Pesti Hírlap, 1906. november (28. évfolyam, 301-315. szám)

1906-11-14 / 314. szám

I I II I ■ 8 I­I ill II I I I »­ I I I 1906. november 14., szerda. « * PESTI HÍRLAP ___________________11_ Pesti és Müller, a karmester még a Mignonban is becsületet szereztek az operette személyzetnek. Drá­mában pedig Hadrik, Menszáros, Mészáros, Nagy Terus, Almási, Palágyi, Klenovits, Iványi, Mezei Péter, Fenyéri, Csortos, Makó és Koháry törtetnek az igazi siker felé. Összhang,­álandó lekesedés és pénztári siker azonban csak akkor fog bekövet­kezni, ha a közönség egy­ens bizalmat előlegez a múltban megunt és ellenszenvessé vált igazgatónak; ha elhiszi, hogy a megváltozott igazgató erre törek­szik is és megérti, hogy nem csupán a maga, ha­nem közönségének az ízlésével is számolnia kell. Ak­kor tán kifejlődik Szegeden is olyan hatalmas bér­lő közönség, mint Debrecenben, Nagyváradon és Aradon. Mert csak a bérleti biztosíték képes áldozat­kész igazgatókat nevelni és követelni. * (Színházi élet a vidéken.) Aradon nagy sikere volt a Milliárdos kisasszony szombat esti bemutatójának. Meglepően szép sikert aratott a címszerepben Zsigmondy Anna, míg Sz. Rontay Boriska, a masamód leány­a szerepé­ben biztosított sok tapsot magának, úgyszintén si­kere volt Fenyvesi Margitnak is. Igen jóizű­ ügy­nökpár volt Nyárai és Borbély, valamint sikerben volt része Szathmárynak és Hunyadinak is. Ipolyságon e hó 7-én kezdte meg pár hetes sze­zonját Halmay Imre színtársulata. A színtársulat jobb tagjai az igazgatón kívül Halmay Mici, Kis­­pálfi János, Fehér Vilmos, Rónay Erzsi, Dévai Bo­riska, Kovács Andor, Tarján Aladár és Bodochányi Henrik karmester. Eddig a Garasos alispán, Gül­ Baba és a Liliomfi került szinre a közönség élénk pártfogása mellett. Fővárosi ügyek. Új építkezések. A magánépitési bizottság legújabban a következő épitő-eng­edélyeket adta ki: A Budapesti közúti vaspálya-társaságnak I. ker. Hi­­degkuti-út 7961. hrsz. két kétemeletes házra; Zwickly Andrásnak I. ker. Ménesi- és Villányi-út közt 13.423 hrsz. földszintes nyaralóra és gazdasági épületekre; — Kuczina Józsefnek VII. ker. Fűrész­­utca 1986. hrsz. földszintes házra; — Németh Györgynek II. ker. Cséri-u. 1908. hrsz. földszintes nyaraló-toldalékra; — Schmidt Imrénének IV. ker. Váczi-u. 594. hrsz. földszintes toldalékra; — Peszvet­­ker Antalnak I. ker. Sasadi-dülő 12.653. hrsz. föld­szintes lakóházra és kocsi-szinre. — Tauszky Lipót­­nak VIII. ker. Vig­ u. 6089. hrsz. földszintes tolda­lékra. — A behívott póttartalékosok segélyezése tárgyában, az egyöntetű eljárás céljából, a kerületi elöljárók a következőkben állapodtak meg: A rende­sen segélyezhető póttartalékosokra vonatkozó össze-­sített kimutatást nem a hirdetések tábláján, hanem az ügy előadójánál teszik ki közszemlére, hogy az érdeklődők így a kellő felvilágosítást azonnal meg­kaphassák. Azoknak a póttartalékosoknak az összeíró lapjait, akikről a kézbesítők azt jelentik, hogy más kerületbe költöztek át, közvetlenül az illető elöljáró­sághoz küldik át; a véglegesen eltávozottakét az ille­tékes községbe juttatják. A nőtlen és nem folyamodó póttartalékosok összeíró lapjait a tanácshoz ter­jesztik be. — A IV. ker. Kaplony-utca megnyitása. Az első sorban érdekelt felek: Andrássy és Károlyi gró­fok, mint akiknek a tulajdonában vannak a Kap­­lony-utcai összes telkek és házak, kérelmezték a