Pesti Hírlap, 1905. március (27. évfolyam, 76-91. szám)

1905-03-16 / 76. szám

1905. március 16., csütörtök. PESTI HÍRLAP ___________________________3 _ _ | Az igaz, hogy amikor a tizenhat állam­­■férfiú meghallgatását tervezték s e célból Tiszát Bécsbe hívták, ugyancsak megcáfoltatta a hirt teste és Bécsben termett reggel. * A március 15-iki ünnepélyekről azt be­szélték a harciasabb kedvű függetlenségi kép­­­visellők, hogy ha március 15-ig nem oldják meg a helyzetet és nem enged a király, hát akkor az idén olyan március 15-ike lesz, aminő 1848. óta nem volt. Hangoztatták, hogy ez az ünnep­nap hangos demonstráció lesz a nemzet aka­ratának érvényesítése mellett­. Jelentősnek tar­tották, hogy Justh Gyula, a képviselőház elnöke, külön felhívta az országgyűlés tagjait, hogy a budapesti ünnepélyen minél nagyobb számban jelenjenek meg. Akik azonban nagy várakozással voltak a mai nap politikai jelentősége iránt­, azok csalódtak. Az ünnepélyek külsőségekben vala­mivel színesebbek, belső tartalmukban valami­vel lelkesebbek voltak, mint az eddigiek, de a képviselők testületi demonstrációja, a nemzet­nek felhívása, elmaradt. A képviselők alig lát­szottak meg a budapesti ünnepélyen. Legtöb­ben elmentek vidékre, a kerületükbe ünnepelni. Különösen azok a függetlenségi képviselők siettek, akik új tagjai a törvényhozásnak s vá­lasztóiknak azt ígérték volt, hogy a parlament­ben a függetlenségi programoi érvényesítése érdekében felszólalnak. De parlament nincs, hát a képviselők elmentek a kerületekbe s ott beszéltek. A beszédek közül a függetlenségi pártbe­liek részére irányítónak tartják Kossuth Fe­renc ceglédi b­eszédét. Kossuth Ferenc ismételte ma is, hogy a király nem enged. Sőt tovább ment és kijelentette, hogy a király a legkisebb mértékben is késik teljesíteni az£ a követelést, mely a nemzetnek jogos és természetes követe­lése, hogy tudniillik a magyar nyelv érvénye­süljön a magyar hadseregben. Ami a várakozást illeti, Kossuth Ferenc azt hangoztatja, hogy várhatnak, mert a nem­zet a várakozás alatt nem veszít, ha a képvise­lők összetartanak. Azonban a követelések dol­gában kellő mérsékletet említ Kossuth Ferenc. A függetlenségi képviselők körében a ka­tonai kérdéseken kívül erősen foglalkoznak most a gazdasági kérdésekkel a külön vámterü­let érdekében. Egy értesítés szerint az autonóm magyar vámtarifa tervének megalkotására már megkezdődtek a munkálatok. Az országos ma­gyar gazdasági egyesület holnapi ülésén az ön­álló vámterület érdekében felszólalás lesz. Halasztás és elnapolás. A válság dolgában a politikusok ma csak kombinációkra szorítkozhatnak. Az uralkodó még nem nyilatkozott, hogy minő terv alapján óhajtja létesíteni a megoldást s eddigelé csak azt lehet tudni, hogy a király mely kérdések­ben nem enged. Mind határozottabban emlegetik, hogy a várakozás idejét meg akarják hosszabbítani a képen, hogy április 4-én, ha arra a napra az ellenzék összehivatja a képviselőházat, királyi kézirattal elnapolják az országgyűlést. Emiatt nagy tanácstalanság mutatkozik, annál inkább, mert Justh Gyula, a képviselő­ház elnöke, egy ízben már kijelentette, hogy ha királyi kézirat érkezik,­­ ezt köteles kihirdetni , újra fölmerül az a kérdés, hogy a királyi kézirat kihirdetése után hozhat-e a képviselő­­ház határozatot. Egyébként azt mondják, hogy holnap gróf Khusen-Héderváry Károlyt, a személye körüli minisztert fogadja a király, aztán a közelebbi napokban gróf Tisza István miniszterelnököt, de a válság ügyében más államférfiakat csak akkor fog kihallgatni a király, ha a jövő héten Budapestre jön. ■ ‘ Nyilatkozatok a katonai kérdésekről. Günther Antal, akit a Kossuth­-pártba belépett volt nemzeti pártiak igazságügym­i­­niszter-jelölt gyanánt emlegettek, megismer­teti a katonai kérdésekben a maga álláspontját, többek közt ezeket mondva: Az 1867. évi XII. t.-c. megemlékezik a magyar hadseregről, mint az egész hadsereg­ kiegészítő­­jéről. A megfelelő osztrák t.