Pesti Hírlap, 1909. március (31. évfolyam, 63-76. szám)

1909-03-16 / 63. szám

2__________ «Hi'■’f­­ PESTI HÍRLAP 1909. március 16., tedd­ csolja itt a végleges elhatározást, hanem a jól felfogott politikai érdek is, amely annak idején kötelességünkké tette, európai megbí­zásból, Bosznia és Hercegovina okkupálását. Ma a békefentartó példátlan türelemnek ,végfogytán a helyzet képe teljesen világos. Hadseregünk harci készenléte befejezett­nek mondható. Egyetlen elszánt, hatalmas hadi tényünk megsemmisíti Szerbia apró, kezdetleges katonai fölkészültségét. A szerb király, a kormány, a skupstina már Nisbe készül átköltözni a védtelenül ha­gyandó Belgrádiból. Valóban csodának kellene történnie, hogy ezek a sürgősen háborús kilátások hir­telen a béke enyhe verőfényére alakuljanak át. Belpolitikai hírek. Minisztereink Bécsben. Kedden kö­zös miniszteri értekezlet lesz Bécsben. Tár­gya: a román kereskedelmi szerződés, mely­nek ügyében már hétfőn megkezdődött a kül­ügyminisztériumban ,a vám- és kereskedemi konferencia. E konferencián csak a szakrefe­rensek vesznek részt, míg a közös miniszteri értekezletre Wekerle miniszterelnök, Darányi földművelésügyi miniszter, Kossuth helyett Szterényi államtitkár utazott Bécsbe. Gróf Zichy Aladár, a király személye körüli mi­niszter szintén Bécsben van. Wekerle a keddi nap folyamán, audiencián is meg fog jelenni a királynál, amikor is megteszi szokásos jelen­tését az uralkodónak. Ami a közös miniszteri értekezletet illeti, az kétségkívül foglalkozni fog a szerb kereskedelmi szerződés ügyének kapcsán a külpolitikai helyzettel is. A szerb kormány jegyzéke már megérkezett és e jegyzékre való válaszhoz a keddi közös mi­niszteri értekezletnek is lesz szava. Miniszte­reink bécsi útjáról a következő jelentések szá­molnak be: Bécsből jelentik: Wekerle Sándor miniszter­­elnök titkárja. Bárczy István, kiséretében, Dará­nyi Ignác földmivelésügyi miniszter, kinek kisé­retében Ottlik Iván államtitkár és Koós Jenő mi­niszteri titkár voltak, továbbá gróf Zichy Aladár, a király személye körüli miniszter és Kossuth Fe­renc képviseletében Szterényi József államtitkár hétfőn este 7 órakor Bécsbe érkeztek. A minisz­terek kíséretükkel a Magyar-házba hajtattak, We­kerle Sándor miniszterelnök azonban a Karls­­platzon kiszállott kocsijából, hogy gyalogsétát te­gyen a körúton. Wekerle Sándor miniszterelnök kedden kihallgatáson jelenik meg a király előtt és részt vesz Darányi Ignác miniszterrel és Szterényi József államtitkárral együtt a külügyminiszté­riumban tartandó értekezleten. A miniszterelnök és társasága hétfőn este fél 9 órakor a Sacher-szál­ló éttermében vacsorázott. __ Wekerle miniszter­elnök kedden délelőtt azért jelenik meg kihallga­táson a király előtt, hogy a folyó ügyekről jelen­tést tegyen. Magyarország belső politikai helyze­tében közvetlen változás nem várható. A minisz­terelnök még a keddi nap folyamán visszautazik Budapestre.­­ Bécsből táviratoztak a Budapesti Tudósító­nak. A külügyminisztériumban kedden a magyar és az osztrák kormány képviselői tanácskozásra ül­nek össze, amelynek napirendjére a Romániával folytatott kereskedelmi szerződéses tárgyalások kérdése van kitűzve. A román kereskedelmi szerző­dést nem mondták föl, a tárgyalások azonban olyan stádiumba jutottak, hogy a kiküldötteknek újabb utasításokat kell adni. A keddi megbeszélés, amelynek formális közös miniszteri tanács vagy közös miniszteri értekezlet jellege nincs, egyéb füg­gő gazdasági kérdésekre is kiterjed s előrelátható­lag a szerb kereskedelmi szerződés ügye is szóba kerül. Bécsből táviratozzék. A magyar kor­mány itt időző tagjai a Sacher-szállóból a Magyar-házba visszatérve frakkot öltöttek s­­a német nagykövet estélyére mentek. Wekerle­­Sándor miniszterelnök és Szterényi József ál­lamtitkár előreláthatólag kedden este tíz óra­kor a személyvonattal utaznak vissza Buda­pestre, Darányi Ignác földmivelésügyi minisz­ter és Ottlik Iván államtitkár pedig szerdáig maradnak Bécsben. A miniszterelnök Kossuth Ferencnél. We­kerle Sándor miniszterelnök, mint a Magyar Tu­dósító jelenti, hétfőn délelőtt látogatást tett Kos­suth Ferenc kereskedelmi miniszternél és vele hosszabb ideig tanácskozott.