Kap­­lony-u­tcának a Muzeum-körutra való meghosszab­bítását. A tanács most, kijelenti erre vonatkozólag, hogy az utca meghosszabbítása iránt csak az esetben ha­jlandó a közgyűléshez előterjesztést tenni, ha ez a főváros minden megterheltetése nélkül történhetik. Ehez képest felhívta a tanár­ a IV. ker. elöljárósá­got, hogy az említett grófokkal indítson tárgyaláso­kat, arra nézve, hajlandók-e és kötelezik-e magukat arra, hogy a megnyitás céljából kisajátításra váró felépítményeknek 181,000 koronára tehető kisajátí­tási költségeit a székesfővárosnak megfizetik. »— A fővárosi alkalmazottak szövetsége. A fő­városi alkalmazottak hétfőn este tartották meg ala­kuló gyűlésüket, a VIII. kerületi elöljáróság díszter­­mében. Az ülést dr Jankó Béla fogalmazó nyitotta meg. Üdvözölve a megjelenteket, előadta a szövetke­zet Célját: elsősorban a drágasági pótlékért óhajta­nak küzdeni, azután fizetésük rendezését kívánják, végül adósságaik konvertálását. A gyűlés elnökei­ egyhangúlag Hajnos Sándor számvizsgálót válasz­tották meg. Hajnos Sándor elfoglalva az elnöki szé­ket, indítványozza a fővárosi alkalmazottak szövet­ségének megalakítását. A gyűlés az indítványt nagy­­lelkesedéssel a magáévá tette. Ugyancsak az elnök indítványára megvonták a megbízást az október 8-án tartott gyűlésen kiküldött alapszabályelőkészí­tő­ bi­­zottságtól és újabb hat tagú bizottságot küldöttek ki, az alapszabályok elkészítésére. Dr Seregi Zoltán ta­nácsjegyző azon óhajára, hogy a szervezési mozgal­mukat a községi választásokra való tekintettel ha­­laszszák el. Pálos Ödön kifejtette, hogy mozgalmuk nem politikai és így semmi összefüggésben nincs a községi választásokka­l. Többek hozzászólása után a gyűlés kimondta, hogy a mozgalmat a szövetség ér­dekében folytatni fogja, s alakuló közgyűlésüket jövő kedden megtartják, mire az elnök az ülést be­zárta. A Társaskocsi-közlekedés a Déli vasúttól a Templom­ térig. Az eddigi vállalkozó aziránt­ fo­lyamodott a főváros hatóságához, hogy a Déli vasút­tól a Templom-térig közlekedő társaskocsi-járatokat továbbra is engedélyezze. A tanács megadta az enge­délyt, úgy, hogy a meneteket a Déli vasút—Enyedy­­utca—Istenhegyi-út—svábhegyi Templom-tér között kell föntartani. A kocsikat a Déli vasúttól naponta délelőtt 10 órakor, délután 3 és 6 órakor, a Templom­tértől pedig naponta délelőtt 9 órakor és délután 2 és 5 órakor kell indítani. A viteldíj felnőttek után 50 fillér, gyermekek és tanulók után 24 fillér. — A Budapesti Poliklinika kertje. A tanács a Budapesti Poliklinika vezetőségének a kérelmére, hozzájárult ahhoz, hogy az egyesületi épülethez tar­tozó és a betegek üdülésére szolgáló kertet a székesfő­város a saját költségén, a saját kertészeti személyze­tével tartsa fönn. Felhívta a tanács a pénzügyi és gazdasági ügyosztályt, hogy az erre szükséges össze­get vegye fel a jövő évi költségvetésbe. Tanügyi hírek. Az egri állami tanítók gyűlése. Mióta a ta­nítóságnak tudomására jutott, hogy a kormány fize­tésügyük rendezését a jövő évre halasztotta, azóta állandó rovatot lehet nyitni a tanítók ügyének. A városi és megyei tanítótestületek egymás után tart­ják gyűléseiket és elkeseredett hangulatban tárgyal­ják a fizetésügyet. Végtelenül rosszul esik a taní­tóságnak, hogy épen akkor odáztatott el a fizetés­rendezés, amikor az országos drágaság miatt cse­kély fizetésből a megélhetés