Pesti Hírlap, 1907. április (29. évfolyam, 79-103. szám)
1907-04-07 / 84. szám
1907. április 7., vasárnap. PESTI HÍRLAP 9 Plágiummal vádolt újságíró. Szombati számunkban hírt adtunk arról, hogy a bécsi Arbeiter Zeitung azzal vádolja Góth Ernőt, a Pester Lloyd egyik fiatal munkatársát, hogy az kritikáit más művekből plagizálja és hogy ő (többek közt) Ibsen Rosmersholm járól, — Duse itteni vendégszereplése alkalmával — Írott cikkének legnagyobb részét dr Reich Emil bécsi egyetemi tanárnak Henrik Ibsens Dramen című könyvéből (228-ik és 26-ik oldal) írta ki. Hírünkre, mely a bécsi újság közleményének fölemlítésére, illetve regisztrálására szorítkozott, afféle cáfolat jelent meg a Magyarországnak szombat esti számában. Ez a cáfolat így szól: A bécsi Arbeiter Zeitung nyomán a Pesti Hírlap ma megtámadja GóthErnő újságírótársunkat s azzal vádolja, hogy „Rosmersholm“-ról szóló kritikáját szó szerint lemásolta Emil Reich ,,Ibsens Dramen“ című munkájából. Góth Ernő ma elhozta szerkesztőségünkbe az inkriminált cikket s a hivatkozott könyvet s meggyőződtünk róla, hogy a bécsi szocialista újság ismét hazudott. Nem foglalkoztunk volna többé ezzel az odiózus ügygyel. A bécsi lap a Góth Ernő leleplezése alkalmával meggyanúsította a magyar zsurnalisztikát, sőt még a magyar kultúráról is példálózott, és azért vettünk tudomást a bécsi közleményről, alkalmat akartunk adni a megvádolt újságírónak, hogy ügyét tisztázza, egyszersmind kimutattuk, hogy ilyen vádat el nem tussolunk, agyon nem hallgatunk, hanem az igazság kiderítését minden áron szorgalmazzuk. A magyar zsurnalisztika becsületét a magyar zsurnalisztának kell megvédenie; aki nem való közénk, az pusztuljon innen. Ezért regisztráltuk a bécsi újság hírét és ezzel be is értük volna. De a Magyarország mai cáfolata, közvetlenül a bécsi újságot cáfolván meg, közvetve nekünk is szól — és azért arra válaszolnunk kell. Kimutatjuk tehát, hogy Góth Ernő félrevezette, tévedésbe ejtette a Magyarország szerkesztőségét, mely túlzott és talán rossz helyen is alkalmazott a kollegialitásból, de anyagi tévedés alapján állította ki Góth Ernőnek a fenti fölmentő bizonylatot. Nálunk is járt Góth Ernő, hozzánk is elhozta az inkriminált cikket és a hivatkozott könyvet. Mi sem találtuk abban, első pillantásra, a bécsi lap által idézett oldalakon, a Góth által cikkébe átvett passzusokat. De csakhamar rájöttünk a dolog nyitjára: a Góth Ernő által felmutatott könyv későbbi kiadás, mint amilyent a bécsi lap idéz. Góth fölmutatott nekünk Reich Emil könyvének ötödik kiadásából egy példányt, mely E. Piersonnak drezdai kiadásában 1906-ban jelent meg. Ennek más lévén az elrendezése, a lapszámok persze nem egyeztek a bécsi újság által idézett lapszámokkal. Csakhogy azután alaposabban szemügyre vettük a könyvet; összehasonlítottuk Góth Ernőnek a Pester Lloyd március 24-diki számában a Rosmersholm című Ibsendrámáról megjelent cikkét a Reich Emil tanár könyvének ugyancsak a Rosmersholm c. drámáról szóló fejezetével. És mindjárt prima lettára meggyőződtünk a következőkről: 1. Góth Ernő cikkének aesthetikai vagy kritikai állításai, a dráma analizálásának főbb részletei legnagyobb részben a Reich Emil fejtegetéseiből vannak átvéve; egész mondatok szó szerint, csak néha vannak apró eltérések: egyes szavak synonymákkal felcserélve, egyes mondatok megrövidítve stb. 2. Góth valósággal kivonatolta Reich tanár könyvének ezen fejezetét, annak csaknem minden oldaláról átvett egy-egy pregnánsabb mondatot, mozaikszerben beleillesztett más oldalakról kölcsönkért kitételeket és csak az összekötő kapcsot szolgáltatta a magáéból. A darab analizálása, az egyes jellemek fejtegetése, a tendencia magyarázata, — mindez a Reich Emil műve és azt csakis idézet-képen vehettevolna át Góth Ernő a neve alatt megjelent cikkben. 