­­ Ugyancsak a dél­előtt folyamán meglátogatta a beteg minisztert gróf Zichy Aladár, a király személye körüli mi­niszter is. A főrendiház ülése. A főrendiház március 17-én, szerdán, délelőtt 10 órakor ülést­ tart a kö­vetkező napirenddel: 1. elnöki előterjesztések; 2. a házadóról; 3. a tőkekamat- és járadékadóról; 4. az általános kereseti adóról; 5. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójá­ról; 6. a jövedelemadóról; 7. a közszolgáltatások egyesített kezeléséről;; ; 8. a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatok és ezekkel kapcsolatosan az Országos Erdészeti Egyesületnek az adójavas­latokra vonatkozó kérvénye,­ 9. a jegyzőkönyv hí­­telesítése. A főrendek értekezlete. Gróf Dessewffy Aurél, a főrendiház elnöke, szerdán délután öt órá­ra a főrendiházba értekezletre hívta meg a főren­deket. Az értekezleten a főrendiház­ üléseinek idei­jéről fognak tanácskozni. Kmety beszámolója. Esztergomból jelentik. Kmety Károly képviselő vasárnap tartotta Eszter­gomban beszámolóját.. Hosszasan foglalkozott a­ politikai helyzettel és kifejtette, hogy ez nemcsak politikai, nemcsak kormányválsághoz, hanem a leg­utóbbi nemzeti ellenállásnál is nehezebb alkotmány­­válsághoz vezethet. Az alkotmányválság magva a bankkérdés, mert a függetlenségi párt­­ebben a pontban nem enged. A párt már lemondott sok min­denről, de a bankra vonatkozó követeléséről nem mondhat le, mert becsületbeli kérdést képez szá­mára. Kossuth Ferenc levelében is kidomborítva­ látja a megingathatlan ragaszkodást a független­ségi párt utolsó érintetlen elvéhez. A bankkérdés a közel­jövőben megbontja a koalíció harmóniáját, de a 48-as párt mégsem mehet bele egy fikcióba programmja feladásával, így gondolkodik a párt nagy része. A fúzióba a képviselők választóik meg­kérdezése nélkül nem mehetnek bele. A nemzetet kell megkérdezni, vajon helyesli-e a fúziót. Ezért előbb legyenek a választások. A holló persze soha sem volt héjjá és csak a csirkéjére gondol. Pedig hát nem mindegy az annak, ha egyszerre elnyelik, vagy később, nyárson sütögetik? A mama meg akarta házasítani a fiát. Az egyetlent, a legkisebbet. Őt is úgy, amint lányait férjhez adta. Alig, hogy magához tért, pakolt, fogatott és nem nyughatott: az öreg menjen föl Pestre, hozza rendbe ezt a csúnya ügyet. Az ügy csúnyaságából egy betűt sem engedett, s­ ha a vejei csitítgatták, — becsü­letükre fogadták, hogy Ferikének azért jó dol­ga van — inkább újra görcsöt kapott. Az öreg úrnak más véleménye volt az özvegyekről is, a héjjáról is. Hej, tudta ő azt, mi van akkor a levegőben, mikor az lihegő sietés alatt sűrűsödik összébb-összébb s egyszer csak fejbe csapja azt az ostoba csirkét. Nevetséges kajkurászás, gyáva menekülés nélkül egy szempillanat alatt. Tudta és ha őszinte akart volna lenni, bevallja, hogy az Ő nyugodt, tisztes úri életének egyetlen kese­rűsége és vesztesége csak az, hogy a héjjá már nem szokott ő rá lecsapni , vagy harmincöt esztendő óta lassan, szépen, annak rendje és módja szerint csak nyárson sütögetik . . . De nem akart ám őszinte lenni. Az ő állásában, az ő korában, családapai minősé­gében. A levél olvasása után ő is színt váltott: l­laszina lett, határtalanul felháborodott és ellenvetés nélkül engedelmeskedett. Igenis fel­megy. Majd rendet csinál ő, majd oda mond ő annak az özvegynek. Aztán összepakolja a fiát és hazahozza az anyja szárnya alá. Most tehát abban járt a szép öreg úr és a fasor utolsó száma alatt — mert amit kere­sünk, az mindig az utolsó szám alatt van — ,végre csakugyan meg is találta azt a