Pesti Hírlap, 1909. március (31. évfolyam, 63-76. szám)
1909-03-16 / 63. szám
2__________ «Hi'■’f PESTI HÍRLAP 1909. március 16., tedd csolja itt a végleges elhatározást, hanem a jól felfogott politikai érdek is, amely annak idején kötelességünkké tette, európai megbízásból, Bosznia és Hercegovina okkupálását. Ma a békefentartó példátlan türelemnek ,végfogytán a helyzet képe teljesen világos. Hadseregünk harci készenléte befejezettnek mondható. Egyetlen elszánt, hatalmas hadi tényünk megsemmisíti Szerbia apró, kezdetleges katonai fölkészültségét. A szerb király, a kormány, a skupstina már Nisbe készül átköltözni a védtelenül hagyandó Belgrádiból. Valóban csodának kellene történnie, hogy ezek a sürgősen háborús kilátások hirtelen a béke enyhe verőfényére alakuljanak át. Belpolitikai hírek. Minisztereink Bécsben. Kedden közös miniszteri értekezlet lesz Bécsben. Tárgya: a román kereskedelmi szerződés, melynek ügyében már hétfőn megkezdődött a külügyminisztériumban ,a vám- és kereskedemi konferencia. E konferencián csak a szakreferensek vesznek részt, míg a közös miniszteri értekezletre Wekerle miniszterelnök, Darányi földművelésügyi miniszter, Kossuth helyett Szterényi államtitkár utazott Bécsbe. Gróf Zichy Aladár, a király személye körüli miniszter szintén Bécsben van. Wekerle a keddi nap folyamán, audiencián is meg fog jelenni a királynál, amikor is megteszi szokásos jelentését az uralkodónak. Ami a közös miniszteri értekezletet illeti, az kétségkívül foglalkozni fog a szerb kereskedelmi szerződés ügyének kapcsán a külpolitikai helyzettel is. A szerb kormány jegyzéke már megérkezett és e jegyzékre való válaszhoz a keddi közös miniszteri értekezletnek is lesz szava. Minisztereink bécsi útjáról a következő jelentések számolnak be: Bécsből jelentik: Wekerle Sándor miniszterelnök titkárja. Bárczy István, kiséretében, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, kinek kiséretében Ottlik Iván államtitkár és Koós Jenő miniszteri titkár voltak, továbbá gróf Zichy Aladár, a király személye körüli miniszter és Kossuth Ferenc képviseletében Szterényi József államtitkár hétfőn este 7 órakor Bécsbe érkeztek. A miniszterek kíséretükkel a Magyar-házba hajtattak, Wekerle Sándor miniszterelnök azonban a Karlsplatzon kiszállott kocsijából, hogy gyalogsétát tegyen a körúton. Wekerle Sándor miniszterelnök kedden kihallgatáson jelenik meg a király előtt és részt vesz Darányi Ignác miniszterrel és Szterényi József államtitkárral együtt a külügyminisztériumban tartandó értekezleten. A miniszterelnök és társasága hétfőn este fél 9 órakor a Sacher-szálló éttermében vacsorázott. __ Wekerle miniszterelnök kedden délelőtt azért jelenik meg kihallgatáson a király előtt, hogy a folyó ügyekről jelentést tegyen. Magyarország belső politikai helyzetében közvetlen változás nem várható. A miniszterelnök még a keddi nap folyamán visszautazik Budapestre. Bécsből táviratoztak a Budapesti Tudósítónak. A külügyminisztériumban kedden a magyar és az osztrák kormány képviselői tanácskozásra ülnek össze, amelynek napirendjére a Romániával folytatott kereskedelmi szerződéses tárgyalások kérdése van kitűzve. A román kereskedelmi szerződést nem mondták föl, a tárgyalások azonban olyan stádiumba jutottak, hogy a kiküldötteknek újabb utasításokat kell adni. A keddi megbeszélés, amelynek formális közös miniszteri tanács vagy közös miniszteri értekezlet jellege nincs, egyéb függő gazdasági kérdésekre is kiterjed s előreláthatólag a szerb kereskedelmi szerződés ügye is szóba kerül. Bécsből táviratozzék. A magyar kormány itt időző tagjai a Sacher-szállóból a Magyar-házba visszatérve frakkot öltöttek sa német nagykövet estélyére mentek. WekerleSándor miniszterelnök és Szterényi József államtitkár előreláthatólag kedden este tíz órakor a személyvonattal utaznak vissza