Pesti Hírlap, 1906. május (28. évfolyam, 134-149. szám)
1906-05-16 / 134. szám
A PESTI HÍRLAP 1906. május 16., szerda után tündöklő napja s a toilettek remekeinek szemlélésével nem birt betelni a gyönyörködő szem. Hát ez vajon mér a magyar ipar volna? Már a magyar ipar eredménye-e az, hogy egyszerre egy világváros dúsgazdag hölgyközönségének a toilettekeli pompája tárul elénk? Oh, nem. Egy bécsi divatszalon tulajdonosnője, a leghíresebb és legkeresettebb, sétálgatott a hölgyeik előtt. Amikor egy budapesti ismerőse megkérdezte, hogy talán a versenyek érdeklik, mosolyogva felelt a bécsi madame: — Épen nem, egyáltalában nem. Hanem Zegre, ezek közül a toilettek közül vagy kétszáz nálam készült; eljöttem megnézni, hogy miképen festenek. Nem akarjuk gyanúsítani a budapesti vagyonos társaság egyik részét sem. Máskülönben azt mondanék, hogy a bécsi drága ruhák fezen felvonultatása egyenesen tüntetés volt a tulipán ellen. Ez lehetetlen. A magyar érzésnek aár hatalmasabbnak kell lennie, semhogy ilyen gondolat beférkőzhessék a társadalom bármely rétegébe. Lehet inkább feledékenység, véletlen-sog; lehet a fényűzési vágy hirtelen való érvényesítése, lehet könnyelműség, minden, csak tüntetés nem. De a látszat kellemetlen. Amenynyire gyönyörködhetünk a szép asszonyok pompájában, annyira kicsúfoltnak látjuk akár a, véletlen, akár a feledékenység közreműködésével azt a szép nemzeti mozgalmat, amely a magyarság anyagi felvirágoztatását egyik legfontosabb feladatának tűzte ki. Minr most álljunk meg egy kissé és vonjuk le a tanulságokat. Amint mondottuk, abszurdumot nem kívánunk. Sem magyar csizmát, az uralom, sem varrottas ingvállat a hölgyeken nem akarunk látni. De igenis határozottan megköveteljük, hogy az idegen divatok ily felvonulásában ne gyönyörködhessünk többé. A magyar nők ne feledkezzenek meg kötelességeikről, amelyek a nemzet fejlődésének előbbrevitelében illetik. Ne legyenek köztük félreértések a cél jelentősége iránt. A fogadalmat ne feledjék, ellenben teljes odaadással törekedjenek, hogy a mozgalomba bevonják azokat is, akik eddig távol maradtak. A figyelmeztetés aktuálissá válik most a legközelebbi akciónál,amikor az úgynevezett gyermeknap meghonosításával magyar vásárt rendeztetnek a kereskedőkkel. Ismerkedjenek meg a magyar portékával, a magyar ipar produktumaival, válaszszák külön az idegentől és csak ezeket vásárolják. De ismerkedjenek meg egymással is mindazok, akiknek nemcsak nevük, de vagyonuk révén is, legfontosabb szerepük lehet a nemzeti ideál megvalósításánál, ha szem előtt tartják a gondolatot, hogy egy nemzet egyénisége csak akkor válhatik hatalmassá, ha gazdasági élete a maga erejéből táplálkozik és a maga javait gyarapítja. Az Edelsheimek, Almássyak, Batthyányak, Andrássyak találkozzanak a pénzvilág- és kereskedővilággal, a tőke és ipari előkelőségekkel és létesítsék a felfogások megváltozását. Az arisztokráciának a vállalkozások világát nem szabad idegennek tekintenie, ellenben tanulnia kell az angol példákból, sőt az ausztriai példákból is, hogy a legelőkelőbbek nemcsak a születés és öröklött vagyon révén, de a kereskedelmi és ipari vállalkozásokkal is díszére válhatnak a nemzetnek. E találkozástól és egyetértéstől várjuk a divatok megváltozását. Ettől reméljük az egyetértő munkálkodást a nemzet javára és egyúttal a társadalmi megerősödést, sok félreértés és széthúzás