Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 331-345. szám)
1906-12-02 / 332. szám
1906. december 2., vasárnap. PESTI HÍRLAP 37 Boemm Rrtta, egy bájos fiatal anya, eddig inkább vízfestményeivel keltett figyelmet, most olajfestményein is szokatlanul erős és színes. A „Bredák néni kertje“ s az „Udvarrészlet Ercsiben“ olyan bravúros, széles folthatással készültek, hogy önkénytelenül is azt hiszszük: vízzel festett olajfestmények. Négy sikerük aquarell demonstrálja még azt, hogy a művésznő Ercsiben jó kedvvel alkotott. Déry■ Béla a rohamosan haladó fiatalok közé tartozik. Valóságos haladó - párti! Ez annál inkább illik reá, mert magyar tárgyat sohasem fest. Ezúttal a hollandusok földjén kalandozott s öt nagyobb vászna hirdeti Németalföld szépségeit. A művész ecsetelése biztosabb lett és ezüstszürke, világos színeivel sokkal nyugodtabb hatást ér el, mint az olasz tarkaságokkal. A tárlat legjobb tájképei közé sorozzuk Batznmy István négy festményét. Érett, széles modor és finom valeurök jellemzik műveit. Hogy melyik szebb? Mind szép! Mendlik Oszkár közkedvelt Adriai-tenger-képei mellett is feltűnik Katona Nándor kis tátrai tava, buja, mély kékségével. Színesebb, melegebb lett Kaun Gyula, szürkébb, borongósabb Szlányi Lajos, aki angliai tanulmányútáról főleg melancholiat, spleent, de egyúttal bizonyos klaszszikus nyugodtságot hozott haza a festményein. Annál idegesebbnek látszik Ujváry Ignác a 13 vásznán. Igazán szép és igazán lehetetlen képet is látunk tőle. Akik visszaemlékeznek az ő gyönyörű pipacsos tájképére, melyet pár évvel ezelőtt állított ki, csodálkozva látják, hogy most pipacsok helyett nagy vörös léghajókkal népesített be egy tájat. Számban több a Nádler Róbert 18 képe. Nyugodtabb is, amit egyébként megszoktunk Nádlertől, aki a komolyabb elemhez tartozik. Istriai sziklapartjait most színesebben is festi. K. Spányi Béla ezúttal az esti borongás hangulatait ecsetelte. Tölgyessy Artur a csillagos éjszakát s a Balatont vihar után, mély lila-vörös szinakkordban. Olgyay Ferenc egyetlen vászra, egy alföldi tanya, zimotorpiros aláfestéssel. Olgyai Viktor ismert havas tájai és erdőrészletei közül küldött néhány víz- és olajfestményt. Régi ismerősünk Neogrády is, akit újabb témák nem izgatnak. Szépen fejlődik Pentelei Molnár, aki tájképein a nyers okker-bitumo- keverékből kibontakozott s most a finomabb szürkék felé hajlik. Baromficsendélete meg épen mesteri. Feltűnik Barsy Adolf a „48-as honvéd hajléka“ címü idyllikus képével. Pataky László „Kukoricatörés“-e, Tolnay Ákos kisoroszi tájpoémái, Gulácsy Lajos „Kisvárosi estü“re és Tumerre emlékeztető „Aranysárga köd“-e,full Ödön, Gergely Imre és Pálfi József olasz tájrészletei, Baranski László corwalli tanulmányai a jobb tájképek közé tartoznak. A fiatal Berkes Antal most üresebb lett, Tátray Lajos egy nyírfára lehetetlen lombozatot rakott fel, Krajka János évek óta ugyanazt a zöld erdőrészletet gyötri, de ezúttal súlyosbította tehéncsordával. Erdőssy Béla „Nyires“-ének szép rajzát a hideg, zöld tónus veri, a nemrég elhunyt Kimnach László „Virágzó almafa“ c. vászna igazolja, hogy ez a művészünk sokat tudott, ha komolyan akart valamit megfesteni. A csendélet-képek közt az elsőség Bruck Miksáé, aki falusi konyháit és interieurjeit nagy szeretettel népesíti be apró-cseprő tárgyakkal. Nővére, Bruck Hermina, szép rózsákkal, Konek Ida szilvacsendélettel szerepel, a veterán Ujházy Ferenc egész gyümölcs-gardinettát örökített meg. Állatfestőink közül Vastaga Géza a legnépszerűbb. Baromfi-csoportját most egy szép bogyiszlói parasztleánynyal bővítette ki, aki, természetesen, baromfit etet. Szirmáiy Antal a birkák festőjévé csapott fel, Zombory Lajos négy vásznán teheneket fest, immár kevésbbé Zügelesen, de színes, édes színfoltokkal. A grafikusok termében feltűnik Pap Géza bikáival és Bakos Tibor ruháival. * Szobrászaink színe-java ugyancsak hiányzik. De erőteljes fiatalság nyomul helyettük a porondra. Tömegével legimpozánsabb a kassai honvéd- szobor, mely Íorvai és Szamovolszky közös alkotása. Színtiszta magyaros érzés is dicséri ezt a szobrot, melyen Rákóczi kuruca és a 48-as