Pesti Hírlap, 1904. február (26. évfolyam, 47-60. szám)

1904-02-16 / 47. szám

2 1904. február 16., kedd. PESTI II I K L A P házégés esetén a színházak tűzbiztonságának a fölvetődő problémája. Igaz, az ország az Utolsó fillérig ki van merítve, de ezt a szüksé­get mégis ki kell elégíteni. Az anyagi megkö­töttséggel szemben áll igazságszolgáltatásunk rettentően komplikált gépezete, mely a jogot a komplikáltságával épenséggel nem tisztázza. Az igazságszolgáltatás egyszerűsítése és a bírói kar fizetésének méltó rendezése összefüggő felada­tok s hogy ezt a feladatot az állam mindeddig nem teljesítette, mindenesetre enyhítő körül­mény a Soós bíró bűne mellett, csakhogy ezt az itélőtörvényszék számba nem vehette, mert ebben a momentumban a bírák is érdekelt felek. A delegációk. Bosznia­i költségvetése. II.A M­agyar delegáció négyes albizottságának ülése. — A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar­­országos bizottság négy egyesült albizottsága ma dél­­­előtt tíz órakor Széll Kálmánnak az ülés elején való­­megjelenésben történt akadályoztatása folytán gróf Szapáry Gyulának, a delegáció elnökének elnöklete alatt tárgyalta a megszállott területeken levő csapa­tok­ és intézetek rendkívüli szükségletét. Jelen van­nak a közös kormány részéről báró Burián közös pénzügyminiszter, lovag Pitresca közös hadügymi­niszter, báró Spaun tengernagy, a magyar kormány részéről gróf Tisza István miniszterelnök. •­ Spünnich Aurél előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja a költségvetést. Hegedűs Sándor nagyon örül a kiadások foly­tonos csökkenésének. Bosznia költségvetése a régi formában terjesztetvén elő, azzal most sem lehet trenelésedve. Bosznia közgazdasági és kulturális ha­ladása tagadhatatlan, de a mostani berendezés mel­­­let attól tart, hogy majd évről-évre deficit fog elő­­állani. Legalább is kötelesek vagyunk az ott elvállalt kötelezettségeink teljesítésének lehetőségét éber fi­gyelemmel kísérni. Bosznia költségvetése inkább ■csak átalányokat foglal magában. Fel van véve pl egy összeg esetleges fizetésjavításokra. Az alkotmá­nyos ellenőrzés kötelessége mellett az ilyen dolgok hallgatással nem mellőzhetők. Minden tételében telje­sen ellenőrizhető költségvetést követel.­­" Tételeket hoz tel annak illusztrálására, hogy­­egyáltalán nincs előttünk a képe annak, ameddig mehetünk a kötelezettségek elvállalásában. A zár­számadások előterjesztésének megtagadására nem le­het ok az, hogy ha zárszámadásokkal állunk elő, ak­­k­or a delegációnak kell gondoskodni az esetleges,­­«deficit“ fedezéséről is — amint ezt mindig mondot­­­ták; — nem lehet ok azért, mert magából az előter­jesztésből semmiféle kötelezettség nem származhatik.­­Ez áll úgy az előirányzatra, mint a zárszámadásra nézve is. Sem közjogi, sem budget fogi, sem illeté- ' kességi szempontból nem ehet a zárszámadások elő­­törlesztésére nézve semmi nehézség. Legalább is tíz­­ évre visszamenőleg kívánunk egy előterjesztést a boszniai jövedelmek fejlődéséről. Ezentúl pedig az előirányzattal kapcsolatosan mutattassanak be a zár­számadások. Miklós Ödön azzal kezdi beszédét, hogy ami­dőn először szerencsés a bizottság a jelenlegi kö­zös pénzügyminisztert körösen üdvözölni, a kegye­let kötelessége parancsolja hálával adózni Kállay Béni volt közös pénzügyminiszter emlékének azon nagy kultúrmunkáért