Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 331-345. szám)

1906-12-08 / 338. szám

4 PESTI HÍRLAP 1906. december 8., szombat, korlati élet céljainak is megfeleljen­ és absztrakt teóriáktól ment legyen. (Helyeslés.) E két szempont vezet. Már tartottam is erről szaktanácskozmányt, de mivel a kérdés a legalsóbb rétegekbe hat és mivel e kérdéssel az egész ország gazdaközvéleménye fog­lalkozik különös tekintettel a vidékre, hogy a külön­­böző vidékek képviselői is hozzászólhassanak, még egy tanácskozmányt szándékozom tartani az átdol­­gozott törvényjavaslatról és erre az ország különböző vidékein levő összes gazdasági egyletek elnökeit meg szándékozom hívni. (Helyeslés.) Foglalkozom továbbá a munkásházak kérdésé­vel. E részben törvényjavaslat fog előterjesztetni és az az évi annuitás, amely e célra fog szolgálni 800.000 koronát tesz ki. Amint már jeleztem, be fogjuk adni a telepítés­ről és a parcellázásról­ szóló törvényjavaslatot. Az öntözési törvény vagy novellánk kiegészítésre szorul, vagy adminisztratív intézkedésekkel lesz tovább fej­lesztendő. Az öntözés ügye, fájdalom, még kevés ro­­konszenvre talál. Az a törvény, mely megadta a mó­dot az öntözésekre, alig vétetik igénybe. Talán hi­bája a törvénynek, hogy csak a társulatokról, szövet­kezetekről intézkedik és ezért óhajtanám, hogy a tár­sulatoknak biztosított kedvezmények az egyéni bir­tokosokra is kiterjesztessenek. Ez az intézkedés, azt hiszem, a középbirtoknak is bizonyos segítséget nyújt. (Helyeslés.) Foglalkozunk a vízi beruházások kérdésével, mert az erre vonatkozó törvény lejáróban van. A földművelésügyi minisztérium vezetése alatt álló jó­lén vízépítészeti igazgatóság kimerítő, minden rész­letre kiterjedő nagy munkálatot készített. Folya­maink és mellékfolyamaink szabályozására 190 mil­lió beruházási összeg van abban fölvéve. A folyam­szabályozásoknál a fő szempont az, hogy a forgalmi utakat oly pontokkal hozzuk összeköttetésbe, ahol kő vagy kőszén termelhető. Ezzel az Alföld összekötte­tésbe hozható a kő- és kőszéntelepekkel. (He­­lyeslés.) Foglalkozom az 1885 : XXIII. t. c., a vízjogi törvény módosításával. Ez a törvényjavaslat is ké­szen van. Ennél különösen tekintettel leszünk az ar­tézi kutakra és a vizierők felhasználására. E javaslat a mezőgazdasági iparfejlesztésnek is hatalmas len­dületet fog­ adni. Készen van a halászati törvény. Megjegyzem, hogy a tóhalászat nagy fejlődést mutat, míg a fo­lyamhalászat sok kívánni valót hagy hátra nálunk. Remélem azonban, hogy ezzel a törvényjavaslattal és különösen a vízirendőrség szabályozásával a fo­­lyamhalászatnak­­ is nagyobb lendületet ad­hatunk. Foglalkozom a marokkói sáska elleni küzde­lemmel. A sáska elleni küzdelmünket megnehezí­tette az a körülmény is, hogy egyes birtokosok aka­dályozták működésünket. Ezért törvényhozásilag kell biztosítani e csapás továbbterjedésének lehető megakadályozását. (Élénk helyeslés.) Az aktuális törvényjavaslatok legvégére hagy­tam a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló javas­latot. Mikor az érdek­képviseletről szólok, nem hall­gathatom el a középosztály mai helyzetét. Az bizo­mányokitól csak Louise de Carignan képmását bírjuk. Az úttörő angol mesterek közül: Rey­nolds, Romney, Hoppner, Lawrence képmá­sait és Constable tájképét látjuk, Gainsborough és Turner képünk — sajnos — nincs. Az út­törő francia mesterek közül Greuze és Ledoux édes leányfejei, Courtois és Le Brun csataké­pei, Rigaud