Pesti Hírlap, 1905. január (27. évfolyam, 1-15. szám)
1905-01-01 / 1. szám
1905. január 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP 1867-es idézett törvénycikkekben tehát, a harmadik párton állók véleménye szerint, egymásnak ellentmondó intézkedések foglaltatnak. Fennáll-e az 1867-es törvénycikk? Gróf Tisza István állítja. De, fennáll-e az 1848-as is? Elődje, Széll Kálmán állította. És a Tisza mostani párthívei, kik a Széll párthívei voltak még nem is oly régen, ha feledték fe múltbeli véleményöket e kérdésben, a politikai tisztesség megkívánja, hogy mostan aztán fennállónak véljék az idézett mindkét, 1848-as és 1867-es tövénycikket egyaránt. S így ők maguk legyenek élő tanúi a két törvénycikk — szerintük — ellentmondó igazságának. Mi ilyenkor, mi lett volna most a magyar kormányelnök teendője? Vagy ha ő maga a vitás kérdés eldöntését előmozdítani nem akarja, vajon nem kötelessége-e, hogy az ellentétes eszmék mérkőzése után a Ház döntését még a feloszlatás előtt nyilvánulni engedje? Nem kötelessége-e, hogy aktíve vagy passzíve, előmozdítsa vagy eltűrje az 1848. IV. ,t.-c. és az 1867. X. t.-c. között fennálló, látszólagos vagy lényeges, alaki vagy anyagi ellentmondás eloszlatását hiteles törvénymagyarázat által? Ám jó, ha az újonnan hozott törvény kimondotta volna a király exlexben való házfeloszlatási jogát, vagy — e jogot tényleg fennálónak vallván — ha csak megerősítette volna a jogot újabb, tisztázó kijelentésével, senki sem állíthatja ma, hogy gróf Tisza István esküségésre hívta föl a királyt. De megtörtént-e itt ez 1791. XII. t.-c. szerinti hitlelesmagyarázat? Kimondotta-e a képviselő és főrendiház, szenesített-e a király valamely új törvényt vagy törvénymagyarázatot; követett-e a törvényhozás öt faktora: király és nemzet valamely megegyező s régi gyakorlatot abban a kérdésben, hogy exlexben házföloszlatás lehetséges? Ki magyarázza hát a törvényt közkötelező érvénynyel? Gól Tisza István egyedül? Ím, kéz a mérleg, a gróf mérlege. Egyik oldalon: a parlamentarizmus megmentése, máik oldalon: a törvénysértő házfeloszlatás. Ez, szerinte, úgy is kiegyenlítenék egymást. Se ülhet a miniszterelnöki székben tovább. De ki a többi tétel elkönyvelve? A király, akinek esküébe vetett hitünk megingott, nyert-e valamit? A nemzet, mely a legnagyobb vesztes, s mely az slexben való házfeloszlatásra utólag tán meg is adná a felmentvényt, vajon a lex Danielre is megadhatja azt? A nemzet adhat felmentést, ha az alkotmányjog tényezői: király és parlament, vagy az alkotmány főszerve, a kormány, bitorolja egymás jogkörét. A nemzet adhatja felmentését törvényellenes rendelethez, de házszabálydöntő rendeletet a magyar közjog nm ismer. Rendelet leronthat törvényt is, az utólagos felmentés reményében, de házszabályt le nem ronthat soha; a házszabályellenesen létrejött törvény is hazaárulás, de a házszabályellenesen megváltoztatott házszabály: lehetetlenség. Jól tudja Tisza, hogy a magyar alkotmányban a nemzetre való apelláta ebben a kérdésben, nem egyéb gúnynál, a magyar alkotmány mivoltának szándékos és kétkedő félreismerésénél. Nem is ezért, másért appellál a nemzetre a „csak-egyszer-bűnös“ gróf Tisza István, a magyar politikai élet e macbethi alakja. És — elismerendő — ez a modern, javított kiadáási, megfordított Macbeth mindenképen nagyobb annál az ósdinál, akinek — a boszorkányi kétértelem! — legyőzőjét nem anya szülte, halálát meginduló erdő hozta el. Ő tudja, nagyon jól tudja, hogy ez a termékeny többség, mely megszülte eddigelé mindig a maga gyermekét, az ország miniszterelnökét, valahányszor csak megszállta bécsi