Pesti Hírlap, 1902. március (24. évfolyam, 59-88. szám)
1902-03-05 / 63. szám
1902. március 5., szerda. PESTI HÍRLAP KÉPZŐMŰVÉSZET. Az agyonbirált országháza. Bartha Miklós súlyos kritikája, melylyel a képviselőházban annyira kikelt az új országház építkezése és művészi díszítése ellen, erősen fölizgatta a fóvárosiművészköröket, úgy tárgyalják ezt a felszólalást, hogy Bartha túl lőtt a célon. Ha fölszólalásában van is sok igazság, van benne sok igazságtalanság is, legalább művészi szempontból bírálva a dolgot. Kétségtelen, hogy Bartha jóhiszeműleg forgatta a kezébe adott súlyos kritikai fegyvert, de mégse való a művészet szent berkeiben ilyen vaspáncélos, erőskezű lovagnak olyan szenvedélyesen vagdalkozni. Hogy a magyar művészek, építészek és műkritikusok, akik talán mégis csak értenek egy kissé a dolgukhoz, mennyire más véleményen vannak, mint Bartha Miklós, mutatja az ő ellenmozgalmuk. A magyar mérnök- és építész-egyletben hétfőn este jelen volt közel 80 építész és mérnök, akik egyhangúlag kijelentették, hogy bár elismerik mindenkinek a jogát, hogy műalkotásokról véleményt alkosson és nyilvánítson, mégis mély sajnálatukat fejezik ki afölött, hogy oly előkelő helyen, mint a képviselőház, előkelő férfiak — legalább is elkésve — lesújtó kritikát gyakoroltak az új országházról, melyet Steindl Imre műegyetemi tanár előre elfogadott tervek alapján évtizedeken át kifejtett tevékenységével és egész tudásával alkotott meg. De különösen hangsúlyozták a megjelentek, hogy megdöbbenést keltett bennük az, hogy kiváló kartársuk gyanúsítással tétetett felelőssé a külföldiek által is monumentálisnak elismert palota oly esetleges libáiért, melyeknek legnagyobb része általános viszonyainkból származik. Ezt kénytelen elismerni az is, aki az országház választott stílusát és egyéni alkalmazásának egyes részleteit nem is helyesli. A mérnök- és építészi kar e tiltakozásához járul a magyar képzőművészeké is, akik ugyancsak helytelenítik a bajtársaikon ejtett súlyos és indokolatlan sérelmet. Ma egész sereg szakértő járt az új országházban, hogy az annyira kifogásolt belső díszítést megtekintse. És ezek véleménye koránt sem olyan lehangoló, mint ahogy a képviselőházban hangoztatták, ahol csodálatos módon igen gyöngén védték meg a magyar képzőművészetet, melyet kár annyira megtépázni. Hogy másoknak mi a véleményük, azt mondják meg mások, avatottak és avatatlanok, de én is ki merem mondani, hogy: 1. Az új országház elhelyezése a legszerencsésebbek egyike ; a Duna hajlásában remekül emelkedik ki; első rendű művészi érzékkel van megválasztva ez a hely, mert az ország háza utóvégre is olyan épület, melynek az egész főváros látképe fölött uralkodni kell; fővárosunk látképét pedig lehetetlen elképzelni a Duna és a budai hegyvidék nélkül, melynek hullámzó vonalaival a pesti part laposságából kimagasló parlamenti palota művészi körvonalai harmonikusan olvadnak egybe. Hibáztatható legföljebb az, hogy ez az épület kissé elnyújtott, a legfőbb hiba pedig az, hogy az országházi palota terét agyonépítették. Azt a hallatlanul garasos beépítési mániát kell ostorozni, melylyel nálunk minden valamire való középületet körül bástyáznak otromba bérházakkal. Ha az uj országház terét úgy szabályozták volna, hogy oda a lipótvárosi bazilika, a váci körut és a Lipótkörut felől három hatalmas és igazán széles sugárut nyilt volna és itt egy tágas félkör alakú térségen állt volna a parlamenti palota, — az egész világ, még Bartha Miklós is tapsolt volna ennek a látképnek! De ezen már túl vagyunk, majd a jövő évszázad ízlése talán lerombolja a mai tóvárosi szatócsok mulasztásait, ámbátor még ott tartunk, hogy az or■szágház déli és északi oldalán maradt két teret is beépítsék két épületszörnyeteggel, hogy teljesen belefálaszszák ezt a költői (és költséges) gothikus alkotást a hétköznapiasságba. 