Pesti Hírlap, 1902. március (24. évfolyam, 59-88. szám)

1902-03-05 / 63. szám

1902. március 5., szerda. PESTI HÍRLAP KÉPZŐMŰVÉSZET. Az agyonbirált országháza. Bartha Miklós súlyos kritikája, melylyel a kép­­viselőházban annyira kikelt az új országház építke­zése és művészi díszítése ellen, erősen fölizgatta a fóvárosi­­művészköröket, úgy tárgyalják ezt a felszó­lalást, hogy Bartha túl lőtt a célon. Ha fölszólalásá­­ban van is sok igazság, van benne sok igazságtalan­ság is, legalább művészi szempontból bírálva a dol­got. Kétségtelen, hogy Bartha jóhiszeműleg forgatta a kezébe adott súlyos kritikai fegyvert, de még­se való a művészet szent berkeiben ilyen vaspáncélos, erőskezű lovagnak olyan szenvedélyesen vagdalkozni. Hogy a magyar művészek, építészek és mű­­kritikusok, akik talán mégis csak értenek egy kissé a dolgukhoz, mennyire más véleményen vannak, mint Bartha Miklós, mutatja az ő ellenmozgalmuk. A magyar mérnök- és építész-egyletben hétfőn este jelen volt közel 80 építész és mérnök, akik egyhangúlag kijelentették, hogy bár elismerik minden­kinek a jogát, hogy műalkotásokról véleményt alkos­son és nyilvánítson, mégis mély sajnálatukat fejezik ki afölött, hogy oly előkelő helyen, mint a képvise­lőház, előkelő férfiak — legalább is elkésve — le­sújtó kritikát gyakoroltak az új országházról, melyet Steindl Imre műegyetemi tanár előre elfogadott ter­vek alapján évtizedeken át kifejtett tevékenységével és egész tudásával alkotott meg. De különösen hang­súlyozták a megjelentek, hogy megdöbbenést keltett bennük az, hogy kiváló kartársuk gyanúsítással té­tetett felelőssé a külföldiek által is monumentálisnak elismert palota oly esetleges libáiért, melyeknek leg­nagyobb része általános viszonyainkból származik. Ezt kénytelen elismerni az is, aki az országház vá­lasztott stílusát és egyéni alkalmazásának egyes rész­leteit nem is helyesli. A mérnök- és építészi kar e tiltakozásához járul a magyar képzőművészeké is, akik ugyancsak helytelenítik a bajtársaikon ejtett súlyos és indokolat­lan sérelmet. Ma egész sereg szakértő járt az új országház­ban, hogy az annyira kifogásolt belső díszítést meg­tekintse. És ezek véleménye koránt sem olyan le­hangoló, mint ahogy a képviselőházban hangoztatták, ahol csodálatos módon igen gyöngén védték meg a magyar képzőművészetet, melyet kár annyira meg­tépázni. Hogy másoknak mi a véleményük, azt mond­ják meg mások, avatottak és avatatlanok, de én is ki merem mondani, hogy: 1. Az új országház elhelyezése a legszerencsé­sebbek egyike ; a Duna hajlásában remekül emelkedik ki; első rendű művészi érzékkel van megválasztva ez a hely, mert az ország háza utóvégre is olyan épület, melynek az egész főváros látképe fölött ural­kodni kell; fővárosunk látképét pedig lehetetlen el­képzelni a Duna és a budai hegyvidék nélkül, mely­nek hullámzó vonalaival a pesti part laposságából kimagasló parlamenti palota művészi körvonalai har­­monikusan olvadnak egybe. Hibáztatható legföljebb az, hogy ez az épület kissé elnyújtott, a legfőbb hiba pedig az, hogy az országházi palota terét agyonépí­­tették. Azt a hallatlanul garasos beépítési mániát kell ostorozni, melylyel nálunk minden valamire való köz­épületet körül bástyáznak otromba bérházakkal. Ha az uj országház terét úgy szabályozták volna, hogy oda a lipótvárosi bazilika, a váci körut és a Lipót­­körut felől három hatalmas és igazán széles sugár­ut nyilt volna és itt egy tágas félkör alakú térségen állt volna a parlamenti palota, — az egész világ, még Bartha Miklós is tapsolt volna ennek a látképnek! De ezen már túl vagyunk, majd a jövő évszá­zad ízlése talán lerombolja a mai tóvárosi szatócsok mulasztásait, ámbátor még ott tartunk, hogy az or­­■szágház déli és északi oldalán maradt két teret is beépítsék két épü­letszörnyeteggel, hogy teljesen bele­­fálaszszák ezt a költői (és költséges) gothikus alko­tást a hétköznapiasságba. 2. Az új országház művészi díszítése megfelel a régi magyaros ízlésnek, mely a gothikát mindig szívesen alkalmazta. Igaz, hogy nálunk túlterhelt a belső díszítés. Túl sok az aranyozás, a rózsaszín műmár­vány oszlopok színe és az úgynevezett szobafestő­i munkák színei enyhébbek lehetnének (ámbátor később úgyis megfakulnak.