Pesti Hírlap, 1903. március (25. évfolyam, 74-89. szám)
1903-03-31 / 89. szám
4 - 1903. március 31., kedd. P 11 S T I HIB L A P ..................— — —> * — ..................... '■ ■ v»'é ■» Pél, Jankovich Béla, Molnár Ákos, Bartha Miklós, Zboray Miklós. A Kossuth «párt értekezletének elhalasztása. A Kossuth Ferenc elnöklete alatt álló függetlenségi és 48-as párt pénteken, ápr. 3-án este 6 órakor (és nem holnap, kedden) pártértekezletet tart Kossuth Ferenc elnöklésével. Az elnökség kéri a vidéken időző képviselőket, hogy az értekezleten teljes számban jelenjenek meg. Új inieranitás. A képviselőhöz mai ülésén Lukács László pénzügyminiszter a következő törvényjavaslatot nyújtotta be : Törvényjavaslat 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1902. évi XXIV. törvénycikk hatályának az augusztus hó végéig való kiterjesztéséről. 1. §. Az 1903. év első négy hónpjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1902. évi XXIV. törvénycikknek hatálya az 1903. évi augusztus hó végéig kiterjesztetik. Ez a törvény az 1903. évi május hó 1-ső napján lép életbe, érvénye az 1903. évi állami költségvetésről szóló törvény kihirdetése alapján megszűnik. 2. 1. Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Budapest, 1903. évi március hó én. Lukács László s. k. magy. kir. pénzügyminiszter. A törvényjavaslatot a kormány ekként indokolja. Az 1903. év állami költségvetést még a fmnnt év október havának 22-ik napján voltam bátor előterjeszteni s a képviselőház pénzügyi bizottsága a költségvetési előirányzatokat letárgyalván, jelentését folyó év február hó 20-án be is terjesztette. A t. képviselőház azonban a költségvetés tárgyalását aközös hadsereg és a honvédség újonc létszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat folyamatban lévő tárgyalása következtében mindez ideig meg semkezdhetvén, alig lehet kilátás arra, hogy az 1903. tév állami költségvetésről szóló törvény 1903. évi április hó végéig megalkotható legyen. Minthogy pedig az 1803. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1992. évi XXIV. törvénycikkben nyert felhatalmazás április hó 30-án lejár, kénytelen vagyok az államháztartás menetének biztosítása céljából a jelen törvényjavaslatot, amely szerint a most idézett törvénycikk hatása még további négy hónapra, vagyis 1903. évi ,augusztus hó végéig kiterjesztik, alkotmányos tárgyalás végett tisztelettel bemutatni, megjegyezvén, hogy ennek a törvénynek az érvénye az 1903. évi állami költségvetésről oszló törvény kihirdetése napján megszűnik. Püspöki konferencia. Vaszary Kolos bíboros f hercegprímás budavári palotájában kedden délelőtt tíz órakor kezdődik a püspöki konferencia, melynek résztvevői már a fővárosba érkeztek. A konferencia kizárólag iskolai és folyó ügyekkel foglalkozik. A kecskeméti szabadelvű párt fölirata különböző kombinációkra adott alkalmat. Az egyik politikai párt azt véli ebből kiolvasni, hogy a fölirat elítéli a folyó obstrukciót, a másik pedig azt, hogy a folyó obstrukció malmára hajtja a vizet. A kecskeméti szabadelvű párt tagjai, tehát a szabadelvű párt választásra jogosítottjai hozták meg a fölirat szövegét az egyhangú határozatokkal és ebben a határozatban az is foglaltatik, hogy a nemzetnek ezredéves történetében gyökerező jogait a kecskeméti szabadelvű párt alkotmányos és törvényes uton kívánja visszakövetelni s érvényre juttatni. Alkotmányos-e és mióta vált nem alkotmányossá a törvényhozás azon ténye, amely szerint a Ház szabályait aként formulázta, hogy ezzel a kisebbség a fenti jogok érvényesíthetését is kivívhatja, ezt a kecskeméti szabadelvű párt nem tudhatja. Erre célzott-e a kecskeméti szabadelvű párt a fenti kijelentéseivel vagy nem, ezt az tudná megítélni, aki a vesékbe lát. De hogy a Széll-kabinet iránti bizalom a föliratból nem következtethető, elég lesz talán a fölirat ezen bekezdésére utalni: a kecskeméti szabadelvű párt hazafias érzületből származó aggodalmának és mély sajnálatának ad kifejezést, hogy a »magyar hadseregnek«, mint a közös védelem és véderő egyik alkateleme és tényezőjének az 1868. XII. t.