Pesti Hírlap, 1902. november (24. évfolyam, 300-329. szám)

1902-11-14 / 313. szám

1­­902. november 14., péntek; PESTI HÍRLAP legtöbb helyen lassú és sehol sem kielégítő. Ennek oka, hogy működésében megbéníttatik. A mai társa­dalom egy sülyedő hajó benyomását teszi. A szabad­elvű párt ennél nagyobb szegénységi bizonyítványt, mint a legújabb törvényjavaslatoknál, még soha ki nem állíttatott masának. Egymást érik a határozatok, amelyekben hangoztatják, hogy Magyarország anyagi helyzetét, sebeit orvosolni csak az önálló vámterülettel lehet. Nem akar egész terjedelmében az önálló vámterülettel foglalkozni. Csak néhány észrevételt tesz. Közös vámterület mellett magyar ipart teremteni lehetetlen. Azt bizonyítja, hogy 1902. év végén tényleg életbe lép az önálló vámterület és elcsavarás, ha a miniszterelnök ismét 1907-ig akarja elodázni az önálló vámterület létesítését. Rátér a hadsereg kérdésére. A miniszterelnökkel szemben azt bizonyítja, hogy volt önálló magyar hadsereg Mohács után is, 1715-ig a magyar hadsereg okvetlen fenállott. 1816-ig a törvényekben semmi elő nem fordul, amely a magyar hadsereget érintette volna. Nem áll, hogy csak magyar ezredek voltak, de hadsereg nem volt. Ennek ellentmond az, hogy a magyar seregnek tábor­nagyai voltak. Még osztrák írók is elismerik az önálló magyar hadsereg létét. A miniszterelnöknek tehát nem volt igaza akkor, amikor azt mondta, hogy a magyar törvények önálló hadsereget nem­ ismertek. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után. Kecskeméthy Ferenc : T. Ház ! Pozsgay Miklós : Nincs miniszter ! Kecskeméthy Ferenc : Megvárom, míg a mi­niszter bejön. Elnök : Fölszólítja Kecskemétiet, hogy kezd­jen beszédébe, pár perc múlva itt lesz a miniszter. Gabányi Miklós: Mutasd meg, hogy ga­vallér vagy, mint én megmutattam a múltkor. (De­rültség.) Elnök : Akár ezzel az indokolással is, de tes­sék beszélni ! Kecskeméthy Ferenc kéri a kormányt, hogy nemzeti szempontokból kormányozzon. De úgy látja, hogy a kormány rá se hederít arra, amit itt mon­danak. Madarász József : Ez a baj! Kecskeméthy Ferenc fejtegeti, hogy Széll Kálmán már megbukott, obstrukcióra sincs szükség, vége van már neki, mert Bécsben haragszanak reá. Nem menti meg őt az sem, hogy a civillistát emelni akarja. Meg fog bukni, ellenben Nagy Ferencnek múltkori beszédét bizonyára honorálni fogják Bécsből. A haldokló kívánságát teljesíteni szokták, de a szóló nem teljesíti a Széll-kormány utolsó kívánságát és nem szavazza meg az indemnitit. A kormány bűnlis­­táját olvassa föl s azt mondja, hogy pervezitásnak kell lenni a kormány testében, vagy a fejében vagy a szívében. Elnök figyelmezteti a szólót, hogy a parla­menti szólásformához alkalmazkodjék. Kecskeméthy Ferenc óhajtja, hogy az ország minden lakója tudja meg, hogy ez az ország Magyar­­ország és ez az ország a magyaroké. Ha a nemzeti­ségeknek csak az volna a bajuk, hogy magyar nyel­vet tanítanak az iskoláikban, nem állítanak föl nekik nemzetiségi egyetemet s magyar fölírású a borbély cégtáblája, akkor ezeknek a nemzetiségeknek nagyon kevés bajuk van. Beszél a felekezetlenkedés elhara­­pózásáról. Rakovszky beszédében közbeszólására azt mondotta, hogy nem szavazná meg a néppárt az 1848: XX. t.