Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 331-345. szám)
1906-12-01 / 331. szám
1906. december 1., szombat. P E tI r£ I HIRLA E____ _____________3 déki viszonyokat, s saját tapasztalatai alapján nyilatkozott a szakszervezetek ellen, mert ezek a munkásokat erkölcstelenekké teszik, s elvonják családjuktól, a társadalomtól és a nemzettől. Földes Béla: A függetlenségi párt a társadalmi kérdéseket nem szocialista és nem kapitalista szempontból ítéli meg, hanem csak azt mérlegeli, hogy nemzeti szempontból mi módon lehet fejleszteni. Kétségtelen, hogy a bajok okai a szakszervezetekből indulnak ki. Nem lesz érdektelen, ha a szakszervezetek keletkezésével foglalkozunk, melyek Angliából indulnak ki, hol azonban a szervezkedési szabadsággal a nemzeti célok rovására nem éltek vissza. Az angol szakszervezetben csak akkor engedik meg a sztrájkot, ha biztos kilátás van kívánalmaik teljesítésére. Az angol szakszervezetek bár nagyban hozzájárulnak a munkások intellektuális képzettségüknek fejlesztéséhez, s bár nagy vagyon felett rendelkeznek, az összes munkásoknak mégis csak körülbelül 10 százalékát ölelik fel. Az angol és magyar szakszervezetek között azonban nagy a különbség. Nálunk a szakszervezetek sok olyan törekvéseket karoltak fel, amelyek pedig a szakszervezeti szellemmel össze nem férhetnek. A szakszervezet merő ellentétben áll a demokratikus elvekkel, s a politikával egyáltalán nem szabad foglalkoznia. A szocializmusnak egyedül a munkások gazdasági fejlődésére szabad irányulni. Valóságos elfajulása a magyar szociáldemokrácia az eszményi szociáldemokráciának. Hogy azonban ezt a fontos kérdést megoldhassuk, akkor teljesen át kell alakítanunk a társadalmat. Áttér a sztrájk jogosultságának kérdésére. Nálunk a jogbiztonság e téren nincs meg. A sztrájkoknak a legnagyobb része eredménytelenül végződik. Egy világos eszű szocialistának arra kell figyelmeztetni a munkásokat, hogy ne sztrájkoljanak, mert a munkaadók szervezete sokkal erősebb s annak ellenállni a munkások sohasem fognak. A munkások szervezkedését természetesen a munkaadók szervezkedése követte s a munkásoknak most elérni valamit sokkal nehezebb, mint azelőtt. Fejtegeti, hogy hogyan történik nálunk a gyors meggazdagodás, mely éppen Magyarországon megy a legkönnyebben. A munkásvédelmet sokkal fontosabb kérdésnek tartja a munkásbiztosításnál. Beszél a békéltetés nagy jelentőségéről. Ha a munkások helyes vezetés alá kerülnek, akkor a békéltetéseknek is sokkal több eredménye és a jövőben nagy szerepe lesz. A szociális törekvéseket erőszakkal megvalósítani nem lehet, mert a társadalom érzését kell átalakítani és megváltoztatni. Jelenleg a vezérek maguk sem értenek a szocializmus tanaihoz, hanem pár általános frázissal felszerelve, nekivágnak a világnak és vezetik a könnyen hivő munkásnépet. Az államrend fölé helyezkedni senkinek sincs joga. Ész és szív kell csak ahhoz, hogy a munkások helyzetén minden téren segíthessünk. A költségvetést megszavazza. (Élénk helyeslés és éljenzés. Szónokot számosan üdvözlik.) Szterényi József: Mezőfi beszéde kényszeríti arra, hogy felszólaljon. Mezőfi olyan hangot használ elvei fejtegetésére, amely még a külső tömeget is izgalomba hozza és amelyen szociális politikát tárgyalni nem lehet. (Igaz! Úgy van!) És ha a Házban ilyen hangok hallatszanak, ezt a hangot vissza kell utasítani. Ha szenvedélytől izzó