megszűnését, így várhatjuk, hogy nem leszünk kénytelenek följegyezni olyan eseteket, amelyek a társadalmi mozgalmak eredményének a paródiái. Egy sereg szép toilette látványának a tanulságaiból egyelőre ennyi elég lenne. A vármegyék követei 105-en voltak. Ezek általában a vármegyék utasításainak fogadtak szót. A párt csak a megyei nemesség kebelében keletkezhetett. A vármegye ellen saját követe pártot nem üthetett, mert különben a vármegye nyomban elvehette tőle a követséget. El is vette nem egy alkalommal. Volt 81 királyi városi követ. Valamenynyinek összevéve volt csak két szavazata, hát úgyis hiába alakított volna pártot. De különben is a városi követnek a város parancsolt. Hol elküldték, hol visszahívták, hol kicserélték, hol megint elküldték a városok követeiket. Volt 37 egyházi rend, kanonok, apát s efféle. Ezeknek Róma parancsolt, vagy a megyés püspök vagy a főapát. Ezek ugyan Deák Ferencre se hallgattak igazán soha. Távollevő követ volt 291. De valamennyinek összevéve se volt egyetlen szavazata se. Pedig köztük volt Wesselényi Miklós is, Kossuth Lajos is. S a későbbi nagy pártalakulások voltaképen mégis csak ezeknél kezdtek először kicsiázni. A távollevők követei rendszerint fiatal, művelt, olvasott, lelkes ifjak voltak. Az új kor szelleme már ott lengett agyuk és szívük körül. Pártok hát nem lehettek, a követek pártok szerint csoportosulva hát nem ülhettek. De más okból se ülhettek volna így. A tanácskozó terem berendezése egészen más volt, mint a Sándor utcai vagy a dunaparti képviselőházé. Ma padokba vannak rekesztve az ülőhelyek. Úgy ülnek a képviselők, mint az iskolás gyerekek vagy mint a szinházbajárók. A régi követ el nem tűrte volna ezt a világ minden kincséért se. A régi követ mind tekintélyes férfiú volt. Vagy származása, vagy vagyona, vagy nagy tehetsége, vagy előkelő köztisztsége szerezte meg neki a vármegye birodalmát. Nem is választott egy vármegye 8—10 követet, hanem csak kettőt. Hol talált volna mindig annyi országos nevű férfiút. S idegen vidékbelit épen nem választott. Csak hazulról valót, akit gyerekkora óta jól ismert. Akkor kísértette volna meg a „központ“, hogy valakit a vármegye nyakába varrjon. De bizony országos kacagás lett volna belőle. A gyűlés külseje is megfelelt a követek tekintélyének. Csak tisztes magyar díszruhában, kardosan, sarkantyúsan lehetett a gyűlésteremben lenni. Így voltak még a királyi tábla bírái is, így még a jurátusok is. Gondoljuk csak el azt a bolondságot. Hogy lehetett volna ilyen követeket iskolás gyerekek padjába begyömöszölni? Az országház is ott Pozsonyban a vármegyei tanácstermek módjára volt berendezve. Nagy négyszögletű terem. Egyik végén a bejáratok, másik végén az elnöki hely. Az elnöki hely emelvény. De nem kakasülő, mint a mostani elnöki szék. Hanem csak lábnyi magas s legalább száz ember elfér rajta. Középen nagy asztal zöld posztóval fce a helyzet. Budapesten a kabinet tagjai kedden délután négy és fél órányi ideig voltak együtt, hogy meghallgassák Wekerle Sándor miniszterelnöknek a bécsi kihallgatásról tett jelentését és megállapodjanak a király által elfogadott javaslatok alapján a további teendőkre nézve. A bécsi kihallgatással kapcsolatos jelentések közé tartozik a trónbeszéd szövege is, amely minisztertanácsi megállapodás alapján készült, de amely több retortán ment keresztül. Nevezetesen a trónbeszéd külügyi passzusai