Pesti Hírlap, 1904. február (26. évfolyam, 47-60. szám)
1904-02-16 / 47. szám
2 1904. február 16., kedd. PESTI II I K L A P házégés esetén a színházak tűzbiztonságának a fölvetődő problémája. Igaz, az ország az Utolsó fillérig ki van merítve, de ezt a szükséget mégis ki kell elégíteni. Az anyagi megkötöttséggel szemben áll igazságszolgáltatásunk rettentően komplikált gépezete, mely a jogot a komplikáltságával épenséggel nem tisztázza. Az igazságszolgáltatás egyszerűsítése és a bírói kar fizetésének méltó rendezése összefüggő feladatok s hogy ezt a feladatot az állam mindeddig nem teljesítette, mindenesetre enyhítő körülmény a Soós bíró bűne mellett, csakhogy ezt az itélőtörvényszék számba nem vehette, mert ebben a momentumban a bírák is érdekelt felek. A delegációk. Boszniai költségvetése. II.A Magyar delegáció négyes albizottságának ülése. — A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyarországos bizottság négy egyesült albizottsága ma délelőtt tíz órakor Széll Kálmánnak az ülés elején valómegjelenésben történt akadályoztatása folytán gróf Szapáry Gyulának, a delegáció elnökének elnöklete alatt tárgyalta a megszállott területeken levő csapatok és intézetek rendkívüli szükségletét. Jelen vannak a közös kormány részéről báró Burián közös pénzügyminiszter, lovag Pitresca közös hadügyminiszter, báró Spaun tengernagy, a magyar kormány részéről gróf Tisza István miniszterelnök. • Spünnich Aurél előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja a költségvetést. Hegedűs Sándor nagyon örül a kiadások folytonos csökkenésének. Bosznia költségvetése a régi formában terjesztetvén elő, azzal most sem lehet trenelésedve. Bosznia közgazdasági és kulturális haladása tagadhatatlan, de a mostani berendezés mellet attól tart, hogy majd évről-évre deficit fog előállani. Legalább is kötelesek vagyunk az ott elvállalt kötelezettségeink teljesítésének lehetőségét éber figyelemmel kísérni. Bosznia költségvetése inkább ■csak átalányokat foglal magában. Fel van véve pl egy összeg esetleges fizetésjavításokra. Az alkotmányos ellenőrzés kötelessége mellett az ilyen dolgok hallgatással nem mellőzhetők. Minden tételében teljesen ellenőrizhető költségvetést követel." Tételeket hoz tel annak illusztrálására, hogyegyáltalán nincs előttünk a képe annak, ameddig mehetünk a kötelezettségek elvállalásában. A zárszámadások előterjesztésének megtagadására nem lehet ok az, hogy ha zárszámadásokkal állunk elő, akkor a delegációnak kell gondoskodni az esetleges,«deficit“ fedezéséről is — amint ezt mindig mondották; — nem lehet ok azért, mert magából az előterjesztésből semmiféle kötelezettség nem származhatik.Ez áll úgy az előirányzatra, mint a zárszámadásra nézve is. Sem közjogi, sem budget fogi, sem illeté- ' kességi szempontból nem ehet a zárszámadások előtörlesztésére nézve semmi nehézség. Legalább is tíz évre visszamenőleg kívánunk egy előterjesztést a boszniai jövedelmek fejlődéséről. Ezentúl pedig az előirányzattal kapcsolatosan mutattassanak be a zárszámadások. Miklós Ödön azzal kezdi beszédét, hogy amidőn először szerencsés a bizottság a jelenlegi közös pénzügyminisztert körösen üdvözölni, a kegyelet kötelessége parancsolja hálával adózni Kállay Béni volt közös pénzügyminiszter emlékének azon nagy kultúrmunkáért és misszióért, amelyet