Pesti Hírlap, 1902. június (24. évfolyam, 148-170. szám)

1902-06-01 / 148. szám

Budapest, 1902. XXIV. évf. 08. (7789.) szám. Vasárnap, juni­us I. Előfizetési árak; Egész évre. f­élé’pra . . . Negyedévre Egy hóra. . 28 k. — L Egyes szám ára 8 t. Vidéken 10 t .Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is.Pesti Hírlap 40 Szerkesztőség:­ Budapest, váci­ körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci­ körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­­szólalások intézendők. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn — június 2-án — délelőtt jelenik meg. Közügy és partikularizmus. Kállay Béni közös pénzügyminiszternek, Bosznia kormányzójának, a magyar delegáció mai nyilvános ülésén mondott beszéde egy po­litikai néprajzi és társadalmi tanulmány legbe­csesebb alkotó részeit foglalja magában. Hallani és olvasni ezt a beszédet kedves dolog, felüdit és bizalmunkat megerősíti, hogy a nagyszabású államférfiak kora nem múlt el. A vádak töme­gét halmozták össze a bosnyák úgynevezett elé­­gületlenek és mint ezelőtt két évvel a képvise­lőházban és a delegációban, most is akadt a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bi­zottságban, aki elvállalta a tüntetően Budapestre felvonuló elégedetlen bosnyákok panaszait és kész volt a vádaskodásoknak komolyabb vizs­gálódás mellőzésével is hangot adni. Kállay Béni erre egyszerű modorban, az igazság oly fényes argumentumaival felelt, hogy állam­­férfiúi bölcseségéről a legkiválóbb bizonyítékot szolgáltatta és olyannak mutatkozott, aki kor­mányzói nagy hivatását a legteljesebb mértékben betölti. A szuperlativusokat és a dicsérő jelzők egy­másra halmozását nem szeretjük kultiválni, ez a fél­hivatalos újságoknak a kenyere. De nem von­hatjuk ki magunkat a hatás alól, amit Kállay Béni mai beszéde tett reánk és ezúttal szinte óhajtanak, hogy a dicsérő jelzők bővebben ömölhetnének sorainkban. Mert Kállaynak a beszéde nem amolyan, ami csak épen beszédet jelent, hanem nagy tapasztalatoknak, óriási munkának, az igazság keresésének és elérésének föltárása, okos és hasznos kormányzati elvek jó eredményének a bemutatása. Mi történik Boszniában Kállay kormány­zása óta? Az történik, hogy a megszállott te­rületeket egy modern ország civilizációjának és jólétének színvonalára akarja emelni, boldogu­lást biztosítani a lakosságnak, hasznossá tenni a mi részünkre is az áldozatokat, amiket Bosz­niáért hoztunk. Fokozatosan, lépésről-lépésre viszi előre, fejleszti az intézményeket, hogy képessé tegye a szervezeteket a fejlettebb országokkal való együttműködésre. A keleti renyheségből és rothadásból ki­emelni, a szervezetet betegségeiből meg­gyógyítani és produktív munkára képessé tenni a legkiválóbb orvosoknak is ritkán sikerül. Kál­lay Béni szerencsés, hogy megtalálta az orvos­szereket, miután a szervezet minden részét egy gondos tudós lelkiismeretességével vizsgálta meg, fölfedezte a beteg sajátságait, megismerkedett szeszélyeivel, hipochondriáival és mindezekhez hozzá tudott férni. Az elhagyatott, semmit sem érő Boszniából és Hercegovinából így már ed­­dig is produktív területet csinált, ellátta a ter­­mékenyítő szervezetekkel és a kimutatások hovatovább azt tüntetik fel, hogy Bosznia és Hercegovina már a maga lábán is meg tud állani. De hát­ azt mondják, vannak elégületlenek. S itt következik Kállay Béni államférfiai nagy­ságának és kormányzásra képességének a meg­ismerése. Kállay nem tagadja, hogy vannak elégületlenek, de azt mondja, figyelembe kell venni azt a legfőbb keleti sajátságot, mely az egyénnek mindenek fölé helyezésében áll a közügyekkel szemben és amely a k­özü­gyek te­rén a partikularisztik­us szellemben nyilatkozik meg. Tessék csak jól meghallgatni ezt, tisztelt magyarországi politikusok és tessék figyelemre méltatni, miképen mutatja ki Kállay Béni egy­szerű, a tapasztalásból vett példákkal az önér­deknek a csoportosulását az általános közér­dekkel szemben, hogyan akarja megakasztani a közügyet üdvös fejlődésében a csak egyesekre hasznos partikularizmus. A sok széthúzó