Pesti Hírlap, 1906. június (28. évfolyam, 164-178. szám)

1906-06-16 / 164. szám

2 PESTI HÍRLAP 1006. Június 18., szombat.­ vábbra is a generálisok, hacsak azt nem akar­ják, hogy a felszabadítandó nemzeti kívánal­mak közé már nem a paritást, hanem az ön­álló hadsereget iktassa az ország magyar la­kossága. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a hadsereg magyarországi részének magyarrá kell átalakulnia úgy a vezetésben, mint belső érzésben, valamint az alkotmányhoz való vi­szonyában. A katonát föl kell esketni az alkot­mányra, nehogy az alkotmány ellen fegyvert foghasson. Hisz az állam biztonságának égbe­kiáltó kigúnyolása, hogy épen azon intézmény­ben ne lehessen bízni, melynek tagjai fegyverek­kel vannak ellátva. A béke ideje alatt épen a katonai körök kötelességévé válik, hogy munkálkodásukkal majd arra az időre, amikor megint napirendre kerülnek a kérdések, ne maradjanak oly sérel­mek, amelyek miatt új harcot lehessen és kell­jen kezdeni. Amit pedig a visszaélések közül a delegáció megszüntethet, azt szüntesse meg most. A delegátusok ne elégedjenek meg diplo­máciai trükkökkel. Ne tekintsék legnagyobb vívmánynak azt, hogy most már csak Pitreich beszél németül, míg a berendelt szakemberek majdnem valamennyien tudnak magyarul. Fontosabb, hogy a szolgálatban Magyarorszá­gon levő összes tisztek tudjanak magyarul és a legénységet legalább a szolgálatra magyarul oktathassák. És végül a közös hadügyekből vegyük ki a közösség értelme szerint a minket megillető részt nemcsak az áldozatok dolgában, hanem a hasznosság szempontjából is. Míg van rá idő, eszközöljék ki a delegátusok, hogy a hadi szük­ségletekre vonatkozó megrendeléseket a guota arányában foganatosítsák. Eféle határozatot eddig minden delegacionális ülés alatt hoztak, de kellőképen egyet se teljesítettek. Nem kap­tunk semmit, mert a régebbi rendszer idejében az ilyen sürgetéseket csak formalitásoknak te­kintették. Most új korszak nyílik meg előttünk. Most a nemzeti feltámadásnak, a tetterő érvényesíté­sének a korszaka van. Hogy ez a korszak med­dővé ne váljék, minden illetékes egyénnek és minden jó magyar embernek közre kell mű­ködnie a béke állandósítására, de e közben A delegációk. A hadügyi albizottság ülése. Bétes, jan. 15. A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma délelőtt tíz órakor ülést tartott, melynek napirend­jére a hadügyi költségvetés tárgyalása volt kitűzve. Az ülésen a közös kormány részéről jelen vol­tak Goluchowski Agenor külügyminiszter, Pitreich Henrik lovag közös hadügyminiszter, Montecuccoli Rudolf, a tengerészeti osztály vezetője, báró Bu­­rián István közös pénzügyminiszter, valamint szak­előadóik, a magyar kormány részéről: Wekerle Sán­dor miniszterelnök, gróf Apponyi Albert közoktatás­ügyi miniszter, Jekelfalussy honvédelmi miniszter és gróf Zichy Aladár ő­felsége személye körüli mi­niszter. Az elnöki tisztet Barabás Béla végezte. Az ülés megnyitása után lovag Pitreich Henrik közös hadügyminisz­ter német nyelven röviden ismerteti a költségve­tést, amely nagyjában azokban a keretekben mozog, mint az előző években és amelyben a mutatkozó cse­kély emelkedés pusztán az eddig megszavazott in­tézmények folyománya, valamint egyes szükségle­ti cikkek megdrágulásának eredm­ényeképen állott elő. A költségvetés legnagyobb összegét azon rend­kívüli hitel folytatása teszi, mely a tüzérségi anyag beszerzésével kapcsolatos és amelynek további foly­tatása a tüzérség modern kiképzése érdekében szük­séges. Elfogadásra ajánlja a költségvetést. Gróf Zichy Miklós első­sorban kifogásolja a közös hadügyminiszter német referádáját és jövőre magyar előadást kér. Tiltakozik azon abúzus ellen, hogy itt német nyelven tárgyalások folyjanak. Okolicsányi László mondta el ezután előadói beszédét, amelyben mindenekelőtt a közös had­sereg intézményével szemben az országos bizottság