Budapestre, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter és Ottlik Iván államtitkár pedig szerdáig maradnak Bécsben. A miniszterelnök Kossuth Ferencnél. Wekerle Sándor miniszterelnök, mint a Magyar Tudósító jelenti, hétfőn délelőtt látogatást tett Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszternél és vele hosszabb ideig tanácskozott. Ugyancsak a délelőtt folyamán meglátogatta a beteg minisztert gróf Zichy Aladár, a király személye körüli miniszter is. A főrendiház ülése. A főrendiház március 17-én, szerdán, délelőtt 10 órakor ülést tart a következő napirenddel: 1. elnöki előterjesztések; 2. a házadóról; 3. a tőkekamat- és járadékadóról; 4. az általános kereseti adóról; 5. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról; 6. a jövedelemadóról; 7. a közszolgáltatások egyesített kezeléséről;; ; 8. a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatok és ezekkel kapcsolatosan az Országos Erdészeti Egyesületnek az adójavaslatokra vonatkozó kérvénye, 9. a jegyzőkönyv hítelesítése. A főrendek értekezlete. Gróf Dessewffy Aurél, a főrendiház elnöke, szerdán délután öt órára a főrendiházba értekezletre hívta meg a főrendeket. Az értekezleten a főrendiház üléseinek ideijéről fognak tanácskozni. Kmety beszámolója. Esztergomból jelentik. Kmety Károly képviselő vasárnap tartotta Esztergomban beszámolóját.. Hosszasan foglalkozott a politikai helyzettel és kifejtette, hogy ez nemcsak politikai, nemcsak kormányválsághoz, hanem a legutóbbi nemzeti ellenállásnál is nehezebb alkotmányválsághoz vezethet. Az alkotmányválság magva a bankkérdés, mert a függetlenségi pártebben a pontban nem enged. A párt már lemondott sok mindenről, de a bankra vonatkozó követeléséről nem mondhat le, mert becsületbeli kérdést képez számára. Kossuth Ferenc levelében is kidomborítva látja a megingathatlan ragaszkodást a függetlenségi párt utolsó érintetlen elvéhez. A bankkérdés a közeljövőben megbontja a koalíció harmóniáját, de a 48-as párt mégsem mehet bele egy fikcióba programmja feladásával, így gondolkodik a párt nagy része. A fúzióba a képviselők választóik megkérdezése nélkül nem mehetnek bele. A nemzetet kell megkérdezni, vajon helyesli-e a fúziót. Ezért előbb legyenek a választások. A holló persze soha sem volt héjjá és csak a csirkéjére gondol. Pedig hát nem mindegy az annak, ha egyszerre elnyelik, vagy később, nyárson sütögetik? A mama meg akarta házasítani a fiát. Az egyetlent, a legkisebbet. Őt is úgy, amint lányait férjhez adta. Alig, hogy magához tért, pakolt, fogatott és nem nyughatott: az öreg menjen föl Pestre, hozza rendbe ezt a csúnya ügyet. Az ügy csúnyaságából egy betűt sem engedett, s ha a vejei csitítgatták, — becsületükre fogadták, hogy Ferikének azért jó dolga van — inkább újra görcsöt kapott. Az öreg úrnak más véleménye volt az özvegyekről is, a héjjáról is. Hej, tudta ő azt, mi van akkor a levegőben, mikor az lihegő sietés alatt sűrűsödik összébb-összébb s egyszer csak fejbe csapja azt az ostoba csirkét. Nevetséges kajkurászás, gyáva menekülés nélkül egy szempillanat alatt. Tudta és ha őszinte akart volna lenni, bevallja, hogy az Ő nyugodt, tisztes úri életének egyetlen keserűsége és vesztesége csak az, hogy a héjjá már nem szokott ő rá lecsapni , vagy harmincöt esztendő óta lassan, szépen, annak rendje és módja szerint csak nyárson sütögetik . . . De nem akart ám őszinte lenni. Az ő állásában, az ő korában, családapai minőségében. A levél olvasása után ő is színt váltott: llaszina lett, határtalanul felháborodott és ellenvetés nélkül engedelmeskedett. Igenis felmegy. Majd rendet csinál ő, majd oda mond ő annak az özvegynek. Aztán összepakolja a fiát és hazahozza az anyja szárnya alá. Most tehát abban járt a szép öreg úr és a fasor utolsó száma alatt — mert amit keresünk, az mindig az utolsó szám alatt van — ,végre csakugyan meg is