Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 331-345. szám)

1906-12-01 / 331. szám

z PESTI HÍRLAP, 1906. december 1., szombat. bent is hasznos alkotásokra törekedjünk, nem pedig rombolásokra. Sőt a rombolásokra való törekvéseket kint is, bent is, minden eszközzel akadályozzuk meg. Országgyűlés. I.­ ­A mai ülésen a kereskedelmi tárca költ­ségvetésének a tárgyalását folytatták. Az első felszólaló Szmrecsányi György volt, aki a kormány iránt a néppárt nevében bizalmat fejezett ki. Sürgetett egyes reformokat, majd pedig a szocializmussal foglalkozott. Erkölcsi züllés­nek mondotta, hogy Budapesten fennállhat egy szocialista párt, mely magát nemzetközinek nevezi. Laehne Hugó, a következő szónok, han­goztatta a sztrájk­törvény sürgős megalkotá­sát. Lelkesen­­beszélt az önálló vámterület be­hozataláról. Ezután Mezei­ Vilmos felszólalása kö­vetkezett. Beszéde nagy zajt és közbe-közbe sűrű ellentmondásokat keltett, mert igen határozot­tan a szocialista törekvések pártjára állott és a munkaadókat általánosságban vádolta. Kos­suth Ferenc kereskedelemügyi miniszter is többször cáfolóan szólott közbe, úgy hogy Justh Gyula elnök arra intette, hogy ne zavarja a szó­nokot. Ebből nagy zaj keletkezett és a képvi­­selőház Justh Gyulával szemben Kossuth Fe­renc mellett tüntetett, míg Justh a maga elnöki ■jogait védelmezte, de hatástalanul. Kossuth Ferenc ezután külön felszóla­lásban is tiltakozott Mező­fi Vilmos beszéde el­len, majd később Szterényi József erős argu­mentumokkal verte le a Mezőfi érveit. Közben Földes Béla figyelemre érdemes­­szakszerű beszédet mondott, majd Sümegi Vil­mos szólalt fel, főleg a székelység érdekében. Holnap a kereskedelemügyi tárca tárgya­lását folytatják. dr. A képviselőház ülése november 30-án tényjavaslatról s kéri azt kinyomatni, szét­osztat­ni s annak idején napirendre tűzni. A Ház ilyen értelemben határoz. Következik a kereskedelemügyi tárca tárgyalásának folytatása. Szmrecsányi György: Kívánja a kisiparosok helyzetének javítását. A szövetkezteket, melyek egyedül képesek a hazafias középosztály bajain se­gíteni, a kereskedelemügyi kormány különös figyel­mébe ajánlja. A szövetkezetek nemcsak összponto­sítják ezt a néposztályt, s így fokozzák kitartását és erejét, hanem gazdasági jólétük fejlesztésére is igen alkalmasak. A felvidéki iparosok igen rossz anyagi viszonyok között élnek; törekedjék tehát a kereskedelemügyi miniszter arra, hogy új ipartele­pek létesítésével ezen iparosok ügyét karolja fel, hogy így ellenálljon a felvidéki bujtogatók hazafi­­atlan izgatásainak. Kielégíti a kormány szociális program­ja, de kívánja, hogy a kormány teljes erejével fékezze meg a nemzetköziséggel kérkedő szocializmust, mely nem tisztel sem hazát, sem Is­tent, amely felzavarja a békés munkásosztály nyu­galmát s a saját jóvoltuk előmozdítására végre is anyagi romlásba viszi a józan népet. A kormány iránt teljes bizalommal viseltetik s azért a költ­ségvetést megszavazza. (Helyeslés.) Laehne Hugó: A szakszervezetek visszaéléseit ecseteli s örömét fejezi ki afelett, hogy a kormány a sztrájktörvény megalkotásával végre végét fogja vetni az indokolatlan sztrájkoknak, de kéri a kor­mányt, hogy a sztrájktörvénybe az arató­sztrájkot is vegye fel. Kéri az államtitkárt, hogy a nemzet­közi sztrájkbujtogatók névsorát terjeszsze a Ház elé. Kívánja az önálló vámterület mielőbbi meg­teremtését, mert nem élhetünk vámközösségben egy olyan állammal, mely kereskedőinknek nem javát, hanem romlását célozza. A mezőgazdaságnak sem árt az önálló vámterület, mert mezőgazdasági cikkeinket a külföld egyrészt nem nélkülözheti, másrészt fejlődő ipari életünk sokkal több nyers­anyagot fog felhasználni, mint most. Teljes biza­lommal viseltetik a kereskedelemügyi miniszter iránt, mert látja, hogy teljes szívből kivonja gaz­dasági önállóságunkat s azt keresztül is fogja vin­ni. (Helyeslés.) Mezőfi Vilmos a kisipari és munkásügyi kér­désekkel foglalkozik. Szerinte mindaz, amit a kor­mány a kisiparosok érdekében hirdet, benne volt az előbbi kormányok program­jában is és mégis egyre pusztul a kisipar. A gyárak létesítésével egy idő­ben tönkremegy a kisipar, melyet