Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 331-345. szám)
1906-12-01 / 331. szám
z PESTI HÍRLAP, 1906. december 1., szombat. bent is hasznos alkotásokra törekedjünk, nem pedig rombolásokra. Sőt a rombolásokra való törekvéseket kint is, bent is, minden eszközzel akadályozzuk meg. Országgyűlés. I. A mai ülésen a kereskedelmi tárca költségvetésének a tárgyalását folytatták. Az első felszólaló Szmrecsányi György volt, aki a kormány iránt a néppárt nevében bizalmat fejezett ki. Sürgetett egyes reformokat, majd pedig a szocializmussal foglalkozott. Erkölcsi züllésnek mondotta, hogy Budapesten fennállhat egy szocialista párt, mely magát nemzetközinek nevezi. Laehne Hugó, a következő szónok, hangoztatta a sztrájktörvény sürgős megalkotását. Lelkesenbeszélt az önálló vámterület behozataláról. Ezután Mezei Vilmos felszólalása következett. Beszéde nagy zajt és közbe-közbe sűrű ellentmondásokat keltett, mert igen határozottan a szocialista törekvések pártjára állott és a munkaadókat általánosságban vádolta. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter is többször cáfolóan szólott közbe, úgy hogy Justh Gyula elnök arra intette, hogy ne zavarja a szónokot. Ebből nagy zaj keletkezett és a képviselőház Justh Gyulával szemben Kossuth Ferenc mellett tüntetett, míg Justh a maga elnöki ■jogait védelmezte, de hatástalanul. Kossuth Ferenc ezután külön felszólalásban is tiltakozott Mezőfi Vilmos beszéde ellen, majd később Szterényi József erős argumentumokkal verte le a Mezőfi érveit. Közben Földes Béla figyelemre érdemesszakszerű beszédet mondott, majd Sümegi Vilmos szólalt fel, főleg a székelység érdekében. Holnap a kereskedelemügyi tárca tárgyalását folytatják. dr. A képviselőház ülése november 30-án tényjavaslatról s kéri azt kinyomatni, szétosztatni s annak idején napirendre tűzni. A Ház ilyen értelemben határoz. Következik a kereskedelemügyi tárca tárgyalásának folytatása. Szmrecsányi György: Kívánja a kisiparosok helyzetének javítását. A szövetkezteket, melyek egyedül képesek a hazafias középosztály bajain segíteni, a kereskedelemügyi kormány különös figyelmébe ajánlja. A szövetkezetek nemcsak összpontosítják ezt a néposztályt, s így fokozzák kitartását és erejét, hanem gazdasági jólétük fejlesztésére is igen alkalmasak. A felvidéki iparosok igen rossz anyagi viszonyok között élnek; törekedjék tehát a kereskedelemügyi miniszter arra, hogy új ipartelepek létesítésével ezen iparosok ügyét karolja fel, hogy így ellenálljon a felvidéki bujtogatók hazafiatlan izgatásainak. Kielégíti a kormány szociális programja, de kívánja, hogy a kormány teljes erejével fékezze meg a nemzetköziséggel kérkedő szocializmust, mely nem tisztel sem hazát, sem Istent, amely felzavarja a békés munkásosztály nyugalmát s a saját jóvoltuk előmozdítására végre is anyagi romlásba viszi a józan népet. A kormány iránt teljes bizalommal viseltetik s azért a költségvetést megszavazza. (Helyeslés.) Laehne Hugó: A szakszervezetek visszaéléseit ecseteli s örömét fejezi ki afelett, hogy a kormány a sztrájktörvény megalkotásával végre végét fogja vetni az indokolatlan sztrájkoknak, de kéri a kormányt, hogy a sztrájktörvénybe az aratósztrájkot is vegye fel. Kéri az államtitkárt, hogy a nemzetközi sztrájkbujtogatók névsorát terjeszsze a Ház elé. Kívánja az önálló vámterület mielőbbi megteremtését, mert nem élhetünk vámközösségben egy olyan állammal, mely kereskedőinknek nem javát, hanem romlását célozza. A mezőgazdaságnak sem árt az önálló vámterület, mert mezőgazdasági cikkeinket a külföld egyrészt nem nélkülözheti, másrészt fejlődő ipari életünk sokkal több nyersanyagot fog felhasználni, mint most. Teljes bizalommal viseltetik a kereskedelemügyi miniszter iránt, mert látja, hogy teljes szívből kivonja gazdasági önállóságunkat s azt keresztül is fogja vinni. (Helyeslés.) Mezőfi Vilmos a kisipari és munkásügyi kérdésekkel foglalkozik. Szerinte mindaz, amit a kormány a kisiparosok érdekében hirdet, benne volt az előbbi kormányok programjában is és mégis egyre pusztul a kisipar. A gyárak létesítésével egy időben tönkremegy a