erőteljes portrait-jei, Gellée (Clau­de Lor­rain) klasszikus tájképe, Voulet „Vé­­nus“-a, Boilly „Nagyapa“ c. képe és Desportes remek galamb-csendélete az értékesebb. A múzeum modern képtárát állami meg­bízatásból Karlovszky Bertalan festőművész rendezte, akinek bizonyára sok keserves órát okozott a helyszűke. Ehez képest a rendezés itt rosszabb, különösen bántó a falak rikító színe­zése, mely versenyre kel a festmények színeivel. A modern képtár alapját a Nemzeti Mú­zeum képtára­nyaga képezi, melyet a későbbi állami vásárlások gyarapítottak. A gyűjtemény két ismeretlen nevű ma­gyar mesterrel kezdődik, akik közül a legré­gibb mester a magyar születésű Orient­­. Ez még a 18-ik században élt és Bécsben, mint a művészeti akadémia igazgatója, halt meg. Schallhas Fülöp pozsonyi festő a másik mes­ter, aki ugyancsak Bécsben halt meg 1797-ben. (Mindkét „magyar“ mester aligha tudott ma­gyarul.) Az első termet különben a kitűnő nevű idb. Markó Károly és gyermekeinek művei töl­tik meg. Sorra következnek azután a XIX-ik szá­zad elején élt nevesebb mesterek, köztük Bara­bás Miklós, Szoldatics Ferenc, Gerhardt Ala­jos, Weber Henrik, Borsos József, Than (Apáti) Mór, Kom­lossy Ferenc, Danzi Ágost, Ligeti Antal, Brodszky Sándor, Adler Mór, Szemlér nyos — és nemcsak minálunk van ez igy, hanem egész Európában, Németországban is, — hogy a kö­zépbirtokkal csak az utóbbi időben kezdtek foglal­kozni. Nálunk azt lehetne mondani, (Halljuk!) hogy a kassai gazdagyűlés adta e mozgalom kiindu­lási pontját és én a gazdagyűlésnek akkor adott vá­laszomban kifejtettem, hogy főleg a középbirtokos osztályt nyomó terhes adósságok konverziójával és az ingóhitel szervezésével kell foglalkozni. Megen­gedem, hogy a jelen pillanat a pénzpiac szempontjá­ból erre nem kedvező, de az igaz, hogy igen könnyen előállhatnak kedvező pillanatok és ha akkor az elő­készítés és, az előmunkálat nincs meg, a kedvező pil­lanatok kihasználhatók nem lesznek. (Úgy van­ bal­­felől.) A középbirtok jelen helyzetét pedig felfogá­som szerint az nehezíti, hogy az­ a százalék, amelyet a földbirtok jövedelmez, mindinkább eltér és mind­inkább távozik attól a százaléktól, amelyet a gazdá­nak a kamatterhek fejében fizetni kell. Azzal kecsegtetni a gazdaközönséget, hogy mi a terheket eltöröljük, azt hiszem igen veszélyes és el­hibázott dolog volna. (Halljuk!) Az azonban tény, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet és a kis­birtokosok Földhitelintézete közt már­is megállapo­dás látható, amely a jelzálogterhek konverzióját cé­lozza. A Magyar Földhitelintézet, amely a mi elő­szövetkezeti intézményünk és amelyet a magyar gaz­da­osztály épen a földbirtok-hitel szempontjából maga létesített, benyújtott a kormányhoz egy em­lékiratot a kölcsönök konverziója, a kölcsönök felvé­telének kön­­yebbítése és a kamatláb csökkentése szempontjából és az igen tisztelt miniszterelnök úr, mint pénzügyminiszter ezen emlékirat alapján tár­gyalásokat folytat a Földhitelintézettel. Remélem, hogy azok sikerre is fognak vezetni." (Általános élénk helyeslés.) De nemcsak a jelzáloghitellel, hanem az ingó záloghitellel is kell fogla­lkozniunk. (Halljuk!) Azt hiszem azonban, hogy helyes lesz, ha az ingó zálog­hitel törvényhozási rendezését a szövetkezeti gabo­naraktárak kérdésének rendezése meg fogja előzni. (Élénk helyeslés.) A kisebb szövetkezeti magtárakra már­is van séma és amely raktár ezen sémának meg­felel, az bizonyos segélyre