hangon tárgyaljuk a szocális kérdéseket, nem használunk, hanem ártunk a kérdés érdemének. (Úgy van!) Mezőfii ad abszurdum vitte a közszükségletek fejtegetését, melyet sek ilyen értelmet szóló nem tulajdonított. Amit a sztrájktörvényre vonatkozólag mondott, teljességgel nem állhat meg, mert hisz kötelező békéltetés, amelyről Mezőfi beszél s általában a többi állításai, amikről úgy beszélt, mintha azok a sztrájktörvényben benne lennének, még csak nem, is céloztattak. A szabályszerű felmondásra különös súlyt fektetünk. De határozottan meg kell állapítanunk a munkaadó kizárási jogának határát is. Mezőfi azzal vádolja a kormányt, hogy karhatalommal megy segítségére a munkaadóknak. Ha a kormány a százezrek érdekében nem nyújtana segítséget némely ipari üzem folytatásához, valósággal bűnt követne el. (Helyeslés.) A sztrájkokat nem a hivatalos szakszervezetek intézik, mert akkor a kormánynak joga volna a beavatkozásra. De igenis a szervezet keretén kívül, mint magánember, a felelősségrevonás alól kibújva, izgatják a szakszervezetek tisztviselői a munkásokat. A legnagyobb igazságtalanság a kormányt azzal vádolni, hogy a katonai erőt is a tőke segítségére bocsátja. (Úgy van!) Egy alkalommal, egy békéltetési tárgyalásnál a munkások veztői kijelentették, hogy nem fogadhatják el a békepontokat, mire ő maga ajánlkozott, hogy közli a munkásokkal a békepontokat, de azt a vezetők — valószínűleg tudták, miért — nem fogadták el. Illusztrálja, hogy hogyan bánnak a vezetők a sztrájktörővel, mikor az munkába akar állani. Egy esetben egy sztrájktörőt, aki előbb bocsánatot kért és megbánta bűneit, leköpdösték és kirugdalták. Hyen esetek naponként ismétlődnek. (Nagy zaj. Felkiáltások: Gyalázat!) Hát a kormány meg fogja védeni a munkásszabadságot s nem fogja engedni tovább, hogy a munkások ilyen terrorizmusnak legyenek kitéve. A kormány elismeri a szervezkedés jogosultságát, de ennek keretében visszaélést nem tűr. (Zajos helyeslés.) Az utóbbi időben a komoly szociális törekvésekre vonatkozólag egy sajnálatos tényt lehet konstatálni s ez az, hogy a munkásvezérek izgatásaikkal gyűlöletessé teszik a szocializmust a társadalom és a törvényhozás előtt. Arra kéri a Házat, hogy ne ezeknek az izgatásoknak alapján ítéljék meg a munkások ügyét, hanem ettől eltekintve, támogassák a kormányt szociális munkájában. (Élénk helyeslés és taps.) Sümegi Vilmos a székelyföld érdekében szólal föl; ennek a vidéknek a hegyei tömérdek kincseket rejtenek magukban a tudósok véleménye szerint. Hatalmas fehér márványbányákat lehetne nyitni, amelyeknek termése kiállná a versenyt a karrarai márványnyal is. Zakariás János tegnapi felszólalása során megemlékezett azokról a visszaélésekről, amelyeket külföldi gyárosok, iparosok és kereskedők követnek el azáltal, hogy Magyarországon, a mai tulipános világban, hamis jelzéssel magyar áruként hoznak forgalomba idegen iparcikkeket, sőt túlkapásaikban annyira mennek, hogy áruikat tulipános jelzéssel hozzák nálunk forgalomba. A kereskedelemügyi miniszter rendeletet adott ki a napokban az iparhatáron, — úgymond a királyi kézirat, — a legeseménydúsabb és a legemlékezetesebb korszakok egyikében súlyos felelősség terhét évekig bátorsággal, erővel és sikerrel viselte és teljesen jogosult megnyugvással válhatik meg oly tevékenységi tértől, melyen a monarchiának és házamnak a legkiválóbb szolgálatokat tette .. Andrássy nem vállalt többé mandátumot, hanem a főrendiházban foglalta el helyét s utoljára 1889. április 5-én, a véderő-vita alkalmából a főrendiház egyesült bizottságában hallatta a szavát, ahol kétórás nagy beszédet mondott. A nagy államférfiú ekkor már beteg volt s 1890. február 18-án Voloscában meghalt. Andrássynak éveken át vezérszerepe volt az európai diplomáciában s mindig és mindenütt megmaradt hű magyarnak és igaz lelkű hazafinak. A monarchia tekintélyének és hatalmának megszilárdításán dolgozott s ez a legválságosabb időkben is sikerült neki. Uralkodók tiszteletét s a legnagyobb diplomaták barátságát szerezte meg s hazájának elévülhetetlen szolgálatokat tett. A főváros legszebb útját nevezte el róla s a lovas-szobor, mely emlékét örökíti meg, a nemzet ércbe öntött hálája a szabadsághős és nagy államférfid iránt, aki nemes jellemével, fényes szellemével, ritka képességeivel, nyilt egyenességével, gyakran csípős szókimondásával mintegy a nemzeti géniuszt képviselte a trón és hazája közt. Ősei vérüket, ő pedig nagy lelkét áldozta föl hazájáért, amely együtt fog élni és fejlődni az ő tisztán megőrzött emlékével, Ságokhoz, hogy ily visszaéléseket akadályozzanak meg. Fájdalom, nem elég szigorú az eljárás; itt-ott még találkozunk hasonló rendeletekkel, de ott kínn a perifériákon nem veszik oly komolyan, mint ahogy egyáltalában a hazai ipar fejlesztését csak most kezdjük komolyan venni. Az alkalmat megragadja, hogy felszólítást itt itézzen elsősorban a 413 magyar képviselőhöz. Nem ismer különböző osztályokat, ismer egységes nemzetet, amelynek a legszegényebb napszámos és úgy tagja, mint a leggazdagabb arisztokrata. (Élénk helyeslés. Taps.) És hazafias kötelesség teljesítése körül szintén nem ismer különbséget; ha a gazdag arisztokrata nem teljesíti kötelességét, az nem old fel mást az alól, hogy ő se teljesítse, és azt hiszi, ez nekünk kötelességünk leginkább, akikó magyar népet képviseljük és künn a nép előtt mindig a magyar ipar védelmét hirdetjük és annak átkát, hogy az osztrák ipar minden pénzünket kiviszi, holott tudjuk, hogy minden fillér, amelyet kiviszünk, csak arra való, hogy erősítse az osztrákokat és gyengítsen minket. Az első tehát ez a 413 képviselő legyen, aki, amint báró Kaas Ivor már 25 év előtt bölcsen és hazafiasan hirdette (Felkiáltások: Éljen Kaas!), hogy addig, amíg az önálló vámterület nem lesz törvénybe iktatva, mindenki a háza küszöbe előtt állítsa fel az önálló vámterületet. Elsősorban ez a 413 képiselő állítsa fel ezt az önálló vámsorompót, önmagára nézve mondja ki kötelezőleg, — ne mosolyogva, mint egyesek — hanem hirdesse és terjeszsze is ez eszmét, akkor lesz joga és kenyere a népnek, és joggal és kenyérrel együtt lesz boldogság és lesz szabad és független Magyarország. (Helyeslés.) Báró Bánffy Dezső kéri, hogy beszédét Holnap mondhassa el. (Helyeslés.) Elnök javaslatára a Ház a holnapi ülésre kitűzi a kereskedelmi költségvetés tárgyalásának folytatását. Ülés vége d. u. 1 óra 45 perckor akadályozta meg azt, hogy Ausztria III. Napóleonnal nem szövetkezett. A monarchiát ezzel véres és bizonytalan végű háborútól kímélte meg. A dualizmust megbontani törekvő Hohewarth-minisztériumot is az ő erélyes s a király előtt döntő súlyú föllépése buktatta meg. Beust menesztése után 1871. november 4-én Andrássy lett külügyminiszter, még pedig szerfölött válságos helyzetben. A