Pesti Hírlap, 1905. november (27. évfolyam, 316-331. szám)

1905-11-16 / 317. szám

séről“ megjelent közleményei csak teszten fe­lelnek meg a valóságnak s különösen az utóbbi eset nem fedi egészen a való tényállást. Ami azonban pl a germanizálás vádját illeti, nem­csak megfelel a valóságnak, hanem­ a tények logikus erejénél fogva érthető is. Ha pedig ká­­rosítási szándékról van szó, akkor egy kissé mélyebben kell belenyúlni ezen társaság ügy­kezelésébe. Megállapítható, hogy a társaság már évtizedek óta megrövidíti az államkincs­tárt oly módon, hogy a nyilvános számadások­ban, amelyek a megadóztatás alapjául szere­pelnek, a tiszta nyereség egy tekintélyes részét áthárítja azokra a termelési ágakra, amelyek alacsonyabb adókulcs alá esnek. Viszont a va­lódinál csekélyebb nyereséget mutat ki ott, ahol az adókulcs magasabb. Megkönnyíti ezt a ma­nipulációt az a körülmény, hogy a társaság magyarországi műveinél együtt van az őster­melés, nevezetesen : a szénbányászat és ércter­­rmelés az ipari termeléssel, vagyis a kohászati termékek és a gépészeti cikkek előállításával. Az ipari termelés útján elért­­nyereség tudvalevőleg nagyobb megadóztatás alá esik, mint az őstermelés, de egyúttal aránytalanul nagyobb költséggel jár s így értéke is megfele­lően nagyobb. A társaság azonban ennek a­­ko­cára egyenlő százalékkal osztja el a költségeket az egyes termelési ágakra. Ezzel az ipari ter­mékeknél mutatkozó nyereség jelentékeny ré­szét áthárítja az őstermelésre, minek folytán az ipari termelésnél jóval kevesebb tiszta nyere­ség mutatkozik a valódinál s ez­által évről-évre óriási összegeket von el a megadózás alól. Ez a manipuláció csak úgy válik lehetsé­gessé, — és itt van a logikus alapja a társaság germanizálásának, — hogy a társaság egész szervezete és berendezkedése olyan, hogy min­den elszámolás és könyvelés Bécsben történik és Magyarországba csak azok a könyvelési ada­tok jutnak, melyeket Bécsben külön e célra összeállítanak. Ezzel természetesen függ össze az a körülmény is, hogy a társaság magyaror­szági hivatalnokai közt igen sok a magyarul nem tudó idegen, akik messze túlnyomó­­részét teszik a hivatalnoki létszámnak. A társaság valóságban csak mutatóba tűr meg közöttük egyes magyar embereket, persze csak olyano­kat, akik ellenmondás nélkül, vak eszközei a bécsi intézőknek. Mindéhez képest az egész belső ügykezelés és könyvelés, nemkülönben a művek és bányák számadásainak vitele tisztára né­met. Ha még kísérlet is történt itt-ott arra, hogy a magyar nyelv — a közvélemény nyomá­sa alatt —a kezelés némely részében, érvényre jusson, ezt Bécsből nyomban, szigorúan betil­tották.* Ezen levél objektív és föltétlenül megbíz­ható adataihoz fölösleges megjegyzést fűzni. Föltételezzük, hogy a kormány haladéktalanul energikus vizsgálatot indít ebben a botrányos ügyben. A vízivárosi választás. Dr Weinek József, a II. ker. választás elnöke, a pártok bizalmi férfiainak meghallgatásával akkér intézkedett, hogy a válasz­tási helyiségbe mindhárom párt a Korvin-téri főka­­pu­n vonul be, és pedig a Lendl-párt a deszkafallal elkülönített Iskola­ utca felőli bejáraton, a Lukács György-párt a Fő­ utca felől és a Német Imre-párt a középen. A II. kerületben kedden este rendkívül fellen­dült az élet. A disszidensek közül sokan a Lendl­­párthoz csatlakoztak, mert helytelenítik, hogy Né­­m­eth Imre fellépésével meggyengítette az ellenzéket és félő, hogy így a kormánypárt győzhet. A Lendl­­párt,­ amely a legerősebb és teljesen szervezve van bizalommal veszi fel a küzdelmet a Lukács-párttal. A kerület független polgárságának zöme a Lendl­­pártban van. Báró Bánffy Dezső reggel fog sza­vazni. Ö­n­k szerint Darányi Ignác is kijelentette, hogy Lendlre szavaz. Kollár Lajos, a II. kerületi disszierens-párt elnöke, alábbiak közlésére kért­e fel lapunkat: Sztehlo Kornél úr „Az Újság“ tegnapi számá­ban azt írja, hogy a megegyezés jóformán meg volt „arra nézve, hogy Ludvigh János a szabadelvű és disszidens-párt közös jelöltjeként „pártonkívüli pro­grammal“ 67-es alapon lépjen fel anélkül, hogy a koalícióba, belépett volna. Darányi közbelépése foly­tán azonban a megegyezés meghiúsult. Ezen előadás a tényállásnak