parancsolatra a szenetlélek, meg fogja tagadni gyermekét ezúttal is, amint megtagadta eddigelé mindig, valahányszor csak újabb volt születőben. Ó, ebben nincs más, csak csodás egyértelem! Csodálható-e, ha többséget nevelni, saját képére átgyúrni, szent hevülettel igyekszik most, ő, a mindenkori többség csak olyan kreatúrája, mint volt eddig minden elődje s mint amine lenne győzedelmes utódja? Csodálható-e, hogy vágyódik hirdetni a lehetetlent: én bölcsebb vagyok bukott Macbetheknél, győzni kívánó Macdufféknél is; az hitt a babonában, én nem hiszek az igazságban sem; ezt nem anya szülte, én anyámat, másomat, szolgámat, elvtelen érdekszövetségemet magam hozom létre, többségem magam csinálom s a diadal útjáról le nem térít semmi, se nemzeti óhaj, se országos törvény, se királyi eskü szentsége; nekem megindulhat akár egy erdő, meg nem rettenek, sőt megindítom én magam, csengő aranynyal, vészes megfélemlítéssel, gyarló emberi hiúságnak szegzett fegyverrel, — hát jöjj csak erdő, bírnami erdő, jöjj drága szavazóim tengere! Rút eszközök? Csak méltók a nagyravágyás ostoba céljához. A november 18-ika után nem jöhetett más, mint a január 4-ike. „A büpistápja: újra bűn.“ Ha tudná gróf Tisza István, hogy rajta nem segít már sem a mesterségesen fölidézett veszély: megvesztegetett szavazóinak raja, sem egy új, saját dicsőségére alkotott parlamentnek — részünkről különben is kétségbevont — kormánytöbbsége? Ha tudná, hogy az etikai alapon álló nemzet ítéletét kérnie egy január 4-ikével egy november 18-ikának elismeréséhez, az ököl jogának szentesítéséhez, legalább is frivol visszaélés miniszterelnökségével? Ha tudná, hogy egy ország vihara, mikor hozzáér, hogy elsöpörje útjából, szégyenkezve fog lecsöndesülni s hogy, elég lesz neki a kicsike szellőből is, mely maholnap Bécs felől fújdogál szelíden?! ' " r — Tujak mit? Menjenek egy kicsit se i fúlni, mire visszajönnek, egy újabb tüzbogárral fogok kedvskedni maguknak. Menjenek, men- jenek — sirgettem őket, amikor láttam, hogy mozdulatlaul állanak — önöknek is jól fog esni a séta nekem pedig egyedül kell maradnom. Az öök bogara egy kicsit megzavart, hát rendbe akrom szedni a gondolataimat. Ez htott. Barátom és a felesége indulni készültek. — Mg csak egyet — mondtam én, mikor már a ajtóban voltak. — Azon az emlékezetes éjszaán egyedül voltak a lakásban. Egyedül. Nem számítva persze a cselédséget. — lány emberből áll a cselédség? .— Kettőből. Szakácsnő és inas. De éjjel egy óra fé, amikor a dolog történt, azok már mélyen aldtak. Ezzi a barátom és a felesége elmentek, én pedig ültem a szalon egyik sarkába és gondolkozni ezdtem. Őszintén megvallva, a dolgot inkább linikusnak láttam, mint rettenetesnek, de azért még sem tudtam hogyan hozzáfogni a kibonyolásához. Eszembe jutott a titokzatos módon eünt három tojás esete. És vagy fél óráig tarcstalanul, boszankodva ültem a sarokban, míg végre rászántam magam arra, hogy körmnézek a lakásban. Kiben este lett. A szalon, amelyben egymagam stem, sötét volt, sötét volt a mögötte fekvő ellő is. Átmentem az ebédlőbe, onnan a hálósibába. Sehol semmi nevezetes. A hálószobába nyílt egy kis udvari szoba, ebből pedig az ús szobája. Az inas szobáján túl volt a konyha, ebből egy másik udvari szoba nyílt, a szakácsnőé. Azután jött az előszoba. Az előszobán keresztül bejutottam a dolgozó szobába és innen megint a szalonba. Ezzel a kis körutazással nem lettem okosabb és épen arra gondoltam, hogy a cselédséget veszem vallatóra, amikor nevezetes dolog történt. A félelmetes sarokban egyszerre megint csak megjelent a tűzbogár, úgy hogy a barátom leírta. Körülbelül