-cikkben biztosított jogai s jogos követelései a hadügyi kormányzat és a katonai igazgatás körében sem végrehajtva, sem oly módon elismerve nincsenek, amelyek Magyarországot a dualizmus és paritásnál fogva méltán megilletik. Ezen bevezetésből nem azt kell tehát következtetni, hogy a paritás alapján a magyar hadsereg szolgálati nyelve a német legyen, hanem azt, hogy legyen a „közös védelem“ eszköze a magyar hadsereg az osztrák hadsereggel együtt s legyen amannak a nyelve magyar. Mily intenciót tulajdonítanak a kecskeméti szabadelvű párt tagjainak a félhivatalos s a kormánypárti lapok, az nézetünk szerint teljesen közönyös, amidőn ennek ellenében azt látjuk, hogy az ellenzéki lapok „hozsánna“ kiáltásait a kecskeméti szabadelvű párt semmikép meg nem cáfolja. Ami pedig a két szabadelvű párti képviselőt illeti, mint tényt kell fölemlíteni, hogy ők a napirenden levő törvényjavaslat megszavazása tárgyában támpontot meríthettek a szabadelvű párt ottani vezérférfiai azon nyilatkozataiból, hogy ez megszavazható lenne, ha az 1867: XIL. t.-cikk 12. §-ában biztos Ur is a katonai javaslatok ellen. A sárospataki jogakadémia polgársága folyó hó 29-én tartott gyűlésében egyhangúlag tiltakozott a nemzetre újabb terheket rovó katonai javaslatok ellen s szivvel-lélekkel üdvözölte a képviselőházi ellenzéket kitartó közdelmekért. Egyszersmind elhatározta, hogy abban a küldöttségben, mely április 1-én a képviselőház elnökének az ifjúság föliratát át fogja nyújtani, három taggal képviselteti magát. Este pedig tüntető körmenetben járta be a várost s lelkes ovációban részesítette dr Zsindely István jogakadémiai dékánt és dr Láczay Lászlót, a függetlenségi párt elnökét, kik lelkesítő szavakat intéztek az ifjúsághoz. A szobrok. A szoborterem ezúttal kevésbbé kong, mint máskor, vagyis egy sereg idegen művész is ,szerepel az oszlopok alatt. A legfeltűnőbb szobormű kétségkívül Ligeti Miklós „Anonymusa“ mely föltétlenül a legszebb a tiz király-szobor közül. Nagy qualitásai vannak és nagy érzésszülte. Ligeti Szent István-ja és gróf Széchenyi Miklós képmása is igen szép. Itt látjuk mégStróbl Alajos vadászó Mátyás királyát, Radnai Béla „A baba járni tanul“ című szép márványát, Horvai János Zsolnay-szobrát és Kisták János, Mirkup Béla, Barcsa Lajos, Füredi Richard kisebb alkotásait.Az idegenek közül Charpentier Alexandre, a világhírű francia mester bronz arcképei és splaquettejei, Gosen Theodor mesterien finom hergedüse, Hahn Herman „Évá“-ja és ezüstből formált táncosnője, Miilés aranybronzú táncosnője, Desbois Jules ,,Tavasz“-a és Miilés Carl igen finom bronzalakjai a feltűnőbbek. A szoborteremnek volt még két szenzációsdarabja is, az egyik a „Massage után“, a másik „A jászberényi lelet“, amaz Széll Kálmántábrázolta, a massage után lihegve, emez Apponyi Albertet paradicsomi jelmezben, a kezében elnöki csengetyűjével, melyet a lába közt lóbázott. E két szoborkarrikatura Lányi Ignác ismeretlen szobrászunk nevét tette volna ismertté aszoborkarrikatura terén, de a műcsarnok legtöbb ítélőbírái az utolsó percben kilökték e szobrokat, mivelhogy azok szeméremsértőek. Érdemes volna meginterpellálni gr. Andrássy Tivadart, a műtársulat elnökét, vajon ez a szeméremsértés: a női szemérmet vagy a politikai szemérmet sérti-e? Kézai-Kovács László: Egy magyar ember kalandjai. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Annak idején, mikor az angol-búr háborúról az újságok napról-napra többet írtak s mikor a búrok iránt érzett rokonszenv, mint mindenütt, úgy Magyarországon is erőteljesen megnyilatkozott: a dicsőség után vágyakozó és bőrüket nem féltő magyarok közül néhányan hamarosan a harctér felé indultak, hogy a búrok soraiban a szabadságért küzdjenek. Azok között, akik nagy elszántsággal, de igen kevés pénzzel vették útjukat Délafrikának, ott volt Szilágyi István szatmármegyei magyar is, aki a fővárosban mint szakács kereste meg kenyerét. A kalandok után vágyakozó és dicsőségről álmodozó szakácsnak nem igen volt több pénze, mint amennyivel Fiuméig vasúti jegyet válthatott. A kikötővárosban már csehül állott, de mert a szakácsmesterséget értette, hát a Canadia nevű angol hajó kapitánya, aki Fiuméból magyar lovakat