Pesti Hírlap, 1905. szeptember (27. évfolyam, 242-256. szám)

1905-09-01 / 242. szám

2 PESTI HÍRLAP 1905. szeptember 1., péntek­. hát nem károsodnak meg az által, hogy elisme­rik annak az államnak hivatalos nyelvét, amely­ben élnek, amelytől jogokat követelnek. Ugyanez a kérelmünk van a „szabad­­gondolkodó“ urakhoz is, kik ez eszméért „ligát“ létesítenek. Azt olvastuk, hogy a szabadkőmű­vesek indították meg ezt a mozgalmat. A sza­badkőműves páholyok tiszteletet érdemelnek, mert sok jót tettek már Magyarországon. Ti­tokban űzik a jótékonyságot s a szabad és mo­dern eszmék propagálását. Csak egy kifogás leshetik néha ellenük, hogy üldözni szokták azokat, akik nem szabadkőművesek s nyíltan gyakorolják a jótékonyságot és nyíltan hirdetik a szabad eszméket. Mostani agitációjukat is­­nyilván az abstrakt eszmék iránti ideális lelke­sedésük indíttatta velük. De, kérdezzük tőlük, miért ne lehetne ezt az ideális lelkesedésüket összeegyeztetni a magyar­ állam érdekeivel? Miért nem kötik össze reformtervüket az állam nyelvének és kultúrájának kultuszával? Miért akarnak ők is internacionalisták lenni? Holott a nemzetköziségnek Magyarországon semmi­féle formában sincs létjogosultsága. Még maga a szabadkőművesség sem jogosult, ha­nem magyar célokért dolgozik. A liga aláírói között általunk tisztelt több magyar író van; ott vannak Vámbéry Ármin és Apáthy István, a magyar tudósok, Szabolcs­ika Mihály, a magyar költő, Vészi József, a ma­gyar publicista s többen. Őket kérjük, ne tagad­nák meg a szegény magyar nyelvnek azt a jo­gát, hogy legalább ennél a belügyi reformnál érvényesülhessen. Ne legyenek ők legalább, a magyar kultúra munkásai, hűtlenek a magyar kultúrához. Vétessék föl a liga részletes pro­­grammjába azt, hogy az általános választói jog az állam nyelvének írásban és olvasásban leirásához köttessék. Ha azt megteszik, akkor szívesen üdvözöljük agitációjukat, mely e nél­kül a nemzeti vonás nélkül csak fölösleges iz­gatása a közvéleménynek s rokonszenvre nem számíthat, mert csak az abszolút kormány kortes-agitációját segíti, elöl ezt az embert! Ezért becézed te a gyermek­­­ekemet is, ezért igyekszel meghódítani a férfi szívét — az apa szívén keresztül! ! A leány tiltakozva emelte föl a két kezét ,és hevesen rázta a fejét: — Ida! Az égre, miket beszélsz? Hiszen ez szörnyűség, amivel te vádolsz. Nem tudnám neked ezt megbocsátani, ha nem volnál beteg... Az asszonyt ez még jobban fölingerelte. Csak úgy remegett a felindulástól: — Tudom, hogy beteg vagyok. Nem szükséges minduntalan fölemlegetned. Nem szükséges, hogy figyelmeztess arra a kötelesség­re, aki beteg, vagy gyógyuljon meg mihama­rább, pusztuljon el, ne álljon az egészségesek útjába. Ne félj, én tudom ezt a kötelességemet. Számomra gyógyulás már nincsen, hát remé­lem, mielőbb megvált szenvedéseimtől a jó Is­ten. S akkor aztán rád hagyok mindent, amit e földön szerettem. A fiamat, az uramat. Csak addig ne kinézz, Ella! Csak addig ne emlékez­tess mindig arra, hogy elvesztettem veled szem­ben a csatát, hogy te fogsz végre is diadal­maskodni, az erősebb, a boldogabb! És nekem hasztalan minden imádságom, minden köny­­hullatásom, minden ragaszkodásom az élethez, az uramhoz, — mindent, mindent át kell en­gednem másnak — te neked! . . . Nem­ tudta tovább folytatni. Vézna, ma­­jdárteste lehanyatlott — ajkát ellepte a véres hab. Ella ijedten fogta föl karjaiba . . . — Iduci! Térj magadhoz! Az istenért, hamar orvost í­r­ni. Az éjszaka váratlan zivatar támadt. Mint a hirtelen összegyülekezett boszorká­nyok, torlódtak össze a legmagasabb ormon a fellegek s a bűbájos és szelíd csillaglénye he­lyett vérvörös villámlobogás világította meg a tengert. Reggelre azonban nyoma se volt a boszorkányszombatnak: a nap aranyzápora dúsan áradt alá, csak a víz háborgott nyugta­lanul, mintha