Pesti Hírlap, 1902. június (24. évfolyam, 148-170. szám)

1902-06-01 / 148. szám

a__________________________________ nek pardont nem ad, mert a fejletlen viszo­nyok közt példára van szükség. A vallási és nemzetiségi izgatóknak nem kegyelmez. Békét, egyetértést akar teremteni s ez nem történhetik másképen, mint erélyes és bátor politika által. A közgazdaságot is azzal lendítette föl, hogy nem engedett a partikularizmusnak, a közterhek viselését is ezzel tette lehetővé. Másképen azon­ban a keleti területet nem lehet kormányozni, mint erélyes politikával. Ebből Kállay nem enged. A tüntető fölvonulások őt meg nem gyöngíthetik és nem befolyásolhatják. Igazá­nak tudatában hirdetheti, hogy a gyávaságot nem ismeri a kormányzásban. És műkö­désé­­nek eredményei megszerzik neki hazafias nagy munkásságáért az érdemesek jutalmazó elis­merését. B. J. : Belpolitikai hírek. A magyar delegáció nyilvános ülése. A magyar delegáció legközelebbi nyilvános ülését hét­­főn délelőtt tíz órakor tartja. Ez alkalommal szavaz­nak a bosnyák költségvetés fölött s a delegáció el­nöke külön is fölhívja a tagokat, hogy pontosan je­lenjenek meg, mert ma amiatt nem lehetett sza­vazni, hogy a delegáció nem volt határozatképes. A hétfői ülésre ki van tűzve a hadügyi költségvetés tárgyalása is. A képviselőhház első ülése. A képviselőház június 4-én formális ülést tart, amelyben előrelátha­tólag ismét el fogja halasztani tanácskozásait néhány napra, amíg a delegációk ülésszaka véget ér. A Ház­nak 4-iki ülésében Széll Kálmán miniszterelnök a Ház elé terjeszti a quota-bizottságok megegyezéséről szóló jelentést és a közös ügyek hozzájárulási ará­nyának 1909. december hó 31-éig a mai számarány­ban való megállapításáról szóló törvényjavaslatot, me­lyet haladéktalanul a pénzügyi bizottság elé fognak utasítani. Megsemmisített mandátum és felfüg­gesztett választói jog. A Curia első választói ta­nácsában Paiss Andor elnök ma délelőtt hirdette ki . Ítéletét dr Baross János csongrádi képviselő mandá­tuma dolgában, amelyet a kisebbségben maradt Hegyi Antal plébános pártja petícióval támadt meg. A Lemondó delegátus. A delegáció tengeré­szeti albizottságának előadója, gróf Teleki Sándor egészségének helyreállítása céljából külföldre uta­zott s úgy előadói tisztéről, mint delegátusi tagságá­ról lemondott. A tengerészeti albizottság kedden dél­­előtt háromnegyed tíz órakor tartandó ülésében új előadót választ, a delegációba pedig a következő póttagot, Sághy Gyulát fogják behívni. A közigazgatás egyszerűsítése. A belügy­minisztériumban napok óta folynak a tanácskozások a közigazgatási ügyvitel egyszerűsítése tárgyában. A tanácskozásokon részt vesznek Gulner Gyula, Széll Ignác államtitkárok, a kodifikáló osztály belső és külső tagjai, a főispánok közül Sándor János és Lukács György. A szaktanácskozmány feladata a közigazgatási eljárás egyszerűsítése és egységesítése szempontjából azoknak az általános és állandó jellegű szabályrendeleteknek átvizsgálása, melyek a várme­gyei, városi és községi közegek közreműködésére vonatkoznak. Ezeket most megfelelően módosítják és aztán gyűjteménybe foglalva kiadják. Továbbá a szaktanácskozmányon megbeszélik azon gyakorlati intézkedéseket, melyeket a belügyminiszter életbe fog léptetni abból a célból, hogy a törvényes hatáskörök épségben tartásával a vármegyei központi, a járási, a községi és körjegyzői, valamint a közigazgatási bi­zottsági és a gyarmatügyi ügyvitelt az egész ország­ban egységesen szabályozza. Ennek a belügyminisz­­teri rendeletnek feladata, hogy az Írásbeli eljárást ke­vesbítse, ellenben a felekkel a szóbeli és közvetlen eljárás érvényesüljön az egész vonalon. Az írásbeli­ség kiküszöbölése céljából kevesbíteni fogják az idő­szaki jelentéseket, kimutatásokat, nyilvántartásokat. Egyszerű és könnyen kezelhető nyomtatott iromány­ Trézsi mesél. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kóbor Tamás. Trézsi, a fekete fogú, pontban két órakor a vállára akasztotta fejkendőjét, úgy várta, hogy a kisasszonyok felkészülődjenek, ami szemfény­vesztő gyorsasággal meg is történt. A mutató odaért a hetes számhoz , ők még varrogattak. A­­mutató elhagyta a hetes számot, ők már kalaposan, kabátosan tolongtak ki az ajtón. A nagysága egykedvű siketséggel eregette el a füle mellett köszönésüket. Ekkor Trézsi térde is gépiesen összecsuklott, ami meghajlást jelen­tene, megragadta a nagysága kezét, nagyot cup­­cuppant rajta és kisietett az ajtón. Szidi, az új tanulóleány, gyáván utánacselekedte a köszönést, a kézcsókot és követte. Az eső, mely egész nap szakadt, már föl is szikkadt. A kisasszonyok esernyőjüket most napernyőnek használták. Csak úgy hemzsegett az utca tőlük. A városháza sarkán meglátták az egyik kisasszonyt, a szép fekete Mariskát, egy fiatal emberrel. — Most mesélek, — mondta a nagy Trézsi — ez a Mariska kisasszony unokabátyja, gazdag fiatal ember, jogász és mindennap meg­várja Mariska kisasszonyt. Mit kap maga vacso­rára? — Nem tudom, — hebegi Szidi, — néha vajas kenyeret, néha liptói túrót vagy két krajcárt. —• Pénz, — dörmögi Trézsit egyszerre át­csapva mély hangjába — én most ebédet ka­pok, krumpli- vagy bablevest és krumpli- vagy babfőzeléket. Megveri, magát az apja ? — Nem igen, apa csak összeszid, ha rossz vagyok. — Furcsa, nekem nincs apám, de volt. Mikor kicsi voltam, el is jött hozzánk és min­dig megvert, engem is, a mamát is. — A mamáját! — szörnyűködik Szidi. — Igen, —­ folytatja Trézsi — ha nem adott neki pénzt. A maga mamája ad pénzt a papájának ? — Inkább a papa ad pénzt a mamának, mert ő keres. — Furcsa, akkor a maga mamája meg a papája bizonyosan megesküdtek a templomban. Igen, mert ilyenkor a papa ad pénzt a mamá­nak és akik nem esküdtek meg, azoknál a papa megveri a mamát és pénzt kiván tőle. — Hát a maga mamája nem esküdött meg? Akkor nem is igazi házasság az. — Nem is — bólogat Trézsi — és én fattyú vagyok. Tudja az egész utca és ha ját­szottam a többi gyerekekkel és összevesztem velük, mindig fattyának csúfoltak. Hát mi van abban ? A Kossuth­ utcánál átszaladtak a frakkerek között, ezért megszakadt a beszélgetésük. — Jöjjön, velem, — indítványozza száraz egykedvűséggel Trézsi — én Újpesten lakom, az nagyon messze van, azért magának engem kell elkísérni, akkor mesélek tovább. Én nagyon sokat tudok mesélni. Hány éves maga? — Tizenhárom. — Én már tizenöt vagyok. Ismerem a kisasszonyokat jól és a nagyságát is. A nagy­sága nagyon gazdag és nem csinál semmit. Csak a kuncsaftokkal beszél. Azelőtt ő is varrt és most nagysága. A többi kisasszonyból is nagysága lesz, de ők is tanulóleányok voltak. Egy év múlva én fölszabadulok és kalapot vise­lek. Nézzük meg a kalapokat! Magának is szük­sége lesz kalapra. Most még nem kell kalap, csak fotográfia. — Minek? — Hát akkor villamoson mennék, írnék egy folyamodványt bérletjegyért, az egy forint negyven krajcárba kerül, de a jegyre fotográfia kell. Amíg nincs, addig gyalog megyek. Ó, rossz az, ha hideg van és már nagyon éhes vagyok. A maga mamája mindennap főz ? Hogy-hogy nem, Szidi röstelte megmon­dani, hogy igen. Hencegésnek érezte. S különös mód megszerette ezt az ijesztő csúnya leányt aki egyre potyogtatta egykedvűen a szót, ugrál egyik tárgyról a másikra és ezt úgy mondta hogy mesél. — Az én mamám — folytatta — mos Amikor mosása van, akkor nem főz, de ho­ haza a helyéről főzeléket, néha tésztát is. A múltkor lekváros derelyét hozott f­el, de ji volt. A nagyságánál is ettem már lekváros de­relyét, olykor ad nekem maradékot, ha­­ kedve van. Ha nincs főzés, akkor disznósajté kapok és pálinkát. Iszik a maga mamája pá­lnkát ? — Nem. — Az én mamám nagyon szereti a pá­r­­ját. Mert más. Én nem szeretem, ha sokat iszil