3. Állításainkat csak néhány, hamarosan kijegyzett példával illusztráljuk: A cikk második kikezdésében kezdődő „Nun aber kehrte er sich gegen Jene“ kezdetű passzus (hét sor), Reich könyvének 299-ik oldalán olvasható; a Rosmersholmékról szóló jellemzés a 301-dik oldalon és a dr West jellemzése a 302-dik oldalon; ugyanott található a Góth által, a dráma technikája ellen emelt kifogás is, hogy a JSSZiast és Rebeka közti bűnös viszony csak könnyedén érintve van a darabban; a cikknek „er müsste vorerst seine Lebensanschauung ändern“ kezdetű passzusa (hat sor) a könyv 308-dik oldalán található, — azzal a különbséggel, hogy Góth Pastorberufbt ir, Reich ellenben Predigerberufot, — a cikk ezen mondata: „Er findet an Stelle seines Christenthumes“ (két sor) a könyv 310-ik oldalán olvasható, (a Julian Apostatáról szóló passzust Góth is sajátkezűleg megceruzázta a könyvben) , más passzusok a 311—321-ik oldalakon találhatók, stb. Egyelőre csak ennyivel szolgálunk ízelítőül. Ez azért nem plágium. Csak újabb bizonysága annak, hogya nagy szellemek találkoznak. * * * A mai postával a következő levelet kaptuk s egyelőre megjegyzés nélkül közöljük: Tekintetes szerkesztőség! Minden magyar hazafi és kultúrember hálával lesz a Pesti Hírlap iránt, amiért átvette az Arbeiter Zeitung irodalmi leleplezését. A bécsi lap ez alkalommal megtámadja a magyar írókat, bizonyára mert nemi tudja, hogy Góth Ernő, a Peste/ Lloyd munkatársa, nem magyar ember. Grossmann Ernőnek hívják és ezelőtt 5—6 évvel jött Sziléziából Pestre, hogy itt egy bankban gyakornoki állást foglaljon el. Annyira gyakorolta magát a levélcím-leírásban, hogy nemsokára író lett. A Neues Pester Journal-hoz került, ahonnan azonban a plágium körül kifejtett működése következtében kitették a szűrét. A nagy nemzeti harc alatt beutazta Magyarország vidéki városait és „Stimmungsbilder aus Ungarn“ címmel írt a Neue Freie Pressének néhány hazug és magyarellenes cikket, melyek leiró része német regények és novellákból másolt dolgok voltak. Többek közt azt hazudta, hogy a magyar nép lakóházaiban Eitel Fritz képeit látta, kiben a magyar ember a jövendő királyát tiszteli. Mikor a Pressét erről a hazug rágalmazásról felvilágosították, innen is kitették a szűrét. Októberben került a Lloydhoz. Oly vakmerő praepotenciával sajnálta le ebben a lapban a magyar írók darabjait és könyveit, hogy ez irodalmi körökben közmegbotránkozást keltett. Vagy két hét előtt azonban leleplezték. A Duse-ról írt első kritikája (Kaméliás hölgy) szóról-szóra plágium volt. Herman Bahr „Glossen“ című könyvének 264—5. oldalát írta le, ugyanazt alkalmazva Dúséra, amit Bahr Sarah Bernhardról ír. Az igaz, hogy intelligenciával plagizált, mert ahol Bahr „Wiener Publikumot ir, ott Góth ,,Budapester Publikumot“ csinált belőle. De egyéb változásokat nem tett. A „Rosmersholm“kritika plágiumát leleplezte a bécsi lap. A Tháliatársaságban előadott „A holt város“-ról is írt ez a fiatal, de tehetséges plagizátor kritikát a LLoydban. Fényes cikk volt. Alfred Kerr „Das neue Drama“ c. könyvének „D'Annunzio“ fejezete szóról-szóra leírva. A Lloydnál tudták ezt a skandalmat, dacára ennek kiadták az úr tárcáját ,,Az olvasásról“ a húsvéti számban. Pedig ugyanez a dolog már megjelent az Insel-Almanach 1904. évfolyamos kiadásában, ahol Richard Dehmel s nem Góth Ernő van szerzőnek megnevezve. Ily urak kompromittálják a magyar irodalmat és írókat külföldön és ezek apellálnak a magyar írók kollegialitására, hogy őket ne leplezzék le. Bahr, Kerr, Reich, Dehmel bizonyára nem a humoros oldaláról ítélik meg a dolgot, ha tudomásukra jut majd, miképen ékeskedik Góth úr az ő tollaikkal. Egy irodalmi detektívintézet bizonyára még több érdekes plágiumot találna Góth Ernő névaláírással. Tisztelettel : dr K. L. emésztőcsatornában élő baktériumok szerepe az emberi szervezetben. Berrár Mihály. — A Saturnus-gyűrű változásai 1907 és 1908-ban. Jiánoso. Imre. — „Hunok harca.