feltétlenül számíthat. Ajánlom a t. képviselő uraknak, hogy ezen sémákat tekintse meg és kerületeikben iparkodjanak minél nagyobb számban létesíteni ilyen kisebb szövetkezeti magtárakat. De nem állapodhatunk meg a kisebb szövetke­zeti magtáraknál, gondoskodnunk kell a nagyobb szövetkezeti magtárakról is. Ezekre a beruházási tör­vényjavaslatban annak idején egy bizonyos összeget javasoltam is fentartani. E kérdés megoldása ér­dekében pedig szükség lesz, hogy e nagyobb raktárak részére egy központot alakítsunk. (Helyeslés bal­­felől.) , hogy bármilyen jóakaratú a kormány törekvése, ered­ményre, sikerre csak akkor lehet számítani, ha a köz:­­­zépbirtokos maga is talpra áll (Igaz! Úgy van! bal- s felől) és a kormánynyal karöltve dolgozik a viszo­nyok szanálására Épen mikor a középbirtokról szólottam, emlí­tettem, hogy a középbirtoknak nagyon nehéz a hely­­zete. Hogy a középbirtoknak ée hozzávehetem, a nagybirtoknak is ma olyan nehéz a helyzete, annak magyarázatát a mai minkásviszonyokban találjuk. Azzal az izgatással állunk szemben, hogy az aratási munkára a munkások ne szövetkezzenek és pedig a­­ központból kiinduló rendszeres izgatással, amely is­­­­gatást én igen veszélyesnek tartom nemcsak a mun­kaadó, hanem még veszélyesebbnek a munkások szempontjából. (úgy van! Úgy van! balfelől.) Mert­­ hiszen az aratás és az aratás eredménye mindnyá­­j­­unknak a mindennapi kenyere. (Igaz! Úgy van! a­­ balold­al.) Ha az aratás veszélyeztetve van, akkor­­ nemcsak a mezőgazdaság, de az ipar és a kereskede­lem is egyszerre agyonüthetik. (Úgy van­ a balol­dalon.) Az én álláspontom az, (Halljuk! Halljuk!) én­­ az én törekvésem oda irányul — megjegyzem, a kormánynak is ez a nézete, — hogy minden munkás lehetőleg szülőföldjén, ott, ahol tartózkodik, ahol lakik, családja közelében találja meg a maga munkáját. (Élénk helyeslés.) Nem tudom, helyeselni azt, hogyha helyben, ott, ahova való, bárki is aratómunkást kaphat, csak a szomszéd fa­luba is menjen. (Úgy van!) A kivándorlás kérdésére mindenekelőtt csak annyit mondhatok, hogy az elsősorban t. barátom, a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik és ott na­gyon jó kézben is van. (Éljenzés.) Azt azonban én is kijelenthetem, hogy ezt a kérdést az egész kormány, a kabinet minden tagja a legélénkebb figyelemmel kíséri, amennyiben a kivándorlás ügye ma egyike Magyarországon a legaktuálisabb sebeknek. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) őszinte meggyőződésem, t. Ház, hogy nem lesz kikerülhető az, hogy ez a kérdés rövid idő alatt a törvényhozás elé ne kerüljön. (He­lyeslés. Felkiáltások: Minél előbb!), miután olyan intézkedések lesznek megteendők, melyeknek foga­natosítására a közigazgatás maga sem képes és nem elegendő. (Igaz! Úgy van!) Miután már a szocialista ügyekről szólok,­­ méltóztassék megengedni most, hogy azokat a nagy dolgokat és barbárságokat néhány számadattal il­lusztrálhassam. Magyarországon, amint én approxi­mative számítom, 563.000 aratópárra van szükség, tehát kerek számban egymillió lelket veszek fel .Már most az 1906. évi aratósztrájkban résztvett mindösz­­sze — Torontált kivéve, ahonnan adatokat nem kap­hattam — 14.794 munkás, tehát 1 millió lélekből 14.791. Ezek közül, mielőtt a hatóságnak ítéletet kellett volna mondani, békésen felvette a munkát a 14791 munkás közül 10.632. El kellett ítélni szerző­désszegésért az 1898. II. tc. alapján 5095 munkást. De nem került az ítélet végrehajtásra. Az 