igazán lehetetlen. A tanítók elkeseredését csak fokozza azon körülmény, hogy a hivatalnoki kar minden osztályának rendez­ték a fizetését, csak a tanítókét nem, tehát épen ott késik a segítség, ahol legnagyobb a nyomorúság. Igaz, hogy a tisztviselőknél is égető szükség volt a fizetésrendezésre, sőt az is bizonyos, hogy még a mos­tani fizetéssel sem lehet boldogulniok, de az is igaz, hogy azon osztályok egyike-másika, amelyről már történt gondoskodás, pl a nem családfentartó pap­tanárok — bár méltányos és igazságos az ő fizetés­­rendezésük is — talán még sincsenek olyan kétség­beejtő anyagi helyzetben s igy nem oly szükséges itt a gyors segítség, mint a nagy családdal megál­dott s 400—500 forinttal nyomorgó tanítókon. Ugyanez áll különben a XI. fizetési osztályba sorozott írnokokra, segédlevéltárosokra, segédkiadók­ra, lajstromozókra stb., akiknek nagy része nem családos, hanem egészen kezdő fiatal ember , mégis — ez már aztán bizonyos tekintetben a ta­nítói állás lekicsinydése — ezek kez­dő fizetése 1400 korona, a tanítóké pedig 1000 ko­rona. Már­pedig sem képzettségük, sem az általuk végzett munka nem hasonlítható össze a tanítóké­va­l. A napokban az egri állami tanítók és tanítónők gyűlést tartottak s a következő határozati javaslatot fogadták el: Mondja ki a törvényhozás, hogy az ál­lami tanító állami tisztviselő s mint ilyennek fizeté­se a X. és XI. fizetési osztály elvei szerint rendez­­tessék, tehát teljesen egyenlő fizetést nyerjen a vele egyenlő képzettséggel bíró tisztviselőkkel. A más jellegű iskoláknál eltöltött szolgálati évek beszá­­mítassanak. Fölkéretni határoztatott Eger város orsz. képviselője, a hevesvármegyei orsz. képviselők, továbbá Heves vármegye törvényhatósága, hogy a ta­nítóság ügyét támogatni szíveskedjék. Végül a majdnem teljes számban jelenlevő egri állami ta­nítók és tanítónők elhatározták, hogy belépnek az állami tanítók országos egyesületébe s egyben föl­kérik az áll. tanítók orsz. egyesületének elnökségét, hogy egyetemes gyűlés összehívása iránt haladék­talanul intézkedjék. A magyar tanítóság hazagsága kétségen felül áll. Szó sincs az egész vonalon a szocialistákkal való szövetkezésről. Hogy egy helyen ilyen eset is megtörténhetett — bár ott sem egészen erről volt szó, —­ az csak a tanítóság elkeseredett hangulatát mutatja. A csa­ládja nyomorúságát látó ember elkeseredik s ezen lelkiállapotában esetleg oly tettekre határozza el magát, amelyeket rendes körülmények között nem tenne, sőt elitélne. Ha az előző kormányok nem tették, az egész ország bizalmát bíró s valóban nemzetünk legkivá­lóbb­jaiból álló kormányunknak magáévá kell tennie a tanítók ügyét. Mert az bizonyos, hogy hiába fej­lesztjük iskoláinkat, hiába rendezzük be azokat a modern pedagógia minden követelményeivel, az semmit sem fog érni, ha az iskolákba nyomorúság­gal küzdő tanítókat állítunk be. Akkor úgy já­runk, mintha ez­ a díszes parkot nagy költséggel be­rendeznénk a lehető legremekebb dísznövényekkel, ellátnánk minden kertészeti eszközökkel, a kertész­­ttel azonban nem törődnénk, hanem a növények sor­sát egyedül a jó Istenre bíznánk. A Magyarországi Tanítók Országos Bizott­sága a tanítóság kábelében megnyilatkozott köz­ódajnak megfelelően a rendkívüli közgyűlést i. é. november hó 18-ára (vasárnap) d. u. 3 órára Buda­pestit a M. Tud. Akadémia I. emeleti felolvasó ter­mébe