Pesti Hírlap, 1907. április (29. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-07 / 84. szám

1907. április 7., vasárnap. PESTI HÍRLAP 9 Plágiummal vádolt újságíró. Szombati számunkban hírt adtunk arról, hogy a bécsi Arbeiter Zeitung azzal vádolja Góth Ernőt, a Pester Lloyd egyik fiatal munkatársát, hogy az kritikáit más művekből plagizálja és hogy ő (többek közt) Ibsen Rosmersholm járól, — Duse itteni ven­dégszereplése alkalmával — Írott cikkének legna­gyobb részét dr Reich Emil bécsi egyetemi tanárnak Henrik Ibsens Dramen című könyvéből (228-ik és 2­6-ik oldal) írta ki. Hírünkre, mely a bécsi újság közleményének fölemlítésére, illetve regisztrálására szorítkozott, afféle cáfolat jelent meg a Magyaror­szágnak szombat esti számában. Ez a cáfolat így szól: A bécsi Arbeiter Zeitung nyomán a Pesti Hír­lap ma megtámadja Góth­­Ernő újságírótársunkat s azzal vádolja, hogy „Rosmersholm“-ról szóló kritiká­ját szó szerint lemásolta Emil Reich ,,Ibsens Dra­men“ című munkájából. Góth Ernő ma elhozta szer­kesztőségünkbe az inkriminált cikket s a hivatkozott könyvet s meggyőződtünk róla, hogy a bécsi szocialis­ta újság ismét hazudott. Nem foglalkoztunk volna többé ezzel az odiózus ügygyel. A bécsi lap a Góth Ernő leleplezése alkal­mával meggyanúsította a magyar zsurnalisztikát, sőt még a magyar kultúráról is példálózott, és azért vet­tünk tudomást a bécsi közleményről, alkalmat akar­tunk adni a megvádolt újságírónak, hogy ügyét tisz­tázza, egyszersmind kimutattuk, hogy ilyen vádat el nem tussolunk, agyon nem hallgatunk, hanem az igazság kiderítését minden áron szorgalmazzuk. A magyar zsurnalisztika becsületét a magyar zsurna­lisztának kell megvédenie; aki nem való közénk, az pusztuljon innen. Ezért regisztráltuk a bécsi újság hírét és ezzel be is értük volna. De a Magyarország mai cáfolata, közvetlenül a bécsi újságot cáfolván meg, közvetve nekünk is szól — és azért arra válaszolnunk kell. Kimutatjuk tehát, hogy Góth Ernő félrevezette, tévedésbe ejtette a Magyarország szerkesztőségét, mely túlzott és talán rossz helyen is alkalmazott a kollegialitásból, de anyagi tévedés alapján állította ki Góth Ernő­nek a fenti fölmentő bizonylatot. Nálunk is járt Góth Ernő, hozzánk is elhozta az inkriminált cikket és a hivatkozott könyvet. Mi sem találtuk abban, első pillantásra, a bécsi lap ál­tal idézett oldalakon, a Góth által cikkébe átvett passzusokat. De csakhamar rájöttünk a dolog nyit­jára: a Góth Ernő által felmutatott könyv későbbi kiadás, mint amilyent a bécsi lap idéz. Góth föl­mutatott nekünk Reich Emil könyvének ötödik ki­adásából egy példányt, mely E. Piersonnak drezdai kiadásában 1906-ban jelent meg. Ennek más lévén az elrendezése, a lapszámok persze nem egyeztek a bécsi újság által idézett lapszámokkal. Csakhogy azután alaposabban szemügyre vet­tük a könyvet; összehasonlítottuk Góth Ernőnek a Pester Lloyd március 24-diki számában a Rosmers­holm című Ibsendrámáról megjelent cikkét a Reich Emil tanár könyvének ugyancsak a Rosmersholm c. drámáról szóló fejezetével. És mindjárt prima let­­tára meggyőződtünk a következőkről: 1. Góth Ernő cikkének aesthetikai vagy kriti­kai állításai, a dráma analizálásának főbb részletei legnagyobb részben a Reich Emil fejtegetéseiből van­nak átvéve; egész mondatok szó szerint, csak néha vannak apró eltérések: egyes szavak synonymákkal felcserélve, egyes mondatok megrövidítve stb. 2. Góth valósággal kivonatolta Reich tanár könyvének ezen fejezetét, annak csaknem minden ol­daláról átvett egy-egy pregnánsabb mondatot, mo­zaikszerben beleillesztett más oldalakról kölcsönkért kitételeket és csak az összekötő kapcsot szolgáltatta a magáéból. A darab analizálása, az egyes jellemek fej­tegetése, a tendencia magyarázata, — mindez a Reich Emil műve és azt csakis idézet-képen vehette­­volna át Góth Ernő a neve alatt megjelent cikkben. 