5094 mun­kás közül az ítélet kihirdetése után 4159 felvette a munkát. Eszerint a híres pogány eljárás abból állott. Meg kell említenem még azt is, hogy a közép­birtokon úgy is lehet segíteni, ha a gazdasági iparo­kat felkaroljuk, (úgy van! ügy van! balfelől.) Azt hiszem, hogy a létesítendő mezőgazdasági érdekkép­viseletnek első teendője kell, hogy legyen, hogy a középbirtok kérdésével is foglalkozzék. (Helyeslés balfelől.) Mert azt őszintén meg kell mondanom, Mihály, Kovács Mihály, Kiss Bálint, Haan An­tal, Szamossy Elek, Marastoni Jakab, Molnár József, Giergl Alajos, Orlai Petrics Soma. Utánuk következnek a hatvanas évek ne­vesebb festői, főleg a történelmi festők, de a rendezés erre néha volt tekintettel s igy meg­esik, hogy Tahi Antal tájképe és Ujházy Fe­renc csendélete összekerül Madarász Viktor tör­ténelmi vásznaival, Feszty Golgothájával, Aggházy Gyula Tereferéjével, gróf Nemess Nándorné arcképeivel. A későbbi termekben vegyesen váltakoznak Székely Bertalan, Zichy Mihály, Benczúr Gyula, Wagner Sándor mű­vei Borsos József „Leányok bál után“ c. fest­ményével és a Londonban élt Brocky Károly nyolc pompás női képmásával és aktjaival. Élénk össze-visszaságban, inkább a szín­foltok hatása szerint, váltakoznak azután sor­ra a magyar művek, minden nevesebb meste­rünk alkotásai. Sajnos, sehol egy hatalmas nagy terem, melyben szemünk megpihenhetne. A tervező építészek jóakaratából fejetlenül össze-vissza járhatunk, az alaprajz kétségbeejtő, akárcsak egy sakk­mezőn. Közbe mégis megakad a szemünk a nyolcadik terembe préselt, hatalmas méretű „Báthory Erzsébetben, Csók István ” borzal­mas hatású nagy történelmi vásznán. Ez a kép kisér, mint egy rossz álom a három hosszú terembe, ahol modern külföldi mesterek műveit látjuk, köztük a legismertebb angol, francia, német, olasz, spanyol és belga mesterek művészetét, a kisebb oldalfülkékben pedig főleg osztrák mesterekét. Itt külön fülke jutott Mészöly Gézának, akitől 43 apró képet gyűjtöttek össze. L-J-' LL_................".Jl______ L" J"". ..■J.MLjj Külön, — de mégis közös — terme még csak Munkácsy Mihálynak és Paál Lászlónak van, akik együtt éltek Párizsban s művészetük­ben is sok a rokon vonás. 28 darab Munkácsy­­kép és 10 Paál-féle tájkép fér meg itt igen harmonikusan. Az utolsó, a tizennyolcadik terem, főké­pen a nagybányai iskola művészeié. Azaz hogy Boruth Andor, Kacziány Ödön és báró Med­­nyánszky László talán még­sem nagybányai? Karlovszky Bertalan e képtár rendezésé­vel mindenesetre megmutatta azt, hogy a ma­gyar művészetben mégis összeférhet minden elem, ő ledöntötte a válaszfalakat, békét te-­­­remitett és összeházasította László Fülöpöt Fe­­renczy Károlylyal, Bruck Miksát Fényes Adolffal. Köszönet érte. De ha kitelepítik a földszintre a modern külföldieket és átadják a magyaroknak az egész emeletrészt, akkor talán meg lehetne próbálni a magyar művészetet olyanformán csoportosíta­ni, ahogy lassan kijegesedett. Kezdeni a mail­ század úttörőivel, folytatni a 60-as évek törté­nelmi festőivel és csoportosítani a mai művé­szeti irányok szerint. Annyi bizonyos, hogy ilyen tanácsot ad­ni könnyű, de így rendezni borzalmasan ne­héz. És minthogy az új múzeum rendehozá­­sánál Kammerer Ernő igazgató, dr Téréz­ Gá­bor osztályigazgató és Karlovszky Bertalan festőművész igazán nagy és nehéz munkát vé­geztek, a­ közönségünk nevében is ezennel ki­fejezzük nekik legfelsőbb elismerésünket. Kézdi-Kovács László.

Next