­ Az oszlopzatokat díszítő kifestett szoboralakok (a kupolás terem fejedelmei s az or­szág nép- és munkás­típusai) határozottan ízléstele­nek, de ami a művészi festést illeti, ebben már sok­kal szerencsésebbek vagyunk. T­otz mester művészi menyezet-képeit mindenki ismeri már, tudjuk azt is, milyen erőteljesek színben, rajzban és kompozíció­ban egyaránt. Az új országház legnagyobb falterüle­tét Dudits Andor festette be, a delegációs terem­ben, melynek ez az egyetlen festett dísze a koroná­zás azon jelenetét ábrázolja, amikor királyunk a ko­ronázási dombon a négy vágást végezi. Ezt a képet nagyon rossznak tartja Bartha Miklós, az én cse­kélységem pedig elsőrangú mű­vészmunkának minő­síti, melyre büszke lehet a magyar művészet. Elő­ször is ez a hatalmas falfestmény gyönyörűen van megkomponálva; csoportjainak változatos elrende­zése, a király alakjának érvényesülése és a háttér nyugtalan zászlóerdejének alárendeltsége, az alkotó művész fényes győzelmét jelenti e szinte lehetetle­nül nehéz tárgy fölött. Az egész kép gobelin-tónus­ban van festve, hogy harmonikusan hozzáilleszked­­jék a menyezet és a márványfalak színéhez. A hát­tér tompított zöldes színeit az előtér aranysárga szí­nei ellensúlyozzák és kellemes színharmóniába ol­vadnak bele a különféle tört színek, melyek egy ilyen nagy tableumn, ahol a főurak, köznemesek és a nép hódolatát ábrázolja a művész, igen különfélék lehetnek. Ebből a tárgyból persze olyan rikító tarka­ságot is lehetett volna összefesteni, hogy a delegá­tus urak a falnak mentek volna a szinergiától, de hát ez a kép­­ inkább csillapító hatású. A béke, a meghódolás, az uralkodót környező szeretet jelké­­pezése, melynek különös báját épen a bíboros és díszruhás főurakkal s a magyarruhás úri néppel együtt ábrázolt szűrös atyafiak költői érzéssel be­illesztett festői csoportja adja meg. Egy független­ségi képviselő csakis tapsolhat annak, ha a mi né­pünket itt látja, hiszen a valóságban úgy sincs ak­kora egyenlőség és a rendőri hatalom és tapintat úgy sem tűrhet meg ilyesmit. Festői díszítés jutott, még­pedig bőven, a ku­polacsarnokot a két ház üléstermével összekötő dísz­­folyósok (lobby-k) mennyezetére. Itt Vajda Zsigmond magyar történelmi mondáit láthatjuk sikerült és erő­teljes faliképeken. Az alsó­ház üléstermét az elnöki emelvénytől jobbra és balra ugyancsak Vajda két kisebb freskója diszíti. Ezek közül a kiegyezés jele­nete ellen nincs is kifogásunk, de a király koroná­zását már meg lehet kritizálni, itt a király és gróf Andrássy gyönge portraitja mellett különösen a he­­rold alakja kifogásolható, aki hátulról szemközt lát­szik. A főrendiház üléstermében, ugyancsak az el­nöki emelvény két oldalán, Jantyik Mátyás kisebb méretű freskói díszlenek, melyek közül az arany bulla képe kitűnő alkotás, a »Moriamur pro rege nostro« jelenet azonban színeiben erőtlen és széteső, Mária Terézia alakja is elvész a trónszékben. A legtöbb festmény jutott a bufiét­teremnek, melynek mennyezetét Krenner Viktor három allegóri­ája díszíti, amik a magasban is szépen érvényesül­nek, a terem hosszú falát Spányi Béla öt történelmi tájképe diszíti, ide eredetileg csak három képet ter­veztek, melyek izolált mezőkben álltak, de most a két közbeeső mezőt is befesti Spányi, úgy hogy öt nagy tájképe lesz egymás mellett, amik kü­lön-külön igen szépek, de együtt szinakkordban és vonalakban is verik egymást. A vajda­hunyadi vár és a vise­grádi romok sötétebb alapszíne mellett a dalmáciai és trencséni várromok világos tónusa nyugtalanul hat, úgy hogy ezeket jó volna kissé összehangolni. A két nagy oldalfalat Eriesch Aladár két történelmi vadászképe diszíti: az egyik a balatoni halászat a tihanyi apátság jobbágyaival, a másik a bölényvadá­szat, Attila lovas alakjával. Ez utóbbi kép még csak félig-meddig kész, de azért már ma is sok jót ígér, mint ahogy a balatoni halászat rézbőrű Indiánjai, a naptól lesült jobbágyok sem annyira cigányok, mint ameny­­nyire lehetnének. Egy-két alak átfestése itt is hasznos lesz. Az országház művészi festményei tehát, ha egyben-másban kifogásolhatók is, igen tisztességes színvonalon állanak és nem szolgáltak reá, hogy azért statáriumot hirdessünk a magyar művészet el­len. Utóvégre a francia Pantheon freskói ellen is lehet kifogásokat emelni, pedig tízszer annyi francia­ művész között tízszer