kisipar, melyet kitesznek a tömegtermelés versenyének. Ha tovább is milliókkal istápolják a gyáripart, a kisipari ágak lassankint mind kipusztulnak. (Zaj.) Tiltakozik az ellen, hogy őt a néppárt kineveti. Szmrecsányi György: Te magad is nevettél azon, amit mondtál. (Nagy derültség.) Mezőfi Vilmos: Egyszerre nem lehet egy szájból hideget és meleget fújni, nem lehet egyszerre a gyáripart is, kisipart is támogatni. Szeretné, ha a kormány sietne a munkával, nehogy az ígért szociálpolitikai reformokat hirtelen elfújja valami hideg szél. A munkások szakegyesületeit szerinte nemcsak hogy fönn kell tartani, hanem fejleszteni Gróf Andrássy 1857-ben indult vissza hazájába. Bécsben megállapodott s Döblingben meglátogatta a „nagy bolondot“, ahogy a nagy Széchenyi önmagát nevezte. Láttára a romjaiban is csodálatos elméjű Széchenyi egészen föllelkeslt s kigyűlt arccal mondta, hogy Andrássy lesz a nemzet nádora. Andrássy birtokára vonult s báró Vay Miklós 1860-ban főispánná akarta kineveztetni, de ő ezt visszautasította. 1861-ben képviselő lett s az alkotmányt követelő vitákban az ő szónoklata volt a legjelentékenyebbek egyike. Ezzel magára vonta az egész ország figyelmét. Máj. 23-án tartott nagyszabású beszédében kijelentette, hogy törvényes, szentesített jogainkat kívánjuk, sem többet, sem kevesebbet. Már ekkor megnyilatkozott benne a jövő hatalmas befolyású és európai tekintélyű diplomatája, amidőn így szólt: „Európát nem az érdekli, hogy a febr. pátens érvényre fog-e jutni, vagy nem, hanem az, hogy lehet-e alkotmányos és szabad az osztrák birodalom azon új alapon, melyre azt állítani szándékozik.“ E beszédei, amikben államférfim bölcseség nyilatkozott meg, a közélet vezéregyéniségei közé emelték s a 65-iki országgyűlésen Deák mellett az ő szavának volt a legtöbb súlya. A képviselőház másodelnökké választotta s Deákkal, Eötvössel és Lónyayval ő vette a kezébe az 1866 végén megindult kiegyezési tárgyalásokat. Ő volt a kiegyezést előkészítő bizottság elnöke s egyes lényeges kérdésekben Deákkal szemben is keresztülvitte a maga álláspontját, kell és meg kell engedni, hogy minél több szakegyesület keletkezzék. A bányászmunkások szövetségének alapszabályait jóváhagyni kéri. A bányászokat szabadon zsákmányolják ki és amíg a bányászbárók gyarapodnak, a szegény bányászok dig nyomorognak. Lesznek a Házban egykorTőben, akik hasonlóképen gondolkoznak, mint a nők. ő (Mezőfi) csak előhírnöke a munkáskép ..löknek. Förster Ottó: Hirnök jön a pihegve szólt (Derültség.) Mezőfi Vilmos arról beszél, hogy mindelben az osztályuralom diadalmaskodik. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minis.er • Nem áll! Mezőfi Vilmos: Fentartja állítását. A mu .■ sok komoly támogatást nem nyernek. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minis Nem igaz! Mezőfi Vilmos: Mindenütt csak osztaléketikát csinálnak. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter: Ez se igaz! Justh Gyula elnök: Figyelmeztetem a miniszter urat, ne tessék zavarni a szónokot! (Nagy zaj.) v - v- • Zajos felkiáltások: Éljen Kossuth! Éljen Kossuth! Justh Gyula elnök (erősen csönget): Ne tessék az elnökkel szembeszállani! Kérem a házszabályt figyelemben tartani. Mezőfi Vilmos: A rettentő sok munka és az emberek túlterhelése miatt sehol sincs annyi elmebeteg, mint nálunk. Negyvenzer elmebeteg futkároz ebben az országban szabadon. Hentaller Lajos: És vezetik a szocialistákat! (Viharos derültség.) Mezőfi Vilmos azzal fejezi be beszédét, hoz a nagyszabású munkáspolitikát kiván s a költségvetést nem szavazza meg. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter: Nincs szándékomban hosszabban reflektálni az elhangzott beszédre. (Felkiáltások: Helyes! Nem is érdemes!) Azt hiszem, hogy az egész Ház egyet fog velem érteni abban, hogy a t. képviselő úr a szólás jogával ez alkalommal visszaélt. (Igaz! Tgy van!) A kereskedelemügyi kormánynak esze ágában sincs, hogy a munkások ellen ellenséges indulattal viseltessék. Minden alkotásából kitűnik az, hogy ellenkezőleg a munkásoknak anyagi és szellemi jólétét szívén hordozza. (Igaz! Igy van!) Hanem a kereskedelemügyi kormány mindig tiltakozni fog az ellen, hogy a munkásokat a magyar nemzet kebeléből mint különálló részt, igyekezzenek egyesek kiragadni. (Élénk helyeslés.) és ellentétbe hozni a magyar munkás érdekeit a magyar nemzet, összességének érdekeivel. (Helyeslés és taps.). Amíg én ebben a székben ülök, senkinek ezt megengedni nem fogom. (Általános élénk helyeslés és taps.