“ Dr Kristóf György. — Hasznos tudnivalók. * (Az Úttörő), a Fényes Samuáltal szerkesztett politikai és szépirodalmi hetilapnak következő a tartalma: Ó-Tulipán, Tulipán, A hét. Dalok prózában: Vásár, Mi lesz az őszre. A Lipótváros Bárója- A szociáldemokrata párt orsz. gyűlése. Tóth Béla: A Milliók kohójából: Villamos vasutak. Apró mesék: Becsület, A feltámadt, Kulturális intézeteink. II. A tanárképző és környezete, Leontyev Tatjana, Az Első csengetyúszó. Idegen tollak tépegetői. Színház. IRODALOM. * (A Magyar Földrajzi Társaság) kiadásában megjelenő Földrajzi Közlemények idei harmadik füzetének tartalma: dr Prinz Gyula: A hullámzás a Garda-tó partján. — Dr Szabó Zoltán: A Szudrák növényföldrajzának vázlatos foglalata. — Dr Pécsi Albert: A magyarországi szeizmológiai obszervatóriumok. — Halász Gulya: Algéria népessége. — Szamoa lakossági statisztikája. A Holt-tenger tükrének ingadozása. Marsay gróf kínai utazása. Ommaney kapitány expedíciója Nigériában. Powell-Cotton őrnagy hazatérése a Kongó mellől. Tervbevett afrikai expedíció. Uj expedíció a Mjekinley hegyre. Uj argentínai vasutak. Vasútépítés Varlangon keresztül. Shackleton új angol délsarki expedíciója. Irodalom. — Társasági ügyek. — A folyóiratot dr Cholnoky Jenő egyetemi tanár szerkeszti. * (Az „Uránia“) folyóirat idei 4. száma a következő tartalommal jelent meg: Az iskolán kívül eső közoktatás. Molnár Viktor: Meleg földövi miveit növények. Sajó Károly. — Wilde „Salomó“ja és a Duse-előadások. Csathó Kálmán. — Madagascar vizimadarai. — Jókai egy ifjúkori drámája. Szabó László. — A levegő nitrogénjének értékesítése. Dr Zemplén Géza. — Az országos levéltár ok kartikai álitása. Dr Kártffy Ödön. ■— Az Kis komédiák. A szeparék alkonya. Minden mulatóban Egész csomó van Olyan szoba, Ahova Egy nő s egy úr Zajtalanés Visszavonul Édes-kettesbe, Hogy senki őket meg ne lesse, Hogy senki őket meg ne lássa, Ha fogva tartja a magány varázsa És elragadja a mámor heve, Ennek az áldott intézménynek Szeparé a neve. Azaz csak volt eddig. Ma A szeparé varázsa oda, Mert ajtait leszedette Boda, Aki főkapitány S mint az erkölcs legfőbb őre Átallátott a szitán, Helyesebben az ajtón, Amely előtt sóhajtón Áll most a száműzött Ámor, Ha nincs ajtó, amely jótékonyan Eltakar mindent, akkor odavan A csók és odavan a mámor. Hogy ajtó helyett függjön A szeparék előtt egy lenge függöny Ez fedezetnek és Vigasztalásnak szörnyümód kevés, A függöny lenge s oda-ide ing, Ettől nem gyógyúl a beteg szív, Mely fájdalmára ott bent gyökeres Orvosságot keres. Hozzá még egy-egy bús detekt, A függöny mögé néha betekint És azt, ki vét az illem ellen, Lefogja rögtön a kegyetlen. Hová lesz, hová széled Hyenformán az éjjeli életi Mivé leszünk, Ha szeparékon kívül és belül Már orgiákat csak a jó erkölcs üli Ma úgyis rosz idő jár a magyarra, Elhinni tessék Van az embernek oka arra, Hogy kétségbeessék. Jövőnk vigasztalan, borús a múlt, S most a szeparénak is bealkonyult. Azonban érzem én Él a szivekben egy remény, Mióta nem havaz És küszöbön a tavasz. A liget, az erdő, a rét Ezerszám kinál szeparét, Mihelyt az éj leszáll. S akkor hiában áll Az égbolton a hold, az ég Bodája . S egy sereg csillag, mint detektív. Fütyül rája A bokrok közt a sok beteg szív. Elta.