Pesti Hírlap, 1905. november (27. évfolyam, 316-331. szám)

1905-11-16 / 317. szám

_____________________ PESTI HÍRLAP 1905. november 16., csütörtök a hazátlan felbujtottak aránylag csekély számának lármája dacára — velünk vannak és lesznek. Apponyi: Horvát röpirat a magyar ügy mellett. Zago­­ratz Stjepan horvát képviselő tagja annak a bi­zottságnak, amely a magyar bizottsággal folytatja a tárgyalásokat, pompás röpiratot adott ki, amely­ben azt bizonyítja, hogy a h­orvátoknak a mostani válságban a magyarokkal kell küzdeniük s nem szabad többé elkövetniök azt a hibáit, amit 1848/ 49-ben elkövettek.­ ­ A v­á­l­s­á­g: Pest megye alispánhelyettes főjegyző­jének a felfüggesztésére és a hatvanötös bi­zottság feloszlatására vonatkozó belügymi­niszteri rendeletek nem okozták a kedélyek oly nagymértékű fellázadását, mint azt első pilla­natra gondolni lehetett. A megyebizottság szá­mos tagja s a tisztikar tagjai tüntetve fölke­resték üdvözletükkel a „felfüggesztett“ Faze­kas Gusztávot, tanácskoztak is a további teen­dők felől, azonban minden a régiben marad. A felfüggesztés annyi, mintha meg sem tör­tént volna. A főjegyző megmarad hivatalában s ma is ép úgy, mint a felfüggesztés előtt, végzi az alispáni teendőket, mint a távollevő helyet­tese. A rendeletet nincs, aki végrehajtsa, mert a megyének nincs főispánja s ezért a rendelet foganatosítására nincs, aki a közigazgatási bizottságot összehívja. De különben is hatály­talan marad a belügyminiszteri rendelet, mert a közgyűlés amúgy sem veszi figyelembe s a közgyűlés határozata szerint is hivatalában kell maradnia a főjegyzőnek. A hatvanötös bi­zottság szintén marad a helyén, ezt sem érinti a belügyminiszteri rendelet. Tehát a megye most várandós. Az eseményektől függ, illetőleg a belügyminiszter elhatározásától függ, hogy mit fog szülni. A rendeleteket ez idő szerint csak hiábavaló okvetetlenkedésnek tekintik, amivel a belügyminiszter vagy kémlelni akarja a hangulatot, vagy pedig ijesztgetni akar. úgy vélik, hogy komolyra akkor fordulna a dolog, ha a belügyminiszter kormánybiztost nevezne ki és ennek fedezésére fegyveres erőt rendelne ki. Fog-e erre sor kerülni, vagy nem; elmegy-e a Kristóffy-kormány az őrület ezen állomá­sáig, vagy megáll a mostani helyzetben; van-e többre felhatalmazása, vagy nincs? Mindezek olyan kérdések, amelyekre ez idő szerint nem tudnak felelni. A megye azonban már most is dokumentálja, hogy álláspontjából, amely egye­dül törvényes álláspont, nem­ enged. Erre vo­natkozólag igen szabatosan magyarázta a he­lyes felfogást báró Prónay Dezső ama nyilat­kozatokban, melyeket ma munkatársunk előtt tett s amelyeket alább közlünk. Politikai körökben megdöbbentőnek tart­ják azt a cinizmust, melylyel a kormány a maga dolgát végzi. Folytonosan a maga állá­sának az erősségét hangoztatja s azt erősíti, hogy a nép is mellette van. A kormány komé­­diázásából (mert idehaza csak frivol komédia gyanánt lehet tekinteni dicsekvését), következ­tetni lehet arra, hogy minő jelentéseket tett Bécsben és hogy minő alapon kapott felhatal­mazásokat. De továbbra is gyanús marad az, hogy a kormány oly sűrűn hivatkozik a király bizalmára. Báró Fejérváry Géza újabban a tegnapi audiencia kapcsán ezeket mondotta: — A király mindazokat az intézkedése­ket, melyeket az alkotmányos rend helyreállí­tása dolgában eléje terjesztettem, helyben­hagyta és ki van zárva, hogy bármi is tör­ténhessék, ami a kormányt szándékai keresz­tülvitelében megakadályozza és eltérítse attól az úttól, melyet magának kijelölt. A kormány tudatosan, önérzetesen és elszántan fog útján előrehaladni és semmi ebben meg nem akaszt­hatja, semmi ettől vissza nem riaszthatja. Erről az „elszántságáról már többször volt szó. Senki sem kételkedik abban, hogy ez a kormány „elszánt“. Hisz