Pesti Hírlap, 1906. november (28. évfolyam, 301-315. szám)

1906-11-14 / 314. szám

10________________________________ RESTI HÍRLAP, 1906. november 14., szerda, pastellel festett fejé. Az angol mesterek hatása lát­szik okányi Schwartz Lajosné és ruszti Ruszt Oszkár­­néról festett képmásain, és comme il faut francia a két Maxim-béli akt. Karakterben erős Platz Osz­kár por­trait­ja Berzeviczy Albertről, igen artisztikus alkotás Strobents Frigyes rózsaszínruhás hölgye. Balló Ede arcképei közül egy női fej válik ki. Endrey Sándor két női, arcképe közül az egyikből a lélek, másikból a méltóság íí le, hasonlatosság dol­gában pedig mindkettő szinte utolérhetetlen. Basch Gyula művei közt „Iduka“ bájos portrait­ja válik ki s egy szép fél-akt. Erős portrait-festőnek mutat­kozik be Koppené-Szegfy Erzsi, ugyanaz illik Hadzsy Olga női képmására s Wellmann Róbert férfi-arcképére, de mig a két festőnő férfiasan erős ,technikával fest, Wellmann kezében az olajfesték is pastellé finomodik. Kár volt a sarokba dugni Cser­na Rezső női képmását, melyben sok a művészi qualitás. Glatter Ármin Tapolczai színművészt, Stettka Gyula gróf Tisza Istvánt festette meg igen élethűen. Knopp Imre női képmásai közt a legszebb egy rózsaszínbe öltözött fiatal leány, Jendrassile mű­veinél zavar a porcellános technika. Kann Gyula női portraitója inkább genre-thémának látszik (a gyógyszertárban várakozó munkásnő?). Paczka Fe­renc nagy vétket követett el önarcképével, melyet a staffage-ul alkalmazott parasztleányok tönkretesz­nek. Karlovszky Bertalan is rosszul tette, hogy báró Feilitzsch Bertholdról festett képmását (melyen a báró vive, szellemes feje karrikatúrává lett) kiállí­totta. A művészt annyira elfoglalja a szépművé­szeti múzeum képtárának rendezése, hogy aligha ért rá arcképfestésre. Két ismeretlen név: Kemény Nándor és Sán­­dorházi V. Béla, önarcképével tűnik fel, a brassói­­Miesz Frigyes pedig egy román nő túlbecsü­letesen megfestett fejével. A figurális kompozíciók, a magyar és holland genre-thémák tömegében (mert nálunk divat hol­landusul festeni), a legnagyobb Révész Imre­ vász­na, az „Imádság“; a kép mezőn imádkozó magyar parasztokat ábrázol, életnagyságban, ami inkább árt a műnek. Pedig Révész jeles qualitásaival készült, de hatása még­sem olyan, mint a művész képzelte. •Nem hat reánk az a falusi temetés se, melyet Kunfy Lajos festett somogyi birtokán. A nagy vásznon szétesnek az alakok, és a pap kék­ paraszt ern­yője koncentrálja figyelmünket, nem a kis koporsó, melynek halottját az anya siratja. Csekélység, de zavar az is, hogy az egyik parasztim fejéből fa nőtt ki, Kunfytól utóbbi időben annyi érett alkotást lát­tunk, hogy ezt a vásznát is még bizonyára jobban megérleli. Merész két fiatal plein-air piktorina: Kalli­­voda Kata és Telkessy Valéria. Amaz többet akar adni, ez többet tud. Kallivoda egyik nagy genre­­képe zászlószentelést ábrázol, vagy tizenöt fehér­­ruhás leánykával, akik mind ikrek, másik nagy vászna a „Táncolok“, falusi, csárdás-jelenet, élet­­nagyságú alakokkal s igen egészséges érzéssel meg­festve. Ez a jobbik képe, mely színben, rajzban annyira erős, hogy nemcsak egy fiatal leánynak, de athléta-legénynek is becsületére válnék. Kifor­rottabb tudással fest Telkessy Valér. „Nők tükör­rel“ című képe egy piros-kék csikós fürdőruhában ülő nőt ábrázol, amint mezítelen barátnője tükröt tart eléje. Azt hinnéd, egy 