-c. ugyan nem foglalja magában ezt a passzust, de mivel mindkét törvényt ugyanaz a személy szentesítette, közöttük ellentét nem lehet s az osztrák törvény hiányos volta nem ronthatja le a magyar törvény érvényét. Már most az a kérdés, hogy a magyar hadsereg létezése nem érinti-e az uralkodó felségjogait a hadügyekben és nem semmisíte-e meg a hadsereg egységét? Günther azt hiszi, hogy ez a probléma is megoldható, amint­hogy megoldották már Németországban. Ott ki­mondja az alkotmány, hogy a birodalom egész had­ereje egységes hadsereget alkot, amely háborúban ,és békében a császár vezénylete alatt áll. Mindamellett az alkotmány beszél a porosz királyi hadseregéről s azt is kimondja, hogy a német fejedelmek uraik az ő csapataiknak. Tehát az egyes államok hadi felség­jogát, nem veszi el az alkotmány. A zászlók és jelvé­nyek csakugyan nem is a birodalmi szik­eket, hanem az egyes országok színeit viselik. Legszembetűnőbb ez a dolog Bajorországnál. Az úgynevezett bajor kontingens a bajor király katonai felségjoga alá tar­tozik s egészen különálló részét teszi a birodalmi hadseregnek. Csak háborúban áll a bajor hadsereg a császár parancsnoksága alatt. Az eskü sem szól a birodalomnak, hanem csak az egyes államokra vo­natkozik. Nem is közös hadügyminisztérium, hanem tartományi hadügyminisztériumok intézik az ügye­ket , Íme a német hadsereg mégis egységes és im­ponáló. Ha ez ott lehetséges, ahol az uralkodók szá­ma is több, lehetséges Ausztriában,és Magyarország­ban is, ahol az uralkodó egy. A magyar vezényszó sem veszélyeztetné a katonai és technikai egységet, aminthogy nem veszélyezteti a honvédség magyar vezényszava sem. Nyilatkozik a katonai kérdésekben Tomac­sics Miklós, a volt horvát miniszter is, a követ­kezőleg: Kossuth Ferenc azt írja, hogy nekem a német vezényleti és vezérleti nyelvvel szemben nincs kö­vetelésem, de a magyarral szemben igen. Soha és sehol sem mondottam, hogy a német nyelv nem vol­na kifogásolható, de igenis arra intettem, hogy nem tartom ez idő szerint helyesnek, hogy ez a kérdés napirendre tétessék, mert attól tartok és tartottam, hogy nem lesz lehetséges ezt a kérdést az­ adot­t vi­szonyok közt nemzeti alapon elintézni. De azt i­s mindig hangoztattam, hogy ha egyszer a nemzeti szempont lesz a mértékadó, úgy akkor Horvát-Szla­­vónországokban a kiegyezési törvény szellemében, mely kiegyezés a horvát nemzetet­ mint politikai nemzetet elismeri, a horvát nemzeti szempont kell hogy érvényesüljön. A függetlenségi pártkörből. A függetlenségi pártban ma este a március 15-iki ünnep miatt igen kevesen fordultak meg. A vezérlő­bizottság tagjai közül csak Sághy Gyula volt fenn. Sághy Gyula délelőtt Ceglé­den volt, a délutáni vonattal tért vissza a fő­városba. A közben csodákat mesélt arról, hogy a zuhogó eső dacára milyen nagy lelkesedéssel fogadták Cegléden Kossuth Ferencet s hogy mily szeretettel ünnepelitek az ellenzék vezérét. Az ellenzéki köröket ma este élénken foglalkoz­tatta az O. M. G. E. holnap délutáni ülése, ame­lyen előreláthatólag nagy vita fog kifejlődni az ön­álló vámterület kérdése körül. Sághy Gyula fel fog szólalni a gyűlésen és be fogja bizonyí­tani, hogy még az esetben is felállíth­atók a vámsorompók, ha a gróf Tisza által kötött német kereskedelmi szerződésen már nem is lehetne változtatni. Sághy Gyulának az a véleménye, hogy az Ausztriától való különválás vám- és kereskedelmi szerződéssel megtörténhetik s ez, minthogy Ausztriá­ban is fölébe helyezik a kenyérkérdést a politikának, feltétlenül simán fog menni s nem fog vámháborúra vezetni. Más oldalról pedig —■ Sághy szerint — ha a német kereskedelmi szerződést el is kell fogad­nunk, az Ausztriától való különválás mégis meg­történhetik. S fel lehetne állítani azonnal a vámsor­­­rompókat, de Ausztriával kötendő kereskedelmi szer­ződésnek lényegében, a két állam közötti szabadfor­galom szellemében kellene köttetni, hogy a mezőgaz­daságunkra való hátrányos visszahatásai nem any­­nyira a külön vámterületnek, mint inkább a német kereskedelmi szerződésnek