Pesti Hírlap, 1907. április (29. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-07 / 84. szám

-10 PESTI HÍRLAP 1907. április 7., vasárnap. Konflis-törvény. * Szeretett hazánk a törvények és a sza­bályrendeletek országa. Sehol annyi törvény s oly kevés igazság, sehol oly sok szabályrendelet s oly kevés rend, mint nálunk. Nálunk paragrafusba szedik m­ég a pacsirta-dalt is. Csoda-e, ha most konflis­­törvényt csináltak? A főváros 12-f ik ügyosztálya kiadta a 21.86-ik szabályrendeletet. Ezentúl tehát, ha a konfertáblis­ kocsisok és a fiákkerosok gorom­­báskodnak és zsarolnak, van egy vaskos kötet szabályrendelet, amit­­ végigolvashatunk. Ez is­ vigasztaló. Azt a pici kis masinát, ami a főváros legádázabb uzsoráját, a bérkocsi-uzsorát egy csapásra megszüntethette volna, ez a vaskos frakker-kódex nem hozta be. Hát akkor minek csináltak szabályrendeletet? Az a bűvös masina a taxaméter, ami oda van erősítve a külföldi bérkocsikon a bak­ra s ez pontosan jelzi azt az utat, a­m­it a­ kocsi megtett s mikor megáll a kocsi, mindjárt ki­ugrik egy szám, mely jelzi, hogy hány korona s fillér a hivatalos taxa? Az elmés masinán még a kocsi várakozási idejét is meg lehet állapítani. Talán a legtökéletesebb taxamétereket a müncheni bérkocsikon használják. Nincs is Münchenben zsarolás s bérkocsi-uzsora. Ná­lunk különösen be kellene hozni, mert dupla mizéria van a mi bérkocsisainkkal. Az egyik részük azért zsarolja a publikumot, mert ő maga hivatásszerű csirkefogó, a másik részük pedig, a tisztességes, azért kénytelen­­vele, mert a gazdája, aki tőkepénzes, kényszeríti rá. Az egész világon a mi bérkocsi-parkunk a legmizerabilisabb, néhány elegáns gum­ni­­rádlert leszámítva. A konflis-lovakról egy kü­lön költői irodalmunk van Leopardi világfáj­dalmas stílusában. A régi világban tartottak minden tavaszszal hivatalos ló­szemlét. Miért hagyták el ezt? Bécsben és Budapesten a fiakkerosoknak vannak csak jó lovaik s általában a fiakker­­kultusz divatozik. A többi nagy városban az egy fogatú vezet. De aztán jobb is ennek a lova. A világ legjobb konflis-lovai Tar­inban vannak. A Csávolszky Lajos régi híres fekete trakbén-csődöreihez hasonlítanak. A kocsik gyönyörűek. Van köztük egész sereg, amely nyáron fehér ernyővel van befedve. Budapes­ten csak Lobkovitz hercegnének volt ilyen ko­csija báró Edelsheim-Gyulayné korában. Párizsban a legjobb g­­mikereknek szintén a konflisok. De ezeknek a gummikereke oly vastag, mint az automobiloké s nem oly­an vékony, mint a mi frakkereinknél. A párizsi íkonfertáblik eleganciájának magyarázata az, hogy a legtöbb egy részvénytársaság tulajdona. Nálunk pedig apró vállalkozók üzlete ez. Hanem azért a bérkocsis­ egyenruhát kö­telezővé lehetne tenni, legalább nem néznének ki oly ocsmányul a bakon. Külföldön minden város bérkocsisai hordanak valamiféle egyen­ruhát a saját jószántukból is. A­ párizsi újdonságokból a nő-kocsisok­­hoz egyelőre nem lesz szerencsénk, pedig ezek­nek igen nagy szerencséje lenne nálunk. De az automobil-bérkocsikat, melyek Párizsban már évek óta állomásoznak a nagy opera mellett, megengedi a magyar frakker-törvény is. Ezt persze nálunk inkább csak a hivalkodás fogja fölkapni, mert automobilra igazán csak oly városban van szükség, ahol oly nagy távolsá­gok vannak, mint Párizsban. Egy magyar specialitást azonban teremt az új törvény: a konflis-jog és vakker-tulajdon ezentúl örökölhető. Lesz tehát új frakker-hitbi­­zomány s a parvenü-konflist lenézheti a frak­­ker-majoreskó! Zsolt, Mulatságok. A székesfői. altiszti és­­ szolgai létszámhoz tartozó alkalmazottak önképző köre április 14-én, vasárnap, d. u. 4 órakor a Katholikus Ifjak köre he­lyiségében (Főherceg Sándor-tér 3. szám) saját könyvtára javára művész-estélyt tart. Kezdete fi-fi£ak.E. a. •— .4 Esti levél.