a kép magasságában, ott izzott, homályos és ijesztő tűzben. Az első pillanatban magam is megijedtem tőle. De aztán határozott lépésekkel közeledtem feléje. A bogár viszont felém közeledett. Egyszerre csak hangosan elnevettem magam — az égő szivarommal érintettem a rajz üveglapját. A tűzbogár rejtélye meg volt oldva. Nyugodtan fölcsvarhattam a villamos lámpát. Ugyanekkor csöngettek. Barátom és felesége jött haza. És ugyanekkor villant át az agyamon barátomnak az a mondása, hogy hetek óta nem volt szivar a szájában Tehát mégsem? Tehát mégis? Magára sem tudtam, mit gondoljak. Ha nem volt szivar a szájában... akkor? Az inas kinyitotta az ajtót. — Nos? — kérdezte a belépő férj is, a feleség is izgatottan. — A rejtély meg van oldva — mondtam vígan. — A tűzbogár nyomban meg fog jelenni. Csak pár pillanatnyi türelmet kérek. A férj is, az asszony is az izgatottság tetején voltak. Mikor visszajöttem, odaállítottam őket arra a helyre, ahol az emlékezetes éjszakán álltak. Azután kinyitottam az összes ajtókat. — — Nyitva voltak, ugy-e? — kérdeztem. — Nyitva. — Hát akkor most figyelem. Hármat tapsolok . . . egy, kettő, három . . . A következő pillanatban újra megjelent a tűzbogár. — Hát ez mi? — kérdezte a férfi csaknem hangtalanul. — Ez az — mondtam komolyan — hogy az ön inasa lopja az ön havannáit és éjjel, a sötétben, az ágyban szívja. Ez sohasem derült volna ki, ha az ágyával szemben nincs egy tükör. Ez az áruló tükör megsúgta a tütkot az udvari szoba tükrének, az tovább adta a hálószobáénak, az pedig közölte a szalonban függő képecske üveglapjával ... és így látták meg önök a rettenetes tűzbogarat. — Lehetetlen! — álmélkodtak a férj és feleség együtt. — Annyira lehetséges, hogy a fiú most az én rendeletemre szívja az én rossz britanikámat. Azért a tűzbogár most inkább kerek. Ha havannát szívna, megint tojás alakú volna . . . — És ha elgondolom,, hogy mi majdnem belebolondultunk ebbe a dologba! — csapta össze a két kezét az asszony. — Kár lett volna — mondtam én. Most már csak egy dolgot nem értek. — Van még valami, amit nem ért? —• kérdezte a férj még mindig izgatottan. — Van — feleltem ártatlan arccal. — De az már az inasra vonatkozik. Azt nem értem, hogyan lehet sötétben szivarozni?Heltai Jenő: A politikai helyzeti Változások az új évben. A politikai újévi beszédek tartalma ék rendkívüli várakozással tekintenek, az összes politikusok. Rég volt újév idején ilyen nehéz helyzet Magyarországon. A kormánypárt el van csüggedve. Akik Tisza mellett maradtak, úgy érezik, mintha őket megcsalták volna, mert valóban ilyen messzire nem akarták követni Tiszát, hanem azt gondolták volt, hogy a terveknek legalább a fele csak fenyegetés. Azt veszik észre, hogy Tisza leginkább velük taktikázott, mert ők a terveiről mindvégig azt hitték, hogy csak ijesztgetés miatt kell ezek mellett kitartani. Tisza azonban megfogta őket a képen, hogy a végén már nem adott alkalmat nekik ellenkező nézetük kifejezésére s már arról is lekéstek, hogy a szabadelvű pártkörből kilépjenek. A kormánypárton Tisza újévi beszédétől azt várják, hogy annak keretében a miniszterelnök reflektálni fog gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula legutóbbi nyilatkozataira. Az újévi beszédből ezenkívül következtetni lehet majd a trónbeszéd irányára is. Az ellenzéki pártokon is nagyobb az újévi beszédek iránt az idén az érdeklődés mint eddig volt. Ezúttal történik először az ellenzéki pártok szövetségének nyílt dokumentálása, amikor az összes ellenzéki pártok nevében gróf Apponyi Albert üdvözölni fogja Kossuth Ferencet. Talán ebben a beszédben már lesz .