szállított az angol hadseregnek, fölfogadta és egészen Durbanig vitte, ahova a hajó 33 nap alatt szerencsésen meg is érkezett. Szilágyi István itt, miután nem az volt a célja, hogy az angol hajón mint szakács kényelmesen éljen, 1901. február 6-án minden fölmondás nélkül elhagyta a hajót, vagyis magyarán mondva, megszökött. Mikor a városban föl s alá járt s azon törte a fejét, hogy mily úton-módon jusson a búrokhoz, két elzászi emberrel megismerkedett, akik szintén a harctérre kívánkoztak. Ezek már jobban ismerték a viszonyokat s a magyar szakácsot társul vették. Durbánból vasúton mentek Venghbe, ahonnan gyalogosan indultak neki a nagyvilágnak, abban a reményben, hogy a búrokhoz jutnak. A gyalogút három napig tartott s igen keserves volt. .Az éhségtől s a fáradtságtól alaposan elgyöngültek s mikor már attól féltek, hogy elpusztulnak, egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy fogságba kerültek. Honnan, honnan nem, búr csapat került elő, amely a legcsodálatosabb gyorsasággal fogta körül őket. A lovascsapat vezetője a két elzászit s a magyart vallatni kezdte, majd írásaikat is átnézte. Mikor pedig arról győződött meg, hogy az ő táborukba igyekeznek, barátságosan megrázta kezüket. A kalandvágyó embereket a lovasok maguk mellé ültették a nyeregbe s így vitték őket Pretória felé. Szilágyi Istvánt a pretória csapatba osztották s a kezébe puskát nyomtak, amivel a dolog egészen rendbe jött. Ettől kezdve a magyar szakács a búrokkal együtt háborúskodott és négy ütközetben vett részt, amelyek alkalmával több sebet is kapott. A negyedik ütközetnél, amely Tugela körül folyt, a búrok hadiszerencséje kissé csökkent s csapataiknak visszavonulni kellett. Ez alkalommal a magyar szakács egy csomó búrkatonával együtt angol fogságba került s a kórházba jutott. Mikor itt úgy ahogy összeszedte magát, a többi fogolylyal együtt Durbánba szállították, ahol nehéz és fáradtságos munka jutott osztályrészéül. Az angolok közönséges napszámosként dolgoztatták s arra kényszerítették, hogy az egyik hajóba szenet hordjon. A nem ilyen sors után sóvárgó magyar igen kellemetlennek találta ezt a szórakozást és arra határozta el magát, hogy megszökik, így történt, hogy az ötödik nap estéjén a kafferosított „föltételek“ megállapításának jogával a törvényhozás egyszer falakára, élne. Vidéki küldöttségek a Ház elnökénél» Két vidéki küldöttség kereste föl hétfőn tiltakozó kérvényével gróf Apponyi Albert házelnököt: a monoriaké és a békéscsabaiaké. Monor város és a választókerület déli részének községei 1000 tagú küldöttséget küldtek föl a fővárosba. A nyugati pályaudvaron Lukáts Gyula, a kerület képviselője, Nessi Pál orsz. képviselő, Sümegi Vilmos és az egyetemi ifjúság fogadták a küldöttséget, amelyet dr Huppert Jakab, a függetlenségi párt elnöke, Gál Antal, Benedek Antal, Simonfi Jakab és Liebe István vezettek. Festői képet nyújtott az ezernyi ember, amint a pályaudvartól elindult. Elől ment a mosonl zenekar, utánuk 50 nemzetiszinü szalaggal díszített fehérruhás leány s aztán a választópolgárok egész zászlóerdővel. A Kossuth-nótával az ajkukon a Teréz körúton vonultak végig, majd bekanyarodtak az Andrássy-útra s a Báthory-utcán keresztül az új országház előtti térre mentek. Közbe-közbe messze zúgott a kiáltás: Abcúg Fejérváry ! Le a katonai javaslatokkal! Éijön az önálló hadsereg ! Kubik Béla és Endrey Gyula a főbejáratnál fogadták őket, tudatva, hogy Apponyi nem tagadhatja mininyujukat, mert nem térnek el a delegációs teremben. A deputáció erre egy 16t tagú küldöttséget választott ki soraiból s ezt küldte föl az országházba. A delegációs teremben sok függetlenségi képviselő jelent meg, köztük Kossuth Ferenc, Szederkényi Nándor, Barabás Béla, Kubik Béla, Endrey Gyula, Gabányi Miklós. A küldöttség kérvényét Lukács Gyula képviselő nyújtotta át gróf Apponyi Albertnek. Monor városában és a választói kerület déli részében megtartott népgyűléseknek a katonai javaslatok ellen való tiltakozó kérvényét hozta föl — mondás ez a küldöttség. A népgyülés, hogy nyomatékot adjon akaratának és hogy ne legyen sablonszerű határozata, ezer tagból álló küldöttséget küldött