3. Állításainkat csak néhány, hamarosan ki­jegyzett példával illusztráljuk: A cikk második kikezdésében kezdődő „Nun aber kehrte er sich gegen Jene“ kezdetű passzus (hét sor), Reich könyvének 299-ik oldalán olvasható; a Rosmersholmékról szóló jellemzés a 301-dik olda­lon és a dr West jellemzése a 302-dik oldalon; ugyan­ott található a Góth által, a dráma technikája ellen emelt kifogás is, hogy­ a JSSZiast és Rebeka közti bűnös viszony csak könnyedén érintve van a darab­ban; a cikknek „er müsste vorerst seine Lebensan­schauung ändern“ kezdetű passzusa (hat sor) a könyv 308-dik oldalán található, — azzal a különbséggel, hogy Góth Pastorberufbt ir, Reich ellenben Predi­­gerberufot, — a cikk ezen mondata: „Er findet an Stelle seines Christenthum­es“ (két sor) a könyv 310-ik oldalán olvasható, (a Julian Apostatáról szóló passzust Góth is sajátkezűleg megceruzázta a könyv­ben) , más passzusok a 311—321-ik oldalakon talál­hatók, stb. Egyelőre csak ennyivel szolgálunk ízelítőül. Ez azért nem plágium. Csak újabb bizonysága annak, hogy­­­a nagy szellemek találkoznak. * * * A mai postával a következő levelet kaptuk s egyelőre megjegyzés nélkül közöljük: Tekintetes szerkesztőség! Minden magyar ha­zafi és kul­túr­ember hálával lesz a Pesti Hírlap iránt, amiért átvette az Arbeiter Zeitung irodalmi leleple­zését. A bécsi lap ez alkalommal megtámadja a ma­gyar írókat, bizonyára mert nemi tudja, hogy Góth Ernő, a Peste/ Lloyd munkatársa, nem magyar em­ber. Grossmann Ernőnek hívják és ezelőtt 5—6 évvel jött Sziléziából Pestre, hogy itt egy bankban gya­kornoki állást foglaljon el. Annyira gyakorolta ma­gát a levélcím-leírásban, hogy nemsokára író lett. A Neues Pester Journal-hoz került, ahonnan azonban a plágium körül kifejtett működése következtében ki­tették a szűrét. A nagy nemzeti harc alatt be­utazta M­agyarország vidéki városait és „Stim­mungsbilder aus Ungarn“ címmel írt a Neue Freie Pressének néhány hazug és magyarellenes cikket, melyek leiró része német regények és novellákból másolt dolgok voltak. Többek közt azt hazudta, hogy a magyar nép lakóházaiban Eitel Fritz képeit látta, kiben a magyar ember a jövendő királyát tiszteli. Mikor a Pressét erről a hazug rágalmazásról felvilá­gosították, innen is kitették a szűrét. Októberben került a Lloydhoz. Oly vakmerő praepotenciával sajnálta le ebben a lapban a magyar írók darabjait és könyveit, hogy ez irodalmi körök­ben közmegbotránkozást keltett. Vagy két hét előtt azonban leleplezték. A Duse-ról írt első kritikája (Kaméliás hölgy) szóról-szóra plágium volt. Her­man Bahr „Glossen“ című könyvének 264—5. olda­lát írta le, ugyanazt alkalmazva Dúséra, amit Bahr Sarah Bernhardról ír. Az igaz, hogy intelligenciával plagizált, mert ahol Bahr „Wiener Publikumot ir, ott Góth ,,Budapester Publikumot“ csinált belőle. De egyéb változásokat nem tett. A „Rosmersholm“­­kritika plágiumát leleplezte a bécsi lap. A Thália­­társaságban előadott „A holt város“-ról is írt ez a fia­tal, de tehetséges plagizátor kritikát a LLoydban. Fé­nyes cikk volt. Alfred Kerr „Das neue Drama“ c. könyvének „D'Annunzio“ fejezete szóról-szóra leírva. A Lloydnál tudták ezt a skandalmat, dacára ennek kiadták az úr tárcáját ,,Az olvasásról“ a húsvéti számban. Pedig ugyanez a dolog már megjelent az Insel-Almanach 1904. évfolyamos kiadásában, ahol Richard Dehmel s nem Góth Ernő van szerzőnek megnevezve. Ily urak kompromittálják a magyar iro­dalmat és írókat külföldön és ezek apellálnak a ma­gyar írók kollegialitására, hogy őket ne leplezzék le. Bahr, Kerr, Reich, Dehmel bizonyára nem a humo­ros oldaláról ítélik meg a dolgot, ha tudomásukra jut majd, miképen ékeskedik Góth úr az ő tollaikkal. Egy irodalmi detektívintézet bizonyára még több ér­­dekes plágiumot találna Góth Ernő névaláírással. Tisztelettel : dr K. L. emésztőcsatornában élő baktériumok szerepe az emberi szervezetben. Berrár Mihály. — A Satur­­nus-gyűrű változásai 1907­ és 1908-ban. Jiánoso. Imre. — „Hunok harca.