feleke­zet, nemzetiség, érdekkör mind autonómiát akar, de csak azért, hogy az autonómiával a maga csoportjának hasznot szerezzen s a többit megkárosítsa. A szerbek a mohamedánok ellen, azok a horvátok ellen, ezek a szerbek ellen, a mohamedánok mind a kettő ellen, valameny­­nyien csak a maguk javát nézik. És ha Kállay mindezekkel szemben a közérdeket, az egésznek a boldogítását tűzi ki céljául, maradnak elégü­letlenek, mert a partikularizmus azt jelenti, hogy az egésznek az érdekével nem törődnek, csak a maguk külön érdekeit nézik. Kállay pe­dig a közügyekből semmit sem enged. Bejárja az ország minden vidékét, meghallgatja min­denkinek az előterjesztését, megvizsgálja az ál-­­lapotokat, bünteti a tisztviselőket, ha visszaél­nek a hatalmukkal, kipusztítja az országból a gyomot, de partikularizmust nem tűr. Mintha emlékeznénk e legfőbb keleti sajátosságnak, a partikularizmusnak nyilvánulásaira nemrégiből a mi viszonyaink között is. Milyen nehéz volt­ az összeférhetetlenségi törvénynyel kiirtani egyet-mást a gyomból, ami a közügyek meze­jét tisztátlanná tette. A megszállott területeken Kállay Béni politikájának a helyessége lépten-nyomon be­igazolódik. Nézzük például a kivándorlás kérdé­sét. Kállay korábban fölfedezte, mint ahogy azt most Magyarországon csak enquéte-ezéssel­ pengetik, hogy első kötelesség a kivándorlásra csábítóknak útját szegni. Összegyűjtötte hama­,­rosan az adatokat és megtalálta, hogy a csábí­bítók munkálkodása idején megsokszorozódott a kivándorlók száma. Tehát akiket ez ember­­kufárokból elcsíptek, azokat kiűzte. De gon­doskodott arról is, hogy akik vissza akarnak térni az országba az elbolondítottak közül, kor­­mánysegélylyel visszajöhessenek. Ám a bűnös- A hétről. Az uzsora ocsmány vétek, Megérdemel egy ankétet, Egy ánkéti nagy beszédet, Melylyel gróf ur népet védett. Le a cudar uzsorással! Pénzzel űz bűnt, avagy mással. Akár légyen kazár tincse, Akár szent pap vízzel hintse. Le a vészes vérszopóval! Nyomozzuk ki, bár kopóval, Űzzük, mígnem rogy a térde S akaszszuk fel! —­ nem kár érte. Vágja,szemét ki a kánya! Tisztes ember egy se bánja. Uzsorást mind rég megvetünk, Ehhez ankét se kell nekünk. De ha már ez egy bűn végett Összehívtak egy ánkétet —' S ez egy bűnt — mert űzik Kohnok­ Irtja hévvel ott a szónok: No, már akkor úgy igazság, Többi bűnt is mind bizgassák! Mi csa­k van e földön gazság, Azt mind megankétozgassák. Mit tilt a tízparancsolat, Vegyék sorra mind az olyat—• S szaktanácskozásnak sorján Szavalják le mind egyformán. Ne nézzék, ki s ki nem barát, Ne, se ökrét, se szamarát, Se a szolgálóleányát, — Aki bűnös, mind meghányják ! Ne üssék csak a nem tetszőt, Minden gonosz fusson vesszőt! Mind szipoly az árva népen, Nemcsak az az egy gaz épen. Hisz, ha csak pióca volna! De poloska, tétü, bolha S nagyobb vadak annyi kasztja — A nép vérét mind fogyasztja. Népünk vére­s verejtéke — Ki nem szívja ? . .. Hát a béke, Égi angyal földre szállva, Van-e nagyobb vámpír nála ? Ez az angyal, gyanúsítom, Fegyvergyári gründer titkon. Spekulál a börzén hausse-ra S kész e célból minden rosszra. Fegyvert, mit ma hatalmasnak, Holnap mond már ócska vasnak. Csöpp szükséget nagyra fuj fel S mindig drágább, mindig uj kell. Füstös helyett füsttelen por, így kívánja a jelenkor. S füsttelen van ? — Az már semmi, Dynamitot tessék venni! Dynamit van ? —■ Nevetséges ! Ekrazit kell, nem kétséges. Sutba minden régi készlet! Mind újítsuk az egészet. Aztán, mi van sürgősb, mint a Mind tökéletesebb flinta ? Majd meg, újabb ágyu-minta, Mely nem ling-leng, mint a hinta. S át kell térni mindig másra, Rövid csőrül hosszúkásra, De rövidre hosszú csőrül ------­A polgár­ ész beleőrül. Dörg az ágyú Örkény táján — Áldott béke! — mondjuk gyáván. Rövid bősz harc heveny rossza Idült kórrá van fölosztva. Heveny harcban halni félünk S idült békén alig élünk. Abból uj kor kelne szebben, De csak inkább tengünk ebben. Mintha ebben ágy és párna Végóránkban bizton várna! De, ki tudja? — Nyíl az ajtó S elviszi a­­ végrehajtó. Koboz. A Pesti Hírlap mai száma 36 oldal.

Next