Pesti Hírlap, 1907. május (29. évfolyam, 104-129. szám)
1907-05-01 / 104. szám
1907. május 1., szerda. PESTI HÍRLAP Amikor az ellenzékit mamelukká vedlik. Hej, dehogy is igaz az a régi mondás az ellenzék keserű kenyeréről. Szegény Visontai Somának kellett megtapasztalnia, hogy a mameluk kenyere csak az igazán keserű kenyér. Hordott Visontai napokon keresztül egy interpellációt a begyében. Nem holmi belvízrendezésről vagy választási visszaélésről. Ilyen apró-cseprő dolgokkal komoly politikus nem foglalkozik. Nagy külpolitikai kérdésben, a hágai békekonferencia ügyében akarta meginterpellálni a miniszterelnököt. Ez aztán az interpellációs téma! Ezt világgá kürtöli nemcsak a huszonöt budapesti és hatszázhuszonöt vidéki lap. Erről tudomást kell vennie a bécsi Pressének és úgy, mint a német Frankurter Zeitungnak, meg az olasz Tribunának, sőt — Uram fia! *— talán még a londoni Timesnak is! Ez, kérem, nem közönséges dolog. Az ilyet külön kell adminisztrálni. Adminisztrálta is Visontai gondosan. Napokon keresztül tárgyalt Wekerlével. Elhalasztotta az interpellációját szerdáról szombatra, szombatról pedig mára. Mivelhogy ma nyilatkozik ugyanebben az ügyben Bülow is, a német kancellár. Nem gyönyörű dolog az? Ugyanegy napon beszél ugyanarról a témáról Visontai Soma és Bülow! . . . No és aztán ma jött Wekerle és lefújta az interpellációt. A kormányelnök négyszemközt világosította fel Visontait, a kormánypárt tagját, arról, amit tudni akart. És egy jónevelésű kormánypárti képviselőnek ezzel meg kell elégednie. így jár az ember, amikor ellenzékiből mamelukká vedlik. És aztán beszéljen még valaki az ellenzék keserű kenyeréről! (cs. h.) Belpolitikai hírek. A képviselőház ülése április 30-án. A képviselőház kedden délelőtt Justh Gyula elnöklésével rövid ülést tartott, amelyen az elnök bejelentette, hogy a Házat meghívták a pécsi országos kiállítás május 15-iki megnyitására. Az elnök javaslatára kimondta a Ház, hogy a megnyitáson képviselteti magát s a megnyitás napján nem tart ülést. Ezután gróf Thoroczkai Miklós terjesztette be a pénzszomszédasszonyt: — Jöjjön be, ifiasszony, hadd mutassak azon parázs melegiben valamit, amire nem is gondol. S a néni nagy óvatossággal göngyölgetett ki hálászkendőjéből egy virágzó orgonaágat. — „Nézze, lelkem, nézze! — kiáltotta büszke diadallal — itt van a kezemben . . . nem érti, lelkem? — Nem én, szomszédasszony. — Jézusom, igaza vagyon, hiszen még meg sem mondtam! Persze, hogyan is értelmezné, ha nem tudja, hogy izé . . . Mindjárt, ifiasszony, elmondom szegrül-végre . . . Hát meglátogattam a fiamat. Két egész hétig ültem a drága gyermekemnél, el is vitt még a diátromba, igen bizony . . . kétszer. És aztán mindenhová elvitt. És fenn voltunk a király ő felsége kertjében is. Budán. Elvittem a fiam oda is.— Elé, a kedves? •— Már hogyne vitte volna az édesanyját! Hintóban mentünk, lelkem . . . jaj, mert fölötte módos ám az én fiam, megkeres hónapjában 300 pengő forintokat is. Annyit ám az én drága gyermekem, áldja meg az isten, nekem is belesinkófált a cekkerembe száz pengőt, hogy — úgymond — legyen az útra. No, kellett is! Három szál kiflit ettem meg az úton, meg egy pogány kávét ide túl Abonyban, a stáción. Igen ordináré lőre volt és drága szerfölött . . . harminc krajcár. — Egy kicsi findzsa kávé, harminc krajcár? — Pohárban adták, de így is tolvajságügyi és munkásügyi bizottsá jelentését a gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról szóló törvényjavaslat tárgyában, majd harmadszori olvasásban elfogadták a közösügyi kiadásokból a Magyarországra eső, de törvényhozásilag még nem engedélyezett összegeknek törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot. Más tárgya az ülésnek nem volt s így az elnök javaslatot tett a legközelebbi ülés idejére és napirendjére. E szerint a Ház egyrészt azért, hogy a bizottságok nyugodtan letárgyalhassák az előttük fekvő törvényjavaslatokat, másrészt pedig a gör keleti vallásuak húsvéti ünnepe miatt elhatározta, hogy május 13-áig nem tart ülést. A május 13-án, hétfőn, délelőtt 10 órakor tartandó ülésnek napirendjén van a zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése az 1903. évi állami zárszámadásokról, továbbá a gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról szóló törvényjavaslat. Rövid szünet után felolvasták és hitelesítették a mai ülés jegyzőkönyvét, mire az ülés véget ért. A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház egyesült pénzügyi, közgazdasági és közlekedési bizottsága szerdán délután ülést tart, amelyen a marokkói sáskairtásról, a beruházásokról, az országos közlekedési tanácsról és a sopron kőszegi vasútról szóló törvényjavaslatokat, valamint több helyi érdekű vasút engedélyezésére, a mesterséges borokra és végül a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó többrendbeli miniszteri jelentést tárgyalja. Május 2-án, csütörtökön, délelőtt 10 órakor előbb a pénzügyi bizottság tárgyalja a közösügyi kérdésekre vonatkozó törvényjavaslatot, utána pedig az egyesült pénzügyi és közjogi bizottságok az állami és nem állami tanítók fizetésére vonatkozó törvényjavaslatokat. A főrendiház legközelebbi nyilvános ülése előreláthatólag május 8-án lesz. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház közgazdasági bizottságának kedden délután öt órára összehívott ülését elhalasztották s csütörtökön délután öt órakor tartják meg. Az elhalasztás oka az, hogy a kormány tagjai, —kik délután a horvát kormány vezetőivel tanácskoztak — nem tudtak résztvenni a bizottság ülésén. Az önálló vámtarifáról szóló jelentés, mely gróf Batthyány Tivadar és Laehne Hugó munkája, különben már teljesen készen van s a csütörtöki ratifikáció után a képviselőház egyik legközelebbi ülésén nyújtják be a plénum elé. Visontai Soma és a hágai békekonferencia. Visontai Soma a hágai békekonferencia tárgyában bejelentett interpellációját addig halogatta szerdáról szombatra és szombatról szerdára, mígnem régiképen elhalasztotta. Hogy a visszavonulás kellő fedezettel történhessék, kedden sürgős interpellációként is bejelentette, hogy aztán erről is lemondjon. Az elmaradt interpellációról hivatalosan a következő jelentést adták ki: „A miniszterelnök a délelőtt folyamán magánúton kimerítő felvilágosítást adott Visontainak s azt is kijelentette, hogy a legközelebb kínálkozó alkalmat felhasználja, hogy ebben az ügyben nyilatkozzék. A képviselő megnyugodott az adott felvilágosításokban s kijelentette, hogy az interpellációtól egyelőre eláll.“ volt. Azonban, hallja! Ott valánk tehát a felséges király kertjiben és én megkértem a fiamat, hogy hadd vinnék haza ő felsége kertjiből vagy egy szál virágot, emlékbe . . . Alig mertem kimondani a szívem kívánságát s hát lelkem, mekkora úr az én fiam . . . tedd el, vedd el, se vár, se kérdez, hanem megfogá a felséges király orgonafáját és leszakított róla egy virágzó ágat: „itt van, édes anyám“. — S elhozta, szomszédasszony? Ez az? — Ez bizony! — felelte boldogan a néni és gyönyörködve, tisztelettel nézte az orgonaágat, király ő felsége virágját, legszebbet az ő együgyü szemeiben százezer közt. Aztán letört belőle egy oldalágat, kivett a kredencből egy hófehér kendőt és így szólt: — Fogja, Gáborné, ezt a keszkenőt, tegye belé a virágot és vigye haza. Főhelyre tegye, lelkem, a tükör mellé. Hadd lássa minden ember a faluban, hogy olyan virágunk vagyon, aki a királyé volt. A szomszédasszony piros lett az örömtől, mint a főtt rák. — Az isten fizesse meg ... — rebegte csillogó tekintettel s hozzá nem mert volna nyúlni puszta kézzel egy félvilágért. Belebabusgatta a patyolatkendőbe és úgy vitte haza. Emelt fejjel vitte. Boldogan, büszkén, szinte gőggel. Egy szál félig elfonnyadt orgonavirágot . . . így, büszkén, szinte gőggel . . . Oh én becsületes, gyerekes magyar népem, de minden hatalmas acélnál keményebb erő lakozik megható naivságodban! Abonyi Árpád: Ideiktatjuk azt is, hogy mit kérdett volna Visontai a miniszterelnöktől, ha interpellációja el nem marad. Íme: 1. Hajlandó-e a t. miniszterelnök úr felvilágosítást adni, hogy Magyarország és Ausztriának mi az álláspontja azon indítványával szemben, melyet az angol kormány a júniusban Hágában összeülő békekonferencián való tárgyalás végett az orosz pogrompontok kiegészítéseként bejelentett és amelynek az volna a célja, hogy az egyes államok katonai fegyverkezése nemzetközi kötelező megállapodásokkal korlátoztassék és így a népek folyton emelkedő katonai terhén könnyíttessék ? 