a rossz álom emléke bántaná. A kis piros vitorláscsónakok nem mertek rá ereszkedni; még a nagy hajókat is ugyancsak megtáncoltatta. Ennek ellenére Ella azzal lep­te meg nénikéjét, hogy elkezdett visszavonhat­­lanul csomagolni. Egy percig se marad itt to­vább, ahová oly repesve sietett. Megy vissza azonnal a szüleihez, a poros, unalmas mező­városkába, ahol a Gusztávék birtoka is fekszik. Barátságosan búcsúztak el egymástól a régi jó ismerősök. Ida kissé jobban volt, gon­dosan bebugyolálva ült a kitárt ablaka előtt. S kezet nyújtott a leánynak s halkan, titkon odasúgott neki: — Bocsáss meg a heveskedésemért, Ella. És maradj itt. Hiszen úgyis mindegy . . . Gusztáv elkísérte Terka néniéket a kö­zeli hajóállomásig. Az ablakból jól lehetett látni az elinduló hajót, amint a kék vizet gyöngygyé paskolva, lassan fordult neki az útjának. S a hajó oldalán ott magaslott a leány délceg, hó­dító alakja, amint zsebkendőjével integetett va­lakinek a kikötőben. Viszontlátásra i­s a beteg asszony káprázó szeme előtt úgy tűnt föl, mintha az a hajó azzal a leánynyal, nem tá­volodnék, hanem mindig közelebb és kö­zelebb jönne; feltartóztathatlanul hozná magával a végzet hajója az ő győzedelmes el­lenfelét, míg ő elmerül alatta a mélységes, hi­deg árban . . . Fölkelt a karosszékből és erőtlen, reme­gő kezével becsukta az ablaktáblákat. Hadd le­gyen a szobában hűvösség és sötétség. Hogy ne lássa ezt a képet, az odakünn ragyogó, dia­dalmas életet . . . Hogy szép lassan hozzá szok­tassa magát a csöndes, hűvös sötétséghez . . . -----• " Sas Ede. „ A válság. A vád alá helyezés. Mialatt báró Fejérváry Géza a királyhoz utazik Ischlbe, hogy a nemzet letörésére a fel­ség jóváhagyását kinyerje. Budapesten egyre jobban terjed annak a politikai szükségnek ér­zete, hogy a kormányt szeptember 15-ikén vád alá kell helyezni. Hírlapok és képviselők egy­aránt nyíltan foglalkoznak e kérdéssel, melyet mint az abszolút konstínyzástól való megsza­badulás egyetlen eszközét proponáltunk. A kor­mány félhivatalosa természetesen borzad e terv­től, melynek keresztülvitele elkerülhetetlen lesz; de magára vessen a kormány s ennek minden barátja, mert ők maguk provokálták azzal, hogy folyton fenyegetik a nemzetet. Egy lap­társunk, mely a koalícióval rokonszenvez, an­nak az aggodalmának ad kifejezést, midőn in­dítványunkat említi, hogy Fejérváry a vádin­­dítványra is csak a Ház elnapolásával vagy föloszlatásával fog felelni. Erre mi is el vagyunk készülve, hisz előre figyelmeztettük a parlamen­tet, hogy Fejérváry okvetlen valamiféle királyi kéziratot hoz magával. Hisz ezért megy holnap Ischlben audienciára. S megszokhattuk már, hogy minden szabadelvű párti kormány az utóbbi években, ha bajba kerül, a királyi pa­lástba takaródzik, elég illegálisan.­De ez a tény, ha be is következik, mit sem változtat a vádin­­dítvány szükségességén. Sőt egy okkal több, hogy azt megtegyék, mert az új választásokba legalább mint vád alá helyezett kormány kény­telen belemenni. S annyi jó ízlés még van a választó­közönségben, hogy egy vádlott kormány jelöltjeire nem szavaz. De az is még nagy kér­dés, hogy a király egy vád alá helyezett kor­mánynak megadná-e a fölhatalmazást, hogy az országot választásba vezesse, mialatt vizsgálat alatt áll. Ez idő szerint még sem a koalíciónak, sem egyetlen ellenzéki párt­nak sem volt alkalma e kérdéssel foglalkozni, mert nem volt értekezletük, de valóban a nem­zet többségének értelmét, tolmácsoljuk, mikor az ellenzéki pártoknak és a koalíciónak ajánl­­­juk, hogy el ne mulaszsza most ezt a kötelessé­gét megtenni. Ha elmulasztaná, ez oly taktikai ügyetlenség volna, melynek következményeit az egész ország megszenvedné. Sőt megmondjuk nyíltan, a legjogosabb szemrehányásokkal il­­lethetné akkor az egész nemzet a koalíciót s kü­lönösen a törvényhatóságok