ő Boszniában teljesített. A boldogult nemcsak a mi tiszteletünket és szeretetünket vívta ki, de egész Európának a tiszteletét és szeretetét is, és azok a nyomok, amelyeket ő hátrahagyott, biztos révbe fogják vezetni a boszniai kulturális fejlődést. Arról panaszkodik, hogy Bosznia, amely Magyarország határain van, gazdaságilag túl laza összefüggésben áll Magyarországgal, ami talán bizonyos fokig a magyar társadalom közönyösségében leli indokát. Sürgeti e baj orvoslását. Szó sincs itt arról, mintha bizonyos féltékenységgel viseltetnék Bosznia iparával szemben, csak bizonyos apró iparágakra nézve hangsúlyozza az állami kedvezménynyel támogatott boszniai verseny nyomasztó voltát. A vasútépítésre szánt összegek mikénti felhasználására, nézve intéz kérdést. Magyarországon panaszok hangzottak fel abban az irányban, hogy e tekintetben a magyar ipar alig lett figyelembe véve. A segélyalapok tárgyában, azoknak jelenlegi állásáról is felvilágosítást kér. A költségvetést elfogadja. Ugron Gábor azt látja, hogy a Werndl-fegyverek Boszniában külön vannak raktározva és költséges módon őrizve. E fegyverekre ott semmi szükség nincs, mert népfelkelést csak nem célozott a katonai vagy a boszniai kormány ? E célra kiadott 4000 korona tehát teljesen felesleges kiadás. Bosznia kormányzása ellen több rendbeli kifogása van. Az egész kormányzás német nyelven történik. Boszniában inkább az osztrák törvények vannak életbeléptetve. Boszniában minden hivatalos működésből és tevékenységből látjuk, hogy a cél az, hogy Bosznia osztrák provincia legyen, nem pedig magyar tartomány, holott Magyarország törvényei szerint s a koronázási eskünek megfelelőleg Boszniának — ha valamikor visszaszereztetik — Magyarországhoz kell tartoznia. Bosznia kormányzásának tehát magyar szellemben s a magyar törvények szerint kellene történnie. Ez a kormányzás 25 éves jubileumát a legméltóbban úgy ünnepelhette volna meg, ha a népnek az önkormányzatban részt adott volna. Nem kívánja, hogy a nép teljes és tökéletes részvételével alkotott közigazgatás lépjen életbe, de a szlávok természetének megfelelő községi önkormányzat — szerinte — bizonyos szélesebb alapon okvetlenül engedélyezendő lett volna. Ki kell bontakoznia az okkupacionális állapotokból. Kifogásolja, hogy a posta és távírda még mindig a katonaság kezében van. Lényegesebb észrevételeinek elmondását a nyilvános, ütés számára tartja fenn, de azt már most meg kell mondania, hogy akár a volt miniszternek, akár a mostani közös pénzügyminiszternek az a felfogása, amely a zárszámadások előtörlesztését azon feltételhez köti, hogy a két kormány mit kíván, megint csak azt mutatja, hogy az abszolutizmus szférájából szabadulni nem tudnak. Itt az a kérdés, hogy a két delegáció mit kíván. Ha ezek azt kívánják, hogy a zárszámadásokat előterjeszszék, akkor azokat okvetlenül elő kell terjeszteni. Egységes, mindent átfogó képet kellene nyújtani úgy az adminisztrációról, mint az előhaladásokról és egyúttal elő kell terjeszteni egy programmot arról, hogy évről-évre hogyan kívánják kormányozni Boszniát és hogy mi milyen módon kívánják Bosznia lakosságát fokozatosan bevinni a közigazgatásba ? Azt a szép képet, hogy Bosznia fedezi saját költségeit, csak korlátolt értelemben veheti. Hiszen Bosznia részesedik a vámjövedelmekben