Pesti Hírlap, 1909. január (31. évfolyam, 13-26. szám)
1909-01-16 / 13. szám
2 FESTI HIELA? 1900. január 16., szombat. Most itt van az eredmény. Nemcsak szembe áll a horvát szeparatisztikus törekvéssel az eleddig testvérnek tekintett szerbség, hanem egyenesen el is készül amazt nyelni, hogy mindenszől bekebelezze a „Nagy-Szerbiának“ utópiájába. Hogy ráadásul Boszniát és Hercegovinát is szeretnék magukhoz „kikerekíteni“, az annyival is inkább magától értetődő, mert hiszen ezt az irredentista theóriát csak az imént hangoztatta (igaz, csakhamar visszaszítta:’) Milovanovics szerb külügyminiszter. Mindezek ködös ábrándok, valameddig Horvát-Szlavon társországainak kormányzása erős és bátor magyar kézben van. De ennek a kéznek erejét, elszántságát meg kell érezniük mindazoknak, akiket érdemük szerint illet. Nemcsak azoknak a nyomorult férgeknek, akiknek szorongó nyakán most markolást Zágrábban a megtorló igazságszolgáltatás. Mind az egész Horvát-Szlavon királyságnak, minden rendű hűtlenkedő politikai strébernek, diákos álmodozónak szól és szóljon az intés, a közös nemzeti hős, Zrínyi Miklós, admoníciója:"Ne bántsd a magyart! A magyar kormány kötelessége, hogy megbízható hívünknek, báró Hauch Pálnak, és kormányának rendelkezésére bocsássa mindazon hatalmi, kormányzati eszközöket, legelsősorban a megfelelő kivételes katonai karhatalmat, amelyeknek okos, de eltökélt igénybevétele újfent a megerősíti soktelekepen aláásott magyar nemzeti és állami auktoritásunkat a Dráván , ha úgy tetszik, a Driván jár is. A helyzet. Minisztertanács. ■n ekeile Bécsbe utazott. A Ház minkarendje. '■fA i annclió, a bankügy és a választói reform. A képviselőház hétfői megnyitása küszöbén még egy minisztertanács vált szükségessé. a Ház munka rendjének megálapításá-1 ■■■■inni HUM iííi ín Imira. Ez a minisztertanács pénteken délután, folyt le s utána, este tíz órakor, Wekerle miniszterelnök Bécsbe utazott. Előrebocsátjuk, a minisztertanácsról és Wekerle bécsi útjáról a félhivatalos jelentést, mely így szól: A kormány tagjai pénteken délután négy órakor Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter lakásán Wekerle Sándor miniszterelnök elnöklésével megtartották a szokásos heti minisztertanácsot. A minisztertanács, amint a Budapesti Tudósító illetékes helyről értesül, a folyó ügyeken kicsit a képviselőház munkarendjével és a parlamenti helyzettel foglalkozott. A tanácskozás esti fél nyolc órakor ért véget. Wekerle Sándor miniszterelnök este tíz órakor titkára, dr Barcsy István kíséretében rövid tartózkodásra Bécsbe utazott. Ő felsége kihallgatáson fogadja a miniszterelnököt, aki jelentése tesz ő felségének. A minisztertanács anyagáról és az eszmecsere keretében szerepelt kérdésekről, valamint azok állásáról, végül Wekerle bécsi útjának céljáról beavatott helyről a következő információkat kaptuk: A pénteki minisztertanácsra az a feladat várt, hogy végleg megállapíttassék a Ház legközelebbi munkarendje a tisztázódjék a modus procedeudi ama függő nagy kérdések elintézésére, melyek, mostanában a politikai helyzetet feszültté teszik. Nem volt valószínű, hogy a minisztertanács egy délutánon végezzen anyagával, erre való tekintettel az volt a terv, hogy Wekerle miniszterelnök csak szombaton délután öt órakor utazik Bécsbe. Minthogy azonban a minisztertanács mégis már péntek este fél nyolcra elintézte elintézni valóit, ennélfogva a miniszterelnök este tíz órakor utazhatott el és