nem felel meg. Sztehló barátom nov. 2-ált keresett fel engem, közölvén velem azt a ter­vét, hogy az eddig egyedüli jelölt Lendl Adolffal szemben mi disszidens-pártiak Ju­dvigh Jánost lép­tessük fel pártonkívüli programmal, ők (a szabad­elvűek) támogatni fogják s­ ellene a kormány sem állít jelöltet. Nyomban a leghatározottabban visszautasí­tottam ezt az ajánlatot, szóról-s­zóra mondván, ha valaki a létező nyolc párt egyikébe se tud beleillesz­kedni és ma pártonkívüli progra­mal lép fel, aki ellen pláne a kormány se állít tesztet, annak a hom­lokára van sütve, hogy az kormánypárti. "Éhez sem a mi barátaink nem kaphatók, de ilyen szerepre ko­moly férfit jelöltként se talál. Sztefilo úr ugyanez nap este egy nagyobb társaságban ismételte ideáját, Mosoly fogadta és eltemettetett. November 9-én dél­után 4 órakor fogadta el Ludvigh János a nála járt küldöttség felkérésére disszidens-programmal a je­­­löltséget. Sztehló úr megtudván azt, ugyanaz­nap este egy társaskörben, ahol Darányi is jelen volt, mégegyszer elübne kívánta kelteni rég eltemetett eszi !­­ — De igazán megteszed? Bele fog ke­rülni vagy húsz forintba. — Nem baj. — Megérek én annyit? — kacagott bá­jos kacérsággal az apja szemébe. — Nekem te egy egész világot megérsz.­­­­— Olyan nagyon szeretsz, a puskám? —Olyan nagyon. — A mama­ is ilyen nagyon? Baba öntudatos számítással kérdezte ezt s az apja elfordította a tekintetét. Nehéz sóhaj szakadt fel széles melléből és hallgatott. Baba­­hízelegve dörzsölte arcát az apja melléhez és megcsókolta a kezét. — Nem szólsz, apuskám? Az apja hallgatott. Baba egy könnyű sóhajjal felkapta a fe­jét és ismét mosolyogva nézett az apjára. — Tehát holnap!­­ — Holnap, drágám. — A viszontlátásra! Az apja ismét hallgatott. — Tehát holnap! — Holnap! Baba ebben a percben valami titkos belső ösztön sugallatára, szenvedélyes szeretettel ve­tette magát az apja keblére és összevissza csó­kolta. Azután lehajolt a keze után és az ő el­lenállhatatlan tekintetével nézett fel rá. — Holnap a mamáról is beszélsz, úgy-e, apuskám? — mondta hízelgő szeretettel. — Ugy­e, megígéred? Az apja némán ölelte magához s még egyszer­­megcsókolták egymást a szép csilla­gos, enyhe júniusi éjszakában s azután az em­ber sietve nekivágott a Körútnak. Úgy ment, mint akit kergetnek. A Körútról, anélkül, hogy tudta volna merre és hova megy, végigment a Kerepesi­ úton, ott tovább előre, végig a Kossuth Lajos­ utcán és az Erzsébet-hídhoz ért. Fenn a Gellérthegyen, mint egy nagy csillag, úgy ragyogtak a gázlángok s alant a Duná­ban a lámpák reflexe, mint egy hosszú sor égő fáklya, úgy világítottak benn a vízben. Az egyedül haladó, egyedül álló, m­eg­­unt életet cipelő ember megállt a híd közepén és úgy nézett le a feketén ragyogó, nagyi halál­­nyoszolyába. Az agyvelejétől a lába ujjáig minden fájt benne és rajta. Halálos fáradtság és a nyugalom vágya kergette le, a halál­nyo­­szolyába. Hátulról egy rendőr tette vállára a ke­zét. —• Mit akar itt? Az ember megijedt. — Vidéki vagyok — mondta kedvetlenül — nézem ezt a nagy vizet. — Azzal tovább ment. Végigment a hídon, a rendőr követte egy darabig s azután, mint aki mindent elvég­zett, elmaradt. Az ember lement a Dunapartra s ott ment egész a Margithidig. Folyton jöttek előtte is, utána is és a Margithidnál beült egy bérkocsiba s elvitette magát egy szállodába. Ekkor már két óra felé járt az idő. A pincértől levélpapirost kért s a következő le­velet irta meg a leányának: „Légy jó és becsületes, én nem lehetek a földön tovább melletted. Bocsáss meg az anyádnak, kit nem­ akarok előtted vádolni“. Azután lefeküdt és szivenlőtte magát. Baba ezalatt boldogan és édesdeden aludt s a holnapi v­­ágókról, tansokról, a mai fess önkéntes szomszédairól és a jövő diada­lairól álmodozott. Lux Terka, PESTI HÍRLAP 1905. nove­m­be­r 16., csütörtök. 