hívja egybe. Tárgy: A tanítók fizetésügye. Elő­adó: Simon Károly, hajdúházi tanító. Határozat az egyetemes tanítógyű­lés egy behívása tárgyában. El­nöki előterjesztések. A Budapesti Tanítótestület igazgatótanácsa november hó 15-én, csütörtökön délután pontban 5 órakor a Központi Városháza közoktatási bizottsági termében (II. emelet, 197. sz.) gyűlést tart. Napi­rend : A kerületi tanítói körök őszi munkaprogramm­­ja. Egyetlen tárgy: A tantestületi értekezletek sza­bályzata. Előadó: Tóth Kálmán (egri). Az érdekkö­rök munkaprogrammja. Előadják: Szetvizer Lajos, Ágotai Béla, Tóth Kálmán, Székely Károly. Indít­ványok Esti levél. — A mértékhitelesítés. — A képviselőház ma egyhangúlag tör­vénybe iktatta, hogy a méter a Föld délkör­­negyedének tíz milliomod része, a gramm pedig egy köbcentiméter 4 Celsius-fokos tiszta víz. Ugyanezt cselekedte már ezelőtt harminc esz­tendővel is, tehát mint avatatlanok nem is sejt­jük, miért bocsátkozott ez ismétlésekbe. Hiszen épp a méterrendszer kötelező voltáról szóló tör­vény a mi legjobban megtartott törvényünk. Csodálatos gyorsan vált még a népnek is vé­révé. A mértékek régi nevei kihaltak, ami több: fogalmuk is elveszett. A mérföld, az öl, a láb, a röf, a hüvelyk épp oly kevés képzetet támaszt ben­nünk, mint az akó, az icce, a meszely. A font­ról csak azért tudjuk meg, mi volt, mert egy kilogramm két vámfont. De nem jut többé eszünkbe. Latokban számítani épp úgy nem tudunk már, mint unciákban. Ami csekély ki­vétel van, mind a földmérést illeti. A hold —­ a Bácskában lánc — még megmaradt, Budapes­ten meg a háztelkek négyszögöle. Az ár, a hek­tár semmi fogalmat nem ad nekünk valamely terület nagyságáról. S ami legbensőbb dolgunk: inni is csak literszámra tudunk. Itt jut eszem­­­be, hogy nálunk a liternek negyedrésze isme­retlen mérték, a korcsmákban ilyen bádog nincsen is, holott mindenütt megvan a vlágon, ahol méterrendszer uralkodik, s épp a legnép­szerűbb egység. Dehát ilyen a magyar virtus: oda se annak a fél decinek, hadd legyen három deci, ha kevés a kettő. A pénzszámítás dolgában, noha kevésbbé bonyodalmas a mértéknél, sokkal jobban ra­gaszkodunk a régihez. A korona, a fillér még most sem él igazán, egyre csak forinton, kraj­cáron jár az eszünk. Azt hiszem, sokak nevé­ben teszek vallomást, mikor elárulom, hogy mi bizony még átszámítjuk a koronát forintra. Mert misliomával vagyunk olyan gyön­gék, akiknek például 128 korona nem ad elég világos képzetet a summáról; 04 forint — az már érthető. E gyarlóságban való megrög­­zöttségünket mentheti az általános zavar. Az egyik kereskedő koronában számít; a másik forintban; ha az étlapon fillér van, a főpincér krajcárokat ír cédulájára és megfordítva. Ná­lam gyorsabb fejszámoló legyen, aki hirtelen el tud igazodni. De hányszor esik meg rajtunk, jámborokon, hogy boltban, korcsmában azt kérdezzük: korona-e ez vagy forint? Mert ak­kora a drágaság, hogy meg se lep bennünket, ha egy tál ételről kisül, hogy nem 90 fillér, ha­nem tíz krajcár. A kalap meg bátran lehet 10 korona is, 10 forint is, hiszen olyan könnyen fizetünk már a nincsből. Franciaországban törvény tiltja a régi pénznevek használatát, noha mindenki sorban számít. Írni azonban nem szabad. Nálunk is intézkedni kellene, hogy semmi üzlet ne élhes­sen többé forint és krajcár kalkulusával. Visz­­szaéléseknek vetne ez véget. Scientibm dico.

Next