már , szombatonfog megjelenni audiencián az uralkodó előtt. A miniszterelnök bécsi útja semmikép sem jelenti azt, mintha a nagy függő kérdések bármelyike döntésre megérett volna és valamiféle döntés következnék be most. Wekerle mindössze a minisztertanács,ama határozatairól tesz jelentést az uralkodónak, melyek a táz munkarendje ügyében hozattak s természetesen referál a politikai helyzetről általánosságban. A szokásos jelentésen kívül szükségessé tette Wekerle bécsi útját a Romániával kötendő kereskedelmi szerződés is, melynek ügyében a külügyminiszterrel tanácskoznia kell. Végül megbeszéléseket fog folytatni Wekerle Bécsben a banktárgyalások megindítása dolgában is. Amint Wekerle bécsi útjának e fölsorolt céljából is kitűnik, a p pénteki minisztertanácsnak a folyó ügyeken kívül legfontosabb tárgya a Ház munkarendjének megállapítása volt. Erre nézve a miniszterelnöknek az volt a prepozíciója, hogy a Ház mindenekelőtt fogjon hozzá az adóreform tárgyalásához. Ezzel szemben Justh Gyula házelnök a tárgyalásra kész kisebb ügyek napirendre tűzését ajánlotta. Végül volt olyan kívánság is, hogy még az adóreform előtt kerüljön sorra Apponyi Kongrua-javaslata. úgy tudjuk, hogy ez az utóbbi kívánság nem teljesült, először is azért, mert ez a novellás javaslat amúgy is 1908. január elsejére szóló visszamenő intézkedése-,ket tartalmaz, tehát a későbbi tárgyalás nem jelent sérelmet az érdekeltekre nézve. De el kellett állani e javaslat első sorban való tárgyalásától azért is, mert — kir szerint: —A protestáns részről ennek a javaslatnak tárgyalását fogják fölhasználni arra a célra, hogy szóvá tegyél: a Házban a legutóbb fölmerült felekezeti kérdéseket. A programm e szerint úgy alakul, hogy a hétfői formális ülésen néhány apróbb ügyet fognak kitűzni a keddi ésesetleg még a szerdai ülés napirendjére is, de azután nyomban hozzáfognak az adójavaslatok tárgyalásához. Az adóreform vitája igen hosszúnak ígérkezik, nemcsak az adójavaslatok terjedelme és dús anyaga miatt, hanem azért is, mert, számos"módosítási" indítvány készül főkép a városi képviselők részéről. A vitában különösen erősen szándékozik résztvenni Pelónyi Géza és Vázsonyi Vilmos, mindkettő az ellenzéki bírálat hangján.-"Az amúgy is nagynak ígérkező vita egyszerűsítésére az a terv,hogy az összes adójavaslatoknak csak egy közös általános vitájuk lesz és csak a részleteknél tárgyaltatnak külön az egyes javaslatok. Így is, Kádár felállt s végigment a szobán. — Elveszett ember vagyok, — felelte. Az asszony a rémülettől kitágult szeműnél nézett rá. , — Mit,követtél el? — Majdnem tíz esztendeje visszaélek hivatalom hatalmával és bizalmával. Az asszony jó öt percig nézett reá, vas lanti tébolyodott irtózattal vegyes pillantással. — Az nem lehet. — suttogta rémes megdöbbenéssel. — Te, az én uram, az én gyerekeim apja?! . . . — Én, — felelte Kádár keserűen. Az asszony lerogyott egy székre és sírt, ahogy csak a ritkán síró, nagyon erős lelkű ,nők tudnak sírni. Nem sokáig tartott. Megtörülte szemét, párszor végigment a szobán, miiközben .A Z arca szinte megkövesült a belső szilárdságtól és erűtől. Azután újra leült és szilárd hangon így szólt: ^ — Mondj el nekem mindent. Mondd el, miért tetted? Nem kártyázol, nem iszol, már lóra sem keltesz. Hát, miért tetted? . Miért tette? . . . Kádár bután nézett azasszonyra. Azután a levegőbe nézett. Miért intette? . . . Újra ránézett a feleségére és szeretetett volna