kikerülhetők legyenek. — Az O. M. G. E. holnapi vitája — sokak szerint — lé­nyegesen tisztázni fogja a gazdasági különválás kérdését. A válság megoldási munkálatairól az el­­lenzéken azt hiszik, hogy március 20-ig semmi sem fog történni s csajt a gyászünnepek le­­­zajlása után tesznek Bécsben új lépéseket a­­ megoldás dolgában. Azt hiszik, hogy e héten nem lesznek még kihallgatások s igy az újsá­goknak azt a hírét, hogy Andrássy holnap vagy, holnapután a király elé járul, s korainak­ tartják. Kossuth Ferenc még ma Cegléden ma­rad, mert részt vesz este a tiszteletére adott dísz­­lakomán s csak a holnapi nap folyamán tér, vissza a fővárosba. A szabadelvű pártkörből. A szabadelvű pártkörben ma este sok miniszter, de kevés képviselő volt jelen. A mi­niszterek közül ott voltak: gróf Tisza István, Lukács László, Hieronymi Károly, Tallián Béla. A kormányhoz tartozók közül, mint ren­desen, ma is megjelent Sándor János belügyi államtitkár.­ Az intéző­bizottság részére ma este, az érdekeltekkel történt megegyezés után, gróf Tisza jelentést tett a kettős mandátumok dol­gában. E szerint, amint már jelentettük, Lukács L­ászló pénzügyminiszter lemond a győri man­dátumról, Tallián Béla a szegediről, Granzen­stein Béla a soproniról és Sándor János a ma­rosvásárhelyiről. A szabadelvű pártban sokan azt szeret­nék, hogy e kerületekbe ne küldjenek olyan je­lölteket, akik november 18-ika miatt kompro­mittálva vannak, mert azok legbizonyosabban megbuknak s igy a szabadelvű párt ezt a négy kerületet is elveszítené. Az általános helyzetre vonatkozólag­ azt beszélték, hogy most pár napig szünet lesz. Kér­dezték Tiszát, hogy holnapra Bécsbe megy-e, mire így felelt: — Én nem tudok róla semmit. De amikor gróf Andrássy Gyula meghi­­vatása felől kérdezősködtek, arra is azt mondta: — Erről sem tudok semmit. Miután pedig többet más sem tudott, vala­mennyien elmentek a Hungáriába szerdai va­csorára. A képviselőház összehívása. Nagyváradról jelentik nekünk: Polónyi Géza ma a március 15-iki ünnepre Nagyvá­radra érkezett. Egy újságíró beszélgetést folyta­tott vele, amelynek során az ellenzék e vezető em­bere különösen érdekes kijelentést tett a képvi­selőház összehívásáról. Polonyi szerint e tekin­tetben a felségjogok három részre oszlanak: a királynak joga van a képviselőházat összehívni, a Házat elnapolni és feloszlatni. A parlament megnyitása azonban a felségjogok közt nem szerepel. Ő felsége már élt ama jogával, illetőleg kötelességével, hogy a feloszlatás után a Házat három hónapon belül összehívja. Mivel pedig a felségjogok közt a Ház megnyitása nem szere­pel , a parlamentet nem kötelezheti Kossuth Fe­rencnek az az ígérete, hogy április negyedikéig a Ház ne kezdje meg tanácskozásait. Ha tehát a válság a legközelebbi napokban le nem bonyo­­líttatik, a Ház megnyitásával nem várnak, ha­nem húsz képviselő kívánságára összehívják vagy az elnökséget hatalmazzák föl az egybehí­­vásra, mert a nemzetet tovább is várakoztatni nem lehet. Belpolitikai hírek. A népoktatási reform és a nemzetiségek. A romániai magyar iskolák erőszakos oláhosításáról vasárnapi számunkban érdekes bukaresti tudósítást közöltünk. Erre vonatkozólag ma a következő leve­let kaptuk: „Mélyen tisztelt Szerkesztő úr! Csak utólag értesültem a „Pesti Hírlap“ március 12-iki számá­nak azon cikkéről, amely a népoktatási reform, ré­vén velem is foglalkozik, nem kevesebbet írván ró­lam, minthogy én szász választóimnak német nyelvű beszédben m­egígértem Berzeviczy Albert reform­jának visszavonását, vagy pedig olyan módosítását, hogy ami a javaslatban egy lépésnyi haladás lett volna ránk nézve, az is elvész. Van szerencsém a t. Szerkesztő urat biztosítani arról, hogy ebből a vádból, amelylyel különben nem a „Pesti Hírlap“­­ban találkozom először, csak annyi igaz, hogy szász választóimmal németül beszéltem. Elvégre én is, más is azon a nyelven beszélünk választóinkkal, amelyen megértenek bennünket® Azonban amily könnyen elviselem a vádnak ezt az igaz töredékét.

Next