Pesti Hírlap, 1905. szeptember (27. évfolyam, 242-256. szám)
1905-09-01 / 242. szám
2 PESTI HÍRLAP 1905. szeptember 1., péntek. hát nem károsodnak meg az által, hogy elismerik annak az államnak hivatalos nyelvét, amelyben élnek, amelytől jogokat követelnek. Ugyanez a kérelmünk van a „szabadgondolkodó“ urakhoz is, kik ez eszméért „ligát“ létesítenek. Azt olvastuk, hogy a szabadkőművesek indították meg ezt a mozgalmat. A szabadkőműves páholyok tiszteletet érdemelnek, mert sok jót tettek már Magyarországon. Titokban űzik a jótékonyságot s a szabad és modern eszmék propagálását. Csak egy kifogás leshetik néha ellenük, hogy üldözni szokták azokat, akik nem szabadkőművesek s nyíltan gyakorolják a jótékonyságot és nyíltan hirdetik a szabad eszméket. Mostani agitációjukat isnyilván az abstrakt eszmék iránti ideális lelkesedésük indíttatta velük. De, kérdezzük tőlük, miért ne lehetne ezt az ideális lelkesedésüket összeegyeztetni a magyar állam érdekeivel? Miért nem kötik össze reformtervüket az állam nyelvének és kultúrájának kultuszával? Miért akarnak ők is internacionalisták lenni? Holott a nemzetköziségnek Magyarországon semmiféle formában sincs létjogosultsága. Még maga a szabadkőművesség sem jogosult, hanem magyar célokért dolgozik. A liga aláírói között általunk tisztelt több magyar író van; ott vannak Vámbéry Ármin és Apáthy István, a magyar tudósok, Szabolcsika Mihály, a magyar költő, Vészi József, a magyar publicista s többen. Őket kérjük, ne tagadnák meg a szegény magyar nyelvnek azt a jogát, hogy legalább ennél a belügyi reformnál érvényesülhessen. Ne legyenek ők legalább, a magyar kultúra munkásai, hűtlenek a magyar kultúrához. Vétessék föl a liga részletes programmjába azt, hogy az általános választói jog az állam nyelvének írásban és olvasásban leirásához köttessék. Ha azt megteszik, akkor szívesen üdvözöljük agitációjukat, mely e nélkül a nemzeti vonás nélkül csak fölösleges izgatása a közvéleménynek s rokonszenvre nem számíthat, mert csak az abszolút kormány kortes-agitációját segíti, elöl ezt az embert! Ezért becézed te a gyermekekemet is, ezért igyekszel meghódítani a férfi szívét — az apa szívén keresztül! ! A leány tiltakozva emelte föl a két kezét ,és hevesen rázta a fejét: — Ida! Az égre, miket beszélsz? Hiszen ez szörnyűség, amivel te vádolsz. Nem tudnám neked ezt megbocsátani, ha nem volnál beteg... Az asszonyt ez még jobban fölingerelte. Csak úgy remegett a felindulástól: — Tudom, hogy beteg vagyok. Nem szükséges minduntalan fölemlegetned. Nem szükséges, hogy figyelmeztess arra a kötelességre, aki beteg, vagy gyógyuljon meg mihamarább, pusztuljon el, ne álljon az egészségesek útjába. Ne félj, én tudom ezt a kötelességemet. Számomra gyógyulás már nincsen, hát remélem, mielőbb megvált szenvedéseimtől a jó Isten. S akkor aztán rád hagyok mindent, amit e földön szerettem. A fiamat, az uramat. Csak addig ne kinézz, Ella! Csak addig ne emlékeztess mindig arra, hogy elvesztettem veled szemben a csatát, hogy te fogsz végre is diadalmaskodni, az erősebb, a boldogabb! És nekem hasztalan minden imádságom, minden könyhullatásom, minden ragaszkodásom az élethez, az uramhoz, — mindent, mindent át kell engednem másnak — te neked! . . . Nem tudta tovább folytatni. Vézna, majdárteste lehanyatlott — ajkát ellepte a véres hab. Ella ijedten fogta föl karjaiba . . . — Iduci! Térj magadhoz! Az istenért, hamar orvost írni. Az éjszaka váratlan zivatar támadt. Mint a hirtelen összegyülekezett boszorkányok, torlódtak össze a legmagasabb ormon a fellegek s a bűbájos és szelíd csillaglénye helyett vérvörös villámlobogás világította meg a tengert. Reggelre azonban nyoma se volt a boszorkányszombatnak: a nap aranyzápora dúsan áradt alá, csak a víz háborgott nyugtalanul, mintha