Pesti Hírlap, 1910. január (32. évfolyam, 1-12. szám)

1910-01-01 / 1. szám

1910. január szombat PESTI HIt LAP riumban, hogy megbeszéljük a Lukács László ajánlatának lehetőségét. Atanácskozáson résztvesz majd Lukács László, mint dezignált miniszterelnök, Wekerle Sándor, mint hivatalban levő miniszterelnök, Kossuth Ferenc, gróf Andrássy Gyula és gróf Zichy Aladár, mintpártvezető miniszterek. Illetékes előadásban ime: Lukács további próbálkozásának lényege. Kabinet alakítását akarja közvetíteni, mely indemnitást kapjon a kooperáló többségtől és elintézhesse a sürgős ügyeket, melyek alatt elsősorban bizonyára a romániai kereskedelmi szerződés életbe léptetése értendő. Ez az ideiglenes kibontakozási terv aztán, — a vállalkozó politikus személyéhez és egyéniségéhez képest— szőkébbre szorulhat vagy tágabbra bővülhet. Ha gróf Andrássy Gyula nem is csinál titkot abból, hogy a maga részéről bármily tisztességes kormánynak hajlandó rövid lejáratú indemnitást adni, amíg megpróbálkozik, tud-evalamit, vagy sem. — addig Kossuthnak, akit a politikai konstelláció ellenzéki szerepre késztet, sokkal nehezebb a helyzete és jó maga aligha biztosíthatna ilyen kormányt a passzív támogatásáról sem. Márpedig Kossuth pártjának támogatása nélkül, egyáltalában nincs többség, melytől egy ilyen ideiglenes kormány az indemnitás megszavazását várhatná. A vasárnapi tanácskozás mindenesetre a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot. Lehet, hogy egyszerűen a Khuen-féle „béke“kabinet előkészítéséről van szó, de meglehet,hogy egy még el sem temetett terv gyors ujjá,ébredése válik a legközelebbi napokban valóvá.- nevezetesen: a gróf Zichy János-féle kombináció, mely tudvalévően többre terjedt, ,mint egyszerű átmeneti béketárgyaló szerepre, mert keretei között az új választások vagy a választójogi reform megalkotásának tervei is vibráltak. •Szomorú tény csak annyi, hogy többbizonytalansággal, több aggodalommal és gonddal már régen nem ment át az ó-esztendőből az új évbe a magyar politika. Lukács újabb tanácskozásai. Lukács László dezignált miniszterelnök pénteken ismét megkezdte a politikai válság megoldására, vonatkozó tárgyalásait és elsősorban'gróf 'Andrássy Gyula belügyminisztert látogatta meg Margit-rakpart palotájában s másfél óráig tárgyalt vele. A dezignált miniszterelnök azután a kereskedelmi minisztériumban fölkereste Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert, akivel egy órán át konferált. A dezignált miniszterelnök arra kérte a két állami férfiú közreműködését, hogy valamennyi párt vezérét fiai együttes tanácskozásra, hivassanak össze. E tanácskozásnak az volna a feladata, hogy a válság megoldására olyan tervezetet készítsen,melyet, valamennyi párt támogathatna. Az új kabinet valamennyi pártból alakulna meg olyképen, hogy abban Lukács László esetleg nem is venne részt. E tanácskozást a legközelebbi napokban fogják megtartani, pontos ideje és helye azonban még nincs megállapítva. Valószínű azonban, hogy most szombaton vagy vasárnap lesz meg a konferencia. Az a hír, hogy Lukács László dezignált miniszterelnök pénteken este Wekerle Sándor miniszterelnökkel, gróf Andrássy Gyula és Kossuth Ferenc miniszterekkel együttes értekezletet, tartott, nem felel meg a valóságnak. Ennek következtében az e hírhez fűzött kombinációk is tárgytalanok. E nélkül élhess . . . Ezzel a pénzzel nagyobb utazást tehetsz, s ha a jó isten megsegít, mindazt visszanyerheted, amit az egyiptomi útonillóte elszedtek tőled ... A kölcsönt akkor fogod visszafizetni nekem, az mikor önmagad jónak látod . . . Kolonics e szavak után szerényen rt meghajolt, — Rácz báró pedig olyan dolgot mivelt, amit eddig halandó ember nem igen látott tőle: elérzékenyülve felállott a helyéből s a fiatal urat könyezve a szivéhez szorította ... Aztán a meghatottságtól reszketve igy szólott: — Bevallom neked, hogy eddig minden embert gazfickónak tartottam . . . Most látom, hogy