Pesti Hírlap, 1904. január (26. évfolyam, 16-31. szám)
1904-01-16 / 16. szám
_ _____________________________ | ti 6 TI Hit li A ripo-i, január l6., szumua. . Midőn fényesen kimutatta, hogy a hadügyminiszter mennyit vétett Magyarország ellen és bebizonyította, hogy az osztrák delegáció tajtékzó gyűlöletében a hadügyek terén proklamálta az abszolutizmust, konklúziója az volt, hogy megszavazta az újoncokat és elítélte az obstrukciót. Az alkotmányunkra mért szekercecsapásokat tűszúrásokkal viszonozta. Rakétákat eregetett a levegőbe, ahelyett, hogy szövétneket gyújtott volna, mely világít és utat mutat. Szabad csalódni, de a csalódást be kell vallani és férfiasan rá kell lépni a tapasztalatok által megérlelt új meggyőződés útjára. Ezt megtette Bánffy, aki leszámolva mindennel, nemzeti programmot adott és a dualizmus rendszerét közelebb vitte 1848-hoz. És erre az útra kell lépnie minden 67-es alapon álló politikusnak, aki lát, hall és nem fullasztja bele a taktikába a politikát. Ausztria a dualizmust meghamisította, 1867-et visszafelé akarja csavarni a régi abszolutista irányba. Mi lehet erre más a felelet, mint a dualizmus megtöltése magyar nemzeti tartalommal, a magyar függetlenség erőteljesebb kidomborítása és az alkotmányosság tüntető hangsúlyozása? Ausztria a dualizmust felmondotta. Derschatta határozati javaslata kettőt vall be, hogy Ausztria a maga érdekeit a közös ügyekben az abszolút uralkodói jogokkal kívánja megvédeni és hogy a közös ügyek mai keretében a magyar nemzeti állam érvényesülése lehetetlen. A dualizmus mai alakjában tehát a fejedelmi abszolutizmus és az osztrák érdek vára, a magyar nemzeti eszme megtagadása. Mily rohamosan visszavonulna odúiba az osztrák reakció, ha erre megjönne a méltó, határozott válasz. Ha a dualizmus meghamisítására megadnák nálunk a választ a 67-es alapon álló nemzeti politikusok a dualizmus revíziójának hangoztatásaira. Ha felemás programm helyett a függetlenséghez közeledő erős nemzeti programmot adnának. Ha az abszolutizmus szárnybontására hatalmas alkotmányos és radikális szózattal felelnének. A nemzeti küzdelem így nem végződnék szomorú akkorddal, mert a jövő küzdelmeire megsokasodnék a küzdők tábora. Nem guerillaharc emésztené a nemzet erejét, hanem a szervezett, bátor férfiak vezetése alatt álló hadverő nemzet diadallal tűzné ki a trikolort minden intézményének sáncaira. r • Hi---n""i------i rfiTTrTriMW iT r~iT|-iH~i hagyta — ezen a ti vidéketeken mindenki róla és fejedelmi jótékonyságáról beszél. S ha szabad összehasonlítást tenni, mit gondolsz, kinek a javára billenne az a bizonyos mérleg, melyről nem volna szabad komoly pillanatainkban megfeledkeznünk. Bocsáss meg, édesem, mióta utoljára voltam itt nálatok, azóta sokat tanultam. Én beszélhetek így. Meglátszik, nemde, az arcomon is. A kisasszony. Nem akarod elengedni a bókokat? (Kezét simogatja.) Szép vagy, mint régen, még szebb . . . ezzel az édes, halavány arcocskával, melyről nem tudom lecsókolni ezeket a szenvedő vonásokat. Nem vagy boldog, drágám . . . A barátné . Nyugodt életem van és nem is kívánok mást. Kevesen látogatnak s azok között is Brinkman volt az egyetlen, kit mindig szívesen láttam. A kisasszony: A mama is nagyon kitünteti. A barátné: Sajnos, hogy én már elveszítem. Felhagyott az orvosi gyakorlattal, elhagyta Budapestet és ide költözött. Egy kissé bizalmatlan, inkább zárkózott, semmint nyílt természetű ember, de bcsületes. Maga az igazság és a legnemesebb, önfeláldozó jóság! A kisasszony: Szóval, páratlan ember. A barátné (komolyan): Az. A kisasszony: Talán nem is ember ? (Ingerelve.) Valaki nagyon szeretheti . . . A barátné: Becsülöm és ezt nem is tagadom. Aki, mint ő, végigszenvedte az intelligens proletárság minden megszégyenítő nyomorúságát s aztán egy nagy vagyonhoz jutott, mégis megmaradt annak, aki volt: megérdemli a becsülést. A kisasszony: Igen, az szent ember! , A barátné: Becsületes. A kisasszony: Másodszor ismétled, *— drá■ gám, — hogy becsületes .. . Azt hiszem, hogy nem ok nélkül? Főrendiházi hitek. A főrendiház szerdán délelőtt tizenegy órakor ülést tart, amelynek főtárgya az állami tisztviselők fizetői pótlékára, vonatkozó törvényjavaslat lesz. A főrendiház pénzügyi bizottsága pénteken déli tizenkét órakor értekezett a törvényjavaslat felől. Az ülésen Samara József egri érsek, bizottsági elnök távollétében Ktautz Gyula elnökölt, a javaslatot báró Rudnyánszky József ismertette. A bizottság egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot s elfogadásra ajánlja a plénumnak. A főrendiház igazol bizottsága folyó hó 1- án, hétfőn, délután fél 6 órakor ülést tart. Napirenden lesznek: a főrendek névjegyzékének folytatólagos kiigazítása és gróf Teleki József A barátné: Nem, megvan a maga oka. A kisasszony: Kitaláltam? A barátné - Már kitaláltad. Egyet gondolunk. (Ránéz.) Ugyanarra a hősre gondolok én is, akire te. ■ A kisasszony ’• A cousin, a cousin! Istenem, ha meggondolom, hogy e szörnyeteg miatt egykor majdnem szemrehányásokkal váltunk el egymástól . . . (lemutat a kertbe) emiatt az úr miatt, aki most lenn ül a hársfa alatt és úgy látszik, hogy elkövetett bűnei lajstromát írja. Oh, ez az én makrancos, rossz szivem ! Pedig nézd, itt minden a régi. A tavon ott van a kopott sárga csónak, melyben a szörnyeteg, te és én esténként megénekeltük a holdat, — a szökőkút Neptunjának most is le van törve az orra, s az én könnyelmű szívem még most is csak úgy rajong a szépen kivasalt „rózsaszínű“ levelekért, mint régen. A barátné (fejét rázza) : Megokosodtál .. . A kisasszony: Épen nem ! Nézd, kérlek, egészen elolvadok, ha példáulfamutat egy leveled ily észbontó sorokat olvashatok: „ . . . mindig tudnia kellett, hogy szeretem és csak önt, egyedül önt — senki mást!“ (Gyorsan félbeszakítja az olvasást.) Dóra, édesem ... mi bajod ? A barátné (összeszedi magát): Semmi .. . A kisasszony: Annyira halovány vagy. (Kutatva.) Talán ne is olvassam tovább ezt a csacsi levelet ? A barátné : Amint akarod . . . A kisasszony (megsimogatja barátnéja homlokát): Azért olvasom, hogy mulattassalak, mert nagyon mulatságos, ha egy vakmerő huszár lágy dalnokká sülyed és azt képzeli, hogy érzelmes gitárjával meg lehet hódítani az olyan szívet, mint amilyen az enyém. (Olvas) „. ..Még csak gyermekleány volt és én már szenvedélyesen ragaszkodtam önhöz. Tőlem megtagadta a sors a szülei házat. Alig voltam hat, éves, midőn anyámat elvesztettem. Atyám nem foglalkozhatott velem. Katona volt, rideg és szeretetlen. Bedobott a kadétiskolába, ahol katonák neveltek ... és nem az édesanyám. Mindezt ön tudja, hisz az önök háza volt az, mely után sóvárogtam; az a két hónap, melyet évenként ott töltöttem, mindig a megváltás volt reám nézve, a paradicsom, melynek gyönyöreit a kadétiskola rideg falai közt a legboldogabb álmodozások között színeztem ki. Mennyire vágytam ön után! Egyetlen íz sem volt bennem olyan, mely ne lett volna az öné s ez az érzés most megszázszorozva, ezerszeres erővel uralkodik rajtam“ ... A barátné (összerázkódva) :Oh . . . A kisasszony : Dóra, Dóra ! (Átöleli)! Fájdalmat okoztam neked ! A barátné: Nem. A kisasszony (nagy figyelemmel nézi): Reszketsz . . . halavány vagy . . . A barátné: Csalódd ! Erős vagyok. Ha valaha, úgy e percben igen. Még sokáig, nagyon sokáig nem láttuk volna egymást, ha Brinkman, ez a nemeslelkű ember, el nem panaszolja nekem, hogy szeret téged, de nem reméli, hogy az ő ajánlatát fogod elfogadni. Ki az, — kérdeztem magamtól, — akiért ennek a becsületes férfiúnak szenvednie kell; neki, aki egyedül volt könyörületes hozzám akkor, midőn a kétségbeesés már-már az öngyilkosság szélére hajtott . . . A kisasszony: Dóra! Mit beszélsz? A barátnő: Az igazságot! Unokafivéred azt remélte, hogy mi ketten többé sohasem fogunk találkozni. Ez a számítás azonban roszszul ütött ki, mert ime, itt vagyok! Mert ő az, aki miatt egy becsületes ember