a —- -----—-----------■ —■--------------~—1- - -külügyminiszter hozzájárulását igényelték s a bukófélben levő Goluchowski Agenor külügyiminiszter utolsó ténykedései közé tartozik e passzusokhoz való hozzájárulás. Politikai körökben sokat beszéltek róla, hogy a külpolitikai részben különös gondot fordítanak a Németországgal való jó viszony feltüntetésére, amit egyúttal úgy a gazdasági és kereskedelmi kérdések miatt, mint a külhatalmi állás erősítése szempontjából a hármas szövetség érdekében, valamint a törvényenkívüli állapotban Németországgal szemben keletkezett hangulat megváltoztatása miatt nagyon szükségesnek tartanak. A trónbeszédnek különös aktualitást ad a német császár bécsi látogatása, ami az egész külföld figyelmét erre fordítja s a külpolitikában jelentős esemény gyanánt tárgyaltatik. A hármas szövetség harmadik tagjának, Olaszországnak, a szövetséghez való viszonyát is meg fogja világítani a trónbeszéd. A külpolitikában ugyanaz az igazság érvényes, amit az asszonyokra vonatkoztatnak. Nevezetesen az a legjobb asszony, akiről semmit sem beszélnek. Ennélfogva valószínű, hogy a nyilatkozatok igen rövidek lesznek és a diplomatikus forma kerülni fogja a feltűnést. A magyar kormány azonban más úton fog alkalmat találni arra, hogy megváltoztassa ama hangulatot, mely Németországgal szemben minálunk mutatkozik, amikor főleg a függetlenségi párt köréből rekriminációkat lehet hallani amiatt, mert Németországban a magyarság nemzeti mozgalma iránt nem mutatkozott rokonszenv és mert Németország megkötötte a kereskedelmi szerződést azzal a kormánynyal, mely nem volt alkotmányos és parlamentáris. Kétségtelen, hogy a hármas szövetségben a status quo ante megmarad és ebben gróf Goluchowski Agenor külügyminiszter távozása sem fog változást okozni. A trónbeszéd többi részéről azt mondják, hogy lehető rövidséggel a békekötésben elvállalt feladatok felsorolását fogja tartalmazni. A pontokat magyarázni, részletezni és jelentőségüket megvilágítani a miniszterelnök feladata marad, aki a képviselőház megalakulása után vonva. Az asztal körül kényelmes karosszékek a királyi tábla biráinak számára. Itt ülnek a a bírák, a protonotáriusok és a királyi fiskus. Előttük ólomtintartató, diósgyőri papír, lúdtoll és porzótartó. A protonotáriusok egyúttal az országgyűlések jegyzői is, de külön fizetésük nincs. Az elnöki széken ül a Személynök, a Personális. Neve a hivatala után keletkezett. A hivatalának a cime: Personalis Praesentiae Regiae Locuintenens in Judiciis. Magyarul: a királyi személyes jelenlétnek az itélőszékeken való Helytartója. Furcsa cím. Nem olyan egyszerű, mint: kisbiró, öregbiró, kapitány. Csaknem olyan bolond, mint ma például ez a cím: államépítészeti hivatali főnök. De azért nagy úr. Mindig kegyelmes úr. Mindig valóságos belső titkos tanácsos. A királynak mindig bizalmas embere. Nagy fizetése. Állása sokszor fontosabb, mint a főkancelláré, ő a királyi tábla elnöke. Intésétől függ gyakran nagy nemesi családok sorsa, uradalmak kérdése. S ami fő: ő a követek táblájának elnöke. Ő vezet, ő irányozza az elméket, ő fékezi az indulatokat, ő csillapítja le a haragos kurucokat, de ő vásárolja meg a lelkeket is. Hány menydörgő kuruc lesz az ő kezében sóhajtozó labanccá. Az emelvényen az elnöki asztalon kívül van még egy asztal. Ott már egyházi rendek követei ülnek. Az emelvény alatt a nagyteremben két