és misszióért, amelyet ő Bosz­niában teljesített. A boldogult nemcsak a mi tiszte­letünket és szeretetünket vívta ki, de egész Európá­nak a tiszteletét és szeretetét is, és azok a nyomok, amelyeket ő hátrahagyott, biztos révbe fogják ve­zetni a boszniai kulturális fejlődést. Arról panasz­kodik, hogy Bosznia, amely Magyarország határain van, gazdaságilag túl laza összefüggésben áll Ma­gyarországgal, ami talán bizonyos fokig a magyar társadalom közönyösségében leli indokát. Sürgeti e baj orvoslását. Szó sincs itt arról, mintha bizonyos féltékenységgel viseltetnék Bosznia iparával szem­ben, csak bizonyos apró iparágakra nézve hangsú­lyozza az állami kedvezménynyel támogatott bosz­niai verseny nyomasztó voltát. A vasútépítésre szánt összegek mikénti fel­használására, nézve intéz kérdést. Magyarországon panaszok hangzottak fel abban az irányban, hogy e tekintetben a magyar ipar alig lett figyelembe véve. A segélyalapok tárgyában, azoknak jelenlegi állásáról is felvilágosítást kér. A költség­­vetést elfogadja. Ugron Gábor azt látja, hogy a Werndl-fegy­­verek Boszniában külön vannak raktározva és költ­séges módon őrizve. E fegyverekre ott semmi szük­ség nincs, mert népfelkelést csak nem céloz­ott a katonai vagy a boszniai kormány ? E célra kiadott 4000 korona tehát teljesen felesleges kiadás. Bosznia kormányzása ellen több rendbeli kifo­gása van. Az egész kormányzás német nyelven tör­ténik. Boszniában inkább az osztrák törvények van­nak életbeléptetve. Boszniában minden hivatalos működésből és tevékenységből látjuk, hogy a cél az, hogy Bosznia osztrák provincia legyen, nem pedig magyar tartomány, holott Magyarország törvényei szerint s a koronázási eskünek megfelelőleg Boszniá­nak — ha valamikor visszaszereztetik — Magyar­­országhoz kell tartoznia. Bosznia kormányzásának tehát magyar szellemben s a magyar törvények szerint kellene történnie. Ez a kormányzás 25 éves jubileumát a legméltóbban úgy ünnepelhette volna meg, ha a népnek az önkormányzatban részt adott volna. Nem kívánja, hogy a nép teljes és tökéletes részvételével alkotott közigazgatás lépjen életbe, de a szlávok természetének megfelelő községi önkor­mányzat — szerinte — bizonyos szélesebb alapon okvetlenül engedélyezendő lett volna. Ki kell bonta­koznia az okkupacionális állapotokból. Kifogásolja, hogy a posta és távírda még mindig a katonaság kezében van. Lényegesebb észrevételeinek elmondá­sát a nyilvános, ütés számára tartja fenn, de azt már most meg kell mondania, hogy akár a volt miniszter­nek, akár a mostani közös pénzügyminiszternek az a felfogása, amely a zárszámadások előtörlesztését azon feltételhez köti, hogy a két kormány mit kíván, megint csak azt mutatja, hogy az abszolutizmus szférájából szabadulni nem­ tudnak. Itt az a kérdés, hogy a két delegáció mit kíván. Ha ezek azt kívánják, hogy a zárszámadásokat előterjeszszék, akkor azokat okvet­lenül elő kell terjeszteni.