50 éves francia mester alkotta s nem egy bogárszemű ifjú leányzó. Kisebb mérettel dolgozik Perlmutter Izsák, aki mindig egyik legkomolyabb művészünknek lát­szott. Örvendetes, hogy a flamandok ködös föld­jét most Szolnok napsütötte tájéval cserélte fel. Magyar utcát, magyar szobát fest, magyar néppel. Kiállított művei mind érett alkotások. Hasonlóan érett művész a spanyol földről hozzánk átszármazott Herr­er Césár, aki thémáit a bál és színház köré­ből veszi. Feltűnően fejlődő két ifjú tehetség a belga születésű Nagy Vilmos és Vesztróczy Manó. Mind­ketten erős kézzel markolnak a hétköznapi életbe és bátor technikával rögzítik thémájukat a vá­szonra. Nagy Vilmos legjobb képe a piacra menők,­­Vesztróczyó a „Bab-pirgálók“. Zamatos magyarsá­gával tűnik fel mindenkor Deák-Ebner Lajos, aki ezúttal, cserépvásári jelenetet állított ki. Nyári talmi­ thémák egész seregét festette meg Zemplényi Tivadar, vásznain sok a fekete árnyék, ami csakis szembajának következménye lehet; sápadt színben látja a falu népét Pálinkás Béla („Kapások“), a cigányos torkosságot kedveli Nagy Zsiga („Az al­mafa alatt“), az erős napsütést Mérő István (Mé­­hész­ fiú“) és Keményffi Jenő („A veranda sarká­ban“), az akadémikus bitümöt Soós ezredesnő („Családi kör“). Zamatos magyarság érzik mindig Hegedűs László falusi képeiből („A kanász“) és Juszkó Béla vásznairól („Szoboszlai ekhós szekér“). Túri Ödön is szereti a magyar népet, ha Venezia, vagy Németalföld bűvköréből haza menekül. Ez utóbbi izgatja igen nagy mértékben Knopp Imre érzékeit. Ő valóságos szenvedélylyel aknázza ki a hollandusok családi életének bájos idilljeit. Régi ismerőseink: Innocent Ferenc szépségei, Csók Ist­ván szőke feje, Thein Miksa bánkódó leánykája. A fiatalok művei közül Komáromi-Racz Endre „Szo­morú mesé“-je mély érzésével, Márffy Ödön bar­­hölgye nyers Benardismusával tűnik fel, szépen fejlődik M­ikclósi-Mutsch­­­enbach­­er és Rottmann Mozart, sőt gazdag humor is van mindkettőben. A grafikai teremben látjuk Faragó Géza „Boézis“-ét, a kedvelt művész egyik stylizált költe­­ményét. Élénkek és artisztikusak Józsa Károly szí­nes fametszetei, melyek a francia humort, — és Meissl Gusztáv tusrajzai, melyek a német humort szolgálják. Vadász Miklós rajz- és rézkarc-kollekció­ját már tegnap lelepleztük. Az erkölcsrendőrség úgyis spanyolfalat állíttat eléjük. Kézdi-Kovács László. * (Amateur fény­képkiá­llit­ás.) A Magyar Tu­rista Egyesület egyetemi osztályának fényképkiál­­litása, melyre csak főiskolai hallgatók pályázhattak, folyó évi nov. 11-ikén nyílt meg az Egyetemi Ol­vasókör (Kaplony­ utca 1., I. em.) Petőfi-termében. A megnyitás előtt az egyetemi dalárda Gáll Aladár vezetése mellett a Gaudeamus igitur-t énekelte el s utána Zsitvay Tibor és dr Karafiáth Jenő meg­nyitották a kiállítást. Beérkezett pályázatra 160 kép s pályázaton kivü­l 40 kép, melyek élénk tanú­­bizonyságot nyújtanak arról, hogy az egyetemi if­júság lelkesedéssel karolja fel a fényképezés nemes művészetét. A bíráló bizottság, mely Déchy Mór elnöklete alatt dr Szilárd Béla, Müller Albert és az Egyetemi Osztály kiküldötteiből állott, az első dijat Ositáry Kálmán gy. h.-nak (Deákkuti-út Sopron mellett), 2-ikat ifj. Singer Emil mgy. h.