Pesti Hírlap, 1909. január (31. évfolyam, 13-26. szám)

1909-01-16 / 13. szám

1909. január 16., szombat» PESTI KI&LA£« úgy lehet, több hetet vesz majd igénybe a vita, és ezért a kormány a vitára valószínűleg ha­marosan a sürgősséget fogja kimondatni. Va­lószínű továbbá, hogy az adóvita — túlságos elhúzódása esetén — megszakítást fog szen­vedni oly célból, hogy közben a Ház elintézze az újonc javaslatokat, melyeket Jekelfalussy honvédelmi miniszter az első ülésen fog a Ház elé terjeszteni, még­pedig, mint megírtuk, az eddigi létszám alapján. Az újoncjavaslatoknak márciusra kell elintézve lenniök, hogy már­ciusban, vagyis a rendes időben, meg lehes­sen tartani a sorozásokat. Hir szerint az újoncjavaslatoknál ezúttal erősebb vita lesz, mert ekkor akarják bizonyos helyekről szóvá­­tenni a katonai kérdéseket, meg a létszám­­emelést, melynek aktualitása egyelőre áprili­sig—májusig eltolódott. Csak az adóreform és az újoncjavasla­­tok elintézése után kerül majd sorra Apponyi novelláris konynia-javaslata, melylyel körül­belül ki is merült a tárgyalásra kész érdemle­gesebb javaslatok sorozata. A legfontosabb ügyek ugyanis még tel­jesen előkészítési stádiumban vannak, így el­ső­sorban a katonai kérdések és a bankügy, míg az annexiós javaslat és a választói reform már eljutott a bizottsági tárgyalás küszöbére. Röviddel a Ház megnyitása után össze fog ülni az annexiós bizottság, hogy az anne­­xió becikkelyezéséről szóló javaslatot tárgyal­ja. Erre nézve ez idő szerint Magyarország előnyösebb helyzetben van, mert az osztrák parlament már elfogadta az annexiós javasla­tot, míg a magyar parlament még szabadon határozhat és járhat el esetleges módosítások tekintetében. Úgy halljuk, hogy a magyar an­nexiós javaslat csakugyan módosulni fog, még­pedig már a bizottságban fog az egyik képviselő két pótlást indítványozni, melyek magyar szempontból eléggé jelentősek lesz­nek. A választójogi bizottság összeillésének időpontjával is foglalkozott a minisztertanács. Volt alkalmunk több ízben rámutatni arra, hogy a választói reform tárgyalását most már a kalendárium is nagyon sürgeti. A legköze­lebbi napokban azonban még­sem kezdi meg mindjárt a választójogi bizottság a mű­ködé­gyori polgármester. És most jön majd minden ingóságunk és ingatlanunk lefoglalása s a bűnügyi vizsgálat. És elítélnek . . . Néhány apró légy repdesett a luszter lángja körül s az asszony azokat nézte. Ká­dár háttal állt hozzája s a szép rózsaszínű tollú madarat bámulta, anélkül, hogy akármit is látott volna. A gépzörgés egyre hallatszott a távoli szobából s valahonnét Kisaranyos kacagása, majd futó lépései az ebédlőből. Va­laki, talán épen ő, megfogta a szalon ajtajá­nak kilincsét, majd a lépcsőkön futott le va­laki, azután az inas szava hallatszott, amint a nagy dán dogghoz beszélt. A hosszú csönd után az asszony meg­szólalt. A hangja olyan nyugodt, hűvös volt ismét, mint amilyen szokott lenni. Az asztal előtt ült, két karjára támaszkodva s folyton a láng körül repdeső legyeket nézegetve és így szólt: — Elrontottuk az egymás életét, György, bocsásson meg mindkettőnknek az Isten. Megöltük egymást. És most a bünhödés kö­vetkezik. Ez a dolog tiszta és egyszerű. Én és gyerekeink egész életünket arra fogjuk fel­áldozni, hogy visszafizessük, amit te . . . — nem tudta kimondani. — Dolgozni fogunk. S te, még ma, ebben az órában, leszámolsz kö­telességeddel, melylyel a gyerekeidnek, nekem ő a világnak tartozol ... A revolvered ott van íróasztalod fiókjában. A napokban, Isten tudja, micsoda előérzetnél fogva, magam töl­töttem meg. Odament az urához, hogy elbúcsúzzon tőle. Hogy megszorítsa a kezét és csókra nyújtsa a homlokát. Az ura irtózattal taszí­sét, mert előbb a bizottság elnöke körül fölme­rült kanapé-processzust kell elintézni. A vá­lasztójogi bizottság elnöke ugyanis Bizony Ákos, aki a bankügyben való legutóbbi nyilat­kozatával magára haragította a „hatalmas“ Holló-féle csoportot, úgy hogy ezért már az újévi üdvözléseknél sem szerepelhetett, mint a koalíció szónoka. Most, úgy látszik, a válasz­tójogi bizottság elnöki állásában is kellemet­lenkedni akarnak neki, mielőtt tehát a bizott­ság megkezdené működését, előbb ezt a sze­mélyes ügyet kell elsimítani. Végül foglalkozott a minisztertanács a banktárgyalások előkészítésével. Hangsúlyoz­nunk kell, hogy a bankügyben a miniszterta­nács még csak az elvi megállapodások stá­diumánál tart. Ez az elvi megállapodás a kartell-bank eszméjében történt meg. De a kartell-bank formája, fölállításának módja, szóval a részletkérdések még nem mentek túl az előkészítő eszmecsere keretén. Ami különben a banktárgyalások­­modus procedendijét illeti: első­sorban az osztrák és a magyar szakreferensek fognak tárgyalni egymással. A szakreferensek úgy osztrák, mint magyar részről kormányuktól strikt uta­sításokat fognak kapni és ezek alapján készí­tik elő a két kormány közvetlen tárgyalását. Azzal a hírrel szemben, hogy a magyar szakbizottság élén Popovics államtitkár fog állani, jelenthetjük, hogy ez nem felel meg a valóságnak. A szakreferensek között egyálta­lán nem lesz politikus, hanem csak a pénz­ügyminisztérium néhány főbb tisztviselője. Popovics már csak azért sem vesz részt az előzetes tárgyalásokban, nehogy bizonyos ol­dalról G­ 7-es és bankközösségi intenciókat ma­gyarázzanak bele az ő működésébe. A két kormány közvetlen tárgyalását magyar rész­ről Wekerle miniszterelnök mellett Kossuth, Ferenc fogja vezetni, aki az önálló bank ér­dekében minden lehetőt el fog követnli * * * Barabás az önálló bankról Barabás Béla országgyűlési képviselő egy aradi újságíró előtt nyilatkozott a politikai helyzetről. A többi között ezeket mondotta: Mint minden igaz független ember, én is híve vagyok az önálló banknak, már csak azért is, mert ennek elmaradhatatlan követ­kezménye a külön vámsorompók fölállítása. Igaz, hogy gazdasági rázkódtatás nélkül bajo­san fog ez menni, de a nemzet jövendő gazda­sági függetlensége érdekében meg kell hoz­nunk ezt az áldozatot. Eddig, sajnos, kész megállapodásokkal jöttek a pártértekezletek elé, azért tartom nagyon üdvösnek azt, hogy már jó előre is hallatszanak hangok, amelyek az önálló bankot követelték. De örvendetes je­lenség azért is, mert Bécsben előre láthatják a magyaroknak az önálló bankhoz való ra­gaszkodását. Némely oldalról ezt a nyílt állás­­foglalást politikai konfliktussá fújják föl s kormánybuktató tendenciával színezik ki, ho­lott erre semmi alap sincs, hiszen a kormány egyik tagja sem nyilatkozott a kérdésben és így nem lehet őket az önálló bank ellenzőiként feltüntetni. Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány semmiféle akadályt sem gördít az önálló nemzeti bank minél előbb való­ fölállí­­tása elé, tátta el magától. Szeme kidülledt a keze ököl­­be szorult. — Irtózatos vagy, Gabriella! — kiál­totta magán kívül. — Olyan irtózatos vagy, mint egy haramia, aki nem ismer irgalmat. Irtózom tőled és kész vagyok inkább minden gyalázatot elviselni, sem hogy a te szívtelen, kemény kezeid között hagyjam a gyerekeimet. Hisz még a sírban sem nyugodnék, ha a te gőgös, lelketlen kezeid között tudnám jövőjü­ket, a két leányom sorsát! Nem, Gabriella, — s megrázta az asszony vállát, — nem így fogunk mi bűnhődni! Élni fogok, elszenve­dem a törvény büntetését s azután dolgozni fogunk. Helyes! Dolgozunk mindannyian, hogy visszafizethessük, amit együtt ettünk meg, együtt élveztünk el: te, én, a gyerekeink! Ez az igazság, ez a család! Közös a jólét, az öröm, a becsület és közös: a nyomor meg a becstelenség is! Ez a család! Szemközt álltak egymással, huszonöt évnek szerelme, boldogsága, barátsága nélkül. Mint két vadidegen. Két ellenség. A gyilkos és áldozata. Neki készülve a harcra, elkesere­detten, könyörtelenül, kegyetlenül. És ebben a percben, az egyik nyitva ha­gyott ajtón, mely a belső szobákba nyílt, a füg­gönyök között megjelent a két fiatal leány: Ella és Kisaranyos. A délután vett óriási ba­bát kézen fogva hozták, mint valami kis gye­reket, úgy hogy a baba egyik kezét Ella, a másikat Kisaranyos fogta. Lábujjhegyen jöt­tek s a két gyönyörű leányfej mosolyogva vált ki a komoly függöny hátteréből. (Folytatódik.) .unx Terha. 