2. Igaz-e, hogy Magyarország és Ausztria és a velünk szövetkezett német birodalom diplomáciája útját kívánja állani az angol indítvány érvényesülésének? Ha ez igaz, milyen szempontok vezetik külügyi kormányunkat, hogy ezen állásfoglalásra határozta el magát? 3. Hajlandó-e a t. miniszterelnök úr befolyását, melyet számára az 1867. XII. tc. a külügyek vezetése és irányítása körül biztosit, oly módon latba vetni, hogy a konferencián megjelenő képviselőink magatartása és állásfoglalása Magyarország népének jól felfogott érdekével összeegyeztethető legyen? Előléptetések és nyugdíjazások az államvasutaknál. A m. kir. államvasutak személyzetének előléptetése tárgyában kedden délelőtt több órán át tartó tanácskozás volt a kereskedelemügyi minisztériumban Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter elnöklésével. A miniszter, mint illetékes helyről értesülünk, megállapította az összes előléptetéseket, amelyek május 1-jére vonatkozó hatálylyal, május 3-án fognak hivatalosan közzététetni. Ismételten felmerült az államvasúti alkalmazottak körében az a panasz, hogy a kilátásban lévő fizetésrendezés előtt több tisztviselőnek és altisztnek fölmondották a szolgálatot, úgy, hogy ezeknek még a fizetés felemelése előtt kellene nyugdíjba menniök. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter kedden ennek folytán elrendelte, hogy mindazoknak, akik még ez idő szerint szolgálatban vannak, de szolgálatuk már felmondatott, ez a felmondás a fizetésrendezés utáni időre halasztassék, hogy így ezek is élvezzék a magasabb fizetést. A horvát ügyek. Kedden folytatták a tanácskozásokat a horvát ügyek dolgában. A tanácskozásokról a következő félhivatalos jelentés szól: A horvát kívánságokról, melyekről az utóbbi időben úgy publicistikai, mint politikai körökben sok szó esett, kedden beható értekezlet volt a miniszterelnöki palotában. Az értekezleten, amely délután fél öt órától közel esti nyolc óráig tartott, részt vettek a magyar kormány tagjain kívül gróf Pejacsevich Tivadar horvát bán, Nikolic belügyi osztályfőnök, és nagy számmal horvát képviselők; az értekezleten részt vett gróf Batthyány Tivadar is. A hosszú és beható értekezlet kezdettől végig informatív jellegű volt. A horvát részről előadott kívánalmakról kiderült, hogy azok lényegükben nem eltérők a magyar felfogástól. Kiderült, hogy nem törvénymagyarázati ellentétekről, hanem csupán gyakorlati expediensek kereséséről lehet szó, melyekre nézve az informatív jellegű eszmecserék kölcsönös jóakarattal könnyen a dolgok tisztázására vezethetnek. Az értekezlet lefolyásából azt is konstatálni lehetett, hogy azt a baráti egyetértést, amely magyar és horvát részről az utóbbi időkben megkezdődött és helyes irányban fejlődött, semmiféle főkérdésben disszonanciák nem fenyegetik. A Kel. Ért. című kőnyomatos a következőket jelenti: A miniszterelnökségi palotában ma délután négy órakor a Magyarország és Horvátország közt felmerült vitás kérdések tisztázása céljából tanácskozás volt, mely teljes négy óra hosszat tartott. E tanácskozásban részt vettek Günther Antal és gróf Zichy Aladár miniszterek kivételével a kormány összes tagjai, továbbá gróf Pejacsevich Tivadar horvát bán, Nikolics Vladimir és Boics Milán horvát osztályfőnökök. Wekerle miniszterelnök e tanácskozásra a horvát képviselők clubjának összes tagjait meghívta, a club azonban célszerűbbnek vélte, ha csak küldöttségileg vesz részt a tanácskozásban s azért 18 tagú küldöttséget választott, melynek tagjai a koalíció valamennyi árnyalatát képviselik. A küldöttség tagjai voltak: Supilo Ferenc, Medákovics Bogdán, Bauer Antun, Pribicsevics Szvetozár, Pinterovics Antal, Harambasics Ágost, Moacsevics Vara, Vinkovics Bozsó, Tuskán Gergely, Popovics Dusán, Zagorácz István, Krasojevics György, Likinics Ödön, Lerkovics Iván és dr Mazuranics Bogiszláv. A tanácskozásban részt vett gróf Batthyány Tivadar orsz. képviselő is. 3