-nak (Plitvicai tavak vízesése), 3-ikat Nyáry Jenő mgy. h. és Nyáry László o. r. hallgatóknak (Partrészlet, Alkony) ítélte oda. Oklevelet nyertek: Ágoston Béla (Quarneroi partrészlet, Naplemente), Németh Béla (Áradás), Ivánkovics Imre (Aratás), ifj. Büttel János (Simontornya), Spányi Bódog és egy névtelen beküldő — több képük alapján. Pályázaton kívül meglepőek Komarnicki László képei (Szán­tás stb.), melyek kiállítójuknak még nagy kiállítá­son is szép eredményt biztosítanának. A kiállítás egy hétig marad nyitva és megtekinthető napon­kint 3—7-ig. * (A vándorkiállítás.) A Képzőművészeti Társulat felvidéki vándorkiállítása vasárnap zárult be Kassán. Összesen 2885-en látogatták s elkelt tizenhárom mű 6875 koronáért, melylyel együtt az egri és miskolci vásárlásokat hozzászámítva, az összes vásár 35 ezer korona. A kiállítás holnap, csütörtökön, nyílik meg Eperjesen a Széchenyi-kör termeiben. Itt a kiállítást a társulat megbízásából Bruck Miksa festőművész rendezte. SZÍNHÁZ és zene. * (Műsorhírek.) A m­. kir. operaházban hol­nap, szerdán, a tanuló-ifjuság részére rendeznek előadást, amely alkalommal Mozart Varázsfuvolája kerül színre. Hubay Jenő „Lavotha szerelme“ című új regényes dalművének első előadása szombatra van kitűzve. A Nemzeti színházban szerdán két előadás lesz: délután a színház nyugdíjintézete javára a Lucifert adják elő, este az Ahol unatkoznak kerül színre. A Vígszínházban, holnap, szerdán, a Tökéletes feleség, Pinero nagyhatású színműve kerül színre, amelynek eddigi előadásaira az összes jegyek elkel­tek. A Tökéletes feleséget pénteken, aztán pedig a jövő héten, csütörtökön és szombaton ismétlik. A többi estén a Lovag urat játszszák, amelynek szom­baton, e hó 17-én lesz a bemutatója. A Népszínházban a csütörtöki ifjúsági elő­adáson a Kurucfurfang kerül színre.­­ Közben színpadi ünnepségre kerül a Népszínház a Rab Má­tyás hétfői 25-ik előadásán, melyen Bedák Sári diadalmas alakítását fogják zajos ovációkkal ünne­pelni. A Magyar színház legközelebbi újdonságának, ’A víg özvegynek zeneszerzője, Lehár Ferenc, novem­ber folyamán Kopenhágában,­ is dirigálni fogja ope­rettjének a bemutatóját. Lehár legutóbb Hamburg­ban. A vig özvegy kétszázötvenedik előadását Ve­zette s Bécsben is a napokban a nagysikerű darab a 250-ik­ előadásán fog résztvenni. A budapesti bemu­tatóra a Magyar színház igazgatósága szintén meg­hív­t­a a szerzőt. * (A Rákóczi szereposztása.) A Királyszín­házban már a zenés, díszletes főpróbák folynak a jövő kedden színrekerülő Rákócziból. A zenéjét be­tetőzésül a III. felvonásban egy hatalmas gyász­induló fejezi be, melynek négy tétele a színpadra futó csapatokat, a győztes németek elől menekülő kuruc­­sereg megbomlásával, a csatatér áldozatainak el­takarításával megérzékített csatavesztést illusztrál­ja, végül pedig lírai hangulatban csúcsosodván ki: a Küry Klára által személyesített Rentheim Magda halálának gyönyörű apotheozisa lesz. A Rákóczi sze­reposztása ez: II. Rákóczi Ferenc — Környei, Amália — Harmath Ilona, Rentheim Magda — Küry Klára, Heister tábornok — I. Molnár László, Heister ezredes — Horváth, öreg Gölöncsér — Rátkai, Katica — Szentgyörgyi Lenke, Andris, tá­­rogatós — Papp Miska, Kuczog Balázs — Sziklai. * (Kazal Biri visszaszerződtetése.) Kazal Bi­­rivel, a Királyszínház kiváló tagjával, aki a közön­ség körében is közkedveltségnek örvend, mint érte­sülünk, az Operaház tárgyalásokat folytat, hogy is­mét szerződtesse. * (Művészeti összejövetel.) Ez idei első ösz­­szejövetelét kedden este tartotta meg a M­agyar Nők Közművelődési