é o. módosítását a függetlenségi párt azon tettéért, mivel megszavazták az egyházpolitikai reformokat. Csernoch János: Nem így volt! Förster Ottó: Majdnem így volt ! (De­rültség.) Kecskeméthy: Nem látja, hogy miért van­nak ellenségei a néppárt részén a protestánsok­nak. Rakovszky István a civillista kérdésében azt mondta, hogy ha van pénze a kormánynak az egyház­­politikai reformokra, lehet pénze egy katholikus ural­kodó számára is. Gabányi Miklós: Azért szavazza meg, mert paktál a kormánynyal. Kecskeméthy Ferenc: A felekezeti harc meg­indítását látja a néppárt részéről. Mi lenne, ha fe­­lekezetek szerint szavaznának itt a Házban ? A fe­­lekezetieskedéssel elkésett a néppárt, elmúlt már ennek az ideje, nem fogékony iránta a nép. Nem fél a függetlenségi párt a Ház föloszlatásától, amelyre célzott a múltkor a miniszterelnök. A füg­getlenségi párt soha jobb auspiciumok között nem mehetett volna a választásokba, mint épen most. Félhetnek a választásoktól azok, akik a miniszter­­elnök háta mögött ülnek, (ügy van! ügy van­­ a baloldalon. Lengyel Zoltán a néppárti padokon ki­áltja : ügy van! ügy van!) Förster Ottó: Ez nem néppárti, csak reklá­mot csinál. (Derültség.) Kecskeméthy Ferenc : Az első kormmányelnök példáját kellene szem előtt tartani, minden minisz­terelnöknek. (ügy van­­ a baloldalon.) A nemzet se­beit és hajait nem tudja gyógyítani a kormány. Nem szavazza meg a javaslatot. (Helyeslés a bal­oldalon.) Pozsgay Miklós: T. Ház ! (Fölkiáltások: Holnap! Holnap!) Elnök: A házszabályok szerint nem lehet még a tanácskozást félbeszakítani. (Fölkiáltások : (Holnap ! Holnap !) Pozsgay Miklós kéri, hogy holnap mond­hassa el beszédét. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Elnök: A házszabályok értelmében csak a tanácskozásra kitűzött óra előtt egy negyedórával lehet a beszéd elmondásának másnapra való halasz­tását kérni. (Helyeslés.) Pozsgay Miklós: Nem szavazhatja meg az in­­demnityt a kormánynak a Kossuth-ünnepen való vi­selkedése miatt. De a katonai javaslatok miatt sem. Kivándorol az országból mindenki, sanyarú a gazda­sági helyzet, mégis ily nagy terhet akarnak az or­szágra rakni. Csak a szegény embert sújtja ez a törvény, nem a gazdag földbirtokost és gyárost. Ha Fejérváry fia póttartalékos volna, bizonyára nem adta volna be ezt a törvényjavaslatot. A király kért civil­­lista-emelést is. Elnök: Figyelmezteti a szónokot, hogy nem Ő felsége kéri a pénzt, hanem a felelős kormány. Pozsgay Miklós : Azt hitte, hogy ő felsége megmondja a kormánynak, hogy pénzre van szük­sége. (Derültség). A király haragszik, aki pedig ha­ragszik, annak nincs, igaza. A nemzet nem harag­szik, pedig volna rá oka elég. Ott van a Gotterhalte. Emiatt haragszik a király és az ország is. Elnök: Azt itt a parlamentben nem lehet mondani, hogy nemzet és király haragszik. Pozsgay Miklós : A kormány kürtöti a lapok­ban, nem én mondom. Elnök : Ha úgy hozza fel ezt, mint a lapok tudósításait, úgy mondhatja. Pozsgay Miklós: A lapok útján mondom, hogy a király haragszik. Nem a borvámklauzulát kell eltölteni, hanem a borfogyasztást. (Tiltako­zás.) Nem a borfogyasztást, hanem a borfogyasztási adót. (Derültség.) Hisz a fogyasztási adó ma már nagyobb, mint a bor ára. A