­ Egységes, mindent átfogó képet kellene nyújtani úgy az adminisztrációról, mint az előhaladásokról és egyúttal elő kell terjeszteni egy programm­ot arról, hogy évről-évre hogyan kíván­ják kormányozni Boszniát és hogy mi milyen módon kívánják Bosznia lakosságát fokozatosan bevinni a közigazgatásba ? Azt a szép képet, hogy Bosznia fe­dezi saját költségeit, csak korlátolt értelemben ve­heti. Hiszen Bosznia részesedik a vámjövedelmekben és így részesül a mi jövedelmeinkben is. Mi pedig Boszniának a jövedelméből nem részesülünk, hanem­ annak csak terheit viseljük. Nagyon különösnek ta­lálja, hogy Boszniára nézve még kísérlet sem léte­tett, abban az irányban, hogy a telepítések rendjén oda magyar telepesek is megnyeressenek. Német te­­­lepesek legalább is sokkal nagyobb számban fogad­tatnak oda be. E téren kellen az Amerikába való ki­vándorlás ellen védekezni. A költségvetést, amely zárszámadás nélkül nyújtatott be, elfogadni nem haj­landó. Wlassics Gyula: Sokkal rövidebb ideje van a közös pénzügyminiszter ezen ügyek élén, semhogy kormányzata méltányosan beható kritika tárgyává volna tehető. Eddigi működése azonban reá azt a benyomást teszi, hogy mi teljes bizalommal viseltet­hetünk a közös pénzügyminiszternek jövőben kifej­tendő politikája iránt. Ez alkalom­mal csak azért szólal fel, hogy alkalmat adjon a miniszternek bő­vebben nyilatkozni arról a kérdésről, amelyről az osztrák delegációban kifejtett expozéjában nyilatko­zott, amely nyilatkozatot azonban a szólő kielégítő­nek nem találja. A vallási ügyek minden állam ügyei között igen nagy fontossággal bírnak, de talán sehol nagyobb fontossággal, mint épen a Keleten. A miniszter azt mondotta expozéjában, hogy úgy a görögkeletiekre, mint a katholikusokra, a mohame­dánokra és a zsidókra nézve is bizonyos autonómiát akar életbe léptetni, sőt a görögkeleti autonómia stá­diumáról nyilatkozott is. Minthogy szóló kölcsönha­tást lát Magyarországra nézve is, kérdi: közölheti-e a közös pénzügyminiszter alapelveit a görögkeleti autonómiára nézve ? A statútum már elkészült , azért kérdi a pénzügyminisztert, hogy amennyiben ezen alapelveket nem közölhetné, jelölje meg az indokokat, amelyek miatt felvilágosítást nem adhat. A költségvetést elfogadja. evégett a Riviérára utazott — a fiával együtt. Mindezt Hamvas Károly rendezte így, aki sem­mitől a világon nem félt úgy, mint a botrány­tól. De azért hiába volt a titkolózás, a pletyka kígyója mégis csak fölemelte a fejét s Hamvas jobbnak látta elmenekülni egykori boldogsága színhelyéről, melyről kisült, hogy a legszörnyűbb hazugság .­­ . Az elvált férj mindig összeborzadt, amikor arra a hazugságra gondolt, amiben éveken át a gyermekkel élt. Hogy történhetett ez ? Hát nem súgta meg sem neki,­ sem a gyermeknek egy szívdobbanásuk se, hogy voltakép semmi közük egymáshoz ? Hát néma volt a vérnek, a termé­szetnek szava ? Egy asszony hazugságán épült fel az ő egész boldogsága s mikor e hazugság összeomlott, eltűnt az egész paradicsomkert —­ az az éden, amely a kis­gyermek szeméből mosolygott felé. Még attól is óvakodott, hogy hírt halljon a céda asszonyról; annyit tudott­­­óla, hogy valami távoli atyafiánál él a főváros közelében egy kis faluban. Bántotta ez a közel­iét is. Miért nem távozott tőle minél messzebb ? S most itt állott az asszony a szobájában. Felvetette a fátyolét s a férfi látta, hogy arca fehérebb, mint valaha. Szeme körül átvirrasz­tott, átsirt éjek ónkarikái. III. Hamvas Károly földbe gyökerezett lábbal állott meg a küszöbön. Egy szóval se tudta lá­togatóját üdvözölni. Az asszony tett feléje né­hány lépést. — Bocsásson meg, hogy távollétében be­tolakodtam. De talán még jobb is, hogy így tör­tént a dolog. Hiszen ha idehaza van, amikor keresem, talán elkerget az ajtaja elől, így