politikai állásfoglalását akarja precizírozni. A had­sereggel szemben eddig elfoglalt álláspont sem­mi­­képen sem változott meg és a költségvetés elfoga­dása csakis a helyzet következményei A magyar kor­mánynak — úgymond — nehézségeket okozni nem akarunk és meg akarjuk tartani a létrejött meg­állapodást, azonban a költségvetés elfogadása nem jelenti azt, mintha a hadsereg jelenlegi szervezeté­vel, irányával és szellemével meg volnánk eléged­ve. Nem akar e kijelentés a jelenlegi közös hadügy­miniszter ellen irányulni, hiszen ő a hadsereget csak tovább kezeli abban a szellemben, amelyben az ed­dig tartatott. Szóló készségesen elismeri, hogy a je­lenlegi közös hadügyminiszter a haladás terén fel­tétlenül sokat tett, bár politikai szempontból nem helyeselheti, hogy addig, míg a hadseregre vonat­kozó közjogi kérdések megoldva nincsenek, a hadse­reg fejlesztésére gyorsított tempóban olyan nagy áldozatokat kíván a két állam törvényhozásától. Hangoztatja, hogy nem mint a fügetlenségi párt­nak, hanem mint a koalíciónak egyik tagja szólal fel, amely a maga egészében azt az álláspontot fog­­lalja el, hogy addig nem lehet tartós és nyu­godt állapotokat elvárni, mig az 1867 : XII. tözör­vénycikk alapján a paritás a hadseregre nézve is teljesen keresztülvive nincsen. Nézete szerint a had­­sereg erkölcsi erejét is emelni fogja a paritás. Ezután ismerteti a költségvetést, amely, amíg­ ezt a közös hadügyminiszter jelezte is, az előző évhez képest jelentékeny eltérést nem tüntet fel. Az összes emelkedés 2.173.866 koronát tesz. A­ rendes szükséglet összege 292.904.280 korona. Te­­hát 3.548.857 koronával több, mint az előző évi re­­­des költségvetés. A rendkívüli szükséglet ebben az évben 13.265.261 korona, amely kevesebb az előbbi évhez képest 1.374.991 koronával. Az 1905. évre ugyanis elő volt irányozva 19,640.257 korona. Ebből azonban töröltetett 5 millió korona, mert ez az összeg fordíttatott a tervbevett 450 millió koronás hadseregfejlesztési kölcsön törlesztésére,­ mint az egyik amortizácionális részletnek egyik része. Az 1905. évi rendkívüli szükséglet tehát csak 14,650.252 korona. . . A hadsereg­ saját bevételeit 7,120.780 koroná­val irányozzák elő, tehát 24.000 koronával több be­­vétel van felvéve, mint a múlt évben. A rendes nyersszü­kséglet 285,784.000 korona, azaz 3,528.857 koronával több, mint az­ előző évi. Azon többlet, amely a rendes szükségletnél mu­tatkozik, nagyobbrészt korábbi megszavazások fol­­yománya. 3.363.723 korona ilyen folytatólagos hi­­telnek tekintendő­. Új szükségletet a rendes kiadások között csak 171.134 korona képez. Ezen új szükség­letre vonatkozólag számszerűleg megállapítható, hogy ennek következtében a jövőben még további 37.500 korona szükséglet fog felmerülni. A régebbi meg­szavazás folyományaképen tehát, a mostanin túl még 958.605­ korona fog igényeltetni. A 13.039.261 koro­na korábbi megszavazások folyománya, 226.000 ko­rona pedig új szükségletet képvisel. A 226.000 ko­rona megszavazása után még 690.000 korona fog fel­­merülni, a már eddig történt megszavazások követ­keztében pedig a már bejelentett szükségletekre a jövőben még 18.001.054 korona fog kivántatni. A közös hadügyminiszter még javaslatot tesz egy magyarországi rendkívüli szükségletnek 18 millió korona összegben, való megszavazása iránt, amely további részletet­ képez. Továbbá 27.079.000 korona engedélyezését kéri a hadügyminiszter azon célból, hogy ez a 150 millió koronás kölcsön törlesz­tésére legyen fordítható, amint ez 1904-ben, tervbe véve nem volt és amely, mint második visszafizetési részlet a magyar és az osztrák kincstárnak térítendő vissza. Ezekre, valamint az 5 millió koronás póthi­telre, továbbá némely hitel elszámolási határide­jének kiterjesztésére vonatkozó javaslatokra később fog visszatérni. Ismerteti a hadseregnek azon létszámfelemelé­­sét, amely a mai költségvetés alapjául szolgált. Az összes havidíjasok száma 22.488, az altiszti és le­génységi állomány 292.191, a katonai növendékek száma 6705 és a lovak száma 62.349. Az összes szá­mítások azt igazolják, hogy ezen létszám a jelenlegi törvényben megállapított újonclétszámból fedez­­tetik.