és így részesül a mi jövedelmeinkben is. Mi pedig Boszniának a jövedelméből nem részesülünk, hanem annak csak terheit viseljük. Nagyon különösnek találja, hogy Boszniára nézve még kísérlet sem létetett, abban az irányban, hogy a telepítések rendjén oda magyar telepesek is megnyeressenek. Német telepesek legalább is sokkal nagyobb számban fogadtatnak oda be. E téren kellen az Amerikába való kivándorlás ellen védekezni. A költségvetést, amely zárszámadás nélkül nyújtatott be, elfogadni nem hajlandó. Wlassics Gyula: Sokkal rövidebb ideje van a közös pénzügyminiszter ezen ügyek élén, semhogy kormányzata méltányosan beható kritika tárgyává volna tehető. Eddigi működése azonban reá azt a benyomást teszi, hogy mi teljes bizalommal viseltethetünk a közös pénzügyminiszternek jövőben kifejtendő politikája iránt. Ez alkalommal csak azért szólal fel, hogy alkalmat adjon a miniszternek bővebben nyilatkozni arról a kérdésről, amelyről az osztrák delegációban kifejtett expozéjában nyilatkozott, amely nyilatkozatot azonban a szólő kielégítőnek nem találja. A vallási ügyek minden állam ügyei között igen nagy fontossággal bírnak, de talán sehol nagyobb fontossággal, mint épen a Keleten. A miniszter azt mondotta expozéjában, hogy úgy a görögkeletiekre, mint a katholikusokra, a mohamedánokra és a zsidókra nézve is bizonyos autonómiát akar életbe léptetni, sőt a görögkeleti autonómia stádiumáról nyilatkozott is. Minthogy szóló kölcsönhatást lát Magyarországra nézve is, kérdi: közölheti-e a közös pénzügyminiszter alapelveit a görögkeleti autonómiára nézve ? A statútum már elkészült , azért kérdi a pénzügyminisztert, hogy amennyiben ezen alapelveket nem közölhetné, jelölje meg az indokokat, amelyek miatt felvilágosítást nem adhat. A költségvetést elfogadja. evégett a Riviérára utazott — a fiával együtt. Mindezt Hamvas Károly rendezte így, aki semmitől a világon nem félt úgy, mint a botránytól. De azért hiába volt a titkolózás, a pletyka kígyója mégis csak fölemelte a fejét s Hamvas jobbnak látta elmenekülni egykori boldogsága színhelyéről, melyről kisült, hogy a legszörnyűbb hazugság . . Az elvált férj mindig összeborzadt, amikor arra a hazugságra gondolt, amiben éveken át a gyermekkel élt. Hogy történhetett ez ? Hát nem súgta meg sem neki, sem a gyermeknek egy szívdobbanásuk se, hogy voltakép semmi közük egymáshoz ? Hát néma volt a vérnek, a természetnek szava ? Egy asszony hazugságán épült fel az ő egész boldogsága s mikor e hazugság összeomlott, eltűnt az egész paradicsomkert — az az éden, amely a kisgyermek szeméből mosolygott felé. Még attól is óvakodott, hogy hírt halljon a céda asszonyról; annyit tudottóla, hogy valami távoli atyafiánál él a főváros közelében egy kis faluban. Bántotta ez a közeliét is. Miért nem távozott tőle minél messzebb ? S most itt állott az asszony a szobájában. Felvetette a fátyolét s a férfi látta, hogy arca fehérebb, mint valaha. Szeme körül átvirrasztott, átsirt éjek ónkarikái. III. Hamvas Károly földbe gyökerezett lábbal állott meg a küszöbön. Egy szóval se tudta látogatóját üdvözölni. Az asszony tett feléje néhány lépést. — Bocsásson meg, hogy távollétében betolakodtam. De talán még jobb is, hogy így történt a dolog. Hiszen ha idehaza van, amikor keresem, talán elkerget az ajtaja elől, így azonban kénytelen