3 t­ enéjét. t­örtént pedig ez nem ülésen, hanem zárt aj­tók mellett, fesztelen társalgás közben. Egyetlen hang se emelkedett, mely támogatta volna e tervét. Sztehló úr „kulissza mögötti“ leleplezéséből tehát kettőt lehet meg­állapítani: 1. hogy­ ő volt a kulissza­tologató és a komédiához se komédiás, se tapsoló kö­zönség nem volt kapható; és 2) hogy a II. kerületi disszidens-párt — bár a szabadelvű­ párt aktív és a kormánypárt — passzív támogatásának a megígérése f­oly­tán Ludvigh János fényes győzelme kétségtelen 1° ... a politikailag korrekt álláspontot a biztos kerület fejében se hagyta el. Az ó­budai választás. A választást megelőző estén mindkét jelölt pártja felhasználta az alkalmat arra, hogy ha lehet a választókat a maga zászlaja alá gyűjtse. Dr Készíts Antal függetlenségi­ és 48-as párti jelölt érdekében gróf Batthyány Tivadar, Szász Zsombor, Világhy Gyula, Szász József és még szá­mos függetlenségi, és 48-as párti képviselő sorra be­járták az óbudai vendéglőket s beszédeket tartottak. A Vörös László-p­árt is értekezletet tartott. Az óbu­dai választás csütörtökön reggel 8 órakor veszi kez­detét a Korona-vendéglőben. A választás elnöke dr Stern József ügyvéd, elnökhelyettese pedig Gyulá­­nyi Adolf iskolai igazgató, p­üspüki konferencia. A hercegprímás buda­vári palotájában, holnap, csütörtökön, délelőtt tíz órakor püspöki konferencia lesz, melyen V­aszary Kolos bibornok hercegprímás fog elnökölni. A ta­nácskozáson az újonnan kinevezett püspökök is részt vesznek s a konferencia tagjai közül többen már ma a fővárosba érkeztek. Lőcse egyhangúlag megválasztott új képvise­lője. A Hertelendy László lemondásával megüre­sedett lőcsei kerületben szerdán folyt le a képvise­lőválasztás, melyen Máriássy Mihály függetlenségi és 48-as párti jelölt egyhangúlag képviselővé válasz­tatott. A választás nemcsak azért nagy jelentőségű, mert a mindig kormánypárti kerületben a függet­lenségi párt jelöltje ellenjelölt nélkül választatott meg, hanem mert a kormány programmjának pub­likálása óta ez az első választás s ez a függetlenségi párt küzdelem nélküli győzelmével végződött. Apponyi az erdélyi törvényhatóságok kolozs­vári értekezletén. Az erdélyrészi megyei és városi törvény­hatóságok vasárnap tartják Kolozsvárott közös értekezletüket a nemzeti ellenállás tárgyában. Az értekezleten gróf Apponyi Albert is megjelenik számos képviselőtársával egyetemben. A képviselők Budapestről szombaton este indulnak el a 9 óra 15 perces gyorsvonattal. A vasárnapi gyűlés ügyé­ben a rendezőbizottság nagyméretű óvintézkedése­ket készít elő. Apponyi bevonulása alatt a bevonu­lás útján az ellenzéki polgárok sorfalat fognak ál­lani és azonkívül Apponyi kocsiját több száz egyese­temi hallgató fogja körülvenni. Beszámoló: Szombathelyről jelentik: Buzáth Ferenc, a rumi kerület orsz. képviselője, szerdán tartotta a kerület legnagyobb községében, Vas­­várott beszámoló beszédét. Buzáth kíséretében vol­tak Rakovszky István, Henc­z Károly és Farkas József orsz. képviselők. Buzáth hosszabb beszédben foglalkozott a mostani politikai helyzettel és a Fejérváry-kormány programmját kritizálta. Ez­után Rakovszky István szólalt fel és a politikai helyzettel foglalkozva, az általános választói jog ellen beszélt. Beszéltek még Hencz Károly képvi­selő és Gönczöl István plébános. Ezután ebéd volt. Buzáth a kerület nagyobb községeiben folytatja be­számoló körútját. A vasvári gyűlésről a koalíció elnökét, Kossuth Ferencet és a néppárt elnökét, gróf Zichy Aladárt táviratilag üdvözölték. Kossuth Ferenc ünneplése. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt csütörtökön délben tes­tületileg vonul Kossuth, Ferenc lakására, ahol a beteg pártelnököt születésnapi évfordulója alkal­mából a párt nevében Hoitsy Pál orsz. képviselő fogja üdvözölni. Kossuth Ferencnek ez az ünnep­­lése kettős lesz, amennyiben csütörtökön lesz tíz esztendeje annak, hogy őt az országgyűlési függet­lenségi és 48-as párt elnökévé választotta. A párt ez alkalomból is meleg ovációban készül részesíteni szeretett elnökét. Apponyi a jászberényiekhez. A jászberényi választóknak a pécsi merénylet alkalmából Apponyi Alberthez intézett üdvözlő sürgönyére gróf Apponyi Albert a következőket válaszolta: Nagyságos Koncz Menyhért prépost urnak Jászberény. Hálával vettem rokonszenvük nyilvá­nítását, azonban ne higyjenek irányzatos előadások­nak, a nép húszezernyi tömegével, szemben egy vak­merő kis csoport erőszakoskodott csupán. A nép milliói országszerte ép úgy, mint a pécsi tízezrek.­­

Next