szegény szőlősgazda 5 krajcárért kénytelen eladni borát, a fogyasztási adó meg 7 krajcár. Darányi miniszter most volt a Szé­­kelyföldön. Felszólítja a minisztert, hogy jöjjön vele is egy kis útra a Duna-Tisza köze, de inkognitó, ak­kor meg fogja látni, hogy mily nyomorult az a nép. Nem képes az több adót és véradót fizetni. A pénz­ügyminiszternek köszönetet mond, hogy a baja-bát­­taszéki hidat végre felvette a munkaprogrammba. Az indemnityt nem szavazza meg. (Helyeslés a szélső­balon.) A munkarend. Elnök indítványozza, hogy a holnapi ülés na­pirendjére a következő ügyek fizessenek ki: 1. A tápéi és csongrádi vizsgálat eredménye feletti sza­vazás. 2. Holnap adandó be a mentelmi bizottság je­lentése Nessi Pál mentelmi ü­gye felett, amelynek na­pirendre tűzéséről határozni fog. Ezután 1 óráig tár­gyalni fogják az indemnityt, amikor ki fogják sorsolni a Popovics Vazul összeférhetetlenségi ügye felett ítélkező bizottságot. Egyerszersmind kéri a képviselő­ket, hogy tekintve a csongrádi és tápéi ügyek feletti szavazást, amely a horvát képviselőket leszámítva, a Ház abszolút többségét teszi szükségessé, teljes szám­ban jelenjenek meg. Thaly Kálmán hozzászólása után a Ház bele­egyezik e napirend megállításába. Ülés vége d. u. 2 órakor­­nyit érne. — Feltűnő két darabja e teremnek K. Spányi Béla két igen előkelő tónusú őszi képe, a „Nyires“ és a „Garai két királyhölgy“. Nagy és erős művészettel festett vászon Brun­­ningeni Flesch Ludmilla „Boszorkány varázsa“, amint két vén boszorkány egy üde, meztelen testű szépséges leányzó vérét veszi, hogy talán a kedves lovagját varázsolja el vele. A rajz, színezés és mindenek fölött a kompozíció igen qualitásos művésznőt árul el. Egy teremben lát­juk még Aggházy Gyula „Vonós négyes“-ét, egy ökrös szekeret holdfényben, sok igazsággal megfestve, azután idb. Vastag György és Stetka Gyula élethű képmásait, Hegedűs László arató munkáját, mely nagyon gondos stúdiummal ké­szült, Kriesch Aladár előkelő felfogású női port­­raitját, Bruck Miksa érdekes „oborói kony­haiját és Kernstock Károly uzsonnázó kis zöld szemű szörnyetegét. A harmadik teremben Endrey Sándor egyik legszebb portraitja, ifj. Lónyay Sándorné képmása állít meg, frissen és üde ecsetkezelés­sel mutatva be e szép fiatal írónőt. Nyilassy Sándor kapáló parasztjai és Koszta József zöld­ben hűsölő leányai nyersek, kivált Telepy Ká­­­­roly finoman kidolgozott Santa Crocei tája mel­lett. Érdekes kép e teremben Vajda Zsigmond zöld Madonnája, a holdfény misztikus tónusá­ban festve. Igen erős fiatal művésznek mutat­kozik be Éder Gyula, aki Bellerophont festi, amint a Pegazus hátáról a sárkányt leszúrja. Feltűnő darab itt Paczka Ferenc képmása is, mely Jászai Marit szinte daemoni felfogással ábrázolja, a fiatal Kacz Endre is jó arcképet állított ki. Skuteczky Döme két genre képe ri­kító utánzása Hans Temple bécsi szirupos vász­nainak. Ferenczy József, aki temesvári kezdő művész és nem rokona Ferenczy Károlynak, Judást festette, sok tehetséggel és eléggé érde­kesen. Vásznán Jézus keresztre készített, világító alakja Segantinire emlékeztet, Judás gyötrődő alakja pedig egy kétségbeesett csavarra. Az ötödik teremben Spinyik Cornél „Me­rengésbe finomságával, a művész