Köre Váci­ utca 9. szám alatti helyiségében. Fővárosi életünk előkelősége töltötte meg a Kör fényes termét. Özv. Komócsy József­né alelnök szép szavakkal fejtette ki a Kör iparművé­szeti programmját és bejelentette, hogy karácsony előtt az iparművészettel foglalkozó nők munkáiból iparművészeti kiállítást rendez a Kör és kérte a tagok pártfogását és támogatását. A nagy tetszés­sel fogadott beszéd után Ozanics Antónia, Rónay Gusztávn® tehetséges tanítványa, nagy tetszéssel énekelte el a Bajazzokból a Madárdalt. Végül tom­boló ünneplés között szavalta el Boros Ferike drá­mai művésznő, a Nemzeti színház volt tagja, Kiss József Rabasszony című balladáját. A percekig tartó taps után Shakespeare egy drámai jelenését adta elő finom angol dialektussal. A hangverseny után a háziasszonyok szeretetreméltósággal kínál­­gatták párolgó teával előkelő vendégeiket, kik a legkellemesebb hangulatban sokáig társalogtak együtt.­­ * (Az „Asszony“ Nagyváradon.) Nagyvárad­ról táviratozzék lapunknak. Kedden este került szinre először Porzsolt Kálmánnak mindenütt nagy sikert aratott színműve. A darabot a nagyváradi közönség is osztatlan tetszéssel fogadta és teljes figyelmével adózott a darab szellemes, izgalmas me­netének. A szereplők is derekasan vették ki részüket a sikerből; a címszerepben Angyal Ilka adott a szerep minden részét művészileg kidolgozó alakí­tást, valamint feladata magaslatán állott Fehér Gyula a férj és Körmendy Kálmán az udvarló sze­repében. A nagy sikerből következtetve az Asszony, épúgy mint a Nemzeti színházban, ahol e héten éri meg a tizedik előadását és a többi vidéki szín­házakban, a nagyváradi színháznak is állandó mű­­sordarabja lesz. * (Ybsen Vadkacsája.) Érdekes bemutató előadás lesz e hónap 15-én, csütörtökön a kolozsvári nemzeti színházban, Ybsennek legszínszerűbb és leg­hatásosabb darabja, a Vadkacsa, amely a külföldi színpadokat nagy sikerrel járta be, kerül színre. A Vadkacsát magyar színpadon még nem játszották. * (A szegedi színészet), amelyről sűrűbben megemlékeztünk eddig is egy-egy nevezetesebb elő­adással kapcsolatosan, most hogy fennállásának századik évét tölti be, külön figyelmet is érdemel. Főleg abból a szempontból, hogy ez a nevezetes év­forduló milyen társulatot talál a modern szegedi színházban. Jelenleg Makó működik Szegeden. A társulat jó, ambiciózus, de a közönség ehez képest nagyon is rideg. Pedig eléggé tarka műsorában most már operai ambíciók is jelentkeznek; a buzgó igazgató megszerez minden valamire való fővárosi újdonságot. Nincs hét újdonság nélkül, némelyikre kettő is esik. És az igazi siker, mely végre színházi várost faragjon Szegedből is, csak nem akar jelent­kezni. Valószínűleg a tudatosság hiányzik mind a közönségben, mind a színház vezetésében. Sympáthia és antipáthia vezérelte Makó elődjét is, kitől pedig új csapásokat várt a publikum. És merőben ilyen külső körülmények gátolják most is, hogy közönség és igazgatás a teljes siker felé tudjon kijegecesed­­ni. Pedig a mostani szezon másfél hónapja alatt, a vidéken szokatlan készültséggel és rendezői körül­tekintéssel színre került a fővárosi újdonságok leg­java. Ilyen munka mellett természetesen a rendes repertorinak kellene szenvedni, de a nagyszámú és jól szervezett személyzet mellett ez se panaszolható föl. Felhő Rózsi, Krémerné, Áldor, Bárdos, Juhász­­né, Békefi, Mezei Andor, Krémer, Dobi, Sümegi,

Next