2. Az új országház művészi díszítése megfelel a régi magyaros ízlésnek, mely a gothikát mindig szívesen alkalmazta. Igaz, hogy nálunk túlterhelt a belső díszítés. Túl sok az aranyozás, a rózsaszín műmárvány oszlopok színe és az úgynevezett szobafestői munkák színei enyhébbek lehetnének (ámbátor később úgyis megfakulnak. Az oszlopzatokat díszítő kifestett szoboralakok (a kupolás terem fejedelmei s az ország nép- és munkástípusai) határozottan ízléstelenek, de ami a művészi festést illeti, ebben már sokkal szerencsésebbek vagyunk. Totz mester művészi menyezet-képeit mindenki ismeri már, tudjuk azt is, milyen erőteljesek színben, rajzban és kompozícióban egyaránt. Az új országház legnagyobb falterületét Dudits Andor festette be, a delegációs teremben, melynek ez az egyetlen festett dísze a koronázás azon jelenetét ábrázolja, amikor királyunk a koronázási dombon a négy vágást végezi. Ezt a képet nagyon rossznak tartja Bartha Miklós, az én csekélységem pedig elsőrangú művészmunkának minősíti, melyre büszke lehet a magyar művészet. Először is ez a hatalmas falfestmény gyönyörűen van megkomponálva; csoportjainak változatos elrendezése, a király alakjának érvényesülése és a háttér nyugtalan zászlóerdejének alárendeltsége, az alkotó művész fényes győzelmét jelenti e szinte lehetetlenül nehéz tárgy fölött. Az egész kép gobelin-tónusban van festve, hogy harmonikusan hozzáilleszkedjék a menyezet és a márványfalak színéhez. A háttér tompított zöldes színeit az előtér aranysárga színei ellensúlyozzák és kellemes színharmóniába olvadnak bele a különféle tört színek, melyek egy ilyen nagy tableumn, ahol a főurak, köznemesek és a nép hódolatát ábrázolja a művész, igen különfélék lehetnek. Ebből a tárgyból persze olyan rikító tarkaságot is lehetett volna összefesteni, hogy a delegátus urak a falnak mentek volna a szinergiától, de hát ez a kép inkább csillapító hatású. A béke, a meghódolás, az uralkodót környező szeretet jelképezése, melynek különös báját épen a bíboros és díszruhás főurakkal s a magyarruhás úri néppel együtt ábrázolt szűrös atyafiak költői érzéssel beillesztett festői csoportja adja meg. Egy függetlenségi képviselő csakis tapsolhat annak, ha a mi népünket itt látja, hiszen a valóságban úgy sincs akkora egyenlőség és a rendőri hatalom és tapintat úgy sem tűrhet meg ilyesmit. Festői díszítés jutott, mégpedig bőven, a kupolacsarnokot a két ház üléstermével összekötő díszfolyósok (lobby-k) mennyezetére. Itt Vajda Zsigmond magyar történelmi mondáit láthatjuk sikerült és erőteljes faliképeken. Az alsóház üléstermét az elnöki emelvénytől jobbra és balra ugyancsak Vajda két kisebb freskója diszíti. Ezek közül a kiegyezés jelenete ellen nincs is kifogásunk, de a király koronázását már meg lehet kritizálni, itt a király és gróf Andrássy gyönge portraitja mellett különösen a herold alakja kifogásolható, aki hátulról szemközt látszik. A főrendiház üléstermében, ugyancsak az elnöki emelvény két oldalán, Jantyik Mátyás kisebb méretű freskói díszlenek, melyek közül az arany bulla képe kitűnő alkotás, a »Moriamur pro rege nostro« jelenet azonban színeiben erőtlen és széteső, Mária Terézia alakja is elvész a trónszékben. A legtöbb festmény jutott a bufiétteremnek, melynek mennyezetét Krenner Viktor három allegóriája díszíti, amik a magasban is szépen érvényesülnek, a terem hosszú falát Spányi Béla öt történelmi tájképe diszíti, ide eredetileg csak három képet terveztek, melyek izolált mezőkben álltak, de most a két közbeeső mezőt is befesti Spányi, úgy hogy öt nagy tájképe lesz egymás mellett, amik külön-külön igen szépek, de együtt szinakkordban és vonalakban is verik egymást. A vajdahunyadi vár és a visegrádi romok sötétebb alapszíne mellett a dalmáciai és trencséni várromok világos tónusa nyugtalanul hat, úgy hogy ezeket jó volna kissé összehangolni. A két nagy oldalfalat Eriesch Aladár két történelmi vadászképe diszíti: az egyik a balatoni halászat a tihanyi apátság jobbágyaival, a másik a bölényvadászat, Attila lovas alakjával. Ez utóbbi kép még csak félig-meddig kész, de azért már ma is sok jót ígér, mint ahogy a balatoni halászat rézbőrű Indiánjai, a naptól lesült jobbágyok sem annyira cigányok, mint amenynyire lehetnének. Egy-két alak átfestése itt is hasznos lesz. Az országház művészi festményei tehát, ha egyben-másban kifogásolhatók is, igen tisztességes színvonalon állanak és nem szolgáltak reá, hogy azért statáriumot hirdessünk a magyar művészet ellen. Utóvégre a francia Pantheon freskói ellen is lehet kifogásokat emelni, pedig tízszer annyi francia művész között tízszer annyi nagy