kitesznek a tö­megtermelés versenyének. Ha tovább is milliók­kal istápolják a gyáripart, a kisipari ágak lassan­­kint mind kipusztulnak. (Zaj.) Tiltakozik az el­len, hogy őt a néppárt kineveti. Szmrecsányi György: Te magad is nevettél azon, amit­ mondtál. (Nagy derültség.) Mezőfi Vilmos: Egyszerre nem lehet egy száj­ból hideget és meleget fújni, nem lehet egyszerre a gyáripart is, kisipart is támogatni. Szeretné, ha a kormány sietne a munkával, nehogy az ígért szo­ciálpolitikai reformokat hirtelen elfújja valami hi­deg szél. A munkások szakegyesületeit szerinte nemcsak hogy fönn kell tartani, hanem fejleszteni Gróf Andrássy 1857-ben indult vissza hazájába. Bécsben megállapodott s Döbling­­ben meglátogatta a „nagy bolondot“, ahogy a nagy Széchenyi önmagát nevezte. Láttára a romjaiban is csodálatos elméjű Széchenyi egé­szen föllelkes­­lt s ki­gyűlt arccal mondta, hogy Andrássy lesz a nemzet nádora. Andrássy birtokára vonult s báró Vay Miklós 1860-ban főispánná akarta kineveztet­­ni, de ő ezt visszautasította. 1861-ben képviselő lett s az alkotmányt követelő vitákban az ő szónoklata volt a legjelentékenyebbek egyike. Ezzel magára vonta az egész ország figyelmét. Máj. 23-án tartott nagyszabású beszédében ki­jelentette, hogy törvényes, szentesített jogainkat kívánjuk, sem többet, sem kevesebbet. Már ekkor megnyilatkozott benne a jövő hatalmas befolyású és európai tekintélyű di­plomatája, amidőn így szólt: „Európát nem az érdekli, hogy a febr. pátens érvényre fog-e jutni, vagy nem, hanem az, hogy lehet-e alkot­mányos és szabad az osztrák birodalom azon új alapon, melyre azt állítani szándékozik.“ E beszédei, amikben államférfim bölcse­­ség nyilatkozott meg, a közélet vezéregyéniségei közé emelték s a 65-iki országgyűlésen Deák mellett az ő szavának volt a legtöbb súlya. A képviselőház másodelnökké választotta s Deák­kal, Eötvössel és Lónyayval ő vette a kezébe az 1866 végén megindult kiegyezési tárgyalá­sokat. Ő volt a kiegyezést előkészítő bizottság elnöke s egyes lényeges kérdésekben Deákkal szemben is keresztülvitte a maga álláspontját, kell és meg kell engedni,­ hogy minél több szak­egyesület keletkezzék. A bányász­munkások szövet­ségének alapszabályait jóváhagyni kéri. A bányá­szokat szabadon zsákmányolják ki és amíg a bá­­nyászbárók gyarapodnak, a szegény bányászok dig nyomorognak. Lesznek a Házban egykor­­Tő­ben, akik hasonlóképen gondolkoznak, mint a­­ nők. ő (Mezőfi) csak előhírnöke a munkáskép­ ..­­löknek. Förster Ottó: Hirnök jön a pihegve szólt (Derültség.) Mezőfi Vilmos arról beszél, hogy mindel­ben az osztályuralom diadalmaskodik. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minis.­e­r • N­em áll! Mezőfi Vilmos: Fentartja állítását. A mu­ .­■ sok komoly támogatást nem nyernek. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minis Nem igaz! Mezőfi Vilmos: Mindenütt csak osztaléke­tikát csinálnak. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter: Ez se igaz! Justh Gyula elnök: Figyelmeztetem a mi­­niszter urat, ne tessék zavarni a szónokot! (Nagy zaj.) v - v- • Zajos felkiáltások: Éljen Kossuth! Éljen Kossuth! Justh Gyula elnök (erősen csönget): Ne tes­sék az elnökkel szembeszállani! Kérem a házsza­bályt figyelemben tartani. Mezőfi Vilmos: A rettentő sok munka és az emberek túlterhelése miatt sehol sincs annyi elme­beteg, mint nálunk. Negyvenzer elmebeteg futká­­roz ebben az országban szabadon. Hentaller Lajos: És vezetik a szocialistákat! (Viharos derültség.) Mezőfi Vilmos azzal fejezi be beszédét­, h­o­z a nagyszabású munkáspolitikát kiván s a költségve­tést nem szavazza meg. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter: Nincs szándékomban hosszabban reflektálni az elhangzott beszédre. (Felkiáltások: Helyes! Nem is érdemes!) Azt hiszem, hogy az egész Ház egyet fog velem érteni abban, hogy a t. képviselő úr a szólás jogával ez alkalommal visszaélt. (Igaz! T­gy van!) A kereskedelemügyi kormánynak esze ágában sincs, hogy a munkások ellen ellenséges indulattal viseltessék. Minden alkotásából kitűnik az, hogy ellenkezőleg a munkásoknak anyagi és szellemi jó­létét szívén hordozza. (Igaz! I­gy van!) Hanem a kereskedelemügyi kormány­ mindig tiltakozni fog az ellen, hogy a munkásokat a magyar nemzet kebelé­ből mint különálló részt, igyekezzenek egyesek kira­gadni. (Élénk helyeslés.) és ellentétbe hozni a magyar munkás érdekeit a magyar nemzet, összessé­gének érdekeivel. (Helyeslés és taps.). Amíg én ebben a székben ülök, senkinek ezt megengedni nem fogom. (Általános élénk helyeslés és taps.