bátyjának arcképe pedig meglepő élethűségével hat. In­nocent Ferenc Miss Duncan hegedülő Boticelli­­angyalát festette, a nála megszokott aetherikus finomságokkal. Thein Miksa Bárdi Rachel arc­képén a kifejezés mélységét művészettel ecse­teli, Bruch Lajos „Könyvtár“ c. festménye, gon­dos, mint mindig, Papp Gábor pasted feje és Tolnay Ákos női feje szorgalommal készült. A hatodik teremben feltűnik még Szinyei-Merse Pál üde tavaszi képe, mely talán a legjobb a művész ezidei termelésében. Igen erős és mé­lyen érzett dolog Basch Gyula „Bűnhődés“-e, Jendrassik Jenő vásznai közül pedig két gyer­­mek­ portrait válik ki. A hetedik teremben még Glatz Oszkár igaz hatású vázlatai, Gergely Imre „Macskával játszó gyerek“ c. bájos genre képe, Baditz Ottónak a régi olasz mesterekre emlé­keztető szépséges Madonná­ja, Deák-Ebner Lajos szépen festett „Vadvirágok“ c. műve, Magyar-Hannheimer mesteri erővel készült „Zivatarba, Britek Miksa két pompás intérieur-je, az Auvergnei konyha és a „Csendes otthon“, Ójváry Ignác egyik friss dunamenti vázlata,­­ a feltűnőbb képek. A nyolcadik teremben Zombory Lipótot, Zügel erőskezű tanítványát élvezzük érdekes állattanulmányain. Pap Henrik is megszólalt hosszas hallgatás után; művének címe: „A nagy vándormadár csábja“, tárgya pedig egy kőtörő tót. Hogy miért csábul a vándormadár és miért vándormadár a kőtörő tót, mikor a tót inkább fazekat drótoz és Amerika után . Az Építési és műszaki rajzolók orszá­­gos egyesülete e hó 15-én, szombaton, este tartja ez idényben első házi estélyét. A hangversenyen köz­reműködnek: Molnár Ferenc, Kész Rózsi, Mezei Vil­mos, Iván Dezső, Erdős Béla, stb. csábul, azt­­ fejtse meg, aki ráér. Hangulatos tájkép itt Árk­ay Aladár „Holdas éje“ és Pon­trács Károly „Zagyva-torok éjjel“ c. vászna. Színes és élénk állatkép Vastagh Géza baromfi csoportja, viaskodó kakasokkal és erős művé­szettel megfestve. Kann Gyula dömösi tanul­mányai, Tölgyessy Arthúr „Rózsakert“-j e és ceglédi szélmalma, Mihalik Dániel őszi tájképe, Hippi-Rónai József téli tájképe és Gergely­­portraitja, Konfy Lajos franciás ízű és finom­ságú „Modell“-je mind kiválóbb alkotások. A kilencedik teremben még Tilry Gyula színes fiumei vázlatai, Kemény­ffy Jenő „Tömés“-e, Terkessy Valér „falu szépe“ c. bájos leány­feje, Reinhard Károly ..„Cigány Panná“-ja, a tizedik teremben Túri Ödön erőteljes és mesteri aquarelljei, Simay Imre ötletes majom-tárgyú rajzai, Olgyai Viktor és Helbing Ferenc pompás kőrajzai, Chabada Béla rézkarcai, Barta Ernő kőrajzai, Benczúr Béla és Boemm Ritta, vízfest­­ményei válnak ki. Nagy Sándor, ez a filozofáló művészünk, különcködő thémáival és rajzmodo­rával kelt érdeklődést. Az építészek közül Vágó László és József az aradi múzeum ötletes magyaros terveit mutatja be, Tőry Emil elő­csarnok-tervezete is érdekes. A tizenegyedik teremben jók és erősek Szirmai Antal gyümölcs csendéletképei, Telepy Károly tátrai tájképei, érdekes történelmi vázlat Udvary Géza „Keresztes vitézei“, — az arc­képek közül jobb Frischauf Ferenc Gundel János­ a, Zilzer Antal Schlauch-bíborosa s Radoné Hirsch Netti Roheimné-képmása. Stb. Stb. Az országos képvásár megnyílt. Kérem tessék besétálni. Kézdi-Kovács László: Egyletek és intézetek

Next