és ezeknek tisztvi­selői azt, mondhatnák, hogy őket beleugrasztot­­ta a koalíció a nem­zeti ellenállásba, de most cserben hagyja őket s nem használja föl a kormány elmozdítására a parlament számára fentartott egyetlen törvényes eszközt. A miniszterelnök isdili útja. Báró Fejérváry­ Géza miniszterelnök — mint már jelentettük — csütörtökön reggel 8 órakor Budapestről, a nyugati pályaudvar­nól, Bécsen át Ischlbe utazott, titkárja, báró Skerlecz Iván társaságában. A miniszterel­nök a déli órákban érkezett Bécsbe az állam­vasutak pályaudvarán. Az állomásról egye­nesen a magyar minisztérium bankgassei pa­lotájába­ hajtatott s Révy Ferenc miniszteri tanácsossal jelentést tétetett magának a fel­ség személye körüli minisztérium ügyeiről. Fejérváry ezután titkárja társaságában visz­­szahajtatott az állomásra s titkárjával a dél­után 3 óra 30 perckor induló vonattal Ischl­be utazott, ahova este érkezett meg. A N. Wr Tagblatt jelentései szerint a miniszterelnök társaságában volt gróf Károlyi György orsz. képviselő is, akit egy idő óta a király szemé­lye körüli tárcára kiszemelt jelöltként emle­getnek. Az eddigi tervek szerint a király a mi­niszterelnököt pénteken délelőtt fogadja ma­gánkihallgatáson. Fejérváry szombaton vissza­utazik Bécsbe s onnan közvetlen folytatja út­ját Budapestre, ahova vasárnap reggel érke­zik meg. A király csütörtökön reggel férkezett meg a déltiroli hadgyakorlatokról Ischlbe, ahonnan szombaton délután tovább megy a délcsehországi hadgyakorlatokra, Stekinába. A N. Br. Pr. esti lapja így ír Fejérváry ischli útjáról: A mostani feszült politikai helyzet köze­pette mindenesetre feltűnő, hogy a magyar miniszter­elnök egy hét óta már másodízben jelenik meg ő felsége előtt, de egyáltalán nem felelnek meg a té­nyeknek azok a messzemenő találgatások, amelyeket Magyarországon ehez az audienciához fűznek. Kö­zölték a magyar ellenzéki lapok, hogy a Fejérviro­­kom­ány részletes politikai, gazdasági és szociális programmot terjesztett az uralkodó elé , hogy ezek­kel a javaslatokkal a képviselőház elé szándékozik lépni abban az esetben, ha szeptember 15-ig nem sikerülne megegyezésre jutni a koalícióval. Ez a Programm olyan mélyreható kérdéseket old föl, hogy egyben és másban szükséges hozzá kikérni ő felsége elhatározását. A magyar miniszterelnök hol­napi kihallgatása kizárólag ebből a célból lesz. Ischlből jelentik: Báró Fejérváry Géza miniszterelnök csütörtökön este 10 óra után Ischlbe érkezett. A miniszterelnököt ő felsége pénteken délben kihallgatáson fogadja. Vasárnap délre J­áró Fejérváryt vissza­várják Budapestre. Gróf Károlyi György a miniszterelnökkel uta­zott Bécsig, de ez — mint értesülünk — teljesség­gel véletlenül történt, mert gróf Károlyi György magánügyekben utazott Bécsbe. Már pedig, hiába örvend. Kecskemét város szerdai közgyűlése elhatároz­ta, hogy az önkéntes adófizetők és újoncok nevét nyilvánosságra hozza. A törvényhatósági bizottság­határozatával észre akarja téríteni azokat a tévelygő lelkeket, akik netalán megfeledkezve magukról, a törvénytelen, a nemzet ellen törő kormánynak pénz­es vér­adóval való támogatásával saját hazájuk és szabadságuk sirját segítenének megásni. Ilyen sze­rencsétlen alak már több akadt s a kipelengérezéssel e kóros tünetet akarták megszüntetni. Kecskemét törvényhatósági bizottságának a hazafias aggódás jellegét magán viselő határozatát siettek hírü­l vinni báró Fejérváry Géza táborszernagy urnak, aki egyet­­kettőt rándított a bajusza csücskén, mormogott is valamit s a levegőbe dögdösött öklével. Majd meg­hagyta, hogy írják meg a félhivatalosban, hogy e­­gy nyilatkozott e kérdésben: — Én a magam részéről csak örvende­ni tudok a publikálásnak. A mai válságos idő­ben bizony nem nagy azoknak a hazafiaknak száma, akik, a nyers terrorizmus ellenére is

Next