azon­ban kénytelen meghallgatni. Mert nagy, nagy kéréssel jöttem magához. . . A férfi oly hangon kérdezte, mintha va­lami teljesen idegenhez szólana: — Mit kíván ? — El akarom önt vinni magammal, — kiáltott fel egyszerre kitörő izgatottsággal az asszony. — El akarom önt vinni a gyermekemhez, aki nagy betegen fekszik és lázas, égő ajkaival az édes apuskáját hívja . . . Hamvas szemében vad, veszedelmes harag tüze lobbant fel: — Az édes­apját? — sziszegte ökölbe szoruló kézzel. — Hát akkor mért nem fordult kegyed hozzá ? . . . Az elvált asszony összekulcsolta kicsi, fekete keztyűs kezét: — Uram ! Ne gyötörjön e pillanatban a vádakkal, amelyek annál jobban fájnak, mert igazak. Elismerem, hogy elvetemedett teremtés vagyok. Nem akarom magamat mentegetni azzal­ a szerencsétlen szenvedéllyel, amely erőt vett rajtam. De az a kis­gyermek nem tud minderről semmit, mert azt akartam, hogy ne is tudja meg anyja bűnét soha. Az a szegény kicsike mindig oly rajongó szeretettel csüggött magán! Mióta el kellett válnunk, egyre zaklat a kérdéseivel: Hová utazott apuka ? Mért nem lá­togat meg bennünket? Hitegetnem, biztatnom kell, hogy majd fölkeres — egyszer... Minap itt jártunk a városban s megpillantotta önt, amint egy nyi­tott kocsiban hajtatott az utcán. Látta volna, kivált az arcocskája? How felragyogtak a szemei! Milyen repesve futott volna a kocsi után. Nem tudtam megvigasztalni, napokon át sírt, hogy nem állott meg a kocsival s nem vette fel őt magához ... Hamvas fel s alá járkált a neszfogó, vas­tag szőnyegen. Azután vállat vont, idegesen, mintha valamit le akarna rázni magáról: — Ez annak a szegény kicsinek a szeren­csétlensége. De voltaképen mi közöm nekem ehez ? Az asszony egészen közel lépett az elvált férjéhez. Csaknem a karjára tette az összekul­csolt kezeit. És szeme fájdalmas rimánkodással imádkozott hozzá : — Uram ! Ha van önben emberi érzés, ne tagadja meg a kérésemet. Ezért jöttem magam, mert tudtam, hiába írok, hiába küldök önért, nem fog eljönni. Nem érzi, mennyi vívódá­somba, gyötrődésembe került, míg rá tudtam magamat szánni, hogy az ön küszöbét átlépjem ? De meg kellett ezt tennem, mert el kell önt vinnem magammal, mert beteg gyermekem kívánja. Jöjjön el, hátha visszaadja az egész­ségét az öröm, hogy önt újra láthatja ?­­ Jöjjön el, hátha utoljára szerez neki örömet az életben? Jöjjön el, hátha csak azért jön, hogy a szemecskéit lefogja ? Ne nézzen engem, a hitszegő asszonyt, aki önt rú­tul megcsalta, ne nézze azt, hogy az a gyer­mek az én bűnömé. Csak arra gondoljon, hogy egy ártatlan kis teremtés szenved é­s telje­sítse a kívánságát, amely talán az utolsó . . . Térdei megrogytak, le akart borulni a férje előtt. Hamvas Károly hirtelen az asztal­hoz lépett és csörgetett. A ködös pénzügyminiszter beszéde. Báró Burián István közös pénzügyminiszter. Bár Ugron Gábor bizottsági tag felszólította, a bi­zottság engedelmével ezúttal részletes programmját nem fejti fel, nem fárasztja ezzel az albizottságot annál is inkább, mert még nagyon kevés ideje áll a bosnyák kormányzat , élén és így ezen ország összes szükségleteit és az ország állapotának mostani stádiumát nem ismerheti annyira, hogy minden fontos kérdésben a jövőre nézve már állást foglalhatott volna. Kállay Béni nagy művét neki gondosan fenn kell tartania és az általa követett irányban kell azt

Next