politikai világ robbanó aknákkal volt tele s európai háború fenyegetett. A szerb-török, majd az orosz-török háborúk s a Balkán-államok sorsa a legnagyobb próbára tették államférfiúi képességét, finom diplomáciai érzékét s bölcs előrelátását. De ő nem habozott, nem ingadozott; amit egyszer alaposan átgondolt, azon a véleményén többé nem változtatott. Kevesebb éleslátással és diplomáciai tapintattal lángba boríthatta volna a monarchiát. De ő az európai béke és az államok közti békés egyetértés géniusza volt. A vaskancellár mellett nem is volt nagyobb tekintélyű diplomata Európában. A berlini konferencián mutatta meg ezt, ahol az ő föllépése hiúsította meg az orosz praepotencia érvényesülését. De talán még ennél is nagyobb diplomáciai sikere volt az utolsó: Ausztriának és a német birodalomnak kibékítése s egymással való szövetkezése. E szövetségi szerződést 1879. okt. 7-én írták alá s ez volt az ő fényes diplomáciai pályafutásának hattyúdala. Másnap megrongált egészsége miatt lemondott s a király rendkívül meleg hangú levélben búcsúzott tőle, Farkas Emőd. A helyzet. Három nap múlva megkezdődnek a delegacionális érdemlséges tanácskozások, amikor a delegátusok gyors egymásutánban megismerkednek az új külügyminiszter expozéjával és az új hadügyminiszter expozéjával. Alkalom nyílik akkor tájékozódást szerezni afelől, hogy miben állapodott meg a magyar kormány egyéb dolgokban is a közös miniszterekkel. Eddigelé Kossuth Ferenc múltkori felszólalása és Szterényi József adatai felvilágosítást nyújtottak afelől, hogy a hadügyminiszterrel szemben sikerült a hadseregi szállításoknál a magyar érdekeket megoltalmazni és biztosítani. Nagy érdekű ez, de főleg a külföld inkább érdeklődik az iránt, hogy a külügyminiszterrel minő megállapodásokra lehetett jutni ama kérdésekben, amelyek miatt Jioluchowski megbukott. Következnek aztán a többi részletek és pedig az Ausztriával való vitás kérdések és egynémely olyan kérdés, amelyet az osztrák delegáció megnyitó ülésén már érintettek. A bécsi politikusok részére azonban a válaszokkal legalább is egyenlő jelentőségűek azok az ünnepélyek, amelyek a napokban Budapesten történnek. Az Andrássy-szobor leleplezése alkalmul fog szolgálni a 67-es alap erősítésére oly időben, amikor itt-ott az a hit kezd meggyökeresedni, hogy ettől az alaptól a jövőben egészen el akarunk térni. A pártfegyelem megbontásánál nagyobb galibát csinálhat egy „temperamentumos“ elnök. Justh Gyula, a képviselőház elnöke, ma a nyílt ülésen az elnöki székből megintette Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert, a legnagyobb többségi párt vezérét, amiatt, mert nem tudta visszatartani felháborodását és Mezőfi Vilmos szocialista tendenciájú állításait közbeszólások formájában visszautasította. Tessék elképzelni Kossuth Ferencet, mint csökönyös közbeszólót! Kossuth Ferenc maga az udvariasság, maga az előzékenység és a figyelem. Hát hogyha ő közbeszól, annak bizonyosan rendkívüli oka van s ez nem lehet a szólásszabadság megsértése. Az egész Ház Kossuth Ferenc mellett tüntetett. A folyosón élénken pertraktálták az esetet és megrótták Justh Gyulát. Justh Gyula elnöki jogaira hivatkozott és azt is mondta, hogy inkább lemond elnöki állásáról, semhogy megrovást tűrjön el ő. Persze Justh Gyula azt hiszi, hogy csak neki van joga megrovásokat osztogatni. , Lemondania azonban nem kell, Hanen?» • * * ft