a rossz álom emléke bántaná. A kis piros vitorláscsónakok nem mertek rá ereszkedni; még a nagy hajókat is ugyancsak megtáncoltatta. Ennek ellenére Ella azzal lepte meg nénikéjét, hogy elkezdett visszavonhatlanul csomagolni. Egy percig se marad itt tovább, ahová oly repesve sietett. Megy vissza azonnal a szüleihez, a poros, unalmas mezővároskába, ahol a Gusztávék birtoka is fekszik. Barátságosan búcsúztak el egymástól a régi jó ismerősök. Ida kissé jobban volt, gondosan bebugyolálva ült a kitárt ablaka előtt. S kezet nyújtott a leánynak s halkan, titkon odasúgott neki: — Bocsáss meg a heveskedésemért, Ella. És maradj itt. Hiszen úgyis mindegy . . . Gusztáv elkísérte Terka néniéket a közeli hajóállomásig. Az ablakból jól lehetett látni az elinduló hajót, amint a kék vizet gyöngygyé paskolva, lassan fordult neki az útjának. S a hajó oldalán ott magaslott a leány délceg, hódító alakja, amint zsebkendőjével integetett valakinek a kikötőben. Viszontlátásra is a beteg asszony káprázó szeme előtt úgy tűnt föl, mintha az a hajó azzal a leánynyal, nem távolodnék, hanem mindig közelebb és közelebb jönne; feltartóztathatlanul hozná magával a végzet hajója az ő győzedelmes ellenfelét, míg ő elmerül alatta a mélységes, hideg árban . . . Fölkelt a karosszékből és erőtlen, remegő kezével becsukta az ablaktáblákat. Hadd legyen a szobában hűvösség és sötétség. Hogy ne lássa ezt a képet, az odakünn ragyogó, diadalmas életet . . . Hogy szép lassan hozzá szoktassa magát a csöndes, hűvös sötétséghez . . . -----• " Sas Ede. „ A válság. A vád alá helyezés. Mialatt báró Fejérváry Géza a királyhoz utazik Ischlbe, hogy a nemzet letörésére a felség jóváhagyását kinyerje. Budapesten egyre jobban terjed annak a politikai szükségnek érzete, hogy a kormányt szeptember 15-ikén vád alá kell helyezni. Hírlapok és képviselők egyaránt nyíltan foglalkoznak e kérdéssel, melyet mint az abszolút konstínyzástól való megszabadulás egyetlen eszközét proponáltunk. A kormány félhivatalosa természetesen borzad e tervtől, melynek keresztülvitele elkerülhetetlen lesz; de magára vessen a kormány s ennek minden barátja, mert ők maguk provokálták azzal, hogy folyton fenyegetik a nemzetet. Egy laptársunk, mely a koalícióval rokonszenvez, annak az aggodalmának ad kifejezést, midőn indítványunkat említi, hogy Fejérváry a vádindítványra is csak a Ház elnapolásával vagy föloszlatásával fog felelni. Erre mi is el vagyunk készülve, hisz előre figyelmeztettük a parlamentet, hogy Fejérváry okvetlen valamiféle királyi kéziratot hoz magával. Hisz ezért megy holnap Ischlben audienciára. S megszokhattuk már, hogy minden szabadelvű párti kormány az utóbbi években, ha bajba kerül, a királyi palástba takaródzik, elég illegálisan.De ez a tény, ha be is következik, mit sem változtat a vádindítvány szükségességén. Sőt egy okkal több, hogy azt megtegyék, mert az új választásokba legalább mint vád alá helyezett kormány kénytelen belemenni. S annyi jó ízlés még van a választóközönségben, hogy egy vádlott kormány jelöltjeire nem szavaz. De az is még nagy kérdés, hogy a király egy vád alá helyezett kormánynak megadná-e a fölhatalmazást, hogy az országot választásba vezesse, mialatt vizsgálat alatt áll. Ez idő szerint még sem a koalíciónak, sem egyetlen ellenzéki pártnak sem volt alkalma e kérdéssel foglalkozni, mert nem volt értekezletük, de valóban a nemzet többségének értelmét, tolmácsoljuk, mikor az ellenzéki pártoknak és a koalíciónak ajánljuk, hogy el ne mulaszsza most ezt a kötelességét megtenni. Ha elmulasztaná, ez oly taktikai ügyetlenség volna, melynek következményeit az egész ország megszenvedné. Sőt megmondjuk nyíltan, a legjogosabb szemrehányásokkal illethetné akkor az egész nemzet a koalíciót s különösen a