fel,kacagni. Oh, isteni tudatlanság, maiv gonoszsága a nőnek, szánalomraméltó gonoszsága! Miért tette? Talán ezért a kérdésért tette . . . Vállat vont. Már némi is keserűséggel. —* Igaz, — mondta. —* nem kártyázom, Itteni iszom, lóra sem költök már, csak . . . Az asszony csodálkozva nézte. — Mit akarsz mondani? Kádár lassan himbálta, a fejét, mialatt valami késői bölcseség szállt a lelkére, arról a régi igazságról, hogy az ember egyedül születik, egyedül hal meg és egyedül él. Imádta a feleségét e pillanatban is, de egyszerre valami nagy fájdalom nehezült a lelkére, az az egyszer minden embernél jelentkező nagy fájdalom, mikor egy szerencsétlen pillanatban leesik szeméről az optimizmus hályoga, ami valamely irányban ott ül a legpesszimistább ember szemén is. — Mit akarsz mondani? — kérdezte az asszony másodszor. Kádár fáradtan hányta le a szemét. — Csak azt akartam mondani, — szólt, de nem fejezte be. — Minek? — gondolta. — Eh. — mondta s arrébb taszított áljából egy széket, — hagyjuk! — Tudni akarom! — felelte az asszony hidegen. Kádárnak a szívét úgy szúrta ez a hang, mint valami hegyes kés. •— Hát jól van, — felelte. — Tudni akarod . . . Te reád költöttem,. Gabriella ésa gyerekeinkre. Az asszony összerázkódott az undortól és megbotránkozástól. — Mi reánk? — kiáltott fel. — Hát mi is részesei vagyunk a te gyalázatodnak? Kádár nem bírta ki tovább. — Gabriella, — szólt, — ne kínozzuk egymást. Nagyon szeletelek benneteket és közönséges sikkasztóvá, tolvajjá, lettem értelek. A fényes háztartás, az erőnlét meghaladó milieu, melybe szegény drágául,a te pénzzel való bánásmódodnak tudatlansága állította be: a gyerekeket, magunkat, az egész háztartást, apró kis fizetésemet, — ez a milieu, Gabriella, a becstelenségbe sodort engéuiet. Én vagyok a hibás, de túlságosan szerettelek. Házasságunk első évétől megszoktad a gondtalan, nagyúri életet s minthogy soha senkit nem tanított meg, szegényem, arra, hogy: kétszer kettő csak négy, én legkevésbé mertelek megtanítani reá. Kiadósodtam, elúszott a birtokom, hivatalba kerültem, de tovább is szakács főzött a házunkban,, inasokat tartottunk, fogatot, a fiunk a Thereziánumban nevel kelést s a leányaink mellett szemszáma nem volt a nevelőnöknek. Azután a Richard pályája. A buszomig, hol csupa mágnásfiúk szolgálnak, a váltók, adósságok kifizetése, a ... Mit tudom én már, hogy mik! Csak azokra a rettenetes éjszakákra emlékszem, mikor hajnalig jártam le s fel a szobámban s a hajamat cihálva kiabáltam magamban: honnét vegyek pénzt? S azután . . . hát azután egyszer rájöttem, hogy igen sok gazember van a világon s ha egygyel több lesz, senkinek se lesz belőle több kára ... Az első manipulációt a város erdejével követtem el. Tízezer forint hasznom volt belőle . . . Azután mentem tovább. Nem állhattam meg. Richard egyre többet költött s itthon hol a selyembútorokat kellett áthuzatni, hol egy-egy pesti vagy bécsi bálra kellett a szegény kis Ellát fölvinni és nekem muszáj volt lopnom, rabolnom, mert nagyon szerettelek benneteket . . . Tíz esztendő alatt nem volt egy hét, hogy ne loptam volna, denem volt egy nap sem, hogy valakivel jót ne tettem volna. Azt hiszem, így akartam ellensúlyozni a bűneimet. Végre már az óvatosságról is megfeledkeztem és eleinte a hivatalos körök, aztán mindenki kezdett beszélni a dolgaimról. S ma az ellenségeim rám csaptak. A közgyűlésen Wertheimer nyíltan megtámadott s le kellett köszönnöm ., , Már nem .va-