3 Belpolitikai hírek. A függetlenségi pártkörből. Az országgyű­lési függetlenségi és 48-as párt Erzsébet­ körúti helyiségében az est folyamán nagy élénkség ural­kodott. A pártnak számos képviselő és kültagja látogatott el a közhelyiségbe. Ott voltak: Tóth János államtitkár, Hoitsy Pál ügyvezető alelnök, gróf Batthyány Tivadar és Sághy Gyula alelnö­­kök. Hét óra után fellátogatott a körbe Justh Gyula, a képviselőház elnöke is és a jelen volt párttagokkal hosszasan elbeszélgetett. Az alkotmánypárt értekezlete. Az alkot­mánypárt folyó hó 19-én délután 6 órakor ülést tart. Tárgya: az adóreform. A konferencia után pártvacsora lesz, amely a képviselőházi szünet után a párt első vacsorája. A vacsorát ezúttal is a Hungária-szálló fehér termében tartják. —­­ A házelnök és a nemzetiségiek, Justh Gyu­la, a képviselő­ház elnöke, egyszer már megcáfolta a Tribuna nyomán róla elterjedt azon hírt, hogy ha belügyminiszter lenne,­ néhány nemzetiségi kép­viselőt azonnal főispánná nevezne ki. Egy pár lap a cáfolat dacára is fentartja a tendenciózus hí­resztelést, amire nézve, a házelnök egy újságíró előtt újabban a következőképen nyilatkozott: — Érthetetlen az a tendenciózus és valótlan híresztelés, amit napról-napra az én nevemmel kap­csolatban egyes lapok jónak látnak közölni. A múlt­kor a függetlenségi pártkörben adtak számba olyan nyilatkozatokat, amelyeket én sohasem tettem. Most pedig erőnek­ ere­jével azt akarják reám erő­szakolni, hogy én, ha belügyminiszter lennék, rög­tön néhány nemzetiségi főispánt neveznék ki. Eszem ágában sem volt sem most, sem soha, hogy én nemzetiségi főispánok kinevezéséről beszéljek, hiszen ez teljesen abszurdum is lenne, mert ki­sebbségből egyetlen kormány sem nevezhet ki fő­ispánt, aki a legbizalmabb állást tölti be. Az én nevemmel kapcsolatban hozott erre a tendenciózus hírlapi közlésre vonatkozólag kénytelen vagyok is­­­metelten kijelenteni, hogy az nem más, mint kö­zönséges — hazugság. — 7.­ A külügyminisztériumból. A király Szent­györgyi Müller László második osztályfőnököt a külügyminisztériumban, ugyanezen minisztérium­iban első osztályfőnökké és dr báró Macchio Károly rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, továbbá dr lovag Boeszler Móric osztályfőnököt ad personam a cs. kir. kereskedelemügyi minisztérium­ban, a cs. és kir. száz és a külügyek cs. és kir. mi­nisztériumában osztályfőnökké, még­pedig az utób­bit állomány kívü­l nevezte ki. Állír a függő politikai kérdésekről. A Pes­ter Lloyd pénteki száma a katonai, a bank- és a választójogi kérdésekről közleményt hozott, amely beállításában oly színezetet visel, mintha a minisz­terelnöktől, vagy hozzá közel álló helyről szerzett információk alapján íródott volna. A Budapesti Tudósító illetékes helyről fel van hatalmazva an­nak kijelentésére, hogy ez a feltevés valótlan és a feltevés ellen a miniszterelnök határozottan tilta­kozik. A közlemény tendenciózus kombináció s a té­nyeket sok tekintetben önkényesen csoportosítja. Nem igaz, hogy gróf Andrássy Gyula belügymi­niszterrel a felsorolt megállapodások jöttek volna létre, mert e pontozatok még hivatalos diskussziók tárgyai se voltak, különösen nem felel meg a való­ságnak az érintkezési nyelvre és az 1867. évi XII. 13-ik szakaszára vonatkozó az a részlet sem, amely az állítólag a tizenöt-húsz évi időtartamra tervezett uj véderő­törvény megalkotásának módozatairól szól. Különben az egész közlemény alap nélkül való és a tényeknek meg nem felelő önkényes kombináció, amely mint ilyen a legcsekélyebb hitelességre sem tarthat számot.

Next