Pesti Hírlap, 1906. július (28. évfolyam, 179-209. szám)
1906-07-01 / 179. szám
1906. július 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP működtek. Különösen fontos oly esetekben, amikor mint jelenleg, az országgyűlés többsége más lett. Popovics Sándor államtitkár kijelenti, hogy az egyezmény tényleges végrehajtásáról nem lehet beszélni. A Horvátország belügyi szükségletére megkívánt összeget a magyar állam mindig előlegezi, ez történk meg most is, de hogy Horvátország tényleg mennyit kap, az csak az utólagos elszámolásnál tűnik ki. Jogilag úgy áll a dolog, hogy bizottságot kellene kiküldeni az egyezmény előkészítésére, de a jelenlegi helyzet teljesen szabálytalan. Opportunitás és politikai okokból célszerű a javaslatot újabb egyezkedési tárgyalások nélkül bírálat alá venni. Josipovich Géza horvát miniszter kijelenti, hogy eddig csak a költségek törvényszerű előlegezéséről lehet szó, mely feltétlenül szükséges volt, mert a horvátországi autonóm kiadásokat valamiképen fedezni kellett. Az előző országgyűlések bizottságainak határozatai az illető országgyűlések feloszlatásával ugyan hatályukat vesztették, de az anyag, amelyet a tárgyalások során összegyűjtöttek, azért megvan és a cél, mely a regnikoláris bizottságokat vezette, a magyar és horvát nemzet egyetértésének biztosítása, szintén ugyanaz ma, ami volt régen. A jelen javaslat ezen anyag felhasználásával, ugyanazon cél érdekében lett beterjesztve, ezért a miniszter kéri annak elfogadását. Haviár Dániel és Bizony Ákos szükségesnek tartják, hogy a bizottság valami formában helytelenítse azt, hogy e kérdésben kényszerhelyzetetteremtettek. Sághy Gyula utal arra, hogy a helytelenítésnek nem volna célja, mert az szükségszerükig a mostani kormány ellen irányulna, mely a javaslatot előterjesztette, holott a kényszerhelyzetet nem ő hozta létre. De kiemelheti a bizottság jelentésében azt, hogy a kormány gyakorlati szempontokból nem járhatott el másként, hogy azonban ez az eljárás precedensül nem szolgálhat. Haviár Dánielhez hozzájárul, mert ő nem a mostani kormány eljárását akarta helyteleníteni. A bizottság azután Sághy Gyula indítványát elfogadja és belemegy a javaslat érdemi tárgyalásába. Ráttkay László előadó részletesen ismerteti a Horvátországgal kötött pénzügyi egyezmény tartalmát és annak számszerű eredményére vonatkozólag megjegyzi, hogy az 1902. évre eszközölt számítások szerint Horvátország a régi egyezmény alapján 16,725.886 koronát kapott belügyi szükségleteire, az új egyezmény alapján pedig igényt tarthatna 20,306.246 koronára. Az emelkedés tehát három és fél millió korona Horvátország javára. De tekintetbe kell venni azt is, hogy Horvátország eddig sohasem jött ki a neki megadott összegekből és a hiányt mindig Magyarországnak kellett pótolnia. Ezután a javaslatot elfogadásra ajánlja. Bizony Ákos a javaslatot elfogadja, de nem szeretné, ha az a látszat maradna fenn, mintha Horvátország a további pénzügyi egyezményeké azokat, mert tudták, hogy Bandinál jó helyen van a pénzügy. Mig ezek történtek, Ádám gróf, megunva a bánatos egyedüllétet, másodszor is megnősült. Ezúttal is idegenből hozott asszonyt, bár közelebbről, Bécsből. Egy osztrák főúri hölgyet. Nem valami szép, de temperamentumos, izzó vérű nőt, akinek az anyja szépségéről s gáláns kalandjairól egyaránt nevezetes volt a császár■ városban. Egy kissé körültekintő ember már csak ezért sem vette volna nőül, de Ádám gróf, mert beleszeretett, nem sokat vizsgálódott. Alig várta, hogy elvehesse s magával haza hozhassa. Szegény Ádám gróf! Sokszorosan megbánta ő e sebtiben kötött frigyet. Ugyanis hamarosan beigazolódott, hogy az alma nem messze esik a fájától s hogy a grófné igazi anyja leánya volt. Bandi a kártyaasztal mellett végzett jogi tanulmányok befejezése után ez időtájt került haza a sárladányi kastélyba. Nemes vonású, előkelő külsejű, szép ember volt, ki szemet szúrt mostohájának. A gyalázatos asszony nem rettent vissza attól, hogy hálóját mostoha fiára kivesse, ezernyi kísértésnek téve ki az amúgy is könnyelmű, gyönge jellemű Bandit. De Bandi, az ingatag ifjú, helyt állt s midőn látta és érezte, hogy nem lesz ereje az örökös csábításnak ellentállni, elhagyta az apai házat, melyet azon elvetemedett asszony amúgy is elég gyalázattal szennyezett be. Bandiból globe trotter lett, ki nyughatatlanul