az ő plasztikai műveinél. Bér Dezső mint torzrajzoló, Székely Árpád mint rézkarcoló tűnik fel, Tolnay Ákos és Montbach Emma pastellje előkelő ízlést, Telkessy Valér pastell arcképe pedig férfias tudást árul el. XI. terem. Itt elsősorban Telepy tájképei előtt állunk meg. Ez örökifjú veteránunk most is friss hatással festi finom modorú tájképeit, melyek egy része Itália földjét, másik részük a magas Tátrát dicsőíti. A „Halastó a Kárpátokban“ finom szürkéivel, a „Pynia facsoport Róma közelében“ poetikus hangulatával s az „Anhelon csúcs napnyugtakor“ festői hatásával marasztalja a nézőt. Sokat finomodott Markó Ernő, akinek „Mocsárpart c. tájképén vonzó, kellemes zöldeket látunk. Edvi Illés Aladár „Szélmalom“ c. vászna tipikus, igaz magyar tájkép, Kelety Gusztáv tájképein annál kevesebb az igazság. Kimnach László alpesi tájképei színhatásukban szárazak, pedig nagy szorgalommal készültek. Benes Pál „Tehenek a hűvösben“ c. nagybányai tájképén feketébb színeket használ, ami nem vált előnyére. Erős és talán túlszínes plein-air Keményffy Jenő „Vasárnapi munka“ c. genre képe, de a művész haladását jelenti. Uj név itt Juszkó Béla, aki „Terelő csikós“ c. vásznán szép tehetségéről és a lovak alapos tanulmányozásáról ad bizonyságot. Arkay Aladár „Gyujtogató“-ja keblünkben nem gyújtogat, jól XII. terem. Az utolsó teremben Márk Lajos a házigazda. Rossz szójátékkal azt mondhatnánk, hogy ő markírozza itt a pápai hadgyakorlatot, mely e kitűnően karrikírozó festőnk egyik komoly törekvésű „tömeg-portraitja.“ Ezt az irányt nálunk eddig senki sem kultiválta s Kobiersky lovag importja után örvendetes volna, ha Márk e téren is megerősödne. A pápai hadgyakorlat című festményen ugyanis nem a hadgyakorlatot látjuk, hanem királyunkat és egész táborbarát. Márk Lajos e teremben még tíz arcképet állított ki, melyek közül a legtöbb nyersebb a kelleténél, de az „M. D. Erné arcképe“ című portrait határozottan igen jó. Kollektív kiállítással szerepel ugyanitt Nádler Róbert is, de csupa apróbb vázlattal, melyekben több a józanság, mint a hatásvadászat. E józanság néhol már untat is; a treporti vázlatok legfrissebben készültek. Sándor Béla „Álom“ c. festménye legyen az utolsó, mely előtt megállunk, örvendjünk annak, hogy e művész ruhátlanul heverő hölgye, illetve álma, elég szép — és reméljünk mi is hasonló szép álmot. Az álmodozásból úgyis hamar felébreszt az élet, mely még a piktor szemében sem ruhátlan hölgy. Kézdi-Kovács László: Műszaki Mrek. * (Új színház Marosvásárhelyt.) A marosvásárhelyi közönségnek régi vágya, hogy Tháliának díszes új templomot emeljenek és ki is szemelték a Széchenyi-tér parkját az építendő színház helye gyanánt. A város előkelőségeinek elnökségével színpártoló egyesület alakult, élén Mikó Árpád volt főispánnal s elhatározták, hogy az uj színház terveire pályázatot hirdetnek. A pályázat már mintegy másfél évvel ezelőtt járt le s húsz pályaművet eredményezett. Sok huzavona után elhatározták, hogy a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletet kérik fel a tervek elbírálására, amit az egyletnek kiküldött öttagú bizottsága készséggel magára is vállalt. Bírálók voltak: Gerster Kálmán, Huszka József, Hoepfner Guido, Leehner Ödön és Balóczy Antal. Az első díjat egyhangúlag a »Székely Ksuzsa«■ jeligével pályázó szép műnek ítélték oda, mint amely a modern színház minden követelményének legjobban felel meg. Különösen a szellemes lépcsőmegoldást dicsérték benne. A beépíthető tér ugyanis igen keskeny, mindössze 23 méter széles s e méretbe bele kellett komponálni a megfelelően tágas nézőteret és a lehető legkényelmesebb lépcsőt. A pályadíjnyertes terv szerint a színház kiürítése rendkívül egyszerűen és néhány pillanat alatt lehetséges. A színházzal kapcsolatos, három oldalról szabadon álló kávéház- és vendéglőépületet kellő könnyűséggel közelítheti meg a színház közönsége, anélkül, hogy utcára kellene kerülnie. Az architektúra művészileg festői és olcsó eszközökkel megvalósítható. A második díjat szótöbbséggel a »Négyzet*sengés mű nyerte el, amely szintén szép tehetség munkája, úgy ez, valamint a megvétetni javasolt »Talpra magyar«, »Turul«, »Odavaló« tervek valamennyie dicséretre méltó buzgalomra és tudásra vall. Látnivaló e pályázat eredményéből, hogy színháztervekért immár nem szükséges külföldre mennünk, hogy építészeink megbirkóznak ezzel a nehéz építészeti problémával is. Még a ki nem tüntetett tervek közt is van olyan, amelynek megoldásában dicsérni valót talált a bizottság. A tervek a Mérnök-Egylet helyiségében ki vannak állítva. A jeligés leveleket a színpártoló egyesület elnöksége fogja felbontani. Az építkezés mintegy 200.000 