mert olyankor megver és azt mondja, hog megverte az isten az én csúnyaságommal. Tud maga, hogy miért jó szépnek lenni? — Mert az szép. — Maga még nem tud semmit. Az ő . mamára azt mondta, hogy amikor ő tizen­­­éves volt, akkor már úrfiszeretője volt. Nyi­r­egyházán volt szolgálatban s ott egy úrfi sz­ ó" JÜ *3 A1 1 JÓL i lí JU A 1" 1914. juaiUd 1., Vol.3d.mnap. Curia beigazoltunk látta, hogy Csongrádon a válasz­tás előtt nagy etetés és itatás történt s ezért az 1899. évi tizenötödik törvénycikk harmadik szaka­sza alapján a választást érvénytelennek mondotta ki s dr Baross cselekvő és szenvedő választó­jogát egy esztendőre felfüggesztette. A Curia az ítélet folytán az iratokat az igazságügyminiszterhez teszi át. A Csemegi Antal választási elnök ellen emelt vádakat a Curia alaptalanoknak találta. A megokolás szerint a vizsgálat kiderítette, hogy az etetést és itatást Fekete Lajos, Kaszaniczky Dénes és Szlovák János vendéglősök rendezték. A lakomákon száz-szászhúsz választót tartottak jól, de résztvett a dáridón Baross János is. Felköszöntőket mondottak a képviselője­löltre és a párt összetartására. A jelöltnek tehát kétségtelenül tudnia kellett, hogy a lakoma kortes­célra szolgál. Ellenben nem látta a Curia beigazolt­nak a vesztegetést és azt, hogy egy választónak a jelölt trafik-jogot ígért arra az esetre, ha rászavaz, mintákat (blanquet) állapítanak meg. Ezenkívül ren­deleti úton intézkedés létezik, hogy a telefonhálóza­tot minél kiterjedtebb mértékben vegyék igénybe a közigazgatási gyors intézkedéseknél. Ebben a készülő ügyviteli szabályzatban megállapítják, hogy mi módon létesíttessék minden vármegyében egy hivatalos lap, melyben minden vármegyei szabályrendeletet és köz­érdekű határozatot közzé kell tenni. És ennek a közzétételnek az lesz a joghatálya, hogy az illető rendelet a lappéldány megjelenését követő 8 nap alatt kihirdetettnek, tehát kötelezőnek tekintetni. Ezen szaktanácskozmány alapján a belügyminiszté­rium kodifikáló osztálya haladéktalanul kidolgozza azokat az egyszerűsítő belügyminiszteri rendelteket, amelyek életbeléptetésére az 1901. évi XX. t.-c. által a belügyminiszter felhatalmazást nyert a bel­ügyminiszteri rendeleteket valószínüleg már 1902. évi szeptember elején életbe fogják léptetni. Szerb egyházi kongresszus, Tallián Béla v. b. titkos tanácsos, mint a szerb egyházi kon­gresszus kir. biztosa mellé titkárul Ivanovich Pál miniszterelnökségi titkár rendeltetett ki. A delegációk. A magyar delegáció nyilvános ülése. Bosznia-Hercegovina költségvetésének a tárgyalása nagyobb érdeklődést keltett a közön­ség körében, mint a külügyi vita. Tudniillik még az utcán járókelők is tudták, hogy ma a dele­gáció a bosnyák ügyekkel foglalkozik. Az utcát ellepték azok a bosnyák mohamedánok, kik , már két hete itt vannak s most felvonultak a főrendiház nagytermébe s itt elfoglalták az egész karzatot. Érkezésükkel egyidejűleg szét­osztottak a főrendiház tagjai között egy zöld fedelü röpiratot, melyben a bosnyákok panaszai vannak egybefoglalva. A karzaton azonban csendben voltak, hallgatták a róluk szóló fel­szólalásokat, melyeket nem értettek s egész tüntetésük abból állott, hogy amikor Kállay Béni közös pénzügyminiszter beszélni kezdett, a bosnyákok valamennyien felkeltek és otthagy­ták a termet. Maga a vita különben is érdekes volt. Miután Münnich Aurél a bosnyák költségvetést elfogadásra ajánlotta, a néppárti gróf Wilczek Frigyes szólalt fel és hangoztatta a régi kifogást a bosnyák költségvetés tárgyalása ellen s felvilá­gosítást és elszámolást kért a közös aktívákról. Szóvátette a bosnyákok panaszát és kér­dezte, hogy miért nem fogadja őket Kállay­­ Béni. Részletesebben és élénkebben foglal­­­­kozott ezekkel a kérdésekkel, a következő szónok, Rakovszky István. Azt mondta,­­ hogy céltalan itt tárgyalni Boszniáról, mert an­

Next