nem volt igazam, hiszen te megtanítasz rá fiam, hogy a jóság és a becsület, és otthon van ezen a mi hideg és kegyetlen földünkön . . . Kolonics gyermek módjára odahajtotta a fejét az öreg ember keblére, s míg zsebkendőjét meghatva a szeméhez szorította, halkan rebegte: — Úgy szeretlek, mint az édesapámat és sírni szeretnék az örömtől és boldogságtól, hogy a végtelen hálámból egy szemernyit letörleszthetek nálad . . . ... Ez estén, tíz óra tájban, Kolonics és Zsófia együtt teáztak a leány városligeti nyaralójában. Mikor a szobaleány később végzett a kiszolgálással, s a fiatal pár együtt maradt az ebédlő asztala, mellett, Kolonics egyszerre csak eszeveszetten az ölébe kapta a barátnőjét, majd oly viharos nevetésbe tört ki, hogy a leány ijedten nézett a szeme közé. — Mi bajod?, kérdezte csodálkozva. A fiatal úr ragyogó tekintettel simogatta meg a Zsófia rózsás és bársonysima arcát. — Hallottál-e már olyasmit, hogy egy földi ember Luczifért, a sátánt rászedte? szólott titokzatosan. — Miért kérded ezt? — Mert most egy olyan fiával beszélsz, aki ezt a nagy és hallatlan bravúrt elkövette. . . . Sőt még arra a csodára is képes volt, hogy a vén gazembert ép úgy elérzékenyítette, akár egy negyedik gimnazistát . . . És mikor a leány még mindig értelmetlen arccal nézett rá, mosolyogva így folytatta: — Hányadika van ma? Igen, március tizedike . . . Tehát negyvennyolc óra múlva, vagyis március tizenkettedikén a Rácz méltóságos úr lovai kimúlnak a világból, hogy öt perc múlva a Kolonicr Sándor istállójában kezdjék meg új és reményteljes életüket . . . Egyelőre csak zálogban lesznek nálam háromszázezer korona erejéig, de valamennyinek hófehér szakálla lesz, ha arra várnak, hogy valaha a zálogházból kiváltják őket . . . Két nap múlva Rácz báró hivatalos írásban jelentette ki a közjegyző előtt, hogy lovait, istállóját és pusztaszentsándori ingatlanát örök áron eladta Kolonics Sándornak. Az aláírás után kétszázezer koronát kapott a barátjától, s még aznap este elutazott Budapestről, hogy világkörüli útját megkezdje . . . Szomaházy István: Konferencia a kibontakozás módozatai tárgyában. Félhivatalosan jelentik, hogy szombaton konferencia lesz, amelyen Wekerle Sándor miniszterelnök, Kossuth Ferenc és gróf Andrássy Gyula, miniszterek és Lukács László designáltminiszterelnök vesznek részt. A konferencia tárgya a kibontakozás módozatainak megbeszélése. Lukács missziójáról. A csütörtöki audienciák után, — mint Bécstől jelentik — Lukács László a Neue Freie Presse levelezője elölt missziójáról a következőket mondta:— A Justh-párttal való kísérlet kudarcát az okozta, hogy a párt nagyon erősen szögezte le magát ahoz az állásponthoz, hogy az önálló bankot, 1911 január 1-ére kell fölállítani. Már kezdettől fogva nem volt valószínű, hogy sikerülni fog ily alapon a válságot megoldani. Minden esetre alig kellett tenni a kísérletet, már csak azért is, hogy a párt ne panaszkodjék, hogy vele, mint a legnagyobb magyar párttal nem tárgyaltak. Most már legalább nem panaszkodhatik a párt arról, hogy az uralkodó nem hallgatta meg a véleményét és hogy nem nyújtottak neki alkalmat arra, hogy álláspontját megvédelmezze. — Igazán meglepett, — folytatta. Lukács— hogy az audiencián olyan merev formában történt meg a szakadás, de remélem, hogy a korona állásfoglalása a függetlenségi párt vezérével szemben * Kossuth Ferenc a helyzetről. Az Echo de Paris legújabb számában Kossuth Ferenc nyilatkozatát közli, melyet a lap Budapesten időző munkatársa előtt tett néhány nappal ezelőtt. Az interview bevezetésében a magyar válságot ismerteti a francia lap és elmondja, hogy a krízis már egy esztendeje tart és most Lukács László dezignálásával újabb stádiumba került. Lukács László teljhatalmú megbízással jött és vagy a most uralkodó pártok támogatásával alakít kormányt, vagy pedig feloszlatja a képviselőházat és választót. Súlyos akadálya a kormányalakításnak az, hogy