elszántságáról már akkor bizonyságot adott, amikor alkot­mányellenes kormányzásra vállalkozott. Ezen­kívül segédjeit is, mind az ,,elszántak“ közül toborozta. Más nem is vállalkozott senki, csak aki elszánt, illetőleg, akinek már amúgy sincs mit vesztenie. De hogy semmitől sem riad vissza, az még korai „önérzet“. A kormány nem tud­hatja, hogy mi következik. Az az út, amelyre lépett, hogy ha rajta elindult, maga sem tudja, hol állhat meg. De viszont, ha a nemzetet in­­gerli, haragját felkelti, azt sem lehet tudni, hogy milyen mértékűvé válik ez és minő követ­kezményeket hoz létre. Minisztertanács. Ma délután báró Fejérváry Géza elnök­sége mellett minisztertanács volt, melyen a kabinet valamennyi tagja résztvett. A­­minisztertanácson báró Fejérváry, Lányi Bertalan, Kristóffy József referáltak a bécsi kihallgatások és tárgyalások eredmé­nyéről. De a konferencia három órányi ideig tartott s nyilvánvaló, hogy ez alatt az idő alatt több részletről is szó volt, ami a kormány ez­után teendő ténykedéseire vonatkozik s ame­lyeket most „folyó ügyeknek“ neveznek. Ezek közé tartozik az a kérdés, hogy mit tegyenek Pest megyében és azután ama többi törvényhatóságoknál, ahol a hatóság fejét fel­függesztik. Tudniillik a kormány már elhatá­rozta, hogy mindazon többi törvényhatóságok­­nál is felfüggeszti az alispánt, ahol az új fő­ispánok beiktatását megtagadták és mindenütt feloszlatja a jóléti bizottságokat. Egyelőre, hír szerint, tovább nem mennek a felfüggesztéseknél és feloszlatásoknál. Úgy lát­szik, hogy a közigazgatás rendes menetének a megakasztását tűzték ki oly célul, melylyel a kormány a maga terveit előbbre akarja jut­tatni. Tudniillik a közigazgatás menetének a megakasztásától azt várják, hogy ezzel felkel­tik a közönség ellenszenvét az alkotmányvédők ellen és a kormánynak gondja lesz rá, hogy hirdesse, hogy a nép is a maga ügyes-bajos dolgait azért nem igazíthatja el a hatóságok­nál, mert ezek nem engedelmeskednek a kor­mánynak. Eképen gondolja aztán, hogy előké­szítheti a hangulatot a további abszolutisztikus intézkedésekre és a­­ választásokra. Ugyanis a minisztertanács után a haladó körben újra az Att.­ vigasztalták a várakozó hí­veket, hogy választások lesznek. Kortesfogás. A mai minisztertanács után az ó­budai kortesek részére, tekintettel a holnapi válasz-­­ tásra, kiadták azt a hírt, hogy a miniszterta­nács elhatározta az ó­budai vashíd felépítését. Olyan gyenge kis kortesfogás ez, hogy mindenütt csak mosolyt kelt. Már rég elhasz­nált fogások az ilyenek, hogy épen a választás napjára hirdessenek vagy hidat, vagy kórhá­zat, vagy olcsó marhasót, aszerint, hogy kinek mi kell. Tahy István lemondása. Tahy Istvánról, Pest megye úgynevezett főispánjáról, már többször terjedt el az a hír, hogy megunta a vitézséget és beadta lemondá­sát. Egyszer tényleg már járt a miniszté­riumban, de elküldték. Aztán felesége vitte el a lemondást, de szintén hiába. Kristóffy na­gyon köti magát Tahyhoz, nem az ő becses személye miatt, de azért, mert a többi oly ne­hezen összefogott főispánra is szalasztó hatás­sal volna, hogyha a pestmegyeit nem tudnák idekötni. Ma aztán Tahy István háziorvosa, dr Borbás orvosi bizonyítványt állított ki Tahy részére. Konstatálta, hogy Tahy oly beteg, hogy hivatalt nem vezethet. Előrehaladott, ne­héz asztmája van s emiatt déli vidékekre kell utaznia. Tahy ezt a bizonyítványt hozzácsatolta lemondási kérvényéhez és ma délután négy órakor elküldte Kristóffy József belügyminisz­terhez. Holnap Tahy István elutazik Budapest­ről, egyelőre Abbáziába. Amikor azonban ma azt kérdezték Tahy Istvántól, hogy lemondott-e, azt válaszolta: — Nem. Nem sikerült. Ez a Tahy csakugyan főispánságot fo­gott s az nem ereszti el. Az uj 67-es alakulás. A régi disszidensek és az uj disszidensek