­ ­— Tóth Béla emlékei. — Tegyünk kísérletet. Folytassuk, ahol el­hagyta. A műfajt, amelyet ő teremtett, tartsuk fenn erőben, egészségben. Sokat ér az, csak erő és buzgóság kell hozzá. Az a műfaj a napi és hétköznapi tüneteknek elröppenés közben való gyors bírálata a tudomány és költészet segítségével. Tehát remek bírálata: így mon­daná a tanszék. Csakhogy e műfaj művelésé­nél a mindenféle tanszékek és akadémiák os­tobaságainak nem szabad szerepelni. Az alaki tudósok, a­ nagyképűségek, a hivatalos tekin­télyek, a hatóságok szakértői, az alázatos vé­lemények, az erre-arra való különös tekintetek elfussanak tőlünk, ameddig a szemükkel lát­nak. Ezeket meg nem tűrjük közelünkben. Csak erő és buzgóság! Majd meglássuk, mennyi lesz és meddig lesz. Erre nézve, nem szerződünk a végzettel, tehát nem őrizzük a kontraktust a csizmaszárban. Vita brevis ars infinita, amit magyarul úgy is lehetnee mon­dani: több nap, mint kolbász. Az erő elfogy, a buzgóság lankad, de azért becsületes elszánt­sággal kísértsük meg folytatni a mi elhunyt barátunk dicsőséges életét. Ő csak alágyék és álmodjék a hideg hantok alatt nyugodtan. Itt hagyott fegyvereit kezünkbe veszszük, azokra rozsdát telepedni nem engedünk. Akiket szere­tett, tovább szeretjük; s akikkel hadakozott, azokkal mi is hadakozunk. Ezt a fogadást tettük: egykori bajtársai. A munkát megkezdeni rám esett a véletlen pa­rancsa. Szívesen engedelmeskedem. Mozogj hát, édes tollam­, erős kezebelim, pengő ka­szám, hadd lássuk, tudnál-e oly rendet vágni, amely méltó lehetne Tóth Béla emlékéhez? Igaz, az ő művét folytatni nem elég az erő és buzgóság. Kell ahoz szabadság is. Ezt biztosítja Légrády Imre, amiként neki is biz­tosította a jó ember szívének teljes szeretetével. És kell ehez függetlenség minden oly irányban, amelyet egész elme csak elképzelhet. Erről jót állok magam is. És végre magyar ész kell ehez. E szónál már ne tegyünk nagy fogadást. Higyjük és reméljük: egy kis jó magyar észt nem kell minden lépten-nyomon a szomszéd­­tól kölcsön kérni. Dicső halottunk életének s írói műveinek a nyers őszinteség egyik fő jellem része. Én is azon kezdem, amikor bevallom, hogy nem vol­tam temetésén. Ebben én Kálvin szigorú követője va­gyok. Elvem az már régen: nem menni teme­tésre és nagy úri lakomára. Ha csak köteles­ség nem parancsol, ezt az elvet meg nem sze­gem. Királyi ebéden sohase voltam, pedig sokszor módomban állott. Miniszterelnöki ebé­den életemben egyszer voltam, abban se telt nagy gyönyörűségem. Azok az aranygyapja­sok, belső titkos tanácsosok és kegyelmesek nem valók én hozzám. Mintha ők se szeretné­nek engem­ jobban, mint ahogy én szeretem őket. Hát minek pajtáskodjunk? Így voltam teljes életemben a többi nagyúri, egyházfeje­­delmi és díszelgő lakomákkal, amelyekről tu­dósítanak a hírlapok. Én rólam bizony ne tu­dósítsanak. Vagyok én anélkül is. Nem járok épen ez okból temetésekre se. Nem a kegyelet s nem a részvevő érzés hiány­zik nálam. Nem mentem el Kerkapoly, gróf Károlyi Gábor, Káldy Gyula, Szilágyi Dezső, Bittó István temetésére. Pedig igazán szeret­tem és igazán ismertem őket. De nem voltam ott Deák Ferencnek és Kossuth Lajosnak te­metésén se. Majd talán elmondom egykor, mi­ért nem s akkor egyéb okaimról is beszámo­lok. Szívesen megengedem, hogy az