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Bozóky Árpád személyes megtámadtatás cí­mén szólal fel. Mezőfi beszéde alatt közbeszólott, mire Mezőfi azt válaszolta, hogy nem ért a szo­ciális kérdésekhez. Igaz, hogy a fővárosi munkásvi­szonyokat nem ismeri, de annál jobban ismeri a vj-Elnök, Justh Gyula, később Návay Lajos. Jegyzők: Raisz Aladár, Ráth Endre, Hammersberg László. Ülés kezdete d. e. tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után Elnök bejelenti, hogy Polónyi Géza igazság­ügyminiszter holnap kíván válaszolni Vlad Aurél interpellációjára, melyre a miniszterelnök már vá­laszolt ugyan, de az az igazságügyminiszterhez is intéztetett. Bizony Ákos, az igazságügyi bizottság elő­adója, bemutatja a bizottság jelentését a bírói és ügyészi szervezet némi módosításáról szóló tér-Pedig Andrássy egyik legnagyobb tisztelő­je volt Széchenyinek, de politikai meggyőződé­séből vele szemben sem engedett. Andrássy részt vett a 48-as törvények megalkotásában s az első nemzeti kormány Zemplén megye főis­pánjává nevezte ki. Később ő vezette a zem­­plénmegyei nemzetőr zászlóaljat, amelyet Schwechátnál maga vitt a csatatűzbe. Részt vett Perczel alatt a véres móri csatában követte a kormányt Debrecenbe s ez évben honvédezredes­sé s konstantinápolyi követté nevezte ki. Itteni küldetésének titkos célja az volt, hogy a portát Oroszország ellen hadüzenetre birja. Ez nem sikerült ugyan, de az emigrán­sok ügyének mégis megbecsülhetetlen szolgála­tokat tett. Konstantinápolyból Párizsba emi­grált, ahol szoros ismeretséget kötött a politikai és irodalmi körökkel. Számos cikket irt a fran­cia lapokba s ezek könnyed, szellemes irányukkal s a dolgok mélyére ható világos logikájukkal nagy feltűnést keltettek. Szász Károly így jel­lemezte őt: „A legelegánsabb, világosabb irók egyike, nyelvében több erély, mint tömöttség, irányában ugyanannyi fény, mint tartalom van.“ Párizsi tartózkodása alatt vette nőül 1854-ben Kendeffy Katinka grófnőt, a nagy honleányt, akiben a testi s lelki szépség gyönyö­rű harmóniában egyesült. Édes­anyja közben­járására nyolc év múlva kegyelmet nyert, pe­dig ő is ama harminchat kiváló hazafi között volt felsorolva, akiket 1851. szept. 22-én a III-ik osztrák hadtest parancsnoksága közél­­halálra ítélt s nevüket a bitófára szegeztette. Deák mellett neki volt a legnagyobb ér­deme a kiegyezés létrejöttében. Beteljesült te­hát, amit 1865. dec. 21-én, mint a képviselőház másodelnöke, mondott, amikor igy szólott:­­ „Nem kell csüggednünk, mert nem először van a gondviselés akaratából hivatva a nemzet európai kérdések eldöntéséhez járulni! Bízván nemzetünk géniuszában, remélhetjük, hogy az annyi megpróbáltatáson keresztül erejében mindig gyarapodott nemzet ez alkalommal se fog hivatása mögött maradni.“ Leák után ő volt ekkor a legnépszerűbb politikus az országban s a király őt bizta meg a kormányalakítással. Andrássy miniszterelnök és honvédelmi miniszter lett. Az országgyűlés őt választotta meg nádor-helyettesül s a her­cegprímás és Andrássy tették a király fejére a szent koronát. Mindjárt első tettével balzsamot hintett a nemzet legfájóbb sebére. A négyszáz­­ezer drb aranyat, a koronázási ajándékot, a királylyal visszaajándékoztatta a szabadság­­harcban elesettek özvegyeinek és árváinak. Andrássy erélyesen érvényesítette törvényadói­ befolyását a királynál s már ekkor nagy befo­lyást gyakorolt a monarchia külpolitikájára is. A királynak ő volt a legkedveltebb és legbizal­masabb embere s Beust helyett ő kisérte el a párizsi világkiállításra, Pétervárra s a suezi csatorna megnyitására. Tekintélye és szavának döntő súlya leg­fényesebben érvényesült 1870-ben s a berlini konferencián. Az osztrák revandi-politikusok­­kal és magával Beusttal szemben egyedül ő

Next