annyi nagy mester is előbb akadhat. Mi egyelőre becsüljük meg azt a kicsiny, de becsületesen előre törekvő művész­gárdát, melyet a magyarok istene nekünk adott. Ha még gyöngébbek vagyunk, mint kellene, ez csakis a magyar nemze­ten múlik, mely művészeit könnyen gáncsolja, de nehezen gyámolitja. Kézdi-Kovács László.. Fővárosi ügyek — Ami nincsen renden. A Schiller—Brill­­féle megvesztegetési pörben még mindig nyomoz a rendőrség. Schiller György városatyát tudvalevőleg megbízták többek között azzal is, hogy Brill Ferenc vállalkozótól átvegye a főváros megrendelésére szállí­tott szénát. Schiller gyakran kifogásolta a takarmány minőségét, nem egy esetben megtette azt is, hogy a takarmányt nem akceptálta, így aztán a vállalkozó örökös aggódásban volt. Körülbelül három hónappal ezelőtt Schiller megjelent a polgármesternél és 1000 koronát deponált azzal a kijelentéssel, hogy őt Brill ezzel az összeggel meg akarta vesztegetni. A vesztegetési kísérletnél jelen volt Spitz Már­ton vállalkozó is, aki Marinovics rendőrfogalmazó előtt tegnap körülbelül így vallott: h­ogy Schiller, valamint Brill is régi jó is­merősöm. Egy alkalommal Schiller Budáról együtt jött velem Pestre, szóba hozta, hogy Brill nem va­lami jó minőségű szénát szállít, majd megjegyezte, hogy Brill igen ostoba ember, ha azt hiszi, hogy ő szívesen jár el az átvételnél, mikor ebből semmi haszna nincsen. Kért, szóljak Brillnek, hogy igyekez­­zék őt kielégíteni. Mindjárt hozzátette azt is, hogy ezer forinttal megelégszik. Én közöltem ezt Brill Fe­renccel, aki hajlandó volt erre az áldozatra. Másnap összejöttünk egy­ kávéháziján, ahol Brill 500 forintot adott át Schillernek azzal, hogy a másik részletet majd legközelebb elhozza neki. Nem tudjuk, hogy ez a vallomás mennyiben felel meg a valóságnak, azt majd a bíróság fogja megállapítani. De az az egy bizonyos, hogy akkor amikor ilyen megvesztegetési per van folyamatban — legyen bár Schiller a legártatlanabb az ügyben — a tanács részéről fölötte felületes, sőt könnyelmű el­járás, hogy a saját hatáskörében nem intézkedik és megtűri azt, hogy a Brill részéről szállított szénát még mindig Schiller vegye át. — Budapest rendezése. A Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben ma Palóczi Antal tartott fölolva­sást Budapest rendezéséről. Fejtegetéseinek kiinduló­pontja, hogy Budapest az egyesítési törvény dacára ma még nem egységes város. Kimutatja a térképről, hogy a kerületek mai beosztásában semmi rendszer nem mutatkozik. Míg a balparti város 8639 ha.-nyi területe 7 kerületre van osztva, a jobbparti város 10431 ha.­­nyi területe 3 kerületre van osztva. A valóságban az I­se kér, oly kiterjedésű, hogy ennek administrálása a lehetetlenséggel határos. A többi sem felel meg, sem alakra, sem terjedelemre. Legfőkép pedig lát­szik, hogy 2 részből áll, 2 város — Buda­ és Pest — állíttatott egymás mellé, de nem Budapest beosz­tása ez, ama nagy városé, amely a Duna jobb és bal­­partján elterülve csak egy középponttal bír. A föl­olvasó egyközpontossá teszi a várost azzal, hogy a belvárost 4-ik sorából kiveszi és a fölosztás élére helyezi azzal, hogy a lánchídig kibővítve, a jobbparti városból a királyi székpalotát határába bevonja. To­vábbá fölhasználja a főutakkal adott helyi situációt arra, hogy a kerületeket többszörös gyűrűben az így alkotott I. kerület körül viszi. Bővebben megokolja a kerületek számának meghatározását. Ő 19-et alkot, belülről kifelé területben nagyobbodókat, úgy azonban, hogy városépítő ügyeit szétválasztja is, azért a külsőbb kerületek közül egyelőre 2—2-nek csak egy elöljáróság jut, az átmenetet tehát 14 kerülettel képezi. Lenne tehát a jobbparton 3 kér, helyett 8, ideigl. 5, a balparton 7­­ ,, 11, 9. Összesen : 19, ideigl. 14. Miután még tüzetesen leírja e kerületek alakját, az­­ adminisztratív költség emelését is érinti, több számú orsz. képviselőnek kiküldését, stb. Felkéri a mérnök egylet tagjait, hogy ha felosztási javaslatát helyes­nek tartják, azt pártolólag a sz. tőv. hatósága elé terjeszszék. — Automobil-szabályrendeletek. Az auto­mobil-közlekedést most egy rendőrfőkapitányi rende­­let szabályozza. A közlekedési ügyosztály most sza­bályrendeletben akar gondoskodni arról, hogy az automobil-közlekedés a közbiztosságot s a rendes .

Next