szá­mot, melyet a levél mint Kernemé la­kását megjelölt. A csengetésre senki sem mozdult a ház felől. Pedig sokan voltak otthon. Itt-ott ajtó csapódott be, néhány ablak is zárva volt. Va­lahonnan, a túlsó részről zongorahangok szálltak erre. Egy kis bevezetés, aztán pár akkord a kíséretből, mely fölött nyomban fel­búgott a méláimnak, az epedésnek, a könyör­gő vágynak az a lázító sóhajtása, melyet pu­ha, mély hangjával csak a gordonka tud ki­fejezni. Az öreg úr szíve megsajdult. Ah, egy­szer ő is tudott gordonkázni . . . Már másodszor is a csengetyű felé akart nyúlni, mikor végre a kert mélyéből erre igyekezett egy asszony. A léptei még­­ kecsesek, csinos termete karcsún imbolygott, de mikor napfénybe került, látszott, hogy az arca már hervadt-fehér és dús haja ezüstfény­­ben csillog. Az ilyen asszonyok abból a fajtából va­lók, mely mindent megért s mindent jól intéz el, mert a tanácskozásból sohasem hagyja ki a szívét. Ilyen módon mindennel, még az öreg­séggel is ki lehet egyezni. Csak hinni kell az eljövetelében és nem szabad rosszul fo­gadni. Mert az öregség kérlel­hetlen ellenség, féktelenül sarc­ol ott, ahol mindenféle mis­­kulanciákkal eléje lövöldöztek. De fehér zászlóval lép be oda, ahol okosan leszereltek, s bizony még hoz is valamit. Ez az asszony a leszerelők sorából jött. Ő volt a világ legszebb nagymamája, aki minden menthetőt megőrizett és az öregség zsebéből minden szép ajándékot kisimoga­­tott. Formás kis keze ügyesen tolta félre a re­teszt s abban a mozdulatban, melylyel a fe­jét meghajtotta, a régi királynők gráciája volt. Özvegy Kernemé? — kérdezte az öreg úr félig sikerült komorsággal a rács mögött. ■— Itt Iskik. Finom, üde ibolya-illat szállt ki a nyi­tott ajtón, gyönge selyem-susogás neszett, ró­zsaszínű ujjak nyugodtak a kilincsen. Az öreg úr érezte, hogy be kell mutatkoznia en­nek az ajtó­nyitogatónak. — Karsay Ferenc. — Ah, csakugyan? Csupa zene lett ez a két szó. A her­vadt arcon derűs mosoly virradt. — Micsoda mosoly ez! —– gondolta az öreg úr. íme, benne van a pajkos kis ördögök minden vidámsága és a szomorú angyalok édes jósága. Micsoda boszorkányos mosoly ... Igazán, mintha átvarázsolna mindent . . . . Az ezüstszínű, tisztesen gondozott haj szőke, puha illatos hullámokká válik, leborul a­ szép Vénus-hom­lokra, lecsúszik a gömbölyű nyakra. Az arcon pajkos gödröcskék nyílnak, a fekete szemek mélyén titkos tűz lobbant fel . . . És tessék, ez a mi rosszat sem sejtető szürke ruha is, hogy átváltozik. Útonálló, po­­kolra vivő kis fekete csipke­derék lesz belőle, melynek pókhálója alatt meleg fehérség hul­lámzik. Ez a mosoly ébresztette fel egykor az ő szívét. — Mimili . . . Ezt olyan hangon mondta az öreg úr, melyet idegen fül előtt nevetségessé tett volna az ellágyulás. Az asszony szemét azonban el­borította a köny. — Emilia. Ő nagyon is, régóta is Emi­lia. De ha maga még emlékszik arra . . . Mi­mili . . . Igazán, nem furcsa így? Ezeket a szavakat csak megszakítások­kal mondotta, mert az öreg úr már benn volt a kertben s nem győzte csókolgatni bel az egyik, hol a másik kezét., Ausztriai hírek. Az osztrák képviselőház ülése. Bécsből je­lentik. Az osztrák képviselőház mai ülésén az újonckontingensről szóló törvényjavaslat első ol­vasása folyamán Jessel képviselő a külpolitikai helyzettel okolja meg a német nemzeti szövetség pártoló szavazatait. Szót emel a két éves szolgálat mellett és végül a Magyarországgal való katonai kiegyezésről beszél, amelyért egyedül Schönaich hadügyminisztert teszi felelőssé, akit a hadsereg megrontójának nevez. Seite képviselő kijelenti, hogy pártja a kormánynak egyetlen embert és egyetlen fillért sem fog megszavazni. (Élénk he­lyeslés a szociáldemokratáknál.) Schachinger György és Sveceny (cseh) fölszólalása után gróf Sternberg kifejti, hogy a cseh politikából hiányzik a kontinuitás. A gyakorlati pozitív politika az

Next