vörössipkás áll kezet fogva, annak szimbólumaként, hogy utolsó csepp vérig harcoltak a magyar szabadságért. Érdekes alkotás Beck Ö. Fülöp nagyobb méretű domborműve, az: „Emberek“. A földön tülekedő embertömeg, amint kutatva nézi őket a világ peremére könyökölve, a százszorta hatalmasabb halál. Kiválik a tömegből Lányi J. Dezső két szép aktja: a kőbordó és a gabonamunkás. Ezek igen komoly munkák, nem Lányi-féle szoborkarrikatúrák. Feltűnik Gách István „Fiatal leány“-a, Pásztor Jánostól egy szélesen mintázott férfi-fej, Horvai János „Gordonkásba, Szamovolszky „Vasúti minkás“-a,Radnay Béla bájos békefeje a „Szöszi“ névre hallgat. Gárdos Aladár „Hajléktalanok“ c. művén komolyabb problémáját művészileg oldotta meg, Jobbágy Miklós „Evezős“-e és apró állat-szobrocskái igazolják, hogy sokkal kiválóbb szobrásztalentum, mint aquarellista. Istók János Gerlóczy márványmellszobrával, Kiss György „A vén betyár“ typikus fejével szerepel. Nagyon fejlődik állatszobrászatunk, melyben Markup Béla vezet. Az „Angora macska“, a „Bőgő szarvas“, a medvefejes szobakút és többek közt Sós Géza állatszobrai is, mind olyan dísztárgyak, amikkel a külföldi állatszobor-behozatalt könnyen ellensúlyozhatják az eféle versenydíjakért bővülő magyar sportférfiak és gazdák, írhatnánk még a kiállításon szereplő magyar építőművészekről is. De van-e olyan műkedvelő, aki az építészeti rajzokat kedveli? A képzőművészetnek ez a leghálátlanabb ága, nem a praktikus életben, de a műtárlatok keretében. Hiába tervezett Töry Emil, Ferk Ernő és Sándy Gyula hágai békepalotát, hiába rajzolta meg Jónás Zsigmond az ünnepélyek csarnokát a Városligetben, azzal se törődünk, hogy Wellisch Alfréd a salgótarjáni kőszénbánya társulatnak oly szép hajlékot épített, hogy Vágó László és József, ez a két erősen magyaros érzésű művészünk az Erzsébet-téri kioszkot a „Nemzeti Szalon“ művészegyesület palotájává szinte boszorkányos genialitással alakítja át. Az eféle tervek előtt rohamosan végigfutunk. Medgyaszay István építészeti vázlatainál is menynyivel érdekesebb ugyebár, egy szép női akt? De! Megálljt Pogány Móric hatalmas gipsztömege, a halotthamvasztó modellje. Egy igazán művésziesen szép alkotás. Itt már illik megállni, azért is, mert erről gróf Apponyi, a kultuszminiszter, azt mondta, hogy ez aligha épül fel. Megállunk. Megáll velünk az eszünk is. Mert a halotthamvasztás maholnap ép oly modern fejlődési fokozat lesz a temetkezésben, mint ahogy a faggyúgyertyából fejlődött a villamos világítás. Csodálatos, hogy vallási szempontból nem küzdöttek a villámvilágítás ellen! Csodálatos, hogy egyes hitelvek szerint föltámadás csakis a szerterothadt embertestből, a szétrugdalt csontvázakból lehet, és az elégetett test maroknyi hamujától nem. És csodálkozván mindezek fölött, észre sem vssszük, hogy hiszen Pogány Móric azért akar mindenáron halottat égetni, mert stylszerű akar maradni önmagához, mert ő pogány. Még megéri, hogy ha a hamvasztó kemencéjét fölépítik, elsősorban vele fűtenek be. (Hát ez is műkritika ?) Kézdi-Kovács László: IRODALOM. * (Hölgyek Naptára.) A karácsonyi ünnepeknek évek óta kedves előhírnöke, a Hölgyek Kaptára, már megjelent; a szerkesztője ezúttal is Szabó,né Nogáll Janka, a jeles és kedvelt írónő, kiadója pedig a Légrády Testvérek cég, amely körülmény azt jelenti, hogy tartalomban, kiállításban csak oly kiváló, csak oly díszes, mint volt az előző években. A novellák, versek dús sorozatában a többi közt Ambrus Zoltán, F. Kaffka Margit, Abonyi Árpád, Wilde Oszkár, Strindberg Ágost, Pekár Gyula, Szabolcska Mihály, Bársony István, Zempléni Ármin, Draskóczy Ilona, Gozsdu Elek, Czóbel Minka, Ritoók Emma, Lampérth Géza, Lengyel Laura, G. Büttner Julia és Prém József neveivel találkozunk. Azonkívül apróságok és jegyzéknapló is bővíti a pompás kiállítású naptárt, mely minden könyvkereskedésben kapható. Ára 3 korona 60 fillér. Ajánlott bérmentes küldéssel 4 korona 05 fillér. * (Római ritmusok.) Ebben a mai rideg prózai világban egy verskötet jelent meg ismét. Merészség kell hozzá. De a hivatottság érzete bátorságot is ad. A legújabb költemény-kötet szerzője pedig hivatott poéta, bár az irodalmi címtárba csupa sablonból mint műfordító van „be megjegyezve.