függetlenségi párt az önálló bankot az 199-es terminussal követeli, ezzel szemben biztató körülmény az, hogy Lukács László, úgy látszik, garanciákat kapott, hogy Magyarország programmierőleg áttérhet a gazdasági önállóságra. ('') A nagyhatalmi politika — folytatja az Echo de paris — sok súlyos áldozatot követel Magyarországtól, amely azonban nem adja meg a költséges politika anyagi eszközeit, nemzeti engedmények nélkül. A Kossuth Ferenc vezetése alatt álló párt, mely a lemondott kormányt támogatja, el van szánva arra, hogy ellenzékbe megy, ha Bécs továbbra is a makacsság álláspontján marad. Ez a párt a minimumra mérsékelte követeléseit, de a király nem honorálta ezt az előzékenységet, és mindenben a rideg osztrák politika álláspontjára , ő azzal a következménynyel fog járni, hogy a tárgyalások módosított alapon tovább fognak folyni. Azt, hogy a dolgot úgy fogják föl, mintha csakugyan, valami kétértelműséget terveztünk volna, vagy az lett volna a szándék, hogy a Justh-pártot becsapjuk, azt soha nem hittem. Én a pártnak aranyhidat akartam építeni, amelyen teljesen tudatosan a meddő ellenzéki politikáról és a guvernementális magatartás terére mehetett volna át. Teljesen tudatosan kellett volna ezt az utat megtenniük és én nem akartam őket, megcsalni. Igen sokan vannak a függetlenségi pártban, akik maguk is beismerik annak szükségességét, hogy új parlamenti alapot kell találni -és ebben akartam a pártnak segíteni. Megjegyzem, hogy az a formula, amelyet e célból javasoltam, és amelyet még nem hozhatok nyilvánosságra, alkalmas lett volna erre. Az én formulám arról szól, hogy a koronát an gázsit juk a gazdasági önállóság programutjának. A kormány ezt nem is jelentette volna ki programmjában. Épen ellenkezőleg: a kormány kijelentette volna, hogy a gazdasági önállóság programútját csak akkor fogja megvalósítani, ha sikerül, az uralkodónak ezzel szemben támasztott aggodalmait eloszlatni. A gazdasági önállóság követeléséhez való ragaszkodás csak annyiban maradt volna meg, amennyiben ez a függetlenségi párt programmjában benfoglaltatott. Ez pedig nagy különbség. A koronát ez egyáltalában nem kötelezte. Épen ezért futott zátonyra a terv. A függetlenségi párt mindig olyan formulára törekedett, amely a koronát is obligóba hozta volna a bankkérdésben. Azonban minden ilyen terv már eleve kilátástalan volt. Én nem is titkoltam ezt a véleményemet a függetlenségi párt vezérével szemben. Annál inkább kell csodálkoznom, hogy a függetlenségi pártban az a vélemény terjedt el rólam, mintha éli az önálló bank álláspontját magamévá, tettem volna. Mr John Blunt: Hegyes és nedves Liptó vármegye egyik legkisebb és legnedvesebb, öklömnyi falucskájának plébánosát Kotyuga Jánosnak hívták. Voltaképen négy szomszédos falunak volt a legfőbb lelki gondozója, s immáron valami húsz esztendeje is elmúlt, hogy egy fölötte kegyelmes püspöki parancs erre a nagyon szegény, nagyon árva, nagyon elhagyatott plébániára, lökte és hozzá ajándékozott neki még három falut, hogy az azokban nyomorgó jámbor tótocskák lelkének üdvét is ő gondozza. Volt-e valamely homályos célzás azon fölötte kegyelmes püspöki parancsolatban a tisztelendő úr származására, hogy épen ő vettetett ezen árva stallumba és nem más.— nem egészen bizonyos, bár alighanem valahogy a képen volt, hogy a nagyméltóságú püspök úr kizártnak tartotta ez egyik legengedelmesebb fiának szittya bűn származását s ez okon őt vetette a jámbor tótocskák közé. Tekintse atytyanainak, sőt vérbeli testvéreinek őket, ha akarja. Lelküknek üdvösségéről pedig mindenképen hathatósan gondoskodjék és ő értük buzogni meg ne szűnjön. No, ebben a pontban ugyancsak megcsalódott Kotyuga János tisztelendő úrban a magas aula. Amily alázatos és engedelmes volt lesoványodott káplán korában, épen oly erőszakoskodó, pokrócnyers és csinosan nekigömbölyödő lelkipásztor lett plébánosi rangjának fényességében, melyet néhány esztendő alatt