törvényhatóságok és ezeknek tisztviselői azt, mondhatnák, hogy őket beleugrasztotta a koalíció a nemzeti ellenállásba, de most cserben hagyja őket s nem használja föl a kormány elmozdítására a parlament számára fentartott egyetlen törvényes eszközt. A miniszterelnök isdili útja. Báró Fejérváry Géza miniszterelnök — mint már jelentettük — csütörtökön reggel 8 órakor Budapestről, a nyugati pályaudvarnól, Bécsen át Ischlbe utazott, titkárja, báró Skerlecz Iván társaságában. A miniszterelnök a déli órákban érkezett Bécsbe az államvasutak pályaudvarán. Az állomásról egyenesen a magyar minisztérium bankgassei palotájába hajtatott s Révy Ferenc miniszteri tanácsossal jelentést tétetett magának a felség személye körüli minisztérium ügyeiről. Fejérváry ezután titkárja társaságában viszszahajtatott az állomásra s titkárjával a délután 3 óra 30 perckor induló vonattal Ischlbe utazott, ahova este érkezett meg. A N. Wr Tagblatt jelentései szerint a miniszterelnök társaságában volt gróf Károlyi György orsz. képviselő is, akit egy idő óta a király személye körüli tárcára kiszemelt jelöltként emlegetnek. Az eddigi tervek szerint a király a miniszterelnököt pénteken délelőtt fogadja magánkihallgatáson. Fejérváry szombaton visszautazik Bécsbe s onnan közvetlen folytatja útját Budapestre, ahova vasárnap reggel érkezik meg. A király csütörtökön reggel férkezett meg a déltiroli hadgyakorlatokról Ischlbe, ahonnan szombaton délután tovább megy a délcsehországi hadgyakorlatokra, Stekinába. A N. Br. Pr. esti lapja így ír Fejérváry ischli útjáról: A mostani feszült politikai helyzet közepette mindenesetre feltűnő, hogy a magyar miniszterelnök egy hét óta már másodízben jelenik meg ő felsége előtt, de egyáltalán nem felelnek meg a tényeknek azok a messzemenő találgatások, amelyeket Magyarországon ehez az audienciához fűznek. Közölték a magyar ellenzéki lapok, hogy a Fejérvirokomány részletes politikai, gazdasági és szociális programmot terjesztett az uralkodó elé , hogy ezekkel a javaslatokkal a képviselőház elé szándékozik lépni abban az esetben, ha szeptember 15-ig nem sikerülne megegyezésre jutni a koalícióval. Ez a Programm olyan mélyreható kérdéseket old föl, hogy egyben és másban szükséges hozzá kikérni ő felsége elhatározását. A magyar miniszterelnök holnapi kihallgatása kizárólag ebből a célból lesz. Ischlből jelentik: Báró Fejérváry Géza miniszterelnök csütörtökön este 10 óra után Ischlbe érkezett. A miniszterelnököt ő felsége pénteken délben kihallgatáson fogadja. Vasárnap délre Járó Fejérváryt visszavárják Budapestre. Gróf Károlyi György a miniszterelnökkel utazott Bécsig, de ez — mint értesülünk — teljességgel véletlenül történt, mert gróf Károlyi György magánügyekben utazott Bécsbe. Már pedig, hiába örvend. Kecskemét város szerdai közgyűlése elhatározta, hogy az önkéntes adófizetők és újoncok nevét nyilvánosságra hozza. A törvényhatósági bizottsághatározatával észre akarja téríteni azokat a tévelygő lelkeket, akik netalán megfeledkezve magukról, a törvénytelen, a nemzet ellen törő kormánynak pénzes véradóval való támogatásával saját hazájuk és szabadságuk sirját segítenének megásni. Ilyen szerencsétlen alak már több akadt s a kipelengérezéssel e kóros tünetet akarták megszüntetni. Kecskemét törvényhatósági bizottságának a hazafias aggódás jellegét magán viselő határozatát siettek hírül vinni báró Fejérváry Géza táborszernagy urnak, aki egyetkettőt rándított a bajusza csücskén, mormogott is valamit s a levegőbe dögdösött öklével. Majd meghagyta, hogy írják meg a félhivatalosban, hogy egy nyilatkozott e kérdésben: — Én a magam részéről csak örvendeni tudok a publikálásnak. A mai válságos időben bizony nem nagy azoknak a hazafiaknak száma, akik, a nyers terrorizmus ellenére is