Pesti Hírlap, 1904. január (26. évfolyam, 16-31. szám)

1904-01-16 / 16. szám

_ _____________________________ | ti 6 TI H­­­it li A r­ipo-i, január l6., szumua. . Midőn fényesen kimutatta, hogy a hadügyminisz­ter mennyit vétett Magyarország ellen és be­bizonyította, hogy az osztrák delegáció tajtékzó gyűlöletében a hadügyek terén proklam­álta az abszolutizmust, konklúziója az volt, hogy meg­szavazta az újoncokat és elítélte az obstrukciót. Az alkotmányunkra mért szekerce­csapásokat tűszúrásokkal viszonozta. Rakétákat eregetett a levegőbe, a­helyett, hogy szövétneket gyújtott volna, mely világít és utat mutat. Szabad csalódni, de a csalódást be kell vallani és férfiasan rá kell lépni a tapasztala­tok által megérlelt új meggyőződés útjára. Ezt megtette Bánffy, aki leszámolva mindennel, nem­zeti programmot adott és a dualizmus rendsze­rét közelebb vitte 1848-hoz. És erre az útra kell lépnie minden 67-es alapon álló politikus­nak, aki lát, hall és nem fullasztja bele a tak­tikába a politikát. Ausztria a dualizmust meg­hamisította, 1867-et visszafelé akarja csavarni a régi abszolutista irányba. Mi lehet erre más a felelet, mint a dualizmus megtöltése magyar nemzeti tartalommal, a magyar függetlenség erőteljesebb kidomborítása és az alkotmányos­ság tüntető hangsúlyozása? Ausztria a dualizmust felmondotta. Der­­schatta határozati javaslata kettőt vall be, hogy Ausztria a maga érdekeit a közös ügyekben az abszolút uralkodói jogokkal kívánja meg­védeni és hogy a közös ügyek mai keretében a magyar nemzeti állam érvényesülése lehetetlen. A dualizmus mai alakjában tehát a fejedelmi abszolutizmus és az osztrák érdek vára, a ma­gyar nemzeti eszme megtagadása. Mily rohamosan visszavonulna odúiba az osztrák reakció, ha erre megjönne a méltó, ha­tározott válasz. Ha a dualizmus meghamisítására megadnák nálunk a választ a 67-es alapon álló nemzeti politikusok a dualizmus revíziójának hangoztatásaira­. Ha felemás programm helyett a függetlenséghez közeledő erős nemzeti pro­grammot adnának. Ha az abszolutizmus szárny­bontására hatalmas alkotmányos és radikális szózattal felelnének. A nemzeti küzdelem így nem végződnék szomorú akkorddal, mert a jövő küzdelmeire megsokasodnék a küzdők tábora. Nem guerilla­­harc emésztené a nemzet erejét, hanem a szer­vezett, bátor férfiak vezetése alatt álló hadverő nemzet diadallal tűzné ki a trikolort minden intézményének sáncaira. r • Hi---n""i------i rfiTTrTriMW i­T r~iT|-iH~i hagyta — ezen a ti vidéketeken mindenki róla és fejedelmi jótékonyságáról beszél. S ha sza­bad összehasonlítást tenni, mit gondolsz, kinek a javára billenne az a bizonyos mérleg, mely­ről nem volna szabad komoly pillanatainkban megfeledkeznünk. Bocsáss meg, édesem, mióta­­ utoljára voltam itt nálatok, azóta sokat tanul­tam. Én beszélhetek így. Meglátszik, nemde, az arcomon is. A kisasszony. Nem akarod elengedni a bókokat? (Kezét simogatja.­) Szép vagy, mint régen, még szebb . . . ezzel az édes, halavány arcocskával, melyről nem tudom lecsókolni eze­ket a szenvedő vonásokat. Nem vagy boldog, drágám . . . A barátné . Nyugodt életem van és nem is kívánok mást. Kevesen látogatnak s azok kö­zött is Brinkman volt az egyetlen, kit mindig szívesen láttam. A kisasszony: A mama is nagyon kitünteti. A barátné: Sajnos, hogy én már elveszí­tem. Felhagyott az orvosi gyakorlattal, elhagyta Budapestet és ide költözött. Egy kissé bizalmat­­lan, inkább zárkózott, semmint nyílt természetű ember, de b­csületes. Maga az igazság és a legnemesebb, önfeláldozó jóság! A kisasszony: Szóval, páratlan ember. A barátné (komolyan):­ Az. A kisasszony: Talán nem is ember ? (Inge­relve.) Valaki nagyon szeretheti . . . A barátné: Becsülöm és ezt nem is taga­dom. Aki, mint ő, végigszenvedte az intelli­gens proletárság minden megszégyenítő nyomo­rúságát s aztán egy nagy vagyonhoz jutott,­­ mégis megmaradt annak, aki volt: megérdemli a becsülést. A kisasszony: Igen, az szent ember! , A barátné: Becsületes. A kisasszony: Másodszor ismétled, *— drá­­■ gám, — hogy becsületes .. . Azt hiszem, hogy­­ nem ok nélkül? Főrendiházi hitek. A főrendiház szerdán délelőtt tizenegy órakor ülést tart, amelynek fő­tárgya az állami tisztviselők fizet­ői pótlékára, vo­natkozó törvényjavaslat lesz. A főrendiház pénz­ügyi bizottsága pénteken déli tizenkét órakor értekezett a törvényjavaslat felől. Az ülésen Samara József egri érsek, bizottsági elnök tá­vollétében Ktautz Gyula elnökölt, a javaslatot báró Rud­nyánsz­ky József ismertette. A bizottság egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot s el­fogadásra ajánlja a plénumnak. A főrendiház igazo­l bizottsága folyó hó 1- án, hétfőn, délután fél 6 órakor ülést tart. Napirenden lesznek: a főrendek névjegyzékének folytatólagos kiigazítása és gróf Teleki József A barátné: Nem, megvan a maga oka. A kisasszony: Kitaláltam? A barátné - Már kitaláltad. Egyet gondo­lunk. (Ránéz.) Ugyanarra a hősre gondolok én is, akire te. ■ A kisasszony ’• A cousin, a cousin! Iste­nem, ha meggondolom, hogy e szörnyeteg miatt egykor majdnem szemrehányásokkal váltunk el egymástól . . . (lemutat a kertbe) emiatt az úr miatt, aki most lenn ül a hársfa alatt és úgy látszik, hogy elkövetett bűnei lajstromát írja. Oh, ez az én makrancos, rossz szivem ! Pedig nézd, itt minden a régi. A tavon ott van a ko­pott sárga csónak, melyben a szörnyeteg, te és én esténként megénekeltük­ a holdat, — a szö­kőkút Neptunjának most is le van törve az orra, s az én könnyelmű szívem még most is csak úgy rajong a szépen kivasalt „rózsaszínű“ levelekért, mint régen. A barátné (fejét rázza) : Megokosod­tál .. . A kisasszony: Épen nem ! Nézd, kérlek, egészen elolvadok, h­a például­­fam­utat egy le­veled ily észbontó sorokat olvashatok: „ . . . mindig tudnia kellett, hogy szeretem és csak önt, egyedül önt — senki mást!“ (Gyorsan félbeszakítja az olvasást.) Dóra, édesem ... mi bajod ? A barátné (összeszedi magát): Semmi .. . A kisasszony: Annyira halovány vagy. (Kutatva.) Talán ne is olvassam tovább ezt a csacsi levelet ? A barátné : Amint akarod . . . A kisasszony (megsimogatja barátnéja hom­lokát): Azért olvasom, hogy mulattassalak, mert nagyon mulatságos, ha egy vakmerő huszár lágy dalnokká sülyed és azt képzeli, hogy érzelmes gitárjával meg lehet hódítani az olyan szívet, mint amilyen az enyém. (Olvas) „. ..Még csak gyermekleány volt és én már szenvedélyesen ragaszkodtam önhöz. Tőlem megtagadta a sors a szülei házat. Alig voltam hat, éves, midőn anyámat elvesztettem. Atyám nem foglalkozha­tott velem. Katona volt, rideg és szeretetlen. Bedobott a kadétiskolába, ahol katonák nevel­tek ... és nem az édes­anyám. Mindezt ön tudja, hisz az önök háza volt az, mely után sóvárogtam; az a két hónap, melyet évenként ott töltöttem, mindig a megváltás volt reám nézve, a paradicsom, melynek gyönyöreit a kadétiskola rideg falai közt a legboldogabb álmodozások kö­zött színeztem ki. Mennyire vágytam ön után! Egyetlen íz sem volt bennem olyan, mely ne lett volna az öné s ez az érzés most megszáz­­szorozva, ezerszeres erővel uralkodik rajtam“ ... A barátné (összerázkódva) :Oh . . . A kisasszony : Dóra, Dóra ! (Átöleli)! Fáj­dalmat okoztam neked ! A barátné: Nem. A kisasszony (nagy figyelemmel nézi): Reszketsz . . . halavány vagy . . . A barátné: Csalódd ! Erős vagyok. Ha valaha, úgy e percben igen. Még sokáig, na­gyon sokáig nem láttuk volna egymást, ha Brinkman, ez a nemeslelkű ember, el nem pa­naszolja nekem, hogy szeret téged, de nem re­méli, hogy az ő ajánlatát fogod elfogadni. Ki az, — kérdeztem magamtól, —­ akiért ennek a becsületes férfiúnak szenvednie kell; neki, aki egyedül volt könyörületes hozzám akkor, mi­dőn a kétségbeesés már-már az öngyilkosság szélére hajtott . . . A kisasszony: Dóra! Mit beszélsz? A barátnő: Az igazságot! Unokafivéred azt remélte, hogy mi ketten többé sohasem fo­gunk találkozni. Ez a számítás azonban rosz­­szul ütött ki, mert ime, itt vagyok! Mert ő az, aki miatt egy becsületes ember