meghallgatni. Mert nagy, nagy kéréssel jöttem magához. . . A férfi oly hangon kérdezte, mintha valami teljesen idegenhez szólana: — Mit kíván ? — El akarom önt vinni magammal, — kiáltott fel egyszerre kitörő izgatottsággal az asszony. — El akarom önt vinni a gyermekemhez, aki nagy betegen fekszik és lázas, égő ajkaival az édes apuskáját hívja . . . Hamvas szemében vad, veszedelmes harag tüze lobbant fel: — Az édesapját? — sziszegte ökölbe szoruló kézzel. — Hát akkor mért nem fordult kegyed hozzá ? . . . Az elvált asszony összekulcsolta kicsi, fekete keztyűs kezét: — Uram ! Ne gyötörjön e pillanatban a vádakkal, amelyek annál jobban fájnak, mert igazak. Elismerem, hogy elvetemedett teremtés vagyok. Nem akarom magamat mentegetni azzal a szerencsétlen szenvedéllyel, amely erőt vett rajtam. De az a kisgyermek nem tud minderről semmit, mert azt akartam, hogy ne is tudja meg anyja bűnét soha. Az a szegény kicsike mindig oly rajongó szeretettel csüggött magán! Mióta el kellett válnunk, egyre zaklat a kérdéseivel: Hová utazott apuka ? Mért nem látogat meg bennünket? Hitegetnem, biztatnom kell, hogy majd fölkeres — egyszer... Minap itt jártunk a városban s megpillantotta önt, amint egy nyitott kocsiban hajtatott az utcán. Látta volna, kivált az arcocskája? How felragyogtak a szemei! Milyen repesve futott volna a kocsi után. Nem tudtam megvigasztalni, napokon át sírt, hogy nem állott meg a kocsival s nem vette fel őt magához ... Hamvas fel s alá járkált a neszfogó, vastag szőnyegen. Azután vállat vont, idegesen, mintha valamit le akarna rázni magáról: — Ez annak a szegény kicsinek a szerencsétlensége. De voltaképen mi közöm nekem ehez ? Az asszony egészen közel lépett az elvált férjéhez. Csaknem a karjára tette az összekulcsolt kezeit. És szeme fájdalmas rimánkodással imádkozott hozzá : — Uram ! Ha van önben emberi érzés, ne tagadja meg a kérésemet. Ezért jöttem magam, mert tudtam, hiába írok, hiába küldök önért, nem fog eljönni. Nem érzi, mennyi vívódásomba, gyötrődésembe került, míg rá tudtam magamat szánni, hogy az ön küszöbét átlépjem ? De meg kellett ezt tennem, mert el kell önt vinnem magammal, mert beteg gyermekem kívánja. Jöjjön el, hátha visszaadja az egészségét az öröm, hogy önt újra láthatja ? Jöjjön el, hátha utoljára szerez neki örömet az életben? Jöjjön el, hátha csak azért jön, hogy a szemecskéit lefogja ? Ne nézzen engem, a hitszegő asszonyt, aki önt rútul megcsalta, ne nézze azt, hogy az a gyermek az én bűnömé. Csak arra gondoljon, hogy egy ártatlan kis teremtés szenved és teljesítse a kívánságát, amely talán az utolsó . . . Térdei megrogytak, le akart borulni a férje előtt. Hamvas Károly hirtelen az asztalhoz lépett és csörgetett. A ködös pénzügyminiszter beszéde. Báró Burián István közös pénzügyminiszter. Bár Ugron Gábor bizottsági tag felszólította, a bizottság engedelmével ezúttal részletes programmját nem fejti fel, nem fárasztja ezzel az albizottságot annál is inkább, mert még nagyon kevés ideje áll a bosnyák kormányzat , élén és így ezen ország összes szükségleteit és az ország állapotának mostani stádiumát nem ismerheti annyira, hogy minden fontos kérdésben a jövőre nézve már állást foglalhatott volna. Kállay Béni nagy művét neki gondosan fenn kell tartania és az általa követett irányban kell azt