“ Dr Kristóf György. —­ Hasznos tudnivalók. * (Az Úttörő), a Fényes Samu­­által szer­kesztett politikai és szépirodalmi hetilapnak követ­kező a tartalma: Ó-Tulipán, Tulipán, A hét. Dalok prózában: Vásár, Mi lesz az őszre. A Lipótváros Bárója- A szociáldemokrata­ párt orsz. gyűlése. Tóth­ Béla: A Milliók kohójából: Villamos vasutak. Apró mesék: Becsület, A feltámadt, Kulturális intéze­teink. II. A tanárképző és környezete, Leontyev Tat­jana, Az Első csengetyúszó. Idegen tollak tépegetői. Színház. IRODALOM. * (A Magyar Földrajzi Társaság) kiadásá­­ban megjelenő Földrajzi Közlemények idei harma­dik füzetének tartalma: dr Prinz Gyula: A hullám­zás a Garda-tó partján. — Dr Szabó Zoltán: A Szudrák növényföldrajzának vázlatos foglalata. — Dr Pécsi Albert: A magyarországi szeizmológiai obszervatóriumok. — Halász Gulya: Algéria népes­sége. — Szamoa lakossági statisztikája. A Holt-ten­ger tükrének ingadozása. Marsay gróf kínai utazá­sa. Ommaney kapitány expedíciója Nigériában. Powell-Cotton őrnagy hazatérése a Kongó mellől. Tervbevett afrikai expedíció. Uj expedíció a Mje­­kinley hegyre. Uj argentínai vasutak. Vasútépítés Varlangon keresztül. Shackleton új angol délsarki expedíciója. Irodalom. — Társasági ügyek. — A folyóiratot dr Cholnoky Jenő egyetemi tanár szer­keszti. * (Az „Uránia“) folyóirat idei 4. száma a következő tartalommal jelent meg: Az iskolán kí­vül eső közoktatás. Molnár Viktor: Meleg földövi miveit növények. Sajó Károly. — Wilde „Salomó“­­ja és a Duse-előadások. Csathó Kálmán. — Ma­dagascar vizimadarai. — Jókai egy ifjúkori drá­mája. Szabó László. — A levegő nitrogénjének ér­tékesítése. Dr Zemplén Géza. — Az országos le­véltár ok kartikai ál­­i­tása. Dr Kártffy Ödön. ■— Az Kis komédiák. A szeparék alkonya. Minden mulatóban Egész csomó van Olyan szoba, Ahova Egy nő s egy úr Zajtalanés Visszavonul Édes-kettesbe, Hogy senki őket meg ne lesse, Hogy senki őket meg ne lássa, Ha fogva tartja a magány varázsa És elragadja a mámor heve, Ennek az áldott intézménynek Szeparé a neve. Azaz csak volt eddig. Ma A szeparé varázsa oda, Mert ajtait leszedette Boda, Aki főkapitány S mint az erkölcs legfőbb őre Átallátott a szitán, Helyesebben az ajtón, Amely előtt sóhaj­tón Áll most a száműzött Ámor, Ha nincs ajtó, amely jótékonyan Eltakar mindent, akkor odavan A csók és odavan a mámor. Hogy ajtó helyett függjön A szeparék előtt egy lenge függöny Ez fedezetnek és Vigasztalásnak szörnyümód kevés, A függöny lenge s oda-ide ing, Ettől nem gyógyúl a beteg szív, Mely fájdalmára ott bent gyökeres Orvosságot keres. Hozzá még egy-egy bús detekt, A függöny mögé néha betekint És azt, ki vét az illem ellen, Lefogja rögtön a kegyetlen. Hová lesz, hová széled Hyenformán az éjjeli életi Mivé leszünk, Ha szeparékon kívül és belül Már orgiákat csak a jó erkölcs üli Ma úgyis rosz idő jár a magyarra, Elhinni tessék Van az embernek oka arra, Hogy kétségbeessék. Jövőnk vigasztalan, borús a múlt, S­ most a szeparénak is bealkonyult. Azonban érzem én Él a szivekben egy remény, Mióta nem havaz És küszöbön a tavasz. A liget, az erdő, a rét Ezerszám kinál szeparét, Mihelyt az éj leszáll. S akkor hiában áll Az égbolton a hold, az ég Bod­ája . S egy sereg csillag, mint detektív. Fütyül rája A bokrok közt a sok beteg szív. Elta.

Next