ellenkező felfogásban is van akkora bölcseség s még na­­­gyobb is, mint az enyémben. De már ezen nem segíthetünk. Piros Pista azért Piros Pista, mert úgy gondolkozik, mint Piros Pista s nem úgy gondolkozik, mint Szürke Márton. Irgy­e, édes halottunk, hát te se veszed rossz néven, hogy nem voltam ott temetéseden. S te is csak úgy írnád meg erről az esti leve­let, amiként én? Hanem hát sírod ne legyen jeltelen. Em­lék álljon ott ércből vagy szirtiből, melybe bele ne tudjon harapni az idő foga. így óhajtom, igy akarom­, így akarják mind itthon maradt hit bajtársaid. Néni arra törekszünk, hogy cif- ► ra és ragyogó legyen síremléked, hanem arra, hogy komoly és szilárd legyen, hozzád méltó legyen. Majd a világ elé tárom én azokat az igazságokat, amelyekben megmagyarázom, miért kell neked síremlékednek lenni. Lesznek azok közt édes igazságok, de lesznek keserűek is. Ahogy magad írnád. Eötvös Károly. Emléket Tóth Bélának* Eötvös Károly felhívása, amelyben nagy ma­gyar. Írónk sírjára méltó emléket kíván állíttatni, viszhangot fog találni nem csupán a Pesti Hírlap olvasó közönségénél, hanem a nemzet minden ré­tegében. A kegyelet adóját bizonyára készséggel rójja le tehetsége szerint mindenki, aki ennek az arany embernek remek munkáit ismeri. Az adako­zók sorát Eötvös Károly nyitja meg, aki minden tekintetben méltó arra, hogy az Esti levelek szer­kesztését átvegye, amint azt első levelében bejelenti. Utána a Légrády Testvérek cég három tagja: dr Légrády Imre, Légrády Károly és dr Légrády Ottó következnek 100—100 koronával, azután a­­ Pesti Sík­lap szerkesztőségének tagjai. A szombati postával az Esti levelek hű olva­dója, Finger Gyula úr, küldött az emlékre hu­szonöt korona adományt és levelében a következő­ket írja: Tekintetes szerkesztőség! Ma hantolták el szegény Tóth Bélát. Eötvös Károly búcsúszavai méltók voltak kedves halot­tunkhoz és bizony félek, hogy a napi küzdelmek mel­lett napirendre térve, úgy mint nagy halottainknál már többször tapasztaltuk, mikor 6 lábra a föld alatt voltak, teljesen elfeledték. Ma még frissen van mindenkinek emlékezeté­ben, szerette is mindenki, ki fényes tollát ismerte. Egy rövid év múlva talán sírhelyét sem fogják meg­találni, ha keresik is, hiszen ha sírhelye mellett el­megyünk, észre sem fogjuk azt venni. Oly sokan vagyunk, kiknek Tóth Béla sok élvezetet nyújtott. Ha ezek egy része egy csekély összeggel hozzájárul, együtt lehet egyhamar az ösz­­szeg, hogy egy emlékkövet emelhessünk Tóth Bé­lának. Bátorkodom mellékelten részemről 10 koro­nát, Finger Róza nevében 10 koronát és kis leá­nyunk, Fehérke, nevében 5 koronát tisztelettel meg­küldeni. Tisztelettel ajánlom még, nevezzük el utcáink egyikét Tóth Béla emlékére és itt talán „hazabeszé­lek“, ha a mostani Hajós-utcát Tóth Béla­ utcának keresztelnék. Azt hiszem, hogy a főváros tanácsa, amely a díszsírhely felajánlásával is elismerte nagy halottunk érdemeit, hozzájárul majd javaslatomhoz. Íme, itt közöljük a kimutatást ■azokról az adományokról, amelyekkel a gyűjtést szombaton megkezdtük: Eötvös Károly 100 korona Dr Légrády Imre 100 »­ Légrády Károly 100 rj Dr Légrády Ottó 100 jj Schmittel­ József 20 99­­ Porzsolt Kálmán­­ 30 99 Guthi Imre 20 99 Heltai Jenő 20 99 Kézdi-Kovács László 20 99 Makra Imre 20 99 Katona Béla 20 10 Pálmai Henrik 20 99 Dr Béldi Izor 10 99 Dr Csergő Hugó 10 99 Várady József 10 99 Ráskai Ferenc 10 99 Garai Ferenc 10 99 Szegő Béla 10 99 Szegő Béláné 10 99 Finger Gyula 10 99 Finger Róza 10 99 Finger Fehérkes 99 ____ Összesen 655 korona. _

Next