szenved. Ne kí­vánd tudni, mennyi gyötrelmet éreztem, míg le tudtam győzni a félelmet és irtózatot arra a gondolatra, hogy cousinoddal itt ismét találkozni fogok. De meg kellett lenni ! Brinkmannak ég Belpolitikai hírek. Az új­ párt terjeszkedése. A báró Bánffy Dezső vezetése alatt levő új­ párt gyorsan halad előre a szervezkedés munkájával mindenfelé s vidéken. Désin — mint tudósítónk jelenti — a polgárság nagyban készül a párt folyó hó 33-án tartandó szervezkedő gyűlésére, amelyen báró Bánffy több politikai párthíve kíséretében személyesen is megje­lenik és kifejti programmját. Az új­ párt kilátásait tekintve, politikai körökben azt beszélik, hogy a legközelebbi választásoknál körülbelül negyven jelöltje lesz, akik közül húsznak a megválasztása bizonyos. Erdélyben tíz kerületre számítanak, ame­lyekből ötöt a függetlenségi párttól hódítanak el. Ko­lozsvárott az első kerületre számítanak, amelyet most Hegedűs Sándor képvisel, Debrecenben a harmadik kerületre, továbbá Nagyváradra, valamint a Dunántúl­­i01 is néhány kerületre. Az új­ pártnak Hunyad megyé­­ben való terjeszkedéséről már írtunk. Újabban csak azt jelenthetjük, hogy a párt Hunyad megye területére kiküldött bizottsága felhívást intézett a hátszegi kerület polgáraihoz s ebben meghívja őket a pártnak folyó hó 21-én, a hátszegi Arany Bárány nagyszálló­­ban tartandó alakuló ülésére, vagyoni képesítését szorgalmazó kérvényének bizottsági tárgyalása. Ugyancsak folyó hó 1- án délután a fő­rendiház gazdasági bizottsága is ülést tart. Ezen a főrendiház kiadásairól és bevételeiről vezetett 1903. november havi számadások megvizsgálása és egyéb gazdasági ügyek kerülnek szőnyegre. Pék János és kísérője. A M. T. I. jelenti, hogy a tapolcai tudósítója fentartja azt a hírét, hogy Pék János képviselőjelölt a mellett, hogy Ugron­­pártinak vall­ja masát, szocialista ízil beszédeket tart. Ugy Pék János, mint kísérője, Békéd. Szocialisztikus beszédekkel izgatja a népet, szentetül Pók feszületet tartva kezében, kijelenti, hogy ő jó keresztény és az Ugron-párt híve. Egy későbbi távirat jelenti: Békefit a dombó­vári járás főszolgabirája szocialisztikus izgatások miatt tíz napi elzárásra ítélte. Békefi a büntetés elöl megszökött, mire a főszolgabiróság elrendelte köröz­­tetését és ennek folytán pénteken a csendőrség el­fogta és a Tapolcán elkövetett izgatások miatt fog­házba is helyezték. Horvát, országgyűlés. Frank képviselőnek azt a javaslatát, hogy az ő állítólagos vesztegetési ügyében parlamentáris bizottságot küldjenek ki, ja­vaslattétel végett kiadták egy ad hoc ötös bizottság­nak. Ebbe a bizottságba az ellenzék két tagját is beválasztották. Povencsnek a regnikoláris bizottság­nak megadandó instrukcióra vonatkozó javaslatához a javaslatot tevő állott fel szólásra, hogy zárszavá­ban válaszoljon Frank beszédére. A Frank által ja­vasolt politika nemcsak Magyarországgal, hanem Ausztriával szemben is alkotmányjogi konfliktushoz vezetne, amely a jelen esetben aligha válnék Hor­vátország javára. A szónok hangsúlyozza, hogy a nacionalista­ párt reméli, hogy a kiegyezés jobb lesz, mint amilyen a mostani és elfogadásra ajánlja a javaslatot, amelyet három szavazat ellenében valamennyi szavazattal elfogadtak. Bubetics képviselő interpellációjára némely népgyűlés eltiltá­sára vonatkozólag Sumanovics osztályfőnök azt vála­szolja, hogy ilyen ügyeket nem lehet általánosságban, hanem csak esetről-esetre megítélni. Egersdorfer előadó beszél azután a kiegyezési provizórium meg­­hosszabbításáról, S Sumanovics osztályfőnök igazolja a javaslatot az államszükség szempontjából és hatá­rozottan visszautasítja azt a szemrehányást, hogy a 3 millió korona alamizsna. Egersdotfer vitatkozik dr Frank fejtegetéseivel és azt bizonyítja, hogy az em­lített 3 millió tangenst képez és védi a budapesti horvát képviselők álláspontját. Elfogadásra ajánlja a javaslatot, amelyet azután általánosságban és részle­teiben elfogadtak. A legközelebbi ülés szombaton lesz.

Next