“ Radó Antal adott ki új verskötetet „Római ritmusok“ cím alatt- Ki a világirodalom oly sok jelesét interpretálta már nyelvünkön, most a saját lelkéből fakasztja a mély érzést s öltözteti színes ritmusokba. Róma s az olasz ég inspirálta Radót e kötet költeménye megírására. Nem lehet csodálni: Az olasz ég költővé teszi a legprózaibb embert is, hát hogyne ringatná édes álomba a poétát, ki ifjúkora szép éveit élte ott át s most deres fejjel, de ifjú költészettel járja be újra a régi emlékek helyeit, a Monte Pinciot, a Via Appiát, a Colosseumot, aki újra iszik a Fontana Previ habjaitól s mint gyermekkori ismerőseit látogatja meg a Michel Angelo Mózesét, a Garibaldi s Leopardi szobrait. Az emlékek mély érzéseket fakasztanak a poétában s a strófák lágyan, könnyedén ömlenek tollától. Kevés magyar poéta tud oly könnyedén verselni, kevés bírja a formának azt a tökélyét s a rineknek azt a csengését, mint Radó. Ez a jó tulajdonsága jellemzi ezt a kötetét is, melyet igazi gyönyörűséggel fog forgatni minden ember, aki valaha olasz ég alatt járt. Aki pedig még nem volt ott, annak csak vágyait növeli oda, hol a citrom virul. Az értékes kötetből egy kedves költeményt lapunk más helyen közlünk. * (Almanach.) Az Egyetemes Regénytár almanachja most hagyta el a sajtót, Mikszáth Kálmán előszavával. Az idei kötetben Herczeg Ferenc, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza, Bársony István, Heltai Jenő, Sas Ede, Békefi Antal, Lövik Károly, Pekár Gyula, Benedek Elek, Krúdy Gyula, Farkas Pál és Lengyel Laura egy-egy novelláját találjuk. A kötet ára 2 korona. * Hét csuda.) Tavaly ilyen tájban ezzel a címmel egy kötet vers jelent meg. A könyvet elsősorban a Pesti Síklap ismertette s majdnem hogy az elragadtatás hangján szólt a költeményekről, melyeknek írója Alba Nevis. Nemsokára ezután a sajtónak minden számot tevő orgánuma foglalkozott a verses kötettel s az elfogulatlan kritika egyhangúlag elismerte, hogy az a leány, aki ezeket a verseket írta, legkiválóbb poétáink egyike. Eredeti, szinte tüneményes tehetség, aki a színek gazdag pompájával, érzéseinek buja gazdagságával s mesteri formában szól hozzánk, némiképen új irányt is jelezve. Ennek a könyvnek az első része a szép női test glorifikálása, forró, égő poézissel, amely az érzékiséget művészileg vonja be. A buja szinponijában ragyogó poézis e rakétázása egészen más szinten mutatta be azt a leányt, mint amilyenek a nyöszörgő nőpoéták szoktak lenni s mint amilyenek a szerelem új dalnokai is. Alba Nevis ezekkel a versekkel egész fejjel emelkedett ki a különböző modern nagyságok közül s könyve egyszerre egyike lett a legtecsesebb költői műveknek. Növelte értékét a változatosság is, amely verseiben megnyilatkozik s az a nem nőre valló erő, amely alkotásaiból kisugárzik. Mindezt most azért jegyezzük fel, mert a kritika elismerését a közönség is magáévá tette s a verses könyv első kiadását elkapkodta. így történt, hogy a Hét csuda most második kiadásban került a karácsonyi könyvpiacra, hogy azok is megszerezhessék, akik eddig nem juthattak hozzá. A csinos kiállítású kötet ára 2 korona 20 fillér. Kapható minden könyvkereskedésben, megrendelhető a Pesti Ilírlap kiadóhivatalában is, valamint a szerzőnél. Budapest, IV. Irányi utca 7. sz. I. emelet 5. * (Magyar irodalomtörténet.) Beöthy Zsolt és Bedics Ferenc szerkesztésében ezelőtt 10 évvel megjelent irodalomtörténet most harmadik kiadást ért el. Az új kiadás nem változatlan lenyomata az előzőknek. Akik akkor az irodalomtörténetet megírták, tudatában voltak annak, hogy a történelem kutatások eredményével az irodalomtörténetnek is számolni kell. így történt, hogy az új kiadás egész sereg tarsulmánynyal gyarapodott, a régieket pedig nagyrészt kibővítették, átjavították, néhol egészen át is dolgozták. Az új, javított és bővített harmadik kiadásból egyelőre csak az első kötet jelent meg, mely a legrégibb időktől Kisfaludy Károly fellépéséig tárgyalja a magyar irodalom történetét. Ez a kötet az előző kiadáshoz képest szövegében hét új tanulmánynyal, illusztrációs