egyesülését különféle szempontból tárgyalják, különösen arra való tekintettel, hogy új hat­­van hetes alakulást terveznek, mely kormány­képessé váljék. Ennél a kérdésnél igen fontos, amint mi már említettük, hogy az új alaku­lással keletkező hatvan hetes párt helyet fog­lal-e a koalícióban, avagy nem s ebben az utóbbi esetben milyen feltétellel számíthat a függetlenségi pártra. A függetlenségi párt ré­széről most oly nyilatkozatok hallatszanak, hogy a párt a hatvanhetesek tömörülését csak akkor tűrné, hogy ha a szabadelvű párt is csatlakoznék ehez és pedig a képen, hogy ma­gáévá tenné a magyar vezényszó követelését, ellenkező esetben a függetlenségi párt obstruk­­ciót indít. E nyilatkozat kapcsán a kormány, félhi­vatalos lapjában, a Magyar Nemzetben,, meg­nevezve kérdést intéz gróf Tisza Istvánhoz, Lukács Lászlóhoz és mindazokhoz, akik a sza­badelvű pártban körülöttük vannak, hogy: „hajlandók-e olyan tömörülésbe belemenni, mely­ egyértelmű a szabadelvű pártnak a je­lenlegi koalícióba való beolvadásával?“ Hatá­rozott választ kér arra, hogy a szabadelvű párt felveszi-e prograammjába a magyar vezényleti nyelvet. „Megtudná — úgymond — legalább az ország, hogy immár a szabadelvű párt a koalíció taposta nyomon kíván járni és nem akar többé a békés kiegyenlítés munkáján fá­radozni“. A szabadelvű pártkörben ma este többen voltak fenn és tárgyalták az új hatvanhetes alakulás kérdését azokkal a hírekkel együtt, melyek a szabadelvű párt csatlakozásáról és en­nek feltételeiről szólottak. Ami a kormány részéről jövő intelmet és kérdéseket illeti, ezeket „beugrasztási kísérlet­nek“ minősítik. Kijelentik erre, hogy őket a disszidensek és a­­ disszidensek egyesülési terve nem érinti, továbbá az új hatvanhetes alakulás terveitől távol állanak; ez idő szerint azokhoz semmi közük nincs. De más párton is felteszik, hogy az új alakulásnál a szabadelvű pártra számítanak. A Keki, így például a néppárti Rakovszky István, a­ képviselőház alelnöke, ma kijelentette, hogy az új alakulás tervének tuncs más célja, mint az, hogy a szabadelvű pártot újra feltámasz­­szák és hatalomhoz juttassák. Rakovszky kije­lentette, hogy a néppárt, mely a szabadelvű párttal elvi ellentétben áll, semmi olyan alaku­lásban nem vesz részt, amelyben a szabadelvű pártnak szerep jut. Tehát, ha a szabadelvű párt csatlakoznék, akkor a néppárt félreállana.­ ­ A címer­terv. A bécsi tanácskozásokon felmerült címer­­kérdésről azt jelentik, hogy erre nézve már egy terv van, amelyet már annak idején gróf Khuem- Héderváry rendeletére megfestettek. Ez a tervezet egymás mellé állított két­ cí­­merpajzs. Az egyiken a kétfejű sas, a másikon Magyarország címere. Az elsőt egy griff-madár, a másodikat egy angyal tartja. A két címer­pajzs között arányos üres tér van s a pajzsok együvé tar­tozását egy alattuk csokorba kötött szalag jelzi. A szalagon az osztrák címer alatt ez a felírás ol­vasható: „Viribus unitis.“ A magyar címer alatt elhúzódó szalagrészen pedig ez a felírás van : „Egyesült erővel.“­­♦ Alkotmánypárt. Az Andrássy-csoport és az új dissziden­sek csoportjának egyesülése kérdésében a tár­gyalásokat a jövő héten befejezik, amikor gróf Andrássy Gyula visszatér Budapestre. Az eddigi tervek szerint az alakítandó pártnak a neve alkotmány­párt lesz. Beszélgetés báró Prónay Dezsővel. Abból az alkalomból, hogy Kristóffy József belügyminiszter megkezdte Pest megyével szemben az erőszakoskodásokat, egyik munkatársunk szer­dán délután fölkereste lakásán báró Prónay De­zsőt, Pest megye hatvanöt tagú alkotmányvédő bi­zottságának elnökét s vele a belügyminiszter ren­deleteiről s a vármegye­ ellenállásának várható fejleményeiről beszélgetést folytatott. Munkatársunk elsősorban arra nézve intézett kérdést báró Prónay Dezsőhöz, hogy, törvényen

Next