mester is előbb akadhat. Mi egyelőre becsüljük meg azt a kicsiny, de becsületesen előre törekvő művészgárdát, melyet a magyarok istene nekünk adott. Ha még gyöngébbek vagyunk, mint kellene, ez csakis a magyar nemzeten múlik, mely művészeit könnyen gáncsolja, de nehezen gyámolitja. Kézdi-Kovács László.. Fővárosi ügyek — Ami nincsen renden. A Schiller—Brillféle megvesztegetési pörben még mindig nyomoz a rendőrség. Schiller György városatyát tudvalevőleg megbízták többek között azzal is, hogy Brill Ferenc vállalkozótól átvegye a főváros megrendelésére szállított szénát. Schiller gyakran kifogásolta a takarmány minőségét, nem egy esetben megtette azt is, hogy a takarmányt nem akceptálta, így aztán a vállalkozó örökös aggódásban volt. Körülbelül három hónappal ezelőtt Schiller megjelent a polgármesternél és 1000 koronát deponált azzal a kijelentéssel, hogy őt Brill ezzel az összeggel meg akarta vesztegetni. A vesztegetési kísérletnél jelen volt Spitz Márton vállalkozó is, aki Marinovics rendőrfogalmazó előtt tegnap körülbelül így vallott: hogy Schiller, valamint Brill is régi jó ismerősöm. Egy alkalommal Schiller Budáról együtt jött velem Pestre, szóba hozta, hogy Brill nem valami jó minőségű szénát szállít, majd megjegyezte, hogy Brill igen ostoba ember, ha azt hiszi, hogy ő szívesen jár el az átvételnél, mikor ebből semmi haszna nincsen. Kért, szóljak Brillnek, hogy igyekezzék őt kielégíteni. Mindjárt hozzátette azt is, hogy ezer forinttal megelégszik. Én közöltem ezt Brill Ferenccel, aki hajlandó volt erre az áldozatra. Másnap összejöttünk egy kávéháziján, ahol Brill 500 forintot adott át Schillernek azzal, hogy a másik részletet majd legközelebb elhozza neki. Nem tudjuk, hogy ez a vallomás mennyiben felel meg a valóságnak, azt majd a bíróság fogja megállapítani. De az az egy bizonyos, hogy akkor amikor ilyen megvesztegetési per van folyamatban — legyen bár Schiller a legártatlanabb az ügyben — a tanács részéről fölötte felületes, sőt könnyelmű eljárás, hogy a saját hatáskörében nem intézkedik és megtűri azt, hogy a Brill részéről szállított szénát még mindig Schiller vegye át. — Budapest rendezése. A Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben ma Palóczi Antal tartott fölolvasást Budapest rendezéséről. Fejtegetéseinek kiindulópontja, hogy Budapest az egyesítési törvény dacára ma még nem egységes város. Kimutatja a térképről, hogy a kerületek mai beosztásában semmi rendszer nem mutatkozik. Míg a balparti város 8639 ha.-nyi területe 7 kerületre van osztva, a jobbparti város 10431 ha.nyi területe 3 kerületre van osztva. A valóságban az Ise kér, oly kiterjedésű, hogy ennek administrálása a lehetetlenséggel határos. A többi sem felel meg, sem alakra, sem terjedelemre. Legfőkép pedig látszik, hogy 2 részből áll, 2 város — Buda és Pest — állíttatott egymás mellé, de nem Budapest beosztása ez, ama nagy városé, amely a Duna jobb és balpartján elterülve csak egy középponttal bír. A fölolvasó egyközpontossá teszi a várost azzal, hogy a belvárost 4-ik sorából kiveszi és a fölosztás élére helyezi azzal, hogy a lánchídig kibővítve, a jobbparti városból a királyi székpalotát határába bevonja. Továbbá fölhasználja a főutakkal adott helyi situációt arra, hogy a kerületeket többszörös gyűrűben az így alkotott I. kerület körül viszi. Bővebben megokolja a kerületek számának meghatározását. Ő 19-et alkot, belülről kifelé területben nagyobbodókat, úgy azonban, hogy városépítő ügyeit szétválasztja is, azért a külsőbb kerületek közül egyelőre 2—2-nek csak egy elöljáróság jut, az átmenetet tehát 14 kerülettel képezi. Lenne tehát a jobbparton 3 kér, helyett 8, ideigl. 5, a balparton 7 ,, 11, 9. Összesen : 19, ideigl. 14. Miután még tüzetesen leírja e kerületek alakját, az adminisztratív költség emelését is érinti, több számú orsz. képviselőnek kiküldését, stb. Felkéri a mérnök egylet tagjait, hogy ha felosztási javaslatát helyesnek tartják, azt pártolólag a sz. tőv. hatósága elé terjeszszék. — Automobil-szabályrendeletek. Az automobil-közlekedést most egy rendőrfőkapitányi rendelet szabályozza. A közlekedési ügyosztály most szabályrendeletben akar gondoskodni arról, hogy az automobil-közlekedés a közbiztosságot s a rendes .