­zönséges ember meg ne értse, de még a jogtu­dós is, ha meg akarja érteni, elvesződjék vele sokáig. A 68-ik §-ában például vagy húsz §-ra s némely §-nak nem is egy pontjára történik előre való és hátra való hivatkozás. Tessék most már könnyedén megérteni, mit rendel a 68-ik elé terjeszthesse s az országgyűlés ezt tárgyal- í hassa. Amint ez megtörténik, először a képvise­­lőház, azután a főrendiház letárgyalja, elfogad­ja s országgyűlési határozattá teszi a javas­­­­latot. • Tárgyalás közben módosul az eredeti ja­vaslat­. Valamit kihagynak belőle, valamit hoz­zátesznek, valamit módosítanak, egy s más rendelkezést megváltoztatnak. A király e módo­sításokat vagy időközben is megtudja, vagy ta­lán meg se tudja. Ahogy a kormány jónak látja. A fontosabb módosításokat minden esetben a tárgyalás folyamán előzőleg megtudja. Kész az országgyűlési határozattá emelt törvényjavaslat s a kormány ezt szentesítés vé­gett a király elé terjeszti. Ami azt jelenti, hogy odakerül ez első­sorban a király kabinetirodája elé. Most ennek az irodának a munkája kez­dődik. E munka főleg az iratok rendbeszedésé­ből áll. Egy példány kell a királyi jóváhagyással ellátott eredeti javaslatból. Egy példány kell az országgyűlési hatá­rozattá emelt javaslatból.. Külön ki kell mutatni írásban vagy nyomtatványban az országgyűlési tárgyalás alatt készült módosításokat, változtatásokat, kihagyásokat, toldásokat. Külön azokat, ame­lyeket a képviselőház s külön, amelyeket a fő­rendiház csinált, így kerül egész csomag írás a király asz­talára. De a csomag annál is nagyobb, mint amekkora rendszerint kellene. Mert a szövegek magyar nyelvűek. A király ért ugyan magya­rul, de jobban ért németül. A fontosabb részle­teket tehát eredeti szövegben, de németre fordí­tott szövegben is az iratcsomag közé kell tenni. Most a király veszi munkába a szentesí­tésre váró anyagot. Rendesen a kora reggeli órákat szenteli erre, amikor az elme legpihen­­tebb és legtisztább. De igazán munkába veszi ám. Elolvas, megfontol, összehasonlít, egybevet minden szót, minden módosítást, habár ezekről annak ide­jén volt is tudása. Ez a tanulmány gyakran órákig, napo­kig, hetekig tart. Az egyházpolitikai törvények szentesítésének kérdését a király a részletekben vagy három hétig tanulmányozta. S minő aprólékos tanulmány ez! Pauler mint igazságügyminiszter eléje terjesztette a közjegyzői törvényjavaslatot. Ez a javaslat ostoba német módszerrel készült fo­galmazás. Pauler nem is tudott másként. Száz meg száz hivatkozás van benne föntebbi és utóbbi paragrafusokra, hogy a józan eszű, kö- paragrafus. ..!A Pauler a királytól visszakapja javaslatát, átnézi s íme, a 68-ik §-nál az irat szélén óriása kérdőjelet talál kék irónizással. Meglátja, meg­nézi, megütközik, a fejét csóválja. Mit jelent ez a kérdőjel? Ki tette oda ezt a kérdőjelet? Talán csak nem a király ő szent felsége a maga saját fönséges kék plajbászával? De hátha ő? . .. Ez nem lehet. Akármiféle király mit tö­rődnék azzal, hogy holmi rongyos közjegyzői javaslatban néhány száz §-ból egynek-kettőnek idézése nincs-e elhibázva? Bizonyára nem is ő felsége tette oda a kérdőjelet, hanem valami éhenkórást írnak a kabinetirodában. De hát ez is baj. Mert hát a kabinetirodában mégis van most már valaki, aki a m. kir. igazságügyminiszter urat szamár­nak vagy gondatlannak tartja Nosza, nézzük hát, mit jelent ez a kérdő­jel? Csülökre legények. Fogalmazók, titkárok, osztálytanácsosok, miniszteri tanácsosok» , se­egyről sem szabad megfeledkeznie ama kívá­nalmak közül, amelyek a jövő nemzeti fejlődést megszerezhetik.

Next