kóborolt egyik országból és világrészből a másikba, közben százezreket szórva szét, mint az olyan ember, ki sem a munkát, sem a pénz értékét nem ismeri. De egyéb fogyatkozás is esett az ősi vagyonban. Ádám gróf nagy összegekkel volt érdekelve a felesége családjánál, den kárt szenvedett volna. A végösszeg, melyet Horvátország kapott, mindenesetre legalább is ▼olt annyi, amelyre Horvátország igényt tarthatott. Popovics Sándor államtitkár arra utal, hogy Horvátország pénzügyi helyzetét nem az utolsó 1889-iki pénzügyi egyezmény rontotta meg, amely utóvégre is az ő beleegyezésükkel jött létre, de a fogyasztási adók reformja, amelynél fogva a fogyasztási adók a termelés helyén hajtatnak be, holott Horvátországban sem cukorgyár, sem petróleumfinomító-gyár nincs. Ez a reform maga után vonta azt, hogy Horvátország régi fogyasztási természetű adójövedelmei azóta túlnyomóan Magyarország javára könyveltetnek el. Az 1899-iki egyezmény első tíz évében nem is volt szükség ráfizetésre, csak 1899. óta mutatkoznak nagyobb ráfizetések, amelyek 1903-ban elérték az 1.700.000 koronát. A javaslat tehát érdemben is, egészen eltekintve az adott kényszerhelyzettől, egész nyugodtan elfogadható. A bizottság ezt a javaslatot általánosságban és részletiben elfogadja. A bizottság azután a költségvetés tárgyalását kezdi meg és mindenekelőtt a belügyi költségvetést veszi tárgyalás alá. A belügyi költségvetés. Szalay László előadó arra utal, hogy az 1906. évi költségvetés csak csekély eltéréseket mutat az utolsó költségvetéshez képest. Eltérés csak a határrendőrség intézményének megalkotása, a csendőrség szaporítása, elmegyógyintézetek és szemészeti kórházak felállítása és a kivándorlás hatékonyabb ellenőrzésére szükséges intézkedések foganatosítása következtében mutatkozik. Előadó ezután behatóan ismerteti a belügyi tárca számszerű tételeit és a költségvetést elfogadásra ajánlja. Bakó Mihály szükségesnek tartja, hogy a pénzügyi bizottság az 1906. év első három hónapjában folytatott pénzügyi kezelésre vonatkozólag a felmentést meg ne adja és ezt jelentésében is kiemelje. A bizottság elhatározza, hogy ezt az indítványt csak az egyes tárcák költségvetésének letárgyalását követő általános költségvetési vita során fogja tárgyalás alá venni. A bizottság azután a belügyi költségvetést általánosságban elfogadja. A központi vezetés tételénél Rátkay László kérdi, hogy mikorra várható az anyakönyvi törvény módosításáról szóló már megalkotott törvény módosítása? Kérdi továbbá, hogy az anyakönyvi felügyelőségek megszüntetésével az anyakönyvek vezetésének egységességéről miként fognak gondoskodni? Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter megjegyzi, hogy az idézett törvénynek két célja volt. Egyik célja volt az anyakönyvvezetés egyszerűsítése. Az erre vonatkozó egyszerűsítések még nincsenek végrehajtva, bár a végrehajtási rendelet már készen van és kibocsátható is volna. Egyfelől azonban most az év közepén az anyakönyvvezetésben nem lehet változásokat eszközölni, másfelől pedig a miniszternek az a célja, hogy ebben az ügyben gyakorlati férfiak bevonásával öszszes enquête-et tartson. Ezért a törvényt az 1907 év január 1-én akarja életbe léptetni. Másik célja az idézett törvénynek volt a felügyelet decentralizálása. Hogy ez célszerű volt-e, ahoz szó fér, mert tartani lehet attól, hogy ez a reform az anyakönyvi felügyelet egységességének rovására fog menni. Ezen a bajon a miniszter úgy segített, hogy az anyakönyvi felügyelők intézményét egy, a belügyminisztérium kebelében működő anyakönyvi felügyelőosztálylyal helyettesítette. Ennek az osztályának tisztviselői a felügyeletet és ellenőrzést esetleg a helyszínen is gyakorolhatják. A bizottság a tételt elfogadja. A megyei közigazgatás szükségleténél Rátkay László kérdi, hogy a miniszter a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényt fenn akarja-e tartani és hogy a megyei számvevőségek államosításáról szóló törvényen nem akar-e változtatásokat tenni? Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter kijelenti, hogy a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény általában bevált és azon változtatásokat a nép is akar tenni. A másik kérdést most tanulmányozza, nyilatkozatot erre vonatkozólag még nem tehet. A Nemzeti színház nyugdíjintézete részére felvett szubvenció tételénél Hoitsy Pál kérdi, hogy ez a kiadás mivel van megindokolva. Egyáltalában óvatosságra van szüksége a színházaknak az adófizetők pénzén való támogatásánál, a jelen esetben pedig úgy van értesülve, hogy a nyugdíjintézet bajai csak a helytelen kezelésre vezethetők vissza, mert úgy tudja, hogy a nyugdíjösszeg minimuma 3000 koronában van megállapítva, a hozzájárulások pedig igen csekélyek. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter helyreigazítja Hoitsy adatait, mert a nyugdíjnak 30.000 korona a maximuma és 400 korona a minimuma. Az intézet tehát saját hibáján kívül jutott nehézségekbe, de remélhető, hogy ezek a budgetben felvett összeggel megszüntethetők lesznek, úgy, hogy újabb támogatásra nem lesz szükség. Bizony Ákos a színészetnek hathatósabb támogatását kéri. Rátkay László kérdi, van-e kilátás arra, hogy a színművészeti ügyek a kultusztárca körébe fognak áttétetni. Gróf Andrássy Gyula kijelenti, hogy a kultuszminisztert már fel is kérte a színművészeti ügyek átvételére. Hogy mi lesz a tárgyalások eredménye, azt még nem tudja. A bizottság a tételt elfogadja. A közegészségügyi kiadásoknál Rátkay László felhívja a miniszter figyelmét közegészségügyünk bajaira és hathatós intézkedéseket kér a közegészségügy javítása érdekében, melyeket annak idején gagalléros bőkezűséggel maga ajánlott fel, míg más összegekért kezességet vállalt. Ilyen módon igen jelentékenyen megkárosodott. Bandi csak az apja temetésére tért vissza a szülői házhoz, hol az uzsorások éhes serege már várakozott reá. A legnagyobb gyász óráit e piócákkal való tárgyalások foglalták el. Mire Ádám gróf halála után minden adósság tisztázva lett, az ősi vagyonnak már csak egy töredéke maradt Bandi kezein. Persze, még ez is tekintélyes, nagy vagyont képezett, de nem olyan ember számára, amilyen Bandi volt, Ádám gróf temetésére eljött nejének nővére, Hermin grófnő is. Ez az asszony első pillantásra semmitmondó, igénytelen nő benyomását tette, bár tagadhatatlanul csinos is volt. És mégis, mindenki bolondult utána, kivel egy félórát együtt töltött. Éles, szellemes, eszes, mindig vígkedélyű, jókedvű volt, ki a legmogorvább öreg urakat is levette lábaikról. Amellett erősen érzéki, tulajdonképen cinikus, frivol lelkületű asszony volt Hermin grófnő, ki a férjét annyira hatalmában tartotta, hogy az, bár ő maga vallott meg neki minden egyes hűtlenségi faktumot, minden egyes esetben újra megbocsátott neki. Míg a mostoha egy alárendelt ember társaságában vigasztalódott Ádám gróf halála fölött, addig Hermin grófnő Bandi után vetette ki hálóját. Bandinak az volt a szándéka, hogy csendes visszavonultságban gazdálkodni fog ladányi birtokán. Ember tervez, isten végez. Alig egy héttel Ádám gróf halála után, Hermin grófnő szerelemittasan dobta magát Bandi nyakába s e pillanattól fogva Bandi sorsa meg volt pecsételve. Hónapok és évek teltek s Hermin még mindig a sárladányi kastélyban élt Bandival s még folyton a mézes heteket élték. Hermin néha-néha úgy tett, mintha visszakívánkoznék az urához. Ilyenkor elég volt, ha Bandi szemrehányóan nézett rá, vagy, a nagyobb nyomaték kedvéért, egy csókkal elnémította. S folyt az idill tovább. Csak egy nagy báj ne lett volna. A ladányi földek búzát termettek, gyémántmezők arra nincsenek. De hol terem egy ember birtokán annyi búza, hogy annak árából egy olyan emberpár igényeit, amine Hermin és Bandi, ki lehessen elégíteni? Ha a sarki jégmezőket búzával lehetne bevetni, Bandi és Hermin számára ez sem volna kielégítő jövedelmi forrás. Így esett meg, hogy Ladány, az ősi birtok, zsidó kézre került. Ahol egykoron nádorok és országbírák, hatalmas főrendek honoltak, ott ma Schwarz úr és becses családja szívesen látják five o’ clock thea-ra Uraságodat vendégül. Bandinak az ősi dicsőségből tizenkét ezer forintnyi évi jövedelem maradt meg. Ebből megélni, ezt mindenki beláthatja, teljes képtelenség. És kétszeres képtelenség az ő esetében, mikor ez összegből hatezer forintot Herminnek ad. Hermin ugyanis most a férjénél van egy időre. Anyai örömöknek néz elébe és nem akarja, hogy a férje valami kellemetlen megjegyzést tegyen, mint ahogyan az előző gyermeknél tette, mely ugyan Ladányban született, de Gerlachstein néven van anyakönyvezve. Ugyanis Hermin férjezett Gerlachstein grófné. Jó hogy eszembe jutott. Még megneheztelt volna reám. _____________________3