szenved. Ne kívánd tudni, mennyi gyötrelmet éreztem, míg le tudtam győzni a félelmet és irtózatot arra a gondolatra, hogy cousinoddal itt ismét találkozni fogok. De meg kellett lenni ! Brinkmannak ég Belpolitikai hírek. Az új párt terjeszkedése. A báró Bánffy Dezső vezetése alatt levő új párt gyorsan halad előre a szervezkedés munkájával mindenfelé s vidéken. Désin — mint tudósítónk jelenti — a polgárság nagyban készül a párt folyó hó 33-án tartandó szervezkedő gyűlésére, amelyen báró Bánffy több politikai párthíve kíséretében személyesen is megjelenik és kifejti programmját. Az új párt kilátásait tekintve, politikai körökben azt beszélik, hogy a legközelebbi választásoknál körülbelül negyven jelöltje lesz, akik közül húsznak a megválasztása bizonyos. Erdélyben tíz kerületre számítanak, amelyekből ötöt a függetlenségi párttól hódítanak el. Kolozsvárott az első kerületre számítanak, amelyet most Hegedűs Sándor képvisel, Debrecenben a harmadik kerületre, továbbá Nagyváradra, valamint a Dunántúli01 is néhány kerületre. Az új pártnak Hunyad megyében való terjeszkedéséről már írtunk. Újabban csak azt jelenthetjük, hogy a párt Hunyad megye területére kiküldött bizottsága felhívást intézett a hátszegi kerület polgáraihoz s ebben meghívja őket a pártnak folyó hó 21-én, a hátszegi Arany Bárány nagyszállóban tartandó alakuló ülésére, vagyoni képesítését szorgalmazó kérvényének bizottsági tárgyalása. Ugyancsak folyó hó 1- án délután a főrendiház gazdasági bizottsága is ülést tart. Ezen a főrendiház kiadásairól és bevételeiről vezetett 1903. november havi számadások megvizsgálása és egyéb gazdasági ügyek kerülnek szőnyegre. Pék János és kísérője. A M. T. I. jelenti, hogy a tapolcai tudósítója fentartja azt a hírét, hogy Pék János képviselőjelölt a mellett, hogy Ugronpártinak vallja masát, szocialista ízil beszédeket tart. Ugy Pék János, mint kísérője, Békéd. Szocialisztikus beszédekkel izgatja a népet, szentetül Pók feszületet tartva kezében, kijelenti, hogy ő jó keresztény és az Ugron-párt híve. Egy későbbi távirat jelenti: Békefit a dombóvári járás főszolgabirája szocialisztikus izgatások miatt tíz napi elzárásra ítélte. Békefi a büntetés elöl megszökött, mire a főszolgabiróság elrendelte köröztetését és ennek folytán pénteken a csendőrség elfogta és a Tapolcán elkövetett izgatások miatt fogházba is helyezték. Horvát, országgyűlés. Frank képviselőnek azt a javaslatát, hogy az ő állítólagos vesztegetési ügyében parlamentáris bizottságot küldjenek ki, javaslattétel végett kiadták egy ad hoc ötös bizottságnak. Ebbe a bizottságba az ellenzék két tagját is beválasztották. Povencsnek a regnikoláris bizottságnak megadandó instrukcióra vonatkozó javaslatához a javaslatot tevő állott fel szólásra, hogy zárszavában válaszoljon Frank beszédére. A Frank által javasolt politika nemcsak Magyarországgal, hanem Ausztriával szemben is alkotmányjogi konfliktushoz vezetne, amely a jelen esetben aligha válnék Horvátország javára. A szónok hangsúlyozza, hogy a nacionalista párt reméli, hogy a kiegyezés jobb lesz, mint amilyen a mostani és elfogadásra ajánlja a javaslatot, amelyet három szavazat ellenében valamennyi szavazattal elfogadtak. Bubetics képviselő interpellációjára némely népgyűlés eltiltására vonatkozólag Sumanovics osztályfőnök azt válaszolja, hogy ilyen ügyeket nem lehet általánosságban, hanem csak esetről-esetre megítélni. Egersdorfer előadó beszél azután a kiegyezési provizórium meghosszabbításáról, S Sumanovics osztályfőnök igazolja a javaslatot az államszükség szempontjából és határozottan visszautasítja azt a szemrehányást, hogy a 3 millió korona alamizsna. Egersdotfer vitatkozik dr Frank fejtegetéseivel és azt bizonyítja, hogy az említett 3 millió tangenst képez és védi a budapesti horvát képviselők álláspontját. Elfogadásra ajánlja a javaslatot, amelyet azután általánosságban és részleteiben elfogadtak. A legközelebbi ülés szombaton lesz.