találta azt a számot, melyet a levél mint Kernemé lakását megjelölt. A csengetésre senki sem mozdult a ház felől. Pedig sokan voltak otthon. Itt-ott ajtó csapódott be, néhány ablak is zárva volt. Valahonnan, a túlsó részről zongorahangok szálltak erre. Egy kis bevezetés, aztán pár akkord a kíséretből, mely fölött nyomban felbúgott a méláimnak, az epedésnek, a könyörgő vágynak az a lázító sóhajtása, melyet puha, mély hangjával csak a gordonka tud kifejezni. Az öreg úr szíve megsajdult. Ah, egyszer ő is tudott gordonkázni . . . Már másodszor is a csengetyű felé akart nyúlni, mikor végre a kert mélyéből erre igyekezett egy asszony. A léptei még kecsesek, csinos termete karcsún imbolygott, de mikor napfénybe került, látszott, hogy az arca már hervadt-fehér és dús haja ezüstfényben csillog. Az ilyen asszonyok abból a fajtából valók, mely mindent megért s mindent jól intéz el, mert a tanácskozásból sohasem hagyja ki a szívét. Ilyen módon mindennel, még az öregséggel is ki lehet egyezni. Csak hinni kell az eljövetelében és nem szabad rosszul fogadni. Mert az öregség kérlelhetlen ellenség, féktelenül sarcol ott, ahol mindenféle miskulanciákkal eléje lövöldöztek. De fehér zászlóval lép be oda, ahol okosan leszereltek, s bizony még hoz is valamit. Ez az asszony a leszerelők sorából jött. Ő volt a világ legszebb nagymamája, aki minden menthetőt megőrizett és az öregség zsebéből minden szép ajándékot kisimogatott. Formás kis keze ügyesen tolta félre a reteszt s abban a mozdulatban, melylyel a fejét meghajtotta, a régi királynők gráciája volt. Özvegy Kernemé? — kérdezte az öreg úr félig sikerült komorsággal a rács mögött. ■— Itt Iskik. Finom, üde ibolya-illat szállt ki a nyitott ajtón, gyönge selyem-susogás neszett, rózsaszínű ujjak nyugodtak a kilincsen. Az öreg úr érezte, hogy be kell mutatkoznia ennek az ajtónyitogatónak. — Karsay Ferenc. — Ah, csakugyan? Csupa zene lett ez a két szó. A hervadt arcon derűs mosoly virradt. — Micsoda mosoly ez! —– gondolta az öreg úr. íme, benne van a pajkos kis ördögök minden vidámsága és a szomorú angyalok édes jósága. Micsoda boszorkányos mosoly ... Igazán, mintha átvarázsolna mindent . . . . Az ezüstszínű, tisztesen gondozott haj szőke, puha illatos hullámokká válik, leborul a szép Vénus-homlokra, lecsúszik a gömbölyű nyakra. Az arcon pajkos gödröcskék nyílnak, a fekete szemek mélyén titkos tűz lobbant fel . . . És tessék, ez a mi rosszat sem sejtető szürke ruha is, hogy átváltozik. Útonálló, pokolra vivő kis fekete csipkederék lesz belőle, melynek pókhálója alatt meleg fehérség hullámzik. Ez a mosoly ébresztette fel egykor az ő szívét. — Mimili . . . Ezt olyan hangon mondta az öreg úr, melyet idegen fül előtt nevetségessé tett volna az ellágyulás. Az asszony szemét azonban elborította a köny. — Emilia. Ő nagyon is, régóta is Emilia. De ha maga még emlékszik arra . . . Mimili . . . Igazán, nem furcsa így? Ezeket a szavakat csak megszakításokkal mondotta, mert az öreg úr már benn volt a kertben s nem győzte csókolgatni bel az egyik, hol a másik kezét., Ausztriai hírek. Az osztrák képviselőház ülése. Bécsből jelentik. Az osztrák képviselőház mai ülésén az újonckontingensről szóló törvényjavaslat első olvasása folyamán Jessel képviselő a külpolitikai helyzettel okolja meg a német nemzeti szövetség pártoló szavazatait. Szót emel a két éves szolgálat mellett és végül a Magyarországgal való katonai kiegyezésről beszél, amelyért egyedül Schönaich hadügyminisztert teszi felelőssé, akit a hadsereg megrontójának nevez. Seite képviselő kijelenti, hogy pártja a kormánynak egyetlen embert és egyetlen fillért sem fog megszavazni. (Élénk helyeslés a szociáldemokratáknál.) Schachinger György és Sveceny (cseh) fölszólalása után gróf Sternberg kifejti, hogy a cseh politikából hiányzik a kontinuitás. A gyakorlati pozitív politika az