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Bozóky Árpád személyes megtámadtatás címén szólal fel. Mezőfi beszéde alatt közbeszólott, mire Mezőfi azt válaszolta, hogy nem ért a szociális kérdésekhez. Igaz, hogy a fővárosi munkásviszonyokat nem ismeri, de annál jobban ismeri a vj-Elnök, Justh Gyula, később Návay Lajos. Jegyzők: Raisz Aladár, Ráth Endre, Hammersberg László. Ülés kezdete d. e. tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után Elnök bejelenti, hogy Polónyi Géza igazságügyminiszter holnap kíván válaszolni Vlad Aurél interpellációjára, melyre a miniszterelnök már válaszolt ugyan, de az az igazságügyminiszterhez is intéztetett. Bizony Ákos, az igazságügyi bizottság előadója, bemutatja a bizottság jelentését a bírói és ügyészi szervezet némi módosításáról szóló tér-Pedig Andrássy egyik legnagyobb tisztelője volt Széchenyinek, de politikai meggyőződéséből vele szemben sem engedett. Andrássy részt vett a 48-as törvények megalkotásában s az első nemzeti kormány Zemplén megye főispánjává nevezte ki. Később ő vezette a zemplénmegyei nemzetőr zászlóaljat, amelyet Schwechátnál maga vitt a csatatűzbe. Részt vett Perczel alatt a véres móri csatában követte a kormányt Debrecenbe s ez évben honvédezredessé s konstantinápolyi követté nevezte ki. Itteni küldetésének titkos célja az volt, hogy a portát Oroszország ellen hadüzenetre birja. Ez nem sikerült ugyan, de az emigránsok ügyének mégis megbecsülhetetlen szolgálatokat tett. Konstantinápolyból Párizsba emigrált, ahol szoros ismeretséget kötött a politikai és irodalmi körökkel. Számos cikket irt a francia lapokba s ezek könnyed, szellemes irányukkal s a dolgok mélyére ható világos logikájukkal nagy feltűnést keltettek. Szász Károly így jellemezte őt: „A legelegánsabb, világosabb irók egyike, nyelvében több erély, mint tömöttség, irányában ugyanannyi fény, mint tartalom van.“ Párizsi tartózkodása alatt vette nőül 1854-ben Kendeffy Katinka grófnőt, a nagy honleányt, akiben a testi s lelki szépség gyönyörű harmóniában egyesült. Édesanyja közbenjárására nyolc év múlva kegyelmet nyert, pedig ő is ama harminchat kiváló hazafi között volt felsorolva, akiket 1851. szept. 22-én a III-ik osztrák hadtest parancsnoksága közélhalálra ítélt s nevüket a bitófára szegeztette. Deák mellett neki volt a legnagyobb érdeme a kiegyezés létrejöttében. Beteljesült tehát, amit 1865. dec. 21-én, mint a képviselőház másodelnöke, mondott, amikor igy szólott: „Nem kell csüggednünk, mert nem először van a gondviselés akaratából hivatva a nemzet európai kérdések eldöntéséhez járulni! Bízván nemzetünk géniuszában, remélhetjük, hogy az annyi megpróbáltatáson keresztül erejében mindig gyarapodott nemzet ez alkalommal se fog hivatása mögött maradni.“ Leák után ő volt ekkor a legnépszerűbb politikus az országban s a király őt bizta meg a kormányalakítással. Andrássy miniszterelnök és honvédelmi miniszter lett. Az országgyűlés őt választotta meg nádor-helyettesül s a hercegprímás és Andrássy tették a király fejére a szent koronát. Mindjárt első tettével balzsamot hintett a nemzet legfájóbb sebére. A négyszázezer drb aranyat, a koronázási ajándékot, a királylyal visszaajándékoztatta a szabadságharcban elesettek özvegyeinek és árváinak. Andrássy erélyesen érvényesítette törvényadói befolyását a királynál s már ekkor nagy befolyást gyakorolt a monarchia külpolitikájára is. A királynak ő volt a legkedveltebb és legbizalmasabb embere s Beust helyett ő kisérte el a párizsi világkiállításra, Pétervárra s a suezi csatorna megnyitására. Tekintélye és szavának döntő súlya legfényesebben érvényesült 1870-ben s a berlini konferencián. Az osztrák revandi-politikusokkal és magával Beusttal szemben egyedül ő