korona költséget igényel. SZÍNHÁZ és zene. * (Réjane asszony) társulata ma, pénteken este a Sapho*-t, Belot Adolfnak Daudet híres regénye nyomán írt színművét mutatta be Budapest közönségének. Ez a bemutató nagy örömére szolgált a Réjane-ellenes pártnak (mert két nap elég volt rá, hogy ez a párt is megalakuljon.) Örömére szolgált pedig azért, mivel a francia művésznője szerepével nem érhet el zajos hatást; erőt ez alkalommal nem fejthetett ki, művészetének csak nemességét és finomságát csillogtathatta. De ez is elég volt ahoz, hogy a jobb izlésűeket elektrizálja; a levélégetés szcénája például rendkívül megragadta a franciául értőket. A kisebbség három felvonáson át unatkozott, de a végső jelenetek még a minoritást is megragadták. A nagy művésznő partnerei közül ez alkalommal is Dubosc úrnak volt a legnagyobb sikere, aki a „pas de rendemain“ elvét hirdető Dédelette-et bravourosan játszotta. Dubosc úr sikere a régibb színházlátogatókat arra a kivételes színpadi hódításra emlékeztette, melyet Duse kíséretében Ando, Sarah Bernhardt kíséretében pedig csak Damala és Darmont értek el. (a. z.) * (Az operaházban) holnap, szombaton bérleti folyamban (1.30. sz.) a „Bajazzók“ opera és a „Zulejka“ tallet kerül szilire. Az előbbiben Danio szerepét először játszsza Burkán ; kívüle Szilágyiné, Takáts, Várady S., Gábor és Ney B. működnek közre. A Zulejka címszerepében Balogh Szidi lép fel. * (Várszínház.) A budavári színházi közönségnek valóságos ünnepszámba megy a hetenkint egyszer megtartott operai előadás. Ma is volt ilyen : a Szevillai borbélyt adták érdekes szereposztásban, amennyiben Rozinát Payer Margit, Almavivát Gábor József és Figarót Mihályi adta. Mind a három fiatal művész teljes ambícióval játszott és énekelt, és teljesen érvényre juttatta a reá bízott szerepet. A „felnőttek“ közül Hegedűs pompás Bartoloja aratott zajos elismerést. A színház egészen megtelt. * (Béjane asszony) holnap, szombaton fejezi be vendégszereplését a Vígszínházban. Föllép a Barisienne-ben, Henri Beque darabjában, amely megteremtette a korán elhunyt író hírét és amelynél páriásiasabb mű alig van a modern francia irodalomban. Clotilde szerepét Rojang asszony kreálja és nincs alakítása, amelyben akkora fényűzést és eleganciát fejtene ki, mint ebben a darabban. Legszebb toilettereit és százezreket érő ékszereit viseli ezúttal. Három felvonáson át jóformán megszakítás nélkül a színpadon van. De bármily fárasztó ez a szerep, még egy másik híres alakítását is bemutatja holnap. Eljátszsza Lolette-ot, Meilhac és Halévy egyfelvonásos vígjátékának hősnőjét. Színésznőt ad, aki egy bárónét előkészít a tervezett műkedvelői előadásra. Ez a tárgy ismét módot nyújt Béjane asszonynak arra, hogy miközben a bárónét a szerepre „tanítja“, a maga művészetének egész skáláját ragyogtassa. * (Blaha Lujza asszony fölléptél.) Blaha Lujza asszony, ki tegnap oly nagy tetszést aratott a Boszorkányvárbeli Venusával, holnap és holnapután népszínművekben lép föl. Szombaton a Szökött katona kerül színre, amelyben Julcsa szerepét s vasárnap délután Bokor József pályanyertes népszínművét, a Télen-t adják elő, melyben Katalint játszsza a művésznő. * (Katalin 25-ödször.) Bélai Izor és Fejér Jenő nagysikerű operettjének, a Katalinnak, szombatra kitűzött 25-dik előadását hétfőn fogják megtartani a Népszínházban. Az eredeti mű, amelyben Küry Klárán kívül három művésznő aratott babérokat, a múlt hónap 4-dikén került először színre. Germain szerepét mind a huszonnégy előadáson Küry Klára játszotta. Katalin cárnőt a három első előadáson Hegyi Aranka játszotta. Az ő megbetegedése után sikerült megnyerni Semsey Mariskát, a kir. opera tagját, kinek gróf Keglevich István intendáns készséggel megengedte, hogy a Népszínház előadásaiban közreműködjék. Vele fölváltva énekelte a szerepet Zilahiné S. Vilma asszony, a kiváló hangversenyénekesnő. Mind a két művésznő a közönség és a sajtó teljes elismerését vívta ki. A többi szerep változatlanul megmaradt az első kiosztásban, csak Gurackij szerepét játszotta Szirmai és Kenedict fölváltva. A hétfői jubiláris előadásra már ma válthatók jegyek a Népszínház elővételi (népszínház utcai) pénztáránál. * (Magyar színház.) Fedák Sári, aki holnap, szombaton először játszsza Kissiet a New York szépében, ez alkalommal két betétet énekel, egy dalt a gyertyákról és egy Lola című kuplét. Mindkettő szövegét Méred Adelt írta. A közönség általános érdeklődéssel várja Fedák Sárit új szerepében. Az előadás ezúttal kivételesen 7 órakor kezdődik. * (A Vígszínház) legközelebbi újdonsága Capus Alfréd Leontinaférjei c. 3 felvonásos vígjátéka lesz. A darabot szorgalmasan próbálták a